A káposztásmegyeri rom forráskritikai vizsgálata
2011-ben jelent meg az Archeológiai Értesítő 136. számában Varga Gábor Római őrtornyok Budapesten (mítosz és valóság) című tanulmánya, melyben sok a Duna pesti oldalára vélelmezett burgusról mutatta ki, hogy nem létezett. Ezen az oldalon csak egyről tűnt úgy, hogy létezett anno. A szakirodalom ezt a burgust VLC 11 számon tartja nyilván. De ez tényleg így van, létezett anno?
Járjuk körbe a rendelkezésre álló anyagot!
A következőkben először áttekintjük Varga Gábor tanulmányának vonatkozó szakaszait, s releváns hivatkozásait, majd ezután megvizsgáljuk a tanulmány állításait a vonatkozó szakirodalom részletesebb vizsgálatával, s utána levonjuk a szükséges következtetéseket.
Először lássuk Varga Gábor tárgyi művének releváns tartalmát. Hivatkozásait eredeti számozással hagytam meg, s a képek sorrendje is az eredeti maradt. Az érthetőség miatt idézett, de a nem balpartra vonatkozó átkötő szövegrészt, ill. később a hivatkozás miatt fontos, de az érthetőség miatt zavaró részeket kisebb betűmérettel jelzem. A publikus szakirodalom alatt a neten ingyenesen vagy az Arcanum magánszemélyek által előfizetéssel elérhető szakirodalmát értem.
Áttekintés:
1. kép 1-es ábra Római őrtornyok Budapesten a korábbi szakirodalomban 2-es ábra Régészetileg is igazolható őrtornyok Budapesten
Bivalyos csárda és Megyeri csárda (ulcisia 4. és 11. burgus)
A jobb parti őrtornyot Nagy Lajos figyelte meg. Méreteit is megadta, és bélyeges téglát is említett innen, így léte nem kérdéses, noha pontos helyét ma nem tudjuk meghatározni. Bal parti párja azonban csak szórványos említésekből ismert. Kuzsinszky Bálinttól tudjuk, hogy két sírkőtöredéket talált a helyszínen (Kat. 3–4). Ugyancsak erre az őrtoronyra vonatkozik Salamon Ferenc leírása.1 Feltehetően ezt a romot említi Rómer Flóris is.2 Alakjára nézve eltérőek a vélemények. Rómer szerint 20 lépés hosszú és 22 lépés széles volt (kb. 16×17,6 m), terméskőből épült, és csak annyit állít róla, hogy nem templom volt.
2. kép 1. Budapest IV. kerülete a cikkben említett lelőhelyekkel (alaptérkép: Budapest, 1:20000. Cartographia Kft. 1999); 2. Részlet Pest környékének áttekintő térképéből, 1775 (Fabó–Holló 2005, Kat. 52), nyíllal jelölve a káposztásmegyeri rom; 3. Részlet a Duna Budakalász és Óbuda közötti szakaszának hajózási térképéből, 1826 (Fabó–Holló 2005, Kat. 207)
Kuzsinszky szerint kör alakú, átmérője 30 m, falvastagsága 80 cm, és a domb, amely alatt feküdt, 3 vagy 4 m magas volt. Biztosan nem ásott benne. Egy évvel később azt írja, hogy a dombot építési anyagnak elhordták a Vízmű építésekor (1896). A szokatlanul nagy átmérőjű kör alak véleményem szerint csak a romokat takaró dombra vonatkozhat, nem az őrtorony alaprajzára.3 Ezt támasztja alá két térkép is, amelyeken négyszögletes romokat ábrázolnak egy kerek dombon (2. kép 2–3). 4 Az említett két kőemléken kívül egy bélyeges tégla ismert a lelőhelyről (Kat. 6), valamint az akkor még holtágként létező eredeti Duna-partról Neogrády László helyi történelemtanár számos kerámiatöredéket gyűjtött az 1950-es években (Kat. 5, 7–56). Feltételesen ide sorolható két éremlelet is (Kat. 1–2), tekintve, hogy Újpest területén, a Dunából, illetve a Duna-partról kerültek elő, és más római kori lelőhelyet nem ismerünk innen.5 A leletek kora változatos. A legkorábbiak a Traianus-érem (Kat. 1), a közép-galliai terra sigillaták (Kat. 8–10) és a festett sávos kerámia (Kat. 23), ami arra utalhat, hogy a rómaiak talán már a markomann háborúk előtt használták a bal parti területet. A III. századi leletanyaghoz tartoznak az Aurelianus-érem (Kat. 2), a Rajna-vidéki terra sigillaták (Kat. 11–17) és a festett dörzstál (Kat. 18). Késő római kori a bélyeges tégla (Kat. 6) és a besimított edények (Kat. 42–44).
Kossuth Lajos üdülőpart 59. és 21. „Sas csárda” (ulcisia 5., 6. és 12. burgus)
Mindkét jobb parti őrtornyot Nagy L. tárta fel.5 Nem ismerünk semmiféle utalást arra, hogy az előbbi őrtoronnyal szemben a bal parton is lett volna erődítés. Az Ulcisia 6. burgusszal szemben Nagy L. és Visy Zs. térképén azonban szerepel Ulcisia 12. burgus.6 Ezt az őrtornyot Nagy Lajosra hivatkozva idézi a szakirodalom, aki viszont Salamon Ferenctől származtatja adatait. Salamon Ferenc földrajzi leírásából egyértelműen kiderül, hogy az általa Sas korcsmának nevezett épület azonos a Megyeri csárdával.7 A földrajzi azonosításhoz használt csárdaépület azonosságából következően nem két külön őrtoronyról van szó, tehát a Salamon által megfigyelt romoknak is azonosnak kell lenniük a Rómer és Kuzsinszky által említettekkel. …
Összefoglalás … A vizsgált őrtornyok jelentős része Nagy L. kutatásainak eredménye. Elsősorban a toronyként értelmezhető – vastag falak, szabályos alaprajz – maradványokról gondolta, hogy római kori őrtornyok lehettek. Koncepciójának fő iránya, hogy a Dunát mint védelmi vonalat a római korban Aquincum környékén sűrűn, a folyó mindkét partján erődítették. Ugyancsak része volt ennek a koncepciónak a kontinuitás, legalábbis az épületek tekintetében, azaz hogy a középkori épületek gyakran épültek korábbi ró-mai alapokra. Szintén figyelembe kell venni, hogy Budapest történetének megírásakor a kutatás fehér foltjait akkor is ki kellett tölteni. … A római falak kőanyagát inkább elhordták az új építkezésekhez. A középkornak saját építészete van, ennek megfelelő alaprajzi sajátságokkal, ami nem teszi lehetővé, hogy az öt-hétszáz évvel korábbi épüle-tek formáját kövessék. A bal parton feltételezett kilenc őrtoronyból csupán egyről vannak valós adataink. Ez nem meglepő, hiszen Budapest területétől eltekintve a bal parton ellenerődöket, kikötőerődöket tart számon a hazai kutatás, őrtornyot azonban egyet sem.8 Így ha a Megyeri csárdánál valóban létezett római épület, ahogyan azt a leletek sugallják, az esetleg egy késő római kikötőerőd lehetett – egy ismeretlen korábbi előzménnyel (erődítés nélküli átkelőhely?
Hivatkozások: 1 A Salamon F. által említett romot Nagy L. óta külön őrtoronyként tartják számon a szakirodalomban (lásd a következő fejezetet). 2 Rómer jkv. XX. 25. 3 Fontos megemlíteni, hogy ezen az ártérből kiemelkedő helyen állt egy Árpád-kori templom is, igaz, ez a Szilas-patak torkolatától északra. Hogy nem ezt a templomot gondolták tévesen őrtoronynak, azt csupán Rómer igazolja, aki leírta a templomot, sőt vázlatot is készített róla (Rómer jkv. XI. 90). Nyilván nem írná le három évvel később ugyanarról a romról, hogy biztosan nem templom. Kuzsinszky ugyanakkor grafitos edénytöredékeket említ (Kuzsinszky-hagyaték, BTM Adattár H. 419-83), amelyek valószínűleg inkább 13. századi bécsi fazekak voltak (Írásné Melis 1983, 21), nem pedig késő kelta töredékek. Így fennáll az a lehetőség, hogy a középkori templom alapfalaiba épített római köveket találták meg. 4 Fabó–Holló 2005, Kat. 52. és 207. Fontos kiemelni, hogy Bazsó Gábor ugyanide lokalizálja az Árpád-kori templomot (Bazsó 2004, 10–11), de Írásné Melis Katalin (Írásné Melis 1983, 21) szerint a templom a Vízművek területén volt (2. kép 1), és az ottani építkezések során megsemmisült. 5 Feltételezve, hogy a középkorban is vízen szállították az építőköveket, a Rákospalotán (Budapest XV. kerület) előkerült kőemlékek (RIU Suppl. 239–252) szintén származhatnak a káposztásmegyeri őrtoronyból (Kurucz 1914, 56–57 és 66). A MÁV-telep helyén fekvő egykori középkori falu, Regtelek a Szilas- és a Rákos-patak közé esik félúton. Így ezek a kövek nem csak a Rákos-patak torkolatánál fekvő erődből származhatnak, hanem innen, Káposztásmegyerről is. A Commoduskori építési feliratot (RIU Suppl. 239) azonban nem kötném a káposztásmegyeri építkezéshez; már itt is másodlagosan felhasznált kőemlék lehetett. 6 Németh 2003, 97; Visy 2000, 55. és 14. térkép; RLiU 121; Nagy L. 1942, 759; Nagy L. 1937, 272. 7 Salamon 1878, 338; valamint őt idézve Kurucz 1914, 57. A második katonai felmérés (G/7, XXXII/49) szintén megerősíti a két elemzés azonos voltát. A ma is létező csárdát az első katonai felmérés (Coll. XIV. Sectio XIX.) „Kapost Megyet W. H.”, a második „Sas-korcsma” felirattal jelöli. Nagy Lajosnál és az őt idézőknél az épület Sas csárdaként szerepel. …8 A helembai (Chľaba, Szlovákia) őrtoronyról már Visy Zs. (Visy 2000, 50) is idézi az újabb ásatásokat, amelyek egy középkori templomot hoztak felszínre.
Vizsgálat:
Most menjünk végig tételesen az egyes állításokon. Minden állítást külön betűvel jelöltem meg. Az elérhető vonatkozó jelzett szakirodalom releváns részét ill. ha találtam ezzel az állítással kapcsolatos egyéb publikus szakirodalmat, akkor azt itt említem meg. A teljes vonatkozó szöveg mindig egy keretben lesz olvasható. A szakirodalom jelzése vastag kiskapitális évszámmal (Mátyás király 1492) formátumú, mely feloldása a cikk végén található szakirodalomban olvasható a kapcsolódó linkkel.
A – Bivalyos csárda és megyeri csárda (ulcisia 4. és 11. burgus)
… Bal parti párja azonban csak szórványos említésekből ismert.
Kuzsinszky Bálinttól tudjuk, hogy két sírkőtöredéket talált a helyszínen (Kat. 3–4).
Kuzsinszky (Kuzsinszky 1906) a lelet megtalálási körülményéről csak ennyit ír:
„32. Hasonló kőrészlet egy síremlék tetejéről, de csonka. Magassága 40, szélessége 69, vastagsága 18 cm. A káposztásmegyeri csárda mellett napfényre került római őrtoronyból való, a hol 1897-ben találtam egy sírkődarabbal együtt, a melyet azonban, mint jelentéktelen dolgot ott hagytam.”
Itt nem igazolja, csak említi az őrtorony létét, de a csárdára hivatkozás beazonosítja a helyszínt.
B – Ugyancsak erre az őrtoronyra vonatkozik Salamon Ferenc leírása.
Varga cikkének következő szakasza egyértelműsíti, hogy a VLC 11 = VLC 12. De a Salamon 1878-ben megjelent cikk – egyéb információtartalma miatti – lényeges részét itt is idézem:
De ennél közelebb hozzánk a szent-endrei sziget legdélibb csúcsával szemben magam láttam egy szabályosdad földvárat, hozzá közel a Duna felé egy kiálló kőfalhasábot, s körülötte romokat. Alkalmasint római épület köveiből emelték a falat, mely most viszont enyésző félben. Itt látható katonai térképen a „Sas korcsma“; mellette van torkolata a palotai pataknak. Pár száz lépésre a Dunától nem rég egy malmot tengetett még. Ezen nyomokkal kapcsolatban nagyon figyelemre méltók a rákospalotai föliratos kövek, melyek gr. Károlyi István fóthi parkjában vannak felállítva.
Itt is említve van a csárda, így a helyszín azonosítása adott; s a kiálló kőfalhasáb egyértelműen Rómer Flóris 1863-as és Arányi Lajos 1874-es felméréseinél jelzett falmaradványt írja le. Lásd alább a D-nél is! A „mellette van” jelzés itt relatív, mert a valóságban a torkolat innen több, mint 700 méter északi irányban. Salamon csak annyit ír, hogy „alkalmasint római épület köveiből emelték a falat”, ill. „nagyon figyelemre méltók a rákospalotai föliratos kövek”. Itt ő nem állította, hogy ez római eredetű épület lenne, csak római kő felhasználását említi. Ennek ellenére az erre hivatkozó idézetekben jellemzően már tényként kerül leírásra.
A Dunához közeli patakmalomról semmi infó nincs, egyetlenegy térkép sem jelzi, pedig ez a terület pár évtizedenként felkerült az aktuális Habsburg katonai hadgyakorlathoz készített térképekre. A legközelebbi ismert malom ide a Liva-malom, ami nem párszáz lépés, hanem jóval több, s ekkor is teljes üzemmel működött.
C – Feltehetően ezt a romot említi Rómer Flóris is.
Erről itt nem tudok nyilatkozni, mert a szakirodalom nem publikus a neten. Rómer 1866
D – Alakjára nézve eltérőek a vélemények.
Bazsó 2004 Rómer 1863-as és Arányi 1874-es felméréseit elemzi, s itt egyértelmű, hogy a két felmérés ugyanazt a romot írta le. Bazsó szerint – aki nem ad meg egyáltalán irodalomjegyzéket – „a káposztás megyeri csárda közelében, mintegy 100 lépésnyire a Dunától, szerény dombocskán áll” szófordulattal határozta meg Ará-nyi a rom pozícióját. Ez egyértelműen Bazsó által betett térképek romépülete, s helyszíne a Váci út és Bagaria utcák közötti, a 47.589, 19.084 GPS pont körüli terület. Bazsó által közölt Arányi jkv. nem tartalmaz méretezést, s Bazsó is jelzi, hogy a rajz aránya jelentősen eltér Rómer felmérésétől, azaz Arányi nem rajzolt méretarányosan. Ellenben mindkét felmérés jelzi a nyugati falmaradványt, mely Arányi látványrajzán szépen kivehető.
Továbbá lásd a következő bekezdést is!
E – Rómer szerint 20 lépés hosszú és 22 lépés széles volt (kb. 16×17,6 m), terméskőből épült, és csak annyit állít róla, hogy nem templom volt.
Varga ezen állításához nem ad irodalmat, így vélhetően a két mondattal korábban jelzett Rómer jkv. XX. 25.-re gondol. Rómer jkv. XI. 90. felmérésén a belső tér mérete 18’ 6”/21’ 6”, ami közel azonos a Rómer jkv. XX. 25.-ben közölt adatokkal. Rómer jkv. XI. 90. egyértelműen templomromot ír le, míg a Rómer jkv. XX. 25. jelenleg számomra elérhetetlen, így a nem templom volt állítás igazságtartalmát nem tudom leellenőrizni.
F – Kuzsinszky szerint kör alakú, átmérője 30 m, falvastagsága 80 cm, és a domb, amely alatt feküdt, 3 vagy 4 m magas volt. Biztosan nem ásott benne. Egy évvel később azt írja, hogy a dombot építési anyagnak elhordták a Vízmű építésekor (1896). A szokatlanul nagy átmérőjű kör alak véleményem szerint csak a romokat takaró dombra vonatkozhat, nem az őrtorony alaprajzára.9 Ezt támasztja alá két térkép is, amelyeken négyszögletes romokat ábrázolnak egy kerek dombon (2. kép 2–3).10
Kuzsinszky ezen állítása nem publikus szakirodalom, Varga lábjegyzetében említett Kuzsinszky-hagyaték része.
Én is így látom, nyilvánvalóan a rom domborzatából nem következik sem az őrtorony, sem a templom mivolt. Itt Varga Kuzsinszky állításainak helyszínéül vélhetően a csárda szomszédságát jelöli meg a Vízmű említése folytán.
G – Az említett két kőemléken kívül egy bélyeges tégla ismert a lelőhelyről (Kat. 6), valamint az akkor még holtágként létező eredeti Duna-partról Neogrády László helyi történelemtanár számos kerámiatöredéket gyűjtött az 1950-es években (Kat. 5, 7–56). Feltételesen ide sorolható két éremlelet is (Kat. 1–2), tekintve, hogy Újpest területén, a Dunából, illetve a Duna-partról kerültek elő, és más római kori lelőhelyet nem ismerünk innen.11
A leletek kora változatos. A legkorábbiak a Traianus-érem (Kat. 1), a közép-galliai terra sigillaták (Kat. 8–10) és a festett sávos kerámia (Kat. 23), ami arra utalhat, hogy a rómaiak talán már a markomann háborúk előtt használták a bal parti területet. A III. századi leletanyaghoz tartoznak az Aurelianus-érem (Kat. 2), a Rajna-vidéki terra sigillaták (Kat. 11–17) és a festett dörzstál (Kat. 18). Késő római kori a bélyeges tégla (Kat. 6) és a besimított edények (Kat. 42–44).
Itt felsorolt leletek egyike sem döntő bizonyíték tartós római jelenlétre. A kövek a középkorban is kerülhettek ide, mint építőanyag a Dunakeszi katonai kikötő vagy Transaquincum romjaiból, esetleg a tatárjárás után pusztává vált Regtelek templomából.
A második bekezdés minden lelete pedig magyarázható a békeidőben felfutó élénk szarmata, esetleg kvád kereskedelemmel.
H – Kossuth Lajos üdülőpart 59. és 21. „Sas csárda” (ulcisia 5., 6. és 12. burgus)… Nem ismerünk semmiféle utalást arra, hogy az előbbi őrtoronnyal szemben a bal parton is lett volna erődítés. Az Ulcisia 6. burgusszal szemben Nagy L. és Visy Zs. térképén azonban szerepel Ulcisia 12. burgus.13 Ezt az őrtornyot Nagy Lajosra hivatkozva idézi a szakirodalom, aki viszont Salamon Ferenctől származtatja adatait. Salamon Ferenc földrajzi leírásából egyértelműen kiderül, hogy az általa Sas korcsmának nevezett épület azonos a Megyeri csárdával.14 A földrajzi azonosításhoz használt csárdaépület azonosságából következően nem két külön őrtoronyról van szó, tehát a Salamon által megfigyelt romoknak is azonosnak kell lenniük a Rómer és Kuzsinszky által említettekkel.
Varga itt igazolja, hogy a VLC-11 és VLC-12 egy és ugyanaz, s a helye a Megyeri csárda mellett volt. S az is látható, hogy Nagy Lajos Salamon Ferencre hivatkozva úgy „generál” itt egy új őrtornyot (VLC-12), hogy az valójában az eredeti szerzője által a VLC-11 helyszínére vonatkozott, s nem is feltétlenül római őrtoronyként.
I – vizsgált őrtornyok jelentős része Nagy L. kutatásainak eredménye. Elsősorban a toronyként értelmezhető – vastag falak, szabályos alaprajz – maradványokról gondolta, hogy római kori őrtornyok lehettek. Koncepciójának fő iránya, hogy a Dunát mint védelmi vonalat a római korban Aquincum környékén sűrűn, a folyó mindkét partján erődítették. Ugyancsak része volt ennek a koncepciónak a kontinuitás, legalábbis az épületek tekintetében, azaz hogy a középkori épületek gyakran épültek korábbi római alapokra.
Ezen koncepciót a későbbi adatok semmivel nem támasztották alá. Lásd J-t és K-t!
J – Szintén figyelembe kell venni, hogy Budapest történetének megírásakor a kutatás fehér foltjait akkor is ki kellett tölteni.
Ez a tény is a burgus mítoszát, nem a tényét erősíti.
K – A római falak kőanyagát inkább elhordták az új építkezésekhez. A középkornak saját építészete van, ennek megfelelő alaprajzi sajátságokkal, ami nem teszi lehetővé, hogy az öt-hétszáz évvel korábbi épületek formáját kövessék.
Ez kizárja, hogy ugyanazon a helyen legyen mindkét néhai épület.
L – A bal parton feltételezett kilenc őrtoronyból csupán egyről vannak valós adataink. Ez nem meglepő, hiszen Budapest területétől eltekintve a bal parton ellenerődöket, kikötőerődöket tart számon a hazai kutatás, őrtornyot azonban egyet sem.
Ez a tény is a burgus mítoszát erősíti, hiszen általában nem jellemző a balparti burgus, a kivitételt alaposan indokolni kellene.
M – Így ha a Megyeri csárdánál valóban létezett római épület, ahogyan azt a leletek sugallják, az esetleg egy késő római kikötőerőd lehetett – egy ismeretlen korábbi előzménnyel (erődítés nélküli átkelőhely?)
Az eddigi ismert, kiépített ellenoldali kikötők mindig védettek, s ezt stratégiai szempontból indokoltnak is tűnik. Véleményem szerint Dunakeszi és Transaquincum között indokolatlan még egy kikötő megléte, ami természetesen védeni kellett volna. A feltételezett burgus távolsága légvonalban Transaquincumtól kb. 5,6 km, míg a dunakeszi kikötőtől kb. 8,2 km.
N – Hivatkozások:
7 A Salamon F. által említett romot Nagy L. óta külön őrtoronyként tartják számon a szakirodalomban (lásd a következő fejezetet).
8 Rómer jkv. XX. 25.
Lásd H-t ill. E-t!
O – 9 Fontos megemlíteni, hogy ezen az ártérből kiemelkedő helyen állt egy Árpád-kori templom is, igaz, ez a Szilas-patak torkolatától északra.
Erről a Szilas-pataktól északra található lelőhelyről Varga nem ad irodalmat, s én sem találkoztam még eddig konkrét leírással. Sem az általa hozott 1775-ös, sem az 1825-ös térképen nincs erre utaló jelzés azon a pataktól északra található helyen, ahová feltételezi.
Plan von einem Theile des Donaustromes … – Fabó-Holló 2003 – I/1. 207 – p157
Plan Von dem jährlich bezohen werdenden Lagerplatzes – – Fabó-Holló 2003 – I/1. 52 – p107
Írásné Melis Katalin (Melis 1983) ezen Árpád-kori templomról ezt írja:
A pesti határ a XIII. század elején … A következő Duna-parti falu Megyer volt, a megyeri révhelyen, a Szilas patak torkolatánál. A Vízmű területén Árpád-kori és későbbi középkori leletek is előkerültek. (40. lelőhely. ) p39.
A mű ezen lelőhelyről szóló részeiből kitűnik, hogy itt csak Budapest viszonylatban tájékozódásként van említve a „Szilas-patak torkolatánál” fordulat; a néhai falu helyszíne valójában a csárda déli környezete, ami a pataktorkolattól közel egy kilométerre délebbre van.
Hasonló szemléletű B-nél Salamon is: „Itt látható katonai térképen a ’Sas korcsma’; mellette van torkolata a palotai pataknak.”
P – 9 Hogy nem ezt a templomot gondolták tévesen őrtoronynak, azt csupán Rómer igazolja, aki leírta a templomot, sőt vázlatot is készített róla (Rómer jkv. XI. 90). Nyilván nem írná le három évvel később ugyanarról a romról, hogy biztosan nem templom.
Rómer is tévedhet, az 1860-as években rengeteg műemléki objektumot helyszínelhetett le, főleg, ha a régész szakma ekkor „római őrtorony” lázban is éghetett. Lásd H-t ill. J-t!
Q – 9 Kuzsinszky ugyanakkor grafitos edénytöredékeket említ (Kuzsinszky-hagyaték, BTM Adattár H. 419-83), amelyek valószínűleg inkább 13. századi bécsi fazekak voltak (Írásné Melis 1983, 21), nem pedig késő kelta töredékek. Így fennáll az a lehetőség, hogy a középkori templom alapfalaiba épített római köveket találták meg.
Ebből az is következik, hogy Varga Gábor sem veti el teljesen annak a lehetőségét, hogy itt nem is volt burgus; ő kikötőre gyanakszik.
R – 10Fabó–Holló 2005, Kat. 52. és 207.
2. kép – 2 – Plan Von dem jährlich bezohen werdenden Lagerplatzes bey Pest auf drey Meilwegs in halben Umkreis links des Donauufers – BFL XV.16.b.221/cop1 (színes másolat)
2. kép – 3 – nincs beszkennelve – https://maps.hungaricana.hu/en/BFLTerkeptar/53/
S – 10Fontos kiemelni, hogy Bazsó Gábor ugyanide lokalizálja az Árpád-kori templomot (Bazsó 2004, 10–11), de Írásné Melis Katalin (Írásné Melis 1983, 21) szerint a templom a Vízművek területén volt (2. kép 1), és az ottani építkezések során megsemmisült.
Melis 1983 azt írja, hogy:
F/ Pest körüli településhálózat, falvak 40. Bp. IV. Káposztásmegyer – Vízművek. A kora-Árpád-kori sírok (22. lelőhely) a falu „4 öl széles és 6 öl hosszú, régi, jól keletelt falusi egyháza”71 közeléből kerültek elő, amelynek a romjai az 1960-as évek földmunkálatai során teljesen megsemmisültek. 1971-ben a Vízmű újabb bővítésével a falu is elpusztult, kőfalak, tűzhelyek, kemencék feldúlt részei között sok, jellegzetes XIII. századi magyar és osztrák kerámiatöredéket találtunk. p21. 71 Rómer F., 1876. p25.
Az idézetben a hivatkozott szakirodalom (71) nem ezzel a megfogalmazással él, de a leírás tényszerű. Írásné Melis Katalin nem állította, hogy a templom a Vízmű területén lett volna, oda a falut lokalizálta, amely falu feltárt része kb. 200 méter távolságra lehetett a templomtól.
A Czoma 1974-ben a vonatkozó fejezetet Kubinyi András és Írásné Melis Katalin írták és ebben Megyer kialakulásáról az alábbiakat írták:
„2. A települések kialakulása. A Szilas-patak torkolatánál (1. sz. lelőhely) a káposztásmegyeri vízmű területén helyezkedett el a középkori MEGYER falu.19 Ezen a környéken volt a falu „4 öl széles és 6 öl hosszú, régi, jól keletelt falusi egyháza”20 is, amelynek romjai a múlt század végén még megvoltak, de az 1960-as években sorra kerülő földmunkák során teljesen megsemmisültek. p41. 19 … A vízmű területéről származó leletek első csoportját 1896-ban gyűjtötték össze, egy Árpád-kori bronzgyűrűt és egy spirál töredékét (Irod: Hampel 1896.*). 1971-ben a vízmű bővítése alkalmával a falu néhány középkori házának maradványai – kőfal részletek, tűzhelyek is megsemmisültek, a talaj felszínén és az újonnan kiásott árkok falában középkori kerámia töredékeket, közöttük jellegzetes Árpád-koriakat is találtunk. A 13. századi, bevágott, körbefutó, spirálvonallal díszített fazekak töredékei között ausztriai eredetű fazekak töredékei is előfordultak. (Az újpesti Megyeri úti iskola helytörténeti szakköre hívta fel a figyelmünket a földmunkálatokra és az általuk összegyűjtött régészeti leletekre.) 20 Arányi 1877. – Arch. Közl. XI/II. 1877. – p1-8. * Hampel 1896 – Arch. Ért. 16. I. – p282.„
Szerinte a templom ekkor, 1960-ban még fennmaradt romjai semmisültek meg tereprendezés során, s a sírok ennek közelében voltak. A Vízmű mai irodaépülete környezetében az ő általa leírt közeli falu volt, s ezen irodaépület 1971-es alapárok- vagy közművezeték ásása közben jöttek elő az említett leletek. A korabeli térképen szereplő rom és az irodaépület távolsága kb. 200 méter, s a két helyszín között található a csárda, ahol a rév lehetett anno. Így ezek (templom és körülötte a sírok, révhely, falu) egymást erősítő elemek.
T – 11Feltételezve, hogy a középkorban is vízen szállították az építőköveket, a Rákospalotán (Budapest XV. kerület) előkerült kőemlékek (RIU Suppl. 239–252) szintén származhatnak a káposztásmegyeri őrtoronyból (Kurucz 1914, 56–57 és 66). A MÁV-telep helyén fekvő egykori középkori falu, Regtelek a Szilas- és a Rákos-patak közé esik félúton. Így ezek a kövek nem csak a Rákos-patak torkolatánál fekvő erődből származhatnak, hanem innen, Káposztásmegyerről is. A Commoduskori építési feliratot (RIU Suppl. 239) azonban nem kötném a káposztásmegyeri építkezéshez; már itt is másodlagosan felhasznált kőemlék lehetett.
Az Észak-Pesti síkság patakjai ma sem alkalmasak vízi szállításra úgy, hogy a vízhozamuk a szabályozás miatt egyben van tartva. A szabályozások előtt ezen patakok több szakaszukon szétterültek, s minimális mélységük volt. Ezeken nehéz árut szállító tutajozás igencsak nehézkes művelet lehetne. Így itt ezt a középkori szállítási lehetőséget ki lehet zárni.
Következtetések:
A középkori Megyer területén csak egy olyan helyről tudunk, ahol a középkorban vagy előtte épített épület maradványai fennmaradtak a térképezés kezdeteinek időszakáig és valamiként felkerültek ezen térképekre. A XIX. században kiadott országleírások egyikében sem szerepel (Káposztás)Megyer (vagy Újpest/Palota) esetében egynél több romépület említése.
Ez pedig minden esetben a Megyeri csárda közelében 1960-ig létezett rom. Ha létezett is egyéb, lakóépülettől fontosabb funkciójú épület, az vagy nyomtalanul tűnt el, vagy még nem került elő, de ezen utóbbinak nagyon kicsi a valószínűsége a mai intenzív beépítettség miatt.
A levéltári irodalom alapján erre a romra úm. két épület ’pályázik’. Megyer középkori temploma ill. egy feltételezett római burgus avagy kikötő.
A harmadik eset lehetne, hogy a római burgus maradványaira, annak kialakítását felhasználva épült rá a templom, de ezt el lehet vetni, s ennek okáról Varga is írt cikke összefoglalójában, lásd K-t! Elképzelhető még, hogy a burgus romjainak teljes felhasználásával építették meg a templomot, de a régészek azt a burgust már nem találhatták volna meg, arról semmiféle nyilatkozatot nem tudtak volna tenni.
Most tekintsük át a két eset alátámasztottságait a korabeli, XIX. századi helyszínelők közlései alapján. Itt nem csak Varga Gábor művében felhozott irodalomból merítek, hanem az összes digitálisan szabadon elérhet XIX. századi irodalmat igyekeztem összegyűjteni.
| Jel | Év | Római őrtorony ( név – helyszín leírása – felmérés – sarokfal) | Középkori templom ( név – helyszín leírása – felmérés – sarokfal) |
| a | 1863 | Rómer – káposztásmegyeri puszta – tételes felmérés – van sarokfal | |
| b | 1866 | Rómer – nincs leírás: állítása szerint nem templom – nem mér – ??? | |
| c | 1874 | Arányi – csárda közelében – lerajzolja, de nem mér – van sarokfal | |
| d | 1877 | Galgóczy – csárdával szemben nincs mérés – nincs részletes, csak általános leírás | |
| e | 1878 | Salamon – Sas kocsma mellett – nem mér, csak leírja – van sarokfal | |
| f | 1897 | Kuzsinszky – csárda mellett nem mér, csak leírja – már nincs fal |
A sarokfal és csárda/kocsma egyidejű említéséből következik, hogy Arányi 1874-ben és Salamon 1878-ban ugyanazon romot vizsgálta. Rómer 1863-as káposztásmegyeri pusztán felmért templomromja is ugyanezen rom az említett sarokfal miatt. Galgóczy 1877-ben is említ a mezei csárdával szemben egy régi templomromot. A csárda említése miatt ugyanezen romot helyszínelte Kuzsinszky 1897-ben is; habár Salamon helyszínelése óta eltelt majd két évtized alatt a sarokfal elbontásra kerülhetett vagy ledőlhetett. Kuzsinszky 1906 a római őrtorony állítását nem támasztja alá, ezen cikkben csak a római követ elemzi gyakorlatilag.
Mint látható az 6 helyszínelésből 4 mindenképp tudottan ugyanazt a középkori templomromot kereste fel, míg a másik kettő esetén egyrészt nincs mérés, s nincs bizonyítás, hogy ez nem a templom maradványa. Így igen kicsi az esélye annak, hogy Rómer 1866-ban egy független másik romot helyszínelt úgy, hogy a közelben más romról nem tud a szakirodalom. A tévedés jogát neki is meg kell hagyni, ő is ember. Kuzsinszky pedig a helyszín leírása során meghatározta, hogy aza csárda közelében volt, s a római őrtorony létre semmiféle bizonyítást nem adott.
Egy újabb mítosz tűnik el végleg. Itt sosem állt római építmény, őrtorony avagy kikötő.
Véleményem szerint a tatárjárás után ide a már korábban is itt működő rév közelébe települt le Megyer újra települő lakossága, s vele a középkori templomuk, melynek alapozásához (is) használhattak fel római eredetű faragott köveket. Lásd Q-t! Vélhetően ide is, mint a rákospalotai, Kossuth utcai templomalaphoz is az ekkor már puszta Regtelek templomának falazatából szerezték az építőanyag egy részét, de nem lehet kizárni Transaquincumot vagy Dunakeszi révnél található katonai kikötő maradványait sem építőanyag-forrásként.
Nem zárható ki, de bizonyítani ma már lehetetlen, hogy a tatárjárás előtt Megyer faluja közelebb helyezkedhetett el Palotához. A mai Erdősor út Pálya utca és Szilágyi utca közötti szakasza – a néhai Kőrakás dűlő – korábban egy a Szilas-patakkal párhuzamos homokhát volt, melyet a Károlyiak ’egyenlítettek ki’ annak érdekében, hogy itt úri lovas-pályát alakítsanak ki, s ezzel megsemmisíthették a feltételezett tatárjárás előtt földházas falu minden régészeti nyomát. Ezen feltételezett helyszín a Palotát Megyerrel összekötő út és a Szilas-patak között volt, innen az úton könnyen el lehetett érni a révig, a patak vizes élőhelyet biztosított (Szilas-park/Óceán-árok), az Észak-pest két nagy árpádkori temetője egyike a tőszomszédságban van, templomos helyét a mai rákospalotai Szentháromság templom helyén állt néhai templom biztosíthatta.
Irodalom:
Arányi 1874 – közvetve in: Bazsó 2004 p11.
Bazsó 2004 – Káposztásmegyeri templomrom in: Újpesti Helytörténeti Értesítő XI. évf. 3. sz., p10-11 – https://ujpest.hu/galeria/intezmenyek/helytorteneti_ertesito/uhe-200403.pdf
Czoma 1974 – Czoma László [szerk.]: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből
Fabó-Holló 2003 – Fabó Beáta-Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek katalógusa p–
Galgóczy 1877 – Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monographiája. Harmadik rész.
Kuzsinszky 1906 – Ujabb kőemlékek az aquincumi muzeumban in: BudRég 9, p64 – https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_BPTM_BUDREG_09/?pg=0&layout=s
Kuzsinszky-hagyaték – BTM Adattár H. 419-83
Melis 1983 – Írásné Melis Katalin: Adatok a pesti-síkság Árpád-kori település-történetéhez (Monumenta Historica Budapestinensia 4. kötet Budapest, 1983) p21., 22., 39. – https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_BPTM_Mhb_04/?pg=42&layout=s
Rómer 1866 – Rómer jkv. XX. 25. – ???
Rómer 1863 – Rómer jkv. XI. 90. – közvetve in: Bazsó 2004 p10.
Salamon 1878 – Salamon Ferenc: Buda-Pest története 1. Buda-Pest az Ó-korban (Budapest, 1878) p338. – https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestKonyvek_051/?pg=347&layout=s
