„Az Árpád-királyok korában a királyi udvartartáshoz, a terjedelmes királyi és királynéi urodalmak kezeléséhez, szükséges mindenféle szolgálatot az udvarnokok és cselédek teljesítették a részökről firól fira átengedett földek használatáért, a nélkül, hogy a kincstártól fizetést húztak volna; sőt ők fizettek a kincstár részére, a mennyiben a nem szabadokra kirótt szedővedőből (collectából) vagy adóból felényi terhet tartoztak viselni, mint egy-egy földmivelő paraszt.
Az udvarnokok és cselédek roppant tömege, mely miatt volt annyira terhes királyaink szokásos körútjai alkalmával a király és kísérete megszállása, volt hivatva gondoskodni nem csak az udvari szolgálat ellátásáról, hanem a királyi háztartás anyagi és szellemi szükségei kielégítéséről is. A királyi kápolna (capella regia) személyzete végezte az udvarban az isteni tisztelet szertartásait; a tárnokok és pohárnokok gondoskodtak a királyi asztalra szükséges élelmi czikkek és borok kiállításáról; a vadászok vaddal, a halászok hallal látták el a királyi konyha szakácsait; a lovászok nevelték a királyi ménesekben a harczi paripákat és kocsis lovakat; a király saját mesteremberei, ötvösei, csiszárai, nyergesei, kovácsai stb. állították elő az udvar használatára s fényűzésére megkívántatott iparműveket; a férfias időtöltésűl szolgáló királyi vadászatok alkalmával mozgásba jött a vadászok, peczérek, solymárok, madarászok serege; a királyi lakomák vidám zaját az igriczek zenéje élesztette s a kitörő jókedv csapongásait a regösök éneke fűszerezte.”
Fent jelzett regősök és településük már rég elenyészett, de egy fennmaradt régi iratból, s a benne foglaltakhoz köthető dolgok ismeretében rengeteg érdekes összefüggés ismerhető meg. Ezek közül a Regtelekre vonatkozó részeket járjuk most körbe. A korábbi „Palota névadó épülete” című cikkemben[1] is szó volt már ezen oklevélről.
Mint az 1800-as években szerte a korabeli országban, így Erdélyben is gazdag társasági élet folyt, s ezen élet szervezettebb formáját egyesületi keretek között folytatta az akkori polgári értelmiség. Egyik ilyen ünnepi esemény volt Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság 1881. május 8-i ülésén Szabó Károly székfoglaló értekezésének felolvasása is. Szabó Károly[2] történész, tanár és könyvtárnok, 1858-ban lett a MTA
levelező tagja, nemsokára Kolozsvárra költözött, és ettől kezdve kutatásait a régi magyar bibliográfiára is kiterjesztette. Ezen kutatásainak egyik eredményéről számolt be ezen a székfoglalón „a királyi regősökről” címmel. Ezen értekezésben ismertette azon oklevél előkerülésének körülményeit is, melyben Palota régmúltjáról számtalan információt ismerhetünk meg, s ugyanezen előadás keretén belül hangzott el a fenti bevetető idézet is. Az értekezés teljes terjedelmében a Századok 1881. évi VII. füzetében jelent meg.[3]
Jelen írásban többször is idézek ebből az értekezésből, s mindjárt a következő a régi oklevél előkerüléséről.
„A gróf Lázár-család medgyesfalvi levéltárában, melyet a mult nyáron Szilágyi Sándor és Koncz József barátim társaságában volt szerencsém átvizsgálni, akadt kezembe az az érdekes oklevél, melyben a királyi regösök eddig ismeretlen nevét latinul is magyarúl is, s az általok lakott falu Regtelök nevezetét valódi örömmel pillantottam meg, mert első tekintetre is észrevettem, hogy e puszta nevek nem csak mint nyelvkincsek becsesek,
hanem jelentésükkel egy gyenge fénysugárt is vetnek az Árpád királyok udvartartása fölött borongó homályba.”
Az oklevél 43 cm hosszú és 64 cm széles, hátulján királyi pecsét nyoma található. A pergamen kb. fele jelentős mértékben rongált, sérült, de az ítéletlevél maradék részén a kutatás szempontjából fontos legérdekesebb és legfontosabb információkat tartalmazó része épen fennmaradt.
„Ezen oklevél I. Lajos királynak Budán 1347. febr. 2-dikán kelt levele, melyben átirja és megerősíti Pál országbírónak Visegrádon 1346-ban kiadott itéletlevelét, melylyel a Pest vármegyei Regtelök falu határának egy része iránt az adományos Loránd comes budai aranykémlő és esküdt polgár ellen István, Csobod pesti polgár testvére, mint a szomszéd Pardi falu birtokosa által támasztott perben az adományos Loránd javára dönt, s egyszersmind Regtelök határait, a felek közt történt kiegyezés szerint, körülményesen leírja. …
Következik a per tárgyalásának előadása s a felek kiegyezése szerint hozott ítélet, a határ leírásával együtt, melyben ki van fejtve, hogy a kérdéses Regtelök, melynek egy részét a szomszéd Pardi birtokosa ezen faluhoz tartozónak vitatta, valósággal királyi conditionariusok, a regösök birtoka volt, és így azt a király, ezek magtalan kihalta után, mint királyi jószágot Loránd budai polgárnak teljes joggal adományozhatta.
A fölolvasott sorok szerint a ma már nem létező Regtelök falu szomszédai a Pest vármegyei Pardi, Palota, Hártyán más néven Mező-Szentmárton és Szent-Mihály faluk voltak, melyek közül Pardi és Mező-Szentmárton elenyészett s ma csak Palota falu s a pusztává vált Szent-Mihály létezik. E két szomszéd helység fekvése azonban magában is biztos tájékozást szolgáltat az iránt, hogy Regtelök határa a Pest város határával szomszéd Palota falu és Szent-Mihály puszta között terült. S minthogy a határleírás szerint Regtelök éjszak felé volt határos Palotával, bizonyos, hogy attól délre, és így Pest mai határához közel, a budai királyi laktól, melynek közelében találjuk túl a Dunán a királyi solymárok és kovácsok által lakott Solymár és Kovácsi helységeket, — egy órányi távolságra sem feküdt.”
Ezen határleírás alapján Regtelek területe valahol a mai Pestújhely és Újpalota területén lehetett. A fenti 2. katonai felmérés térképén sárga tömör pötty jelöli Regtelek ismert helyét, s vastag köröcskék az említett települések mai régészeti lelőhelyekkel beazonosítható helyét. Ezek alapján a vékony kék vonal a korabeli határjárás egyfajta vélelmezett vonalát ill. településhatárait mutatja be vázlatosan.
Regtelek pontos helye Regecze Péter 1914-es ásatása óta elvileg ismert, de pontosabb meghatározását Írásné Melis Katalin a Czoma-féle kötetben elnagyolta, s későbbi szakirodalom sem pontosította a rendelkezésre álló adatok alapján. Valahová az Őrjáró tér környékére sejtették, de a helyet – Gerecze leírása alapján – nem szerkesztették ki pontosan. Pontos helyét először Rátonyi Gábor Tamás határozta meg[4], s tőle függetlenül később én is ugyanide határoztam meg, még mielőtt megismertem volna RGT munkásságát. Gerecze szavaival: „a pestujhelyi sanatorium kapujától 300 és a rákossztmihály-rákospalotai villamos vasúttól 200 Méterre elterülő dombnak még el nem hordott felén” és „a Régi szőlők-dűlőjén … népvándorlás kori (1400-1500 éves) temető terült el”. A pontos szerkesztés a Kolozsvár utcai Általános Iskola melletti Besenyő park területére adódik. A méretek kb. 15 %-os ide-oda pontatlanságát megengedve az alábbi mai alaptérképen látható 90 m átmérőjű piros körön belül lehetett.
Ugyanezen kör látható az alábbi 1823-as Pest-Buda–Óbuda áttekintő katonai jellegű térkép[5] kivágatán is. A tájékozódást és összehasonlítást segítendő mindkét térképre rávetítettem a mai utcahálózat egy részét. Itt látható, hogy a helyszín ráesik egy a Széchenyi utcával párhuzamos vonulatú dombhátra, mely dombhát két magaslata között található. Ez akár összecsenghet a Regvölgy megnevezéssel is, mivel két dombhát között terülhetett el, ill. Gerecze többször Regtető megnevezéssel él, azaz ő egy dombháton áshatott.
Az Őrjáró tér helyét, ami ettől a völgytől egy kicsit északabbra található, zöld folt mutatja, ahol szintén volt egy magaslat, de nem olyan magas, mint az előbbi.
Ha a térkép úthálózatát nézzük, akkor feltűnik, hogy amennyiben a szőlő miatt nem kellene egy kicsit kerülnie a térkép készítéskori földútnak, akkor akár itt is átmehetne az út nyomvonala. Jobbra az út az 1800-as évek elején már működő Paskál-malom felé vezet, mely malom környékén lehetett anno Párdi település is. A másik irányban pedig Palota található. Így nem zárható ki, hogy az Árpád-korban Párdi és Palota között közlekedve áthaladtak Regteleken is.
Az Őrjáró téren talált sírok véleményem szerint még akkor keletkezhettek, amikor még szigorúan nem a templomok köré temetkeztek, mint felszentelt hely. Országszerte rengeteg soros temető található, melyek nem templomok körül alakultak ki. Eleinte máshova járhattak templomba; például a rákospalotai ősi templomba, vagy egy a kőtemplom előtt fennállt fatemplomba, ami körül még nem volt temető kialakítva, vagy esetleg Párdira. Ezt ma már szinte lehetetlen kideríteni. A soros temetők használata legkésőbb a XII. század közepéig befejeződött.[6]
Ezen mód szépen illeszkedik a temetkezési szokások apró változásának sorába. A még nem katolikus hitű népesség soros honfoglalás kori temetkezése egy az ősi kultuszból eredő hierarchikus rend szerint; soros keresztény szertartású temetkezés már hierarchia nélkül; ugyanez már a felszentelt helyként működő templom körül, majd Mária Terézia egészségügyi intézkedései nyomán a temetők kikerülnek a települések akkori központjából.
Gerecze ásatási jelentésében említést tesz arról, hogy „talált még itt egy idegen napokkal ezelőtt két III-ik Bélától származó darabot is, de ezt nem sikerült megszereznem.”[7] Fentiekből (soros temetők megszűnésének időpontja, Regvölgy megnevezés ill. a datáló érme) vélelmezhető egyrészről, hogy a templom valamikor a XII. század elején-közepén épülhetett, ill. akkortól kezdtek körülötte temetkezni, s a tatárjárás után és amiatt szűnt meg a használata; másrészről, hogy maga a település valahol a templomtól északra, északkeletre, az Őrjáró tér felé helyezkedhetett el a mai Törökszegfű térnél a Tátika utca két oldalán található Szocreál lakótelep helyén; ott ahol a fenti térképen két magaslat között egy völgy helyezkedett el.
[1] Rákospalotaanno – Vendégírások – Palota névadó épülete
https://rakospalotaanno.hu/2023/11/12/palota-nevado-epulete/
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_K%C3%A1roly_(t%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)
[3] Századok – 15. évf. VII. füzet 1881 – 37. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Szazadok_1881/?pg=558&layout=s
[4] Helyem, Házam, Palotám – III. évf. 3. sz. 2017 – 23. o.
https://adt.arcanum.com/hu/view/HelyiLapok_Bp15kerulet_2017/?pg=148&layout=s
[5] Pest-Buda–Óbuda áttekintő katonai jellegű térképe – BFL XV.16.d.241
https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTerkeptar/68/
[6] Révész László: A 10‒11. századi temetők regionális jellemzői a Keleti-Kárpátoktól a Dunáig, Szeged, 2018 – 24. oldal: „A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint a soros temetőkben talált legfiatalabb érmék II. (Vak) Béla király (1131‒1141) veretei; e temetőtípus használatával tehát az ő uralkodásának idejéig számolhatunk.”
https://real-d.mtak.hu/1135/7/dc_1551_18_doktori_mu.pdf
[7] Budapest Régiségei – 49. szám 2016 – 133. o.
https://epa.oszk.hu/02000/02007/00052/pdf/EPA02007_bp_regisegei_49_2016_131-143.pdf