Müller Dénes is egy elfelejtett festőnk, akinek az élete még nem került feldolgozásra. A Budapest Főváros Levéltárában HU BFL – IV.1411.b – 1913 – 12081 – Fleischer jelzett alatt található egy örökbefogadási irat. Ebben Weinberger Miksáné született Fleischer Irén gyermekét Fleischer Dénest Müller Nándor gyári tisztviselő (később zsák-, zsineg- ponyvakereskedő) 1913-ben örökbe fogadja. Ekkor veszi fel a Müller nevet. A VII. kerületi Rottenbiller utcában él ezután. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul (1922-24), Vaszary János a mestere. 1926-tól már kiállít.
Népszava 1926.04.22 (54. évf. 90. sz. 11. o.)
A fenti híradás az Új Élet 1961.06.15-i számában (17. évf. 12. sz. 3. o.) jelent meg, a burgenlandi Siegendorfban, mint deportáltak haltak meg a II. világháború végén a felsorolt személyek, akiknek a hozzátartozóit keresték. Milyen érdekes, hogy míg Pauer Lajos ( az előző bejegyzésem főszereplője) egy burgenlandi származású család tagjaként Palotán hunyt el, addig Müller rákospalotainak született és hunyt el Burgenlandban. Ráadásul kortársak voltak és szinte egykorúak is. Ennyi, amit össze tudtam szedni Müllerről, és tőle sem tudok mutatni egyetlen képet, grafikát sem.
Egy újabb rákospalotai festő és restauráló nyomába szegődök. Pauer Lajos is sajnos azok közé tartozik, akiről alig van információnk. A történet onnan indítható, hogy élt egy Pauer Lajos Károly nevű burgenlandi származású evangélikus kárpitos, aki 1896-ban megházasodott Budapesten.
A polgári anyakönyvi bejegyzés 1896.09.17-én íródott a Budapest V. kerületében.
A kárpitos apuka reklámja a Magyarország 1897.07.07-i számában.
1928-ban még működött, volt egy háza az akkori V. ker. Veres Pálné u. 27. szám alatt. Ez egy kisebb ház (főúri palota volt, amit hasznosítottak, a 30-es évek közepén lebontották és Erdélyi fia 1940-ben épített rá 5 emeletes bérházat). Ő és családja is az V. ker. Széchenyi u. 7. szám alatt laktak. A Széchenyi utcában legalább 1914-tól élt a család. Az üzlet korábban (1908-tól) a Vécsey u. 1. szám alatt, még korábban a VI. Zichy J. u. 16. (1905-től), illetve a Nagy Korona (mai hercegprímás) utca 28-ban (1896-tól biztosan). A család pedig az Alkotmány u. 20. és Hajnal (a mai Nagysándor József) u. 5. szám alatt lakott.
Kárpitosunknak legalább 5 gyermeke született: Ifj. Pauer Lajos (a festő, született 1897-98 körül), Gizella (1899.04 hó, 1 hónapot élt), Teréz (1901-1912, 11 évet élt) Matild (1905-1909, 4 évet élt), József Béla (1907-1908.03 hó, 4 hónapot élt). Mire tehát ifj. Lajos gimnazista lett, elvesztette az összes testvérét, egyedüli fia maradt az apjának. A Deák téri Evangélikus Elemibe járt, majd egy évet az V . kerületi Polgári Elemibe 1908-ban. Az Országos Magyar Képzőművészeti Iskolába járt 1914-1917 között. Balló Ede volt a mestere (neki rokonai laktak egyébként Palotán a Villasoron). Valószínűleg apjának már ekkor besegíthetett a műtárgyak restaurálásánál a frissen végzett festő, mivel apja nemcsak bútorokkal, de régiségekkel is foglalkozott. Horthy lakosztályát a Budai Várban 1924-ben rabolták ki, orgazdaként felmerült Pauer neve is, tehát egy jól menő üzlete lehetett. 1929-ben az egész Veres Pálné utcai bérházat eladták a híres fényképésznek Erdélyi Mórnak. A fia és özvegye épített a telken új épületet a ’30-as évek közepén.
Magyar Országos Tudósító (MTI) 1929.09.26-i híradása, a házszám tévesen 27 helyett 26-nak lett írva
Feltételezem ebből a pénzből vásárolta magának Pauer a rákospalotai Bem u. 2 alatti 7 (vagy 9) szobás házat 1935 körül. A korabeli térképen a ház hasonló módon helyezkedett el, mint a mai épület, lehet azonban, hogy akkor csak földszintes volt. 1929-ben a rákospalotai 1-es posta az ebben az épületben működött legfeljebb 1934-ig, így ekkor költözhetett ide Pauer. Az is lehet, hogy az 1929-es világválságot követően nem ment jól a festmény és régiség üzlet és ezért kellett olcsóbb helyre költöznie. Mindenesetre az élete utolsó 8 évét itt élte. 1926-tól a Műcsarnokban állított ki.
Magyar Hírlap 1942.04.25 (64. évf. 93. szám 8. o.)
A Zsidókórházban hunyt el, de Palotán temették el. Ez azt erősíti, hogy rokonai lakhattak Palotán.
Pesti Hírlap 1942.05.12 (64. évf. 107. sz. 9. o.)
A Magyar országos Tudósító 1943.10.28-i híre Pauerről és egy vásárolt festményről.
És akkor, ami a lényeg lenne, hogy Pauer Lajos festő milyen képeket is festett. Nos egyetlen adatbázisban leltem rá 8 művére, de azoknak is csak a címére, méretére. Egyetlen képet sem sikerült felhajtanom Pauertől. Azt hiszem ő is a sok-sok kevésbé ismert festőnk egyike, akikkel még nem foglalkozott a művészettörténet. Lehet nem olyan jelentős, mint egy-egy korszakos festőnk, de már rég katalogizálni kellene festőinket és a képeiket, hogy esetleg végre gyűjtemények és kisebb személyi kultuszok kialakulhassanak.
A napokban merült fel Lányik János a II. v. előtt Rákospalotán élt rajztanár és festő neve, ezért összeszedtem a személyével kapcsolatos ismereteket.
Lányik János Majorfalván született 1875-ben. Ez a falu ma Besztercebánya (Szlovákia) része. Lányik 1885-1889 között a besztercebányai Evangélikus Algimnáziumba járt. 1895-ben végzett a Soproni Evangélikus Líceum és Tanítóképzőben, mint tanító és kántor. A budapesti Mintarajziskola elvégzése után lett 1902-ben rajztanár jó minősítéssel. Ezután került Mezőtúrra az ottani felsőbb leányiskolába rajztanárnak. Elvette a katolikus Mortenson Gabriellát, aki 1877-ben Kaposváron született és szintén a tanítói pályára adta a fejét. Az itt eltöltött tanítói évek alatt született két gyermekük. Az első fiú István László, 1904.06.21-én született, a második fiukat sajnos a 1907.02.14-i születéskor elvesztették. 1918-ban kerültek át Lőcsére, ahol csak egy évet tanítottak. A cseh megszállás miatt elhagyták a várost és Újpestre az Állami Kanizsay Dorottya Leánygimnáziumban nyertek tanári állást. Felesége mindvégig ugyanott tanított, ahol a férje, elsősorban németet nyelvet. Rákospalotán telepedtek le.
Feleséges édesapja Mortenson Ede főreálgimnázium tanár volt Lőcsén, Gabriella keresztapja pedig Vaszary János kaposvári latintanár volt, akinek fia volt a festő Vaszary Mihály. A tágabb családban tehát nem volt idegen sem a tanár pálya, sem a képzőművészet.
1920-ban kerültek tehát Rákospalotára, az Erzsébet (mai nevén Sződliget) utca 7. szám alá. Az utca és a környék csak hasonló „kaliberű” lakókkal bírt. A ház ma is áll a Sződliget és Batthyány u. sarkán. A szomszédban (Batthyány u 31/a) lakott Dr. Szarka Gyula, aki a mai Könyves Kálmán Gimnázium tanára volt. A kollégáik közül pl. Hilf Anna, Heinisch Rudolfné Garay Ilona, P. Kovács Árpádné, Darás Gábor, Porcsalmy Zoltán, Csengő Nándor, Éber Emanuella, Petrik Ilona is pár perces sétára lakott tőlük. Thurmayer Sándor, Turay Ida apja Lányikéktól 50 méterre lakott. Sautner Lipót a zseniális képhamisító festő is csak pár perces sétára lakott tőlük a mai Fő úton. El lehet képzelni, hogy az utca embere lépten-nyomon tanárokat, minisztériumi tisztviselőket és festőket láthatott, mikor elment a misére vagy várt a villamosra.
Lányik 1913-tól állított ki (legalább 1928-ig) a Nemzeti Szalonban. Ez a kortárs festők éves találkozó- és kiállítóhelye volt, ahol a képeiket meg is lehetett vásárolni. Lányik pár műve ismert csak:
A képekből az első kettőt mezőtúri tartózkodása alatt, a Szepest és Lőcsét ábrázolót 1918 körül, mikor Lőcsén tanított, az utolsó kettőt meg valószínűleg már Palotán készíthette 1920-at követően.
A Palota Újpest folyóirat 1926.06.26-i számából
Palota Újpest 1927.02.05 – A kiállítás kapcsán hallunk a Palotán lakó Kodolányi Jánosról (Újfalu), Perlmutter Izsákról és Heyer Artúrról (Villasor), Thurmayer festőről és lányáról Turay Idáról (Nyaralónegyed)
A Magyar Hírlap 1927.02.23 (37. évf. 43. sz. 9. o.) cikke a ugyanarról a februári kiállításáról
Nekrológja, melyet kolléganője írt az iskola 1940-es évkönyvében látott napvilágot.
Lányik 1940-ben elhunyt, felesége 1943. márciusa előtt követte őt. Fiukból szülész-nőgyógyász főorvos lett és Csornán praktizált. 1975-ben hunyt el, és a Rákospalotai Köztemetőben temették el, ahogy szüleit is. Egy oltárképmásolatot, melyet apja készített a csornai ev. közösségnek adományozott (Evangélikus Élet, 1975.11.02):
Lányik többi művéről, a család további sorsáról nincs ismeretünk, biztosan van még jó néhány kallódó képe. Az alábbiakban a család anyakönyvi bejegyzéseit és Lányik halotti értesítőjét (OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteménye) közlöm.
Előrebocsátás: jelen cikk mint palotai lakosként tekint Dalbosfalvy Illésre, és ezért mutatom be az életét. A tettei, az akkori részvétele a hatalom megszerzésére és az ország nyilaskeresztes irányítására semmiképp sem szolgálhatnak példaként, kizárólag csak okulásul.
Képe a „Rákospalotai Hősihalottak és Hadirokkantak Albuma”-ban. Dalbosfalvy a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége rákospalotai csoportjának volt tagja.
Élete első feléről a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Általános Ismertetője és Címtára (1931) alapján tájékozódhatunk:
Élete tehát azokban az időkben gyakorlatilag „hétköznapinak” indult (mint akkor sok-sok férfi katonai pályája), az első világháború harcai megedzették, ugyanakkor egyetemre is járt. A Horthy korszakban megindult revíziós törekvések, majd a fajvédelem került a ténykedése középpontjába. Az 1926 januárjában a rákospalotai Levente Egyesület főoktatója lett. A levente mozgalom az ifjúság katonai jellegű testnevelésére irányult.
Házassági anyakönyvi bejegyzése – 1920.05.16. Budapest, I. ker.
Orvosnak tanult, de az orvosi karon elvégzett 7 félév után 4 bölcsészeti félévet is elvégzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1936-ig. Orvosként nem találtam a működésére bizonyítékot, így lehet, hogy végül bölcsészként végzett. Folyamatosan a haza és a rendvédelem járt a fejében. Szerepel az 1941-ben kiadott „Az 1919. augusztus és 1921. október között fennállott Tudományegyetemi Csendőrtiszti Zászlóalj Tagnévsora”-ban is.
Fentiekből következik, hogy az egyetemet folyamatos megszakításokkal végezte, hiszen ha 1920-tól már egyetemista volt és még 1936-ban is, akkor beláthatjuk, hogy nem törekedett a gyors diplomaszerzésre.
A Budapesti Közlöny 1931.10.09-i számában jelenik meg a hír, hogy gyermekeit, az 1920-ban született Illés Lajos és az 1922-ben született Szilvia Emma Zsuzsanna családnevét Dalbosfalvyra kérte módosíttatni (Születésükkor még Pitia családnévvel lettek anyakönyvezve). Valamikor 1924-25 körül költözhetett a család Palotára, az akkori Erzsébet, mai nevét Sződliget u. 14. szám alá.
A Magyarság vasárnapi mellékletében, 1926.05.30-án megjelent fotó a leventeegylet irredenta előadásáról
1927-tól-ben a Városházán is egy irredenta színművet, a Ne csüggedj magyart! játszatja el a leventéivel. Hogy az apa túlzó elvárásai, harcias tevékenysége (kiképzés, fajvédelem, gárda szervezés, stb.) mennyire hatott ki a fiára, az mennyire tudta az otthon látottakat megérteni, feldolgozni, vagy ideggyengesége volt-e az ok öngyilkossági kísérletére, nem tudni:
Magyarország 1937.02.20 (44. évf. 41. sz. 5. o.)
Az apa, a Beszkárt-nál (a korabeli BKV-nél) 1933-ban már tiszti pozícióban dolgozik. Aztán 1938. januárjából van hírünk arról, hogy az ifjú vitézek a Rákospalotai Kaszinóban ünneplik vitéz Kálmán Béla volt járási vitéz hadnagy születésnapját. 1938-ban aztán a korábbi Szálasi-féle pártok (Nemzeti Akarat Pártja, Magyar Nemzeti Szocialista Párt) betiltása után Hubay Kálmán létrehozta a Nyilaskeresztes Pártot hozta létre. Szálasi volt az, akinek az eszméit gondolkodás nélkül követte már évek óta Dalbosfalvy. Fanatikusak voltak, a nemzetmentő messiástudat vezérelte őket, és bár Szálasit 1938-ban megint bebörtönözték, Dalbosfalvynak a párt parlamentbe kerülése óriási lehetőséget jelentett. A párt székháza egyébként abban az Andrássy út 60-ban volt, melyet még anno a Villasoron élő Perlmutter Izsák festő építtetett.
Magyarság 1938.08.05 (19. évf. 175. sz. 6. o.)
A Magyar Országos Tudósító 1938.12.17-én közli a hírt, hogy a szervezkedés miatt perbe fogták többek között Dalbosfalvyt is.
Részlet Malkovics Tibor „Jószomszédi (v)iszonyok” – A jobboldali (nemzeti) radikalizmus és a hazai „gárdák”kapcsolathálózati elemzése c. disszertációjából, 2010, 173. oldal.
Dalbosfalvy végül 8 hónapi börtönt kapott, állásából elbocsátották. Tevékenységét ezután is folytatta, mint a nyilaskeresztes párt pártvédelmi alakulatának megszervezője.
A város népmozgalmi nyilvántartásában Dalbosfalvyról készült karton, 1940.01.25, saját tulajdon
Hogy az első világháborúban milyen sebesülést szerzett, amiből egyébként rokkantsága eredt, nem tudni. 1940-ben Dalbosfalvyt tragédia érte, ezúttal fia sikeres öngyilkosságot hajtott végre. Elképzelhető, hogy társai apjával szekálták, lehet tényleg a rossz tanulmány volt az ok, vagy az apa haragjától való félelem. Sosem derül ki.
Dél-Amerikai Magyarság 1940.08.17 (11. évf. 1623. sz. 10. o.)
1942.10.23-án hirdetésben közli, hogy bevonult katonai szolgálatra. 1944 év végén még a nyilaskeresztes párt funkcionáriusa volt. Horthy 1944. év végén történt kiugrási kísérlete után Szálasi átvette a hatalmat. Ezután Dalbosfalvynak is állt zászló, Szálasi maga intézkedett a rehabilitálásról. Részlet a Honvédségi Rendeletek 1945.02.23-i számából:
Szálasit 1945 májusában az amerikaiak elfogják, egy évre rá felakasztják. Dalbosfalvy is népbíróság elé áll háborús tevékenységéért, 1949-ben bebörtönzik, végül 5 év fegyházat kap. Már 1946-ban is született ellene ítélet, annak részleteit nem ismerem. 1954. márciusában szabadult.
Valószínűleg a börtönt követően 1955 után nyugdíjas lett, hiszen ekkor már 62 éves volt és akkoriban tán 55 év volt a nyugdíjkorhatár. Vélelmezem csak, hogy Zamárdiban volt a családnak hétvégi háza, ahol a neje 1970-ben, majd ő 1978-ban elhunyt. 1970-ben még (lehet már kb. 1925-től – de a 30-as évek második felétől biztosan – folyamatosan) a mai Sződliget u. 14-ben laktak.
A halotti értesítőn doktori fokozata is szerepel, melyből arra lehet következtetni, hogy végül a 30-as évek vége fele befejezte a tanulmányait. Az egész életét végül is a magyar identitástudat, a magyar területek visszaszerzése, a magyar faj fennmaradásának biztosítása szőtte át, de ezt csak az erőszakon, harcon keresztül, mások legyőzésével, pusztítás mellett képzelhette el, semmiképp sem pacifista megoldással. Egy fantasztát szolgált vakon és maga sem vette tudomásul, hogy ennek az ideológiának végül hány honfitársa köszönhetta a halálát és nyomorúságát. Nem véletlen, hogy ahogy Szálasi, úgy ő is a román kisebbség tagjaként, de még a királyi Magyarországon született erdélyi görögkatolikus volt. Elképzelhető, hogy volt szerepe abban, hogy több szélsőjobbos, náci emberről lett Palotán utca elnevezve (Gömbös, Mussolini, Hitler) az 1940-es években.
A képeken a már öreg Feinsilber Róbert (neve tükörfordításban: Színezüst Róbert. ) Vagy, ahogy már hallottak róla: Róbert bácsi. Mindenkinek a jótékonykodó férfi jut az eszébe, aki a nyomorgókat etette (innen a mondás is: „Nem vagyok én Róbert bácsi”). Nem is értem, hogy nem forgattak még filmet a kalandos életéről. Neki még Horthyné is gyűjtött adományt. Ő az első, aki segített az öngyilkosjelölteken is, a mai telefonos lelkisegély-szolgálatok előfutára volt a jótékonysági vállalkozása. A sok jótét mellett azonban volt egy sötét oldala is. A kapott pénzadományokat kölcsönadta, busás gazdagságra tett szert szép csendben. Amikor mindez kiderült, akkor – 1930 körül – kiutasították az országból. Róbert bácsi 1933-ban titokban visszaszökött, hogy 75 évesen Palotán megnősüljön. Öreg vőlegényként Gyagyovszky bácsi (az előző bejegyzésemben írtam róla) lett a példaképe. Akit érdekel, elolvashatja Szilágyi György és Nyáry Krisztián hosszabb írásait Róbert bácsiról.
Pesti Hírlap 1927.03.30 (49. évf. 72. sz. 5. o.) – Petráss Sári színésznő segít az ételosztásban
Tolnai Világlapja 1927.03.16 (27. évf. 12. sz. 22. o.) – Róbert Bácsi a Kálvin téren
Kis Ujság 1933.06.18 (46. évf. 136. sz. 10. o.)
Utóirat: Tulajdonképpen megörökítették Róbert bácsit filmen. A Régi idők mozija c. Sándor Pál fimben (1973) van egy jelenet Róbert bácsiról, ahogy méri a levest.
Ebben a bejegyzésben Gyagyovszky asztalosról próbáltam meg információkat felkutatni, aki, mint a legöregebbként nősült ember, a legöregebb apa és a legöregebb palotai férfi címek tulajdonosa lett életében. Vagy mégsem?
Kis Újság 1937.08.03 (50. évf. 174. sz. 4. o.)
Halotti anyakönyvi bejegyzése, Újpest, Árpád Kórház, polgári ak. 1937.07.25.
A 30-as években Gyagyovszky sokat szerepelt az újságokban, de rengeteg alkalommal téves híradás készült. Hol a nevét írták Józsefnek, Jánosnak, hol a korát kerekítették felfelé. Hogy a korával ő „hősködött-e” vagy tényleg csak újságírói tévedés történt, ma már kideríthetetlen. Az anyakönyvi bejegyzés 96 évesnek jelöli meg, mely hiteles adat. Ettől függetlenül még lehetett ő 1937-ben a legöregebb palotai ember. Hogy tényleg 96 évesen halt meg, azt további anyakönyvi bejegyzés igazolja:
2. házasságának anyakönyvi bejegyzése 1917.03.29 Rákospalota polgári ak.
Első neje elhunyt, ahogyan a második is:
Mindkét nej Rákospalotán hunyt el. Érdekes, hogy a második nej a községházán hunyt el, aki idősebb is volt Gyagyovszkynál. Ami biztos, egy gyermeke bizonyosan volt, még a legelső házasságából:
A fia még apja halála előtt, 1934-ben Gyöngyösire változtatta a nevét. 1972-ben hunyt el 94 évesen, így hasonlóan agg kort élt meg, mint apja. Egész életében a városban ill. a kerületben élt asztalosként, a Kassa u. 102. volt az utolsó címe.
Ami tehát teljes bizonyossággal megállapítható, hogy Gyagyovszky asztalos jó géneket örökölt, volt gyermeke és eltemetett két asszonyt is, mikor az alábbi hírbomba robbant:
Kis Újság 1933.09.07 (46. évf. 203. sz. 4. o.)
A cikkben megint olvashatunk több tényállítást. Egyetlen gyermekére leltem rá, az állítólagos már megszületett 27-ből, így ez csak mese. Hogy a legújabb neje a 3. a sorban az igazolt tény. Hogy nem 94 éves volt ekkor, csak 90? Még talán elmegy, hogy rosszul emlékszik rá, bár az anyakönyvvezető kiszámolja a házasságkötéskor a korát, vagy lejegyzi a születési dátumot, így tudnia kellett volna az öregnek röviddel a házasságkötést követően a pontos korát. A cikkíró vagy 3 évnyi együttélésről ír, miközben az asztalosmester második neje csak másfél évvel korábban hunyt el, így a románc legfeljebb bő egy éves lehetett. Hogy a lányt Erdélyből kiutasították, ez nem elképzelhetetlen, már az I. világháború után Romániában sok magyar család, ember lett persona non grata. A munkákról, amelyekről ír vélhetően tényleg megtörténtek. Újpesten élt és így dolgozott is. Volt egy 1888-ban megesett tűzeset, amit egy 15 éves kisinasa okozott. Ebben az esetben 1891-ben döntött a Kúria és végül felmentették az inast, mert kiskorúként nem volt felelősségre vonható.
Címei: 1890: VII. ker. István tér 9., 1896: Újpest, Virág u. 5. 1901: Újpest, Virág u. 9. (lehet csak átszámozás), 1903: Újpest, Gyár u. 49., 1908: Újpest, Árpád út 109-111. 1909-től élt Palotán a Toldi sor 7. szám alatt.
1900-ban történt vele az alábbi (Magyar Nemzet 1900.09.19 19. évf. 257. sz. 5. o.):
Valószínűleg ezért kellett (mármint, hogy az anyagiak miatt) a Virág utcából aztán évenként ide oda költöznie, mire végül kikötött Palotán.
Ami még érdekes, hogy a házassága oly népszerű hír lett, hogy még a Délamerikai Magyarság c. folyóirat is lehozta. A Kis Újság cikkét az ismert genealógus nagybátyja Csávossy Leó, későbbi sportújságíró írta, míg az alább közölt cikket az a Bodó Béla írta, aki az ismert Brumi könyvek szerzője volt. Jelenleg az 1933-as házassági és születési adatok még nem kutathatóak, így végül nem tudok beszámolni arról, hogy vajon megszületett-e a gyermek és azt a nevére vette-e az asztalosunk. Azt gondolom, hogy megeshetett a szíve a lányon, magához vette, de, ha született gyermek, az nem tőle származott. Talán ezért is lódítottak több évnyi együttlétet, hogy igazolják a gyermek törvényes születését. Nem ez volt első és nem is az utolsó (részben) érdek házasság, mindenesetre egy érdekes színfoltja lehetett a pár gazdasági világválság után talpra álló Palotának.
Érdekes, hogy az elhalt feleségei korára jobban emlékezett e cikkben, mint a sajátjára.
A Tolnai Világlapja is közölt képet. 1933.06.14 (35. évf. 25. szám 40. o.)
Buza Péter Palotai tegnapok c. munkájában két képeslapot említ, ami Bartók palotai tartózkodását igazolja. Egyet írt az édesanyjának Palotára 1907.07.05-én, egyet pedig írt Dr. Sebestyén Gyulának 1907.10.09-én, ezt pedig Palotáról küldte. A mai Sín (korábbi nevén: Mária) utca 15-ös számú házon régóta ott díszeleg az emléktábla: 2004-ben, halálának 59. évfordulóján avatták fel.
Az alábbiakban közlöm a még fellelt palotai Bartók-jelenlét forrásait:
1. A Magyar Néprajzi Társaságban 1905-ben tűnik fel Bartók neve, mint Kolozsvárott, 1906-ban meg mint Pozsonyban élő tanárjelölt. 1908-ban már mint a Zeneakadémia, Liszt F. tér tanára szerepel a tagnévsorban. 1907-ben is előkerül, csak elírás miatt nem Bélaként, hanem Györgyként nevesítik. Neve mellett ott a „Zeneakad. tanár, Rákospalota” titulus. Bartók György filozófus tanárral keverhették össze, ki szintén ekkor lett tanárrá Kolozsváron.
2. Bartók nagynénje Voit Mária Irma (1849-1941) volt. A családdal élt együtt, amolyan házvezetőnőként és 8 évvel volt idősebb Bartók édesanyjánál Voit Paulánál. A húg korán elvesztette a férjét (id. Bartók Bélát), nővére segített az árván maradt gyermekeket nevelni. A két Voit lány csak németül beszélt egymást között valószínűleg, a Voitok felvidéki (Nyitra m.) származásúak voltak. Ebben a hirdetésben egy lakást keresnek:
A nagynéni hirdetése Az Újság 1907.06.07-i (5. évf. 135. sz. 28. o.) számában
3. Bodon Pál a kecskeméti zeneiskola igazgatója volt, ő vele készült 1948-ban egy cikk (az alábbi pár oldalban olvasható) Bartókkal történt találkozásairól. Ebben is szerepel Bartók rákospalotai otthona, sőt kiderül belőle, hogy itt írta „Az este a székelyeknél” című darabját. Bodon visszaemlékezése szerint még 1908-ban is Palotán lakott Bartók.
4. Az Újság 1907.05.19-i számában (5. évf. 119. szám 60. oldal) közlik az előző napi Budapestre érkezett ismert emberek névsorát, szállodánként lebontva: a Royal Nagyszállóba érkezett Bartók B. Rákospalotáról.
5. A Bartók Emlékház összeállítása szerint 1907. novemberétől 1911. májusáig lakott Bartók a Teréz körút 17-ben, ahol pár lakásra tőle lakott Bauer Herbert, a későbbi (1913-tól új nevén) Balázs Béla is. Balázs Béla írta a Kékszakállú herceg vára c. misztériumot, melyet Bartók 1911. márciusától 1911. szeptemberéig zenésített meg. Bauer Hilda visszaemlékezéséből (1955) közlök részletet (Bauer Hilda: Emlékeim-Levelek Lukácshoz – MTA Filozófiai Intézet, Lukács Archívum, 1985):
A visszaemlékezésből kiderül, hogy a Kékszakállút Bartók ekkor már jól ismerte és szerette. Kodályt 1905-ben, Bartókot 1906-ban ismerte meg Balázs Béla a népdalgyűjtések kapcsán. Gyakori vendégek voltak egymás otthonaiban és Balázs hol Kodállyal, hol Bartókkal is elutazott hosszabb idejű külföldi nyaralásra és tanulmányútra. A „Kékszakállú” a hozzáértők szerint rokonságot mutat az 1906-ban Ady által írt „A vár fehér asszonya” c. költemény hangulatával. Egyetlen cikket találtam arról, hogy állítólag a „Kékszakállút” Balázs Rákospalotán írta. Úgy képzelem, hogy Balázs lakhatott pár hetet 1907. nyarán Bartókéknál Palotán és ekkor írhatta a művét. Nem zárható ki, hogy az állítás igaz, még akkor sem, ha egyelőre nem találtam hiteles forrást igazolandó a cikkíró állítását (megjelent a Szekszárdi Vasárnap 2008.02.17-i (18. évf. 6. szám 15. oldal) számában:
Reménykedhetünk abban, hogy egy alaposabb kutatómunka, vagy a tömeges digitalizáció révén fel fog bukkanni olyan forrás, mely bizonyíthatja egyértelműen, hogy a fentebb említett két mű rákospalotai keletkezésű. A fenti forrásokból azt viszont ki is sejthetjük, hogy Bartókék nem csak a 1907. májusa és októbere között – ahogy ez az Emlékház gyűjtésében szerepel – laktak Palotán. Akár pár hónappal többet is Palotán tölthettek, úgy 1907. májusa előtt, vagy 1907. októbere után, bár ennek ellentmond, hogy valóban próbálkoztak (vagy a tulaj próbálkozott) már októberben a ház kiadásával.
Budapesti Hírlap 1907.10.01 (27. évf. 233. sz. 30. o.)
Az Ország-Világ 1907.05.12-án (28. évf. 19. sz. 372. o.) hasábjain megjelent képe
A Közgyűjteményi Portálon a Zeneművészeti Intézet Hangarchívuma is megtalálható immár. Jó néhány Palotán begyűjtött népdal is fellelhető benne. Ezek nem kimondottan palotai népdalok, hanem olyan dalok, amiket itt is énekeltek és vagy itt vettek fel, vagy itt egy eltérő verziót énekeltek a dalból, mint másutt, és emiatt került rögzítésre.
A rákospalotai kötődésű dalokat itt találhatja meg a kedves olvasó. Vannak kották és vannak hangfelvételek is a listában.
1851-ben Rákospalotán lejegyzett dal: „Pesttől fogva Debrecenig a’ vasút, a’ vasút. Azon ment el az én babám a’ kis rút, a’ kis rút. ….” Érdekesség, hogy a vasút csak 1857-ben ért el Debrecenbe.
Ezt a nótát 1852-ben jegyezték le: „Estve jár a’ hajdú a’ faluban, fogja a’ legényt a’ fonóban …” Ez elképzelhető, hogy helyi nóta volt, lévén szerepel benne a falu neve.
Jelen bejegyzés inkább csak emléket tud állítani a Petróczy Miklósnak, sem mint összegyűjteni mindent, amit róla tudni érdemes. A megszerzett iratok között van több curriculum vitae is, melyek elég teljesek ahhoz, hogy megismerjük a doktor úr életútját. 3 életrajz is előkerült, egy cca. 1922-ből, egy 1924-ből és egy tán 1932-ből. A gépelt verzión – bár elég rossz írógéppel készült stencil – a lényeg jól olvasható.
A fenti igazolás már 1945-ből való. Fényképe a Szentmiklóssy Géza által szerkesztett „A magyar feltámadás lexikona” c. munkában jelent meg 1930-ban:
Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve (Budapest, 1936) c. művében is szerepel a doktor életrajzi adatokkal. 1930-tól város tisztiorvos, 1935-től ügyvezető tiszti orvos beosztásban volt. 1938-tól a városi Stefánia Szövetség ügyvezető elnöke. 1936-tól magyar királyi tisztiorvos. 1944.03.15-tel századosi rendfokozatú honvéd tartalékorvossá léptették elő a II. vh.-ban. 1947-ben már PPSK vármegye tisztifőorvosának I. számú helyettese volt. Még 1940 legelején megszervezte az első magyarországi véradást:
Sorakozó hetilap (1940.03.22 2. évf. 12. szám 6. o.)
Halotti anyakönyvi bejegyzése a rákospalotai polgári anyakönyvből, 1953.12.18.
1928-ig egészen biztosan, hogy az Erdősor utca 6/10 (átnevezését követően gr. Tisza István u. 10.,) szám alatt működött és lakott, 1931–től pedig szintén egészen biztosan az Erzsébet (a mai Sződliget u.) 53 szám. alatt lakott és dolgozott, egészen a haláláig. Telefonszáma korábban a Rákospalota 37, majd a 95-3-37 volt. Bár ősrégi nemesi család sarja volt, mégis a kisemberek és a nép lelkiismeretes orvosa volt hosszú évtizedeken át. Végezetül mellékelem még az édesapja és Petróczy doktor gyászértesítőjét:
