Gömbös Gyula, a díszpolgár

Palota lakossága mindig lelkes volt, amikor a hazafiság került szóba, vagy tettekkel is bizonyítani kellett, hogy a palotaiak odaadó jó polgárai a nemzetnek. Díszpolgári címet mostanság is úgy adományoznak, hogy megvizsgálják, hogy az arra érdemes személy “mit tett le az asztalra”, mennyivel öregítette lakóközössége, városa jó hírnevét. A korábbi időkben azért az emberek nem voltak naprakészek a hírekből, sokkal inkább az aktuális országos politikai viszonyok, azok hullámai határozták meg – egy-egy helyi újság híradásai mellett – hogy az emberek kivel, mivel és mekkora mértékben szimpatizálnak. Nem volt olyan szintű információ áradat, mint manapság, ahol mindennek a színét és fonákját is kivesézik az orgánumok és már az is fejtörést okoz, hogy eldöntse az ember, melyik hírek az igazi, vagy melyiknek akar hinni. Az akkori időkben – ahogy mostanság is – az emberek szinte feltétel nélkül képesek egy ügy, egy mozgalom, egy ember mögé állni, ha a kellő, megfelelő hívószavak hangzanak el. A Trianon utáni revizionizmus és a világválság utáni fellendülés elég lendületet adott Gömbös karrierjének, a vidék mindenhol ünnepelte. Ne felejtsük el, hogy ekkor még Rákospalota egy 10 éves város volt, nem volt még Nagy-Budapest, de Palotán rengeteg munkás élt. Ekkortájt emelték (1933 év végén) a Hubay téri ereklyés országzászlót is.

Utólag, később persze az emberek már a saját bőrükön érezték, hova vezet a folyamatos agresszió, gyűlöletkeltés, a túlzó és csaló propaganda, az ellenségkeresés. Az ország nyilas uralom alá került, majd belesodródott a II. világháborúba, e tíz év szörnyűsége pedig újabb 4 évtizedig konzervált állapotokat és sorsokat. Az állampolgárok lettek a vesztesei 50 évre saját “hiszékenységüknek”. Természetesen egyedül az állampolgár volt az, aki nem tehetett arról, hogy a hatalom úgy működött, ahogy, és hogy azok a legnagyobb károkozók, akikbe bizalmát vetette és bízott.

Gömbös rövid életrajza: A Tanácsköztársaság után indult politikai karrierje során létrehozta a MOVE-t, majd vezérkari századosként a nemzeti hadsereg megszervezését kapta feladatul, nem sokkal később Horthy hadügyminiszter államtitkára lett. Az Egységes Párt ügyvezetője lett 1922-től, a politikai hatalomból azonban 1924-re kiszorult. Ekkor hozta létre az MNFP-t, a röviden csak fajvédőnek hívott pártot. Ezután pártját megszüntette, és mintha “visszavonulót” hirdetett volna. Horthy vitézi címet adományozott részére, majd mikor a Bethlen-kormány a gazdasági világválságba belebukott 1932-ben megszerezte a hatalmat és miniszterelnök lett. Nemzeti Munkaterve Mussolini ihlette programját részben a vidék és a parasztság életkörülményei javítására építette, mely meghozta számára ezen rétegek szimpátiáját. Radikális fellépése sokaknak tetszett. Külpolitikájában igyekezett mind Hitlerrel, mind a Szovjetunióval jó kapcsolatot kiépíteni. A javuló gazdasági adatok mellett nem mondott le az ország Trianon utáni területi igényeiről. Egyre inkább jobbra tolódó, keresztény, nemzeti, autokrata politikát folytatott, ami politikai küzdelemmé fajult és 1935-ben olyan erőszakos lépéseket tett, melyek során még sortüzet is bevetett. A politikában egyre inkább elnyomó, csalásra játszó lett, a propagandát monopolizálta pártja nyerési esélyét megsokszorozandó. Totális uralomra tört, mindenhova saját kádereit ültette. Végül kudarcot vallott, mert nem tudott egy nagy tömegpártot létrehozni, és a kisgazdák elleni fellépése még Horthynak is sok volt. 1936-ban végül vesebetegségben halt meg.

