A palotai fényképészsegéd: Szipál Márton Károly

Sokan ismerhetik Szipál Márton (az apa) és Szipál Péter (a fiú) fényképészeti munkásságát, ismert fotográfusokká lettek a tengerentúlon, Los Angelesben.

A családban a nagypapa volt azonban az első fényképész. Őt Szipál Márton Károly hívták. Bejegyzésem két olyan momentumot szeretne megemlíteni, mely egyáltalán nem közismert róla.

Szipál születési anyakönyvi bejegyzése 1893-ból, rk., Felsővíziváros – Budapest.

Berta Ferenc: Egy szolnoki fény-írda története c. művéből a Szipál életrajz eleje

Még a kutató és a rokonok sem tudták, hogy Szipál Rákospalotán tanulta ki a mesterséget, mint fényképészsegéd.

Budapesti Közlöny 1919.02.14 53. évf. 38. szám 2. oldal

A névváltoztatást tehát jóváhagyták és a születési anyakönyvbe is feljegyzésre került. A 10-es évek második felében “mindenbe belekaphatott”, így a névváltoztatás is talán csak bohémság volt és az ő titka maradt. A nevet tudtommal sosem használta. Mutna egy falu a szlovák-lengyel határon, anno Magyarországhoz tartozott. Lehet, hogy egy felmenő előtt akart ezzel tisztelegni.

Ha tényleg tanult Münchenben akkor jó esetben is csak 1-2 évig lehetett diák, hiszen az I. vh. kitörésekor csak a 20 éves múlt. Elméleti tudást szerezhetett.

Mivel palotai lakosként ír róla a közlöny, így egészen biztosan nem két hetet töltött Palotán. Ez időtájt ott volt Borsy Béla műterme a Tavasz u. 2-ben, illetve Porosz Jenő fényképészete az Imre u. 24-ben. Hogy egyébként, hogyan vetődött Palotára Szipál, ki tudja? Talán Kun Bélával érkezett haza, Pestre, és mint tudjuk Palotán volt a tanácsköztársaság ellenségeinek létrehozott egyik internáló tábor. De ezeknek vajmi kevés köze van Szipál választott mesterségéhez. Marad a sötétben való tapógatózás.

Borsy már 1915-től keresett segédet (a katonafotók ekkor nagyon “mentek”). Borsy 1867-es születésű, 1914-ben gyereke születik, így őt nem vitték, vihették el katonának 47 évesen.

Porosz 1912-ben váltott nevet, eredetileg Picknek hívták. Porosz is már 1914-től kopírozót (másolót) keresett. Porosz az orosz fronton harcolt és sérült meg 1916-ban.

Volt még egy fényírda is ekkortájt, a Zápolya utca-Eötvös utca sarkán, melyet Faragó Mór, majd Szigeti, később pedig Sütő Rezső vitt. A műterem legkorábbi címe Eötvös u. 85. volt. Ezzel a műteremmel még nem foglalkoztam, így itt sem tudok sem olyan pro vagy kontra érvet felvonultatni, ami megerősíteni vagy kizárná Szipál alkalmazását.

Mindhárom fényírda alkalmazhatta a fiatal és túlfűtött Szipált, aki 1921 nyarán veszi el nejét Sárospatakon, ahonnan két év múlva áll tovább Szolnokra, majd onnan 7 évnyi működés után Debrecenbe, végül onnan 1956 októbere után Budapestre. De Ábrahám Jenővel is fenntartott egy üzletet Sátoraljaújhelyen a 1920-as években. A leszármazottak közül még van, aki továbbviszi a mesterséget: szipafoto.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük