A palotai tisztviselő, aki részt vett a trianoni béketárgyaláson: Walter Emil

Nemzetünk legtragikusabb eseménye volt az 1920-as békeszerződés aláírása. A delegáció 66 főből állott, közülük 29 fő volt magas pozícióban, egyikük volt Walter Emil külügyminiszteri tanácsos is (Forrás: trianon100.hu – A magyar delegáció összetétele), akinek a feladata a hadifoglyok hazahozatalának megszervezése volt. [Forrás: rubicon.hu – Zeidler Miklós: A magyar békedelegáció tevékenységéről (1920-1921)]

Waldenbachi Walter Emil Rezső 1872 körül született. Neje folkusfalvi és tomkaházi Tomka Margit Julianna volt. A család protestáns volt. Négy gyermekükről tudunk: Adrienn Margit, aki 1893.09.18-án született. László Miklós, aki 1902.03.03-án 1 hónapos korában hunyt el. Ekkor a család a VII. kerület Bethlen u. 45. alatt lakott. Ifjabb Emil, aki 1901-ben született, és végül Gyula, aki 1903.07.08-án született az Erzsébetvárosban.

1904.04.07-én Az Újság (2. évf. 97. szám 27. oldal) hasábjain hirdetik a házat

Vélhetően 1904 táján költözhettek ki Rákospalotára, az akkori Mária, ma Sín u. 9. szám alá. 1909-ben már bizonyosan itt laktak (HU BFL – VII.203 – 1909 – 0435), ekkor még csak államvasúti ellenőr pozícióban dolgozott Walter. 1912-től kezdve haláláig folyamatosan szerepel a telefonkönyvben, mindvégig rákospalotai címével. 1917-től a Rákospalota Községi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja Legeza Pállal együtt. Walter folyamatosan lépdelt előre a ranglétrán, halálakor külügyminiszteri tanácsos, Rákospalota képviselő testületének tagja, illetve a Rákospalotai Kaszinó tiszteletbeli elnöke volt. Számos kitüntetést is szerzett. 1920-ban vett részt a már említett “trianoni” tárgyalásokon. Lánya először 1918-ban majd 1921-ben ismét férjhez ment, mindkétszer Rákospalotán. Gyula fia 1930-ban nősült Újpesten, ifjabb Emil is megházasodott. Az 54 éves tanácsos 1926.03.14-én hunyt el, nem sokkal előtte maga Horthy engedélyezte neki, hogy 1926.01.31-i nappal nyugdíjba vonulhasson. Neje valószínűleg (talán) férje elvesztése kapcsán háborodhatott meg, és egy több éves folyamat eredményeképp 1936-ban helyezték gondnokság alá. Végül 1950.05.23-án hunyt el 79 évesen (1871.01.28-án született) (Forrás: Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Thomka család, XXII. tábla) Budapesten az V. kerület Falk Miksa u. 30. alatt. Hogy az ingatlant meddig lakták, rejtély, mert az iratokban feltűnik Révész Hugó sertéskereskedő is, aki a korábbi Fő úti címéről ide költözött. 1926-1931 között biztosan a Mária u. 9. illetve 9-11. szám alatt lakik, a későbbiekben pedig Újpestre költözik. Elképzelhető, hogy már korábban, ahogy a gyerekek felnőttek, Walterék a 11-es házat is megszerezték. Idősebb Emil halálakor már a 9-11. cím volt megadva, mint gyászház, Gyula fia 1930-as nősülésekor a 9-es címen szerepelt. Walterné gyámügye kezdetekor 1934-ben még rákospalotai lakosként van megjelölve, így kijelenthető, hogy nagyjából 30 évig élt itt a Walter család.

Nemzeti Újság 1926.02.02 (8. évf. 26. szám 8. oldal) – id. Walter életútja

id. Walter Emil halotti értesítője

Ifjabb Emil is szép karriert futott be, de míg apja szakpolitikus volt, ő külügyi diplomata és sajtós, azaz az aktuális ideológia képviselője:

A Budapesti Közlöny 1939.11.03-i száma (248. szám) címlapján Ifjabb Emil részére Horthy megengedi az észt Fehér Csillag kitüntetés viselését

Az Ellenzék 1942.09.18-i számának cikke (63. évf. 211. szám 2. oldal) ifjabb Walter Emil életrajzával

A család életében harmadjára is feltűnik a Horthy név, miután 1942.08.20-án a kormányzóhelyettes Horthy István repülőgépével lezuhan és életét veszti. Az ország gyászba borul, a kormányzat szinte uralkodóknak kijáró tisztelettel gondoskodik a koporsó Pestre majd Kenderesre hozataláról. Ifjabb Walter Emil is koszorúzott, ekkor már mint pozsonyi követségi tanácsos.

Az Újság 1942.08.26 (18. évf. 193. szám 1. oldal)-i számában megjelent cikk

Tolnai Világlapja – 1943.04.14 (45. évf. 15. szám 5. oldal) – balról a második Walter

Tolnai Világlapja – 1943.05.19 (45. évf. 20. szám 1. oldal) – bal oldalt Walter

Pesti Hírlap Képes Melléklete – 1943.10.05 ( 7. évf. 40. szám 636. oldal) – jobb oldalt Walter, középen háttal a neje

A Tiszti Címtár 1944-es kiadásában láthatjuk a francia követségi dolgozók névsorát és rangjait. Walter a magyar kitüntetéseken túl olasz, finn és észt kitüntetés birtokosa is volt

Ifjabb Walter horthystaként és a náci Németországot kiszolgáló hivatalnokként a szovjet befolyás alá kerülő anyaországban egy hazatérés után sok jóra nem számíthatott. Több, mint 70 év távlatában és ismeretek nélkül kenyeret törni ifj. Walter tevékenysége kapcsán pro vagy kontra nem akarok, nem is célja jelen cikknek döntő bíráskodni, csak a megjelent sajtóanyagból próbálok betekintést adni Walter életébe.

A Magyar Közlöny 1949.08.29-i 179-180. számának címoldalán lehozott határozat, melyben Waltert is megfosztják állampolgárságától és javaitól

A hivatkozott jogszabályi szakasz így szól (17. par.):


(1) A kormány a belügyminiszter előterjesztésére megfoszthatja magyar állampolgárságától azt,

1. aki külföldi állam kormányától, bármely más szervétől vagy külföldi politikai szervezettől – a magyar kormány engedélye nélkül – bármilyen politikai jellegű tisztséget vagy megbízatást elvállal avagy valamely külföldi politikai jellegű szervezet tagjává lesz vagy annak tevékenységében részt vesz;

2. aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok megszegésével vagy kijátszásával külföldre távozik.

(2) A kormány határozata az állampolgárságától megfosztott férfi feleségére és kiskorú gyermekére is kiterjed, ha ezt a határozat kimondja.
(3) A magyar állampolgárságától a jelen § alapján megfosztott személy vagyonát el kell kobozni. Az elkobzásra az 1948. évi XXVI. törvény 6-8. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) A kormány határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról és vagyonuk elkobzásáról szóló 1948. évi XXVI. törvény hatályát.

A lista a nejét nem említi. Hogy mi is történhetett, ami “kiverte itthon a biztosítékot” és persona non grata lett Wagner, az az alábbi cikkből olvasható ki. Természetesen nem tudom megítélni információ hiányában, hogy a cikkben foglaltakban mennyi volt az igazság, mindenesetre Walter helyzete kirajzolódik belőle. Egy bukott rendszer embere szinte sosem folytathatja az új rendszerben, mindig menni kell. Hogy Wagner csak elvégezte a munkát, amit a Horthy-rendszer rábízott, avagy meggyőződéses németpárti volt-e, ki tudja? Walter Gyula, Emil fivére is minisztériumi állásban volt: 1937-ben az Iparügyi Minisztérium VI. osztályán, mint miniszteri műszaki tanácsos dolgozott. 1942-ben ennek a közszállításokkal foglalkozó osztálynak már a vezetője volt. 1944-ben a XII. osztály (Állami üzemek) osztályvezetője. 1946-ban az Országos Villamosművek és a Vegyiművek igazgatótanácsi tagja. Az új rendszernek nem kellett, fivére miatt B-listára került. 1949-ben már lámpaernyő-készítő (!) a Falk Miksa u. 30-ban, tehát ő gondoskodott elmeháborodott édesanyjukról hosszú éveken át. Egy megválaszolatlan kérdés maradt: A Mária (Sín) u. 9. homlokzatán a Lujza-lak felirat kire utalhat? Walteréknél senkit sem hívtak Lujzának. Ha eredeti a felirat, akkor az építtető készíttethette a feliratot még közvetlen az építés után és Wagnerék beköltözése előtt.

A cikk a Szabad Nép 1946.05.30-i számában (4. évf. 121. szám 1. oldal) jelent meg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük