Az ismeretlen Ranga Lajos hangszerkészítő

Tegnap a Rákospalota Anno Képei fészbúk csoport új tagja Korláth Zoltán érdeklődött Ranga hangszerkészítő után. Kapva kaptam az alkalmon, hogy végre itt egy új, eddig ismeretlen palotai polgár, aki után nyomozást lehet indítani. Sajnos ebben az esetben be kellett látnom, hogy nagyon kevés adat áll rendelkezésre vele kapcsolatban. Azért a feltárt morzsákat megosztom az olvasóval.

A Rangák Tolna megyéből Szekszárdról (régi nevén Szegszárd) származnak.

Ranga Lajos 1874.09.02-án született Szekszárdon földműves református családban. Julianna testvére 1868.12.25-én született, de 1870.08.20-án meghalt, bátyja István pedig 1871.12.26-án született.

Születési anyakönyvi bejegyzése a szekszárdi ref. anyakönyvből.

1899.12.05-én házasodik az akkori VI. (ma XIII.) kerületben, ekkor zenész foglalkozású. Felesége Manga Erzsébet katolikus, 19. éves lány.

Házassági anyakövi bejegyzés az akkori VI. ker. polgári anyakönyvéből

Ranga 1904-6 között biztosan a VII. ker. Peterdy u. 35-ben lakik, még mindig mint zenész a címtárak tanúsága szerint.

A Zenetörténeti Múzeum 1910-ből őrzi egy hegedűjét és 1935-ből egy hat húros klasszikus gitárját, ezért tudjuk, hogy 1910-1935 között az Istvántelki út 31-ben lakik egész biztosan, de ezt több címjegyzék is megerősíti. Az általa készített hangszerek belső felébe ragasztotta a „névjegyét”, innen tudjuk, hogy ő volt a készítő és hogy milyen címen lakott.

Nemzeti Újság 1922.02.24 (4. évf. 45. sz. 10. o.)

Manga Erzsébet érdekes módon 1928-ban az Istvántelki út 27-ben lakik, több Manga nevű rokonával, többek közt Manga János áccsal, 1916-1931 közt biztosan.

Se válásról, se gyermekérkezésről nem találtam adatot. A 30-as években pár évig az út vitéz jákfai Gömbös Gyuláról volt elnevezve, de újabb adat nem került elő Rangáról e tény figyelembe vételével sem. Illetve annyi előkerült róla, hogy a Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára 1931-es kiadásában már mint asztalos szerepelt. Könnyen lehet, hogy a gazdasági világválság úgy visszavetette a hangszerek utáni igényt (amikor éheznek az emberek, nem rendelnek új hegedűt, gitárt és tamburát), hogy kénytelen volt átnyergelni a műbútor-asztalosságra.

Elképzelhető, hogy zenélt egy vendéglőben folyamatosan és akár csak kiegészítő tevékenység volt nála a hangszerkészítés és ezért nincs róla több hír, hirdetés, stb. Ugyanakkor e gondolatmenetnek ellentmond, hogy a „hangszerkészítő mester” megnevezést használja, egy mester meg mégis csak meg tud élni a munkája által és nem szorul kiegészítő tevékenységre.

Ugyanennyire rejtély, hogy 1935 után mi lett vele, halálozási értesítő, halotti anyakönyvi bejegyzés sincs egyelőre, ami fellelhető lenne. Istvántelek 1950-ben lett része Budapest megalakuló új IV. kerültének. Mivel megérhette ezt is, így akkor az is lehet, hogy újpestiként halt meg. (Frissítés: az alább közölt képen láthatjuk Ranga Lajos sírját, Ipolyságon hunyt el 1944-ben. Hogy mikor költözött, került oda, nem ismert. Neje még vagy 20 évet élt Istvántelken. Elképzelhető, hogy a háborúban halt meg.)

Olyannyira „sikerült” eltűnnie Ranga Lajosnak a nyilvánosság elől, hogy az MTA doktora, Erdélyi Sándor: Magyarországi hegedűs kincsek c. vaskos, 1996-ban íródott könyvébe sem került be.

2004-ben a bécsi Dorotheumban volt árverés, ekkor került egy hegedűje kalapács alá.

A Vajdasági Magyar Értéktár oldalán szereplő csantavéri tamburások. Az Értéktár oldalán az alábbiakat közlik: „A differenciálódott tamburacsalád típusainak elterjedésében meghatározó szerepet játszottak a budapesti hangszerkészítő műhelyek (Mogyoróssy, Ranga) és az ott tanult vajdasági magyar tamburaépítők (Boczán Lajos, Kudlik Béla).” Tehát Ranga nem csak hegedűt, gitárt, de sok tamburát is készíthetett.

A két kép a Zbirka Tamburaških Instrumenata, azaz a Tambura Hangszergyűjteményből (Belgrád, Szerbia) származik (fb.com/ZbirkaTambura), egy felújításra váró tamburát láthatunk rajta Ranga műhelyéből.

Horváth Zoltán 1926-ban készült prímtamburájának restaurálása.

Egy Zágrábban restaurálás alatt álló basszprím tambura.

Ranga Lajos sírja Ipolyságon (ma Sahy, Szlovákia). Maria Dinev fotója, akinek a nagypapája is itt nyugszik. A két férfi rokonságban állott, elképzelhető, hogy a II. világháborúban haltak meg. Ranga Lajosné még az 1960-as évek végén is Istvántelken lakott. A kép 2021. februárjában készült.

Egy újabb Ranga-mű 1934-ből, mely Dr. Lábos Szabolcs tulajdonában áll.

Kovács Lajos Ranga-prímtamburája még felújításra várva.

Kiegészítés (2022.09.09):

Az 1912-es községi birtokrészleti jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy már ekkor az Istvántelki út 31-ben élt a feleségével.