A díszpolgári cím adományozása az MTI tolmácsolásában:

4 hozzászólás “Gömbös Gyula, a díszpolgár” bejegyzéshez

  1. Tisztelt Horváth Csaba ! Elkötelezett és nagyon értékes , hivatásának tekintett lokálpatrióta munkásságához szívből gratulálok. Remélem személyesen is találkozunk az eljövendőben. Az itteni cikkének forrásanyagát nem akarom ellenőrizgetni, de egy felvezetéssel nagyon nem értek egyet :
    “Az ország nyilas uralom alá került, majd belesodródott a II. világháborúba, e a tíz év szörnyűsége…”
    Ha ezt így kiragadva újra végigolvassa akkor rájön hogy itt valami összekuszálódott. A másik sommás kijelentése valótlan forrásanyagra támaszkodhatott :
    “Gömbös rövid életrajza: A Tanácsköztársaság után indult politikai karrierje során létrehozta a MOVE-t, majd ő karolta fel Horthyt,”
    A tanácsköztársasági kormánnyal szemben 1919 májusában Aradon , Szegeden és Bécsben szerveződik az ellenforradalmi kormány Károlyi Gyula gróf (Arad) Bethlen István gróf (Bécs) vezetésével. Bethlen István május végén Szegedre küldi Telekit és Gömbös vezérkari századost , az utóbbit azzal, hogy kezdje meg a nemzeti hadsereg szervezését. Károly és Bethlen mindketten Horthyt akarták , és felkérték hadügyminiszternek, aki a június 5.-i minisztertanács ülésen a tisztséget elvállalta . Horthy rövid idő multán Gömböst államtitkárnak felkérte.
    Remélem hozzászólásomat nem sértő szándéknak tartja. üdvözlettel István

    1. Kedves István, javítottam a két bejegyzést. Gömbös életrajzát a Wikipédia szócikkéből írtam le, igaz nem szó szerint. A bejegyzésem Gömbös diszpolgárságát hivatott bemutatni, életrajzát azért tettem csak közzé, hogy az olvasó értse, hogy egy olyan diszpolgárt választott a város, akinek csillaga ugyan hamar emelkedett, de talán még hamarabb vált személye kényelmetlenné azáltal, hogy teljesen szélsőjobbos irányzatot képviselt. Köszönöm, hogy jelezte a hibákat. Megkerestem az önkormányzatot is, hogy nyilatkozzanak arról, hogy a címet visszavonták már-e Gömböstől, de ezidáig nem kaptam választ.

      1. Egy díszpolgári cím, ami 1934-ben keletkezett, visszavonása illetve újbóli hatályba helyezése ….. hát ember legyen a talpán, aki képes minden oldalról megvizsgált és korrekt véleményt alkotni kis hazánkban. Történelmünket állandóan átírják, rosszabb esetben szándékosan hamisítják sokszor az egymásnak feszülő magyarok, vagy éppen a külföldi idegen érdekek.

        De nem ez a lényege a hozzászólásomnak hanem az MTI korabeli híradása! Figyelmesen olvasva, majd újraolvasva szinte megelevenedik a korabeli rákospalotai polgárság.

        Megdobogtatta a szívemet és szép emlékeket idézett fel a 3-5 sorban olvasottak, amik később is visszaköszöntek. Örömmel ismertem rá a Bocskai tornatermére, színpadára, karzatára és az udvarra nyíló ajtóra. Sok gyerekkori emlékem színhelyeire emlékeztetett. Én még a tiszta fiú iskolába jártam 1951- 1959 között.

        1. Kedves István, én is a palotai polgárság lelkesedését emelném ki, mint a legfontosabb momentumot. Korábban, már a XIX. században is az elkötelezettségük és a jó szive vezérelte a lakosságot. Rajongtak a Kossuth-i eszmékért, volt amikor a királyért, kiálltak és tüntettek a fiaikért, később a munkásrétegekért, majd az újra szép és nagy Magyarország eszméjéért. Kevés várost tudok, ahol egy utcában megfért a református, evangélikus, zsidó, a római katolikus felekezet (márpedig a Régi Fóti út – Rákos út egy ilyen útvonal) és szépen fejlődött a község még akkor is, amikor folyamatosan elvettek a területéből. Kellettek nekik is “hősök”. Sokszor talán naiv is volt a városvezetés, annyira nagy volt a hősök iránti vágyódás, hogy képesek voltak a mai Illyés Gyula utcát Hitlerről, a mai Régi Fóti út legvégét (OMV – Penny Market), a korábbi temető helyét Mussoliniről elnevezni, úgy, hogy közben a zsinagóga volt a tér túloldalán. Ezért hoznék olyan szabályt, hogy díszpolgár csak mondjuk 10 éve elhunyt személy lehet, ezzel talán már nagy baklövést nem lehet elkövetni. Vagy még jobb, ha politikust nem választunk díszpolgárrá.

Hozzászólás a(z) Haide István bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük