A Hampel-villa

Aki sokat jár öreg Palotán, az talán ismeri a volt olajgyárhoz vezető utca sarkán a zöld irodaházat. Jelenleg a Mayex Kft. telephelyeként üzemel. Gyakorlatilag semmi sem utal arra, hogy a Palota egyik legrégibb polgári lakóépületéről van szó: a Hampel-villáról. Megpróbálom összefoglalni az épület elmúlt 180 évét.

Rákospalota 1847-es térképén a falu belsőségét rózsaszínnel jelölték. A Sommariva-villa kutatásaim szerint 1850-ben épülhetett, így csak utólag jelölték a térképen. A patak alatti rész viszont már ekkor is ki volt épülve, és a posztómanufaktúra alatti két telken ált a falu két akkor villája. Az érthetőség kedvéért feliratoztam az utcákat és bejelöltem a Hampel-villa körülbelüli helyét.

A Pesti Hírlap 1848.03.17-i (1054. szám 228. o.) számában megjelent hirdetés. A leírás alapján (angol kert, tó, szuterén, stb.) egyértelmű, hogy erről az épületről van szó. A “legújabb modorra készült kert” azt sejteti, hogy jó esetben pár éves ingatlanról van szó. Mivel a számtartótól lehetett kibérelni, ezért Károlyi István gróf volt az építtető és tulajdonos. Egész Palotán ennek az egy teleknek volt egy kis tavacskája. A park egészen az 1950-es évekig megvolt.

Ez a hirdetés a Pesti Hírlap 1849.05.18-i (292. szám 64. o.) számában jelent meg.

Károlyi István nagyjából 1821-1840-ig, majd 1843-1849. februárja közt Fóton élt, végül 1850-es szabadulását követően tért újra vissza ide. Az 1845-1848 közti évekre tenném a Hampel-villa felépítését, ha tippelhetnék. Ugyanakkor tény, hogy Mühr Ferenc, aki az uradalmi tiszt (gazdatiszt, intéző, jószágkormányzó) volt, már 1830-ban Palotán lakott (6 gyermeke még 1818-1824 között Szegváron, egy pedig 1826-ban Derékegyházán született), mikor 8. gyermeke – Mária Henrika – Dunakeszin megszületett.

Ekkortájt még csak a Juhos – Attila – Kossuth – Énekes utca – Fő út eleje volt kiépülve, azok is parasztházakkal. A Kossuth utcában megvolt a ref. és r. kat. templom és az iskoláik, a Kossuth utcai kocsma, no meg a két malom (az őrlő és a posztógyári). Arra gondolok, hogy az ekkor még hasonló tájolású, de a Hampel-villánál fele akkora a jelenlegi Érkövy-villa helyén álló épület volt az uradalmi tiszti épület. Egyszerűen a faluban nem volt máshol komolyabb, úriasabb épület. Az 1860-as térképen 5-össel jelölték a Hampel-villát, míg 8-assal az általam vélelmezett gazdatiszti házat. Látható a térképen, hogy a többi épület a nyeles telkeken elhelyezkedő falusias házak. Az olajgyári tó a képen nem azonos a kerti tavacskával, az a patak felduzzasztott vízfelülete volt, míg a tavacska az angol park díszítő eleméül szolgált.

Visszatérve a Hampel-villára: évente kerestek új bérlőt az ingatlanra, míg az 1850-es évek folyamán gr. Traunné Bethlen Borbála meg nem vette az ingatlant.

Pár szó a grófnéről:

Bethlen Borbála (*1800 +1880 Budapest) első férje gr. Bethlen Ádám (*1790 +1863) akitől elvált, második férje gr. Kendeffy Ádám (*1795 +1834), aki elhunyt, majd 3. férje gr. Abensberg-Traun Xavér Ferenc (+1867), akivel 1843-ban kötött házasságot Budweis (Ceské Budéjovice) városában, majd Petronellben, az ősi Traun-kastélyban telepedtek le. Első férjétől született Bethlen Hermina, aki gr. Pejacsevich Márk neje lett. Második férjétől született Katinka lánya, aki gr. Andrássy Gyula (miniszterelnök majd külügyminiszter) felesége lett, illetve Sissy királyné udvarhölgye 1869-től 1896-os haláláig.

A Honderű 1843.07.08-i számában (1. évf. 1. szám 24. o.) írnak arról, hogy Traunék is Pozsonyi házukba várják a “felső tízezret”.

Az Életképek 1846.04.04-i száma (4. évf. 14. szám 4. o.), ahol azt olvassuk, hogy adományt gyűjtött Traunné Pesten.

A Pesti Hírlap 1896.05. 15-i számában (134. sz. 2. o.) a grófnőről megemlítik, hogy 1847-ben Pozsonyban élt és tartott fenn házat. Lánya Andrássyval annak emigrációja során ismerkedett meg. Traunék Párizson át Nizzába mentek volna, de Traunné lábát törte. Így vettek részt Párizsban azon a bálon, ahol Andrássy és Katinka egymásra talált. 1856-ban és házasodtak össze és ezután tértek haza 1857-ben.

Buza a “Palotai tegnapok”-ban tudni véli (valójában Novák József Lajos: Néprajzi értesítő 14. évf. 1913 – Tanulmányok: Rákospalota néprajzi leírása munkájában szerepel), hogy e házban szállásolta el a királyt Traunné. Attól tartok ez kacsa (Novák egy Juhász Mihály bácsi elmondása alapján állította ezt), azonban az nem, hogy Andrássy neje – a saját lánya vendégeskedett itt nála. Az 1851-es (ami valójában 1852-ben volt) hadgyakorlat a vasút káposztásmegyeri oldalán zajlott, és ott volt a 21 éves a király kimondottan Angliából hozatott pompás sátrakban elszállásolva.

Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István munkái 15. Gróf Széchenyi István naplói 6. 1844-1848 c. megjelent munkájának 809. oldalán olvashatunk arról, hogy 1847-50-es évekre Traunék Karczag Benjámin Pesten annak Zrínyi u.-i házát bérelte ki, de rövid időn belül felmondta a bérletet.

A Divatcsarnok 1853. 1. évf. 47. sz. 950. oldalán olvashatjuk, hogy Traunné és Katinka Párizsban időznek, innen fognak hazatérni. Mivel a források úgy írnak Traunnéról, mint aki magyarnak nevelte Katinka lányát, ezért feltételezhető, hogy férjével és lányával együtt Ausztriában élt.

Levéltári források kutatása híján megállapítható, hogy több háza is volt a Traun házaspárnak, utazgattak is, de a legvalószínűbb, hogy Andrássy hazatérését követően (de mindenesetre csak az 1850-es években) vehették meg a palotai ingatlant.

Aztán meghal a 3. férje is 1867-ben és az özvegy 1869-ben megválik a villától:

A Hon 1869.10.19-i számának (7. évf. 240. szám 3. oldal) cikkéből kiderül a vételár is.

A méltatlanul elfeledett id. Hampel Antalról is ejtsünk pár szót:

1811-ben született Sziléziában és 1901 hunyt el Budapesten. Első neje Lechner Paulina (*1814 +1853), második neje Lechner Zsuzsanna (*1821 +1901) – vélhetően húga az első nejnek. Ifjabb Dr. Hampel Antal (*1843.10.29 Pest +1876.02.24 Nagyszeben) főgimnáziumi tanár, neje Schmidt Katalin, testvére Hampel József (*1849.11.10 Pest +1913.03.25 Budapest) régészprofesszor, az MTA tagja, az ő neje pedig Pulszky Polixéna (*1857.06.21 London +1921.04.25 Budapest). A legifjabb Dr. Hampel Antal (*1870.07.31 Rákospalota +1924 után). földművelésügyi miniszteri tanácsos, neje Láng Erzsébet (a Láng Gépgyár igazgatójának lánya).

Id. Hampel Antal Bibanco Gyula kereskedelmi iskolájában (alapítva: 1830) volt tanító, majd azt Bibanco halálakor, 1841-ben átvette. Egészen 1868-ig vezette az intézetet.

A Budapest folyóirat 1974. évi 8. számában megjelent írás a kereskedelmi iskola kezdeteiről, Bibanco és Hampel tanárokról, valamint arcképeikről. A Hampelről fennmaradt fotó alapján a rajzok meg vannak cserélve és a nagy bajszú kitüntetéssel ábrázolt férfi Hampel.

A fotó tulajdonosa a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

A Katolikus Hetilap 1873.02.06-i (29. évf. 6. szám 60. oldal) számában megjelent hír, miszerit 1871-ben az rk. templomot, 1873-ban pedig az iskolát támogatta.

Hampel évtizedekig egyházi gondnoka volt a Szent István Bazilikának, segédkezett az építkezésnél, ti. ő teremtette meg rá a pénzt a tér körül kialakított üzletek felépítésével, melyekből aztán pénzhez jutott. A bazilika óráját saját pénzéből készíttette el. A Váci úton a mai Lehel tér környékén hatalmas telkekkel bírt, melyet felparcellázott és úgy adta el a földeket. Ezen beruházásairól és tevékenységéről külön cikk volna hasznos.

A Magyar Újság 1874.11.17-i (8. évf. 263. szám 3. o.) számában megjelent hír. Ugyanaz év január 4-én szólt a hírek arról, hogy Horváth Mihályhoz (a Sommariva-villába) is betörtek.

Hampeltól Müller Péter vette át az iskolát 1868-ban és legfeljebb 10 éven át vitte (Magyar Újság 1871.09.24 5. évf. 219. szám 4. o.).

Az iskola 1885-ben már Prasszer és Gross vezetése alatt állt (Mohács és Vidéke 1885.08.30 4. évf. 35. szám 4. o.).

Hampel iskolájánál is ugyanazt látjuk, mint Kalchbrennernél, a végén már senki sem tudta, hogy mikortól állt fenn az iskola és ki is alapította…

Az 1888.08.15-i (10. évf. 226. szám 15. o) Pesti Hírlap hasábjain már az újraszervezett iskoláról kapunk híreket.

A Pesti Hírlap 1889.09.01-i (11. évf. 240. szám 14. o.) számában Aranyossy igazgató már hibátlanul tudja az alapítás dátumát.

Az iskola a második világháborúig fennállt. 1912-től Budapesti V. kerületi Csanády utcai Aranyosi Nyilvános Négyévfolyamú Fiú Felső kereskedelmi Iskola, 1940-től Kereskedelmi Fiúközépiskola, 1944-től Budapesti V. kerületi Csanády utcai Állami Kereskedelmi Fiúközépiskola, majd az államosítást követően 1946-tól Szende Pál Állami Kereskedelmi Fiúközépiskola, 1950-től Közgazdasági Középiskola, 1952-től Közlekedési Közgazdasági Technikum lett. Ekkor a XIII. kerület Gömb u. 53 alá helyezték át. A jogutódja a BGSzC Katona József Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája, ami a Váci út 107-ben működik. Elmondható tehát, hogy hasonlóan változatos jogutódlási folyamat révén, teljesen más néven és képzésekkel, de papíron továbbél az iskola lassan 190 éve.

Ifjabb Hampel Antalról:

A fiatalon elhunyt ifj. Hampel Antal rövid életrajza a Nagyszebeni Áll. Főgimnázium 1875/76-os iskolai értesítőjében jelent meg.

Dr. Hampel József életútjáról:

A cikk a Vasárnapi Újság 1913.04.06-i (60. évf. 14. szám 272. o.) számában jelent meg.

Ismét visszakanyarodva a villa történetéhez a családtagok taglalását követően: 1908.11.17-én a vallás- és közoktatási minisztere rendelete kihirdetésre kerül (hivatalos Közlöny 1901.12.01 (16. évf. 23. szám 369. o.):

Ebből a cikkből az is kiderül, hogy a mai Csillagos köz, melynek korábbi elnevezése Csáky köz volt Csáky Albinéról kapta nevét, hisz nem férje, hanem ő volt a palotai történésekhez köthető. 1908-9-ben tehát még mindig a Hampel családé a villa, melyet a szanatórium részére kibérelt az állam. Érdekesség, hogy 12 beteggel indultak, akik papok és tanárok voltak. Ezek szerint jól fogyott a misebor 🙂 Ez volt az ország első elvonó intézete.

1945-ben már a Népszava ír arról, hogy 120 ágyas gyermekkorház lesz a szanatóriumból. 1946-ban már az itt működő gyermekotthonnak gyűjtenek pénzt (Szabad Szó). 1949-ben a telefonkönyvben mint Állami Gyermekotthon szerepel az intézmény. Szintén ebben az évben mint az OTI rendelőintézetét említik az Árpád u. 12-es címet. 1953-tól hívják a Fő út és Pisztráng utca közti utcát Énekes utcának. A Szabad Nép 1950-ben megírta, hogy a hajdúhadházi és r.palotai gyermekotthonokat a Tiszadobra ill. a Szabadság-hegyre költöztetik át. A fenti cikk az 1953.12.10-i Esti Budapestben (2. évf. 289. szám 1. o.) jelent meg. Mivel a II. vh. után minden állami tulajdonba került, így ekkor már biztos, hogy nem volt Hampeléké a az ingatlan tulajdonjoga. Szerintem ebből a gyermek utógondozóból semmi sem lett, a terület – immáron Horváth Mihály u. 2. számozással – az olajgyár része lett, egészen annak 2006-os megszűnéséig. Azóta cégek telephelyeként funkcionált az épület. Nyilván műemléki helyreállítása nagy pénz volna, nem beszélve arról, hogy már a nagy méretű telekből szinte semmi sincs meg, egyáltalán, hogy egy normális méretű kertet visszaállíthassanak, ahhoz le kéne bontani körülötte több épületet is. Legalább egy emléktáblát vagy védettséget kaphatna az épület. Sajnos úgy hírlik, az egész olajgyári területet dózerolni akarják és egy istentelen nagy létszámú lakóparkot akar valaki ide építeni, ami aztán végleg agyonnyomja Palotát, mert az 1000 új lakásba költöző vagy 3000 új lakoshoz csak rendelőt, postát, rendőrséget, közértet és főleg utakat nem fog Palota kapni a beruházótól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük