Házszámozási rend Palotán

– Mint magyar nemes: tiltakozom! Igenis, tiltakozom! Ősi kúriám falát nem fogjátok holmi számokkal összefirkálni!

– Urambátyánknak nincsen igaza! II. József is számot íratott a bécsi Burgra!

– Ő megteheti, mert nem magyar úr! Csak kalapos király! Egy nemesembert nem lehet megszámozni, mint egy birkát! Ez nem áll az alkotmányban… Nincs a Hármaskönyvben …

– De urambátyám, 1785-öt mutat a kalendárium …

– Elég baj az! Bezzeg másképpen volt a régi szép időkben …

Így reagáltak a magyar nemesek az országgyűlésen mikor II. József 1786-ban kiadta a népszámlálással párhuzamosan a házak számozásáról szóló rendeletét először Magyarországon. II. József, mint felvilágosult uralkodó, a trónon töltött évek alatt folyamatosan azon munkálkodott, hogy birodalmát korszerűsítse. Javaslatai ugyanakkor megelőzték a korát, így nem teljesíthette be fő életművét. Halálos ágyán majdnem minden rendeletét visszavonta, beleértve a házszámok kötelező felhelyezését is.

A népszerűtlenség egyik oka az is lehetett, hogy időnként megbélyegző jellege is volt a házszámozási procedúrának: Prágában például a zsidókat vették ekképpen nyilvántartásba. A Habsburg-monarchia cseh és osztrák tartományaiban a sorozást szolgálta, Bécsben pedig a rendőrség még a koldusok és csavargók kiszűrésére is igyekezett használni. A bécsi polgárok ellenérzései miatt azonban a számozás sokáig csak a hivatalos iratokban jelent meg, a házak falán nem.

Hát akkor hogy is tájékozódtak régen az emberek a városokban számozott házak, utcanév táblák nélkül? Bizony, kissé nehézkesen: templomok vagy boltok, fogadók, vendéglők cégérei szerint igazodtak el. A cégérek még a múlt században is fontos útbaigazításul szolgáltak különösen az írni-olvasni nem tudó falusiak számára. A pesti Aranykéz utca vagy Dob utca (régen Három dob utca) még ma is őrzik a régi kocsma cégérek emlékét.

Japánban, ahol sem Tokióban, sem a többi nagyvárosban nincsenek utcanevek az eligazodás mégsem olyan bonyolult, mint az idegenek hiszik: a kerületeken belül részkerületek, azon belül házcsoportok alapján lehet behatárolni a célt, maguk a házak pedig meg vannak számozva. Igaz, aki azt szeretné, hogy könnyen megtalálják, kis térképvázlatot nyomat a névjegyére vagy üzletének reklámjára.


A fenti rövid kis házszámtörténeti összefoglalót, érdekességeket a netről ollóztam össze. De mi is lehetett a helyzet ezzel kapcsolatban Palotán? Nem én vagyok az első, aki Palota esetében kutakodott e tekintetben. Rátonyi Gábor Tamás 2015-ben már foglalkozott ezzel. Jelen cikkben az ő észrevételeire alapozva viszem tovább, vizsgálom felül és pontosítom a rendszert.[1] Néhány mondatát – idézőjelek között – átemelem e cikkbe, úgyse tudnám azokat jobban megfogalmazni, s a továbbiakban csak RGT jelzéssel hivatkozok rá. Kutatásom alapja az 1928-as Rákospalota rendezett tanácsú város belsőségének térképe ill. Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet 1941-ben kiadott Rákospalota és Pestújhely térképe, melyek információt tartalmaznak a házszámozásról is, továbbá a mára kialakult rend. Ezeknek alapvetően erősíteniük kell egymást, de pár helyen ellentmondás van, amit alapvetően magyarázni szükséges. Ezek későbbi átszámozások ill. téves szerkesztésekből adódhatnak. A későbbi átszámozásoknak nyomának kellene lennie a tanácsi ill. önkormányzati jegyzőkönyvekben.

Ide tartozik még alapinformációként a főváros közterület-elnevezés témakörét szabályzó 94/2012. számú rendelete, s annak a házszámozási rendjét meghatározó paragrafusa, melyet egy az egyben beillesztek ide.

21. §
(1)
A sorszámozást az alábbiak szerint kell megállapítani:
a) a Dunára merőlegesen haladó utcák számai mindig a Dunához közelebb eső ponttól kezdődnek. A Dunával párhuzamosan haladó utcák számai a pesti oldalon a Rákóczi úthoz közelebb eső végüktől, a budai oldalon a Széchenyi Lánchídhoz közelebb eső pontjuktól kezdődnek,
b) a mellékútvonalakon a sorszámozást a főútvonalaktól kell kezdeni. Ha egy mellékútvonal több főútvonalhoz is kapcsolódik, akkor a helyi viszonyokat figyelembe véve kell a sorszámozás irányát megállapítani,
c) a számozás 1-gyel kezdődik és a számok kihagyás nélkül emelkednek a közterülethez csatlakozó utolsó ingatlanig, akkor is, ha a közterület több kerületet érint,
d) utcánál a számozás növekedésének irányába nézve jobb oldalon a páratlan, bal oldalon a páros számokat kell alkalmazni. Egy oldalon beépített utcánál – ha a másik oldal beépítésére belátható időn belül nem kerül sor – a számozás folyamatosan emelkedik (1, 2, 3 stb.),
e) a terek épületeinek, telkeinek számozása folyamatosan emelkedő számsorrendben az óramutató járásával ellentétes irányban történik. A számsor a Duna vagy a Rákóczi út, valamint a Széchenyi Lánchíd felől betorkolló utca jobb oldalán kezdődik, és a bal oldalon ér véget,
f) kialakult számozás után megosztott ingatlanok eredeti (alátörés nélküli) sorszáma megszűnik, s az újonnan kialakított telkek számának megfelelően, a számsor növekedésének irányában az a, b, c, d stb. alátörést kap (pl.: 19/a, 19/b, 19/c),
g) kialakult számozás után egyesített ingatlanok az eredeti sorszámukat megtartják (pl.: 13-17),
h) lakótelepi és lakóparki épületek házszámszámozását a használatbavételi eljárással egyidejűleg kell megállapítani.
(2)
Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérni csak a helyi hagyományok figyelembevételével lehet.

Az igazi kezdetekről nekem nincs kellő infóm. Ám a már többször említett 1883-as országos felmérés során adózási szempontok miatt készített birtokrészleti jegyzőkönyv már házszámokat is tartalmaz. Utcanevek nem találhatók ebben a jegyzőkönyvben, de szelvényszám és dűlő megnevezés van, így a – jelen esetben csak a hivatali – tájékozódás ez alapján történt. S nem meglepő módon az előfelvételi lapokon is megjelennek a jegyzőkönyv ház számai. A jegyzőkönyvbeli 60-as házszámhoz Hampel Antal[2], míg a 62-eshez Fellner József[3] földbirtokos tartozik, akikről Horváth Csaba már írt cikkeket; s a rajzon szépen meg is jelennek a hozzájuk kötött épületek, a 60-as szám a mai Énekes utca 12/a alatti irodaépület ill. a torkolat másik sarkán az Énekes utca 10/b szám alatti lakóház. Ha jobban belemélyedünk e számok rendjébe, akkor azt figyelhetjük meg, hogy ez a számozás minden dűlőben újból kezdődik, így ugyanezen jegyzőkönyv más ívein, még pl. a Nádastó dűlőbeli földterületeknek is vannak ház számai. Ez a rendszer hasonlít a feljebb említett Japánban megmaradt rendszerhez.

Arról sincs infóm, hogy ezek a számok ekkor meg is jelentek-e e házak falain. Gyanúm szerint még nem. Így itt feltehetőleg még nem feltétlenül a mai – szűkebb – értelemben vett házszámokról lehet szó, habár ebből fejlődhettek ki.

„Ami biztosan tudható, hogy Rákospalotán még 1860-ban is telekszámozás volt, például a mai nevelőintézet, a volt Sommariva-kastély a 339-es számú telken állt (mai címe: Pozsony u. 36). Az utcanevek és házszámok kérdése általában akkor került egy-egy település hatósága érdeklődésének a fókuszába, amikor rendezett tanácsúvá vált, ekkortól ugyanis az utcanevek elnevezése és a házszámozás megállapítása is hatósági feladattá vált. Ez Rákospalotán 1923-ban következett be (ekkortól lett város az addigi nagyközség), 1923-tól tehát már bizonyosan a mai utcaszámozási rendszer volt érvényben (de vélhetően már korábban is élt a ma ismert szisztéma). Olyan irat, ami a rákospalotai telekszámozást felváltó házszámozási rendszer bevezetésének pontos dátumát is megadná, nem került elő egyelőre.”

Az 1860-as térképen a volt Sommariva-kastély telkén a 247½ szám látható, de mint a fenti példa is mutatja, két nyilvántartási rend futhatott együtt párhuzamosan. Az egyik a birtokrészlet száma, a mai helyrajzi szám, a telekingatlan nyilvántartási számának akkori megfelelője és a ház száma, ami a mai házszámozásnak felelhetett meg, de ekkor még inkább az épületek hatósági nyilvántartása lehetett.

Érdekességképpen ezen a térképen található ½ és ¾ kiegészítő számjellel ill. a betűjellel ellátott ‘házszámozás’ is, de mindenhol az alapszám mellett. Pl. 33, 33½ és 33¾. Ha RGT-nél ez nem elírás, akkor az általa jelzett szám a ház száma lehetett, mivel a 247-es szám az akkor szomszédos temető Szövőgyár utca kastély felőli oldali részét jelölte, míg a másik oldalit a 247a. Azaz a 247-es telkek (Sommarivai és az ótemetők) valaha egyek lehettek, s ez csak úgy logikus, ha ez a térképen látható szám a birtokrészlet száma, s nem a ház száma.

„Azt hihetnénk, hogy Palotán a házszámozás középpontja valamelyik ősi utca (Kossuth, Fő vagy Régi Fóti), vagy a központi terek valamelyike (Széchenyi, Hubay Jenő), de nem: a Pozsony utca az origó (maga a Pozsony, volt Vasút utca is régi, de nem tartozik a legelső utcák közé). A Pozsony utca mindegyik keresztutcája innen kezdődik 1-es számmal, vagyis például a Sződliget utca 1., és a Károlyi Sándor utca 1. is a Pozsony utca sarkán van. Kivétel persze itt is van: a Fő út, hiszen az folytatólagosan halad keresztül rajta. Így a Pozsony utcától Pest és Fót határa felé egyaránt nőnek a házszámok.”

Ez a kivétel zavart egy kicsit és alaposabb nyomozásba kezdtem. Nyilakkal láttam el az 1928-as térképen Palota összes utcáját, s hasonlókat tapasztaltam pl. a Fő út Kossuth utcától a Széchenyi térig tartó szakaszán, a néhai Grófi úton a patakig, ami akkor a belterület határa volt a várossá válás idején, s a Kossuth utcán. A Fő út további szakaszába futnak be a Pozsony utca felől induló házszámozású utcák.

Ismerve az akkori községháza helyét, illetve innen a fóti birtokközpont felé történő grófi hazautazás feltételezhető útvonalát, össze is áll a kép, hogy mi is lehetett a rendszer. A községházáról kiinduló utcák számozása innen kezdődik, s a Fő út – Pozsony utca – Grófi út útvonalat követve, erről az útvonalról induló utcák számozása innen indulnak, s ez is a fontossági sorrend. Lásd a Fő út Újpest felé eső szakaszát. Feltehetőleg ez a rendszer nem a nagyközséggé váláskor lett kialakítva, hanem jóval korábban, amikor a grófnak még nagyobb beleszólása lehetett a település életébe, de már a néhai községháza épületének megépítése után, mivel ez a kiindulópont. Ez a rendszer jellemzően nem mond ellent RGT által megfigyelteknek. A mellékelt térképen ezeket a ‘kibocsájtó’ útszakaszokat zölddel jelöltem, s zöld pontsorral Palota akkori határát.

Palota fejlődése nem állt le a fenti rendszer kialakulása után, s ezt is kezelni kellett. Egy olyan rendszert kellett kidolgozni, ami folyamatosan és nyilvánvalóan megadja az utcák házszámozásának rendjét, s ehhez nagyon alkalmasok voltak a nagy vonalas dolgok, a vasút és a patak. A térképen a vasutat feketével, a patakot kékkel jelöltem, s Pestújhely határát kék pontsorral. A kialakuló utcarend beleilleszthető egy – kisebb torzulásokkal kialakult – derékszögű rendszerbe, így van egy ÉNy-DK irányú és egy DNy-ÉK irányú utca-nyomvonalvezetés. Az előbbiek házszámozása a váci vonaltól, az utóbbiaké a pataktól indulnak, s a házszámozások is ezzel együtt. Bizony a ma már Újpesthez tartozóterületeken is a vasúttól indultak a számozások, csak ott a Duna felé és nem attól elfelé, míg a vasúttal párhuzamos utcák a Fő út vasúton túli – már Újpesthez tartozó – szakaszától induló számozásokkal. Igaz ez a Villasorra is.

De hogy nem legyen minden egyszerű, az eddig vázolt rendszer a pataktól északra nem teljes mértékben áll fenn. Ott egy másik, s akár a gróf által (vagy ellene?) inspiráltatott rendszert alkottak meg a szabályalkotók. Itt ugyanis a DNy-ÉK irányú utcák házszámozása – az alapkoncepciónak megfelelően – a patak felől indult. Csakhogy az erre merőleges irányú utcák számozása a grófi út felé növekednek, ott érnek véget. A térképen pirossal jelöltem a ‘befogadó’ útszakaszokat. Azaz a Grófi út és a Külső Fóti út között az alaprendtől eltérően megfordult a számozás iránya. Ez a rendszer már mindenképp a várossá válás után került kialakításra, s hogy miért így, az egy nagy kérdés, az okát nem tudom.

De egy kicsit térjünk vissza a vasúton túli újpesti területre.

„Istvántelekről például (emlékszünk ugye, hogy 1950-ig az is Rákospalotához tartozott) bizonyosan tudjuk, hogy 1950-ben, mikor Újpesthez került a városrész, megfordították a házszámozást, így az Istvántelki úton is, ahol ma az 1. van, ott voltak a nagy számok. Az Istvántelki nagymozgó nevű mozi például eredetileg az Istvántelki út 4. szám alatt volt, ma ugyanez a telek az Istvántelki út 69-71. számot viseli. Újpesten ugyanis „rendesen” Pest felől számozódik minden, s mikor megkapták Istvántelket, akkor észlelték, hogy itt minden „fordítva” számozódik, így az utcák házszámozását egyszerűen megfordították.”

Itt egy kis pontosításra szorul RGT feltételezése, mert bizony az átszámozás még Palota életében megtörtént. Az 1928-as térképen még a fent vázolt – pestivel ellentétes – rendszerben volt a házszámrend, de az 1941-es térképen már fordítva.

Pestújhely és Újpalota házszámozási rendje illeszkedik a fővárosi koncepcióhoz; a további részletek RGT eredeti cikkében találhatók meg.

„Hogy Budapest többi volt elővárosával mi a helyzet, nem tudom megmondani, egyáltalán nem lehet kizárni, hogy ezekben a ma már fővárosi kerületként számontartott településeken is volt házszámváltozás. Kettőnek próbáltam utánajárni, a XVI. és a XXII. kerületek ismerőit kérdeztem, hogy volt-e a városrészekben házszámváltozás, de nem tudtak ilyesmiről.”

Próbálkozások voltak, de a feltehető ‘helyi ellenállás’ miatt ez nem történt meg, s mint látható a mai – előzményeivel talán ’89 óta létező – szabályozás elismeri a helyi hagyományok figyelembevételét. A ’60-as években több fordulóval próbálták egységesíteni a házszámozás rendjét, de végül is 1967-ben, s feltehetőleg végleg, levették a napirendről. Erről lásd az alábbi 1967-es VB jegyzőkönyveket[4]. Így érthető RGT ismerőseinek ‘nemtudása’.

Pár szót még említeni érdemes a korai térképeken megjelenő utcanevekről is.

„Nincs a birtokomban bizonyító erejű írásos emlék ennek az okáról, de nyilvánvaló: a rákospalotaiak világképének a közepén nem Pest vagy Budapest helyezkedett el, hanem a saját településük. Az utcák számozását sem a Budapest-irány határozta meg, hanem a saját városközpontjuk. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a Fő utat egy időben „Pestről jövő útnak” nevezték, vagyis nem ők mentek Pestre (Pestre menő út), hanem a pestiek jöttek ide, Palotára. Azt gondolom, nagyon egészséges lokálpatrióta szemlélet ez, …”

Az első utcanév jellegű felirat az 1860-as térképen jelenik meg, szám szerint három. A három kivezető út visel nevet, a Pesttel, Újpesttel és Fóttal kapcsolatot biztosító utak. Ezek megnevezése rendre ‘Pestről vezető út’, ‘Káposztás Megyeri-út’ és ‘Fótra vezető út’. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az elnevezés a fóti birtokközpontra fókuszál, azt tekinti a szemléletmód központjának. Pestről Fótra az irányultságot tükröz, míg Megyeri az mellérendeltséget.

1: https://bpxv.blog.hu/2015/06/20/hazszamok_hazszamozas_rakospalota_numero_telekszamok_helyrajzi_szamok

2: https://rakospalotaanno.hu/2019/09/22/a-hampel-villa/

3: https://rakospalotaanno.hu/2019/09/27/az-erkovy-villa/

4: https://library.hungaricana.hu/hu/view/HU_BFL_XXIII_102_a_1_1967-09-13/?pg=232&layout=s

Az első Depeche Mode koncert

A Facebookon működő Rákospalota Anno Képei csoportban leltem meg jelen bejegyzésem témáját. Bármilyen is hihetetlen, de 1985.07.23-án az akkori Volán-pályán (ma: Reac-pálya) fellépett mintegy 10 ezer ember előtt a még mindig létező Depeche Mode együttes. ez volt a Vasfüggönyön inneni első koncertjük.

Egy 2013-as remek jegyzet is készült a visszaemlékező szervezőket megszólaltatva, itt érhető el.

A Youtube-on fent van a koncert felvétele, leginkább csak vágóképekkel, de így is nagyon érdekes felvétel:

Hogy miért is volt ez anno akkora szám?

A Budapest Sportcsarnok (max: 12.500 fő) 1982 kora tavasszal, a Petőfi Csarnok pedig 1985 áprilisában került átadásra (max: 3.500 fő). Ezeken kívül még a Népstadion és a Kisstadion (max: 14.000 Fő) szolgált nagyobb koncertek megtartására. Próbáltam összeszedni, a még mai fejjel is ismert sztárok fellépéseit:

1982: Uriah Heep

1983: Amanda Lear, Tina Turner, Carlos Santana, Johhny Cash, Chick Korea, Chuck Berry

1984: Boney M.

1985: Dire Straits

Nyilván nem teljes a lista, de látható, hogy a kezdetekben nem volt dömping külföldi sztárfellépőkben. Igazi modern (1980-as évekbeli) banda pedig addig talán nem is lépett fel itthon. Ezért is volt kuriózum a nagyságrendileg 10-11 ezer néző előtt megtartott rákospalotai koncert. A nézők kétharmada ugyan állítólag NDK-s turista volt, még így is több hazánkfia volt itt, mint a későbbi PeCsa-koncerteken bármikor.

Akiknek furcsa neve és furcsa szakmája volt: Haering Ede és Haering Hertha

Bizonyos Haering Ede polgári iskolai tanító 1875-ben kezdi meg tanítói tevékenységét. Előbb tanító helyettes Budán a III. kerületben, a Korona utcai iskolában, majd Sepsiszentgyörgyön segéd tanító. 1894-től a Szegeden a II. kerületi állami fiú polgáriban, aztán a szintén Szegeden levő III. kerületiben. 1893/4-től preparálással tölti a szabadidejét.

Független Magyarország 1905.10.22 (4. évf. 1293. sz. 21. o.) – magasztaló cikk Hearing Ede munkáiról

1905-ben az Országos Királyi Tanáregyesület már ajánlotta beszerzésre Haering preparátumait. 1906-ban aztán megnyitotta kis műhelyét.

Vadászat és Állatvilág 1906.07.15 (6. évf. 14. sz. 160. o.)

1908-ban az üzeméből növi ki magát a Műipar és Tanszergyár Rt. 1910-ben nyugdíjba ment az iskolából. A cégben műszaki igazgatói pozíciót töltött be. 1917 után az üzem szüneteltette tevékenységét, még 1923-ban is ez volt a helyzet. Utána nem hallunk a cégről többet. Ezek az évek nem kedveztek az ilyen sok munkát igénylő ámde szűk megrendelői körrel rendelkező vállalkozásoknak.

1857-ben született, 1903-ban vette csak el feleségét (Schwecht Hermina Vilma, szül.: 1861), holott idősebb lányuk Hertha már 1892-ben megszületett. Nagyon kevés adat maradt fenn a családról. Mindenesetre a lány örökölte apja kézügyességét, szorgalmát és a preparáció iránti érdeklődést. Lehet, hogy valamiért az üzem vezetésével összekülönbözhetett, mindenesetre Rákospalotán kötött ki a család.

Köztelek 1911.09.30 (21. évf. 77. sz. 2455. o.)

Ede 1914-ben hunyt el, ekkor a Batthyány u 15-ben éltek. Felesége 1950-ben hunyt el. Fiából, Oktáv Sándorból körorvos lett, Palotán házasodott 1922-ben. Vélhetően az ő fia, aki szintén Ede volt járt a Wágner Manó Gimnáziumba.

Hertha fivére lakásában az akkor Erzsébet (Sződliget) u. 7. sz. alatt lakott és kezdetben méhészkedett, mint oly sokan akkor Palotán.

Magyar Méh 1921.05.hó (42. évf. 5. sz. 95. o.)

1923 után egy ideig nincs hír róla. Aztán már, mint apja tevékenységének folytatója bukkan fel:

Palota Újpest 1931.12.24 (11. évf. 50-52. sz. 8. o.)

Mivel Hertha mindig bérlő volt, így nehéz megállapítani, hogy az Erzsébet u. 7. és 9. szám esetén arrébb költözött-e egy házzal, vagy csak az 1928-as házszámkorrekció miatt módosult a cím. Az 7-ből elvileg 11-es lett, a 9-es pedig már a módosítást követő házszám volt.

1933 őszétől újabb helyen, az Állomás köz 3-ban lakik már, és újabb hirdetéssel jelentkezik:

Nimród 1933.11.10 (21. évf. 32. sz. 516. o.)

Hivatalos Közlöny 1936.02.15 (44. évf. 4. sz. 82. o.)

1937. tavaszán ismét az Erzsébet (Sződliget) utcában találjuk:

Vadászat Halászat 1937.02.28 (5. évf. 4. sz. 44. o.)

Nimród 1938.01.20 (26. évf. 3. sz. 47.)

És végül 1938 legelején visszatér a szülői házba, a Bem u. 28. sz. alá. Persze nem igazán érthető, hogy miért került vissza 1939 év végén az Erzsébet u 33. alá megint egy kis időre. Utolsó hirdetése 1944-ben jelent meg. A II. vh. után könyvelő szakmát tanulta ki. Hajadon maradt haláláig, ugyanakkor nem tudni miért változtatott végül nevet és lett Hargitai. Mivel Brassó környékén született (akkor: Türkös, ma: Négyfalu) merülhetett fel benne ez a vezetéknév és talán nem akart német hangzású névvel élni, mikor már borítékolható volt a német vereség.

Vadászat Halászat 1944.03.15 (12. évf. 5. sz. 50. o.)

Apa és lánya 50 éven át preparáltak, ebből 30 éven át Rákospalotán készítették a minőségi munkákat. Tán még mindig vannak olyan gyűjtemények vagy magánházak, ahol az ő munkáik lógnak a falon.

A Sín utca 24. igazolható története

2012-es állapotában

Erről a házról Buza Péter történész Palotai Tegnapok c, művében azt írja, hogy Palota legrégebbi épülete lehet és a Dózsa-féle parasztháborút és egy palotaromot is felemleget könyvében. A parasztlázadáshoz köti A Rákospalota monográfiája c. kötet, Borovszky, de Zsemley Oszkár is a Kőrakásdűlő elnevezés kialakulását. A palotai jobbágyok az itteni urat akár ki is végezhették és a palotát fel is gyújthatták. Ásatások ez ügyben nem zajlottak, leírások nem maradtak fenn, így az egész történet a történelem homályába vész. Strauch és Szabó szerint a 18. században hordták el a romok alól a csontokat. Az 1884-es Palota-térképen a Kőrakás-dűlőt cca. a mai MOL benzinkút helyén találjuk. Egy másik, Buza könyvében bemutatott dűlő-térképen pedig a mai Pozsony utca és a Szilas patak közötti résznek jelölik, durván a mai Dal utcától nyugatra, át a vasúton a Fóti úttól északra nagyjából az Attila utcáig bezárólag. Nos ha egyszer a XV-XVI. században volt is a dűlőben palota – aminek még az írmagját is elhordták – az is a Sín utcai háztól több 100 méterre helyezkedett el.

1884-as térkép, rajta a Kőrakás dűlővel. stilizált és pontatlan ábrázolás, csak a fontosabb épületek, helyek bemutatásához készült

Ami bizonyos: Pósta Béla 1892-ben talált egy több száz sírból álló temetőt a mai Géza fejedelem tér alatt. Elképzelhető, hogy a temetőtől nem messze – a vasútvonal helyén, illetve ma már az újpesti oldalon – feküdt talán a Nyírnek(?) hívott település, mely a tatárjárásig állhatott fenn ( mivel a legkésőbbi datált, a sírokból előkerült érmét 1204-ben verték). Ennek lehetett központja az ominózus uradalmi épület (palota), aminek a maradványai után kapta a dűlő a Kőrakás nevet. A vasút mindkét oldalán sok homokbucka volt annak idején, így nem elképzelhetetlen, hogy az uradalmi épület egy magasabb ponton helyezkedett el. A vasút majd a lóvasút építésével egyidejűleg megkezdődött a környék rendezése is, szép lassan eltűntek a homokhalmok és beépült a környék. A Géza fejedelem tér és a Püspök-villa is része volt a Kőrakás-dűlőnek, a tér helyén 130 éve még egy 6 méter magas bucka magaslott.

A keveredés, miszerint a Sín u. 24 -nél találta meg Pósta a temetőt azért esett meg, mert a Leánynevelő intézet 1889-1899 közt a Sín u. 24-ben működött és innen költözött át a Püspök-villaként nyilvántartott Pozsony utca 36. szám alatti villába és annak parkjába így a Leányjavító és a Püspök-villa azonos helyszínt takar, de az ásatások idején ez nem így volt.

Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13 század (Budapest Régiségei 31. szám, 1997). c. munkájában világossá teszi a helyszínt, mivel a Pósta által a helyszínről készült beszámolót közli. Tehát a Sín u. 24. számú ház alatt nem feküdt Árpád-kori temető.

De ha nincsenek középkori alapok, akkor vajon mikor épülhetett az épület?

Az 1860-as palotai térképen még nincs rajta az épület. Felbermayer Ágoston palotai ponyvagyáráról híradás első ízben egy 1870-es hirdetésből értesülünk: August Felbermayer 1840-ben lett bécsiből pesti polgár, vászonkereskedőként kezdte, majd saját céget alapított 1846-ban.

Gazdasági Lapok 1870.07.10 (22. évf. 28. sz. 390. o.)

Akkor még a mostani Sín utca nem létezett, ezért ez a megfogalmazás a ház helyére nézve. Az özvegy vitte tovább a gyárat, akit Brandstädter Fraciskának hívtak leánykorában. Egy 1861-es újság beszámol arról, hogy már özvegy lett Franciska, egy 1864-es példánya pedig arról tájékoztat, hogy akkor már Beniczky Károly feleségeként vitte az üzemet.

Sürgöny 1861.07.30 1. évf. 173. sz. 4. o.

Sürgöny 1864.07.10 4. évf. 156. sz. 4. o cégbejegyzések rovata

Mindezekből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy 1860-1870 között épülhetett az épület és 1864-1870 között, de inkább 1870-ben költözhetett Palotára a gyár. A legvalószínűbb, hogy az 1869-es parcellázás során vették meg a területet és épült fel a főépület (a későbbi Sín u. 24.) és a melléképületek 1870-re. A gyár Pestről, Józsefvárosból, a Sörgyár u. 12. szám alól költözött Palotára. Goelles János Beniczky Kornélia férje volt, így vett részt a cég vezetésében, halála utána Beniczky Károly lett gyermekei gyámja.

Budapesti Közlöny 1879.11.08 (13. évf. 258. sz. 8874. o.)

Budapesti Közlöny 1880.02.07 (14. évf. 30. sz. 978. o.) a hirdetmény igazolja, hogy Károlyitól vették a telket, nem volt megelőzőleg a teleknek más tulajdonosa. Az egyes végrehajtások során valamiért nagyvonalúan bántak a területek meghatározásával, hol 2000+500, hol 3000 négyszögöl volt az árverés tárgya.

Károly a cég jegyzését 1864-72 közt látta el, 1875-ben már végrehajtást foganatosítottak ellene. Az 1878-81-es években már a házaspár is folyamatosan végrehajtás alá került. Benciczkyékről a későbbiekben már nincs hír. Az 1883-as Palota-térképhez készült birtokrészleti jegyzőkönyv (MNL OL S79-No. 609/1) szerint akkor már Bossányi László tulajdona a telek. Ezzel össze is vág a következő hír:

Váczi Hírlap 1888.12.02 (2. évf. 49. sz. 3. o.)

Az 1883-as térképen látszik a kert kialakítása és a gazdasági épületek is. Az akkori Mária (a mai Sín) utca ér véget az emeletes háznál, ami a mai 24-es számú épület.

Az 1884-es nyaralónegyed térképen már Bossányi van felvezetve a telekre. A területek nem egyeznek a hírlapi adatokkal, de itt is látszik, hogy 3 helyrajzi számon volt nyilvántartva a teljes terület. A pirossal jelzett telkeket adta el Károlyi gróf, a zöldek még megvásárolhatóak voltak.

Jónásék és az állam között történt ingatlancsere 1899-ben volt (de ezt a Püspök-villa történeténél ezt már leírtam). Jónás Emil és Huszár Mária nem itt lakott aztán, hanem az Erzsébet (ma: Sződliget) u. 12-ben ill. 20-ban volt lakcímük (ez még vizsgálat tárgya, hogy csak házszám módosulás volt-e, avagy arrébb költöztek). Két fiuk született ifj. Emil (1903) és Elemér dr. (1899). Elemér numizmata lett és a Nemzeti Múzeum őre volt korai, 1939-es halála előtt. Id. Emil 1934-ben hunyt el, a halotti értesítőjén a Mária u. 24-es ház van megjelölve, mint postacím.

A ház tehát a család birtokában volt legalább 1934-ig, de bérlők lakták. 1939-ben már Kovács Rezső és nejéé az épület, lehet Elemér halála után váltak meg az épülettől. A II. vh.-t megelőzően Kleinék laktak az épületben. A gazdasági épületek nagyjából a Belső közből nyíló Sín u 19/b ás 21/b helyén állhattak. Elképzelhető, hogy valamelyik átépítve még része a mai épületeknek. Feltételezem, hogy az épület a II. vh. után tanácsi (önk.) tulajdonba került, a házat lakásokra osztották (ami korábban is megtörténhetett már) és lassú állagromlása azóta is tart. Időközben a lakásokat értékesítették, a homlokzatra sajnos még nem jutott pénz.

Összefoglalásként tehát, amit biztosan lehet állítani, hogy nincs középkori története az épületnek, ami csak nagyjából 1869-ben épült, a telket pedig szép lassan feldarabolták és már csak a vasút és az épület közötti telekrész az, ami megmaradt a majd 3000 négyszögöles kertből. Vitatkoznék a kerületi építészeti értéklappal a tekintetben, hogy hutirai Lukácsy Sándor telke ezen telek alatt (ettől délre) helyezkedett el egészen a mai Sín és Sződliget utcák által határolt területen, márpedig mindenki a saját telkén építkezett és lakott. Barokkos elemeket felfedezhetünk akkor is, ha az épület neobarokk stílben készült el annak idején, eltérően a többi villától, amik neoklasszicista/historizáló módban épültek. Sajnos általánosságban elmondható, hogy a legtöbb épület elvesztette homlokzati jegyeit, díszítéseit, a fényképek rendkívül csekély volta miatt helyreállításuk lehetetlen, sok esetben a saját kezű helyreállítás, a szigetelőanyagok, rossz osztású és méretű nyílászárók használata rontott is az arányokon.

A Püspök-villa 175 éve

Képeslap az 1900-as évek elejéről

A Püspök-villaként ismert épület a mai Rákospalotai Javítóintézet főépülete, mely a Pozsony utcára néz. A telek A Pozsony és Károlyi Sándor utcák találkozásánál található a 36-os szám alatt.

Sommariva Aurél őrgróf 1845.01.15 -én vette el Poroszlay Amáliát, akinek apja a Poroszlay Frigyes Debrecen kancellárja, főbírája majd polgármestere volt. Aurél apja Karl Sommariva őrgróf, számos rend tisztje volt (és aki 1858.05.13-án hal meg Rákospalotán 77 éves korában). A Sommariva család egy ezer éves család, Lombardia tartomány Lodi városából származnak. A császári seregben ezred van elnevezve róluk, Hannibal Sommariva vértes ezredével már 1810-11-ben járt Magyarországon.

Karl Sommariva márki 77 évesen 1858-ban meghalt Rákospalotán. Az értesítőt Landerer és Heckenast nyomtatta. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

A párnak 1851.05.03-án lánya született, Fóton anyakönyvezték, de ekkor már Palotán éltek. Az 1847-es Palota térképen utólagos rávezetéssel jelölték a Sommariva telket. Ezen tényekből arra lehet következtetni, hogy 1848-50 között épülhetett a ma is álló a Pozsony utcára néző villa. Bár ugyan a pár évvel korábban épült későbbi Hampel-villa akkortájt bérbe vehető volt, nem hiszem, hogy akár 5-10 éven át ott laktak volna Sommariváék, mielőtt ez az épület elkészült volna. Véleményem szerint a pár már az új házba költözött, ez dukált nekik – lehetett részben nászajándék is és hát egy gróf mégsem lakhatott akármilyen házban.

A térkép fejjel lefele ábrázolja Palotát, Halványan berajzolva rajta a mai Pozsony u, . a vasút alatt ott az áteresz (a mai aluljáró őse). Szép en megrajzolva a mai Batthyány u. mely végéről lehetett elérni az akkori eredeti állomásépületet, amit 1872-re lebontottak. Keresztformával jelölték a községen kívül álló korcsmát, a későbbi Park Vendéglőt. Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál

Az 1860-as térképen már jelölték a telket a házzal együtt. A Pozsony (Vasút) utcát korábban évszázadokig a Káposztásmegyerre vezető útként aposztrófálták csak. Forrás:: Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye

Amália 1872.05.18-án halt meg. Sommariva ekkor eladta az ingatlant. A vevő Horváth Mihály történettudós és püspök volt.

Poroszlay Amália halotti értesítője. A megözvegyült férj ezután Budapestre költözött. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

A Fővárosi Lapok 1872.10.23 (9. évf. 243. sz. 1062. o.) híradása az új tulajdonosról

Horváth Mihály az Akadémia értesítő szerint sokat tartózkodott Palotán a villában, mert lakcímeként nem csak a pesti háza, hanem a villa is fel volt tüntetve a nyilvántartásban. Tavasztól őszig lakhatott és dolgozhatott itt.

Vasárnapi Újság 1878.09.15 (25. évf. 37. sz. 592. o.)

Horváth Mihály 1878.08.19-én hunyt el Csehországban. Felesége 1904-ig élt, Ernesztin lánya 1865-ben született még a száműzetése során, őt 1883.11.27-én vette el Kristóffy József. Nestor fia 1866-76 közt élt, két gyermeke csecsemőkorban hunyt el, Jenő fia 1875-ben született. Ernesztin 1880-ban végzett a Veres Pálné leányiskolában, 1883 februárban volt az eljegyzése, azaz ahogy 18 éves lett, el is kelt. Azt gondolom, hogy nem sokkal ez előtt adhatta el az özvegy a villát, a nagykorúvá vált leánygyermek a villa eladásból kaphatta meg hozományként az örökségét. Ami bizonyos, hogy már 1879-ben meghirdette a villát eladásra:

Fővárosi Lapok 1879.04.20 (16. évf. 91. sz. 446 o.) – hogy a Püspök-villáról van szó azt onnan tudjuk, hogy Horváthék pesti háza volt a Pipa u. 6 sz. alatt.

Az 1883-as Palota térképen (Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál) a villa telkére is rá van vezetve, ami a birtokrész jegyzőkönyvben is szerepel, miszerint a telek, a villa, a kert, a gazdasági épület Benedek Gáboré. Benedekről annyit tudhatunk, hogy a kor legmenőbb aranyékszer, órakereskedését üzemeltette a korabeli Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcában.

Ez a korabeli árjegyzék a Darabanth Kft. aukcióján szerepelt.

Befektetés lehetett a zsidó kereskedő részéről az ingatlan megvásárlása, 1889-ben több ízben találkozhatunk a feladott hirdetésével:

Pesti Hírlap 1889.06.04 (11. évf. 153. sz. 11. o.)

Huszár András nevével 1876-ban találkozunk először, mikor is nejével megvesznek a mai Zuglóban egy telket a Hajtsár (Hajcsár) úton (a mai Nagy Lajos király útja, legkorábbi neve: Marhahajtó út). A közjegyzői irat gazdászként említi, ahogy azt is megtudhatjuk belőle, hogy neje Gries (Grisz) Katalin írástudatlan (HU BFL – VII.184.a – 1876 – 1546). A telekre engedély nélkül húznak fel egy házat.

Házépítésre 1883-ban kértek engedélyt, melyet 1885-ben kaptak meg. A házat 1890-ben adták el 22304 Ft-ért. 1892-ben Huszár már a Vasút u. 62. szám alatt földbirtokos (HU BFL – VII.185 – 1892 – 1788). A Vasút utca 62-63. volt a villa régi címe. Ezért feltételezhetjük, hogy 1891-ben kerülhetett a villa Huszár és neje tulajdonába.

Ebben az évben történt meg az a gimnázium életében először és utoljára, hogy nem a jelenlegi helyén működött (ha működött) az iskola. 1891. szeptembertől egész decemberig ez a hirdetés jelent meg:

Budapesti Hírlap 1891.10.15 (11. évf. 283. sz. 8. o.)

Mivel a gimnázium a Bartók Béla (Erdősor) utca és a Fő út között fekszik vagy 145 éve, ezért valószínű, hogy ugyan felsőbb engedélyhez jutott Wágner az átköltözést illetően, mégis az iskola nem tudta megkezdeni a működését, több, mint valószínű, mert az új tulajdonos Huszár András ezt megakadályozta. Ha Benedek Gábor szerződést kötött a terület értékesítésére vagy bérbeadására, akkor a szerződés valami oknál fogva kútba eshetett. Márpedig nem szoktak elköltöztetni egy gimnáziumot, hogy bizonytalan az új ingatlan sorsa, vagy nem ismertek a birtokbavételi körülmények. Persze ez csak feltevés a részemről. Ugyanakkor milyen érdekes, hogy már akkor felmerült az ingatlan intézetnek való alkalmassága.

A Javítóintézet 1889.11.05-én kezdte meg a működését a Sín u. 24-ben. Ekkor nevezeték ki az élére özv. turchánkai és kralovai Jónás Józsefné Turcsányi Emíliát. A telket az állam Bossányi Lászlótól vásárolta meg. A főépület jelenleg is áll, lakóházként funkcionál, a melléképületek már nem állnak, a telek is felosztásra került azóta. 1899.03.15-én költözik az intézet a Pozsony utcába, az építkezés ott 1904-ig tartott. Akkor készült el a díszes pergola, a kápolna és a bentlakó lányok elhelyezését szolgáló épületek. Huszárék cserébe megkapták a Sín u. 24. sz. alatti ingatlant.

Képeslap-gyűjteményemből: Üdvözlet Rákospalotáról – Vasút utca, a Leányjavító főbejárata – 1908

Huszáréknak egy lányuk, Mária, és két fiuk Pál András és József született. Mária 1898-ban hozzáment az igazgatónő fiához, Jónás Emilhez. Emil apja Dévaványán volt jegyző, Emil 1920-23 között a nagyközség utolsó bírája volt. Még abban az évben Huszáréktól ajándékba kapták (nagy valószínűséggel hozományként) a Sín u. 24 alatti ingatlant, majd létrejött az állammal az ingatlancsere (HU BFL – VII.203 – 1899 – 0146). Pál Frecska Lídiát, Frecska Dániel vendéglős lányát vette el szintén 1898-ban (saját vendéglője az akkor Bem u. 14-ben volt). József pedig beházasodott a Liva (Liwa) családba, az Apor utcába. Liwa Emmát vette el 1899-ben.

A mai Sín u. 24. a kép közepén lévő 1 emeletes épület, amely előtt ma elhalad az akkor még nem kiépült Sín(akkori nevén Mária) utca. Az 1883-as térképen látszik, hogy díszkert vette körül az épületeket. Bossányi László a korábbi Felbermayer ponyvagyár ingatlanához az özvegy Brandstetter Franciska új férjétől Beniczky Károlytól juthatott hozzá 1879-ben, annak végrehajtása során. Az épület 1865 körül épülhetett.

A Magyar Állam 1898 óta tulajdonosa az ingatlannak és az intézménynek, melyet már többször átneveztek, sőt internálótábor is volt falain belül a Tanácsköztársaság ideje alatt.

Az elmúlt nagyjából 175 évben tehát gróf, püspök, ékszerész, gazdász és az állam volt a villa tulajdonosa.

Az URAK, akik felavatták a Fradi-pályát

A palotaiak „mindenhol” ott voltak. Hogy-hogy nem ők voltak az elsők, akik a Fradi pálya gyepén rúghatták a bőrt:

Forrás: Nagy Béla: 75 éves a Fradi-pálya. 1911-1986. Mesél az öreg (és az új) stadion (Budapest, 1986) 6. oldal

A legismertebb és legtöbb halálos áldozatot követelő magyarországi merénylet palotai áldozata

1931.09.13-án éjfél után nem sokkal Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, rajta a Bécsbe tartó gyorsvonattal együtt. A palotai Morvay Alajos mozdonyvezetőt hősnek kijáró tisztelettel temették el.

„A mozdonyvezető és a fűtő emlékére nevük, a baleset helyszínének és időpontjának feltüntetésével a 424,004 psz. mozdonyon emléktáblát helyeztek el. Az 1932. február 11-én délután, a Keleti pályaudvaron tartott ünnepség után, a babérgirlandokkal feldíszített gép különvonat élén Biatorbágyra közlekedett. A viadukton lépésben áthaladó szerelvényről – az áldozatok emléke előtt tisztelegve – két koszorút dobtak a mélybe. A baleset egyéves évfordulóján a Mozdonyvezetők Országos Segélyező Egyesülete székházában avatták fel a szerencsétlenül járt mozdonyszemélyzet emléktábláját. Ugyanezen a napon megemlékeztek a két életét vesztett vonatkísérőről is, a Keleti pályaudvar nagy tanácstermében tartott ünnepségen. A 301,001-et később (1937 szeptembere után) újjáépítették, illetve gyakorlatilag új mozdonyt építettek a balesetes gép egy-két alkatrészének felhasználásával. Ennek elkészültekor az emléktáblát erre a gépre szerelték át. A tábla másolatát 1988. szeptember 10-én elhelyezték Morvay Alajos egykori lakóhelyén, a budapesti Mozdonyfűtő utcában lévő ház falán is.”

(Forrás: Bárdos Imre Indóház 2005.09

„A Bécs felé tartó mozdony még sértetlenül áthaladt a robbanóanyag felett, de a második és harmadik kocsi aktiválta a halálos fegyvert. A vágányrész megszakadt, a mozdony, a poggyászkocsi, és további 4 személykocsi a 26 méteres mélységbe zuhantak. A hátralévő szerelvényeket a szerencsén túl a mozdonyvezető mentette meg, akinek hősi halálát igazolta, hogy kezét a fék fogantyúján találták meg: a kisiklást követően egyből fékezni próbálta a járművet. A tragédia egyetlen szerencsésnek mondható mozzanata, hogy a másodpercek töredéke alatt a kötőlánc is elszakadt, így a további szerelvények – ugyan nem maradtak helyükön – a halálos zuhanástól az utasaikkal együtt megmenekültek.”

Forrás: Múlt-Kor 2021.09.13

Hol is volt a Nadály-tó?

Vendéglátóm „A palotai piócás tavak”1 című írását szeretném kiegészíteni jelen kis írásommal.

Kutakodásunkban továbbra is a Palotáról készült régi térképek lesznek segítségül, hisz én alapvetően ezen a(z) – általam csak karto-topográfiának nevezett – területen tudok hozzátenni, pontosítani információkat Horváth Csaba írásához, s általában a helytörténeti kutatásokhoz. A karto előtag itt azt jelzi, hogy a hely leírásában erősen a régi térképekből nyert adatok dominálnak, szemben a régészeti topográfiával, ahol is egy helyszín leírása régebben jellemzően szöveges volt; továbbá nálam nagyobb területekre, míg máshol kisebb területekre vonatkozik. Az elemzések során a térinformatika azon részét használom, ami a terület mai alaptérképét veti össze az időben lépésről lépésre visszafelé lépkedve a korabeli kataszteri jellegű ill. a még korábbi még nem kataszteri jellegű térképekből kiolvasható információkkal; ill. sűrű helyszínelést is alkalmazok az egyes térképen nem feltétlenül látható, de még esetleg mai is meglévő apró terepi nyomok után kutatva.

Csaba a cikkében a piócás helyét a Néprajzi Értesítő 14. évf. 1913 Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása alapján a Nevesincs-tó helyére gyanítja. Én ennek jártam utána a saját tudományos eszközeim felhasználásával.

A kutatás során a mai, az 1928-as és az 1860-as kataszteri jellegű, részletesebb térképi információkat is tartalmazó alaptérképeket; az 1847-es szintén kataszteri jellegű, de áttekintő jellegű ‘Rendezési Terv’-et; továbbá az első katonai felmérés térképét használtam fel. A térképek georeferálása nem erre a területre lett optimalizálva, de jelen vizsgálati szinten ennek most nincs is jelentősége. A 3 részletesebb térképnek a saját pozíciója alapján megrajzoltam az egyfajta vázát. A mai térképen a mai állapot vonalas elemeinek ‘tengelyei’-t (a szürke sáv az M3-as területe), míg a régebbieknél a területi foltokat ill. egy ott látható patakmeder tengelyt. Ezután az 5 térkép és 3 foltvázlatból egy mátrixot szerkesztettem a fent említett eleve meglévő pontatlanságok meghagyásával.

Az alábbi mátrixban az oszlopfőkben a térképek időrendben (EKF, 1847, 1860, 1928, 2022), míg a sorkezdetekben a foltvázlatok (1860, 1928, 2022) helyezkednek el. Ebből az is következik, hogy a jobb alsó sarok a mai állapot és foltja, míg tőle balra átlósan felfelé az 1928-as és 1960-as térképek a saját foltjaikkal láthatóak.

A második sor és 6. oszlop metszete (1860-as foltvázlat a mai térképen) egyből megadja a választ, hogy hol is volt a Nadály-tó. Ez az Aporháza utca és – a patak közigazgatási területét teljes mértékben magába foglalóan – a Szilas-patak közötti terület lakóépületek utáni ipari jellegű területe az M3-ig. Így a korabeli piócás nem húzódott a Nevesincs-tóig, de nem véletlenül lehetett ennyire közel hozzá.

Gyanúm szerint a korabeli Nadály-tó és a mai Nevesincs-tó a Szilas-patak egy olyan szakasza lehetett, ahol nagyon minimális volt a patak lejtése és a patak itt így gyakorlatilag egy láp volt nagyon lassú vízáramlással, mely megfelelő hely volt a piócáknak. S itt feltehetőleg a klasszikus módon gyűjthették is, amit idővel intenzívebb medencés formára alakították át. A piócázás „leáldozásával” a mai ipari jellegű terület alacsonyabb, vízzel érintett részének nagyobbik felét feltöltötték, mivel az akkori tulajdonosa (Károlyi?) így tudta jobban értékesíteni azt, s az akkor már fejlődgető nagyközségben több homokhátat hordtak el, s volt töltőanyag bőven.

A mátrixból az is kitűnik, hogy a Liva-malom megtápláló csatornája már a szabadságharc előtt is a mai Patakpart utca nyomvonalán haladt, s emiatt nem volt zavaró, nem keletkezett mocsár azzal, hogy a visszamaradó terület egy része (a mai Nevesincs-tó magja) lefolyástalanná vált vagy már az is volt, mivel ezen csatorna a víz nagy részét elvitte, s a csurgalékvíznek egy másik csatornát is ástak, melyet fent a mátrixban a zöld szaggatott vonal jelez. (Lásd az alábbi Google-térkép kék vonalát!)

Az M3-as ezen mélyebb, lefolyástalan terület ÉNy-i harmadán halad át, s néhol akár 5-8 méter feltöltésével akkora nyomást fejt ki az altalajra, hogy – függetlenül a patak vizétől – a nagyjából K-DK felől ÉNy-Ny felé haladó talajvíz áramlása lelassul, feltorlódik és megjelenik a felszínen, ezzel kialakítva a Nevesincs tavat. A ’70-es évekig egyetlen légifotón vagy topográfiai térképen nem jelenik meg, míg utána határozottan. Így bátran kijelenthető, hogy a Nevesincs-tó a mai állapotában az M3-as következménye, de erről majd egyik másik cikkben is szeretnék írni.

1: [https://rakospalotaanno.hu/2019/09/02/a-palotai-piocas-tavak/]

A Bartók Béla utcai egyveleg titkai

Ha végig sétálunk a Bartók Béla utca Fő út és Batthyány utca közötti szakaszán, akkor az elmúlt több, mint 150 év családi ház építésének majd’ minden stílusát megszemlélhetjük. Találunk itt egy modern és a ’80-as években épült épületet is, de az ún. polgári – utcával párhuzamos tetőgerincű – és parasztházas, mely mint népi építészeti kifejezés értendő – utcára merőleges gerincű – lakóépületet is. Laikusnak annyira nem tűnik fel, de szakértői szemmel a régi parasztházak helyeinek ritmusában egyfajta, mára már ’sérült’ ritmus fedezhető fel. Jelen írás ezt a témakört a fent említett utcaszakasz vasúti oldala tekintetében járja körül.

Kutakodásunkban a Palotáról készült régi térképek lesznek segítségül, melyek száma az ország többi hasonló léptékű átlagos településhez mérten szerencsénkre elég tekintélyes. Jelen kutatás során a Palotát vagy egy részét is ábrázoló térképek nagyobbik része Pest közelségének köszönhető, mivel Pest-Buda – jellemzően valamely itt lefolytatott hadgyakorlat – áttekintő térképeként a ’jobb felső sarokban’ Palota is megjelent. A másik része a kötelezően előírt országos felméréseken túl gyaníthatóan a Károlyi uradalom területhasznosítási tevékenysége és ezen belül Újpest kialakítása előkészítésének is köszönhető. Mindenképpen ide tartozhat az az 1847-ben keletkezett ’Tekintetes Pest Megyében kebelezett PALOTA Helysége Határának Rendezési Terv szerinti TÉRKÉPE’ feliratú térkép is, melyen a Bartók Béla utca Fő úti oldalának a gimnázium és Pozsony utca közötti része volt még csak az itt Helység megnevezésű és a korabeli szóhasználattal belsőségnek nevezett belterület része. (Lásd az 1-es térképet!)

1| 1847-es Rendezési Terv térképe: Kb. 45 °-kal jobb irányba tájolt térképi helyzet, a mai Bartók Béla utca az ‘a’ és ‘b’ jelzés közötti utólag berajzolt kék vonal mentén található

A térkép még épp a szabadságharc eredményeként elért úrbéri rendszer eltörlése előtt készült, s alapvetően a külterületek területhasználatával és hasznosításával ill. ennek akkori jövőbeli tervezett változásával foglalkozott. További, már mindenképp a szabadságharc utáni bejegyzések is találhatók rajta piros színű tollfeliratként ill. még későbbi fekete ceruzás feliratként. A beillesztett térképrészletből kitűnik, hogy mai gimnázium területének legnagyobb részén a Hutiray felirat olvasható, hasonlóan a Lukácsy Sándor utca környékének területével, ahol később Lukácsy Sándor híres kertészete volt található. Hutiray Lukács Sándorról ITT1 olvashatunk többet. Azaz egy ideig a kertészet tevékenysége itt a gimnázium területén is folyhatott. A térképkivágat még sok más érdekességet tartogat számukra, de ezekkel más tanulmányokban foglalkozom majd.

A talán legrégibb csak Palotát ábrázoló térkép után nézzük meg a mai alaptérképet is. Ezen eltérő színezéssel jelöltem a különböző karakterű épületeket. (Lásd a 2-es térképet!)

2| mai alaptérkép: parasztház – szürke; polgári ház (1949-ig) – barna; ún. kádárkocka (szocializmus időszaka) – piros; legújabb idejű (’90 utáni) – narancs; 1884-es térképen már szerepelt – fekete kontúr

Ha áttekintjük a Bartók Béla, Batthyány, Bem és Fő utcák által körbezárt területet, akkor a Fő utcai háromszög kivételével nagyjából egyforma vagy dupla méretű és szabályos területű és kiosztású ingatlanokat látunk, de ha jobban szemügyre vesszük az apróbb eltéréseket, akkor egy érdekes mintázaton akad meg a szemünk. Több 2*2-es kiosztáson belül a telekhatárok belső sarkai nem egy pontban találkoznak, hanem egy kis eltéréssel, azaz a Bem utca és Bartók Béla utcákat összekötő telekhatárok közül minden második határozott vonalú, de a közöttük találhatók egy kis erre merőleges törésszakasszal futnak végig. Ezeket piros körrel jelöltem. Nem kell hozzá túl sok képzelőerő, hogy ezen utóbbi törésszakaszos telekhatárok későbbi megosztások eredményének feltételezzük, így képzeletben vegyük le ezeket a térképről. Ha ezután nézzük meg az így keletkezett nagyobb telkek és parasztházak mintázatát, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ilyen nagyobb telek ‘jobb alsó’, keleti sarkában található egy parasztház, s a parasztházak legtöbbje ilyen pozícióban található.

Ezen feltételezett nagyobb telkek sarkai láthatók néhány korábbi 1949-es, 1928-as és 1884-es térképen zöld jelöléssel a fenti piros karikákkal együtt, továbbá feketével jelölve a parasztházakat. Nagyon szépen és egységesen jelennek meg sorba minden térképen, sőt az egyik azóta elbontásra került épület is látható illeszkedve a feltételezett ritmusba. Így gyakorlatilag az ezt a területet mutató legrégebbi térképig, az 1884-esig könnyen visszavezethető ez a struktúra. (Lásd a 3, 4 és 5-ös térképeket!)

3| 1949-es alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
4| 1928-as alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
5| 1884-1925 között használt alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr

Egy 1868-as ‘Sz. kir. Pest Város és környékének átnézeti térképe‘ a vasútállomás környékén található, az 1860-as térképen a kertészet kivételével még üres területeket ‘Uj Palota‘ megnevezéssel már tartalmazza és kivehető a mai Batthyány, Sződliget és Bartók utcák vonala is. Ebből az következik, hogy ezt a vasút és régi településrész közötti területet a Károlyiak az 1860-as évek elején kezdték el felparcellázni. Jelen kis tanulmányon már túlmutat, de ezt kisebb mértékben többször módosították, mire a mai úthálózat kialakult.

6| 1860-as alaptérkép

A telkek mérete jellemzően egyforma, így érdemes az eredeti telekméretekre is egy kis figyelmet szentelni. Mivel az eredeti kiosztás óta a legtöbb akkori telekhatár ma is létezik, s ez jól vizsgálhatóan rögzítve is van a mai digitalizált alaptérképen is, így alkalmas a méretek tekintetében a pontosabb visszatekintésre. A részletekkel nem fárasztva most a nyájas olvasómat, a telkek osztása 15 bécsi öl szélesek és 40 bécsi öl mélyek lehettek. Ez pontosan 600 négyszögöl, ami egy fél kis- v. magyar holdnak felel meg.

Rövid kutakodó utunk végéhez értünk. Megállapítható, hogy ezen telkek, mint a környéken a legtöbb, a Károlyiak telekalakításának eredménye és eleinte első elképzelésben 15/40-es 600 négyszögölös telkek lettek kimérve és erre a jobb első sarokban építették fel a házakat, majd idővel a legtöbb telek továbbosztásra került, ahova későbbi korok épületei kerülhettek; de a legtöbb eredetileg kialakított épület még a mai nap is ott áll, ahova eredetileg építették őrizve Palota itt több, mint 150 éves múltját.

Felhasznált térképek:

Az 1, 3, 4 és 5-ös térképek megtalálhatók az Arcanum.hu publikus oldalán; a 2-es térkép saját szerkesztés; 6-os térkép a Rákospalotai Múzeum tulajdona (RPM 2010.10.1)

1: [https://bpxv.blog.hu/2013/04/15/ember_varos_lukacsy_sandor]

A legeslegelső hazai vasúti halott

Budapesti Híradó 1845.03.02 (140. szám 146. o.)

A National Geographic folyóiratban jelent meg egy cikk a vasúti „elsőkről”. Sikerült megtalálni a legelső dokumentált vasúti balesetet. Az áldozat egy rákospalotai földmíves lehetett, aki beállt napszámosnak és nem ecsetelt módon elhunyt. Napszúrást nem kaphatott márciusban, akkor inkább fagyási sérülések, tüdőgyulladás jöhet szóba, hacsak rá nem dőlt egy föld- vagy zúzottkő halom…. 1845 nyarára értek el Palotáig a vágánnyal, az első hivatalos próbaút 1845 novemberében volt, Vácig pedig 1846 júliusban lehetett első ízben utazni. Ez az eset valószínűleg a Nyugati és Palota közt meglevő 8 kilométeren történhetett Palota közelében. A haláleseti kifizetés mai értéken durván 1.225.000 Ft-nak felel meg, ami nem is rossz pénz. Pl. ma a Generali Biztosítónál – mely biztosító már 1845-ben is létezett – az 5 szintű utasbiztosításánál a közepes díjtételű termékmódozat esetén a biztosító 1.500.000 forintot fizet baleseti halálra, a két olcsóbbnál pedig semmit sem térít. Tudom ez nem egy precíz összehasonlítás, de mégis képet kaphatunk a 177 éve történtekről. Az elmondható, hogy tényleg korrekt kifizetést biztosítottak a Középponti Vasútnál a balesetet szenvedett és megbetegedett munkásaiknak.