A Rákospalotai Kaszinó

Próbáltam összeszedni a Kaszinó működéséről a lehető legtöbb ismeretet. Akik itt most egy rulett-kerekes, kártyázós “bűnbarlangra”, szerencsejátékos helyszínre gondolnak, azok tévednek. A XIX. században létrejött kaszinók társadalmi egyletek voltak, ahol összejöttek a tagok, hogy eszmét cseréljenek, művelődjenek, gyűjtéseket, eseményeket és ünnepélyeket szervezzenek. A kaszinó azonban több volt, mint egylet, mert a helyszínt is biztosította – ez volt maga a kaszinó épülete. Ezek voltak a korabeli művelődési házak, csak ezek egyetlen egylet irányítása alatt álltak. Ami fontos, hogy ezek jó ideig csak férfiklubok voltak, de az eseményeken a tagok egész családja részt vehetett (a kisgyermekeket leszámítva). Tagsági felvétel és tagsági díj is volt. Az asztaltársaságok és olvasóegyletek pedig kisebb tagságú szerényebb csoportosulások voltak, talán pár tíz fővel és saját épület nélkül, sokszor egy-egy kávéházban, vendéglőben tartották az összejöveteleiket.

A hagyománnyal ellentétben nem 1891-ben alakult a Kaszinó, hanem 1866-ban. 1889-ben mint olvashatjuk, már a 24 éves a kaszinó. A rá következő évi híradás is ugyanezt az információt erősíti. Legelőször azonban 1879-ben van híradás a kaszinóról. A “bunyó” szereplői Rókay Sándor és tán a Laszip v. Lillik család egy tagja lehettek.

Ellenőr 1879.09.20 (11. évf. 452. szám 3. o.)

Budapesti Hírlap 1890.01.09 (9. évf. 9. szám 9. o.)

Pesti Napló 1891.02.05 (42. évf. 35. sz. 3. o.)

De hogy még egy hiteles forrást említsünk:

“1890. évben. Halottak estéjén.

Az elhunyt Kaszinói tagok sírjánál.

Gyászbeszéd.

Cziczeró szerint: “A halál csak azok előtt rettenetes, kiknek életével minden elvész, de nem rettenetes azok előtt kiknek dicsérete meg nem hallhat.”

Tisztelt gyászoló Tagtársak!

Igénytelenségemet tisztelte meg a tagtársi bizalom, hogy tolmácsa legyek egyesületünknek, midőn szokásunkhoz híven megemlékezünk az idén is az élők nevében a holtakról, azon alkalomból, hogy az emberiség egy jelentékeny része elhagyva a köznapi élet zűrzavarát, …

Tóth István volt bíró életrajza – részlet – kiadva: 1904 – Ezt a beszédet tehát 1890.11.02-án tartotta a községi bíró, mely egyértelműsíti szintén, hogy sok-sok éve működő egyletük hagyománya alapján tartja meg a beszédét az évben is.

Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája című 1877-es munkájában olvasóegyletnek titulálja egyébként a kaszinót (II. kötet 260. o.). Ezt cáfolandó ismert a Budapesti Közlöny 1875.07.28-i száma (9. évf, 170. szám 4975. o.) mely beszámol egy a Rákospalotai Kaszinó részére nem kézbesített 50 forint értékű küldeményről.

És íme pár esemény abból az időszakból:

Fővárosi Lapok 1880.01.30 (24. sz. 120. o.)

A Hon 1880.09.11 (18. évf. 236. sz. 2. o.)

Fővárosi Lapok 1881.06.14 (134. sz. 780. o.)

Budapesti Hírlap 1884.05.21 (4. évf. 140. szám 5. o.) – ekkor készül el a kaszinó 2. épülete a legrégebbi helyiség után

Budapesti Hírlap 1887.08.29 (7. évf. 237. sz. 7. o.) – A cikkíró téved és “letöröközi” Tóth István bírót.

Pesti Hírlap 1893.02.28 (15. évf. 59. sz. 4. o.) – 1894-re készül el immár a 3. épületük.

Pesti Hírlap 1894.11.18 (16. évf. 322. sz. 10. o.)

Pesti Hírlap 1895.11.15 (17. évf. 314. sz. 8. o.) – a 3. épület helyére fény derül: a Vasút (a mai Pozsony) utca a helyszín. Talán a Kajár – Pozsony u. sarkán levő korábbi vendéglő épülete, vagy egy nagyobb épület lehetett a Leányjavító tőszomszédságában a Pozsony u. 34.-es ház mellett, illetve ami még szóba jöhet, az a mai Pozsony u. 8. – Kert köz 2. szám alatti L alakú épület, amiben a Kinizsi TTK székel.

A kaszinók működési helyei:

Ófalu (I. kerület):

1866 – 1883 – ismeretlen helyszín

1884 – 1893 – ismeretlen helyszín – új épületben

1894 – 1902 – Vasút utca – új épületben (elárverezésre került)

Hazánk 1901.12.17 (8. évf. 297. sz. 10. o.)

Váci Hírlap 1902.06.22 (16. évf. 25. sz. 4. o.) – fellebbezést követően a második kör már eredményes volt.

Budapesti Hírlap 1902.07.06 (22. évf. 183. sz. 31. o.) – Ófaluban, hogy “megszűnt” a Kaszinó helyett megalapították a Rákospalotai Társaskör Egyesületet.

Budapesti Közlöny 1902.12.07 (36. évf. 282. sz. 2. o.) – Mivel ugyanazok a személyek voltak mindkét egylet tagjai, az új egyleti lét csak ahhoz kellett, hogy az adósságtehertől megszabadítsák magukat és folytatódhassék az egyleti élet.

Újfalu (II. kerület):

1902 – 1911 – Eötvös u. 3. (A ház, a Vilma-lak, melyben Olbertné Demek Vilma 1902 nyarán elhunyt. A homlokzaton ma is olvasható a Vilma-lak felirat.) Valószínű, hogy az ófalusi kaszinó csődje után a társaskör itt folytatta a tevékenységét. Ezt alátámassza, hogy a Magyarország 1911.03.18-i száma (18. évf. 66. sz. 5. o.) már megemlíti a már újra kaszinónak titulált egyletet ezen a címen.

Széchenyi-telep (III. kerület):

Budapesti Hírlap 1905.10.11 (39. évf. 235. sz. 2. o.)

1905 – 1927? – Ilona u. 35.

Budapesti Hírlap 1916.07.21 (36. évf. 201. sz. 16. o.) – Egészen 1927-ig szólnak híradások a pestújhelyi kaszinó helyiségről, így lehet, hogy végül csak jó 10 év múlva adták el.

Egyesült Kaszinó:

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára c. kiadványban, mely 1931-ben látott napvilágot 1911.07.11-i nap van megjelölve az Egyesült Kaszinó létrejöttére.

1911 – 1934 – Eötvös u. 3.

Nemzeti Újság 1934.09.25 (16. évf. 216. sz. 11. o.)

1934 – 1946 – Eötvös u. 15.

Összefoglalható tehát, hogy a palotai kaszinóegylet 1966-tól egészen 1946-ig folyamatosan működött. 1946-ban törvényileg szüntették be a társadalmi szervezeteket.

id. Dr. Gyökössy Endre: Fehér galamb száll a falu felett

A Rákospalotát otthonául választó Gyökössy Endre nem csak kormányfőtanácsos és MÁV igazgatóhelyettes volt, de író, költő is. 1997. október 23-án kapta vissza a tőle megvont korábbi díszpolgári címet. A ’20-as ’30-as évek kedvelt zeneszerzője Murgács Kálmán zenésítette meg több versét.

Falvédő a Göcseji Múzeum gyűjteményéből. Sok ilyen készült a II. vh. előtt a konyhák falára.

A dalt több előadó is elénekelte, úgy mint Zeisky Irma vagy Kalmár Pál.

Gyökössy másik, Murgács által megzenésített verse a Ha te büszkélkedtél… – Forrás: Keszthelyi Múzeum gyűjteménye, mandadb.hu, 1937, képeslap

Tieff L. Bertalan – Gyermekvilág műterme

Tieff L. Bertalan is az a fotós volt, aki Rákospalotán kezdte, majd Újpesten folytatta a mesterségét. Az apa Tieff Sándor nyomdász volt, a neje Fridvalszy Vilma volt, katolikusok voltak és az 1904-ben született és 1913-ban meghalt Sándor fiuk temetése idején már a Zárda u. 17.-ben laktak. “L”, azaz Lajos Bertalan 1911-ben született. Az anyuka, Vilma 48 évesen 1923-ban meghalt, címük ekkor is a Zárda u 17. volt. (Lehet, hogy az 1928-as átszámozás után kapta a ház a 21-es számot).

Esti Kurir 1932.03.15 (10. évf. 61. sz. 12. o.) – Tieff Bertalan első hirdetése, Zárda u. 21.

Esti Kurir 1932.10.20 (10. évf. 236. sz. 10. o.) – még mindig, mint segéd hirdette magát. Ekkor a Palota-Újfalu, Pázmány u. 60.-as címet adta meg.

Az 1943-as telefonkönyvben Újpest, Kossuth u. 28.-as címmel szerepel a műtermek között. 1948-1950 között pedig ismét Istvántelken a Zárda u. 21. szám alatt működteti a Gyermekvilág névre keresztelt műtermét. Vélelmezhető, hogy ha 1932-ben is és 50-ben is ugyanott lakott, akkor valójában sosem költözött el. Vagy mégiscsak ide-oda költöztette a műhelyét, miközben a lakása megmaradt egy helyen, bár ez sokkal kevésbé valószínű.

168 óra – 2010.12.02 (22. évf. 48. sz. 32. o.) – Egy visszaemlékezés Tieff fotósra. Ez már az ötvenes években vagy utána kellett, hogy történjen, ekkor a Povázsay György utcában volt a műterem, mely egyébként a régi Zárda, mai nevén Zichy Mihály utcára merőleges utca. Istvántelek 1950 óta Újpest része.

A két fenti gyermekfotó már 1950 után készült, eltérő műterem logókkal (a képek Tieff Bertalan, Berci bácsi fiának tulajdonában vannak)

Ahogy a családban hívták: Berci bácsi 1974-ben készült képe (Tieff Bertalan tulajdona)

Gyökössy Sándor fényképész

Talán a legtöbb életrajzi adattal róla rendelkezünk, ugyanakkor munkásságáról kevés adat maradt fenn.

A testvére Gy. József halotti értesítője, melyből elénk tárul az anyuka és a testvérek nevei, köztük Sándoré is.

Gyökössy Sándor nagyon késői gyermek volt, hiszen édesapja Gyökös(ssy) József szabó 1847-ben született Szeghalmon.

Sándor 1905.03.06-án született Szarvason. A szarvasi evangélikus gimnáziumba járta ki az első négy évfolyamot 1918-ig. Testvére id. Gyökössy Endre 1880-as születésű volt (25 évvel volt tehát idősebb!), aki 1908-án helyezkedett el a MÁV-nál, mint tanfelügyelő. Az ő fia ifj. Gyökössy Endre, aki már itt született Palotán 1913-ban majd Újpesten telepedett le a II. v. h. után és ott volt lelkész. Elképzelhető, hogy Sándor felköltözött a testvére közelébe szerencsét próbálni. A következő adatunk róla, hogy 1929-ben megnősül.

Gyökössy Sándor házassági ak. bejegyzése a palotai polg. anyakönyvből, 1929.11.09

Házassága idején már fényképész segéd. Ekkor még a Clarisseum mögött a Zárda utcában, míg neje a Szent Korona utcában lakott.

Színházi Élet – 1934. 35. sz. 41. o. – A gyermek és a kutya c., az újság által meghirdetett fotópályázatra Gyökössy is beküldött egy képet.

Testvéréről id. Gy. Endréről készült portré 1940.06.09-én, szignózva. Forrás: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. Akkori címe: (Beller) Imre u. 86. Közvetlen ezután költözik át az akkor épp Hitler Adolfról elnevezett mai Illyés Gyula u. 8. szám alá.

Itt pedig egy olyan fotója látható, ahol szándékosan az általa kreált címerből hiányzik a műterem címe. 1940-es évek. Saját tulajdon.

Pesti Hírlap 1941.07.05 (63. évf. 151. sz. 9. o.) – tanítványokat vára műtermébe.

Egy család fotója 1943. januárjából, már a címerbe illesztett új címével. Saját tulajdon.

Halotti anyakönyvi bejegyzése – 1964.09.09 Budapest XII. (MÁV Tüdőszanatórium) – Ekkor a Dózsa György (Fő) út 78.-ban lakott. Az épületben ma a Víg Kalmár Vendéglő működik. Azért kerülhetett a szanatóriumba, mert testvére a MÁV vezérigazgató-helyetteseként halt meg 1957-ben és rendelkezhetett még a rokonság kapcsán kedvezménnyel.

59 évesen hal meg. Ha már 24 évesen segéd volt valamelyik palotai mester keze alatt, akkor kb. 1929-59 között kellett, hogy dolgozzon, ha az utolsó 5 évét esetleg már betegeskedve élte is le. Sajnos a II. vh. utáni működésére még nincs kézzel fogható bizonyíték. Továbbá kérdéses az 1939 előtti műterem címe is.

Bauer Ágoston fotográfus

A családjáról annyit tudunk, hogy nagyapja Bauer József itt volt Palotán temetkezési vállalkozó a XIX. század végén. Édesapja Bauer István a Pesti Könyvnyomda Rt.-nél volt betűszedő, nyomdász. István, neje May Anna és a gyermekeik nem itt, hanem a Ferencvárosban laktak. A Ferencvárosban született 1885.08.21-én Ágoston, majd a lánytestvérei is. Valószínű Bauer József után örökölhettek és akkor költöztek Palotára “vissza”, mert 5 éves Teréz lányuk halálakor már itt a Csokonai u. 17-ben laktak. István, Ágoston apja 1910-ben hal meg, ekkor a család a Pázmány P. u. 11-ben lakott már.

A nagypapa, József után fennmaradt halotti értesítő. a Fő út 23-as cím azért érdekes, mert ez volt az rk. plébánia címe is, a mai Fő úti bölcsőde épülete.

Ágoston születési rk. ak. bejegyzése, Ferencváros, 1885.08.21

A szűk család szerepel csak István halotti értesítőjén – 1910.08.17 – a cég a saját halottjának tekintette az elhunytat.

Annából polgári iskolai tanárnő lett, Újpesten az I. sz. polgári leányiskolában. Ágoston, mint már Bocskai u. 14. szám alatti háztulajdonos szerepel az 1914-es Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben. Az 1916-os címjegyzékben már ott a fényképész titukus, így 1915-16-ban kezdhette el az ipart, nem fiatalon, hiszen ekkor már 30 éves volt. A házszáma 1928 után változhatott 18-as számra.

Cserba János (aki a kép tulajdonosa) nagymamájának a fotója 1927/1928 fordulójáról , még a Bocskai utca 14-es címmel. A képet igazolványhoz használtál fel.

Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Fénykép- és Fotóművészeti Tára, 1928 után készült műtermi kép

Kis méretű (40×54 mm) iskolai fénykép, 1928 után készült, gumipecsétes.

Halotti anyakönyvi bejegyzése a polgári anyakönyvből, Újpesten. 1960.07.04

Azért újpesti a halála, mert az Árpád Kórházban hunyt el, de mindvégig a Bocskai u. 18. szám alatt lakott. Ha feltételezzük, hogy a 75 évesen elhunyt fényképész 60 éves koráig még aktív volt, akkor kb. arra jutunk a II. világháború idején hagyhatott fel a fotográfiával. Persze elképzelhető, hogy a háború után is csinált képeket és működött a műterme.

Elmondható tehát, hogy nagy valószínűséggel 1915-1945 között álltak a palotai emberek Bauer fényképezőgépe elé.

Az Imre utca 24. szám alatt működő fényképészek

Ebben a cikkben az Imre, mai nevén Beller Imre u. 24-es házban működött fényképészekkel foglalkozom.

Filippics (Faludi) Zsigmond (kb. 1910-1912)

Filippics Zsigmond György 1888-ban született. Nevét, hol két l-lel, hol két p-vel írták le. Nem tudjuk mikor vált fényképésszé és mikor keveredett Palotára. Ami biztos, hogy 1910-ben elveszi Mühlhaupt Vilmát, ekkor ő az Imre u. 20-ban, menyasszonya pedig a 33. sz. alatt lakik. 1911-ben mikor Etel lányuk születik már a 24. szám alatt találjuk őket. Fiuk György 1913-ban születik. 1913-ban már az apuka, mint arcképfestő szerepel az anyakönyvben. 1916-ban mind Zsigmond, mind a két gyermek nevét Faludira változtatják. Átköltöznek az akkor Erzsébet u. (a mai Sződliget u.) 15-be. itt tartanak fenn műtermet, mielőtt Újpestre költöznének át. Nem csak a férj, de a feleség is arcképfestőként hirdeti magát. Igen korán 1934-ben hal meg Zsigmond, mind festőművész, tehát még Palotán felhagyott a fényképészettel.

Az általam ismert egyetlen képe, kb. 1911-12-ből. Saját tulajdon.

A házassági bejegyzés. a polgári anyakönyvből, 1910, R.palota.

A halotti ak. bejegyzés, 1934, Újpest.

Pesti Hírlap 1909.06.09 (31. évf. 135. sz. 29. o- már 1909 -ben árulták azt a műtermet, ahova aztán az Imre utcából átköltözött a család

Pesti Hírlap 1911.09.03 (33. évf. 209. szám 26. o.) – már árulta a fényképész műtermét.

Pesti Hírlap 1916.05.10 (38. évf. 130. sz. 22. o.) – ekkor már csak arcképfestéssel foglalkozik

Pesti Hírlap 1915.04.25 (37. évf. 114. szám 30. o.) – egy ellentmondó hirdetés, ahol a Kazinczy u. 15 van megadva címnek. A nej, Vilma is arcképfestéssel foglalkozott. A nej nevét is hol hl-lel, hol két l-lel írták.

A család Újpestre költözött. Vilma jó 20 évvel idősebb b bátyja a természetjáró ifj. Mühlhaupt Ulrik mérnök azonban a Bocskai utcában élt az 1938-as haláláig, ahol csemegeboltot vitt a neje.

Porosz (Pick) Jenő (kb. 1912-1924) majd (1924-1940?)

Valószínűleg folyamatos működés mellett vehette át Filippics műtermét az ugyanabban az évben született izraelita Pick Jenő, aki 1912-ben magyarosított Poroszra, közvetlen azelőtt, hogy átvette volna a műtermet.

Pesti Hírlap 1912.08.20 (34. évf. 197. szám 29. oldal)

Az Újság 1913.04.27 (11. évf. 100. szám 30. oldal) – segédet keres.

Pesti Hírlap 1913.09.14 (35. évf. 218. sz. 62. o.) – már akkor is fontos volt a vaku megléte.

Pesti Hírlap 1914.06.11 (36. évf. 135. sz. 30. o.) – segédet keres ismét.

Tolnai Világlapja 1916.02.18 (16. évf. 7. sz. 18. o.) – bár nem egy minőségi kép, mégiscsak láthatjuk, hogy egy vélhetően nem túl magas és nem is túl erős, szemüveges, bajszos fiatalember volt, mikor hadifogságba került.

Magyarország 1916.07.11 (23. évf. 191. sz. 7. o.) – Porosz Jenő üzenetét Plagányi Mihály hozta haza, mint olvashatjuk. Több, mint valószínű, hogy ezért a fényképész üzlet 1915-16 folyamán nem üzemelt, vagy a segédje vitte azt.

A Fortepan 90238. számú képe (Mészöly Leonóra adományozása) – 1921

Pesti Hírlap 1922.06.18 (44. évf. 135. sz. 30. o.) – már arrébb költözne.

A házassági ak. bejegyzése Kőbányáról, 1924. – A lakcímnyilvántartás szerint 1928-ig biztosan a mai Kőrösi Csoma út elején a Liget tér közelében működött.

A Darabanth Kft. 2014-ben kalapács alá került tétele: “Hímző és varrólányok csoportképe Budapesten, egy kőbányai ház udvarán, a képen szereplők aláírásával, fotóméret 11×17 cm” – mivel kőbányai a kép, így 1924 után készült.

Az MNM fényképész adatbázisa szerint még 1940-ben is működött Porosz Jenő, mint “Rákosi fotószalon”.

Összefoglalhatjuk tehát, hogy eddigi ismereteink szerint csak 1910-1924 között működött az épületben fényképészet.

Az Eötvös utca 85. szám alatt működő fényképészek

Ebben a kis cikkben a Rákospalota Újfaluban, az Eötvös u. 85. szám alatti saroképületben egymást követő fényképészekről kívánok írni.

Újfalu a mai Illyés Gyula és Szentmihályi úttól délre elhelyezkedő városrész, melyet keleten Újpalota és Pestújhely, nyugaton és délen pedig a vasút határol. A kiépülése a Sódergödör házaival kezdődött a XIX. század utolsó harmadában. Míg a Sódergödör még az Ófalura hajazó pár utcájában a legszegényebbek éltek vályogházakban, addig a cca. 1890 után megkezdődött északról délre történő Újfalu kiépülése már megtervezett utcákon és kisvárosias hangulatot idéző téglaházakkal valósult meg. Iparosok, kereskedők, gyári munkások költöztek a környékre. Újfalu pár év alatt a Pázmány Péter- Dembinszky – Rákos út által határolt területen kiépült. Azóta persze a Sódergödör házait felszámolták, ahogy a MÁV-telep is jelentősen átalakult az M3-as és a panelházak megépülte miatt. Ettől függetlenül Újfalu jelentős része a 80-120 évvel ezelőtti állapotában maradt meg.

Faragó Mór – az első (kb. 1903-1914)

A Magyar Nemzeti Múzeum Fényképészek és Műtermek adatai kutatóknak elnevezésű adatbázisa Faragóról azt tartja nyilván, hogy a Zápolya és Eötvös utca sarkán működött feltehetően 1900-1905 közt, illetve hogy 1910 és 1930 között Újpesten a Piac téren, az István u. 7. szám alatt működött.

A Zápolya a mai Szerencs utca. A házszámozás 1928-ban változott, Az ominózus ház, amiről szó van, az akkori Eötvös u. 85., a későbbi 113-as szám.

Tolnai Világlapja 1908.09.06 (8. évf. 37. sz. 1422. o.)

Az első pár hirdetése némileg ellentmondó:

Pesti Hírlap 1911.09.03 (33. évf. 209. szám 28. o.)

Pesti Hírlap 1912.06.23 (34. évf. 149. szám 60. o.)

Pesti Hírlap 1913.10.07 (35. évf. 237. sz. 27. o.)

Pesti Hírlap 1914.051.7 (36. évf. 116. szám 61. o.)

Ez a fotó a Vatera.hu oldalon volt megtalálható.

Az 1913-as hirdetése 1903-as nyitást sejtet, az 1914-es viszont csak 1907-est. A Fortepan adatbázisban a 114860-as kép 1906-osnak van jelölve. A többi fellelhető képhez nem köthető konkrét évszám (az MNM fotója itt). Ugyanakkor 1911-ben Újpesten segédet keres, 1912-ben meg eladná újpesti üzletét. Egy biztos, hogy 1912-14 között meg volt mindkét üzlete. Elképzelhető, hogy nem tudta eldönteni egy ideig, melyik üzlet lesz a jövedelmezőbb. Hogy egyáltalán Mórnak hívták azt legkorábban csak az 1914-es Budapesti Czím- és Lakásjegyzékből tudhatjuk meg. Sőt az is kiderül belőle, hogy az újpesti városházával szembeni műterme vélhetően pár házzal arrébb költözött, mert az István u. 7-es és Jókai u. 4-es épület nem lehet ugyanaz a saroképület.

Az Est 1922.12.10 (13. évf. 281. sz. 6. o.)

Tolnai Világlapja (1926.07.21 26. évf. 30. sz. 49. o.)

Magyar Országos Tudósító 1929.01.25

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Általános Ismertetője és Címtára – 1931

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum fotója – 1938.01.16 – Lóverseny.

Ahogy látjuk műtermét ismét árulta. Nem vagyok az újpesti házszámozásban annyira otthon, hogy az István u. 7.-ből lehetett-e István u. 13. (bár a két címe között ugye ott a Jókai u. 4-es címe), mindenesetre egy háztömbön belül maradt. Megházasodott és ahogy már 1908-ban is láttuk, áttérhetett a fotóriporterségre, 1927-től már biztosan sokszor fotózta a lóversenyeket, több ilyen képe is fennmaradt. Azt gondolom, hogy zsidó származású lehetett, elképzelhető, hogy a háborúban elhurcolták.

Egy fontos kordokumentum fennmaradt tőle: a Babits Mihály Kéziratai és Levelezése c. műben, mely Cséve Anna munkája és 1993-ban látott napvilágot – van dokumentálva, hogy a Babits emlékházban van egy mellkép Babitsról, melyet Faragó készített abban az egy évben mikor Babits Palotán lakott és Újpesten tanított (1911. októbere – 1912 decembere között).

Szigeti ? – a második (kb. 1914-1924)

Ha nem tudtunk sokat Faragó újfalusi időszakáról, akkor ez még inkább igaz Szigeti működésére. Csak sejteni tudom, hogy a képeken használt korona és griffek – mint amik az udvari fényképész titulust hivatottak jelölni – azért kerülhettek rá a fényképekre, mert itt valamelyik udvari fényképészi címet elnyert Szigeti fényképész az, akiről szó van és pár évig műtermet tarthatott fent Újfaluban. Szóba jöhet a szolnoki vagy fehérvári, ill. a budapesti egyik Szigeti fényképész is. A Magyar Nemzeti Múzeum rendelkezik egy fotóval Szigetitől és 1918-19-re teszi a készítési idejét.

Szigeti fotó az Ulieriu-Rostás gyűjteményből

Szigeti fotó – 1921-es datálással, “Loli néni” (saját tulajdon) 10,5 x 6,5 cm. A formatervezés szecessziós, art deco jegyeket vonultat fel. Saját tulajdon.

Cserba János tulajdona ez a kép, amin édesanyja és testvérei vannak Szigeti műtermében nagy valószínűséggel 1922-ben.

Ha Faludi nem tudta 1914 után kiadni vagy eladni azonnal a műtermét, akkor lehet, hogy az I. vh. idején az nem üzemelt folyamatosan, és így csak 1916-24 között működött itt Szigeti.

Mivel ez egy nagy saroképület, így nem csak egy üzlet található az épületben. 1917-túl már Kardosék is itt élnek, Kardos Józsefnek 1922-ben kávéháza van az épületben. Ugyanebben az évben feltűnik egy Kováts nevű vállalkozó, aki itt tejüzemet működtet. Dám Lajos nevével is találkozunk, aki pedig terménykereskedő. 1923-ban már Dám foglalkozik a tejüzemmel, 1925-től fűszerbolt működik az épületben.

Sütő Rezső – a harmadik (kb. 1924-1929 és másik címen 1930-1943)

A Magyarország Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Címtára kiadvány 1924-ben már azt közli, hogy az Eötvös u. 85-ben Sütő Rezső a fényképész. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék 1928-as példánya ezt megerősíti. Nincs semmilyen információ arra vonatkozólag, hogy Szigeti és Sütő között volt-e interregnum, avagy az egyik átvette a másiktól egyből a műtermet.

Az 1930-ban megjelent A Magyar Ipar Almanachja, valamint az 1931-es megjelenésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Ismertetője és Címtára egyes szakaszai Sütő Rezsőről.

Kőhegyi-Melchner Anikó tulajdona ez a kép Nardai Imréről (1921-2006) 1928-ból.

A második címtár 1920-as önálló műhely meglétére utaló megjegyzése nagyjából illene Szigeti működésének a végéhez, így a műteremhasználat folyamata meglenne. Az Almanachban közölt 1910-es nyitás nem valószínű, hogy Palotán történhetett, mert 1924 előttről semmilyen adatot sem találtam Sütőről. A Bocskay utca, mint cím nem tudom, hogy vajon szintén helyesen szerepel-e címtárban, mert az Arany János u. 42. az Oroszlán utca sarkán van, 100 méterre a Bocskay utcától.

Wurtz Katalin palotai lány volt, 1905-ben született. Semmilyen más adatra nem leltem az anyakönyvekben.

A kép képeslap hátoldallal rendelkezik és Tensi gyártmány. A Tensi olasz cég Sashalmon létesített nyersfilmgyárat 1937-ben, így ezután készülhetett a fotóval ellátott képeslap. Saját tulajdon.

Sütőről a későbbiekben már csak egyszer hallunk, amiből arra lehet következtetni, hogy a II. világháborúig már az Arany János u. 42-ben dolgozott folyamatosan.

Pesti Hírlap 1943.02.06 (65. évf. 29. sz. 10. o.)

Wurm Mihályné szül. Magyar Vilma – a negyedik (kb. 1930-1935)

1928-ban számozzák át a házakat, így az Eötvös u. 85-ből 113. lesz, ez a mai házszám is.

Friss Újság 1934.07.29 (39. évf. 170. sz. 15. o.) – A Zápolya u. 21-es cím az épület másik címe, lévén saroképület. Ezek szerint 1929 után, hogy Sütő más címre költözött még mindig üzemelt a műterem..

Friss Újság 1935.10.20 (40. évf. 240. sz. 15. o.) – A perfekt fényképészsegéd szóhasználat elárulja, hogy az egy évvel korábbi hirdetést is Wurmné adta fel.

Wurmné lehet, csak a nevét adta a fényképészethez, illetve Wurméké volt a háztulajdon. Wurm Mihály 1880-as születésű volt, izraelita, bár kikeresztelkedett és a Vajk (gyermekei meg talán a Vajda) nevet vette fel, 1943-ban halt meg. Wurm vasútnál dolgozott, semmi köze nem volt a fényképészethez. Ha és amennyiben feltételezzük, hogy működött Sütő távozása után is a műterem, akkor 1934-ig volt segédje Wurmnénak. Nincsen általam ismert Wurm-kép.

Összefoglalva tehát a műterem 1903-1935 között vélhetően többé-kevésbé folyamatosan de működött. Faragó Újpesten folytatta tevékenységét, Sütő pedig pár utcával arrébb 1943-ig egészen biztosan.

Palotai piacok

Kerületünk piacainak létrejötte nem nyúlnak vissza sok száz évre. A piactartás joga városokat, mezővárosokat illetett a középkor óta. A palotai asszonyok évszázadokon (de legalább is a XIX. században folyamatosan) át hordták be a terményt Pestre. Az alábbi két cikk illusztrálja azt, hogy a háziasszonyoknak mennyire kényelmes is volt a szinte házhoz menő kofáktól vásárolni még akkor is, ha nem mindig ez volt a legolcsóbb megoldás. Manapság is meg kell fizetni a házhoz szállítás díját. Ugyanakkor sosem az áru minősége volt az, ami néha “kiverte a biztosítékot”, sokkal inkább a kofák rámenőssége és nagy szája.

Fővárosi Lapok 1878.04.30 (99. szám 484. o.)

Magyar Salon 1886 (7. kötet . évf. 422. o.)

Amíg csak Ófalu létezett, mindenki megtermelte a magának valót a portáján, de ha nem, hát cserélt. Ahogy elkezdett nőni a falu és kitelepültek a pestiek, illetve létrejött Újfalu, majd Pestújhely és kisiparosok és gyári munkások, továbbá tisztviselők ezrei telepedtek le, már nem volt kérdés, hogy az ellátásuk piacot, piachelyet igényel.

A helybeli piac igénye és hogy Pesten létrejöttek a vásárcsarnokok és tiltott lett Pest jelentős részén az árusítás, együttesen hozta létre pár éven belül a kerület első három piacát.

Pesti Hírlap 1897.01.26 (19. évf. 26. sz. 11. o.) – bár a cikkíró kemény szavakkal illette a palotai kofákat, a szavak inkább a jó üzleti érzéknek és kereskedelmi vénának szóltak. Kevésbé lehetett válogatni egy házaló kofánál és vélhetően pontos mérlege sem volt. Több, mint valószínű, hogy rákospalotai kofán már közel sem a tényleg rákospalotáról érkező zöldség-gyümölcsárust értették, hiszen a környező településekről hasonló kereskedők is rótták Pest utcáit.

Rákos Vidéke 1901.06.16 (1. évf. 6. sz. 6. o.)

Budapesti Hírlap 1901.12.25 (21. évf. 355. sz. 22. o.)

A fenti két újságkivágásból tehát kikövetkeztethetjük, hol volt az első piac. Rendelkezünk még egy 1911-es dátumbélyegzővel ellátott képeslappal (Forrás: Vatera.hu) és az 1910-12 között készült Székely-féle első térképpel is:

Ha minden információnkat összeillesztjük, akkor megállapítható, hogy a mai Hubay Jenő tér azon sarkán voltak a piac bódéi/asztalai, ahol ma a Bocskai u. 1. szám alatti saroképület előtti csöpp tér van. A piac itt 1901-től kb. 1909-ig működhetett, mert ezután a felépült plébániatemplom és a Jókai és Beller Imre utcák között, a templomkerítés mentén sorakoztak az árusító asztalkák. 1909-től Deák térnek hívták a teret, majd 1914-től lett Hubay Jenő tér.

Az 1927 utáni Székely-féle térképen a templom mellett van a piac helye. A képeslapon, ami 1926 utáni, pedig jól látható egy “stand”. (Kép: saját tulajdon)

Ez a Széchenyi téren működő piac volt a ’30-as években még a nagy piac, a templom oldalától 1927-ben annak háta mögé kerültek az árusok (Megjegyzendő, hogy már 1911-ben szerettek volna itt vásárcsarnokot, de az anyagiak miatt ez sosem valósult meg – Pesti Hírlap 1911.03.15). Kis piacként a Rákos útit emlegették, de már akkor gondolkoztak annak áthelyezéséről is.

Friss Újság 1927.12.17 (31. évf. 286. sz. 4. o.)

Ezen a helyen a második világháború időszakáig működött a piac. Ezt igazolja a Fővárosi Közlöny 1953.09.24-én megjelent (3. évf. 11. szám 9-10. o.) a piacokról és vásárcsarnokokról megjelent lista, mely már nem sorolta fel.

Az első piac után a mai XV. kerületben újabb két piac kezdte meg a működését. Az egyik Pestújhelyen nyílt, a másik a Rákos úton, ahogy a listán szerepelnek is.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja 1908.04.16 (6. évf. 16. sz. 165. o.)

A Széchenyi-telep piaca ezek szerint 1908 után, valamikor 1909-10 körül nyílhatott meg. Az 1910-12-es Székely-féle térképen már szerepel a Piac-tér. A későbbiekben cca. 1954-ig Kálvin-tér a tér neve, majd Cservenka térnek hívták, de a piac ekkor is folyamatosan működött. 1990 után a teret Sztárai Mihályról nevezték el, a 2000-es évek legelején szűn(hetet)t meg a piac.

A Rákos úti piac létrejöttének körülményei nem ismertek, véleményem szerint 1905-6 körül már működhetett. Újfalu folyamatosan épült ki északról dél felé, 1905-ig már a Dugonics utcáig kiépülhetett a környék, hiszen 1907-től kezdték építeni a MÁV-telep első földszintes házait, melyek a Dugonics-Wesselényi utcától már délre feküdtek a Rákos út mellett.

Képeslap 1910-es datálással (Forrás: Vatera.hu). A kép 1907 után készült és a baloldali üres területen (ill. azon a részén az utcának, ami nem látszik, mert a kereszteződéstől északabbra fekszik) helyezkedtek el az elárusító bódék.

Ezen az 1941-es térképrészleten jól látszik a piac akkori helye, a Rákos út és a Dessewffy utca találkozásánál.

Esti Hírlap 1960.09.08 (5. évf. 212. sz. 4, o.)

Bár a pontos dátumot nem találtam meg, a cikkből vélelmezhető, hogy 1960-61 fordulóján megnyithatott meg a csarnok. Ezzel egyidejűleg parkosították a a Rákos út-Dessewffy utcai csomópontot. A most már Wesselényi utcai piacnak hívott csarnok cca. 2009-ig működött teljes egészében piacként, akkor átalakították, szupermarket létesült benne és most így “közértként”-piacként funkcionál tovább (címe: Wesselényi u. 1-3). Ez a piac, mint jogutódja a Rákos úti piacnak, a leghosszabb ideje működő piacunk, 2020-ban nagyjából 115 éves.

Palota és Pestújhely határán is nyílt később egy piac, mely a korabeli Erzsébet királyné útján létesült. 1933.08.26-án szombaton nyitott meg. Még valószínűleg ebben az évben Kolozsvár utcának nevezték el az Erzsébet királyné útjának a Palotára eső szakaszát (mai címe: Kolozsvár u. 48-50). Mint Fekete Józseftől, a Rákospalota Anno Képei csoport tagjától megtudtam, sokáig vámi piacnak is hívták, mert a körvasút szuglói oldalán állt 1900 óta a vámépület (Budapestet és Rákospalotát a körvasút választotta el) ezért a kereskedők megvehették ill. eladhatták még a palotai oldalon a portékát, amivel anyagi előnyre tudtak szert tenni.

Új Nemzedék 1933.08.25 (15. évf. 192. sz. 5. o.)

Részlet a Szerelem Csütörtök c. 1959-es filmből. 5:43-6:02 között láthatjuk benne a Kolozsvár utcai piacot. A kék mellényes és piros szoknyás kofa Fekete József nagymamája, Bekó Györgyné, sz. Varga Ilona. Fekete József a többgenerációs zöldség-gyümölcsáru famíliának a tagja, akik árultak – ahogy a filmen látható – a “vámi” piacon, a Rákos úti piacon, majd a Wesselényi utcai csarnokban is, sőt még több helyen is Palotán.

A legújabb piacunk pedig a Nyírpalota út és Páskomliget utcák kereszteződésénél (a Nyírpalota út 52. alatt) elhelyezkedő újpalotai vásárcsarnok, amely 1974. márciusában készült el és azóta is kiszolgálja Újpalota lakosságát.

Népszava 1974.02.17 (102. évf. 40. sz. 4. o.)

Népszabadság – Budapest melléklet – 1999.03.08 – látható, hogy a XV. kerület rendelkezett az ezredfordulón még a legtöbb piaccal, szám szerint néggyel. Ekkora hagyománya volt a piacnak Rákospalotán.

Utóirat: volt a Sződliget-Fő út-Pázmány Péter utca hármas kereszteződésnél, az Árpád-úti felüljáró alatt egy “kínai” (ill. a cég után: Novák) piac az 1990-es évek elejétől 2013-ig, de ez nem zöldség-gyümölcs piac volt.

A palotai fényképészsegéd: Szipál Márton Károly

Sokan ismerhetik Szipál Márton (az apa) és Szipál Péter (a fiú) fényképészeti munkásságát, ismert fotográfusokká lettek a tengerentúlon, Los Angelesben.

A családban a nagypapa volt azonban az első fényképész. Őt Szipál Márton Károly hívták. Bejegyzésem két olyan momentumot szeretne megemlíteni, mely egyáltalán nem közismert róla.

Szipál születési anyakönyvi bejegyzése 1893-ból, rk., Felsővíziváros – Budapest.

Berta Ferenc: Egy szolnoki fény-írda története c. művéből a Szipál életrajz eleje

Még a kutató és a rokonok sem tudták, hogy Szipál Rákospalotán tanulta ki a mesterséget, mint fényképészsegéd.

Budapesti Közlöny 1919.02.14 53. évf. 38. szám 2. oldal

A névváltoztatást tehát jóváhagyták és a születési anyakönyvbe is feljegyzésre került. A 10-es évek második felében “mindenbe belekaphatott”, így a névváltoztatás is talán csak bohémság volt és az ő titka maradt. A nevet tudtommal sosem használta. Mutna egy falu a szlovák-lengyel határon, anno Magyarországhoz tartozott. Lehet, hogy egy felmenő előtt akart ezzel tisztelegni.

Ha tényleg tanult Münchenben akkor jó esetben is csak 1-2 évig lehetett diák, hiszen az I. vh. kitörésekor csak a 20 éves múlt. Elméleti tudást szerezhetett.

Mivel palotai lakosként ír róla a közlöny, így egészen biztosan nem két hetet töltött Palotán. Ez időtájt ott volt Borsy Béla műterme a Tavasz u. 2-ben, illetve Porosz Jenő fényképészete az Imre u. 24-ben. Hogy egyébként, hogyan vetődött Palotára Szipál, ki tudja? Talán Kun Bélával érkezett haza, Pestre, és mint tudjuk Palotán volt a tanácsköztársaság ellenségeinek létrehozott egyik internáló tábor. De ezeknek vajmi kevés köze van Szipál választott mesterségéhez. Marad a sötétben való tapógatózás.

Borsy már 1915-től keresett segédet (a katonafotók ekkor nagyon “mentek”). Borsy 1867-es születésű, 1914-ben gyereke születik, így őt nem vitték, vihették el katonának 47 évesen.

Porosz 1912-ben váltott nevet, eredetileg Picknek hívták. Porosz is már 1914-től kopírozót (másolót) keresett. Porosz az orosz fronton harcolt és sérült meg 1916-ban.

Volt még egy fényírda is ekkortájt, a Zápolya utca-Eötvös utca sarkán, melyet Faragó Mór, majd Szigeti, később pedig Sütő Rezső vitt. A műterem legkorábbi címe Eötvös u. 85. volt. Ezzel a műteremmel még nem foglalkoztam, így itt sem tudok sem olyan pro vagy kontra érvet felvonultatni, ami megerősíteni vagy kizárná Szipál alkalmazását.

Mindhárom fényírda alkalmazhatta a fiatal és túlfűtött Szipált, aki 1921 nyarán veszi el nejét Sárospatakon, ahonnan két év múlva áll tovább Szolnokra, majd onnan 7 évnyi működés után Debrecenbe, végül onnan 1956 októbere után Budapestre. De Ábrahám Jenővel is fenntartott egy üzletet Sátoraljaújhelyen a 1920-as években. A leszármazottak közül még van, aki továbbviszi a mesterséget: szipafoto.hu

Az ismeretlen Ranga Lajos hangszerkészítő

Tegnap a Rákospalota Anno Képei fészbúk csoport új tagja Korláth Zoltán érdeklődött Ranga hangszerkészítő után. kapva kaptam az alkalmon, hogy végre egy eddig ismeretlen palotai polgár, aki után nyomozást lehet indítani. Sajnos ebben az esetben be kellett látnom, hogy nagyon kevés adat áll rendelkezésre vele kapcsolatban. Azért a feltárt morzsákat megosztom az olvasóval.

A Rangák Tolna megyéből Szekszárdról (régi nevén Szegszárd) származnak.

Ranga Lajos 1874.09.02-án született Szekszárdon földműves református családba. Julianna testvére 1868.12.25-én született, de 1870.08.20-án meghalt, bátyja István pedig 1871.12.26-án született.

Születési anyakönyvi bejegyzése a szekszárdi ref. anyakönyvből.

1899.12.05-én házasodik az akkori VI. (ma XIII.) kerületben, ekkor zenész foglalkozású. Felesége Manga Erzsébet katolikus, 19. éves lány.

Házassági anyakövi bejegyzés az akkori VI. ker. polgári anyakönyvéből

Ranga 1904-6 között biztosan a VII. ker. Peterdy u. 35-ben lakik, még mindig mint zenész a címtárak tanúsága szerint.

A Zenetörténeti Múzeum 1910-ből őrzi egy hegedűjét és 1935-ből egy hat húros klasszikus gitárját, ezért tudjuk, hogy 1910-1935 között az Istvántelki út 31-ben lakik egész biztosan, de ezt több címjegyzék is megerősíti. Az általa készített hangszerek belső felébe ragasztotta a “névjegyét”, innen tudjuk, hogy ő volt a készítő és hogy milyen címen lakott.

Manga Erzsébet érdekes módon 1928-ban az Istvántelki út 27-ben lakik, több Manga nevű rokonával, többek közt Manga János áccsal, 1916-1931 közt biztosan.

Se válásról, se gyermekérkezésről nem találtam adatot. A 30-as években pár évig az út vitéz jákfai Gömbös Gyuláról volt elnevezve, de újabb adat nem került elő Rangáról e tény figyelembe vételével sem.

Elképzelhető, hogy zenélt egy vendéglőben folyamatosan és akár csak kiegészítő tevékenység volt nála a hangszerkészítés és ezért nincs róla több hír, hirdetés, stb. Ugyanakkor e gondolatmenetnek ellentmond, hogy a “hangszerkészítő mester” megnevezést használja, egy mester meg mégis csak meg tud élni a munkája által és nem szorul kiegészítő tevékenységre.

Ugyanennyire rejtély, hogy 1935 után mi lett vele, halálozási értesítő, halotti anyakönyvi bejegyzés sincs egyelőre, ami fellelhető lenne. Istvántelek 1950-ben lett része Budapest megalakuló új IV. kerültének. Mivel megérhette ezt is, így akkor az is lehet, hogy újpestiként halt meg. Ha új adat kerül elő az életével kapcsolatban, a cikket frissíteni fogom.

Olyannyira “sikerült eltűnnie” Ranga Lajosnak a nyilvánosság elől, hogy az MTA doktora, Erdélyi Sándor: Magyarországi hegedűs kincsek c. vaskos, 1996-ban íródott könyvébe sem került be.

2004-ben a bécsi Dorotheumban volt árverés, ekkor került egy hegedűje kalapács alá.

A belső címke tartalma: Ranga Lajos hangszerkészítő Rákospalota, Istvántelki út 31. Készült: 1910 – Forrás: Zenetörténeti Múzeum
A belső címke tartalma: Ranga Lajos hangszerkészítő mester, Rákospalota Istvántelki út 31. Készült: 1935. Forrás: Zenetörténeti Múzeum
Ranga Lajos egy 1923-ban készült hegedűje, melyet pár éve bocsátottak eladásra.

A Vajdasági Magyar Értéktár oldalán szereplő csantavéri tamburások. Az Értéktár oldalán az alábbiakat közlik: “A differenciálódott tamburacsalád típusainak elterjedésében meghatározó szerepet játszottak a budapesti hangszerkészítő műhelyek (Mogyoróssy, Ranga) és az ott tanult vajdasági magyar tamburaépítők (Boczán Lajos, Kudlik Béla).” Tehát Ranga nem csak hegedűt, gitárt, de sok tamburát is készíthetett.