Az ismeretlen Ranga Lajos hangszerkészítő

Tegnap a Rákospalota Anno Képei fészbúk csoport új tagja Korláth Zoltán érdeklődött Ranga hangszerkészítő után. kapva kaptam az alkalmon, hogy végre egy eddig ismeretlen palotai polgár, aki után nyomozást lehet indítani. Sajnos ebben az esetben be kellett látnom, hogy nagyon kevés adat áll rendelkezésre vele kapcsolatban. Azért a feltárt morzsákat megosztom az olvasóval.

A Rangák Tolna megyéből Szekszárdról (régi nevén Szegszárd) származnak.

Ranga Lajos 1874.09.02-án született Szekszárdon földműves református családba. Julianna testvére 1868.12.25-én született, de 1870.08.20-án meghalt, bátyja István pedig 1871.12.26-án született.

Születési anyakönyvi bejegyzése a szekszárdi ref. anyakönyvből.

1899.12.05-én házasodik az akkori VI. (ma XIII.) kerületben, ekkor zenész foglalkozású. Felesége Manga Erzsébet katolikus, 19. éves lány.

Házassági anyakövi bejegyzés az akkori VI. ker. polgári anyakönyvéből

Ranga 1904-6 között biztosan a VII. ker. Peterdy u. 35-ben lakik, még mindig mint zenész a címtárak tanúsága szerint.

A Zenetörténeti Múzeum 1910-ből őrzi egy hegedűjét és 1935-ből egy hat húros klasszikus gitárját, ezért tudjuk, hogy 1910-1935 között az Istvántelki út 31-ben lakik egész biztosan, de ezt több címjegyzék is megerősíti. Az általa készített hangszerek belső felébe ragasztotta a “névjegyét”, innen tudjuk, hogy ő volt a készítő és hogy milyen címen lakott.

Manga Erzsébet érdekes módon 1928-ban az Istvántelki út 27-ben lakik, több Manga nevű rokonával, többek közt Manga János áccsal, 1916-1931 közt biztosan.

Se válásról, se gyermekérkezésről nem találtam adatot. A 30-as években pár évig az út vitéz jákfai Gömbös Gyuláról volt elnevezve, de újabb adat nem került elő Rangáról e tény figyelembe vételével sem.

Elképzelhető, hogy zenélt egy vendéglőben folyamatosan és akár csak kiegészítő tevékenység volt nála a hangszerkészítés és ezért nincs róla több hír, hirdetés, stb. Ugyanakkor e gondolatmenetnek ellentmond, hogy a “hangszerkészítő mester” megnevezést használja, egy mester meg mégis csak meg tud élni a munkája által és nem szorul kiegészítő tevékenységre.

Ugyanennyire rejtély, hogy 1935 után mi lett vele, halálozási értesítő, halotti anyakönyvi bejegyzés sincs egyelőre, ami fellelhető lenne. Istvántelek 1950-ben lett része Budapest megalakuló új IV. kerültének. Mivel megérhette ezt is, így akkor az is lehet, hogy újpestiként halt meg. Ha új adat kerül elő az életével kapcsolatban, a cikket frissíteni fogom.

Olyannyira “sikerült eltűnnie” Ranga Lajosnak a nyilvánosság elől, hogy az MTA doktora, Erdélyi Sándor: Magyarországi hegedűs kincsek c. vaskos, 1996-ban íródott könyvébe sem került be.

2004-ben a bécsi Dorotheumban volt árverés, ekkor került egy hegedűje kalapács alá.

A belső címke tartalma: Ranga Lajos hangszerkészítő Rákospalota, Istvántelki út 31. Készült: 1910 – Forrás: Zenetörténeti Múzeum
A belső címke tartalma: Ranga Lajos hangszerkészítő mester, Rákospalota Istvántelki út 31. Készült: 1935. Forrás: Zenetörténeti Múzeum
Ranga Lajos egy 1923-ban készült hegedűje, melyet pár éve bocsátottak eladásra.

A Vajdasági Magyar Értéktár oldalán szereplő csantavéri tamburások. Az Értéktár oldalán az alábbiakat közlik: “A differenciálódott tamburacsalád típusainak elterjedésében meghatározó szerepet játszottak a budapesti hangszerkészítő műhelyek (Mogyoróssy, Ranga) és az ott tanult vajdasági magyar tamburaépítők (Boczán Lajos, Kudlik Béla).” Tehát Ranga nem csak hegedűt, gitárt, de sok tamburát is készíthetett.

Horváth János, a galambász

A rákospalotai galambtenyésztésnek komoly hagyományai vannak. Az Önkormányzati Értéktárban is szereplő B-15 Testvériség Galambász Egyesület 1912-ben jött létre. Ennek előtte is már tenyésztettek, tartottak galambokat Rákospalotán. 1889-ben rendezték az első ismert palotai galamblövész versenyt. E versenyek a palotai erdő térségében zajlottak. A versenyeken élő állatokat használtak. Természetesen a lövészet is úri, polgári sport volt, nem a parasztemberek hóbortja. A későbbiekben a nemesítés a postagalambászat irányába tolódott el. A galamboknál is a tudatos nemesítés során a küllem is egyre nagyobb hangsúlyt kapott, ugyanúgy versenyeznek a mai napig a galambok is, ahogyan a kutyák és macskák. A reptető versenyeken pedig a sok száz kilométerről való indítást követően az a galamb nyer, aki legelőször ér haza. A beérkezés idejét különféle berendezésekkel igazolják a galambászok a versenybizottságok felé. Olimpiákat, világ- és Európa-bajnokságokat is tartanak a madaraknak.

Versenylap 1889.05.05 (10. évf. 13. szám 171. o.)

A Pesti Napló cikke 1903.09.06-ból (54. évf. 243. sz. 8. o.) – amikor már a társadalom megelégelni látta a galamblövészet véres voltát

Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 3. kötet – Benne az első ismert rákospalotai tenyésztő: Rejmetter Árpád.

1908-tól megjelennek a hirdetések is. Az Erdősor (Bartók Béla) u. 17-ből és a Vágóhíd u. 10-ből hirdetnek galambokat eladásra.

Vadász- és Versenylap 1908.02.29 (52. évf. 9. szám 135. o.)

A Pesti Hírlap 1909.03.27-i számában (31. évf. 73. sz. 30. o.) megjelent hirdetés. Kimondottan tenyésztői hirdetést olvashatunk, tehát Palotán már bizonyosan évek óta tenyésztettek galambokat.

Aztán az 1927-es 1931-es híradásokban már arról is olvashatunk, hogy a postagalambok kimentek a divatból és a szegény ember luxusa lett a galambétek. Olcsóbb volt, mint a csirke. Az egyetlen madárpiac a pesti városháza udvarán volt. A kutyavásárokat ekkora már betiltották az ebzárlatok miatt. Az énekesmadarak sem kellettek senkinek, ahogy a galamblövészetnek is leáldozott a gazdasági világválság időszakában.

Aztán 1930-ban végre feltűnik Horváth János tenyésztő az akkori Erzsébet (a mai Sződliget) u. 3-ból. Mindjárt egy szép eredménnyel:

Képes Pesti Hírlap 1930.07.29 (52. évf. 140. sz. 2. o.)

Horváth János életrajzát Papdi Imre tenyésztő oldalán (www.jan-aarden-pigeons.com) találtam meg, a cikk 1991-ben íródott egy magyar szaklapban:

Több palotai galambtenyésztő egylet is volt, a fenti egylet egyik az 1930-as években készült érméjéhez sikerült hozzájutnom.

Horváth János tehát a galambtenyésztés vezéralakja, aranykoszorús mestertenyésztője volt, aki nem csak tenyésztett és versenyzett, de vitte elnökként a Postagalamb-tenyésztő Egyesületet is, sőt díjakat ajánlott fel a maga által nyert díjakból.

Könyve is megjelent 1947-ben:

Egy 1957. augusztusi filmhíradóban Horváth Jánost meg is említik és bemutatják a dúcát is (forrás: https://filmhiradokonline.hu):

Rákospalota Trianonja

100 éve annak, hogy a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. A vesztes Magyarország elvesztette területének kétharmadát. A cikkemben bő száz év alatt (1831-1950) a területeinek szintén jelentős részét elvesztő Rákospalotával foglalkozom. A párhuzam a területvesztésen túl az elszenvedett gazdasági hátrányok terén is megállja a helyét, mely hátrányokat még mind a mai napig sem tudta kiheverni az immár kerületként létező korábbi falu. Az igaz, hogy a párhuzam annyiban sántít, hogy Palota nem háborúzott, csak szomorúan tudomásul vehette az uradalmi, ispáni, bírósági döntéseket, melyek folyamatosan térdre kényszerítették.

A középkori határok az egyes középnemes vagy főnemes családok (mely családok hosszabb-rövidebb idők után cserélődtek) birtokai között feküdtek. A török uralom alatt Palota nem néptelenedett el, Megyer, Keszi, Alag, Sikátor és még több település a környéken azonban igen. Az újkorban több ízben volt határkijelölés, Pest városa és más uradalmak is terjeszkedni próbáltak. 1695-ben a Határ-csárdánál (Pest és Palota határán, a régi újpesti lóvasút remíz helyén) megerősítették a határt és innen kelet felé haladva a régi négy jelet megerősítették és további 14 új határjelet emeltek (ezek újabb határköveiből áll pár a Körvasút soron). Szentmihály-Palota-Pest hármashatár kijelöléssel ért véget a munka. A Palotát Szentmihály-pusztával elválasztó határ vonalában fut most a Rákospalotai határút. Ezek a határok gyakorlatilag az elmúlt 300 évben nem változtak. Nyugatról a palotai határ maga a Duna volt. A Korábban Csigás-,vagy S(z)abán- vagy Pesti-szigetnek is hívott Népsziget északi részét az az uraság birtokolta, akié a palotai uradalom is volt. (Pest városa az 1860-as évekre már szinte az egész Népszigetre „rátette a kezét”, a kialakult Újpestnek már csak a felső gát maradt a tulajdonában.) A ma már nem létező Palotai-sziget is a palotaiak használatában volt. Északon Dunakeszi, Fót és Csömör volt határos Palotával. Ezen határok sem különösebben változtak az évszázadok alatt. Ezek a határok Fót esetében nagyjából a Csömöri-patak, Dunakeszi esetében a Mogyoródi-patak voltak.

Palota képletes határai egy 1775-ös térképre rávezetve. A délnyugati határ valóban szinte egyenes volt, ez volt a pesti határ, a délnyugat-északkelet tájolású határ a szentmihályi határ, ez nyilván nem lehetett ilyen egyenes, az egyes földrajzi pontok és a “vetők” vége jelentette a határt. Az északi részen húzódó Csömör alatt északnak kanyarodó határ a Csömöri-patak mentén húzódhatott úgy, hogy még magában foglalta Sikátort és így futott ki egészen a Dunáig.

Palota határa egy 1820-as térképen. A határvonalak nem változtak az 1775-ös határokhoz képest.

A területvesztés kezdete az 1831. év volt mikor az ún. „István-hegyen” (durván a mai Váci út-Fóti út-Megyeri út-Attila utca-Árpád út közötti terület) Károlyi István gróf megengedte, hogy bárki szőlő parcellát béreljen. Ez csak egy homokos dombhát volt a Megyeri út vonalában. Mildenberger fogadós a mai Löwy Izsák utca és a vasúti töltés között építette fel Újpest első házát és kocsmáját. Ő bérelte ekkor a Megyeri Csárdát is. A kialakuló gyarmat (ahogy akkor hívták), előbb Új-Megyer, majd Lőwy Izsák javaslatára az Újpest nevet kapta. A terjeszkedés A mai Árpád út-Váci út kereszteződésétől egyrészt Palota felé (később több párhuzamos utcányi szélességben), másrészt a Váci út mentén a Duna parton (később már mindkét oldalán) ment végbe. Azt történt tehát, hogy Károlyi az uradalmát már nem egységesen a palotai parasztoknak adta bérbe, hanem kihasított mindig újabb és újabb parcellákat, ahova az újonnan érkezők házat építettek és ezzel együtt  ipari és egyéb szolgáltatásokat indítottak be. A területért bérleti díjat fizettek. A mezőgazdasági művelés a pesti határtól egyre jobban északabbra és egyre jobban Palotai irányába szorult vissza.

Nagyon jól érzékelteti az állapotokat az újpesti határ leírása 1851-ből:

„Újpest határa kezdődik nyugat felől a Duna balpartján a Váczra vezető országút mellett Pest városi határkőnél, honnan a nevezett folyó balpartján fel Vácz felé egész a Spitzer-féle ház szegletéig egyenes irányban mintegy 498 lépésnyi távolságra meghajlik a vonal s innen tovább úgy 178 lépésnyire végződik a Morigia Vicze-féle házszegletével összeütköző káposztásmegyeri puszta szántóföldjeinél. Innen jobbra felkanyarodva a káposztásmegyeri szőlőkerteknek árkáig 75 lépésnyi egyenes vonalon keresztül tör a Pest-Váczi országút, mely országút, és a szőlőkertek közös árka partján van Újpest részéről mintegy határt mutató faoszlop, melyen felül egy fekete táblácskán e szavak: Újpest, Pest megye olvashatóak. Ezen oszloptól a mondott szőlő és országút árka mellett lefelé 142 lépésnyi távolságra, a Schossberger –féle háztelek szegleténél fel keletnek vezet úgy 68 lépésnyi egyenes vonal egész a káposztásmegyeri pusztához tartozó Szekrényesi-féle szőlőkertben fekvő nyári lakig. Itten ismét meghajlik a vonal, egészen délnek egy csekély távolságig úgy 25 lépésnyire, honnan kezdve 41 lépésnyire ezen vonal ismét keletnek tér vissza, hol balról a káposztásmegyeri szőlőskertek, jobbról pedig a Schossberger-féle ház telek kertje díszlik, az elsőket elválasztja az utóbbinak akácfával szép rendben beültetett eleven kerítése. Ezen eleven kerítés és a nevezett ház háta megett lefelé délnek 146 lépésnyi távolság után egy árok szegletétől emellett egyenes vonalban 90 lépésnyire halad kelet felé a vonal, balról szántóföldek, jobbról pedig egy magányosan álló Kardoss-féle házat tekintőleg egész ezen ház végső szegletéig. Mely háztelek szegletétől lefelé délnek 64 lépésnyi távolságra Fülöp kőműves féle ház szegletéig kanyarodik a Megyerre és Palotára vezető kocsiutat is keresztül törő vonal. Honnan ismét fel keletnek balról a mondott kocsiutat, jobbról pedig az újpesti házak elejét szemlélve megy a rákospalotai legelő földeket Újpestről elzáró vonal valami 73 lépésnyire egész a Rózsa-féle ház telek szegletéig. Ezen szeglettől s községből Megyerre szolgáló út mellett mintegy 50 lépésnyi távolságra a vonal befelé a községnek kanyarodik. De innen ismét a csak mondott utat keresztül hasítva fel keletnek visz a vonal 163 lépésnyi távolságig a háztelkek hátulsó rovásai mellett, balról mindenütt a rákospalotai legelőföldeket hagyván maga mellett egész ezen vonalon fekvő utolsó ház telek szegletéig, megjegyzendő, hogy ezen háztelek másik elhaladt oldalánál Káposztásmegyerre egy szekérút vezet. Ezen háztelek leírt szegletétől mellette fel a Rákospalota fő útig, hol e ház ismét megszegleltetik, 67 lépés számoltathatik. Honnan diagonális vonalban keresztül a most nevezett fő úton, egész a másik oldalon fekvő Hirad-féle szélső ház szegletéig 70 lépésnyi távolság olvasható. Ezen szeglettől le egyenesen délnek a háztelek mellett a hátulsó szegletéig 69 lépésnyi távolság vagyon. Honnan diagonális vonalban a Janitsch-féle háztelek szegletéig 163 lépés számolhatandó. Ezen szeglettől azután le nyugot felé a házak hátulsó kerítése és a pióczás árok között és mellett 175 lépésnyi távolságra feltaláltatik a temetőbe vezető út. Ezen úton megállapodva mindjárt szemlélhető az érintett árkon keresztül az úttól 10 lépésnyi távolságra haladva, hogy a zsidóság imaházába vezető út kezdetét veszi. Honnan fel délkeletnek diagonális vonalban 205 lépésnyi távolságban van az izraelita új temető árok legvégső szeglete. Ezen szegletárok mellett le délnyugotnak 97 lépésnyi vonalban találtatik Pest főváros határárka. Honnan lefelé nyugotnak 100 lépésnyi távolságra van a Pest városi kettős határdomb, melyek egyike valaha a káposztásmegyeri puszta határjele lehetett. Ezen határdomboktól 185 lépésnyi egyenes vonalban megy a határ egy Pest városi határkőig. Ezen határkőtől végre 55 lépésnyi távolságra a Pest-Váczi országúton keresztül törve azon határkőig vezet a Duna folyó felé ezen vonal, honnan a határ kezdete jelöltetett ki. Kelt Újpest január 3-án 1851.” (Pár nevet javítottam az eredeti szöveghez képest, ami Csabai Imre: Újpest: Község-nagyközség-város 1950-1918 munkájában szerepel.)

Az 1852-es térképen látszik a Váci út és Árpád út mentén kialakuló Újpest és a Szent István-hegynek elkeresztelt megyeri szőlő.

Újpest 1852-es határa egy 1865-ös térképre szerkesztve. A szövegben szereplő házbirtokosok fellelt telkeit feliratoztam.

Újpest 1850-es területe mindösszesen 12 katasztrális (kataszteri) hold volt. Ez 12*1600= 19200 négyszögöl, ami nem egész két hektár. Az 1865-ös térképen a legtöbb telek 300 négyszögöl, ami nagyságrendileg 64 házat jelent, de a gyárak területe miatt kb. 53 házzal számolhatunk (az 1852-es forrás ennyit említ). A lakosság ekkor kb. 700 fő volt. A határleírásban egy lépés 2-2,5 lábbal egyezett meg, ami 63-79 centiméternek felelt meg. A Duna-part majd 500 lépésnyi hossza durván 350 méternek felelhetett meg, mely a leghosszabb táv volt az egész leírásban. Az 1865-ös térképen a még beazonosítható házbirtokosok nevét megkeresve igyekeztem megrajzolni az akkori újpesti határt. Újpesten csak háztelkek voltak, nem volt külterülete, így szántója, legelője, rétje sem, minden irányból Káposztásmegyer, Palota ölelte körül. 1870-ben le is írták, hogy a községnek azért nincs térképe, mert minden évben  a kiosztandó házhelyek által növekszik és változik. 1890-ig nem készült új emiatt új határleírás. Több ízben előfordult, hogy úgy lettek házhelyek kiosztva, hogy Újpest kellős közepén olyan területdarabok maradtak, melyek Rákospalota községhez tartoztak. Végül 1890-ben az alispán rendelkezett úgy, hogy Rákospalota ilyen – 59 katasztrális holdnyi – beékelt területei, továbbá  Káposztásmegyer határából 53 kat. holdnyi rész, valamint a Megyeri- (Palotai)-sziget ezentúl Újpesthez tartozzanak. A Duna-partot 1887-ben csatolták el Palotától Újpest számára.

A fentiekből kitűnik mindenki számára, hogy az uradalom folyamatosan növelte a bérbe adott házhelyek számát és ezzel a saját bevételeit. Az másodlagos szempont vagy leginkább egyáltalán figyelembe sem vett körülmény volt, hogy Újpest terjeszkedésével Palota elvesztette szigetét, Duna-partját, és Megyeren a szántó- és legelőterületeit.

Azokból az évekből, melyekből találtam teljes Újpest térképeket, elkészítettem a palotai és újpesti határokat is jelző határ-térképeket (a rákospalotai határ Csömör-Fót-Dunakeszi szakasza a mai határvonal, mert ezen határok pontosabb régi vonala általam nem ismert).

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1837-es határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1864-es határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1868-as határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1883-es határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1894-es határa

A XX. században Újpest (ill. Károlyi gróf) által elcsatolt területek: Duna-part – 1887, Palotai-sziget – 1890, Pestújhely kiválása Rákospalotából – 1910, Villasor és Palotai-erdő – 1922, Káposztásmegyer és Sikátorpuszta – 1922, Újmajor Rákospalotához csatolása Fóttól kárpótlás gyanánt – 1923, végül Istvántelek – 1950 (Újmajor és Sikátorpuszta határai csak jelzés értékűek)

Kárpótlásul tehát Újmajort kapta meg egyedül Palota a sok-sok elcsatolt területért cserébe. 1950-ben, mikor Nagy-Budapest része lett az összes peremtelepülés, így Újpest, Rákospalota és Pestújhely is, végül is XV. kerület név alatt ismét fuzionált Rákospalota és Pestújhely. Az 1960-as évek végén megálmodott új városrész Újpalota lett. A XV. kerület területe 26,94 km2, a IV. kerületé (Újpesté) pedig 18,82 km2. Ez azt jelenti, hogy az eredeti rákospalotai határból körülbelül 40-45% terület veszett oda az elcsatolások révén (Újpest és Fót javára). Egy a mezőgazdaságból élő községnek elvesztenie a külterületeinek 40-45%-át felért egy trianoni veszteséggel.

+1 elcsatolás: Akármilyen hihetetlen 1927-ben a “világ legkisebb területelcsatolása” is lezajlott Palota és Újpest között. Az elcsatolás tárgya nem volt más, mint Semsey Aladár Újpest polgármesterének a telke (a mai Szilágyi u. 18.), mely hol máshol feküdt volna, mint Palotán. A teljes cikk (Friss Újság 1927.11.27 31. évf. 270. szám 6. o.) itt olvasható:

Források:

  • Újpest Története, 1977, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
  • az OpenStreetMap,
  • a Hungaricana.hu térképadatbázisa.
  • az Arcanum adatbázisa.

Díszpolgárainkról

Több helyen is megjelentek már kerületi díszpolgári listák, próbáltam a legpontosabb listáját össszeállítani, igaz csak 1945-ig.

1906.02.02: Aznap Kovácsi Kálmán és Benkő István lelkészek nyújtották át Fazekas Ágost Pest vármegye főjegyzőjének a díszpolgári oklevelet. 1905.11.19 előtt már döntés született a díszpolgári cím odaítéléséről.

1908.11.06: Az aznapi képviselő testületi ülésen 3 férfit választottak meg díszpolgárnak: Hédervári Lehel országos képviselőt, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert és Szterényi József kereskedelemügyi államtitkárt. 1909.03.09-én került sor a díszoklevelek átadására Budapesten. A küldöttséget Kovácsy Kálmán lelkész és Jónás Emil helyi képviselő vezette, Kossuth Ferenc ágyban fogadta a küldöttség felét, 50 főt.

1910.12.04: Kovácsy Kálmán evangélikus lelkész, a helyi függetlenségi párt elnöke és a fülöpszállási kerület országgyűlési képviselője díszpolgári címet kap, melyet a 09.01.-i képviselő testületi ülésen ítéltek oda neki. Beszédet mondott Wágner Manó gimnázium igazgató. Jelen volt Ugró Gyula dr. Újpest polgármester is. A díszoklevelet Vághó Ferenc főjegyző, T. Varga Antal községi bíró pedig az egyéb kitüntetéseket adta át a ceremónián.

1917.05.09: Wágner Manó díszpolgári címéről átveszi az oklevelet. Dr. Schwarcz Gusztáv celebrált misét, majd a községházán volt az ünnepség, a sorokban ott ült Dr. Szűcs István vallás- és közoktatási miniszter is.Pornó Rezső énektanár vezette az énekkart. Haitsch Sámuel, Dr. Badics Ferenc, Strauch Árpád, Dr. Rákóczy Géza, Bauer Soma, Dr. Nádaskay Béla, Kovács István, Vághó Ferenc, Tanay Frigyes. Olsavszky István, Droppa Vilmos, Klein Károly, Sándor Szilárd.

1923.11.05: A képviselő testület Agorasztó Tivadart, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alpispánját – immár a város – díszpolgárnak választja meg, Dr. Gyökössy Endre tartja az ünnepi beszédet.

1926.07.04: Díszpolgári oklevelet adtak át Chobot Ferenc volt palotai plébánosnak, aki már Romhányban működött ekkor. Kovácsy Kálmán, Dr. Lukács József, Szőts Bertalan, Labinek Gyula, Szőts József, Kovácsy Márton, Jónás Emil, Kohn Jakab, T. Varga Antal, N, Varga István, Balogh István, Horváth Géza, Szlacsányi Ferenc köszöntötték.

1928.05.05: Ivánka Pál volt váci főszolgabíró haláláról értesülünk, aki Rákospalota díszpolgára volt. Nincs adat egyelőre, hogy a címet mikor ítélték oda neki. Újpest 1907-ben adományozott neki címet.

1930.09.07: Cserba Elemér polgármester vezetésével díszközgyűlést tartottak, melyen dr. Preszly Elemér főispánt díszpolgári címmel tüntették ki, de csak 1932.02.04-én adták át a díszpolgári oklevelet.

1932.11.18: Dr. Darás Sándor közalapítványi főtanácsost díszpolgárrá választották. 1934.03.10-én adták át a díszoklevelet a kitüntetettnek.

1933.06.08: Gömbös Gyula miniszterelnököt díszpolgárrá választják. Cserba Elemér, Lampel Ignác, Moór Jenő, Dr. Schwarcz Gusztáv, dr. Gyökössy Endre, Reisz Gábor, Szász Géza méltatják. 1933.11.05-e helyett végül 1934.06.22-én volt az ünnepélyes díszoklevél átadás. Erről az eseményről külön bejegyzésben is foglalkoztam.

1934.10.04: Díszpolgárrá választják Dr. Schwarcz Gusztáv pápai prelátust, apátplébánost. Cserba Elemér és Horváth Géza méltatta. 1935.06.29-én Péter-Pál napján tartották az ünnepélyes oklevél átadást.

1936.10.25: cikk jelenik meg arról, hogy Darányi Kálmán miniszterelnököt egy palotai mozgalom díszpolgárrá kívánja választatni. Nincs híradás arról, vajon megtörtént-e a díszpolgári cím odaítélése.

1942.04.24: Dr. Gyökössy Endre írót díszpolgárrá választják.

Természetesen voltak olyan kitüntetettek, akiktől időközben visszavonták a kitüntetést. Gyökössy Endre esetén visszavonták, a rendszerváltás után azonban ismét teljes jogú díszpolgárként szerepel a neve a listán. Gömbös Gyulát a korábbi tetteiért, így a Nemzeti Munkaterv kidolgozása kapcsán terjeszthették fel a kitüntetésre, a későbbi ténykedése azonban már semmilyen erkölcsi alapot nem szolgáltathatott arra, hogy ezt a címet vissza ne vonják tőle. Részleteket azonban nem ismerek.

A palotai beton hirdetőoszlopok

Ernst Litfass találta fel (ki) a hirdetőoszlopot és Berlinben helyezték üzembe az elsőt 1855-ben. Budapesten 1888-ban kerültek ki az utcára az első ilyen oszlopok. A palotai hirdetőoszlop anyagát tekintve nem öntöttvas, hanem beton és kisebb (feleakkora), mint a körútiak és sokkal puritánabb is. Ugyanakkor az elmaradhatatlan “gomba kalap” ezeken az oszlopokon is ott díszeleg.

Esztergomban már 1930-ban készültek ilyen betonoszlopok, a palotai oszlopok talán a ’30-’50-es évek szülöttei. Zalaegerszegen ugyanakkor már 1964-ben lebontották őket, mert zavarták az autósok kilátását a kereszteződésekben. 1952-ből is van híradás arról, hogy 150 kútgyűrűt szeretne az Állami Hirdető Vállalat eladni, melyek hirdetőoszlop-bontásból származnak.

Népszava 1927.10.30 (55. évf. 247. szám 23. o.) – Frecska Lajos állít fel hirdetőoszlopokat Palotán. Sajnos nem derül ki a híradásból, hogy ezek milyen anyagú oszlopok voltak.

Az (ezidáig ismert) egyetlen rákospalotai oszlop a plébánia templom oldalában áll a Széchenyi tér 6. előtt. Tóth László és Kovács Emília csoporttársaim (a Rákospalota Anno Képei facebook-csoportból) még azonosítottak két hasonlót Pestújhelyen: Az Árvavár-Orosháza utca sarkán, valamint a Pestújhelyi téren a Bezsilla Nándor utcai oldalon. Egyelőre megmondhatatlan, hogy ezek az 1927-től felállított oszlopok darabjai-e, vagy később állított példányok. Mindenesetre védendő kerületi értékeink lehetnének.

Gaubek cége Esztergom mellett Tokajban, Gyulán is állított fel betonoszlopokat. Látható, hogy tényleg csak a legfrekventáltabb helyekre került oszlop, hiszen egy városba elég volt 16 darab.

Városok Lapja – 1939.03.01 (34. évf. 5. szám 97. o.) – a plakátokról – Igen komoly helyen szerepel az országos listán Palota.

A hirdetés szerint már 1928-ban is állt hirdetőoszlop a községházánál, az A és C villamosok végállomásánál. (Pesti Hírlap 1928.03.08 50. évf. 56. szám 24. o.) – Hogy vajon ez betonoszlop volt-e, nem tudni. Valószínű, hogy ezt az oszlopot már Frecska Lajos állíttatta a várossal kötött szerződés értelmében.

Kocsis Zoltán, a lakótelepi zongorista

Magam is csak most szembesültem vele, hogy a világhírű, 4 éve, jócskán idő előtt elhunyt zongorista Kocsis Zoltán tíz éven át az újpalotai lakótelepen élt. A XIII. kerületben élt 1952-es születésétől 18 éven át. Az újpalotai lakótelepet 1969-től építették ki. Nagyjából 1970 és 1980 között élhetett a Nyírpalota út 33. 9. emeletén.

Kocsis Zoltánról Urbán Tamás 1972-ben készített képe

Ez idő alatt kapta meg a Liszt-díjat és a Kossuth-díjat. Abban az időben rengeteg művész lakott emeletes tanácsi házban, és bizony sok konfliktus volt a lakók és a zeneművészek között. Kocsissal is ez történt.

A Hétfői Hírek 1975.09.22-i (19. évf. 38. szám. 4. o.) számában olvasható ez a cikk részlet

Az Újpalotai Szabadidő Központ 30 éves jubileuma alkalmából kiadott emlékkönyvből

Kocsis először 1977.12.19-én, majd 1979. januárjában is fellépett a Neptun utcai “piros” iskolában (1979.01.14. Népszabadság, 37. évf. 11. szám 6. o.). 1981.03.13-án pedig újra itt, az akkori nevén Frankovics Mihály Általános Iskolában (1981.02.27 Magyar Nemzet 37. évf. 49. szám. 6. o.) Ez az iskola a mai Hubay Jenő Zeneiskola elődintézménye volt. Sajnos az akkor sajtó nagyon szűkszavúan írt Kocsis magánéletről, ezért alig-alig találtam csak információkat. Aztán előkerült ez az összeállítás, melynek utolsó pár percében Kadosa Pál tanszékvezető tanárral beszélget Kocsis Zoltán a saját lakásában:

Bacsó Péter filmrendező hallott Kocsis kálváriájáról, ami a 10-emeletes házban zajló zongorázását illeti, és egy remek szatirikus filmet készített “Zongora a levegőben” címmel. Kállai Ferenc, Pécsi Ildikó, Tomanek Nándor, Őze Lajos, Major Tamás, Körmendi János szerepel a filmben, a főszereplő zongoristát Kicsi Dánielt Juraj Ďurdiak pozsonyi színész játssza, aki maga is képzett zenész és alkatra, külsőre is hasonlított Kocsisra.

Ifjúsági Magazin 1976.02.01 (12. évf. 2. szám 6. o.)

Új Tükör 1977.11.13 (14. évf. 46. szám 30. o.)

Kocsis Zoltán emléktáblája a Nyírpalota út 33. ház bejáratánál

Végezetül, aki szeretné érteni az akkori világot és hogy Kocsis hogyan is élhetett a panelban, mint zongorista, az nézze meg ezt a remek filmet:

Rákospalotai internálások és internálótáborok 2.

Rákospalota a Tanácsköztársaság eseményei után 1945-ben is internálótábor helyszíne lett. Ezúttal nem a Leánynevelő intézete szolgált a foglyok őrzésére, hanem az egykori Mühr-villa, az Árpád (mai nevén Énekes) u 10. szám alatt.

1942-től a kúria már bizonyosan vitéz fajszi Ányos Aladár nyugalmazott altábornagy lakhelye volt. Az épületet kisajátították és tábort alakítottak ki belőle.

A II. világháború során internáltak több csoportját lehet megkülönböztetni:

  1. A zsidó és cigány kisebbség tagjait éveken keresztül deportálták koncentrációs táborokba egészen 1945-ig.
  2. A másik nagy csoportja az internáltaknak a Szovjetúnióba hurcolt hadifoglyok voltak, akik lehettek a II. világháborúban szolgált magyar katonák, német identitású, anyanyelvű, nevű lakosok (akik nem voltak németellenesek, vagy netán német szervezet tagjai voltak), vagy szinte bárki akit valamely okból az internáló táborokba csuktak, majd onnan málenkij robotra elhurcoltak.
  3. Az internálások harmadik hulláma 1950-53 között zajlott, mikor az osztályidegen és gazdag személyeket és családtagjaikat fosztottak meg a javaiktól és költöztettek ki, legtöbbször falvakba.

Zsidó személyek elhurcolása:

A zsidók Rákospalotán jelképes gettóba voltak zárva, kijárási tilalom volt és természetesen sárga csillagot kellett viselniük. Nem gyűjtötték őket táborba, mindenkit a saját házából gyűjtöttek össze és hurcoltak el egy közeli internálótáborba, majd Nyugatra. A Magyar Közlönyben szereplő elhurcolt személyek adatai a halottányilvánítás során lettek közölve.

Újság 1942.11.06 18. évf. 252. szám 7. o.

Népszava 1945.05.29 73. évf .101. szám 6. o.

Magyar közlöny 1946.08.30 196. szám 4. o., 1946.09.22 216. szám 12. o., 1946.10.08 229. szám 11. o.

Magyar Közlöny 1948.01.13 9. szám 4. o.,1948.05.13 108. szám 4. o., 1948.10.12 229. szám 4. o., 1948.12.15 275. szám 3. o.

Magyar Közlöny 1949.02.11 32. szám 3. o.

Népszava 2007.07.12 134. évf. 161. szám 3. o.

Amit ezekből a cikkekből megtudhattunk, hogy a palotai zsidóság többségét elhurcolták. Kind Éliás a Vörösmarty Nyomda tulajdonosa volt. Feithék építőcéget vittek, többek közt ők építették a Városháza épületét is, Csillagék vitték a Colosseum Mozit.

Hadifoglyok és elhurcolások a Szovjetunióba:

A szovjet felszabadítás után (Rákospalota 1945.01.11-én szabadult fel), egyből megindult az utcáról a különféle indokok alapján elhurcolandó személyek begyűjtése.

Népszava 1945.04.15 73. évf. 67. szám 5. o.

Népszava 1945.04.28 73. évf. 78. szám 4. o.

Kossuth népe 1945.05.09 1. évf . 9. szám 6. o.

Kossuth népe 1945.05.10 1. évf. 10. szám 6. o.

Az internáló tábort egyből még 1945 tavaszán kialakíthatták, hiszen már májusban gyűjtötték is be az embereket. Először, ahogy a cikkekből is kiderül, a nyilasokat, a nyilasnak, fasisztának vélt és ismert személyeket szedték össze.

Népszava 1946.02.17 74. évf. 40. szám 5. o.

Fővárosi Közlöny 1946.08.24 57. évf. 36. szám 978. o.

A Szabad Szó és a Szabad Nép lehozta folyamatosan a Foksányból – a Romániában, a moldvai részen található városból, a Vörös Hadsereg az elhurcoltak részére kialakított logisztikai táborból – (Debrecenbe, Máramarosszigetre) hazatérő személyek névsorát, benne sok palotaival (valószínűleg van pár elírt név):

A Szabad Szó közlései:

1947.06.17: Bencze László, Málly György, Balázs Miklós.

1947.06.20: Varga Róbert, Kenyeres Béla, Kardsó Lajos.

1947.06.22: Kovács Imre, Nádai József, Szűcs Béla.

1947.06.26: Zsidi Sándor, Horváth Kálmán, Tamási László, Miletin Ferenc.

1947.06.29: Helf Ferenc, Bursik Károly, Geyer Pál, Kőműves Béla, Zsiga Sándor, Földházi József.

1947.07.04: Varga Sándor.

1947.07.16: Martus Ferenc.

1947.07.20: Haulik Sándor.

1947.08.02: Szőke Ferenc, Mester Károly.

1947.08.09: Gombás Mihály.

1947.08.19: Konc József, Berinkei Ferenc, Kulinszki József.

1947.08.27: Jantsek Lajos, Hortobágyi Mihály, Sümegi József, Bánffy Béla.

1947.08.28: Hencski László.

1947.08.29: Kovács Kálmán, Lukos Gáspár,Erdős Károly.

1947.09.03: Nagy Lajos, Jancsó Mózes, Szigeti Béla.

1947.11.05: Csiszár Dezső.

A Szabad Nép (Népszabadság) közlései (melyek részben fedik a másik újságban megjelent neveket):

1947.06.05: Gazdag András.

1947.06.08: Varga György.

1947.06.17: Dr. Véger Imre, Dömötör Ádám, Kocsány József.

1947.06.19: Tóth György, Horváth Kálmán, Glemba Tivadar, Krasznai László, Vohl László, Martin József, Ambrus Sándor, Kardsó Lajos, Németh árpád, Gaál László, Kiss Zoltán, Kenyeres Béla, Varga Róbert.

1947.06.20: Szűcs György, Csikós János, Pészely Géza, Buczkó István.

1947.06.21: Kovács Imre, Nádai József Mihály, Nitrai Béla Ferenc, Halász László.

1946.06.26: Repka József, Zsirai Vendel, Weschluzer László, Németh Sándor, Kovács Lajos, Mojzes János, Nagy Elek.

1947.06.28: Zsiga Sándor, Kőműves Béla, Geyer Pál, Helf Ferenc, Bursik Károly.

1947.06.29: Szukovszky Lajos, Balogh Lajos, Pajor Ferenc.

1947.07.01: Pázsi Géza, Sebő Géza, Pestújhelyi Aladár, Göndör Ferenc, Fazekas Sándor, Cinkota István.

1947.07.02: Vermes Sándor, Cinkota István, Pestújhelyi Aladár, Bíró Dezső, Nagy János, Herszeg Imre, Böhm Ferenc, Baksay Antal, Máyer István.

1947.07.03: Varga Sándor, Jankó László, Szavics László, Fábián László, Mikoleczki Béla.

1947.07.04: Somogyi József, Mackó István, Belák Károly.

1947.07.05: Belédi Károly.

1947.07.06: Farkas Lajos, Csengely Kálmán, dr. Ungváry Iván.

1947.07.08: Tóth Pál, Bortsa József, Sándorfi Béla, Dr. Salamon Géza, Huszár István.

1947.07.11: Lustig Károly, Kugler Lajos, Iskun Sándor.

1947.07.15: Détári István, Gombás Mihály.

1947.07.17: Varzsek József, Juhász István, Szűcs Sándor, Molnár István, Petrán Imre, Rőrich Géza, Vermeki István, Bartha Gábor, Monori Béla.

1947.07.20: Marányi Pál, Rácz Zsigmond, Vida Gábor, Gedai Imre.

1947.07.24: Nagy János, Sztraka Pál, Kovács József, Juth Károly, Illés József.

1947.07.25: Buschánszki Lajos. Cég László, Kristóf Károly, László Béla, Nagy Vendel, Németh Ferenc, Sebők János, Vértesi Jenő.

1947.07.27: Tihanyi István.

1947.08.08: Horváth István.

1947.08.12: Ár József, Berinkey Ferenc, Eperjesy Lajos, Gáspár Ferenc, Illés István, Orbán István, Vozdánvszky Antal.

1947.08.15: Bellner Sándor, Szatmári László, Hollósi József, Schmiedler István, Széles Sándor.

1947.08.21: Sümegi József.

1947.08.26: Ambró József, Jung István, Kalmár Lajos, Szabó István.

1947.08.28: Laczkó Zoltán, Novák Miklós, Sinka Mihály, Szigeti Béla.

1947.08.29: Bathó Boldizsár, Doböcsku Imre, Derbák Károly, Dudás Ferenc, Gergály István, Gyikos Ferenc, Horváth Károly, Ilhák István, Jancsics Mózes, Kobza András, Mezei Ferenc, Nagy Lajos, Pásztó Gyula, Panák Ferenc, Paláncs Imre, Steinberger József, Timár János, Varga Károly, Varga György.

1947.08.31: Blaskó István, Nagy Károly, Szép Andor, Snejder Károly.

1947.09.10: Egyed László, Kis József.

1947.09.11: Csurgó Sándor, Jenei József, Locsmándi Géza, Szatmári László, Vadász Jenő, Zünermann József.

1947.09.17: Sipos Károly.

1947.09.19: Briber István, Czender István, Gurtler Gyula, Gyepes Imre, Gombárszki István, Herber Lajos, Jekli László, Koller Ferenc, Kundl Vince, Lichtner István, Müller László, Menyhért Pál, Münhauser Lajos, Nell Béla, Reidhardt László, Rétfalvi Ferenc, Reiter Ferenc, Szunyogh József, Spáth Péter, Solti Gyula, Tuner Gyula, Ulman Károly, Velczer András, Vashegyi Gyula, Wiltmann Tivadar, Brendörfer Regina, Bak Lajosné, Berger Róza, Hergescheimer Lujza, Pásztor Angella, Rosenberger Irén, Vehinger Gizella.

1947.09.26: Brtzlan János, Kiss Kurt, Pilai Ervin, Varga István.

1947.09.28: Bozsung Sándor, Kakuk István, Leskó József, Szabó Lajos, Supert ?.

1947.09.30: Kisvölgyi Miron, Kovács Tibor, Mészöly László, Mecsekfalvi Jenő, Máté Endre, Sági Károly.

1947.10.21: Kárpátfalvi Márton.

1947.10.23: Dózsa Ferenc, Puskás János.

1947.10.30: Steiner József, Varga József.

1947.11.04: Fehér István, Major Rafael, Sidó István.

1947.11.26: Botos József, Farkas Nándor, Simon Károly.

1947.12.02: Páris János.

Szabad Nép 1947.08.20 5. évf. 188. szám 10. o.

Munkaszolgálat, emlékezet:

Szabad Nép 1947.10.14 5. évf. 233. szám 6. o.

Szabad Nép 1948.02.21 6. évf. 43. szám 6 o.

Tolnai Népújság 2009.10.28 20. évf. 252. szám 4. o.

A fenti cikkekből kiderül, hogy a tábor folyamatosan üzemelhetett 1945-től 1953 őszéig. Először nyilasokat (legyen csak párttag, vagy akár háborús bűnös is) majd munkaszolgálatosokat helyeztek el a barakkokban. Hogy a kúria körüli barakkok hol lehettek, még kutatandó. Azt sem tudom, hogy az eltűntekről megemlékező összeírás végül elkészült-e és megszületett-e az emlékmű.

1953 után Öregfaluban katonai létesítmény már nem üzemelt. Pestújhelyen a Munkáskórházat a szovjet katonaság vette birtokba, illetve Újpalotán a Pólus Center helyén, mellett működött a Szovjet laktanya egészen a rendszerváltásig. Az Irinyi laktanya elődje már 1956-ban megalakult, mint légvédelmi tüzérezred. A tőle északra fekvő területen pedig a zavaró adótornyok álltak. De ez már egy másik cikkben kerül az olvasók elé.

Rákospalotai internálások és internálótáborok 1.

A témába vágó oldalak:

www.gulag.huA Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága által létrehozott oldal

www.hadisir.huA Hadtörténeti Intézet és Múzeum által létrehozott oldal

www.munkataborok.huAz Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által létrehozott oldal

www.hdke.huA Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány által létrehozott oldal

A rákospalotai internálásokkal kapcsolatban nem sokat tudni, tudtommal nem készült még összefoglalás a témáról.

Két időszakban volt Rákospalotán internálótábor: az 1919-es Tanács-köztársaság alatti hónapokban, illetve 1945-46-ban.

A Tanácsköztársaság ideje alatt a Leányjavító intézete adott helyet az internálótábornak.

Nyírvidék 1919.08.13 40. évf. 178. szám 2. o.

Fenti cikkből tehát az derül ki, hogy augusztus első felében kiengedték a kommunisták által a régi rendet kiszolgálók és támogatók valamennyi, táborokba, börtönbe zárt tagjait (a korábbi kapitalista, királypárti, jobbos, konzervatív eszméket maguknak tudó és a kommunisták által veszélyesnek ítélt személyeket). Egy következő cikkből pedig kiderül a tábor helyszíne is:

Keleti Újság 1919.05.31 2. évf. 118. szám 4. o.

Egyetértés 1919.06.05 1. évf. 29. szám 1. o.

Az Est 1922.06.25 13. évf. 142. szám 2. o.

Beregszásziak, makóiak és debreceniek is kerültek Palotára, valamint Vass vallásügyi miniszter és Teleki Pál külügyminiszter. Péter László cikkének részlete a szocialista költőről, Juhász Gyuláról:

Délmagyarország 1991.11.08 81. évf. 262. szám 4. o.

Szentesi Napló 1939.05.21 21. évf. 115. szám 7. o.

A szentesi rabokról olvashattunk feljebb. Elmondható, hogy a rákospalotai internáló táborban 1919-ben gyilkosságok nem történtek és a körülmények emberségesek voltak, köszönhetően annak, hogy hetekig, hónapokig működött csak a tábor. Jó volna, ha erről az időszakról is bekerülne egy mondat a Leányjavító történeti összefoglalójába, hogy még teljesebb képet kapjon az olvasó.

A makói, szentesi, hódmezővásárhelyi túszokról egy hosszabb lélegzetű jegyzet itt olvasható.

Bödök Gergely: Vörös- és fehérterror Magyarországon (1919-1921) c., Egerben 2018-ban elkészült doktori disszertációjában azonban alapos gyűjtés eredményeként mégiscsak 1 fő áldozatról számol be Rákospalotáról.

Pestújhely gyógyszertárai

Most lássuk a palotai patikák után, mikor alakultak meg Pestújhely gyógyszertárai:

Belügyi Közlöny 1909.01.31 6. szám 88. o.

PPSK Vármegye Hivatalos Lapja 1914.09.10 12. évf. 36. szám 400. o.

Friss Újság 1915.05.15 20. évf. 134. szám 8. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1922.07.23 38. évf. 30. szám 378. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1927.01.16 43. évf. 1. szám 12. o. Falcsik előtt pár hónapig Ambrus Tibor volt a patikárius.

Az Újság 1937.05.05 13. évf. 101. szám 8. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1941.07.19 57. évf. 29. szám 408. o.

Gyógyszerészi Szemle 1942.11.07 7. évf. 45. szám 443. o.

A patikát államosították majd 1992-96 között szűnt meg, jelenleg fogászat.

Belügyi Közlöny 1914.04.26 19. szám 288. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1936.05.09 52. évf. 19. szám 303. o.

A fenti 1943. januári telefonkönyvi bejegyzés szerint még a Kaczián család az üzemeltető. A patika 1975 előtt megszűnik, az Apolló és Pestújhelyi út sarkán állt illetve korabeli Paula tér (mai nevén Sztáray Mihály tér) 1 szám alatt. Elképzelhető, hogy anno pár házzal arrébb költözött a patika, mert a mai házszámos alapján a tér 1-es háza az a Neptun utcai oldalon áll, nem pedig az Apolló utcai oldalon.

Gyógyszerészi Hetilap 1921.04.24 60. évf. 3048. szám 256. o.

Az 1904-1913 között már egyszer működi intézményi patikát tehát 1921-ben újranyitották és az vélhetően a kórház bezárásig működött is.

Palota gyógyszertárai

Jelen írásban megpróbálom összefoglalni a palotai patikákról fellelt adatokat.

Pesti hírlap 1882.03.18 4. évf. 77. szám 6. o.

A Hon 1882.05.13 20. évf. 131. szám 2. o.

1882-ben találkozunk az első kérelemmel és mindjárt annak elutasításával. Ez így ment éveken át:

Pesti Hirlap 1887.04.14 9. évf. 102. szám 12. o.

Budapest Főváros Közgyűlésének jegyzőkönyvei 1889.03.14

Kropp Kálmán, ahogy látható mielőtt Palotára került volna Kőbányán próbált patikát nyitni.

Váczi Közlöny 1891.08.09 13. évf. 32. szám 3. o.

Végül 1891-ben megnyílott az első patika, ami a “Megváltóhoz” nevet kapta és a Fő úton nyitott ki, ahol ma is áll.

Rohamosan nőtt a nagyközség létszáma, hamar megmutatkozott, hogy egy patika kevés, illetve már jelentős távolságok alakultak ki a községben, mely távolságok szintén megkövetelték az új patikák nyitását.

Belügyi Közlöny 1900.06.14 10. szám 247. o.

Alkotmány 1900.06.08 5. évf. 135. szám 8. o.

Azt tudni kell, hogy a jogokat lehetett adni-venni. A fenti cikkben pont azt sérelmezik, hogy korrupció révén jutott Szél Manó patikajoghoz. Ez a “József főhercegről” elnevezett patika a Károlyi-Bocskai utca sarkán nyílott meg.

Belügyi Közlöny 1906.08.19 35. szám 356. o.

Ezt a patikát 1904 körül Trstyánszky Károly gyógyszerész veszi át. Ő tőle pedig Fried Sándor veszi meg 1906-ban. A mai Rädda Barnen és Bocskai utcák sarkán áll a ház még mindig (Bocskai u. 33. majd 51.). 1934-ből Dániel Sándor a gyógyszerész. Közvetlen a II. világháború után Jeszenszky Béla vezeti a patikát. Ekkor Szabadság Gyógyszertár volt a neve. 1950-ig bizonyosan működött a gyógyszertár, a utána azonban nincs adat róla, de elmondások szerint az 1980-as évekig üzemelt.

Belügyi Közlöny 1905.07.16 30. szám 237. o.

Belügyi Közlöny 1913.03.09 10. szám 67. o.

A Niedermann Intézet elkészülte után megkapta a saját patika működtetéséhez a jogot. Egy ekkora intézmény nem maradhatott gyógyszerek nélkül. Ekkor még Pestújhely nem vált le Palotáról, az csak később 1909-ben valósult meg. 1913-ban a patika bezárt. Az intézmény 1912 után kórház lett, a Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár és az Országos Pénztár Munkáskórháza, majd OTI Dr. Vass József Munkáskórház néven. 1945 után a Vörös Hadsereg használatába került. 1985-ben új szárnyat építettek. 1991-ben hagyták fel és ürítették ki a szovjetek. Sajnos a főváros azóta sem rendezte a kórház sorsát, talán a kerület fog tudni neki funkciót és anyagiakat találni. A legkorábbi épületek a szecesszió, míg az 1932-35 közt épült szárny a bauhaus vonásait hordozzák magukon.

PPSK Vármegye Hivatalos Lapja 1911.07.13 9. évf. 28. szám 332. o.

Belügyi Közlöny 1912.08.18 35. szám 322. o.

A harmadik gyógyszertár tehát Zrínyi Ilona nevét vette fel és 1911-től üzemelt. A patika a Rákos út 68. szám alatt volt. Müller életrajza szerepel a Szmodits László – Dobson Szabolcs által írt “A magyarországi zsidóság és a gyógyszerészet 1945-ig c. munkában (megjelent: 2014-ben). Szintén 1943 az utolsó említési dátum, amíg Mülleré a patika. Müller Vilmos a Magyar Gyógyszerész Egyesület alelnöke volt. Utána Molnár István viszi, 1950-ben már államosítják. Jelenleg is üzemel, Sztráda Gyógyszertár néven.

Rákos Vidéke 1913.06.29 13. évf. 26. szám 6. o.

Belügyi Közlöny 1918.05.19 20. szám 437. o.

Gyógyszerészi hetilap 1920.02.29 59. évf. 2990. szám 129. o.

A Madonnához címzett gyógyszertár az Istvántelki út 2. szám alatt volt egészen 1943-ig, Miklós Aladár ekkor hunyt el. Az utolsó híradás a patikáról 1949-ben volt.

PPSK Vármegye Hivatalos Lapja 1923.02.08 21. évf. 7. szám 96. o.

AZ új gyógyszertár a Szent Szív címet viselte és a Szentmihályi út 15. szám alá került. A gyógyszerész pontos neve Havas Borgos Béla volt.

Gyógyszerészi Közlöny 1925.06.28 41. évf. 9. szám 175. o.

1929-ben 39. életévében meghal viski Balás Zsigmond. Neje viszi tovább a patikát. 1928-tól Szentmihályi út 25. lett a cím a házszámozások módosítása következtében. 1947-ben a Kiss Ernő u 47. a cím, innen tudható, hogy a mai Szentmihályi út 11-es házban volt a patika (időközben a Szentmihályi út eleje új neveket kapott, legutóbb Illyés Gyuláét). 1948-ban Görög József vitte a patikát. A patikáról 1949 után nincs adat.

Gyógyszerészi Közlöny 1933.07.08 49. évf. 20. szám 380. o.

A gyógyszertár címe 1938-ban Dembinszky u. 25 volt. Radimetzky Antal 1964-ben hunyt el, akkor címe Széchenyi út 3. volt. 1939-ben már Mátyás Királyról volt elnevezve a patika. A gyógyszertár pár évvel ezelőtt szűnt meg.

Gyógyszerészi Közlöny 1934.04.21 (50. évf. 16. szám 263. o. )

A gyógyszertár a Szent Erzsébet nevet kapta és cca. a 2000-es évekig fennállott a Wágner Manó tér (legújabb nevén Géza fejedelem tér) 1. szám alatt.

Rákospalota térképe 1934-35-ből, rajta az első 6 gyógyszertár jelölésével (nem ugyanabban a sorrendben számozták be őket, mint ahogy a hivatalos számozás volt. (A térkép tulajdonosa a Rákospalota-Pestújhely-Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye Külön köszönet a fotózási lehetőségért!)