Palotai történetek

Ezen a linken tudja elindítani a „Ki tud többet Rákospalotáról?” kvízjátékomat. Jó szórakozást!

A kis cikk apropóját az adta, hogy hozzájutottam Lehrbaum Gyula pár iratához és kínálkozott az alkalom, hogy ezek alapján összeállítsam azt, amit az életéről tudhatunk.

A házassági anyakönyvi bejegyzéséből kiderül, hogy 1862.02.16-án született Pápán. Hogy életének első 30 évében mit csinált, nem tudni, de feltételezhetjük, hogy kitanulta (a családi emlékezet szerint Bécsben) az órás, ékszerész szakmát és előbb segédként dolgozott, mielőtt megkapta a mesteri oklevelet.

A kis szórólapjából annyit máris megtudni, hogy a legkorábbi ismert címe az V. ker. Bécsi u. 6. szám alatt volt. 1892-től már biztosan megvolt a mesterlevele. A lakcím-nyilvántartások alapján 1907-1910 között a IV. ker. Koronaherceg (a mai. V. ker. Petőfi S.) u. 18. alatt működött a műhelye. Ennek ellentmond az alábbi elöljárósági irat, melyben megszünteti a Koronaherceg utcai műhely még 1907.07.31-i nappal:

Bárhogy is történt, 1907-ben már Rákospalotán a Fő út 67-ben élt. Ez az épület a mai Karácsony Benő park területén feküdt, a Deák utca és a Pázmány utca között. Ezen a címen dolgozott egészen nyugdíjba menéséig (a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára 1930-31-ben még mindig működő órásként sorolta fel Lehrbaumot, aki ekkor már legalább 68 éves volt. A cím időközben Horthy Miklós út 77-re módosult, szintén a házszámozás átszámozása miatt).

1912-ben két adásvételi szerződésről is tudunk. Az egyik az én tulajdonom, a másik a BFL tulajdona (HU BFL – VII.222.a – 1912 – 0529 számon).

Itt is, ahogy a másik adásvételiben is már az Eötvös u. 11. van megadva lakcímnek. A levéltári példányban Zárits Miklós és neje a Bocskai u. 38-ból, míg itt Spenlinger Samu újpesti lakos az eladó. Mivel 1928-ban házszám újraszámozás történt, így a rendelkezésemre álló forrásokból egyelőre nem tudom megállapítani, hol vehetett Lehrbaum ingatlanokat a nejével. Az üzletét a házszámváltozás miatt újra be kellett jelentenie 1928-ban:

Margetin Mária Fabusz István Győző fodrász és borbély felesége volt. Fabusz már 1907-től ismeretlen címen tartózkodott, elhagyhatta a nejét. Valószínűleg 1911 második felében vagy 1912 elején tudta a nej a házasságot hivatalosan felbontatni. Utána házasodtak össze Lehrbaummal:

A kapcsolat érdekessége, hogy 1907-től Fabusztól Margetin Máriának úgy született 3 gyermeke, hogy távol volt. Ezek a gyermekek Lehrbaumtól származtak:

• Ilona Piroska született: 1908.01.20, elhunyt: 1945
• Ottilia Irma született: 1909.04.01, elhunyt: 1985
• Tibor Károly született: 1911.03.16, elhunyt: 1915

1915-ben Lehrbaum a nevére vette a gyermekeket. 4. gyermeke Judit már Lehrbaumként született 1912.11.27-én, (és 2000-ben hunyt el), Gábor Zádor fia szintén (született: 1914.08.26-án és 2001-ben hunyt el), ahogy az 1918-ban született Tibor nevű fia is. A családból a férj Gyula, a nej Mária, és a gyermekek közül Piroska, Ottilia, Tibor és Judit is a rákospalotai temetőben nyugszik.

1943-ban mikor az öreg órásmester Gyula elhunyt, Tibor vette át az üzletet. Tibor már korábban megházasodott Silbernágel Klárával és egyik fia Tibor, a másik a Gábor nevet kapta. 1953-ban Margetin Mária is elhunyt. Judit esküvőjéről a Pester Lloyd 1944.07.02-i száma számolt be, Katzler Nándor vette el.

A gyermekek születésekor folyamatosan változott a címük: Eötvös u. 11., 14., 59., Bethlen u. 28.

Már 1913-ban beköltöztek az Eötvös u. 77-be, ami 1928 után a 93-as számot viselte. Vélhetően ez volt az egyik ingatlan, amit még 1912-ben vettek meg.

Érdekesség még hogy 1942.08.16-án betörtek az üzletbe, amit már Tibor vezetett és 60 karórát, 4 ezüst szelencét és sok más ezüst tárgyat vittek el mintegy 3500 pengő értékben. Szintén érdekesség, hogy Gyula (és ekkor már 70 éves elmúlt!) 1935-ben feladott egy hirdetést, hogy kisgyermek nyaraltatását vállalja:

Lehrbaum Ottilia az ELTE-re járt, majd 1960-ból van adat arra, hogy a Bocskay utcai iskolában, mint nevelő dolgozik. 1943-tól tölt be tanári munkakört, 1949-ben a Szentendrei Gimnáziumban oktatott, franciát és németet és a testnevelés felügyelője volt.

Lehrbaum Gyulának azonban nem csak a fent említett gyermekei voltak. Az 1880-as évek második felében kezdődött kapcsolata Valter (Walter) Lajosné. szül Briefrel (sok helyütt „magyarosan”: Privrel) Rózával, aki akkor férjnél volt. Az 1895-97-ben lefolytatott házassági bontóperben (HU BFL – VII.2.c – 1895 – V.0079) az 1880-ban létrejött házasságot első fokon felbontották, azonban a Lehrbaum Gyulával történő későbbi házasságra lépést hivatalból megtiltották. Másodfokon tisztázták az asszonyt, hogy az nem félrelépett, hanem már jó ideje elhidegült férjétől, sőt a házassági tiltást is feloldották. Az 1889-ben, 1891-ben és 1895-ben született gyermekeket végül az anyának ítélték. A jogerős végzést Briefel Róza nem élhette meg, mindössze 36 éves korában 1896.12.30-án súlyos betegségben elhunyt. A családjának a Koronaherceg utcában Lehrbaum üzletétől pár méterre volt menő cípész- és sérvkötőüzlete, így ismerhették meg egymást Gyulával. Róza a mai ELTE jogelődjén végezte el az okleveles szülésznői szakot.

Briefel Róza (a festmény az 1880-90-es években készült, közzétéve a leszármazottak engedélyével)

Lehrbaum úgy szerette Rózát, hogy a halotti értesítőben annak ellenére titulálta felejthetetlen nejének Rózát, hogy hivatalból kénytelen volt neje ekkor még a Walterné nevet viselni.

Az anyakönyvi információkból kiderül, hogy Lerhbaum a gyermekeket örökbe fogadta – Lehrpán vezetéknévvel – és felnevelte. Gyulát órásnak képezte, csak ő 16 évesen, idejekorán meghalt. Lehrpánként kellett őket anyakönyvezni az örökbefogadáskor, mert Gyula nevét elírták születésekor és az anyakönyvben Lehrbaum helyett Lehrpán szerepelt. És hát a szabály az szabály. Vélelmezem a későbbiekben mikor Gyula nevét 1901-ben kijavították a gyermekek is megkapták a jogos családnevüket.

• 1889.10.23 Bp. belváros rk. születésű Valter Róza Mária Gizella, Ferencvárosban ment hozzá Kocsis Gyula kereskedőhöz 1924.02.16-án és 1976.03.01-jén halt meg Budapest XVII. kerületében.
• 1891.05.10 Bp. Belváros rk. születésű Valter Gyula Károly János, elhunyt 1908.01.09-én Rákospalotán.
• 1895.01.27 Bp. Belváros rk. születésű Valter Gizella Teréz, Rákospalotán ment hozzá Petruska István lakatoshoz 1913.10.05-én.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a jól menő belvárosi órásműhelyből származott tőke Rákospalotán elégnek bizonyult, hogy Lehrbaum – szinte holtig tartó – munka mellett eltartsa és felnevelje gyermekeit. Az Eötvös u. 11. és 93. számú háza még áll (a 11-est vélhetően 1928 után is a 11-es számot kapta). A Lehrbaum család egészen biztos, hogy legalább 110 éve(t) él, élt Palotán.

A cikk 2022.02.01-jén frissítésre és pontosításra került.

Ebben a kis cikkben szeretnék megemlékezni Bodrossy Félixről a magyar 3 dimenziós film atyjáról, aki Palotán a Bocskai u. 49-ben lakott nejével (a ’40-50-es években biztosan). Édesapja Bodrossy Lajos a rózsahegyi, lőcsei gimnáziumok, a temesvári főgimnázium, a budapesti Mária Terézia és Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumok, illetve az újpesti Könyves Kálmán gimnázium természettan és kémia tanára volt. Az ő szavai pont idevalóak a cikk elejére, mint aki arról lamentál, hogy mennyire fontos a technikai haladás.

Megjelent: Magyar Kultúra, társadalmi és tudományos szemle (31. évf. 13-14. sz. 6. o.), 1944

Újítók lapja, 1952.02.15 (4. évf. 4. szám 13. o.)

A Bodrossy családot 1921 decemberében kiutasították Erdélyből politikai bűncselekmény vádjával, így kerültek át Budapestre. Félix az öt gyermek közül a negyedik volt, egyik bátyja Leo ismert állatorvos, „A Balaton regénye” mű szerzője (1913-2009). Volt egy lánytestvérük, Nóra tanár és védőnő, akit Nádas József vett el Palotán 1933-ban. Nóra életrajza innen érhető el. Félixből operatőr lett, számos díjat kapott, de ami miatt összeállítottam róla ezt a kis anyagot az az, hogy palotai lakosként fejlesztette ki a 3D technikát és palotán is tartotta az ősbemutatót. Ekkortájt csak az USA és a Szovjetunió tudott hasonló technikát produkálni, Bodrossy megoldása az alapja a mai 3D technikának is.

Bodrossy Félix életrajza:

Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (megjelent: 1994)

A két fenti kép az Imdb.com-ról, a világ legnagyobb filmekkel foglalkozó adatbázisából származik. A Toldi moziról készült kép a Fortepanon is elérhető.

További képei innen érhetőek el: MTVA Archívum – Fotótár . Hogy a találmány főpróbájára saját lakásán került sor, az alábbi cikkből derül fény:

A cikk a Pest megyei Hírlap 1989.07.15-i (33. évf. 165. szám 9. o.) számában jelent meg.

A vívás az úszás, vízilabda, öttusa és a kajak-kenu mellett a legsikeresebb magyar sikersportág – legalábbis, ha az olimpiákat tekintjük (Lásd: KSH).

Álljon itt azoknak a sportolóknak, mesterek a neve, akik vívóként kötődtek Rákospalotához:

Halácsy Antal vívómester:

1893-1903 között nagy bizonyossággal a Wágner Manó Gimnázium vívótanára, illetve vívóleckéket ad Rákospalotán (Budapesti Hírlap 1893.07.04 13. évf. 182. sz. 6. o.).

A Turul labdajáték szabályairól szóló 1904-ben megjelent műve.

Besztercebányán született kb. 1862-ben. Rk. vallású. Kassán oktatott, mielőtt Budapestre ill. Rákospalotára jött volna. 1889-ben még Kassán született egy fia, Lajos Antal, de az egy hónapos korában elhunyt. Budapesten a Barcsay utcai (a mai Madách Imre) gimnáziumban volt tornatanár. A Turul labdajáték feltalálója. 1903 után Szegedre ment a Turul játékot népszerűsíteni. 1925.04.06-án Salgótarjánban hunyt el. Neje Kutenics Ludovika volt, aki csak 3 hónappal élte túl.

vitéz nádasi Tersztyánszky Ödön ezredes:

Édesapja Tersztyánszky Károly gyógyszerész volt. Sok helyen volt patikája élete folyamán, közte Rákospalotán is 1904-1906 között. Ez a „József főherceghez” nevű patika volt az akkori Károlyi (a mai Rädda Barnen) és Bocskai utcák sarkán. Csákváron, 1890.03.06-án született fia Ödön, aki értelemszerűen ebben a két évben biztos, hogy vele élt Rákospalotán.

Kétszeres olimpiai bajnok, olimpiai ezüst- és bronz-, illetve Európa-bajnoki ezüstérmes, tizenháromszoros magyar bajnok vívó. Kard és tőr fegyvernemben vívott. Az első világháborúban megsérült többször is, így tanult meg bal kézzel is vívni. 1929-ben súlyos motorbalesetet szenvedett Solymáron, melynek következtében pár nap múlva (1921.06.21-jén) Budapesten elhunyt.

Berczelly Tibor Rezső őrnagy:

Rákospalotán született 1912.01.03-án Berczelly Rezső Pál MÁV hivatalnok és Seifert Mária fiaként, az Arany János u. 14-ben. 1929-32 között járt a Ludovikára, 1930-tól a Tiszti Klub tagja, 1940-től vívómester. Italo Santelli tanítványa. Ő született balkezes volt Tersztyánszkyval szemben.

Háromszoros olimpiai és négyszeres világbajnok kardvívó, tőrvívó és sportlövő. 50-szeres magyar válogatott.

1935 és 1957 között huszonnyolc magyar bajnoki címet szerzett, ezzel ő a legtöbb egyéni magyar bajnoki címet szerzett vívó.

Forrás: MTI

Kulcsár Győző:

A Nemzet Sportolója, négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok magyar vívó, mesteredző, sportvezető. Kulcsár Krisztián világbajnok, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó nagybátyja. A legeredményesebb magyar párbajtőröző, a párbajtőrözők „Paganinije”. 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem válogatottjában.

1940.10.18-án született Budapesten és 2018. szeptember 19-én hunyt el. 2012-től (de lehet, hogy régebb óta) haláláig Rákospalotán élt.

Forrás: Nemzeti Sport

Csongrádi László:

1959.07.05-én született Budapesten.

Az 1988-as szöuli olimpián az aranyérmes kardcsapat tagja, vb. ezüstérmes, 4-szeres magyar bajnok kardozó. Ahogy az MTI képe megörökítette 1990-ben biztos a kerület lakosa volt, mert itt adta le voksát a 7-es választókerületben, a március 25-i választáson.

Forrás: MTI

Forrás: MTI

Attól tartok ez a magyar találmány sem kapott végül lehetőséget, hogy bizonyítson:

Magyar Nemzet 1969.08.30 (25. évf. 201. sz. 7. o.)

Próbáltam összeszedni a Kaszinó működéséről a lehető legtöbb ismeretet. Akik itt most egy rulett-kerekes, kártyázós „bűnbarlangra”, szerencsejátékos helyszínre gondolnak, azok tévednek. A XIX. században létrejött kaszinók társadalmi egyletek voltak, ahol összejöttek a tagok, hogy eszmét cseréljenek, művelődjenek, gyűjtéseket, eseményeket és ünnepélyeket szervezzenek. A kaszinó azonban több volt, mint egylet, mert a helyszínt is biztosította – ez volt maga a kaszinó épülete. Ezek voltak a korabeli művelődési házak, csak ezek egyetlen egylet irányítása alatt álltak. Ami fontos, hogy ezek jó ideig csak férfiklubok voltak, de az eseményeken a tagok egész családja részt vehetett (a kisgyermekeket leszámítva). Tagsági felvétel és tagsági díj is volt. Az asztaltársaságok és olvasóegyletek pedig kisebb tagságú szerényebb csoportosulások voltak, talán pár tíz fővel és saját épület nélkül, sokszor egy-egy kávéházban, vendéglőben tartották az összejöveteleiket.

A hagyománnyal ellentétben nem 1891-ben alakult a Kaszinó, hanem 1866-ban. 1889-ben mint olvashatjuk, már a 24 éves a kaszinó. A rá következő évi híradás is ugyanezt az információt erősíti. Legelőször azonban 1879-ben van híradás a kaszinóról. A „bunyó” szereplői Rókay Sándor és tán a Laszip v. Lillik család egy tagja lehettek.

Ellenőr 1879.09.20 (11. évf. 452. szám 3. o.)

Budapesti Hírlap 1890.01.09 (9. évf. 9. szám 9. o.)

Pesti Napló 1891.02.05 (42. évf. 35. sz. 3. o.)

De hogy még egy hiteles forrást említsünk:

„1890. évben. Halottak estéjén.

Az elhunyt Kaszinói tagok sírjánál.

Gyászbeszéd.

Cziczeró szerint: „A halál csak azok előtt rettenetes, kiknek életével minden elvész, de nem rettenetes azok előtt kiknek dicsérete meg nem hallhat.”

Tisztelt gyászoló Tagtársak!

Igénytelenségemet tisztelte meg a tagtársi bizalom, hogy tolmácsa legyek egyesületünknek, midőn szokásunkhoz híven megemlékezünk az idén is az élők nevében a holtakról, azon alkalomból, hogy az emberiség egy jelentékeny része elhagyva a köznapi élet zűrzavarát, …

Tóth István volt bíró életrajza – részlet – kiadva: 1904 – Ezt a beszédet tehát 1890.11.02-án tartotta a községi bíró, mely egyértelműsíti szintén, hogy sok-sok éve működő egyletük hagyománya alapján tartja meg a beszédét az évben is.

Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája című 1877-es munkájában olvasóegyletnek titulálja egyébként a kaszinót (II. kötet 260. o.). Ezt cáfolandó ismert a Budapesti Közlöny 1875.07.28-i száma (9. évf, 170. szám 4975. o.) mely beszámol egy a Rákospalotai Kaszinó részére nem kézbesített 50 forint értékű küldeményről.

És íme pár esemény abból az időszakból:

Fővárosi Lapok 1880.01.30 (24. sz. 120. o.)

A Hon 1880.09.11 (18. évf. 236. sz. 2. o.)

Fővárosi Lapok 1881.06.14 (134. sz. 780. o.)

Budapesti Hírlap 1884.05.21 (4. évf. 140. szám 5. o.) – ekkor készül el a kaszinó 2. épülete a legrégebbi helyiség után

Budapesti Hírlap 1887.08.29 (7. évf. 237. sz. 7. o.) – A cikkíró téved és „letöröközi” Tóth István bírót.

A magyar zsidó-felekezet elemi és polgári iskoláinak monográfiája (szerk.: Barna Jónás és Csukási Fülöp, kiadták: 1896) c. kiadvány 429. oldalán Stein Dávid: A rákospalotai izr. népiskola monográfiája jegyzetében olvashatjuk, hogy az iskola 1894-ben szerezte meg a volt kaszinóépületet tulajdonának iskola céljaira. Ez az iskola pedig a mai Kajár u. 8 – Kertköz u. 1. szám alatti házban működött.

Pesti Hírlap 1893.02.28 (15. évf. 59. sz. 4. o.) – 1894-re készül el immár a 3. épületük.

Pesti Hírlap 1894.11.18 (16. évf. 322. sz. 10. o.)

Pesti Hírlap 1895.11.15 (17. évf. 314. sz. 8. o.) – a 3. épület helyére fény derül: a Vasút (a mai Pozsony) utca a helyszín. Talán a Kajár – Pozsony u. sarkán levő korábbi vendéglő épülete, vagy egy nagyobb épület lehetett a Leányjavító tőszomszédságában a Pozsony u. 34.-es ház mellett, illetve ami még szóba jöhet, az a mai Pozsony u. 8. – Kert köz 2. szám alatti L alakú épület, amiben a Kinizsi TTK székel.

A kaszinók működési helyei:

Ófalu (I. kerület):

1866 – 1883 – ismeretlen helyszín

1884 – 1894 – Kajár u. 8. – Kertköz u. 1. (későbbi izr. iskola)

1894 – 1902 – Vasút utca – új épületben (elárverezésre került)

Hazánk 1901.12.17 (8. évf. 297. sz. 10. o.)

Váci Hírlap 1902.06.22 (16. évf. 25. sz. 4. o.) – fellebbezést követően a második kör már eredményes volt.

Budapesti Hírlap 1902.07.06 (22. évf. 183. sz. 31. o.) – Ófaluban, hogy „megszűnt” a Kaszinó helyett megalapították a Rákospalotai Társaskör Egyesületet.

Budapesti Közlöny 1902.12.07 (36. évf. 282. sz. 2. o.) – Mivel ugyanazok a személyek voltak mindkét egylet tagjai, az új egyleti lét csak ahhoz kellett, hogy az adósságtehertől megszabadítsák magukat és folytatódhassék az egyleti élet.

Újfalu (II. kerület):

1902 – 1911 – Eötvös u. 3. (A ház, a Vilma-lak, melyben Olbertné Demek Vilma 1902 nyarán elhunyt. A homlokzaton ma is halványan kiolvasható a Rákospalotai Kaszinó Egylet felirat.) Valószínű, hogy az ófalusi kaszinó csődje után a társaskör itt folytatta a tevékenységét. Ezt alátámassza, hogy a Magyarország 1911.03.18-i száma (18. évf. 66. sz. 5. o.) már megemlíti a már újra kaszinónak titulált egyletet ezen a címen.

Széchenyi-telep (III. kerület):

Budapesti Hírlap 1905.10.11 (39. évf. 235. sz. 2. o.)

1905 – 1927? – Ilona u. 35.

Budapesti Hírlap 1916.07.21 (36. évf. 201. sz. 16. o.) – Egészen 1927-ig szólnak híradások a pestújhelyi kaszinó helyiségről, így lehet, hogy végül csak jó 10 év múlva adták el.

Egyesült Kaszinó:

A Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára c. kiadványban, mely 1931-ben látott napvilágot 1911.07.11-i nap van megjelölve az Egyesült Kaszinó létrejöttére.

1911 – 1934 – Eötvös u. 3.

Nemzeti Újság 1934.09.25 (16. évf. 216. sz. 11. o.)

1934 – 1946 – Eötvös u. 15.

Összefoglalható tehát, hogy a palotai kaszinóegylet 1866-tól egészen 1946-ig folyamatosan működött. 1946-ban törvényileg szüntették be a társadalmi szervezeteket.

A Rákospalotát otthonául választó Gyökössy Endre nem csak kormányfőtanácsos és MÁV igazgatóhelyettes volt, de író, költő is. 1997. október 23-án kapta vissza a tőle megvont korábbi díszpolgári címet. A ’20-as ’30-as évek kedvelt zeneszerzője Murgács Kálmán zenésítette meg több versét.

Falvédő a Göcseji Múzeum gyűjteményéből. Sok ilyen készült a II. vh. előtt a konyhák falára.

A dalt több előadó is elénekelte, úgy mint Zeisky Irma vagy Kalmár Pál.

Gyökössy másik, Murgács által megzenésített verse a Ha te büszkélkedtél… – Forrás: Keszthelyi Múzeum gyűjteménye, mandadb.hu, 1937, képeslap

Tieff L. Bertalan is az a fotós volt, aki Rákospalotán kezdte, majd Újpesten folytatta a mesterségét. Az apa Tieff Sándor nyomdász volt, a neje Fridvalszy Vilma volt, katolikusok voltak és az 1904-ben született és 1913-ban meghalt Sándor fiuk temetése idején már a Zárda u. 17.-ben laktak. „L”, azaz Lajos Bertalan 1911-ben született. Az anyuka, Vilma 48 évesen 1923-ban meghalt, címük ekkor is a Zárda u 17. volt. (Lehet, hogy az 1928-as átszámozás után kapta a ház a 21-es számot).

Esti Kurir 1932.03.15 (10. évf. 61. sz. 12. o.) – Tieff Bertalan első hirdetése, Zárda u. 21.

Esti Kurir 1932.10.20 (10. évf. 236. sz. 10. o.) – még mindig, mint segéd hirdette magát. Ekkor a Palota-Újfalu, Pázmány u. 60.-as címet adta meg.

Az 1943-as telefonkönyvben Újpest, Kossuth u. 28.-as címmel szerepel a műtermek között. 1948-1950 között pedig ismét Istvántelken a Zárda u. 21. szám alatt működteti a Gyermekvilág névre keresztelt műtermét. Vélelmezhető, hogy ha 1932-ben is és 50-ben is ugyanott lakott, akkor valójában sosem költözött el. Vagy mégiscsak ide-oda költöztette a műhelyét, miközben a lakása megmaradt egy helyen, bár ez sokkal kevésbé valószínű.

168 óra – 2010.12.02 (22. évf. 48. sz. 32. o.) – Egy visszaemlékezés Tieff fotósra. Ez már az ötvenes években vagy utána kellett, hogy történjen, ekkor a Povázsay György utcában volt a műterem, mely egyébként a régi Zárda, mai nevén Zichy Mihály utcára merőleges utca. Istvántelek 1950 óta Újpest része.

A két fenti gyermekfotó már 1950 után készült, eltérő műterem logókkal (a képek Tieff Bertalan, Berci bácsi fiának tulajdonában vannak)

Ahogy a családban hívták: Berci bácsi 1974-ben készült képe (Tieff Bertalan tulajdona)

Talán a legtöbb életrajzi adattal róla rendelkezünk, ugyanakkor munkásságáról kevés adat maradt fenn.

A testvére Gy. József halotti értesítője, melyből elénk tárul az anyuka és a testvérek nevei, köztük Sándoré is.

Gyökössy Sándor nagyon késői gyermek volt, hiszen édesapja Gyökös(ssy) József szabó 1847-ben született Szeghalmon.

Sándor 1905.03.06-án született Szarvason. A szarvasi evangélikus gimnáziumba járta ki az első négy évfolyamot 1918-ig. Testvére id. Gyökössy Endre 1880-as születésű volt (25 évvel volt tehát idősebb!), aki 1908-án helyezkedett el a MÁV-nál, mint tanfelügyelő. Az ő fia ifj. Gyökössy Endre, aki már itt született Palotán 1913-ban majd Újpesten telepedett le a II. v. h. után és ott volt lelkész. Elképzelhető, hogy Sándor felköltözött a testvére közelébe szerencsét próbálni. A következő adatunk róla, hogy 1929-ben megnősül.

Gyökössy Sándor házassági ak. bejegyzése a palotai polg. anyakönyvből, 1929.11.09

Házassága idején már fényképész segéd. Ekkor még a Clarisseum mögött a Zárda utcában, míg neje a Szent Korona utcában lakott.

Színházi Élet – 1934. 35. sz. 41. o. – A gyermek és a kutya c., az újság által meghirdetett fotópályázatra Gyökössy is beküldött egy képet.

Testvéréről id. Gy. Endréről készült portré 1940.06.09-én, szignózva. Forrás: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye. Akkori címe: (Beller) Imre u. 86. Közvetlen ezután költözik át az akkor épp Hitler Adolfról elnevezett mai Illyés Gyula u. 8. szám alá.

Itt pedig egy olyan fotója látható, ahol szándékosan az általa kreált címerből hiányzik a műterem címe. 1940-es évek. Saját tulajdon.

Pesti Hírlap 1941.07.05 (63. évf. 151. sz. 9. o.) – tanítványokat vára műtermébe.

Egy család fotója 1943. januárjából, már a címerbe illesztett új címével. Saját tulajdon.

Az 1946-os fényképen a kislány Madarász Ági, 4-5 éves korában. A kép tulajdonosa: Dr. Madarász Gabriella.

Halotti anyakönyvi bejegyzése – 1964.09.09 Budapest XII. (MÁV Tüdőszanatórium) – Ekkor a Dózsa György (Fő) út 78.-ban lakott. Az épületben ma a Víg Kalmár Vendéglő működik. Azért kerülhetett a szanatóriumba, mert testvére a MÁV vezérigazgató-helyetteseként halt meg 1957-ben és rendelkezhetett még a rokonság kapcsán kedvezménnyel.

59 évesen hal meg. Ha már 24 évesen segéd volt valamelyik palotai mester keze alatt, akkor kb. 1929-59 között kellett, hogy dolgozzon, ha az utolsó 5 évét esetleg már betegeskedve élte is le. Sajnos a II. vh. utáni működésére még nincs kézzel fogható bizonyíték. Továbbá kérdéses az 1939 előtti műterem címe is.

A családjáról annyit tudunk, hogy nagyapja Bauer József itt volt Palotán temetkezési vállalkozó a XIX. század végén. Édesapja Bauer István a Pesti Könyvnyomda Rt.-nél volt betűszedő, nyomdász. István, neje May Anna és a gyermekeik nem itt, hanem a Ferencvárosban laktak. A Ferencvárosban született 1885.08.21-én Ágoston, majd a lánytestvérei is. Valószínű Bauer József után örökölhettek és akkor költöztek Palotára „vissza”, mert 5 éves Teréz lányuk halálakor már itt a Csokonai u. 17-ben laktak. István, Ágoston apja 1910-ben hal meg, ekkor a család a Pázmány P. u. 11-ben lakott már.

A nagypapa, József után fennmaradt halotti értesítő. a Fő út 23-as cím azért érdekes, mert ez volt az rk. plébánia címe is, a mai Fő úti bölcsőde épülete.

Ágoston születési rk. ak. bejegyzése, Ferencváros, 1885.08.21

A szűk család szerepel csak István halotti értesítőjén – 1910.08.17 – a cég a saját halottjának tekintette az elhunytat.

Annából polgári iskolai tanárnő lett, Újpesten az I. sz. polgári leányiskolában. Ágoston, mint már Bocskai u. 14. szám alatti háztulajdonos szerepel az 1914-es Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben. Az 1916-os címjegyzékben már ott a fényképész titulus, így 1915-16-ban kezdhette el az ipart, nem fiatalon, hiszen ekkor már 30 éves volt. A házszáma 1928 után változhatott 18-as számra.

A fotó 1920 körül készülhetett az ismeretlen friss házasokról. Saját példány.

Cserba János (aki a kép tulajdonosa) nagymamájának a fotója 1927/1928 fordulójáról , még a Bocskai utca 14-es címmel. A képet igazolványhoz használtál fel.

Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár Fénykép- és Fotóművészeti Tára, 1928 után készült műtermi kép

Kis méretű (40×54 mm) iskolai fénykép, 1928 után készült, gumipecsétes.

Halotti anyakönyvi bejegyzése a polgári anyakönyvből, Újpesten. 1960.07.04

Azért újpesti a halála, mert az Árpád Kórházban hunyt el, de mindvégig a Bocskai u. 18. szám alatt lakott. Ha feltételezzük, hogy a 75 évesen elhunyt fényképész 60 éves koráig még aktív volt, akkor kb. arra jutunk a II. világháború idején hagyhatott fel a fotográfiával. Persze elképzelhető, hogy a háború után is csinált képeket és működött a műterme.

Elmondható tehát, hogy nagy valószínűséggel 1915-1945 között álltak a palotai emberek Bauer fényképezőgépe elé.