A témába vágó oldalak:
www.gulag.hu – A Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága által létrehozott oldal
www.hadisir.hu – A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által létrehozott oldal
www.munkataborok.hu – Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által létrehozott oldal
www.hdke.hu – A Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány által létrehozott oldal
A rákospalotai internálásokkal kapcsolatban nem sokat tudni, tudtommal nem készült még összefoglalás a témáról.
Két időszakban volt Rákospalotán internálótábor: az 1919-es Tanács-köztársaság alatti hónapokban, illetve 1945-46-ban.
A Tanácsköztársaság ideje alatt a Leányjavító intézete adott helyet az internálótábornak.
Nyírvidék 1919.08.13 40. évf. 178. szám 2. o.
Fenti cikkből tehát az derül ki, hogy augusztus első felében kiengedték a kommunisták által a régi rendet kiszolgálók és támogatók valamennyi, táborokba, börtönbe zárt tagjait (a korábbi kapitalista, királypárti, jobbos, konzervatív eszméket maguknak tudó és a kommunisták által veszélyesnek ítélt személyeket). Egy következő cikkből pedig kiderül a tábor helyszíne is:
Keleti Újság 1919.05.31 2. évf. 118. szám 4. o.
Egyetértés 1919.06.05 1. évf. 29. szám 1. o.
Az Est 1922.06.25 13. évf. 142. szám 2. o.
Beregszásziak, makóiak és debreceniek is kerültek Palotára, valamint Vass vallásügyi miniszter és Teleki Pál külügyminiszter. Péter László cikkének részlete a szocialista költőről, Juhász Gyuláról:
Délmagyarország 1991.11.08 81. évf. 262. szám 4. o.
Szentesi Napló 1939.05.21 21. évf. 115. szám 7. o.
A szentesi rabokról olvashattunk feljebb. Elmondható, hogy a rákospalotai internáló táborban 1919-ben gyilkosságok nem történtek és a körülmények emberségesek voltak, köszönhetően annak, hogy hetekig, hónapokig működött csak a tábor. Jó volna, ha erről az időszakról is bekerülne egy mondat a Leányjavító történeti összefoglalójába, hogy még teljesebb képet kapjon az olvasó.
A makói, szentesi, hódmezővásárhelyi túszokról egy hosszabb lélegzetű jegyzet itt olvasható.
Bödök Gergely: Vörös- és fehérterror Magyarországon (1919-1921) c., Egerben 2018-ban elkészült doktori disszertációjában azonban alapos gyűjtés eredményeként mégiscsak 1 fő áldozatról számol be Rákospalotáról.