Kertbeny Károly a műfordító, akinek a világ legismertebb magyar szavát köszönhetjük

A cikknek nem célja sem a cikk alanya, sem a beállítottsága felett pálcát törni, ítélkezni, megbélyegezni. A cikk mondanivalója Kertbeny magyarságára, munkásságára, valamint a tudtán kívül világhírűvé vált szóalkotására fókuszál.

Kertbeny Károly Benkert Károly Mária néven látta meg a napvilágot Bécsben, 1824-ben. Anyja Graf Lina (1800 Pest – 1868 Bécs) festő, apja Benkert Antal (1794 Bécs -1846 Pest) kereskedő, színész, vendéglős és író volt, testvére, a rövid életű Imre (1825 Bécs – 1855 Bécs) szintén festő.

Károly Pesten a piaristáknál, majd Egerben tanult, utána 1838-ban Heckenast könyvkereskedésében inaskodott, aztán beállt katonának. Egy-két évet volt Prágában, Drezdában, majd hazatért. 1845-ben ismerkedett meg Petőfivel. Hasonló karakter, mint a nagy költő: betegeskedő, ábrándozó, különc figura. Igaz, hogy ugyanakkor magas férfi volt, Petőfivel ellentétben. Hazaszeretete, elhivatottsága a fordítói pályára ösztökéli. 1845-46-ban Rákospalotán működik, és jelenteti meg a következő cikket:

Jelenkor 95. szám 572. oldal, 1845.11.27

Beleveti magát a fordításba, Petőfit fordítja le németre. Kezdeti próbálkozásai és könyvkiadásai csúfosak. Bár német a neve, Bécsben született, a magyarsága mégis a legnagyobb, nagyobb sajnos, mint a fordítói képessége és szókincse. A korabeli sajtó ott üti, ahol éri.

Pesti Hírlap 1847.07.01 (906. szám 2. oldal)

Budapesti Híradó 1847.07.13 (625. szám 32. oldal)

Pesti Napló 1852.01.13 (3. évf. 553. szám 2. oldal)

1851 végén hazatér 4-5 éves külföldi “emigrációjából” és előbb Palotán, majd Pesten ismét nekiáll újabb munkákat kiadni a már külföldön megjelent fordítások után. Szép lassan, de belejön a fordításba, és eljön az idő, mikor már munkásságáról elismerően nyilatkoznak.

Budapesti Hírlap 1854.01.08 (314. szám 1756. oldal)

Budapesti Viszhang 1856.01.03 (1. évf. 1. szám 6. oldal)

1863-66 között készült belga kép

Folyamatosan köteteket adott ki, mely vállalkozások hol sikerültebbek voltak, hol nem, élete végéig anyagi gondjai voltak. A bohém, csapongó művészlelkek életét élhette véleményem szerint, mindamellett, hogy valószínűleg nem volt egy sikeres vállalkozó alkat. Bécs, München, Svájc, Franciaország, Brüsszel, Köln, Hannover, Berlin voltak élete állomásai, és csak 1875-ben tért vissza Pestre, ahol az önkormányzat biztosított a részére a Rudas-fürdőben szállást és segélyezte haláláig. A magyar litertatúra nagykövete volt, aki egész életét a magyar írók és költők európai megismertetésére és elismertetésére tette fel. Agglegényként betegeskedve egyszobás lakásokban könyvhalmok közt élt. “Küss die hand, bocsánatot kérek, hogy még élek!” – állítólag ez volt a kedvenc beköszönése. 1876-ban a Petőfi Társaság felvette tagnak. 1882-ben kapott szélütést és hunyt el, az egyetemi klinikán. Dr. Pávai Gábor tudatta Jókaival a hírt, aki temetésére, (mely a Köztemetőben volt) koszorút küldött.

1879-ben többek közt Kertbeny igazolta a tényt, hogy a Petőfiről készült leghíresebb dagerrotípia 1845-ben készült (Szentmártoni Szabó Géza: Tükör által homályosan – Petőfi dagerrotíp arcképe, 1999).

Vajon miért hívta / hívatta magát 1845-47 között rákospalotainak Kertbeny? És egyáltalán miért változtatott nevet? Vajon kinél lakott Palotán? Megannyi, csak tippelhető kérdés. A későbbi Hampel-villának, a Sommariva-féle teleknek és hutirai Lukácsy Sándornak (a gazdasági egyletnek) volt ezidőben Rákospalotán angol-kertje. Ekkoriban még nem volt gyakori a névváltoztatás. Lukácsy és Érkövy (Ploetz) volt az, aki nevet változtatott és Palotához köthető (bár kutatásaim szerint Lukácsy csak 1857-ben változtatott nevet). Az is érdekes, hogy az orvos, akinek a kórházi osztályán Kertbeny elhunyt Pávai Vajna dr. volt, aki hutirai Lukácsy Sándorral volt rokoni kapcsolatban. Lukácsy 1840-től a Pest Műegylet tagja, jogász, a Nemzeti Casino és az MGTE tagja, a Pesti Takarékpénztár részvényese volt, így foroghattak hasonló körökben. Lukácsy is a népművelés megszállottja volt. Ha tippelni kellene, azt mondanám, hogy Lukácsy nyári lakában lakhatott Benkert 1845-től, aki itt vette fel a Kertbeny nevet és itt kezdte el a versfordítói pályáját. Így a Kertbeny név, nemcsak a Ben-Kert név megfordítása, de egyúttal utalhat a palotai kertre, parkra is, ami körülvette Lukácsynál, “a nemzet kertészénél”.

Gyászértesítője

A józsefvárosi rk. halotti anyakönyv bejegyzése

1882-ben halála után közzétett portré

A cikk végén pedig akkor derüljön fény a két szóra melyet Kertbeny használt először a világon, cca. 1868/69-ban: hetero- és homoszexualitás. Amennyire évtizedeket áldozott életéből a magyar irodalom külföldi elterjesztésére – mely munkájában rengeteg küszködés és gúny vette körül, annyira volt a pillanat alatt megfogant szóképzése remek és a nagyvilág által azonnal elfogadott. E “munkája” futott be világhírt. A szavakat, melyeket alkotott, annak a jogi munkának a keretében kezdte használni, mely a melegek beleegyezésen alapuló szexuális aktusainak üldözése ellen, az eleve bűnösnek és betegnek titulált melegség megszüntetéséért állt ki (Forrás: Takács Judit: A magánélet szabadságáról – Ami maradandó Kertbeny Károly munkásságából, illetve Rubiconline: Homoszexualitás és heteroszexuális társadalom a 19. század második felétől napjainkig).

Fennmaradt irataiból gyanítható, hogy ő maga is meleg volt, mely tulajdonsága kapcsán szintén kirekesztettség és üldözés volt a “jutalma”. 2002-ben síremléket állítottak neki a Fiumei úti Sírkertben. Mivel az Új Köztemetőben lett eltemetve, azt gondolom, talán ott kellett volna a síremléket felállítani, igaz, azóta a Kerepesi temető lett a művészek nyughelye.

Az is világosnak tűnik, hogy, valójában nem “Puskás”, vagy a “kocsi” a legismertebb magyar szavak a világon, hanem Kertbeny “hetero- és homoszexuális” szavai.

Cs. Lengyel Beatrix – Stemlerné Balog Ilona: A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára c. munkájában egyértelműsítik, hogy Kertbenyről Bécsben készült dagerrotipia az első kép, mely a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár gyűjteményébe került (maga Kertbeny adta ajándékba 1874-ben). A Kertbenyről 1847/48-ban készült kép sokkal jobb állapotú, mint a Petőfiről készült kép.

Hírlapi érdekességek Rákospalotáról #7 – Kossuth Lajos, az olasz keresztapa

Mauks János mészáros 1871-ben Lajos fiának Kossuth Lajost szemelte ki, mely kapcsán írt Kossuthnak, aki, bármily hihetetlen is, de válaszolt és elvállalta a keresztapaságot. Mivel ekkor már két évtizede olasz emigrációban élt, így ő egy igazi “olasz keresztapa” lett.

Mauks János fia Lajos keresztelését a fóti római katolikus anyakönyv örökítette meg (Palota ekkor filiája volt Fótnak, egészen addig, míg meg nem épült a plébániatemplom). A Mauks név sokaknak ismerős lehet, Mikszáth Kálmán felesége Mauks Ilona volt. Úgy néz ki, hogy csak névrokonság áll fenn, lévén Mikszáth és felesége evangélikusok voltak, míg a palotai Mauks római katolikus. A mi mészárosunk nem volt farkasfalvi előnevű nemes sem. Ugyanakkor az, hogy a Mikszáth és Mauks Ilona szülőföldje és Rákospalota is palóc nemzetiségű volt erősíthetné a rokonság meglétét. A kis Lajos csak 17 évet élt meg, 1888-ban Újpesten hunyt el, ugyanis az 1880-as évek közepén ide tette át a család a székhelyét, így keresztapja túlélte őt.

A születési bejegyzés, 1871.07.17

A Magyar Újság 1871.07.27-i számának cikke (5. évf. 170. szám 1. oldal)

A palotai gimnazista, aki filmes babérokra vágyott – haláleset a Gaumont első magyar filmfelvételén

1912.08.29: Kovalik Dénes a rákospalotai Wágner Gimnázium tanulója, aki tanulni nem, de sportolni, úszni nagyon szeretett, elvállalta, hogy leugrik az Ferenc József (mai nevén Szabadság) híd turulmadárjáról, amit megörökít mozgóképen a francia Gaumont cég, első hazai filmjükhöz. A levegőben többször bukfencezve háttal zuhant a vízbe, majd merült el és halt meg a fiú. Szeptember 6-án a Csepel-szigetnél vetette ki a víz a fiú hulláját. Ez volt az első dokumentált ugrás a turulról. Azóta is az öngyilkosjelöltek kedvenc bázisugrópontja.

Egy évvel korábban Csipcsala Mihály, a Nagymező utcai kereskedelmi iskola 17 éves tanulója ugrott le az Erzsébet hídról, ő is bukfencezve, de hassal ért vizet és fulladt meg.

Mindkét fiú sportőrült volt, korábban több sikeres ugrást hajtottak végre más helyszíneken. Csipcsala esetében is volt egy rejtélyes mozgófénykép-vállalat, aki megbízásával ösztökélte a mutatványra (Forrás: Pesti Napló 1911.05.28 62. évf. 125. szám 7. oldal).

Már száz éve is a hírnév és a másokat túlszárnyaló sporteredmény ugyanúgy megbabonázta a gyerekeket, mint manapság a sok celeb, vagy a mások majmolása.

Szerencsére azóta a rákospalotai sportoló ifjoncoknak a rákospalotai filmgyártástól nem kell tartania, és dublőrként helyettük rengeteg “ismeretlen” külföldi (pl. Angelina Jolie vagy Keanu Reeves) jön asszisztálni. (Élc 🙂

Az Újság 1912.08.29-i számából (10. évf. 205. szám 5-6. oldal)

Budapest halai – ezüstkárászok a rákospalotai mocsárban

Szendőfi Balázs 2015-ben készítette el Budapest halai című filmjét. Ebben a szép természetfilmben a rákospalotai mocsár kárászainak is jutott hely. Bár az oldalamon Rákospalota múltjával foglalkozom, most a kivétel erősíti a szabályt. Bár, ha úgy vesszük egy láp sem napok alatt jön létre, sok száz vagy ezer éves is lehet. Ahogy a Liva-malom helyrehozatala, úgy ennek a természeti értéknek a megmentése is legalább ugyanolyan fontos. A mocsár, illetve láp az Irinyi János laktanya mögött a Szilas-patak közvetlen szomszédságában van, aki teheti sétáljon el ehhez a mini, vadregénybe illő csodához.

A lápról az index.hu is készített egy nagyszerű videót 2017-ben:

Babits Mihály: Május huszonhárom Rákospalotán

Gobbi Hilda előadásában

Babits 1911. októberétől 1912. decemberéig lakott a Fő út 2. szám alatti házban. Ekkortájt az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanára volt.

1912.05.23: A Vérvörös Csütörtök.

A Kislexikonból: Az 1912. máj. 23-i nagy budapesti tömegtüntetés az I. világháború előtti legnagyobb munkásmegmozdulás Mo.-on. Tisza István máj. 12-én a képviselőház elnöke lett és erőszakos eszközökkel akarta letörni a parlamenti ellenzéket. Tiltakozásul az MSZDP általános sztrájkot és tömegtüntetést hirdetett. 23-án százezres munkástömeg özönlött be a külvárosokból a parlament elé általános választójogot és Tisza távozását követelve. A rendőrség és a kivezényelt katonaság rendkívül brutális fellépése nyomán felborított villamosok, felszedett utcakövek, összetört kirakatok jelezték az összeütközés hevességét. A kormány terrorintéz-kedésekkel válaszolt a munkásság elemi követeléseire. Az MSZDP vezetősége a kormány fenyegetéseinek hatására még aznap délután felhívást adott ki a tüntetés befejezésére. Az összeütközésnek hat halálos és több száz sebesült áldozata is volt, ezért nevezik e napot Vérvörös Csütörtöknek.

Az alábbi híradó részlet a Wikipedia Vérvörös Csütörtök bejegyzésében látható, a menüje az egér jobb gombjával nyitható meg (-> indítás, leállítás, teljes képernyő funkciók).

Tűzesetek Rákospalotán

Összeszedtem a 19. századi tűzeseteket, amikről beszámolt a sajtó.

1853.09.07 (Budapesti Hírlap 209. szám 1164. oldal) – Ófalu

1868.04.17 (Fővárosi Lapok 89. szám 356. oldal) – Kossuth utcai rk. kistemplom

1884.03.29 (Fővárosi Lapok 76. szám 496. oldal) – Erdősor (Bartók B. utca), Gimnázium

1887.07.12 (Budapesti Hírlap 7. évf. 191. szám 6. oldal) – Ófalu

1887.07.17 (Váczi Hírlap 1. évf. 3. szám 4. oldal) – az előző cikkben szereplő tűz tetteseire derül fény jelen cikkből

1888.05.20 (Fővárosi Lapok 140. szám 1033. oldal) – Fő utca

1890.07.29 (Budapesti Hírlap 10. évf. 207. szám 6. oldal) – Juhos utca környéke

1890.09.11 (Pesti Hírlap 12. évf. 250. szám 7. oldal) – Ófalu

1890.03.12 (Pesti Hírlap 12. évf. 71. szám 7. oldal) – Ófalu

1890.03.18 (Pesti Hírlap 12. évf. 76. szám 10. oldal) – Fő utca

1890.09.14 (Váczi Közlöny 12. évf. 37. szám 3. oldal) – Ófalu

1890.10.15 (Pesti Hírlap 12. évf. 284. szám 7. oldal) – Attila u.

1891.07.04 (Pesti Hírlap 13. évf. 181. szám 8. oldal) – Vasút (Pozsony) u.

1893.08.31 (Pesti Napló 44. évf. 245. szám 6. oldal) – szántóföld

1894.06.12 (Fővárosi Lapok 161. szám 1389. oldal) – Palotai erdő (ma: Fóti út – Szilágyi u. – Lahner György u. és Blaha Lujza u. által határolt terület)

1894.07.27 (Pesti Hírlap 16. évf. 208. szám 6. oldal) – Kossuth utca

1894.08.04 (Pesti Napló 45. évf. 214. szám 1. oldal) – Fő utca

1894.08.05 (Pesti Napló 45. évf. 215. szám 5. oldal) – Vas(út) (Pozsony) utca

1894.08.05 (Pesti Hírlap 16. évf. 217. szám 7. oldal) – Ez ugyanaz az tűz, mint egy cikkel feljebb, itt az utcanév már pontos, és itt a tulajdonosok nevét is közlik – Vasút (Pozsony) utca

1898.07.31 (Pesti Napló 49. évf. 210. szám 10. oldal) – Újfalu, Bocskai u. – Helle kötélgyár

1899.07.22 (Alkotmány 4. évf. 175. szám 7. oldal) – Fóti út

A palotai tisztviselő, aki részt vett a trianoni béketárgyaláson: Walter Emil

Nemzetünk legtragikusabb eseménye volt az 1920-as békeszerződés aláírása. A delegáció 66 főből állott, közülük 29 fő volt magas pozícióban, egyikük volt Walter Emil külügyminiszteri tanácsos is (Forrás: trianon100.hu – A magyar delegáció összetétele), akinek a feladata a hadifoglyok hazahozatalának megszervezése volt. [Forrás: rubicon.hu – Zeidler Miklós: A magyar békedelegáció tevékenységéről (1920-1921)]

Waldenbachi Walter Emil Rezső 1872 körül született. Neje folkusfalvi és tomkaházi Tomka Margit Julianna volt. A család protestáns volt. Négy gyermekükről tudunk: Adrienn Margit, aki 1893.09.18-án született. László Miklós, aki 1902.03.03-án 1 hónapos korában hunyt el. Ekkor a család a VII. kerület Bethlen u. 45. alatt lakott. Ifjabb Emil, aki 1901-ben született, és végül Gyula, aki 1903.07.08-án született az Erzsébetvárosban.

1904.04.07-én Az Újság (2. évf. 97. szám 27. oldal) hasábjain hirdetik a házat

Vélhetően 1904 táján költözhettek ki Rákospalotára, az akkori Mária, ma Sín u. 9. szám alá. 1909-ben már bizonyosan itt laktak (HU BFL – VII.203 – 1909 – 0435), ekkor még csak államvasúti ellenőr pozícióban dolgozott Walter. 1912-től kezdve haláláig folyamatosan szerepel a telefonkönyvben, mindvégig rákospalotai címével. 1917-től a Rákospalota Községi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja Legeza Pállal együtt. Walter folyamatosan lépdelt előre a ranglétrán, halálakor külügyminiszteri tanácsos, Rákospalota képviselő testületének tagja, illetve a Rákospalotai Kaszinó tiszteletbeli elnöke volt. Számos kitüntetést is szerzett. 1920-ban vett részt a már említett “trianoni” tárgyalásokon. Lánya először 1918-ban majd 1921-ben ismét férjhez ment, mindkétszer Rákospalotán. Gyula fia 1930-ban nősült Újpesten, ifjabb Emil is megházasodott. Az 54 éves tanácsos 1926.03.14-én hunyt el, nem sokkal előtte maga Horthy engedélyezte neki, hogy 1926.01.31-i nappal nyugdíjba vonulhasson. Neje valószínűleg (talán) férje elvesztése kapcsán háborodhatott meg, és egy több éves folyamat eredményeképp 1936-ban helyezték gondnokság alá. Végül 1950.05.23-án hunyt el 79 évesen (1871.01.28-án született) (Forrás: Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Thomka család, XXII. tábla) Budapesten az V. kerület Falk Miksa u. 30. alatt. Hogy az ingatlant meddig lakták, rejtély, mert az iratokban feltűnik Révész Hugó sertéskereskedő is, aki a korábbi Fő úti címéről ide költözött. 1926-1931 között biztosan a Mária u. 9. illetve 9-11. szám alatt lakik, a későbbiekben pedig Újpestre költözik. Elképzelhető, hogy már korábban, ahogy a gyerekek felnőttek, Walterék a 11-es házat is megszerezték. Idősebb Emil halálakor már a 9-11. cím volt megadva, mint gyászház, Gyula fia 1930-as nősülésekor a 9-es címen szerepelt. Walterné gyámügye kezdetekor 1934-ben még rákospalotai lakosként van megjelölve, így kijelenthető, hogy nagyjából 30 évig élt itt a Walter család.

Nemzeti Újság 1926.02.02 (8. évf. 26. szám 8. oldal) – id. Walter életútja

id. Walter Emil halotti értesítője

Ifjabb Emil is szép karriert futott be, de míg apja szakpolitikus volt, ő külügyi diplomata és sajtós, azaz az aktuális ideológia képviselője:

A Budapesti Közlöny 1939.11.03-i száma (248. szám) címlapján Ifjabb Emil részére Horthy megengedi az észt Fehér Csillag kitüntetés viselését

Az Ellenzék 1942.09.18-i számának cikke (63. évf. 211. szám 2. oldal) ifjabb Walter Emil életrajzával

A család életében harmadjára is feltűnik a Horthy név, miután 1942.08.20-án a kormányzóhelyettes Horthy István repülőgépével lezuhan és életét veszti. Az ország gyászba borul, a kormányzat szinte uralkodóknak kijáró tisztelettel gondoskodik a koporsó Pestre majd Kenderesre hozataláról. Ifjabb Walter Emil is koszorúzott, ekkor már mint pozsonyi követségi tanácsos.

Az Újság 1942.08.26 (18. évf. 193. szám 1. oldal)-i számában megjelent cikk

Tolnai Világlapja – 1943.04.14 (45. évf. 15. szám 5. oldal) – balról a második Walter

Tolnai Világlapja – 1943.05.19 (45. évf. 20. szám 1. oldal) – bal oldalt Walter

Pesti Hírlap Képes Melléklete – 1943.10.05 ( 7. évf. 40. szám 636. oldal) – jobb oldalt Walter, középen háttal a neje

A Tiszti Címtár 1944-es kiadásában láthatjuk a francia követségi dolgozók névsorát és rangjait. Walter a magyar kitüntetéseken túl olasz, finn és észt kitüntetés birtokosa is volt

Ifjabb Walter horthystaként és a náci Németországot kiszolgáló hivatalnokként a szovjet befolyás alá kerülő anyaországban egy hazatérés után sok jóra nem számíthatott. Több, mint 70 év távlatában és ismeretek nélkül kenyeret törni ifj. Walter tevékenysége kapcsán pro vagy kontra nem akarok, nem is célja jelen cikknek döntő bíráskodni, csak a megjelent sajtóanyagból próbálok betekintést adni Walter életébe.

A Magyar Közlöny 1949.08.29-i 179-180. számának címoldalán lehozott határozat, melyben Waltert is megfosztják állampolgárságától és javaitól

A hivatkozott jogszabályi szakasz így szól (17. par.):


(1) A kormány a belügyminiszter előterjesztésére megfoszthatja magyar állampolgárságától azt,

1. aki külföldi állam kormányától, bármely más szervétől vagy külföldi politikai szervezettől – a magyar kormány engedélye nélkül – bármilyen politikai jellegű tisztséget vagy megbízatást elvállal avagy valamely külföldi politikai jellegű szervezet tagjává lesz vagy annak tevékenységében részt vesz;

2. aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok megszegésével vagy kijátszásával külföldre távozik.

(2) A kormány határozata az állampolgárságától megfosztott férfi feleségére és kiskorú gyermekére is kiterjed, ha ezt a határozat kimondja.
(3) A magyar állampolgárságától a jelen § alapján megfosztott személy vagyonát el kell kobozni. Az elkobzásra az 1948. évi XXVI. törvény 6-8. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) A kormány határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról és vagyonuk elkobzásáról szóló 1948. évi XXVI. törvény hatályát.

A lista a nejét nem említi. Hogy mi is történhetett, ami “kiverte itthon a biztosítékot” és persona non grata lett Wagner, az az alábbi cikkből olvasható ki. Természetesen nem tudom megítélni információ hiányában, hogy a cikkben foglaltakban mennyi volt az igazság, mindenesetre Walter helyzete kirajzolódik belőle. Egy bukott rendszer embere szinte sosem folytathatja az új rendszerben, mindig menni kell. Hogy Wagner csak elvégezte a munkát, amit a Horthy-rendszer rábízott, avagy meggyőződéses németpárti volt-e, ki tudja? Walter Gyula, Emil fivére is minisztériumi állásban volt: 1937-ben az Iparügyi Minisztérium VI. osztályán, mint miniszteri műszaki tanácsos dolgozott. 1942-ben ennek a közszállításokkal foglalkozó osztálynak már a vezetője volt. 1944-ben a XII. osztály (Állami üzemek) osztályvezetője. 1946-ban az Országos Villamosművek és a Vegyiművek igazgatótanácsi tagja. Az új rendszernek nem kellett, fivére miatt B-listára került. 1949-ben már lámpaernyő-készítő (!) a Falk Miksa u. 30-ban, tehát ő gondoskodott elmeháborodott édesanyjukról hosszú éveken át. Egy megválaszolatlan kérdés maradt: A Mária (Sín) u. 9. homlokzatán a Lujza-lak felirat kire utalhat? Walteréknél senkit sem hívtak Lujzának. Ha eredeti a felirat, akkor az építtető készíttethette a feliratot még közvetlen az építés után és Wagnerék beköltözése előtt.

A cikk a Szabad Nép 1946.05.30-i számában (4. évf. 121. szám 1. oldal) jelent meg