Hírlapi érdekességek Rákospalotáról #1 – 115 éves képek a gimnáziumról

Az elmúlt 150 év hírlapi cikkeiből adok közre izgalmas, olykor tréfás vagy meglepő, mindenesetre nem közismert rákospalotai történeteket.

Egy cikkben, mely az Ország-Világban jelent meg 1904.07.17-én (a 25. évfolyam 29. számában) a Wágner Gimnáziumról (mai nevén: Dózsa György Gimnázium) láthatunk olyan felvételeket, melyeket máshol nem láthattunk eddig. A földszintes kollégium az akkori Erdősoron, a mai Bartók Béla u. 23-25 alatt állt, az épületek, átalakítva ugyan, de ma is állnak.

Az internátus lakói 1904-ben. Mint látható, a kertben gyűrű és nyújtó is van a sportoláshoz.
A kert a jelenlegi gimnáziumi telken (a mai régi épület és új épület, a focipálya helyén) továbbá a mai Wágner Manó park területén feküdt. Tényleg, mint egy erdő olyan volt a Lukácsy (Hutiray) Sándor által Szabó Alajosnak átadott telek.
Az épületek – melyek merőlegesen feküdtek a Bartók Béla utcára – közül az egyik.
Jó levegőn tanulhattak az akkori diákok – ahogy azt a hirdetésekben megígérte Wágner.
Ez a kép a szemközti telekről készült, látható rajta az emeletes főépület is. A szemközti telkekből több is Szabó Alajosé volt, ő is itt lakott. Az ő veje volt Wágner Manó.
Az 1928-as térképen jól látszik a pirossal jelölt iskolaépületekkel szemközt levő üres telek, ahonnan a fenti kép készült. A mai focipálya, az új és régi iskolaépület helye és a park akkor még egyben alkotott egy hatalmas, ősfás ligetet. A 1167-es telken levő épületekben lakhatott Szabó Alajos dr., a 1122-es a Posta, a (1)154-es pedig a Fő út 70-es épület, ahol Kalchbrenner Karolina leányiskolája működött. (A térkép jelzetszáma: Budapest térképeinek katalógusa 4240a)
Tolnai Világlapjában (1928.05.02 28. évf. 18. szám) megjelent kép Wágner Manóról (jobbra). A Palotán rendezett cserkésztalálkozón készült a kép.

Rákospalotai utcanévváltozások

Palotán, ahogy mindenütt az országban a politikai hatalomváltást követően az utcaneveket is megváltoztatták, a rendszerrel nem konform elnevezések helyett jöttek újak. Sokszor persze teljesen logikátlan időpontokban változtattak meg olyan utcaneveket is, melyekbe a kutya sem tudott volna belekötni. És mégis változtattak, mert megtehették. Nos ez a hozzáállás napjainkban sem változott fikarcnyit sem. Ne feledjük, hogy mennyire megnehezítik a történelem kutatóinak életét azzal, hogy sokszor a névváltozások miatt is beazonosíthatatlan egy-egy helyszín. Jobb sorsú országokban évszázadokon át egy névvel illettek utcákat és házakat. No de lépjünk is túl a morgáson, és lássuk melyik utcát mikor hogyan hívták. A lista természetesen közel sem teljes. A legrégebbi iratok, amikben utcanevekre lelünk az anyakönyvek. Az evangélikus 1852-1879 között csak helyrajzi számokat tartalmazott. (Egytől voltak beszámozva a falu házai utcáktól függetlenül, később már a telkek voltak beszámozva szintén egytől – így tehát voltak üres és házas telkek is, majd jött a számozás, ami már a falu telkein “kigyószerűen” haladt végig, azaz elindult egy utca egyik végétől a számozás, egy oldalon végighaladt az utca végéig, ott pedig a másid oldalra visszafordulva folytatódott, az utolsó ház után, a számozás kifordult egy következő utcára. hasonlított a számozás egy Nacza-rajzra.) A református anyakönyv 1854-74 között szintén csak számozást tartalmazott, a római katolikus anyakönyv pedig csak 1884-től használ utcaneveket. Természetesen más iratok, jegyzőkönyvek, hírlapi említések, térképek is adatforrások, de ezek mennyisége nem ér fel az anyakönyvi bejegyzésekkel.

Az utcanév táblázat innen tölthető le. Igyekszem bővíteni, javítani a későbbiekben.

Német katonák temetése Rákospalotán, 1915

A Hungaricana közgyűjtemény Képcsarnok adatbázisában van két rákospalotai fénykép, melyeken első világháborús német katonai temetés látható. A képek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdonában vannak. Jómagam is sok palotai kép helyszínét azonosítottam be már az oldalon, de ezen két képről a könyvtárnak sem volt közelebbi ismerete, vajon mit is örökítettek meg rajtuk.

Kutatást követően meglett a válasz, hogy kit, kiket is temettek el, s mikor ekkora búcsúztatással.

A Hungaricana közgyűjteményi portál FSZEK tulajdonolta 081084 leltári számú képe

A Hungaricana közgyűjteményi portál FSZEK tulajdonolta 081029 leltári számú képe

A korabeli lapokban nemcsak cikkek, de képek is jelentek meg a hatalmas temetésről.

A Vasárnapi újságban megjelent eredeti kép. A Hungaricana oldalon ennek a képnek a csonkolt változata van meg. (Forrás: Vasárnapi Újság 62. évf. 23. szám 367. oldal – 1915.06.06)

Tolnai Világlapjában a beszentelésről készült fotó látható (Forrás: Tolnai Világlapja 15. évf. 24. szám 16. oldal – 1916.06.10)

Az Új Idők szerint ez az ő fényképük, bár láthatóan a Tolnai Világlapjában megjelent kép csonkolt változata (Forrás: Új Idők 21. évf. 24. szám 606. oldal – 1915.06.06).

A két kis egyenruhás kisfiú a legdélcegebb a temetésre készülők közt. (Forrás: Új Idők 21. évf. 24. szám 607. oldal – 1915.06.06).

A Váci Hírlap cikkéből derül ki maga a baleset (Forrás: Váci Hírlap 29. évf. 42. szám 3. oldal – 1915.06.02)

A Pesti Naplóban és több más orgánumban is megjelent cikk (Forrás: Pesti Napló 66. évf. 150. szám 6. oldal – 1915.05.31)

A Wacht am Rhein 1871-től a Német Császárság nem hivatalos himnuszaként funkcionált.

Majd jött még egy pontosítás is az előre megírt cikk és a végül megtörtént események egyezése érdekében (Forrás: Budapesti Hírlap 35. évf. 153. szám 13. oldal – 1915.06.03)

Ami a vonuló tömegről készült képek helyszínét illeti, az a mai Régi Fóti út és a Toldi sor vége, közvetlen a Szentmihályi út előtt. A képen látható egy focikapu is. A focipálya a mai evangélikus templom és református imaház helyén helyezkedhetett el (tehát nem pont a mai REAC pálya helyén feküdt – 1926-ban számolták fel, a templomépítkezések és a rossz talaj miatt). A tömeg a régi községháza elől (Kossuth utca – Fő út sarok) a Kossuth utcán át a Régi Fóti útra, majd onnan a Szentmihályi útra kanyarodott ki, az akkor még újnak számító köztemető irányába. A “focipályás” kép készítője a mai ÖMV benzinkút irányából készíthette a fotót.

A fennmaradt német nyelvű gyászjelentés (itt már 5 halott szerepel a cikkek 4 halottjával szemben).

1940. és 1948. évi utcanévjegyzékek

Az alábbiakban közlöm az Utca Rendje című kiadványban (Budapest-környék utcái, utai és terei / Rákospalota megyei város) megjelent rákospalotai és pestújhelyi utcanévjegyzéket. (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár, megjelent: 1940, kiadó: Király Elemér).

Utcanévjegyzék 1939. november hó

Az alábbiakban pedig közlöm a Fővárosi Útmutató és Idegenforgalmi Kalauzban megjelent rákospalotai és pestújhelyi utcanévjegyzéket. A jegyzék már a szocialista utcanév-változásokat tartalmazza, melyek nagy része a rendszerváltásig érvényben volt (Forrás: saját példány, megjelent: 1949, kiadó: Budapest Székesfővárosi Irodalmi Intézet).

Utcanévjegyzék 1948.12.31

Rákospalota sporttörténetének összefoglalója

Lassan 200 éve annak, hogy elindult a rákospalotai sportélet. Természetesen az első száz évben nem beszélhetünk tömegsportról, hiszen döntően úri kiváltság volt a testedzéssel is járó ilyen, vagy olyan passzió.

Az alábbiakban egy-egy sportág palotai múltjáról adok rövid összefoglalást.

Lóverseny:

Széchenyi István 1827. 06. 06-án hívta életre a pesti lóversenyt. Az erről az eseményről készült híres képeket Johann Erdmann Gottlieb Prestel készítette és az a Lichtl Károly vállalkozó adta ki, aki később 1875-ben Rákospalotán hunyt el.[1] [2]

Az eddigi legkorábbi dokumentum, mely Palotát már Rákospalotának hívja 1829-ben íródott[3], és egyben az első palotai sportolóról is említést tesz: Rókay Mihály lova is indulhat a pesti lóversenyen a „paraszt és egyéb díjakért”. A Rókay család meghatározó volt a XIX. századi Palota életében, kocsmáros-mészáros volt több tagja is. Rókay János kocsmáros 1856-ban[4] és 1857-ben[5] [6] Fóton majd 1860-ban[7] Pesten lett első a lóversenyen a mezei gazdák futamában. Rókayékon kívül még 1830-ban Klein Pál győzött a paraszt lovak próbafutásán a pesti lóversenyen,[8] illetve Naszonda Pál is sikert ért el, 1852-ben, amikor 3. lett lovával.[9]

A versenylovagláshoz és a vadászathoz teljesen más felépítésű lovakat kellett nevelni, mint a hagyományos napi munkához, vagy akár a későbbiekben a lóvasúti feladatok ellátásához. 1852-ben alakult a (káposztás-)megyeri trainer telep, melyet Benson Tamás vezetett. Ő 1865-ben megnyitotta saját rákospalotai telepét[10]. 1865-től Joseph George Dockeray, majd 1868-ban Lowe Tamás vette át a helyét, ki 1862-től a fóti idomító telepet is irányította (a telep 1858-69 között működött). Ő 1875-ig, haláláig vezette a telepet, Rákospalotán temették el. A lóidomító telepeken az 1900-as évekig csak angol trénereket alkalmaztak. A megyeri idomító telep a mai Fóti út – Megyeri út csomópontjánál helyezkedett el , 1906 körül költözött át Alagra az utolsó idomár Fries János, alias „Hansi”[11], a telep ezután szűnt meg. Az alagi pályát és idomártelepet 1890-ben hozták létre, mely közigazgatásilag már Dunakeszihez tartozott, míg Káposztásmegyer és a Villatelep az 1920-as évekig Rákospalota része volt. 1895-ben Pejacsevich gróf a szintén Rákospalotához tartozó Irinyi-pusztán 1915-ig tartott fenn tréningtelepet, majd ez a telep is Alagra lett áthelyezve. Az ország lovasainak és lótartó birtokosainak színe-java megfordult Palotán ezekben az években, itt voltak az ország legjobb trénerei.

Benson Megyeren trenírozta Kincsem anyját Waternymphet, rokona Robert Hesp volt, aki  Kincsem trénere lett Gödön. Az 1912-ben nyílt meg a káposztásmegyeri lóversenypálya, ahol azév október 27-én a Villasoron lakó Sydney Bulford lánya, Ilse is versenyzett, így ő lett a világ első női zsokéja.[12] A versenypálya 1944-ig működött, a helyén most a Tungsram pálya található.

Kopóvadászat:

Ezt a sportot is Széchenyi honosította meg hazánkban az 1823-ban, a cenki kopóit sokszor vitte bemutatóra, többek közt Megyerre is az 1830-as években. A már említett Robert Hesp volt az, aki kondorosi, majd csákói szolgálatait követően Fótra került a Károlyi családhoz, ahol hunstmannak, azaz falkásznak alkalmazták. 1862-ben jött létre a Pesti Kopóvadász Társulat, mely egészen 1942-ig tartott vadászatokat, Fóton, Palotán és Rákosmezőn. Az 1862-68 között Hesp vezetésével kergették a szarvast, rókát, nyulat a lovagolni szerető és tudó földbirtokosok. A kopóvadászat a XIX. században virágzott, amikor még se a törvény, se az egyre fogyatkozó beépítetlen és meg nem művelt területek nem akadályozták a vadászatokat. Mint ismeretes Erzsébet királyné is hódolt a lovaglásnak, sokszor vett részt már az 1870-es évek elejétől jó 10 éven át rákospalotai kopóvadászatokon, ügyes lovas hírében állott. Halálakor megjelent cikk is a vakmerő lovast méltatta, ki egyedül merte átugratni Rókay mészáros kerítését, hogy az űzött szarvas nyomában maradjon.[1] A falu a sporthoz csak a területén történő áthaladást biztosította. Nyilván a helyiek meg-megnézték a lovasokat és kutyáikat, mikor elvágtattak a település mellett. 1901-ben nyilvános liciten értékesítették 6 évre a falu vadászterület használatát.[2]

Mezei futás / tájfutás:

A XIX. század utolsó éveiben lett népszerű, akkor még angol nevén cross-country-nak hívták, fordították toronyiránt-futásnak is. 1896-ban a M.A.C. rendezte az elsőt rákos mezején, a Paskál-malomnál. A Magyar Úszó Egylet atlétikai szakosztálya rendezett Palotán több versenyt is 1898-tól.[3] [4] 1908-ban tartották meg az első országos bajnokságot, amit Rákospalotán bonyolítottak le.[5] Ezeken a versenyeken igazolt versenyzők vettek részt, a palotai emberek itt csak nézők voltak.

Kerékpározás:

A palotai utcák burkolat nélküliek voltak, a XIX. század utolsó éveiben kezdték csak szilárd burkolattal ellátni az utcákat. A palotai homok alkalmatlan volt a kerékpározáshoz. Ettől függetlenül már 1885-ből[6] és 1887-ből is van tudósítás arról, hogy a Magyar Velocipéd Club tagjai velocipéden kirándulást tettek Palotára.[7] Ez a klub az elsők közt alakult meg, így az országban igen korán láthatott a palotai gazda két keréken tekerő sportolókat.

Korcsolyázás:

Az első híradás a Pesti Hírlap 1879.12.29-i számában (1. évf. 358. szám 4. oldal) lelhető fel a palotai korcsolyázókról. Az olajgyár tava már 1860-ban is megvolt, így valószínűleg a korcsolyázás már akár évtizedekkel korábban elkezdődhetett. Az 1884-es Palota-térképen már rajta van az olajgyári tónál épült korcsolya pálya.[1] 1890-ben alakul meg az Újpest-Rákospalotai Korcsolyázó Egylet[2], mely az olajgyári tavon várta a sportolni vágyókat. Ez kevésbé költséges sport volt, mint a többi, így a palotaiak is (ha nem is a legszegényebbek) és a Palotára kiránduló polgárok is tudtak hódolni e szenvedélynek. Ez az egylet egészen 1943-ig működött a Fővárosi Levéltár adatai alapján. Hol Palotát, hol Újpestet írták előre az egylet nevében. 1895-ben már cikkeztek megtartandó korcsolyaversenyről is. 1901-ben már öltöző és melegedő helyiség voltak felállítva, napijegy váltása fejében is lehetett korcsolyázni és korcsolyabérletre is volt lehetőség.[3] Az 1921-es térképen is látható is a korcsolya csarnok, ami nagyjából a mai Gubó u. 2. ház helyén helyezkedett el.[4] A patakot később a gyár területén csatornába, a föld alá terelték, így megszűnt a tó és azzal együtt a korcsolyázási lehetőség is, a szabályozott patak már nem képzett tavat többet. Az U.R.A.K. legelső újpesti Mező utcai telepén 1906-7 körül éveken át készítettek műjégpályát, de az új a palotai erdő mellé költöztetett sporttelepén is működtetett műjégpályát.[5] 1924-ben a Rákospalotai Atlétikai Klub is épített műjeget a saját pályáján. Hol itt, hol ott létesült a téli hónapokra műjég, és közben eltelt 100 év és szinte semmi sem változott. 2001-ben Budapesten mindösszesen 4 helyen lehetett korcsolyázni: a Műjégpályán kívül a Megyeri úton, a Duna Plázában és a Pólus Centerben. Egyed Krisztina 26-szoros magyar bajnok is Palotán a nagymamájánál sajátította el az első lépéseket.[6]

Lövészet:

1889-ből van arról ismeretünk, hogy a Budapesti Galamblövész Egylet Megyer és Palota közt lövészetet tart.[1] Az 1900-as évek elejéig tartottak a palotai erdőnél lövészeteket. Ez is úri sport volt. 1936-ban alakult meg a Rákospalotai Polgári Lövész egyesület.

Párbaj:

Ezt a bekezdést némi fekete humorral “vetem papírra”, hiszen ezen lövészet messze áll a sportlövészettől, mint érdekességet szánom csak a kedves olvasónak. Az első híradás 1871-ből való[2], miszerint két újságíró pisztolypárbajt vívott egymással a palotai erdőben. Ez a szokás évtizedekre elterjedt és az egész országban híres-hírhedt lett a palotai erdő. Több híres párbaj is megesett: 1877.09.26-án Perczel Aurél ügyvéd és dr. Wágner László egyetemi tanár között zajlott le, sebesülésébe Perczel belehalt.[3] Wágnernak maga Perczel apja, Perczel Béla igazságügy-miniszter kért kegyelmet a királytól, de végül egy év börtön volt az ítélet. 1880-ban gr. nagykárolyi Károlyi István MTA tag, a Nemzeti Casino elnöke lőtte meg gr. Zichy-Ferraris Viktort, aki napokkal később belehalt a sérülésébe.[4] A tudósítás szerint a sebet ejtő fegyver Batthyány Eleméré volt, és korábban Wágner ezzel lőtte le Perczelt. Jó 30 éven át írók, ügyvédek, katonák és földbirtokosok vettek maguknak elégtételt a palotai erdőben. A magyar jog csak enyhén bűntette még ekkor a párbajozókat, így sokaknak „megérte” Palotán párbajozni, a közelsége miatt.[5]

Sakk:

1925-ből van híradás a Rákospalotai Munkás Sakkörről. A pestújhelyi pártszervezet 1925.12.23-án teszi közzé felhívását sakkörébe való jelentkezésre, a sakkör a Gergely u. 35. szám alatti Molnár-féle Vendéglőben volt megtalálható.[1] A Rákospalotai Sakk-kör 1926-ban alakult meg, az akkor még Eötvös u. 8. szám alatti Csörgey-féle vendéglőben. 1948-ból a Rákospalotai Testvériség Sakkörről van tudomásunk.

Úszás:

Mivel a legkorábban elvesztett palotai terület a Duna-menti rész volt, így a korábban Palotai-szigetnek hívott Újpesti öbölben 1913-ban megrendezett úszás már újpesti eseménynek számított. A Balaton-Úszók Egyesülete és a Magyar Athlétikai Club rendezvényének 8. száma az újpesti és rákospalotai egyesületek tagjai részére kiírt verseny volt.[2] 1937-ből is hasonló híradás látott napvilágot: a palotai sziget és a MAC tutaja közti kb. 6. km-es távot kellett a versenyzőknek leúszniuk. A versenyt már a Magyar Úszó Szövetség rendezte, Halasy Olivér nyert immár tizedszer, utoljára még visszavonulása előtt. Sajnos palotai versenyzőről nincs adat, folyó és uszoda hiányában nemigen volt hol edzeniük fiainknak. 1898-ban az egyik mezei futó versenyt a palotai uszodától indították[3], aztán 1928-ban cikkeznek arról, hogy van egy uszodának csúfolt 20×16 méteres iszapos nyári fürdő (a Liva-malom melletti strand kellett, hogy legyen, bár nem nevezték nevén). A cikkben azon kesereg az író, hogy egy igazi fürdőre volna szüksége a palotai munkásoknak, hogy ne kelljen kijárniuk a megyeri Duna-partra.[4] A Liva strand az 50-es években szűnhetett meg. 1971-ben már nagyon vágyott az akkor sportvezetés új pályákra és uszodára is.[5] Aztán 1981-ben már arról írnak, hogy abban az évben elkezdődik az uszoda építése.[6] Ez a cikk kivételesen igaznak bizonyult és megépült a XV. kerület első uszodája a Széchenyi út 89. alatt. Bár van néhány magán uszoda a kerületben, a 2017-ben beharangozott, a volt Észak-pesti Kórház telephelyén megépítendő nagy uszodára hatalmas szükség lenne az egészségmegőrzés és a sport terén.

Vívás:

1893-ben íródott egy cikk Halácsy Antal vívómesterről aki Rákospalotán adott vívóórákat.[1] 1897-ben a palotai Park-vendéglőben (ez az 1840-es években épült legelső palotai vendéglő, “wirts-haus” volt, mely otthont adott később a palotai Casinonak is, és mely a palotai erdő szélén a vasút mellett nagyjából a mai Szilágyi u. 26. szám alatt állt) az UTE a Vívó-Egylet tartott bemutató vívást.[2] 1903-ban Halácsy Antal már a palotai Wágner-féle Gimnázium torna- és vívómestere, aki feltalálta a Turul labdajátékot.[3] 1905-ig maradt az intézményben, pár évente más és más gimnáziumokhoz szerződött el.

Túrázás:

A turistáskodás már az 1870-80-as években kezdett elterjedni. Mivel Palota 1845-től már elérhető volt Pestről vonattal, így az ide kigyaloglás nem volt különösebben népszerű, főleg, hogy az utak homokos talajúak voltak, inkább mindenki vonattal, lóvonattal érkezett. A Condor Kerékpár Egylet 1899-ben szervez kirándulást Rákospalota Újfaluról Gödöllőre. A Magyar Turista Egyesület 1901-ben is szervezett túrát Rákospalota-Fót-Dunakeszi útvonalon.[4] Ugyanebben az évben a Fővárosi Kerékpár Egylet is szervezett kirándulást, a Park Vendéglőnél volt a gyülekező.[5] Szintén ezévben a Fecske Kerékpár Egylet is szervez kirándulást Palotára.


[1] Budapesti Hírlap XIII.évf.182. szám, 1893.07.04 – 6. oldal

[2] Sport-Világ IV. évfolyam 26. sázm, 1897.07.18 – 9. oldal

[3] Herkules XX. évf. 20-21. szám, 1903.11.15 – 162. és 173. oldal

[4] Budapesti Hírlap 1901.05.15 132. szám 9. oldal

[5] Sport Világ 1901.04.14 13. szám 100. oldal


[1] Népszava LIII. évf. 290. szám, 1925.12.23 – 10. oldal

[2] Népszava XLI. évf. 139. szám, 1913.06.14 – 13. oldal

[3] Sport-Világ V. évf. 44. szám, 1898.11.30 – 6. oldal

[4] Népszava LVI. évf. 165. szám, 1928.07.22 – 20. oldal

[5] Népsport XXVII. évf. 68. szám, 1971.03.21 – 4. oldal

[6] Népszabadság XXXIX. évf. 19. szám, 1981.01.23 – 12. oldal


[1] Fővárosi Lapok 26. évf. 95. szám, 1889.04.07 – 701. oldal

[2] Fővárosi Lapok 8. évfolyam, 187. szám, 1871.08.17 – 866. oldal

[3] Fővárosi Lapok 14. évf. 223. szám, 1877.09.30 – 1072. oldal

[4] Fővárosi Lapok 17. évf. 119. szám, 1880.05.26 – 601. oldal

[5] Ujság VI. évf. 221. szám, 1930. 09.30. – 4. oldal


[1] Néprajzi értesítő 14. évf. 3-4 f. Rákospalota néprajzi leírása, 252-254. oldal

[2] Budapesti Közlöny 284. szám, 1890.12.11 – 3. oldal

[3] Sport-Világ VIII. évf. 1. szám, 1901.01.05 – 8. oldal

[4] BFL XV.16.f.285/5, Budapest térképeinek katalógusa 4239a Kiadó: Fischer Dezső és T.

[5] Nemzeti Sport XVI. évf. 242. szám, 1924.12.20 – 7. oldal

[6] Nemzeti Sport XII. évf. 4. szám, 2001.01.05 – 10. oldal


[1] Budapesti Hírlap XVIII. évf. 253. szám, 1898.09.13 – 7. oldal

[2] Vadász Lap 1901.06.25 18. szám 238. oldal

[3] Pesti Hírlap XXI. évf. 83. szám, 1899.03.24 – 6. oldal

[4] Sport-Világ V. évf. 44. szám, 1898.11.30 – 6. oldal

[5] Pesti Napló 59. évf. 123. szám, 1908.05.22 – 14-15. oldal

[6] Herkules II. évf. 9. szám, 1885.03.03 – 6. oldal

[7] Herkules IV. évf. 4. szám, 1887.01.23 – 7. oldal



[1] Vadász- és Versenylap XXI. évf. 17. szám, 1877.04.25 – 127. oldal

[2] Fővárosi Lapok 12. évf. 56. szám, 1875.03.10 – 244. oldal

[3] Hazai ’s Külföldi Tudósítások 44. rész, 1829.06.03.- 346. oldal

[4] Budapesti Hírlap 1856.10.21-i, 244. szám – 2. oldal

[5] Vadász- és Versenylap (Lapok a Lovászat és Vadászat köréből) 1. évf. 20. szám, 1857.11.05 – 338. oldal

[6] Budapesti Hírlap 1857.10.20-i, 239. szám – 3. oldal

[7] Vadász- és Versenylap 4. évf. 15. szám, 1860.06.03 – 237. oldal

[8] Hazai ’s Külföldi Tudósítások 43. szám, 1830.05.29 – 337. oldal

[9] Pesti Napló 3. évf. 676. szám, 1852.06.11 – 3. oldal

[10] Vadász- és Versenylap 9. évf. 35. szám, 1865.12.20 – 569. oldal

[11] Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok- és az akadélyverseny-sport, Budapest, 1922

[12] Új Idők XVIII. évf. 46. szám, 1912.11.10 – 506. oldal

Fischer Dezső, a kisvállalkozó

Bár vállalkozásai közel nem éltek meg annyi évet, mint Rákospalota ismert vállalkozóinak üzemei, mégis a ránk maradt képeslapjai fontos támpontok lettek Rákospalota 100 évvel ezelőtti történelmének megismeréséhez. Azért gondolom, hogy ő testesíti meg az igazi kisvállalkozót, mert próbálkozott folyamatosan a sok kudarc ellenére is, megpróbált talpon maradni és nem tett szert komoly vagyonra. Az alábbiakban pontokba szedve tárom az olvasó elé Fischer Dezső életútját.

Szegeden 1857.11.15-én született Fischer Mihály kereskedő és Gassner Katalin fiaként római katolikus családban. Ismert testvérei: Zsuzsanna 1848, Kornélia 1850, Ödön 1852, Géza 1854, Irén 1859.

A Szeged Belvárosi egyházközösség anyakönyvében található bejegyzés (Forrás: familysearch.org)

Ödönnel és Gézával együtt került Újpestre, illetve Rákospalotára, talán 1880 körül.

Első közkereseti társaságát Fischer Gézáné Farkas Erzsébettel indítja el, Újpest Fő út 55. szám alatt, vas- és szerszámkereskedést nyitnak (Forrás: HU BFL – VII.175 – 1882 – 0062).

1883-ban egyéni céget is indít, melyet 1890-ig működtet.

1884-ben elveszi az evangélikus Kalchbrenner Augusztát, aki a leányiskolát vezető Kalchbrenner Karolina unokahúga. Felesége apja: Kalchbrenner Ágoston kereskedő, anyja Veldáry Sarolta Karola. Schopper Károly az egyik tanújuk.

Rákospalotai házassági anyakönyvi kivonatuk (Forrás: familysearch.org)

1884-ben már Rákospalotán lakik, 1885-ben az újpesti vaskereskedése a Fő út 60. szám alatt működik (Forrás: HU BFL – VII.173.a – 1884 – 1011). Ez évben Schopper Gyulával közös céget hoz létre (Forrás: HU BFL – VII.183 – 1885 – 0702). Nejével Rákospalotán az Erzsébet u. 450-be költözik (ami később az 514-es majd a 2429-es telekszámot kapja). Ez a Sződliget-Kurta-Bem utcák által határolt telek, vélhetően a mai Sződliget u. 33-as (korábban Erzsébet u. 25-27.) számú ház

A Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjtemény “A rákospalotai határban fekvő uradalmi háztelkek, 1884” elnevezésű térképének részlete

1888-1889-ben az újpesti Fő út 75-ben lakik nejével a híradás szerint (bár szerintem csak keverték a cég címét és a lakcímet) (Forrás: HU BFL – VII.211.a – 1888 – 0375 és HU BFL – VII.173.a – 1889 – 0502). 1890-ben céget alapít Nádel Henrikkel (Forrás: HU BFL – VII.173.a – 1890 – 0631). 1891-ben ismét az Erzsébet utcai cím a lakcíme, és Nádel lakik a Fő út 60 alatt.

Időközben megszületnek gyermekei: Sarolta 1885-ben, Sándor 1886-ban, Károly 1888-ban, Auguszta 1891-ben, és Ágoston legutoljára. Mindannyian evangélikus vallásúak lesznek.

1891-től sajnos egyre többször kerül pénzzavarba.

1894-ben már árulja az újpesti Deák utcában levő házát.

1892-ben összeállt Fischer Lászlóval Újpesten a Fischer Dezső és Társa cégben.

1895.06.01-jén egy másik kereskedővel, az újpesti Heintzl Károllyal létesít társaságot (Forrás: HU BFL – VII.173.a – 1896 – 4004). Akkori címük már Újpest, Árpád út 62. (a korábbi újpesti Fő út lett Árpád útra átkeresztelve), de továbbra is Rákospalotán lakik. Cégük budapesti irodája a az VI. Erzsébet körút 26. szám alatt volt (Forrás: HU BFL – VII.173.a – 1896 – 4190, HU BFL – VII.183 – 1896 – 0517).

1898-ban is még az Erzsébet utcában lakik (Forrás: Tolnay Budapest évkönyve, Hiteles czim és lakjegyzék 1898. V. szakasz. 1566. oldal).

A Magyar Könyvszemle egyedüli rákospalotai nyomdaként említi 1901- és 1902-ben Fischer és Deutsch könyvnyomdáját, de ez is kérész életű vállalkozás lehetett. A Rákospalotai Közlönyt és Komáromy László gyászjelentéseit nyomtatták. 1903-ban Deutch Mózes már önálló nyomdát indított, legalább 1908-ig párhuzamosan működtek mindketten.

1902-ben kereskedő és már Rákospalotán a Fő út 59-ben lakik (Forrás: HU BFL – VII.221.a – 1902 – 0305). Ebben az évben a Rákospalotai Hitelszövetkezet képviselője is (Forrás: HU BFL – VII.221.a – 1902 – 0288). A Fő út 57-59. volt eredetileg Kalchbrenner Karolina iskolája. Az 1895. év táján épült fel az iskola új épülete a Fő út 70-72-ben. A Fő út 57-59. szám alatti épületeket a Marewitz, majd Wotzasik család lakta, ide a korábbi Kalchbrenner ingatlanba került vissza Fischer Dezső a családjával.

1904.05.01-jén indítja el nejével a Fischer Dezső és Társa céget ami papír-írószer, nyomdaipari vállalkozás és könyvkereskedelmi üzlet lesz. 1906-ban foglalják a a Fő út 57-59. szám alatti vagyonát tartozás miatt (Forrás: Budapesti Közlöny, 1906. november 29. 277. szám). Ezután folyamatosan voltak végrehajtási ügyei.

1907-ben már szikvízgyárat üzemeltet a Fő út 59-ben(Forrás: HU BFL – VII.222.a – 1907 – 0188).

1910-ben, mint a Rákospalotai Vendéglősök Szikvízgyára Rt. képviselője, ekkor a Fő út 57 a címe, és nyomdatulajdonos is (Forrás: HU BFL – VII.222.a – 1910 – 0742).

1911.05.01-jén indítja el a Fischer Dezső és Társa Faárugyárat, melyben Horváth Hugóval, mint famegmunkálók vesznek részt.

Forrás: Központi Értesítő 36. év. 1. félév 44. szám – 1911.06.01

1912.12.21-én fejezi be a nejével létrehozott cég és a faárugyár is a működését.

1913-ban, mint könyv- és papírkereskedő lakik továbbra is a Fő út 57-ben, a kiskorú Fischer Ágoston gyógyszerész gyakornokkal, aki Müller Vilmos gyógyszerésznél tanul (Forrás: HU BFL – VII.222.a – 1913 – 0460), lánya ekkor megy férjhez.

1916-ban Fischer még mindig a Fő út 57-ben él, Horváth Hugó pedig az Erzsébet u. 22-ben és mindketten famegmunkálók. Fischer ekkor már sem papír- és könyvkereskedelemmel, sem nyomdászattal, sőt szikvízzel sem foglalkozik.

Forrás: A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916 (27. évfolyam 10. rész) rákospalotai címlistája

1918.11.13-án éjjel szívhűdés következtében hal meg a Fő út 57. alatti lakásán. Nejét túlélte, aki mindössze 53 évesen, 1918.03.20-án hunyt el. Talán a szívhűdés azt is jelenthette, hogy megszakadt a szíve.

Rákospalotai halotti anyakönyvi bejegyzése (Forrás: familysearch.org)

1918.04.30-án már arról értesülünk, hogy a Fortuna cipőgyár (IX. Mátyás u. 5.) tájékoztatja az olvasókat, hogy megvették a Fischer-Horváth-féle faárugyárat (ekkor már a Tavasz (ma: Bácska) utcából volt a telep bejárata).

Forrás: Budapesti Közlöny 52. évf. 100. szám 15. oldal – 1918.04.30

Forrás: Az Újság 20. évf. 46. szám 10. oldal – 1922.02.25

1922.02.25-én már eladót toboroz Hajnal Miksa a fakereskedésébe, amit Fischerék telkén nyitott 1922.04.10-én. 1927.12.18-tól Hajnal Miksa Fakereskedelmi és Építőanyag Rt.-je működik a telepen egészen 1949-ig. Ezután kerül ide a Szarka-féle Kismotor- és Gépgyár (a mai Jármű Rt. jogelődje).

Bár Fischer Dezső vállalkozásainak egyike sem élte meg a felnőttkort és elenyésztek, a nyomdaipari vállalkozása révén készült rákospalotai képeslapok örökre hirdetik nevét és sok információval látják el a mai kor kutatóját.


Aranyfestés és templombelső készítés: Komáromy László

Aranyfestés: mikor egy helyiség belső felületeit aranyhártyával, vagy igazi aranyfestékkel díszítenek.

Komáromy László templombelső-készítő 1839-ben született. Sok minden nem ismert róla. Cégét 1870-ben alapította. A Fő út 49-ben működött, mely még ma is ipari jellegű: a Rákospalotai Múzeum költözne vissza a Széchenyi térrel szembeni, de a Fő útról számozott két telekre. A sarki 47-esre és a mellette levő 49-esre, melynek nem is rég még a Fő út felőli részén egy tüzép működött, a Széchenyi tér felé néző fele, pedig ma ideiglenes önkormányzati parkoló. Ez a munka – a templombelső készítés – nem hagyott, hagyhatott úgy nyomot, mint egy harang, vagy egy orgona. A faszobrokra, a szépen elkészült festésre nem írta fel a mester a nevét, csak az átadó ünnepségek alkalmával készült leírások emlékeznek arra, hogy ezen munkákat ki végezte.

A cég hirdetése 1908.11.01-jéről (Forrás: Honi Ipar 9. évf. 21. szám. 23. oldal)

Komáromy László halotti anyakönyvi bejegyzése: 1907.09.11-én hunyt el a Fő u. 49-ben, neje Schill Paula (Forrás: familysearch.org)

Bár az újságcikk csak 65 évesnek említi, a lényeg szerepel a híradásban: megbecsült tagja volt Palota közösségének és sok-sok templombelső köszönhette neki pompáját. (Forrás: Pesti Hírlap 29. évf. 217. szám 12. oldal – 1907.09.12)

Ebből a cikkből pedig, ami számunkra érdekes: hogy gazdagnak titulálják és nem mint aranyozót, hanem mint koporsógyárost említik. (Forrás: Pesti Hírlap 30. évf. 36. szám 11. oldal – 1908.02.09) 

A cég Komáromy halálakor foglalkozott tehát a templomok belső berendezési tárgyainak elkészítésével, a falak és a tárgyak aranyozásával és legalább 1880-tól kezdve koporsókészítéssel és temetkezéssel is. Műbútor- és egyszerű asztalos, festő, aranyozó, faszobrász végzettségű munkások voltak Komáromy keze alatt.

Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötete (1911) tartalmazza a rákospalotai gyárak ismertetését, köztük Komáromy cégét is.

A mai telek nagyjából 3000 m2, durván 800 négyszögöl. A Fő út 49. felől lehetett a lakóháza, és mögötte a Széchenyi tér felőli telekfélen pedig az üzem. A fél telek így 400 négyszögölt adna ki, ami adatot Borovszky is említ. Kívülről egy fatelep benyomását kelthette, hiszen a padokhoz, szobrokhoz és oltárokhoz sokféle faanyagra volt szükség.

Az 1898-as Budapesti czím- és lakásjegyzék aranyozó vállalkozói, neje Schill Paula apja és testvére is aranyozó volt.

Ahogy fentebb olvashattuk az 1900-as évek második feléből a cég számos munkáját említik: a cég telepe melletti rákospalotai főplébánia templom munkáit 1900-ban fejezték be, 1902-ben az oltárt renoválja az újlaki plébániatemplomban (Forrás: Religio, 61. évf. 1902. 2. félév. 10. szám 78. oldal), 1904-ben 1060 koronáért készíti el a rákosszentmihályi plébániatemplom oltárát (Forrás: Rákos Vidéke, 1904. A zebegényi templom oltáraranyozását 1909-ben készítette a cég (Forrás: Új Ember 56. évf. 2408. szám 6. oldal, 1994.0918). Csak katolikus templomokon dolgozott.

A cinkotai templom oltára és szószéke 1891-ben készült Komáromy keze alatt. Érdekes, hogy több cikkben is Lajosra “keresztelték át”. A szelevényi templomban 1911-ban szintén a Komáromy cég készíti el az oltárokat, gyóntatószéket, szószéket sok ezer koronáért (Forrás: Szelevény és templomai. Kiegészítések a Tiszazug történetéhez, írta: Tóth Zsuzsanna, 1994).

Az ipartestület elnöke 1893-1906 között Komáromy László volt (Forrás: Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931))

Tóth Zsuzsanna ismerteti, hogy Komáromy haláláig volt az általa alapított Ipartestület elnöke, a Takarékszövetkezet igazgatótanácsának tagja, a Társaskör és a Függetlenségi Kör tagja is.

A csányteleki templomban 1901-ben az oltárokat és a szószéket készítették el (Forrás: Honismeret 2004, 32. évf. 2. szám 98. oldal)

Komáromy László neje, Schill Paula apja, testvére is aranyozó volt, Schill János is már 1870-ben szerepel a címjegyzékben mint aranyozó, ő mindvégig Budán működött. Paula anyja végül szintén a Fő út 49-be költözött, itt is halt meg 1912-ben. Paula lánytestvére Lujza 1899-ben szintén a Fő út 49-ben hunyt el , kinek férje Levandovszky József is aranyozó volt Komáromynál.  Elmondható tehát, hogy az 1900-as évekre felfuttatott cégben több családtag is dolgozott. Komáromy fia István is a cégben dolgozott, ő vesztette el kisfiát villamosgázolásban. Komáromy László halála után pár évvel fia Komáromy István azonban már csak mint temetkezési vállalkozó szerepel a híradásokban.

Komáromy István házassági anyakönyvi bejegyzése 1911-ből. Ebből kiderül, hogy Komáromy László és neje örökbe fogadták, neje lánytestvérének a fiacskáját. Neje, Lohmann Johanna a Kalchbrenner Karolina alapította lánynevelő Fő út 70-es számú új épületében lakott. Ekkor már temetéssel foglalkozott.

Komáromy László halála, 1907 után pár évvel a cég elsorvadt, a következő pár évben több haláleset is volt a családban, Komáromy István a későbbiekben már csak koporsókészítéssel és temetkezéssel foglalkozott. Az 1923-as címjegyzékben még itt a Fő út 49-ben tevékenykedik, az 1928-as címjegyzék szerint viszont már az Erdősor (Bartók Béla) u. 8. alatt végezte az ipart. A telephelyet átengedte Révész Hugó sertéskereskedőnek, a koporsók készítéséhez elég volt ő maga is.

1945 és 1949-ben mint tisztviselő szerepel az ellene indított népbírósági perben. Az akkori 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 13.2 pontja alapján azért fogták perbe, mert megvádolták azzal, hogy “valamilyen katonai jellegű alakulatnak személy vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményhez segítséget nyújtott”.  Ekkor a Kassa u 82. cím alatt lakott.

Az utókor megemlékezett Komáromy Lászlóról, utcán neveztek el róla (1940 előtt). Az 1953.03.12-én hozott Fővárosi Tanács VB határozatát követően Telek utcává nevezték át. Sajnos a szocializmusban tömegével neveztek át utcákat, e sorsra jutott ez az utca is.

Szlezák Ráfael, a harangöntő

Jelen cikkem a Helyem Házam Palotám 2018. évi 4. számában jelent meg.

Aki szeret rádiózni az tudja, vagy emlékszik rá, hogy délben a Kossuth Rádióban egy-egy templom harangozását lehet meghallgatni. A harangozáskor elhangzik, hogy mely település harangja szól, és a harangöntő neve is elhangzik….. A “..Szlezák Rafael öntötte Rákospalotán…” mondat de sokszor hangzott el!

Millisits Máté és L. Kiss Katalin tollából már olvashattunk a Szlezák László-féle öntöde történetéről (Harangöntöde centenárium – Örökség 14. évf. 9-10. szám 2010. 09-10 hó). Szlezák (1870-1953) 1911-ben Thury János, majd  fia Ferenc műhelyét vette át Egry Ferenctől, mely üzemben már 1902-től üzletvezető volt. Unokaöccse Szlezák Rafael (1887-1959) 17 évvel fiatalabb volt nála, ő 1903-ban kezdett el a műhelyben dolgozni. Mindketten a mai Szlovákia területéről, a nagyszombati járásban található Ispáca községből származnak. Rafael unokabátyja keze alatt dolgozott évtizedeken át, együtt öntötték a háborús rekviráció után pótlandó, illetve az újonnan rendelt harangokat. Szlezák László 1934-ben (64 évesen) az akkor 6 éves Gombos Lajost – aki második nejének még a házasságuk előtt született gyermeke volt – adoptálta, fiának tekintette, és önmaga utódját látta benne. Ez a döntés szolgálhatott Rafael kilépésének alapjául, aki ekkor 47 éves volt és úgy érezhette – talán joggal – hogy akkor itt neki már nincs keresnivalója, mert unokabátyja nem neki fogja átadni a későbbiekben a harangöntő műhelyt.

1935-ben László tőszomszédságában a mai XIII. kerületi Frangepán u. 80. szám alatt megnyitotta műhelyét (László műhelye a Frangepán u. 77-ről, tehát az utca túloldaláról nyílt, és a hosszú telek átért egészen a Petneházy u. 78. szám alá.) László műhelyében a legjobb években akár százan is dolgoztak, László vezető volt, az irányító szerep jutott neki, s nem csak a fizikai munka. Ezzel szemben Rafael haláláig maga is öntötte a harangokat, természetesen segédei segítségével. Nyilván az sem tett jót a békességnek, hogy Rafael konkurenciát csinált Lászlónak. Útjaik szétváltak.

1911-es reklám, a Thury műhely átvételét követően (Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lapok 54. évf. 39. szám – 1911.09.24)

Rafael műhelynyitási hirdetése (Forrás: Néptanítók lapja 68. évf. 17. szám. 1935.09.11)

Rafael hirdetése 1938-ból (Forrás: Néptanítók lapja 71. évf 9. szám – 1938.05.01)

A konkurenciaharc ékes bizonyítéka a hirdetés első mondata: “Ügyeljen a keresztnévre.” (Forrás: Néptanítók lapja 72. évf. 7. szám – 1939.04.01)

A Friss Újság 1948.07.25-i (169. szám 4. oldal) számából megtudjuk, hogy 3 év alatt 300 harangot öntött Rafael

Budapest, 1956. augusztus 21. Szlezák Rafael harangöntőmester egy harang díszítésén dolgozik a Minőségi Bronzöntöde harangöntödéjében. (Forrás: MTI Fotó – Zinner Erzsébet)

Budapest, 1957. november 18. Bálint György a nyárádi római katolikus templom egymázsás harangját csiszolja Szlezák Rafael harangöntőmester rákospalotai műhelyében. (Forrás: MTI Fotó – Horvát Tamás)

Budapest, 1958. szeptember 24. Szlezák Rafael 71 éves harangöntő mester 56 éve önti a harangokat, jobbkeze az unokája, Bálint György, akivel szállítás előtt kipróbálják a Tengelic-szőlőhegy község temploma részére készült harangot. Az idős mester a budapesti Rákospalotán lakik, a Zrínyi utcában. A mester készülő munkái: csiszolja a kunhegyesi templom 18 mázsás harangját, vár tőle Hegykő községi tanácsa egy 10 mázsás harangot és a kazincbarcikai temető ravatalháza egy 25 kilogrammos lélekharangot. (Forrás: MTI Fotó – Lónyai Mária)

A Rafaellel készült utolsó cikk (Forrás: Népszava 86. évf. 173. szám – 1958.07.24)

A Budapest XV. kerületi 1959-es halotti anyakönyv bejegyzése (Forrás: familysearch.org)

Özvegyének hirdetése (Forrás: Népszabadság 17. évf. 211. szám – 1959.09.09)

A II. világháború alatti évekről nincs adatunk a működéséről, és azt sem tudjuk, mi szél hozta őt Palotára. Könnyen lehet, hogy valamelyik orgonakészítő javaslatára költözött ide. 1942-ig még biztosan a pesti címen dolgozott. 1946-ban Palotán a Klára u. 23-ban (ma ez az Istvántelken fekvő utca Újpesthez tartozik) lakik, műhelye pedig a Zrínyi u. 28. alatt működik. 1949-ben átköltözik a Köztemető (korábban Czabán Samu, ma Cserba Elemér) utca 16. szám alá. 1951-ben államosítják az üzemét, 1957-ben visszakapja. 1959-ben 72 éves korában a Szövőgyár u. 1. szám alatti házban éri a halál. Érdekesség, hogy 70 évesen még megnősült, újdonsült özvegye Adorján Mária próbálkozott az üzemet tovább vinni, illetve a félkész harangokat befejezni. Első neje (akit 1912.07.07-én vett el) Cirkó Regina 1955-ben hunyt el. Lányuk Szlezák Margit Ágnes 1913.04.26-án született és 1932.09.03-án ment hozzá Barcs István kötélgyártóhoz. Szlezák Rafael, és lánya Margit házassági tanúja egyébként Szlezák László volt. A képeken látható unokájáról (?) Bálint Györgyről nem sikerült adatot gyűjtenem. Unokabátyja – László – 1953-ban hunyt el, az ő nevelt fia Gombos Lajos vitte tovább az öntés hagyományát, akinek fia Miklós ma Őrbottyánban önti a harangokat (http://www.harangontes.hu). Szlezák Rafaelnek 2014-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott a XV. kerületi Önkormányzat.

Azt látni kell, hogy mire önállósodott, addigra a világháború miatt se pénz, sem kellő anyag nem igen állt rendelkezésre, hiába volt lehetőség rengeteg harangot pótolni. Unokabátyja szerencsésebb időben tudta a műhelyét felfuttatni, amikor az egyházak még vagyonosabbak voltak, és nem utolsó sorban még Nagy-Magyarország területéről voltak megrendelések.

Bár a Szlezák László név több harangra került felvésésre, tudjunk róla, hogy vagy 4000 harang esetén nem szól róla a fáma, de Rafael verítéke is kellett ahhoz, hogy elkészüljenek és mind a mai napig délben hallhatóak legyenek. Rákospalotán az ev. nagytemplom, a Juhos utcai kis ev. templom, a Máv-telepi Jézus Szíve plébániatemplom harangjai is Szlezák kéz által készültek.

Szlezák Rafael műhelyében, a maga öntötte harangjai (a lista természetesen nem teljes):

  • Abaújdevecseri ref. templom, 1935, nagyharang
  • Agárdi ev. ref. templom, 1937
  • Ajkai rk. templom, 1939
  • Albertirsai ev. templom, 1959
  • Alsóberecki ref. templom, 1958
  • Aranyosapáti r. kat. templom, 1948
  • Bagi plébániatemplom, 1952
  • Balatonszárszói rk. templom, 1939
  • Bátai plébániatemplom, 1939, Hunyadi emlékharang
  • Bekecsi gör. kat. templom, 1947
  • Béri ev. templom, 1948, kisharang
  • Bihardancsházai ref. templom, 1959, kis- és nagyharang
  • Bodrogkeresztúri r. kat. templom, 1954
  • Borsodnádasdi Szent István templom, 1947
  • Botpaládi ref. templom, 1956
  • Budapest-Fasori Evangélikus templom, 1948, középharang
  • Budapest-Felsővizivárosi Szent Anna plébániatemplom, 1947, Szent Anna harang
  • Budapest-Budavári ev. templom, 1948
  • Budapest-Újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom, 1949, középső- és kisharang
  • Budapest-Istenhegyi rk. Szent László plébániatemplom, 1938, nagyharang
  • Budapest-Józsefvárosi Szent József plébániatemplom, 1948, Szent Katalin harang
  • Budapest-Kőbánya Feltámadt Krisztus templom, 1958, nagyharang
  • Budapest-Rákoskeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplom, 1950, Jubileumi harang
  • Budapest-Rákoshegyi ref. templom, 1940
  • Budapest-Szemere-telepi Szentséges Szűz Mária és Mihály Arkangyal kopt templom, 1936
  • Budapest-Pestszentimrei Szent Imre plébániatemplom, 1947
  • Budapest-Wekerle-telepi ref. templom, 1948
  • Budapest-Kispesti Rózsatéri ref. templom, 1948
  • Budapest-Pesterzsébeti Szabó-telepi ref. imaház, 1948
  • Budapest-Remetekertvárosi Szentlélek plébániatemplom, 1939
  • Budapest-Soroksár-Újtelepi Fatimai Szűzanya plébániatemplom, 1959, középső harang
  • Celldömölki ev. templom, 1950
  • Csengődi rk. templom, 1939
  • Csongrádi ref. templom, 1948
  • Csornai Jézus Szíve templom, 1939
  • Csorvási ref. templom, 1938, kisharang
  • Csókakői r. kat. templom, 1959
  • Csömöri ev. templom, 1958, nagyharang
  • Dámóci gör. kat. templom, 1957
  • Drávaszentesi rk. templom, 1939
  • Dunavarsány-Délegyházai ref. templom, 1939
  • Érdi ref. templom, 1937
  • Felsőregmeci ref. templom, 1937
  • Fóti ref. templom, 1947, középső harang
  • Fülpösdaróci ref. templom, 1956
  • Füzérradványi ref. templom, 1953
  • Garabonci rk. templom, 1939
  • Gesztelyi ref. templom, 1959
  • Gyöngyösi ref. templom, 1948, kis- és nagyharang
  • Győrteleki ref. templom, ÉN
  • Hajdúbagosi ref. templom, 1949, kisharang
  • Hegyháthodászi ev. templom, 1948
  • Hernádnémeti ref. templom, 1957, két harang
  • Ikladi ev. templom, 1959, Hősök harangja
  • Jászboldogháza Szent Család plébániatemplom, 1949, középső harang
  • Jászkarajenői Nagyboldogasszony plébániatemplom, 1949, Szent László harang
  • Jászkiséri Szent Kereszt felmagasztalása templom, 1956, nagyharang
  • Kabai ref. templom, 1937, nagyharang
  • Kalocsai-Szőlőhegyi Szent Péter plébániatemplom, 1939, kisharang
  • Karcsai ref. templom, 1949
  • Karmacsi rk. templom, 1938
  • Kányi gk. templom, 1939
  • Károlyfalvi r. kat. templom, 1935 kisharang
  • Kazincbarcikai temető, lélekharang, 1958
  • Keceli Szentháromság plébániatemplom, 1947 mindkettő, Magyarok Nagyasszonya harang, Szent István harang
  • Kenézlői gk. templom, 1939
  • Kisari ref. templom, 1946, nagyharang
  • Kisecseti rk, harangláb, 1957, kisharang
  • Kisgécpusztai vas harangállvány, 1954
  • Kiskőrösi Szent József plébániatemplom, 1948 mindkettő, középső- és kisharang
  • Kiskunmajsai Kisboldogasszony plébániatemplom, 1947, lélekharang
  • Kocsordi unitárius templom, 1937
  • Kunhegyesi ref. templom, 1953, nagy- és kisharang
  • Kunszentmiklós ref. templom, 1957, kisharang
  • Lácacsékei gör. kat. templom, 2 harang, 1950 és 1954
  • Lácacsékei r. kat. harangláb, 1948
  • Magyargéci rk. templom, 1957, kisharang
  • Mersei ev. templom, 1959
  • Mezőzombori ref. templom, 1949
  • Miskolci Nagyboldogasszony gör. kat. plébániatemplom, 1949, 1995-ben a középharang megrepedt, leszerelve
  • Miskolc-Tetemvári ref. templom, 1938, 1997-ben az Ödön harang megsemmisült
  • Miskolc-Felsővárosi ref. templom, 1949
  • Miskolc-Görömbölyi ref. templom, 1959, nagyharang
  • Mohácsi Szent István király (ferences) templom, 1938
  • Mohácsi Szent Kereszt (Püspök) templom, 1937
  • Móricgát-pusztai ref. templom, 1959 – az utolsó műve
  • Nagyatádi r. kat. templom, 1956
  • Nagymarosi Szent kereszt felmagasztalása plébániatemplom, 1948 Boldogasszony harang
  • Nagyoroszi rk. templom, 1949, nagy-, közép- és kisharang
  • Nagyrábéi ref. templom, 1952, Bethlen harang
  • Nyárádi r. kat. templom, 1957
  • Nyékládházi Szűz Mária Szeplőtlen Szíve templom, 1939
  • Nyergesújfalui Szent Mihály rk. templom, 1949
  • Nyíri r. kat. templom, 1938
  • Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Székesegyház, 1947, közép- és kisharang
  • Nyírlugosi rk. templom, 1939
  • Nyírpazonyi gör. kat. templom, 1948, nagyharang
  • Orosházi ref. templom, 1949, nagyharang
  • Pápai Kisboldogasszony-templom, 1938, Hadifogoly hősök emlékére
  • Pécsi Szent István templom, 1954 Szent István harang
  • Penészleki gk. templom, 1939
  • Pitvarosi ev. templom, 1948 mindkettő, nagy- és kisharang
  • Pomázi Szent István király plébániatemplom, 1948, Boldogasszony harang
  • Porcsalmai gör. kat. templom, 1956
  • Repceszemerei rk. templom, 1939
  • Sajókazai ref. templom, 1938
  • Ságújfalui rk. templom, 1938, nagyharang
  • Sárospataki r. kat. templom, 1938, két (vagy három?) harang
  • Sárospataki ref. templom, 1949 és 1951, két harang
  • Sárospataki gör. kat. templom, 1948
  • Sátoraljaújhelyi r. kat. főplébánia, 1950
  • Somogyszobi r. kat. templom, 1938
  • Sóskúti r. kat. templom, 1935 Szent Erzsébet harang
  • Szakácsi rk. templom, 1939
  • Szamosújlaki ref. harangláb, 1953
  • Szanki ref. templom, 1937
  • Szegedi Honvéd téri ref. templom, 1948 mindkettő, nagy- és kisharang
  • Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért plébániatemlom, 1938, Szent György harang
  • Szendehely-Katalinpusztai fa harangláb, 1955, kisharang
  • Szilaspogonyi rk. templom, 1948, nagy- és középharang
  • Szolnoki ref. templom, 1948, legkisebb-, közép- és nagyharang
  • Taktaharkányi ref. templom, 1955
  • Tapolcai Nagyboldogasszony templom, 1947
  • Tapolcai protestáns templom, 1937
  • Tiszadadai ref. templom, 1946, nagyharang
  • Tiszaladányi ref. templom, 1948
  • Tiszaroffi ref. templom, 1947, nagy- és középharang
  • Tornai rk. templom, 1939
  • Tótkomlósi ev. templom, 1949, delelő harang
  • Turai plébániatemplom, ÉN, lélekharang
  • Veresegyházi ev. templom, 1937, nagyharang
  • Vissi gör. kat. harangláb, 1946
  • Vizslási rk. templom, 1949
  • Zalkodi gör. kat. harangláb, 1938
  • Zsombói rk. templom, 1939

Források: A harangadatokat nagyrészt a http://www.magyarharangok.hu oldalon (külön köszönet Bajkó Ferenc úr hozzájárulásáért), illetve a Szabad Nép, az Új Nemzedék, a Néptanítók Lapja, a Nemzeti Újság hasábjain találtam meg. További források: Patay Pál: Zempléni harangok, uö: Beregi harangok, uö: Szatmári harangok, uö: Vasi harangok, uö: Nógrád megye harangjai, Dudás Lajos-Kőhegyi Mihály: Csongrád régi és mai hangjai.

További képek

Forrás: mandadb.hu – Keszthely, 1932, jobbról a második Szlezák Rafael

Forrás: darabanth.com – Szlezák 1950-es céges levelezőlapja, térképpel

Képeslap – vélhetően 1915 tájáról, az évben szentelték fel ugyanis a templomot. A kalapos bajszos úr középen tán Szlezák László, a bal szélen Ráfael lehet.

A Magyarság Képes Melléklete – 1925.04.30 (10. szám 15. oldal) – Baloldalt kalap nélkül Szlezák László, mellette kalapban Ráfael.

A Magyarság Melléklete 1925.07.09 (20. szám 15. oldal) – jobbra Szlezák László, középen Ráfael

Palotai orgonakészítők

A palotai emberek sem gondolnák, hogy az országban hány száz rákospalotához köthető orgona készült a régmúltban. Látni fogják alább, hogy Palota-Újfalu hány utcájában működött hosszabb-rövidebb ideig orgonakészítő műhely.

Az Országh-család

Tisztázásképpen álljon itt a család férfitagjainak életrajza. Az idősebb és fiatalabb titulus sokszor okozott keveredést ama kevés cikkben, mely eddig megjelent a mesterekről. (Forrás: Magyar Katholikus Lexikon)

I. Országh Sándor életrajza:

(Kunszentmárton, 1807. 03. 10. – Budapest, 1876. 04. 12.): orgonaépítő mester. Először apjától megtanulta az asztalos mesterséget, majd Szegeden vélhetően Kováts István (1797-1843) műhelyében orgonaépítést tanult. 1836-ban áttelepedett Kecskemétre, orgonaépítő műhelyt nyitott. Élete során mintegy 8-10 új orgonát készített.

II. Országh Sándor életrajza:

(Kecskemét, 1838. febr. 25. – Rákospalota, 1917. nov. 17.): orgonagyár-alapító. Az orgonaépítést apjától (I. Sándortól) kezdte tanulni, utolsó segédéveit Fazekas János (1806-74) pozsonyi, majd pesti orgona- és zongorakészítő műhelyében töltötte. Mestere leányát, Johannát vette feleségül. Eleinte apósával együtt Országh-Fazekas néven dolgoztak Pesten, de egy év múlva már önállóan dolgozott saját műhelyében. 1862. XI. 4-én kapott iparengedélyt, de már 1861-ben megalapította az Országh Sándor és Fia Orgonagyárat, melyet 1908-ig vezetett.

Gyermekeik (keresztelésének ideje): Sándor Károly (Kiskunmajsa *1861.08.12), Gizella Johanna (*1863.03.05), Emília Johanna (*1864.10.16), Adalbert (*1868.10.08), Emma Johanna (*1870.11.21), Imre (*1873.01.31), Aurélia Terézia (*1974.08.11), László Géza (*1878.06.23), Mária Ottilia (*1880.03.21). Sándoron kívül minden gyermek a Terézvárosban született.

III. Országh Sándor életrajza:

(Kiskunmajsa, 1861. aug. 11. – Rákospalota, 1902. ápr. 18.): orgonaépítő – Apja (II. Sándor) mellett dolgozott az orgonagyárban korai haláláig.

Országh Antal életrajza:

(Kecskemét, 1852. dec. 4. – Nagyvárad, 1922. nov. 25.): orgonaépítő – Bátyjával, Sándorral együtt folytatta apjuk mesterségét, részt vett a gyár alapításában. 1898-ban kivált bátyja pesti gyárából és Nagyváradon rendezte be műhelyét. Többnyire mechanikus és pneumatikus kúpládájú orgonákat készített. Műhelyének címe 1902-ben: Nagyvárad, Fő u. 51.

A palotai orgonaépítés története

Ahogy fentebb olvashattuk a céget 1861-ben indította apósával II. Országh Sándor. Az alábbiakban, a fellelt híradásokból állítottam össze a cég történetét és az e cégből kisarjadzott többi vállalkozást. Elmondható, hogy a XX. század első felében Rákospalota volt az ország orgonaépítő-javító központja.

Első fellelt hirdetés, ekkor a Király utcai címen (Forrás: Katholikus néplap 19. évf. 46. szám. 366. oldal – 1866.11.15)

1869.12.05-én közölték a lapok a hírt, hogy I. Országh Sándor császári és királyi orgonakészítővé lett kinevezve. A család nagyjából 1870-től használja a “h”-t a vezetékneve végén.

Hirdetés 1871-ből még mikor a Szondi utcát Steinernek hívták. (Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lapok – 14. évf. 7. szám. 223. oldal – 1871.02.12) 

A cég alakulásától 1861-től 1871-ig székelyt a Király utcában, ezután költözött át a Szondi utcába, ahol a későbbiekben az iroda maradt, a gyártás 1898-tól Palotára került.

Hirdetés 1875-ből, már a Szondi utcából. (Forrás: Néptanítók lapja 8. évf. 19. szám. 356. oldal – 1875.10.15)

Hirdetés 1878-ból, az új Szondi utcai címről (Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lapok 21. évf. 38. szám 1221. oldal – 1878.09.22)

Egyes cikkek szerint az Izabella u . 83-ban is volt telephelye a cégnek. Nos ez a Szondi u 36. szám alatti ház másik címe, lévén saroktelekről, saroképületről van szó.

A Pázmány utca 31-33 szám alatt hosszú évekig maradt a gyár, az átszámozást követően kapta a 41-es számot. (Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lapok 41. évf. 49. szám 783. oldal – 1898.12.04)

A cég számlája 1902-ből. A számla (Forrás: saját tulajdon) fejlécét ha megnézik, látják a gyárépületet szemből és hátulról. Szemből a Pázmány utca felől, hátulról a vasút felől. A két iker épület még áll, sajnos egy telekmegosztás miatt a nagy épület homlokzata a telekhatárra került, és emiatt 2017-ben lebontották a 120 éves épületet. Egy korábbi, 2014-es utcaképet láthatnak itt:

Ezen a 2012-es képen jobban látszik a már lebontott hátsó főépület.

1902-ben meghal a legifjabb Országh Sándor, így a 64 éves apja önállóan viszi a gyárat. Apja testvére Antal már rákospalotai költözésükkor önállósította magát és Erdélyben, Nagyváradon települt le. 1908-ban, 70 évesen fiainak Lászlónak és Imrének adja át az üzemet. Lászlóról vannak a későbbiekben információink, ő viszi tovább a mesterséget (Forrás: Központi Értesítő 1908.04.02 33. évf. 1. félév 27. szám 555. oldal). Imre 1918-ban Tobolszkban (Oroszország) hadifogságban hunyt el.

1923-tól az Eötvös u 93-ban székel a cég, a Pázmány utcai telepet 1920-ban eladták anyagi okok miatt. (Forrás: Néptanítók Lapja 56. évf. 10-11. szám 24. oldal 1923.03.15)

Az Országh Sándor és Fia cég 1927-ben szűnik meg hivatalosan (Forrás: Központi Értesítő 1927.12.29 52. évf. 52. szám 1103. oldal). László 1934-ben már a jogutód cég nevében hirdeti magát.

A Pázmány utcai telep megszűntével a kivált mesterek közül többen önálló cégbe fogtak. Özv. Országh Sándorné a Bethlen u 58-ba költözött. (Forrás: Néptanítók Lapja 67. évf. 8. szám 321. oldal 1934.04.15)

A cég 1935-ben már ismét Újvárosban lakozik a rövid Óvárosi kitérő után. (Forrás: Néptanítók Lapja 68. évf. 19. szám 768. oldal 1935.10.01)

Váradi Miklós és Barakovits az Országh-féle műhelyben tanulták ki a szakmát (Fővárosi Közlöny 25. évf. 27. szám 923. oldal – Erzsébetvárosi templom orgona ügye) és kezdtek 1920-ban saját vállalkozásba (Forrás: Néptanítók Lapja 54. évf. 42-44. szám 43. oldal 1921.11.03) 

1926-ban Várady és Barakovits különvált. (Forrás: Néptanítók Lapja 59. évf. 17-18. szám 42. oldal – 1926.05.01)

Váradi Miklós pedig a Damjanich utcában talált új telephelyet. (Forrás: Néptanítók Lapja 59. évf. 17-18. szám 44. oldal – 1926.05.01)

Pobuda József társával szintén már 1922-ben feltűnik Palotán. Pochlin Alajos pár év múlva már mint csak zongorahangoló szerepel a lakcímjegyzékben (Kinizsi u. 41.) (Forrás: Néptanítók Lapja 55. évf. 25-27. szám 49. oldal – 1922.07.06)

1926-ig még orgonákkal foglalkozik, 1928-ban már csak zongorákkal. Akkor Kassai utca volt már az utca neve, ami a mai Palánk utca amúgy. (Forrás: Néptanítók Lapja 59. évf. 33-34. szám  48. oldal – 1926.09.04)

Utolsó hirdetése 1942-ből való (Forrás: Néptanítók Lapja 75. évf. 10. szám 515. oldal – 1942.05.15)

Országh László 1945.03.27-én halt meg Budapesten. Barakovitsról sincs hír a II. világháború utáni időszakból. A tiszaroffi református templomban az ő orgonája szól (Forrás: MaNDA) 1941-ből. Váradi Miklós (1883-1962) azonban tovább üzemeltette műhelyét, igaz csak a túlélés volt a cél, lévén a kommunizmusban az orgonaépítés és általában az egyházi beruházások nem élveztek prioritást. Ismert munkája a kenderesi ref. templom 1923-as Angster orgonájának az 1949-es felújítása (Forrás: MaNDA).

Utolsó hirdetése 1960-ból. (Forrás: Új ember 16. évf. 2. szám. 4. oldal – 1960.01.10)

A tudását ő is továbbadta fiainak, a cég ma is él, jelenleg Kőbányán működik. További történetük itt olvasható: https://varadi-orgona.hu/

Az Angster gyár, mely Pécsett működött, 1942-1950 között működtetett fióküzemet Rákospalotán. Barakovits berendezéseit vették át, az államosítás után megszűnt az 1867-ben alapított cég, melynek szellemiségét a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. viszi tovább 1992 óta. Továbbiak itt: http://pomorgona.hu

Bár Rákospalotán ma már nincs orgonakészítés, öröksége még évszázadokig meghatározó lesz, ha templomi zenét hallunk. A római katolikus Magyarok Nagyasszonya Főplébánia templom (1900), a Juhos utcai evangélikus templom (1872) és az újpesti Egek Királynéja templom (1911) is Országh-féle orgonával van felszerelve.