Rákospalota sporttörténetének összefoglalója

Lassan 200 éve annak, hogy elindult a rákospalotai sportélet. Természetesen az első száz évben nem beszélhetünk tömegsportról, hiszen döntően úri kiváltság volt a testedzéssel is járó ilyen, vagy olyan passzió.

Az alábbiakban egy-egy sportág palotai múltjáról adok rövid összefoglalást.

Lóverseny:

Széchenyi István 1827. 06. 06-án hívta életre a pesti lóversenyt. Az erről az eseményről készült híres képeket Johann Erdmann Gottlieb Prestel készítette és az a Lichtl Károly vállalkozó adta ki, aki később 1875-ben Rákospalotán hunyt el.[1] [2]

Az eddigi legkorábbi dokumentum, mely Palotát már Rákospalotának hívja 1829-ben íródott[3], és egyben az első palotai sportolóról is említést tesz: Rókay Mihály lova is indulhat a pesti lóversenyen a „paraszt és egyéb díjakért”. A Rókay család meghatározó volt a XIX. századi Palota életében, kocsmáros-mészáros volt több tagja is. Rókay János kocsmáros 1856-ban[4] és 1857-ben[5] [6] Fóton majd 1860-ban[7] Pesten lett első a lóversenyen a mezei gazdák futamában. Rókayékon kívül még 1830-ban Klein Pál győzött a paraszt lovak próbafutásán a pesti lóversenyen,[8] illetve Naszonda Pál is sikert ért el, 1852-ben, amikor 3. lett lovával.[9]

A versenylovagláshoz és a vadászathoz teljesen más felépítésű lovakat kellett nevelni, mint a hagyományos napi munkához, vagy akár a későbbiekben a lóvasúti feladatok ellátásához. 1852-ben alakult a (káposztás-)megyeri trainer telep, melyet Benson Tamás vezetett. Ő 1865-ben megnyitotta saját rákospalotai telepét[10]. 1865-től Joseph George Dockeray, majd 1868-ban Lowe Tamás vette át a helyét, ki 1862-től a fóti idomító telepet is irányította (a telep 1858-69 között működött). Ő 1875-ig, haláláig vezette a telepet, Rákospalotán temették el. A lóidomító telepeken az 1900-as évekig csak angol trénereket alkalmaztak. A megyeri idomító telep a mai Fóti út – Megyeri út csomópontjánál helyezkedett el , 1906 körül költözött át Alagra az utolsó idomár Fries János, alias „Hansi”[11], a telep ezután szűnt meg. Az alagi pályát és idomártelepet 1890-ben hozták létre, mely közigazgatásilag már Dunakeszihez tartozott, míg Káposztásmegyer és a Villatelep az 1920-as évekig Rákospalota része volt. 1895-ben Pejacsevich gróf a szintén Rákospalotához tartozó Irinyi-pusztán 1915-ig tartott fenn tréningtelepet, majd ez a telep is Alagra lett áthelyezve. Az ország lovasainak és lótartó birtokosainak színe-java megfordult Palotán ezekben az években, itt voltak az ország legjobb trénerei.

Benson Megyeren trenírozta Kincsem anyját Waternymphet, rokona Robert Hesp volt, aki  Kincsem trénere lett Gödön. Az 1912-ben nyílt meg a káposztásmegyeri lóversenypálya, ahol azév október 27-én a Villasoron lakó Sydney Bulford lánya, Ilse is versenyzett, így ő lett a világ első női zsokéja.[12] A versenypálya 1944-ig működött, a helyén most a Tungsram pálya található.

Kopóvadászat:

Ezt a sportot is Széchenyi honosította meg hazánkban az 1823-ban, a cenki kopóit sokszor vitte bemutatóra, többek közt Megyerre is az 1830-as években. A már említett Robert Hesp volt az, aki kondorosi, majd csákói szolgálatait követően Fótra került a Károlyi családhoz, ahol hunstmannak, azaz falkásznak alkalmazták. 1862-ben jött létre a Pesti Kopóvadász Társulat, mely egészen 1942-ig tartott vadászatokat, Fóton, Palotán és Rákosmezőn. Az 1862-68 között Hesp vezetésével kergették a szarvast, rókát, nyulat a lovagolni szerető és tudó földbirtokosok. A kopóvadászat a XIX. században virágzott, amikor még se a törvény, se az egyre fogyatkozó beépítetlen és meg nem művelt területek nem akadályozták a vadászatokat. Mint ismeretes Erzsébet királyné is hódolt a lovaglásnak, sokszor vett részt már az 1870-es évek elejétől jó 10 éven át rákospalotai kopóvadászatokon, ügyes lovas hírében állott. Halálakor megjelent cikk is a vakmerő lovast méltatta, ki egyedül merte átugratni Rókay mészáros kerítését, hogy az űzött szarvas nyomában maradjon.[1] A falu a sporthoz csak a területén történő áthaladást biztosította. Nyilván a helyiek meg-megnézték a lovasokat és kutyáikat, mikor elvágtattak a település mellett. 1901-ben nyilvános liciten értékesítették 6 évre a falu vadászterület használatát.[2]

Mezei futás / tájfutás:

A XIX. század utolsó éveiben lett népszerű, akkor még angol nevén cross-country-nak hívták, fordították toronyiránt-futásnak is. 1896-ban a M.A.C. rendezte az elsőt rákos mezején, a Paskál-malomnál. A Magyar Úszó Egylet atlétikai szakosztálya rendezett Palotán több versenyt is 1898-tól.[3] [4] 1908-ban tartották meg az első országos bajnokságot, amit Rákospalotán bonyolítottak le.[5] Ezeken a versenyeken igazolt versenyzők vettek részt, a palotai emberek itt csak nézők voltak.

Kerékpározás:

A palotai utcák burkolat nélküliek voltak, a XIX. század utolsó éveiben kezdték csak szilárd burkolattal ellátni az utcákat. A palotai homok alkalmatlan volt a kerékpározáshoz. Ettől függetlenül már 1885-ből[6] és 1887-ből is van tudósítás arról, hogy a Magyar Velocipéd Club tagjai velocipéden kirándulást tettek Palotára.[7] Ez a klub az elsők közt alakult meg, így az országban igen korán láthatott a palotai gazda két keréken tekerő sportolókat.

Korcsolyázás:

Az első híradás a Pesti Hírlap 1879.12.29-i számában (1. évf. 358. szám 4. oldal) lelhető fel a palotai korcsolyázókról. Az olajgyár tava már 1860-ban is megvolt, így valószínűleg a korcsolyázás már akár évtizedekkel korábban elkezdődhetett. Az 1884-es Palota-térképen már rajta van az olajgyári tónál épült korcsolya pálya.[1] 1890-ben alakul meg az Újpest-Rákospalotai Korcsolyázó Egylet[2], mely az olajgyári tavon várta a sportolni vágyókat. Ez kevésbé költséges sport volt, mint a többi, így a palotaiak is (ha nem is a legszegényebbek) és a Palotára kiránduló polgárok is tudtak hódolni e szenvedélynek. Ez az egylet egészen 1943-ig működött a Fővárosi Levéltár adatai alapján. Hol Palotát, hol Újpestet írták előre az egylet nevében. 1895-ben már cikkeztek megtartandó korcsolyaversenyről is. 1901-ben már öltöző és melegedő helyiség voltak felállítva, napijegy váltása fejében is lehetett korcsolyázni és korcsolyabérletre is volt lehetőség.[3] Az 1921-es térképen is látható is a korcsolya csarnok, ami nagyjából a mai Gubó u. 2. ház helyén helyezkedett el.[4] A patakot később a gyár területén csatornába, a föld alá terelték, így megszűnt a tó és azzal együtt a korcsolyázási lehetőség is, a szabályozott patak már nem képzett tavat többet. Az U.R.A.K. legelső újpesti Mező utcai telepén 1906-7 körül éveken át készítettek műjégpályát, de az új a palotai erdő mellé költöztetett sporttelepén is működtetett műjégpályát.[5] 1924-ben a Rákospalotai Atlétikai Klub is épített műjeget a saját pályáján. Hol itt, hol ott létesült a téli hónapokra műjég, és közben eltelt 100 év és szinte semmi sem változott. 2001-ben Budapesten mindösszesen 4 helyen lehetett korcsolyázni: a Műjégpályán kívül a Megyeri úton, a Duna Plázában és a Pólus Centerben. Egyed Krisztina 26-szoros magyar bajnok is Palotán a nagymamájánál sajátította el az első lépéseket.[6]

Lövészet:

1889-ből van arról ismeretünk, hogy a Budapesti Galamblövész Egylet Megyer és Palota közt lövészetet tart.[1] Az 1900-as évek elejéig tartottak a palotai erdőnél lövészeteket. Ez is úri sport volt. 1936-ban alakult meg a Rákospalotai Polgári Lövész egyesület.

Párbaj:

Ezt a bekezdést némi fekete humorral “vetem papírra”, hiszen ezen lövészet messze áll a sportlövészettől, mint érdekességet szánom csak a kedves olvasónak. Az első híradás 1871-ből való[2], miszerint két újságíró pisztolypárbajt vívott egymással a palotai erdőben. Ez a szokás évtizedekre elterjedt és az egész országban híres-hírhedt lett a palotai erdő. Több híres párbaj is megesett: 1877.09.26-án Perczel Aurél ügyvéd és dr. Wágner László egyetemi tanár között zajlott le, sebesülésébe Perczel belehalt.[3] Wágnernak maga Perczel apja, Perczel Béla igazságügy-miniszter kért kegyelmet a királytól, de végül egy év börtön volt az ítélet. 1880-ban gr. nagykárolyi Károlyi István MTA tag, a Nemzeti Casino elnöke lőtte meg gr. Zichy-Ferraris Viktort, aki napokkal később belehalt a sérülésébe.[4] A tudósítás szerint a sebet ejtő fegyver Batthyány Eleméré volt, és korábban Wágner ezzel lőtte le Perczelt. Jó 30 éven át írók, ügyvédek, katonák és földbirtokosok vettek maguknak elégtételt a palotai erdőben. A magyar jog csak enyhén bűntette még ekkor a párbajozókat, így sokaknak „megérte” Palotán párbajozni, a közelsége miatt.[5]

Sakk:

1925-ből van híradás a Rákospalotai Munkás Sakkörről. A pestújhelyi pártszervezet 1925.12.23-án teszi közzé felhívását sakkörébe való jelentkezésre, a sakkör a Gergely u. 35. szám alatti Molnár-féle Vendéglőben volt megtalálható.[1] A Rákospalotai Sakk-kör 1926-ban alakult meg, az akkor még Eötvös u. 8. szám alatti Csörgey-féle vendéglőben. 1948-ból a Rákospalotai Testvériség Sakkörről van tudomásunk.

Úszás:

Mivel a legkorábban elvesztett palotai terület a Duna-menti rész volt, így a korábban Palotai-szigetnek hívott Újpesti öbölben 1913-ban megrendezett úszás már újpesti eseménynek számított. A Balaton-Úszók Egyesülete és a Magyar Athlétikai Club rendezvényének 8. száma az újpesti és rákospalotai egyesületek tagjai részére kiírt verseny volt.[2] 1937-ből is hasonló híradás látott napvilágot: a palotai sziget és a MAC tutaja közti kb. 6. km-es távot kellett a versenyzőknek leúszniuk. A versenyt már a Magyar Úszó Szövetség rendezte, Halasy Olivér nyert immár tizedszer, utoljára még visszavonulása előtt. Sajnos palotai versenyzőről nincs adat, folyó és uszoda hiányában nemigen volt hol edzeniük fiainknak. 1898-ban az egyik mezei futó versenyt a palotai uszodától indították[3], aztán 1928-ban cikkeznek arról, hogy van egy uszodának csúfolt 20×16 méteres iszapos nyári fürdő (a Liva-malom melletti strand kellett, hogy legyen, bár nem nevezték nevén). A cikkben azon kesereg az író, hogy egy igazi fürdőre volna szüksége a palotai munkásoknak, hogy ne kelljen kijárniuk a megyeri Duna-partra.[4] A Liva strand az 50-es években szűnhetett meg. 1971-ben már nagyon vágyott az akkor sportvezetés új pályákra és uszodára is.[5] Aztán 1981-ben már arról írnak, hogy abban az évben elkezdődik az uszoda építése.[6] Ez a cikk kivételesen igaznak bizonyult és megépült a XV. kerület első uszodája a Széchenyi út 89. alatt. Bár van néhány magán uszoda a kerületben, a 2017-ben beharangozott, a volt Észak-pesti Kórház telephelyén megépítendő nagy uszodára hatalmas szükség lenne az egészségmegőrzés és a sport terén.

Vívás:

1893-ben íródott egy cikk Halácsy Antal vívómesterről aki Rákospalotán adott vívóórákat.[1] 1897-ben a palotai Park-vendéglőben (ez az 1840-es években épült legelső palotai vendéglő, “wirts-haus” volt, mely otthont adott később a palotai Casinonak is, és mely a palotai erdő szélén a vasút mellett nagyjából a mai Szilágyi u. 26. szám alatt állt) az UTE a Vívó-Egylet tartott bemutató vívást.[2] 1903-ban Halácsy Antal már a palotai Wágner-féle Gimnázium torna- és vívómestere, aki feltalálta a Turul labdajátékot.[3] 1905-ig maradt az intézményben, pár évente más és más gimnáziumokhoz szerződött el.

