A palotai moslékgyár rövidke ismertetése

Kedves Olvasó! Nem egy trágár kifejezést olvasott fentebb. A moslék a szeszgyári lepárlás során visszamaradt melléktermék, a szárazra szárított gyümölcsmaradék (darált és préselt héj, szár, csutka, mag….) melyet rendszerint egy közeli sertéshizlalda vásárolt fel, higított fel vízzel, majd adott oda “étrend kiegészítőként” a disznóknak.

Ilyen gyárak már a XIX. század második felében alakultak, mikor a szeszipar is erőre kapott Magyarországon. Nem véletlen, hogy Kőbányán a sertéstelepek, a szalámigyárak, a söripar elterjedését követően a kapcsolódó kiegészítő és segédanyagoknak (vagy korábban nem hasznosított dolgoknak) is (maláta, tápszer, konzerv) már gyáraik keletkeztek. Hogy 1896-ban Palotán milyen szeszt gyártottak, ami kapcsán moslékgyártásra adták a fejüket Brack Jakab és társai, nem tudni, mindenesetre működésképes gondolat volt. A palotai szőlő dűlő ekkor már csak nevében volt szőlős, a filoxéra elpusztított mindent, és 1907-től 20 éven át ezen a területen épült ki a MÁV-lakótelep. Vélhetően tehát a felvásárolt környékbeli gyümölcsöt préselték ki, talán bérmunkában, és tettek szert az alapanyagra. Valószínűsíthető, hogy az olajgyár mögött a Közvágóhídon tudtak értékesíteni az áruból, a vágni szánt állatok etetését oldották meg a moslékkal. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az időközben 1910 táján megjelent Dozzi szalámigyárnak tudták eladni a termék egy részét. De a nagy mennyiségben tartott birkák etetését is megoldhatták a moslékkal. Vélelmezem, hogy az üzem pár (tíz) fő helyi munkaerőt alkalmazott, az alapítók nem dolgoztak helyben, a “gyár” ment magától.

Palotai zsidó kereskedőtársaival és rokonával alapította tehát az üzemet. Szinte semmilyen fellelhető dokumentumra sem leltem a működéssel kapcsolatban. Brack 1897-ban a Kisfaludy u. 6-ban lakik. A későbbiekben tisztviselő, hivatalnok lesz, a rákospalotai önsegélyező egylet munkájában is részt vett, melyet 1895-ben alapítottak. Brackot az 1900-as évek elején a címjegyzékekben, mint biztosítási hivatalnokot találjuk a VI. Teréz körút 8 szám alatt, majd kávémérése van az Akácfa u. 5-ben, később a Izabella u. 83-ban. 1913 után már róla sincs híradás. A temetői nyilvántartásból kiderül, hogy 1858-ban született és 1930-ban hunyt el, a Kozma utcai temetőben nyugszik. Ez évben szűnik meg a moslékgyár is.

Brack Sándor cégtársról és nyilván rokonról, annyit tudunk, hogy az 1880-as évektől bőrrel majd cipővel, majd borral és textillel is kereskedett, számos céget indított, de sok esetben befuccsoltak vállalkozásai. Már 1895 táján bevezette a “tucatjával olcsóbb” árusítást.

Az információszegény bejegyzésem indoka maga a termék, melyet különösebben hirdetni nem kellett, a zsidó tulajdonosok dokumentációi, fennmaradt iratai pedig sokkal gyérebbek és hiányosabbak sok esetben a változatos kereskedelem, költözések és a meghurcoltatások miatt, melyek során talán jobb is volt, ha az embernek és emberről nincsen meg minden irat visszamenőleg sok sok évre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük