A Hadtörténeti Közleményekben (115. évfolyam, 2002) jelent meg Lázár Balázs: A Pest alatti harcok 1849. április 10-21 között című értekezése, melyből az alábbi bekezdéseket ollóztam ki, melyek kimondottan a tavaszi hadjárat során a Palotán történtekről szólnak. A zárójeles, dőlt betűs kiegészítéseket a megértés miatt szúrtam be. A nevek többségét az életrajzukat tartalmazó linkkel láttam el.
… Hosszabb-rövidebb vita után Kossuth is áldását adta erre a haditervre, mely a szabadságharc legmerészebb és legsikeresebb stratégiai elképzelése volt. Ezt a haditervet, melyet nagy vonalakban még aznap, április 7-én kidolgozott Bayer és vezérkara, az alábbiakban foglalhatjuk össze:
… Második lépésben Gáspár András VII. hadteste Palota-Újpest térségében, a II. Cinkotánál hajt végre tüntetéseket, lekötve Windisch-Grätz figyelmét. Ezzel egy időben az I. és a III. hadtest megtámadja és elfoglalja a további hadműveletek kulcsát, Vác városát.
… Végül a herceg (t. i. Windisch-Grätz) úgy döntött, hogy április 9-én a helyzetet egy erőszakos felderítéssel tisztázza. Vezérkara hamarosan el is készítette a tervet erre a műveletre. A hadvezetés elképzelései szerint a Jellačic-hadtestnek a Kerepesi úton kell előrenyomulnia és kisebb osztagokkal Keresztúr, Szentlőrinc és Soroksár irányába felderítenie. Északi irányban a Schlik-hadtest az ördögmalmi hídnál átkelve a Rákos-patakon, az ellenség helyzetétől függően, Csömör vagy Palota felé operál.
… A Fót és Dunakeszi térségében állomásozó VII. hadtest, továbbá a Cinkotától keletre fekvő magaslatokon a Szilas-patak mögött védelmi állásban elhelyezkedő II. hadtest parancsot kapott arra, hogy április 10-én kezdjék meg az elterelő hadműveletet Palota és Cinkota irányába. Vegyék fel a cs. kir. csapatokkal a küzdelmet, majd Gáspár délután 5 órakor Dunakeszire, Aulich délután 4 órakor Kerepesre vonuljon vissza. Balsiker esetén a visszavonulási pont a VII. hadtestnek Vác, ha ezt a várost nem sikerül birtokba venni, akkor Gödöllő. A II. hadtest vereség esetén Gödöllőre vonuljon vissza. A VII. hadtest azonban már 9-én délután két hadosztállyal elfoglalta Palotát, mivel Gáspár tábornok azt a hírt kapta, hogy ebben a faluban ellenséges lovasság mutatkozik. Ellenséges lovasságnak ugyan nem volt nyoma, de az egyik hadosztály Palotán maradt alig másfél órai menetre a császári előőrsvonaltól és megszállva tartotta a falut. Bezerédy Lajos őrnagy, a VII. hadtest vezérkarának főnöke értesítette erről Bayert, s
egyben megkérdezte, hogy a csapatok mikor kezdjék meg a másnapi demonstrációt. Válaszában Bayer nyugtázta e híreket, és a hadműveletek kezdetének időpontját reggel 8 órában határozta meg.
… Gáspár csapatai reggel 8 órakor indultak meg a feladat végrehajtására. A Pöltenberg-hadosztály Palotáról, Kossuth Sándor és Kmety György hadosztályai a fóti táborból nyomultak koncentrikusan a Rákos-patak vonalára. Waldberg Károly dandárja Fóton biztosította a hadtest hátát, Mogyoródon egy kis különítmény a II. hadtesttel tartotta fenn a kapcsolatot.
A Kmety-hadosztály elővédje hamarosan találkozott is az ellenséggel: „Czinkotától Pest felé hullámos talajon keresztül fut az országút. Már az első völgy hídjánál állott kisebb osztrák előőrsi csapat, mely mihelyt bennünket észrevett, azonnal visszavonult. Amint a második emelkedőre jöttünk, az előőrsök már minden oldalról összébb húzódtak, s nagyban doboltak. A harmadik dombra feljutva a már tekintélyes számra felverődött osztrákok közé néhány lövést tettünk Palota felől és pedig jó sikerrel, mert hányat homlok rohantak vissza. Mi is visszafordultunk, s hallgattuk a sokszoros dobpergést Pest környékén” – írta az április 10-i eseményekről naplójába Trsko János, az V. lovasüteg tüzére.
Schlik és Gáspár főerői kb. délután 3 órára közelítették meg ágyúlövésnyi távolságra egymást. Ezután a Szilas-patak vonalán kétórás tüzérségi párbajra került sor, melyben mindkét fél jelentéktelen veszteségeket szenvedett. Gáspár – miután úgy látta, hogy a tüntetés már elérte célját – 5 órakor kiadta a visszavonulási parancsot. A hátráló magyarokat Schlik nem üldözte, mivel a parancs egyértelmű volt: kerülni a komolyabb harcot. Az este folyamán a VII. hadtest erői rendben visszaérkeztek táborhelyükre. Palotát viszont Gáspár jobbnak látta kiüríteni.
… Gáspár és Aulich tábornokokat, miután éjszaka csapataikat elrendezték táborhelyükön, két üzenet várta Görgeitől: az egyik az április 11-re vonatkozó parancsokat tartalmazta. Ezen utasítás szerint másnap, délelőtt 10 órakor mindkettőjüknek meg kell ismételnie az elterelő hadműveleteket Pest irányába. Ha úgy tapasztalják, hogy az ellenség nem fejt ki nagy ellenállást, akkor Gáspár Palotát, Aulich pedig Cinkotát szállja meg, ezután az előőrsi láncot félkör alakban mindkét hadtest terjessze ki a főváros irányába.
… Visszatérve a magyar csapatok tevékenységére, miután Aulich és Gáspár megbizonyosodott arról, hogy ellenük semmiféle császári támadás nem várható, délelőtt 10 órakor megindították az aznapra előírt demonstrációjukat.
A VII. hadtest főoszlopa, mely előző este (április 11-én) Dunakeszin szállt táborba, két oszlopban megindult Palota felé. A lovassággal Gáspár Fóton keresztül nyomult előre, a gyalogságot a Váci úttal párhuzamosan elterülő mocsaras, nehezen járható mezőn vonultatta fel. A gyalogságból álló oszlop a Szilas-patakon való átkelést egy, az utászok által már korábban vert híd segítségével valósította meg. A Waldberg-dandár, az előző napi demonstrációhoz hasonlóan, visszamaradt Fóton, bár a nap folyamán Gáspár ezt a seregrészt is az arcvonalba vezényelte. Az időjárás ezen a napon is rendkívül kedvező volt a magyar fél számára: a tavaszi köd jótékony leple alatt vonuló menetoszlopokat a cs. kir. előőrsök csak az utolsó pillanatban vették észre. A VII. hadtest déli 12 óra körül érte el ugyanazokat az állásokat, melyeket 10-én este elhagyott. Miután a csapatok csatarendbe álltak, Gáspár Újpesten és Palotán keresztül előrenyomult a Rákos vonalára, melynek túlpartján a cs. kir csapatok megszállták az ördögmalmi- és a vasúti hidat. A palotai szőlőskertekben a Pöltenberg- hadosztály lovasütege, míg a Kmety-hadosztály egy gyalogütege a vasútvonalnál foglalt állást és vette tűz alá a Rákos-patak átjáróit.
… A cs. kir. erők lassan kezdtek felvonulni a VII. hadtest ellen. Hamarosan a palotai szőlőskertben állomásozó lovasütegre közel 24 (!) ellenséges löveg zúdított kereszttüzet. A magyar hadtest ekkor szenvedett kisebb veszteséget: az ellenséges gránátok megölték az üteg néhány lovát. Kovács százados, ütegparancsnok azonban megtartotta állását, és Gáspár hamarosan 2 gyalogüteget küldött segítségére.
… Hertelendy csapatait nem vezette vissza egészen a II. hadtest Kerepesen állomásozó főerejéhez, hanem Cinkotán, a falu mellett létesített tábort. Ez megfelelt Görgei parancsának, mely utasítás szerint, ha nem túl kockázatos, Gáspár szállja meg (ismét) Palotát, Aulich pedig Cinkotát. A VII. hadtestnél ez ismeretlen okból nem történt meg, ellenben Aulich csapatainak nagyjából harmadrészészét a demonstráció után Cinkotán hagyta. Ez a kikülönítés folyamatos összeköttetést tartott fenn Kisfaludy immáron Csömörre visszatért különítményével a jobbszárnyon, illetve Asbóth hadosztályával a balszárnyon.
… A II. hadtest fő erejének Cinkotán kellett állomásoznia, a jobbszárnyát Palotára kiterjesztenie és egy félüteget állomásoztatnia Dunakeszinél a folyóparton, melynek fedezetéül egy különítményt kellett kirendelni. A balszárny és a szolnoki vasútvonal felügyeletét Görgei Asbóthra bízta.
… Április 12-én és 13-án a II. hadtest és a 12. hadosztály elfoglalta azokat a pozíciókat Pest körül, melyek a legalkalmasabb voltak e feladatok végrehajtására.
Palota: Egy lovasságból és gyalogságból álló erős őrjáratot vezényelt ide a hadvezetés, mely a császáriak mozgását figyelte az északi arcvonalszakaszon.
… Csorich altábornagy 12-én reggel őrjáratainak jelentései alapján, arról értesítette Windisch-Grätzet, hogy Palotán, Újpesten, illetve a Fót és Mogyoród közötti magaslatokon nem észleltek ellenséges csapatokat. A palotai állomásfőnök szerint – akit egy ulánusszázadból álló járőr parancsnoka kérdezett ki – Palotát hajnali 5 órakor elhagyták a magyarok és Dunakeszire vonultak vissza, ahol 1 honvédzászlóalj, 4 üteg (!) és 5-8 lovasszázad tartózkodik. A vasúti pályát a magyarok Palota és a Rákos-patak között 9 öl hosszan felszedték. A járőr értesüléseket szerzett arra vonatkozóan is, hogy a „rebellisek” a Ramberg-hadosztályt Vácról kiverték és az elvonuló magyar csapatok tisztjei azt mondták a helybelieknek, hogy Komárom felmentésére igyekeznek.
… A következő napok egészen 16-ig többé-kevésbé nyugodtan teltek a Rákos-mezőn. Az április 13-i császári felderítő akciótól nem zavartatva, Aulich még aznap délután eltolta a II. hadtest főoszlopát Cinkotára, és kialakította csapatainak azon diszlokációját, melyet már a korábbiakban ismertetettünk. Elhatározta továbbá, hogy másnap Palotát, ahol a felderítők cs. kir. csapatokat észleltek, elfoglalja, s e szándékát a hadsereg-főparancsnokságnak is jelezte. Ennek érdekében parancsot adott Kisfaludy csömöri különítményének és a Dunakeszin állomásozó csapatoknak, hogy 14-én reggel nyomuljanak Palotára, miközben Aulich 1 zászlóalj gyalogsággal, 1 osztály huszárral és 2 löveggel szintén a falu ellen vonul. Ez másnap meg is történt, de Palotán nem találkoztak a csapatok ellenséggel: a felderítők valószínűleg Csorich valamelyik őrjáratáról hitték azt, hogy állandó őrsége a falunak. Miután Aulich egy kis létszámú különítményt hagyott Palotán, Kisfaludyt visszarendelte Csömörre, Virágh százados csapatát pedig Dunakeszire, és az erre a támadásra mozgósított erőivel ő maga is visszatért a cinkotai táborba.
… Aulich két, nagyobb szabású vállalkozás közötti szünetben sem hanyagolhatta el a császári erők nyugtalanítását. E célból 18-án reggel erős őrjáratokat küldött ki Dunakesziről, Keresztúrról és Cinkotáról. A Dunakesziről Újpestre, az Ördögmalom elé érkező lovascsapatot
a cs. kir. előőrsök tűz alá vették, mire az visszavonult. Később – délután – Palotáról küldtek ki egy őrjáratot, mely megtámadta és visszaűzte az itt állomásozó vadászokat, és addig folytatta az ellenség „csipkedést”, míg a vadászok riadóztatták az egész cs. kir hadsereget.
1849.04.12-én tehát nagyjából 17 méter hosszan felszedték a vasúti síneket – ez Magyarország harmadik szándékos sínrongálása. A rongálás a mai Istvántelek magasságában történhetett. A legelső rongálás 1848 decemberében Sopronnál történt, míg a második 1849. januárjában Alberirsánál. Szolnoknál 1849. márciusában a világon elsőként robbantottak fel vasúti pályát.