Palotai történetek

Megjelent a Ludas Matyi 1989.02.08-i (45. évf. 6. szám 9. o.) számában:

Megjelent a Ludas Matyi 1982.03.25-i (38. évf. 12. szám 3. o.) számában.

A Pesti Napló 1938. január 9-i (89. évfolyam, 6. szám, 35. oldal) számában jelent meg.

Czuczor, Jedlik és dr. Szabó Alajos anyai ágon rokonok voltak. Czuczor, mint költő; Jedlik, mint feltaláló; Szabó pedig mint orvosdoktor majd iskolaalapító futott be. Szabó alapította a Dózsa György Gimnázium jogelődjét, melyet vejéről Wágner Manóról ismer mindenki. Czuczor és Jedlik Győrött kezdte pályafutását, majd már az 1830-as évek közepétől Pesten tanítottak és dolgoztak. Szabó 18 évvel fiatalabb volt náluk, ő ekkor már egyetemet végzett fiatalemberként a vegytan után érdeklődve találkozott unokatestvérével Jedlikkel, aki 1841-ben mutatta be a több ízben továbbfejlesztett szódavíz készítő gépét, és akivel végül közösen gyártották a szódát. Ez volt az első magyar szódavízgyár.

Ez az életrajz a Pannonhalmi Szent Benedek rend Győri Katolikus Czuczor Gergely Gimnáziumának értesítőjében jelent meg 1936-ban. Írta Ferenczy Viktor tanár.

Az Erdélyi Hiradó 1841.09.17 száma (2. félév 23. szám 91. oldal) is lehozta, hogy Jedlik megvendégelte a tudóstársait szódával.

A Regélő Pesti Divatlap 1847.10.07-i számában (41. szám 1297. o.) „ekézik” Szabó szódaüzemét. Már akkor is a magyar a magyarnak farkasa volt.

A 1844-es (1842-es) fóti szüretet és a fröccs megszületését Hegedűs Géza írta meg a „Világmindenség első fröccse” írásában (http://faypreshazetterem.hu/legenda-a-froccs-eredeterol/). Ezt a tényt Baksa Péter 2012.10.06-án megjelent „Mi az igazság a fröccs körül?” című cikkében tételesen szedi ízekre. (https://taban-anno.blogspot.com/2012/10/mi-az-igazsag-froccs-korul.html). Akárhogy is a szóda elindult világhódító útjára és megszületett a fröccs is.

Az viszont hihető, hogy Czuczor, Jedlik és Szabó biztosan ittak szódát, ha még fröccsöt nem is, hiszen gépük volt hozzá és egyedül ők ihattak akkor, amikor csak akartak…

Ami biztos, hogy Fótra Palotán vezetett az út Pestről, Jedlik így előbb Palotán kocsikázott végig a szerkezetével, míg Fótra ért (a vasút akkor még nem létezett, azt 1845 őszén helyezték próbaüzembe, a négy gőzmozdony kazánjainak ellenőre épp Jedlik volt….) 1869-ban van az első ismert adat, hogy Szabó Alajos Palotán villát vett, s melyben pár év múlva, nyugdíjazása után megnyitotta iskoláját. Az öreg Jedlik Ányos többször járt nála Palotán.

Ugyan nem Palota szülötte, de az elmondható, hogy az első szikvízgyáros, Szabó Alajos Palotán telepedett meg, alapított családot és indított iskolát és így nemcsak a szikvízgyártás terén alkotott unokatestvérével maradandót.

A Hampel-villa melletti épületet általában Érkövy-villaként, vagy Fellner-villaként említik. De hívhatnánk Mühr-kúriának is. Címe: Énekes (korábbi elnevezése: Árpád) u. 10. Ahogy a Hampel-villánál már jeleztem, 1830-ban Mühr Ferenc uradalmi tiszt már palotai lakos volt és az ekkori piciny faluban, ha valahol, akkor itt lakhatott a számtartó, nem volt több olyan úri épület, ahol egy komoly gazdatiszt székelhetett.

A Károlyi birtokok jószágainak 1824-27 közti leírása az alábbi (Forrás: A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története, második kötet)

Tehát ahogy gondoltuk, Mühr a tiszttartói lakásban lakott a falun belül abban az épületben, ami már az 1820-as években is állott (és talán az 1810-es években épült a gróf utasítására, mivel 1808-ban vásárolták meg Csekonicstól a fóti uradalmat és vele együtt Sikátorpusztát, Palotát és Káposztásmegyert), így már valóban lehetett palotai illetékességű és tartózkodású 1830-ban 8. gyermeke születésekor (Persze feltehetnénk a kérdést, de hogy hát honnan tudjuk, hogy Mühr tényleg ebben az épületben lakott? Onnan, hogy 1820 körül csak a Felvég és Alvég létezett, a lakosság száma 1000-1500 fő volt, mely 150-200 házat jelentett. E házak mindegyike parasztház volt. A tiszttartó tanult, még akár világot járt ember is volt, aki képes volt egy uradalmat vezetni, pénzügyeket, könyvelést, adásvételt, szervezést, irányítást végezni. Egy ilyen személy cselédet tartott, nem végzett fizikai munkát. Nem vályogház volt az otthona, hanem egy csinos polgári lak, téglából.)

Az 1860-as térképen, amit a Hampel-villáról írt cikkben bemutattam, látható, hogy ez a villa megegyező tájolással bírt, mint a Hampel-villa. Az 1883-as térképen pedig már a mai állapot látható:

A 60-as számmal jelölt, az angol parkkal rendelkező villa a Hampel, míg a 67-es számmal és már észak-nyugat fele tájolt épület az Érkövy-villa. A Hampel birtok felett északi irányban az olajgyár épületei találhatóak.

Ezek szerint az épületet 1860-83 között átépítették. Még közelebb jutunk a megoldáshoz, ha megnézzük a II. katonai felmérésen készült rajzot, ami nagyságrendileg 1866-69 közé datálható (a térképen már rajta van az újpesti lóvasút, így ezért tudom leszűkíteni az intervallumot):

Látjuk a rajzon a Hampel és a már észak-nyugat felé fordított Érkövy-villát. Mivel ez országnyi méretű térkép volt, nagyíthatósága korlátozott, de a lényeg rajta van. A Hampel villa alatti L alakú épület lehetett pár évig Reményi nyaralója.

Ha a térképeknek hihetünk, akkor 1866-69 között volt az átépítés. Ezt az állítást tovább cizellálja a W. Lindley térképe, mely 1868 februárjára készült el, s melyen az eredeti tájolású ház szerepel még (a „k” betű száránál látható). Nagy bizonyossággal állíthatjuk tehát, hogy 1868-69-ben készült el az új (átépített) ház.

És akkor lássuk sorrendben a tulajdonosokat / a bent lakókat, hátha közelebb kerülünk a megoldáshoz.

Első lakója tehát Mühr Ferenc (neje: Helm Magdolna) tiszttartó volt. Korábban a Károlyiak derékegyházi birtokát vezette, ahol még mint lovász kezdett az 1810-es években dolgozni. Testvére Mühr István a káposztásmegyeri majort vezette (ispáni minőségben, neje Thribler Mária volt). Érkövy Adolf (korábbi nevén Ploetz Vencel, *1818.09.28 Erstein, Elzász +1883.12.13 Keszthely) szintén Károlyi birtokokon kezdte pályafutását, neje Olsavszky Constantia volt. A másik nővért Olsavszky Máriát az a Burg Károly – Károlyi másik jószágkormányzója – vette el, aki Újpest alapítólevelének aláírásakor Lukácsy Sándorral együtt jelen volt. Érkövy vette át a fóti uradalom irányítását 1840 körül. 1848-tól Derékegyházára került és több uradalmat irányított (kutatásaim során fellelt gyermekei: Kálmán, Adolf 1845 Mogyoród, Tivadar 1846, Kornélia 1849 Derékegyháza, Viktória 1856 Derékegyháza). Annyi polgári elfoglaltsága volt, hogy rengeteget utazott a tisztségei kapcsán. 1866-ban nyugdíjazta Károlyi és 1867-ben Pécskára tette át székhelyét. 1880-tól Keszthelyen élt már vakon, 1883-as haláláig. A halálakor írt cikk szerint Pesten a Zrínyi házban illetve Budán a Svábhegyen lakott. A Svábhegy ugyanolyan kiránduló célpont volt, mint Palota, így ként nyári lakot biztosan nem tartott fenn. Úgy tűnik a sok „össze-vissza” adatból, hogy Mühr 1859-ban még Palotán él, mert kertészkedik, de már nyugállományba vonult. Érkövy olyan pozícióba került és olyan szerteágazó tudással és kapcsolatokkal bírt, vállalkozásokban vett részt, hogy vagyont is tudott szerezni, így megvehette idővel az épületet. Mivel az épület átépítése egybeesik nyugdíjazásával és költözésével, így az életrajza szerint 1857-es Pestre költözése utáni 10 évben tölthetett a házban időt (a gazdasági egylet, nejének rokonsága, a kertészet, stb. kapcsán ideális nyári lakként szolgálhatott számára). Megállapítható, hogy Mühr helybeli tisztként funkcionálva Palotán élhetett, Érkövy pedig esetleg az 1858-1864-es időszakban – míg fiai Pesten tanultak – lakhatott itt.

De akkor most jönnek a kérdések….Miért Érkövy-villának hívják az épületet, ha ennyire nem is kötődött hozzá Érkövy, és akkor is csak egy rövid időszak köthető hozzá? (tudniillik Szabó Tivadar és Strauch Árpád: Rákospalota monográfiája művében Érkövy-villának aposztrofálja az épületet, a mű azonban csak 1927-ben jelent meg.) Az önkormányzat Építészeti Értéktárában ráadásul, Érkövyt bárónak titulálják. Attól tartok, hogy ha ennyire szegényes és kevés forrás áll rendelkezésre, és csak találgatunk, hogy Érkövy egyáltalán lakta az épületet, könnyen lehet, hogy mindvégig Mühr lakta azt. Mert akkor miért szerepel az 1884-es térképen a ház úgy, mint „egykori Mühr-Kastély”?

Az 1884-es térkép a Néprajzi értesítő 1913-as kiadásában.

A Hampel „kastély” esetén sem egy korábbi tulajdonos nevén nevezték az épületet és nem azt írták, hogy gróf Traun Ferencné villája. Éppen ezért okunk van feltételezni, hogy a térkép elkészülte előtti időkig a Mühr családé az Árpád u. 10-es épület.

1883-tól a Fellner család sok jeles rákospalotai esemény résztvevője (főleg Fellner Károlyné és Fellner Milka). Fellneréknek vagy 11 gyermekük született 1867-1885 között 1894-tól a dokumentumokban a Fellner család szerepel, mint aki a házat lakja. Fellner József ferencvárosi háztulajdonos, fűszerkereskedő majd likőr és ecetgyáros (mely gyár 1876 előtt létesült), neje Keller Franciska, Fellner Károly, Fellner Simon, Fellner Franciska , dr. Ferenczy Sándor orvos és neje Fellner Józsa, lányuk Lívia – nevekkel találkozunk az Árpád u. 10 címen. Simon, aki gépészmérnök, kir. törv. autószakértő (!) volt 1925-40 között lakta az épületet, de pl. 1929-ben itt lakott dr. Ferenczi Endre kir. törvényszéki jegyző is.

A dokumentumokban az 1900-as évek legelején ráadásul Fellnerék címe többször is az Árpád u. 10-12. Ezek szerint lehet, hogy Hampeléktől ők bérelték a 12-es számú villát is, mielőtt azt a Szanatóriumnak át ne engedték volna 1908-tól.

Fellner József halotti anyakönyvi bejegyzése – 1907.01.02 – a címe Árpád u. 10-12.

dr. Ferenczy Sándorné Fellner Józsa (Jozefin) halotti anyakönyvi bejegyzése – 1941.11.25 – a cím még mindig Árpád u. 10.

1942-ben vitéz fajszi Ányos Aladár nyug. altábornagy lakik itt. 1945-ben a politikai rendőrség Budapesten 13 internáló tábort létesített a nyilasok részére, az Árpád u. 10. szám alatt is létrehoztak egy 350 főt befogadó létesítményt. (Ennek a szervezetnek lett a neve 1946-tól ÁVO). A szocializmus éveiből semmilyen adatra sem leletem, ami a házat illeti. 1987-től a Cigány Módszertani Központ, a Főv. Önk. Cigány Háza – Romano Kher székhelye.

A kerületi építész iroda úgy véli itt lakhatott 1903-1904 táján Wickenburg Márk gróf. Semmilyen adatot nem leltem erre, azon túl, hogy egy cikk szerint a gróf palotai lakásán készül róla egy portré.

Egy árverési hirdetményből tudjuk, hogy a Fellner-féle ház 1892-ben a Vasút utcában volt. Kimondott villaépület csak a Sommariva-féle kúria van az utcában, illetve van több kisebb kúria is. Ez még vizsgálandó, hogy Fellnerék voltak-e akár csak pár évig is a Sommariva-villa tulajdonosai, még mielőtt az Árpád u. 10-be költöztek?

Összefoglalóként elmondható tehát, hogy valamikor az 1810-20-as években épül(hetet)t kisebb tiszttartói lakást Mühr Ferenc tiszttartó lakta már talán 1830-tól családjával akár 50 éven át. 1868-69-ben építhették át. Érkövy Adolf jelenlétére bizonyítékot nem találtam. Legalább 1894-től 1940-ig a Fellner család és azok rokonai lakták a házat. 1945-ben internáló tábor majd fővárosi kezelésbe került az ingatlan, kb. 1954-84 között orvosi rendelő volt, az utolsó 30 évben pedig a cigány kisebbség intézményének adott otthont.

Aki sokat jár Öreg-Palotán, az talán ismeri a volt olajgyárhoz vezető utca sarkán a zöld irodaházat. Jelenleg a Mayex Kft. telephelyeként üzemel. Gyakorlatilag semmi sem utal arra, hogy a Palota egyik legrégibb polgári lakóépületéről van szó: a Hampel-villáról. Megpróbálom összefoglalni az épület elmúlt 180 évét.

Rákospalota 1847-es térképén a falu belsőségét rózsaszínnel jelölték. A Sommariva-villa kutatásaim szerint 1850-ben épülhetett, így csak utólag jelölték a térképen. A patak alatti rész viszont már ekkor is ki volt épülve, és a posztómanufaktúra alatti két telken ált a falu két akkor villája. Az érthetőség kedvéért feliratoztam az utcákat és bejelöltem a Hampel-villa körülbelüli helyét.

A Pesti Hírlap 1848.03.17-i (1054. szám 228. o.) számában megjelent hirdetés. A leírás alapján (angol kert, tó, szuterén, stb.) egyértelmű, hogy erről az épületről van szó. A „legújabb modorra készült kert” azt sejteti, hogy jó esetben pár éves ingatlanról van szó. Mivel a számtartótól lehetett kibérelni, ezért Károlyi István gróf volt az építtető és tulajdonos. Egész Palotán ennek az egy teleknek volt egy kis tavacskája. A park egészen az 1950-es évekig megvolt.

Ez a hirdetés a Pesti Hírlap 1849.05.18-i (292. szám 64. o.) számában jelent meg.

Károlyi István nagyjából 1821-1840-ig, majd 1843-1849. februárja közt Fóton élt, végül 1850-es szabadulását követően tért újra vissza ide. Az 1845-1848 közti évekre tenném a Hampel-villa felépítését, ha tippelhetnék. Ugyanakkor tény, hogy Mühr Ferenc, aki az uradalmi tiszt (gazdatiszt, intéző, jószágkormányzó) volt, már 1830-ban Palotán lakott (6 gyermeke még 1818-1824 között Szegváron, egy pedig 1826-ban Derékegyházán született), mikor 8. gyermeke – Mária Henrika – Dunakeszin megszületett.

Ekkortájt még csak a Juhos – Attila – Kossuth – Énekes utca – Fő út eleje volt kiépülve, azok is parasztházakkal. A Kossuth utcában megvolt a ref. és r. kat. templom és az iskoláik, a Kossuth utcai kocsma, no meg a két malom (az őrlő és a posztógyári). Arra gondolok, hogy az ekkor még hasonló tájolású, de a Hampel-villánál fele akkora a jelenlegi Érkövy-villa helyén álló épület volt az uradalmi tiszti épület. Egyszerűen a faluban nem volt máshol komolyabb, úriasabb épület. Az 1860-as térképen 5-össel jelölték a Hampel-villát, míg 8-assal az általam vélelmezett gazdatiszti házat. Látható a térképen, hogy a többi épület a nyeles telkeken elhelyezkedő falusias házak. Az olajgyári tó a képen nem azonos a kerti tavacskával, az a patak felduzzasztott vízfelülete volt, míg a tavacska az angol park díszítő eleméül szolgált.

Visszatérve a Hampel-villára: évente kerestek új bérlőt az ingatlanra, míg az 1850-es évek folyamán gr. Traunné Bethlen Borbála meg nem vette az ingatlant.

Pár szó a Grófnéről:

Bethlen Borbála (*1800 +1880 Budapest) első férje gr. Bethlen Ádám (*1790 +1863) akitől elvált, második férje gr. Kendeffy Ádám (*1795 +1834), aki elhunyt, majd 3. férje gr. Abensberg-Traun Xavér Ferenc (+1867), akivel 1843-ban kötött házasságot Budweis (Ceské Budéjovice) városában, majd Petronellben, az ősi Traun-kastélyban telepedtek le. Első férjétől született Bethlen Hermina, aki gr. Pejacsevich Márk neje lett. Második férjétől született Katinka lánya, aki gr. Andrássy Gyula (miniszterelnök majd külügyminiszter) felesége lett, illetve Sissy királyné udvarhölgye 1869-től 1896-os haláláig.

A Honderű 1843.07.08-i számában (1. évf. 1. szám 24. o.) írnak arról, hogy Traunék is Pozsonyi házukba várják a „felső tízezret”.

Az Életképek 1846.04.04-i száma (4. évf. 14. szám 4. o.), ahol azt olvassuk, hogy adományt gyűjtött Traunné Pesten.

A Pesti Hírlap 1896.05. 15-i számában (134. sz. 2. o.) a grófnőről megemlítik, hogy 1847-ben Pozsonyban élt és tartott fenn házat. Lánya Andrássyval annak emigrációja során ismerkedett meg. Traunék Párizson át Nizzába mentek volna, de Traunné lábát törte. Így vettek részt Párizsban azon a bálon, ahol Andrássy és Katinka egymásra talált. 1856-ban és házasodtak össze és ezután tértek haza 1857-ben.

Buza a „Palotai tegnapok”-ban tudni véli (valójában Novák József Lajos: Néprajzi értesítő 14. évf. 1913 – Tanulmányok: Rákospalota néprajzi leírása munkájában szerepel), hogy e házban szállásolta el a királyt Traunné. Attól tartok ez kacsa (Novák egy Juhász Mihály bácsi elmondása alapján állította ezt), azonban az nem, hogy Andrássy neje – a saját lánya vendégeskedett itt nála. Az 1851-es (ami valójában 1852-ben volt) hadgyakorlat a vasút káposztásmegyeri oldalán zajlott, és ott volt a 21 éves a király kimondottan Angliából hozatott pompás sátrakban elszállásolva.

Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István munkái 15. Gróf Széchenyi István naplói 6. 1844-1848 c. megjelent munkájának 809. oldalán olvashatunk arról, hogy 1847-50-es évekre Traunék Karczag Benjámin Pesten annak Zrínyi u.-i házát bérelte ki, de rövid időn belül felmondta a bérletet.

A Divatcsarnok 1853. 1. évf. 47. sz. 950. oldalán olvashatjuk, hogy Traunné és Katinka Párizsban időznek, innen fognak hazatérni. Mivel a források úgy írnak Traunnéról, mint aki magyarnak nevelte Katinka lányát, ezért feltételezhető, hogy férjével és lányával együtt Ausztriában élt.

Levéltári források kutatása híján megállapítható, hogy több háza is volt a Traun házaspárnak, utazgattak is, de a legvalószínűbb, hogy Andrássy hazatérését követően (de mindenesetre csak az 1850-es években) vehették meg a palotai ingatlant.

Aztán meghal a 3. férje is 1867-ben és az özvegy 1869-ben megválik a villától:

A Hon 1869.10.19-i számának (7. évf. 240. szám 3. oldal) cikkéből kiderül a vételár is.

A méltatlanul elfeledett id. Hampel Antalról is ejtsünk pár szót:

1811-ben született Sziléziában és 1901 hunyt el Budapesten. Első neje Lechner Paulina (*1814 +1853), második neje Lechner Zsuzsanna (*1821 +1901) – vélhetően húga az első nejnek. Ifjabb Dr. Hampel Antal (*1843.10.29 Pest +1876.02.24 Nagyszeben) főgimnáziumi tanár, neje Schmidt Katalin, testvére Hampel József (*1849.11.10 Pest +1913.03.25 Budapest) régészprofesszor, az MTA tagja, az ő neje pedig Pulszky Polixéna (*1857.06.21 London +1921.04.25 Budapest). A legifjabb Dr. Hampel Antal (*1870.07.31 Rákospalota +1924 után). földművelésügyi miniszteri tanácsos, neje Láng Erzsébet (a Láng Gépgyár igazgatójának lánya).

Id. Hampel Antal Bibanco Gyula kereskedelmi iskolájában (alapítva: 1830) volt tanító, majd azt Bibanco halálakor, 1841-ben átvette. Egészen 1868-ig vezette az intézetet.

A Budapest folyóirat 1974. évi 8. számában megjelent írás a kereskedelmi iskola kezdeteiről, Bibanco és Hampel tanárokról, valamint arcképeikről. A Hampelről fennmaradt fotó alapján a rajzok meg vannak cserélve és a nagy bajszú kitüntetéssel ábrázolt férfi Hampel.

A fotó tulajdonosa a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

A Katolikus Hetilap 1873.02.06-i (29. évf. 6. szám 60. oldal) számában megjelent hír, miszerit 1871-ben az rk. templomot, 1873-ban pedig az iskolát támogatta.

Hampel évtizedekig egyházi gondnoka volt a Szent István Bazilikának, segédkezett az építkezésnél, ti. ő teremtette meg rá a pénzt a tér körül kialakított üzletek felépítésével, melyekből aztán pénzhez jutott. A bazilika óráját saját pénzéből készíttette el. A Váci úton a mai Lehel tér környékén hatalmas telkekkel bírt, melyet felparcellázott és úgy adta el a földeket. Ezen beruházásairól és tevékenységéről külön cikk volna hasznos.

A Magyar Újság 1874.11.17-i (8. évf. 263. szám 3. o.) számában megjelent hír. Ugyanaz év január 4-én szólt a hírek arról, hogy Horváth Mihályhoz (a Sommariva-villába) is betörtek.

Hampeltól Müller Péter vette át az iskolát 1868-ban és legfeljebb 10 éven át vitte (Magyar Újság 1871.09.24 5. évf. 219. szám 4. o.).

Az iskola 1885-ben már Prasszer és Gross vezetése alatt állt (Mohács és Vidéke 1885.08.30 4. évf. 35. szám 4. o.).

Hampel iskolájánál is ugyanazt látjuk, mint Kalchbrennernél, a végén már senki sem tudta, hogy mikortól állt fenn az iskola és ki is alapította…

Az 1888.08.15-i (10. évf. 226. szám 15. o) Pesti Hírlap hasábjain már az újraszervezett iskoláról kapunk híreket.

A Pesti Hírlap 1889.09.01-i (11. évf. 240. szám 14. o.) számában Aranyossy igazgató már hibátlanul tudja az alapítás dátumát.

Az iskola a második világháborúig fennállt. 1912-től Budapesti V. kerületi Csanády utcai Aranyosi Nyilvános Négyévfolyamú Fiú Felső kereskedelmi Iskola, 1940-től Kereskedelmi Fiúközépiskola, 1944-től Budapesti V. kerületi Csanády utcai Állami Kereskedelmi Fiúközépiskola, majd az államosítást követően 1946-tól Szende Pál Állami Kereskedelmi Fiúközépiskola, 1950-től Közgazdasági Középiskola, 1952-től Közlekedési Közgazdasági Technikum lett. Ekkor a XIII. kerület Gömb u. 53 alá helyezték át. A jogutódja a BGSzC Katona József Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája, ami a Váci út 107-ben működik. Elmondható tehát, hogy hasonlóan változatos jogutódlási folyamat révén, teljesen más néven és képzésekkel, de papíron továbbél az iskola lassan 190 éve.

Ifjabb Hampel Antalról:

A fiatalon elhunyt ifj. Hampel Antal rövid életrajza a Nagyszebeni Áll. Főgimnázium 1875/76-os iskolai értesítőjében jelent meg.

Dr. Hampel József életútjáról:

A cikk a Vasárnapi Újság 1913.04.06-i (60. évf. 14. szám 272. o.) számában jelent meg.

Ismét visszakanyarodva a villa történetéhez a családtagok taglalását követően: 1908.11.17-én a vallás- és közoktatási minisztere rendelete kihirdetésre kerül (hivatalos Közlöny 1901.12.01 (16. évf. 23. szám 369. o.):

Ebből a cikkből az is kiderül, hogy a mai Csillagos köz, melynek korábbi elnevezése Csáky köz volt Csáky Albinéról kapta nevét, hisz nem férje, hanem ő volt a palotai történésekhez köthető. 1908-9-ben tehát még mindig a Hampel családé a villa, melyet a szanatórium részére kibérelt az állam. Érdekesség, hogy 12 beteggel indultak, akik papok és tanárok voltak. Ezek szerint jól fogyott a misebor 🙂 Ez volt az ország első elvonó intézete.

1945-ben már a Népszava ír arról, hogy 120 ágyas gyermekkorház lesz a szanatóriumból. 1946-ban már az itt működő gyermekotthonnak gyűjtenek pénzt (Szabad Szó). 1949-ben a telefonkönyvben mint Állami Gyermekotthon szerepel az intézmény. Szintén ebben az évben mint az OTI rendelőintézetét említik az Árpád u. 12-es címet. 1953-tól hívják a Fő út és Pisztráng utca közti utcát Énekes utcának. A Szabad Nép 1950-ben megírta, hogy a hajdúhadházi és r.palotai gyermekotthonokat a Tiszadobra ill. a Szabadság-hegyre költöztetik át. A fenti cikk az 1953.12.10-i Esti Budapestben (2. évf. 289. szám 1. o.) jelent meg. Mivel a II. vh. után minden állami tulajdonba került, így ekkor már biztos, hogy nem volt Hampeléké a az ingatlan tulajdonjoga. Szerintem ebből a gyermek utógondozóból semmi sem lett, a terület – immáron Horváth Mihály u. 2. számozással – az olajgyár része lett, egészen annak 2006-os megszűnéséig. Azóta cégek telephelyeként funkcionált az épület. Nyilván műemléki helyreállítása nagy pénz volna, nem beszélve arról, hogy már a nagy méretű telekből szinte semmi sincs meg, egyáltalán, hogy egy normális méretű kertet visszaállíthassanak, ahhoz le kéne bontani körülötte több épületet is. Legalább egy emléktáblát vagy védettséget kaphatna az épület. Sajnos úgy hírlik, az egész olajgyári területet dózerolni akarják és egy istentelen nagy létszámú lakóparkot akar valaki ide építeni, ami aztán végleg agyonnyomja Palotát, mert az 1000 új lakásba költöző vagy 3000 új lakoshoz csak rendelőt, postát, rendőrséget, közértet és főleg utakat nem fog Palota kapni a beruházótól.

2019.08.06-án a Fő téri térplasztikánál egy fa gyökere megbontotta az alapkő fedkövét, így a Répszolg munkatársai az alapkő alatt rejtőzködő időkapszulát – biztonsági okokból – eltávolították. Később döntenek majd a kapszula sorsáról. – szólt a xv. kerületi médiában a hírek.

Az első a Magyar Hírlap 1969.03.18-i (2. évf. 76. szám 5. oldal), a második a Magyar Nemzet aznapi (25. évf. 64. szám 3. oldal) számának a cikke. Már furcsának hathat, hogy ekkor még „Rákospalotázták” Újpalotát. A Gazdálkodó út a mai Nyírpalota utca. A Páskomliget utcai kereszteződésében áll a Fő tér a térplasztikával, ahol az alapkő pihent. Kedves ismerősöm, Kovács Ildikó tudósította a kerületieket az augusztus 29-i kapszula felbontásról, mely során igazolást nyert az 50 évvel ezelőtti tudósítás, miszerint pénzjegyeket, alapító okiratot, rendezési tervét és újságokat rejtett a fémláda. A tervek szerint – mai tárgyakkal kiegészítve a tartalmát – visszakerül a helyére az időkapszula.

A legtöbb napilap és hetilap megemlékezett 50 éve az alapkőletételről, mindenki optimistán várta az új lakótelep tervezői által ígért minőségi élettereket.

A Hétfői Hírek 1969.03.17-i (13. évf. 12. szám 3. oldal) számának cikke. Azért a felhőkarcoló, a jégpálya, de még a mozi is csak ígéret maradt……

Az akkori városvezetés, a Fővárosi Tanács VB elnöke Sarlós István volt. A jelenlegi főpolgármester Tarlós István. 50 éve múlva tehát „?arlós István” lesz a városvezető, ha jól okoskodom 🙂 !

A hírek szerint a mai nap (2019.09.12-én) zárják vissza a láda fedelét. 95 éves koromban – ha még írom ezt a blogot – ígérem újra beszámolok a kapszula sorsáról!

Rákospalotának nemcsak nagyon korán volt középfokú leányiskolája (Kalchbrenner Karolina intézete, cca. 1847/57), nemcsak az ország első leányjavító intézetének (EMMI Rákospalotai Javítóintézete és Központi Speciális Gyermekotthona, 1889) ad otthont, nemcsak egy régi (fiú)gimnáziummal dicsekedhet (Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium, 1878) és nemcsak kertészeti és gazdasági iskolái voltak úttörők a maguk nemében, de bizony innen indult a magyar gyógypedagógia is. Nem a siketeké, nem a vakoké, hanem a bárgyú, kretén, retardált, idióta embertársaink érdekében és javára. Mára ezek a szavak durvának hatnak, akkortájt (1875) elfogadottak voltak és nem volt pejoratív tartalmuk.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 3. kötet 779-781. oldalain található Frim életrajza:

Frim Jakab, bölcseleti doktor, hülyék és gyengeelméjűek intézetének igazgató tulajdonosa, szül. 1852. máj. 1. Körmenden Vasvármegyében, hol atyja tímármester volt; a gimnáziumot Nagykanizsán járta. A papi pályára készült, de 14 éves korában egy hülye gyermek iránt érzett szánakozás más pályára terelte s ő a hülyék nevelésére szánta magát. Varasdon, Horvátországban tanítói alkalmazást nyert és itt egy hülyének nevelésével is foglalkozott. Majd Körmenden, Sárváron, Szentpéterfán tanított, utóbbi helyen egy hülyét is nevelt. Innét Szőnyi Pál budapesti nevelőintézetébe ment házi nevelőnek. Öt évi tanítóskodás után azon meggyőződésre jutott, hogy a neveléstudományban való alapos jártasság nélkül kedvenc eszméjének nem élhet, mi okból Kőszegen a póttanfolyamot hallgatta; azután Budapesten tanítóképző-intézeti növendék lett. hol ösztöndíjjal jutalmaztatott. E mellett egy nagykereskedő házánál egy hülye gyermek nevelésére vállalkozott. A tanképesítés elnyerése után egy hülye gyermeket vett magához és ennek nevelésével foglalkozott. Érintkezésbe lépett a Németországban fennálló hülye-nevelő-intézetek egyik-másik igazgatójával s levelezés útján iparkodott tapasztalatokat gyűjteni. 1875-ben államsegéllyel külföldi útra indult; meglátogatta a németországi hülyeintézeteket, sőt Hollandiában a hágai s Oroszországban a rigai hülyeintézetet és a prágait is megnézte. Midőn utazásából visszatért, megbetegedett és ezen betegsége alatt egy egylet segéllyel járult törekvéseihez, úgy hogy 1875. nov. 1. Rákospalotán – megnyithatta a Munka c. hülyék intézetét, melyet azonban, az intézet felügyelésére kiküldött bizottság nézeteit nem osztván, öt negyed év múlva megszüntetett. mire 1877. febr. 1. ugyan azon házban, saját erejéből fölállította az Első magyar hülye-nevelő és ápoló intézetet; azonban még azon év nov. 1. beköltözött Budapestre (Újpestre – a szerk.). Ekkor ő felsége magánpénztárából 300 Ft-ot, a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 500 Ft-ot és a fővárosi tanács 200 Ft-ot adományoztak ; ennyivel támogatják évenként az intézetet. F. ezért alkalmas helyiséget vett fel a budai oldalon (I. kerület, Alkotás utca 16. sz.) és itt van az intézet 1880. nov. óta. Több fővárosi intézetnek tiszteletbeli tagja. Az 1876. szegedi országos kiállításon és az 1878. párisi világkiállításon érdeméremmel, az 1879. székesfehérvári országos kiállításon ezüst érdeméremmel tüntették ki. — A hírlapirodalomban F. volt az első, ki a nevelésnek ez elhanyagolt ágára terelte a közönség figyelmét; irt 1875. máj. a Pester Lloydba, aztán a Pesti Naplóba, Független Polgárba s több napi lapba. Felolvasást tartott 1875. máj. a központi Fröbel nőegylet képzőjében és 1882. márc. az Iparegyesületben. — Munkája: A hülyeség s a hülyeintézetek különös tekintettel Magyarországra. Bpest, 1884. — 1879-től fogva intézetéről kilenc Értesítőt adott ki s -ezekben több cikke jelent meg.”

(Az életrajzot csak a mai helyesírás szerint írtam át.)

Frim zsidó származású volt, végül 1919.04.29-én hunyt el Budapesten. A Kozma utcai temetőben nyugszik.

A Hon 1875.03.23-i (13. évf. 67. szám 3. o.) híradása

A Hon 1875.05.02-i (13. évf. 100. szám 3. o.) híradása

A Hon 1875.11.28-i (13. évf. 273. szám 4. o.) híradása

A Hon 1876.06.22-i (14. évf. 142. szám 3. o.) híradása

A Hon 1877.01.19-i (15. évf. 17. szám 2. o.) híradása

A Hon 1877.01.28-i (15. évf. 26. szám 4. o.) híradása

A Fővárosi Lapok 1878.02.07-i (31. szám 152. o.) híradása

A Fővárosi Lapok 1878.05.25-i (121. szám 494. o.) számában megjelent köszönetnyilvánítás

A Hon 1879.07.30-i (17. évf. 183. szám 4. o.) híradása

Az 1875-ben Rákospalotán létrehozott intézet helyét homály fedi.[1] Ez idő tájt a Kalchbrenner-féle leány magániskola volt csak a községben a felekezeti iskolákon kívül, és szintén 1875 őszén indul el Istvántelken a Földműves- és Kertésziskola. Vagy egy urasági, vagy magánkézben álló villát (1869-től létesültek nyaralók a környéken) bérelt ki Frim, vagy esetleg az egyik iskola szobájában indította el gyógypedagógiai tevékenységét. Szóba jöhet Szabó Alajos villája is, melyben pont akkor indul el Szabó elemi iskolája, amikor a Hülyenevelde elköltözik Palotáról. Ismereteim szerint az akkori Erdősor (ami a mai Bartók Béla u.) több telke is Hampelé volt, aki ismerhette Röser Miklóst (Röser János unokabáttyát, hiszen pl. Pest város halottkéme Kuttner Sándor mindkét férfi kereskedelmi iskolájában tanított), aki segédkezett a Hülyenevelde megnyitásában, így adott lehetett egy villaépület az utcában, ha nem is kimondottan az, amibe aztán a Dózsa Gimnázium elődje elindult. A másik tippem a Hülyenevelde helyszínére pedig Hampel Antal villája. Pulszky Ferenc a kor legnagyobb szabadkőművese volt, lányát Polixéniát Hampel fia, József vette el. Röser, aki a „Zur Arbeit” német nyelvű (mert a legtöbb tag zsidó volt) páholy tagja volt – és amely páholy segítette a Frimet az elindulásban – akár kapcsolatai révén segíthetett is, hogy helyhez jusson az intézmény. A páholy többi ismert tagját (Ellischer, Goldzieher, Herzog, Polacsek, Buzzi, Németh Imre, Rózsaági Antal, Kanitz Mór) Horn Edét kivéve nem tudom Palotához kötni. Horn Ede Kertbeny Károllyal is dolgozott együtt, így akár Kertbeny is ajánlhatta a páholy tagjainak, hogy Palotán keressenek épületet a neveldének. Persze ezek csak elméletek.

Az 1864-es Újpest térképen a Váci úton volt a mai Zsilip utca után de még a mai Garam utca előtt a Duna felőli oldalon Weisz villája

1877. november 1-vel átköltözött Frim neveldéje Weisz Herman villájába (az akkori Újpest, Váci út 1474-be, ami később a Váci (ország)út 86. számot kapta. Az épület közvetlen az akkori Gyalugyár (a későbbi Budalakk-telep) szomszédságában volt, a mai Zsilip u. Váci út sarkától a 3. telek északra. A terület mai címe: Váci út 50-58.) Innen költözött tovább 1880-ban az I. kerület Alkotás u. 16. szám alá. 1886 októberében a II. ker. Nagy Rókus u. 36. alá költöztek, ez a mai Lövőház utca, itt kaptak miniszteri segítséggel egy kétszintes épületet. Az épület már nincs meg.[2] [3] 1888-tól az Alkotás u. 8005-6-os telken (2/a-b) működik az intézmény, amit szintén állami beavatkozás mentett meg a csődtől.[4] Ez és a korábbi Alkotás utcai épület sincs már meg, a Déli pályaudvar átépítésekor lebontották őket.[5] Ezután Frim és az intézet külön folytatja: az intézet állami tulajdonba megy át, míg ő magánintézetet alapít 1897-ben a mai XIV. (eredetileg VII.) kerület Erzsébet királyné útja 15-17. alatt, s melyet 1918-ig működtet. Az állami intézmény 1909 körül az Alkotás u. 53. alá, majd 1951-ben az I. ker. Csalogány u. 43-ba, 1952-ben a Bethlen Gábor tér 2-be, majd 2008-ban a III. ker. San Marco u. 48-50. szám alá költözött. Az Alkotás utcai épület helyén a MOM-park áll, a Csalogány utcai épületet pár éve bontották le. Az intézmény jelenlegi elnevezése: Budapest III. kerületi Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Kézségfejlesztő iskola, EGYMI, Kollégium és Gyermekotthon.

Kiegészítés: Horváth Mihály történész birtokolta 1872-1878 között a Sommariva villát, aki szabadkőműves is volt. Akár a mai Leánynevelő Intézet helyén is működhetett (ha nem is a főépületben) a Hülyenevelde.

---

[1] Fővárosi Lapok 238. szám 1875.10.17 – 1063. oldal

[2] Orvosi Hetilap 30. évfolyam 49. szám 1886.12.05 – 1433-1434. oldal

[3] Fővárosi Lapok 310. szám. 1886.11.09 – 2262. oldal

[4] Néptanítók lapja 21. évfolyam 39. szám 1888.05.16 – 305-306. oldal

[5] HU BFL – VII.185 – 1889 – 1937

Talán senki nem tudja, az orvostudomány történetével foglalkozókat és a palotai helytörténészeket leszámítva, hogy micsoda exportcikk volt az 1830-as évektől a magyar nadály. Sok-sok millió darabot szállítottak Nyugat-Európába akkortájt, nagyon felkapott volt a piócák orvosi céllal történő felhasználása. Vérnyomás, érszűkület, visszér, gyulladások kezelésére használták, használják.

Két helyen is tartottak a XIX. században piócákat a községen kívül. Ezek az állatok a jó minőségű, de lassú folyású vagy állóvizeket kedvelik, úgy, mint mocsár, tó, nagy pocsolyák. Erre szakosodott emberek gyűjtötték őket, mindaddig, míg árendába nem adták a piócakereskedelmet. Az 1830-as évektől (lásd: az 1834-es helytartótanácsi rendeletet) már csak a több évre szerződött kereskedőké volt a gyűjtési és értékesítési jog, így a napszámosok már nem, csak a kereskedő gazdagodott a Franciaországba és más európai országokba szállított állatokon. Óriási vagyonokra tettek szert páran.

Biztos mindenkinek ismerős a VII. kerületben a Rottenbiller utca. Rottenbiller Lipótról kapta a nevét, ki 1848-tól Pest főpolgármestere volt. Az ő apja R. Fülöp volt a pesti halászok céhmestere és a piócakereskedő cégüket másik két fiával Károllyal és Péterrel 1832-ben alapította. Ő előttük pár évvel vágott bele a pióca kereskedelembe Lichtl Károly.

A képen az 1830-as Pest-Buda beépített területéről készült térkép részlete látható. A több ágú Rákos-patak két ága között (a mai: Röppentyű és Tahi utcák metszésénél) feküdt a Lichtl piócása. Az ágak egyesülése után feküdt az Ördögmalom (a Váci út és Madarász V. u. között a Tahi utca magasságában), melytől indult Észak-kelet felé a Palotára vezető út (ezt az utat ma már nem lehet megfeleltetni egyetlen meglévő útnak sem).

Ez a piócás tó („blutigeley” annyi mint: piócás) került aztán Rottenbillerék kezébe. A Rottenbiller-család egészen az 1870-es évekig kereskedett piócákkal. A 1878-as Budapestről készült méterrendszerben készült kataszteri jellegű térképen nevén nevezve már nincs a piócás, de a két tavacska árka fel van tüntetve. Ezután Angyalföld ezen részét is felparcellázták és a piócás megszűnt létezni.

Még utoljára 1872-ből kapunk híradást (Fővárosi Lapok 1872.12.10 283. szám 1235. oldal) a piócásról:

Ahogy azt alábbi cikkben olvashatjuk idővel a „Palotára vezető út”-ból rákospalotai lett a Rottenbiller-féle piócás, de láthatjuk, hogy hivatalosan Angyalföldön feküdt. Mivel a palotai határtól kb 1,2 km-re feküdt a terület, így a XIX. század közepén sokkal inkább palotainak is gondolhatták a területet, sem mint pestinek, hiszen Angyalföld a mai Hungária körút feletti része ekkor még nagyon gyéren lakott volt (A Természet 1931.08.15 27. évf. 15-16. szám 183. o.)

Volt azonban rákospalotának egy „saját” palotai piócása is. Ez a piócás a Liva malom előtt feküdt a községtől keleti irányban a Szilas-patak mentén. 1852 előtt hozhatta létre egy Spiller S. nevű vállalkozó. Ő csakhamar csődbe ment, utoljára 1860-ban találkozhatunk a nevével. A piócás helyét a Néprajzi Értesítő 14. évf. 1913 Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása) tartalmazza, a 9-es számmal van jelölve a helye. A nem méretarányos térkép alapján a Nevesincs-tó helyén lehetett a piócás. A patak mellett futó Aporháza utca 1903-ban még a Nadály utca nevet viselte. Elképzelhető, hogy Rottenbiller ezt a tavat is átvette. Ellentétben a lápvidékekkel, ahol keresni és szedni kellett a piócákat, az ilyen mesterséges tavakban kereskedelmi mennyiséget tenyésztettek az állatokból.

Az 1913-es Néprajzi Értesítő egy 1884-es térképmásolatról dolgozott.

Az 1852-es Pest-Buda térkép a Blutegel Anlage (piócás beruházás) felirattal. A piócás a „g” betű feletti, 4 részre osztott hasábbal jelzett terület jelentette.

A Rákospalota belsősége elnevezésű 1860-ban készült térképen mint urasági piócás van feltüntetve. Eszerint a becsődölt Spillertől gr. Károlyihoz került a terület (vissza).

A Második Katonai felmérés térképrészlete (1866-69), itt már piócás tóként aposztrofálva. A község nevének kezdőbetűje alatt van a csillaggal jelzett Liva-malom. A képen látszik a „piócás ház” és a 4 medence is.

A Harmadik Katonai felmérés (1884-87) térképrészletén, már nincs nevén nevezve a piócás, a területet azonban még feltüntették. Ekkortájt már nem voltak tenyésztésre fogva a tavak.

A Néprajzi Értesítő (15. évf. 1914 Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása) megadja a választ, hogy mi történhetett a palotai piócással:

Az Új idők 1936. 42. évfolyamában Pásztor Mihály: Magyar pióca Párizsban címmel írt cikket. Ebből kiderül, hogy mekkora üzlet volt a nadálykereskedelem:

A piócás tavak is már a múlté, emlékük a távolba vész. Talán a Nevesincs-tónál kaphatna a nadályipar egy kis emléktáblát, amely tavacska idén 07.01-i nappal fővárosi védelem alá került.

Az ÉLETképek folyóirat 2019/14. számában az első két oldalon a „Liwa-malom” felújításáról kapott az olvasó tájékoztatást. Amióta Palotán élek és helytörténetet kutatok csak „Liva” családnévvel találkoztam az olvasmányaimban. Írtam a szerkesztőségnek augusztus 10-én egy emailt, amire személyesen nem kaptam választ, ugyanakkor a 2019/15. számban az olvasóközönségnek válaszoltak, így akit érdekel a téma, választ kaphatott a „w” feltűnésének okára. A folyóirat válaszát ezúton is köszönöm.

A cikket elolvasván arra jutottam, hogy baj, hogy az önkormányzati képviselők a 2018.02.05-i testületi ülésükön elfogadtak egy határozatot arról – hogy mindössze 2 becsatolt irat alapján – hogy ezentúl w-vel kell írni a „Liva” nevet.

Jelen cikkem ezt a döntésüket szeretné pellengérre állítani, és bemutatni azt, miért értelmetlen dolog, ha nem szakemberek véleményeznek egy szakkérdésben és miért gondolja minden képviselő azt, hogy nála van a bölcsek köve. Nem az a gond, ha precízek akarunk lenni, hanem, hogy ez a név-kérdés, pont nem igényelt volna több precizitást. Úgy volt jó a név, ahogy volt.

Úgy gondolom, hogy egy önkormányzati testület nem jogosult (hatáskör hiányában) egy család nevének a megváltoztatására. Ha egy család neve az idők folyamán írásmódot vált – mert az élet úgy hozza – azt csak tudomásul lehet venni, az utolsó, legfrissebb írásmód létjogosultságának megkérdőjelezésére nincs lehetőség. Mert esetünkben ugye nem az történt, hogy az új tulajdonos átnevezte az ingatlant (mint ahogy pl. a plázák nevét megváltoztatják), hanem, hogy a névadó család neve túl snassz volt.

Példa: Édesanyám családneve Becságh. A kutatásaim alapján 1867-ben az egyik családtag kezdte így írni a nevét, ami korábban Becsák, még korábban Betsák írásmódú volt. Belátható, hogy nem jöhet, most elő senki egy olyan ötlettel, hogy miért nem leszünk holnap újra Betsákok? Leszögezem nem vagyok nyelvész, de talán a hasonlat akkor is érthető, ha egyébként a fenti gondolatmenet nem egy etimológiai székfoglaló.

A családfakutatásnál minden alkalommal szembesül az ember a családnevek folyamatos változásával, ha a családnév kicsit is elüt az egyszerűbb magyar nevektől és maga a név gondot okoz a környezetének a használatával. Nyilván akit „Feketének” hívtak, az évszázadokon át Fekete is maradt. Aki azonban külföldi származású, vagy neve idegen hangzású volt, a neve idővel akarata ellenére átalakult. Ezek alól csak a nemesi családok nevei a kivételek, amely családokban az írástudás sok száz éve jelen van, és így képesek voltak az eredeti írásmódot fenntartani, hiszen a családnevük volt a legnagyobb vagyontárgyuk is egyben.

Éppen ezért egy egyszerű betelepített család, vagy bevándorolt polgár az asszimilációs hatásokat kivédeni nem tudta, idővel annyiszor írták, értették félre a nevét, hogy „beletörődött” a megváltozott írásmódba.

Legidősebb Liwa József (cca. 1846 – 1910 körül) a mai Csehországból, az akkori Morvaországból érkezett. Ő vetette meg a lábát – nejével Prikovits Teréziával – Rákospalotán még a XIX. század legvégén.

Az 1895-ös közjegyzői okirat (HU BFL – VII.168.a – 1895 – 0580) legidősebb Liwa József aláírását tartalmazza. Az anyakönyvekben fellelt és 1876.01.12-én született, továbbá 1962.02.11-én elhunyt Liwa József pedig az ő fia volt. Ifjabb Liwa is 1932-ig – ahogy apja is tán élete végéig – cseh(-szlovák) állampolgár volt. Testvére Vince gyermeke az a László és Elvíra, akiknek a sírfeliratát szintén, mint „perdöntő” bizonyítékot vették figyelembe.

Budapest Főváros Levéltára egyetlen, a duplavét tartalmazó – a fent említett – közjegyzői iratot őrzi csak. Ellenben őriznek 12 db olyan közjegyzői, per és hagyatéki iratot, melyben a családnév szimpla v-vel íródott. Többek közt ilyen az 1910-ben készült peranyag (HU BFL – VII.2.c – 1910 – I.1125 ), amiben idősebb Liva József felesége Prikovits Terézia a rég eltűnt testvérét szeretné halottá nyilváníttatni. Liváné ekkor már özvegy volt és szimplavével írta a nevét.

A cikk végén található fájlban összeállítottam a Liva család leszármazási tábláját, melyből az is kiderül, hogy már 1900-tól számos esetben „Liva”-ként kerülnek be a családtagok az anyakönyvekbe.

A mormon egyház által működtetett familysearch.com oldalon található kereshető anyakönyvi adatbázis a duplavés névváltozatra az öreg Liva legalább hat gyermekéből összesen három gyermek esetén ad találatot (ifjabb József, Anna Mária és Vince). Szimplavé esetén 73 találatot ad a kereső országszerte. Az adatbázis közel sem teljes, de az arány jól látható. Az összes cseh/szlovák (tót) földről érkezett Liva nevét mindenhol az országban szimplavével írták.

Első állításom tehát az, hogy a szimplavés névváltozat szinte kivétel nélkül használatban volt az országban, és még a családdal kapcsolatos iratok és anyakönyvi bejegyzések (az elmúlt száz éve sajtóanyagáról meg nem is beszélve) nagyobbik felében is a szimplavés változat volt használva.

Második állításom az, hogy esetünkben csak azért nem magyarosodott el azonnal a palotai Liva család neve, mert az idősebb és ifjabb Liva József nem volt magyar állampolgár, az útlevelük pedig a duplavés családnevet tartalmazhatta. Tudjuk jól, hogy mikor intézzük a temetést, akkor a születési anyakönyvi kivonatot kell bemutatni, sosem pedig a későbbi dokumentumokat. Ezért maradt a két József „duplavés”.

Lássuk a korabeli híradásokat:

Magyarország, 1902.12.20 (9. évf. 302. szám 9. oldal):

Ahogy fentebb olvashatjuk, az öreg Liva tehát vehemens, indulatos, harapós – és ezen incidens után – haláláig féllábú is volt. Olvasható, hogy tévesen leibnitz-i származásúnak írják, de az város Ausztriában van, nem pedig Morvaországban. Az ügy további kimenetele ebből a cikkből derül ki (Pesti Napló 1904.06.28 55. évf. 178. szám 16. o.):

A fenti cikk a Független Magyarország 1905.02.21-i (4. évf. 1053. szám 12. o.) számában jelent meg. Neje Prikovits Teréz 1910-ben kérte a bíróságtól a rég eltűnt testvérének a halottá nyilvánítását, ekkor már özvegy volt, így az öreg Liva 1905-1910 közt hunyhatott el. Utána fia, ifjabb József vette át a malmot, Huszárék pedig a jeget árulták. Huszár Lajos egyébként Huszár András birtokos fia volt. Huszár Andrásé volt a Püspök villa az 1890-es években. Tőle kapta veje Jónás Emil (Huszár Mariska férje) az ingatlant és aztán őtőle vette meg az állam a területet végül a Leánynevelő Intézet részére.

Idősebb Liva Józsefné aláírása az 1910-13 között lefolytatott per egyik beadványán

A Budapest Főváros Levéltára által őrzött 12 db közjegyzői irat egyébként ifjabb József, Emma, Vince iratai, akik az önkormányzati rendeletben foglaltak szerint (József és Vince) pont a duplavés változat igazolására szolgáltak.

A családfa adatok alapján az is látható, hogy miután gépészként a pesti malmokban dolgozott (a Haggenmacherben biztosan) 1880 körül Aradra került (hiszen neje még 1880-ban eltemette Pesten az apját), és onnan érkezhetett meg Palotára az 1890-es évek közepén. Lehet, hogy a nehezen elviselhető „pokróc” természete, a hirtelen haragja miatt kellett költözniük. Elképzelhető, hogy otthon tótul, németül beszéltek és a rossz magyarsága miatt sem tudott jól beilleszkedni az öreg. Az is elképzelhető, hogy Prikovitsék vagyonosa(bba)k voltak és a nej családja finanszírozta a malmot, amit aztán az öreg magáénak érzett és emiatt perlekedett a családjával, amikor azok a saját belátásuk szerint próbáltak meg élni és gazdálkodni.

Prikovits Teréz apjának német nyelvű gyászértesítője

Érdekes mód azon meg sem ütközünk a „Prikovits”-ból végül „Prikovics” lett.

A harmadik megállapítás az, hogy valamely okból ifjabb Liva József is csak 1932-ben vette fel a magyar állampolgárságot, és csak 1930-ban vette el gyerekei anyját Varga Máriát, holott gyermekeik az 1900-as évek első évtizedében születtek. Ez a „rendezetlen jogviszony” lehetett a két névváltozat párhuzamos használatának az egyik alapja.

Liwa Elvíra sírja – benne szülei és testvére maradványaival a rákospalotai temetőben (Forrás: Billiongraves.com)

Liwa László és neje sírja a rákospalotai temetőben (Forrás: Billiongraves.com)

A negyedik megállapítás: a két sírban Liwa Vince és Neje („Szüleim”), Liwa Ilona ? („Testvérem”), Liwa Elvíra, továbbá Liwa László és Neje nyugszanak, tehát nem az idősebb és nem a fiatalabb Liwa, akik a malom tulajdonosai voltak az évek során. A malom nevét illető kérdésben tehát nem releváns, hogy egy közeli rokon síremlékére egyébként mennyire helyesen vésték fel a nevét. Azért mert a sírfaragó – talán az utolsóként élő Liwa Mária javaslatára – duplavével véste fel a neveket, még nem bizonyító erejű egy ilyen kérdésben.

Summázat: Az önkormányzati döntés elhamarkodott és értelmetlen volt. Annyi tény, hogy az idősebb és ifjabb Liva József a duplavés névváltozatot használta 1900 előtt. A későbbiekben azonban a családnév elmagyarosodása végbement, a hivatalos iratokban, az anyakönyvezés jelentős részében, a sajtóban és magában a köztudatban is szinte kivétel nélkül a szimplavés névváltozat volt használatban. Leszármazott – aki egyébként jogosan kérhette volna a duplavés változat használatát az önkormányzattól – kutatásaim szerint nem él.

Ez a cikk 4 napi munka árán készült el. Ha ugyanennyi időt fordított volna az önkormányzat is a kérdés körbejárására, akkor úgy gondolom, hogy nem gyakoroltak volna értelmetlen önhatalmat.

Melléklet: Liva-családfa