Túrázás:

A turistáskodás már az 1870-80-as években kezdett elterjedni. Mivel Palota 1845-től már elérhető volt Pestről vonattal, így az ide kigyaloglás nem volt különösebben népszerű, főleg, hogy az utak homokos talajúak voltak, inkább mindenki vonattal, lóvonattal érkezett. A Condor Kerékpár Egylet 1899-ben szervez kirándulást Rákospalota Újfaluról Gödöllőre. A Magyar Turista Egyesület 1901-ben is szervezett túrát Rákospalota-Fót-Dunakeszi útvonalon.[4] Ugyanebben az évben a Fővárosi Kerékpár Egylet is szervezett kirándulást, a Park Vendéglőnél volt a gyülekező.[5] Szintén ezévben a Fecske Kerékpár Egylet is szervez kirándulást Palotára.


[1] Budapesti Hírlap XIII.évf.182. szám, 1893.07.04 – 6. oldal

[2] Sport-Világ IV. évfolyam 26. sázm, 1897.07.18 – 9. oldal

[3] Herkules XX. évf. 20-21. szám, 1903.11.15 – 162. és 173. oldal

[4] Budapesti Hírlap 1901.05.15 132. szám 9. oldal

[5] Sport Világ 1901.04.14 13. szám 100. oldal


[1] Népszava LIII. évf. 290. szám, 1925.12.23 – 10. oldal

[2] Népszava XLI. évf. 139. szám, 1913.06.14 – 13. oldal

[3] Sport-Világ V. évf. 44. szám, 1898.11.30 – 6. oldal

[4] Népszava LVI. évf. 165. szám, 1928.07.22 – 20. oldal

[5] Népsport XXVII. évf. 68. szám, 1971.03.21 – 4. oldal

[6] Népszabadság XXXIX. évf. 19. szám, 1981.01.23 – 12. oldal


[1] Fővárosi Lapok 26. évf. 95. szám, 1889.04.07 – 701. oldal

[2] Fővárosi Lapok 8. évfolyam, 187. szám, 1871.08.17 – 866. oldal

[3] Fővárosi Lapok 14. évf. 223. szám, 1877.09.30 – 1072. oldal

[4] Fővárosi Lapok 17. évf. 119. szám, 1880.05.26 – 601. oldal

[5] Ujság VI. évf. 221. szám, 1930. 09.30. – 4. oldal


[1] Néprajzi értesítő 14. évf. 3-4 f. Rákospalota néprajzi leírása, 252-254. oldal

[2] Budapesti Közlöny 284. szám, 1890.12.11 – 3. oldal

[3] Sport-Világ VIII. évf. 1. szám, 1901.01.05 – 8. oldal

[4] BFL XV.16.f.285/5, Budapest térképeinek katalógusa 4239a Kiadó: Fischer Dezső és T.

[5] Nemzeti Sport XVI. évf. 242. szám, 1924.12.20 – 7. oldal

[6] Nemzeti Sport XII. évf. 4. szám, 2001.01.05 – 10. oldal


[1] Budapesti Hírlap XVIII. évf. 253. szám, 1898.09.13 – 7. oldal

[2] Vadász Lap 1901.06.25 18. szám 238. oldal

[3] Pesti Hírlap XXI. évf. 83. szám, 1899.03.24 – 6. oldal

[4] Sport-Világ V. évf. 44. szám, 1898.11.30 – 6. oldal

[5] Pesti Napló 59. évf. 123. szám, 1908.05.22 – 14-15. oldal

[6] Herkules II. évf. 9. szám, 1885.03.03 – 6. oldal

[7] Herkules IV. évf. 4. szám, 1887.01.23 – 7. oldal



[1] Vadász- és Versenylap XXI. évf. 17. szám, 1877.04.25 – 127. oldal

[2] Fővárosi Lapok 12. évf. 56. szám, 1875.03.10 – 244. oldal

[3] Hazai ’s Külföldi Tudósítások 44. rész, 1829.06.03.- 346. oldal

[4] Budapesti Hírlap 1856.10.21-i, 244. szám – 2. oldal

[5] Vadász- és Versenylap (Lapok a Lovászat és Vadászat köréből) 1. évf. 20. szám, 1857.11.05 – 338. oldal

[6] Budapesti Hírlap 1857.10.20-i, 239. szám – 3. oldal

[7] Vadász- és Versenylap 4. évf. 15. szám, 1860.06.03 – 237. oldal

[8] Hazai ’s Külföldi Tudósítások 43. szám, 1830.05.29 – 337. oldal

[9] Pesti Napló 3. évf. 676. szám, 1852.06.11 – 3. oldal

[10] Vadász- és Versenylap 9. évf. 35. szám, 1865.12.20 – 569. oldal

[11] Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok- és az akadélyverseny-sport, Budapest, 1922

[12] Új Idők XVIII. évf. 46. szám, 1912.11.10 – 506. oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük