Lányik János tanár és festő

A napokban merült fel Lányik János a II. v. előtt Rákospalotán élt rajztanár és festő neve, ezért összeszedtem a személyével kapcsolatos ismereteket.

Lányik János Majorfalván született 1875-ben. Ez a falu ma Besztercebánya (Szlovákia) része. Lányik 1885-1889 között a besztercebányai Evangélikus Algimnáziumba járt. 1895-ben végzett a Soproni Evangélikus Líceum és Tanítóképzőben, mint tanító és kántor. A budapesti Mintarajziskola elvégzése után lett 1902-ben rajztanár jó minősítéssel. Ezután került Mezőtúrra az ottani felsőbb leányiskolába rajztanárnak. Elvette a katolikus Mortenson Gabriellát, aki 1877-ben Kaposváron született és szintén a tanítói pályára adta a fejét. Az itt eltöltött tanítói évek alatt született két gyermekük. Az első fiú István László, 1904.06.21-én született, a második fiukat sajnos a 1907.02.14-i születéskor elvesztették. 1918-ban kerültek át Lőcsére, ahol csak egy évet tanítottak. A cseh megszállás miatt elhagyták a várost és Újpestre az Állami Kanizsay Dorottya Leánygimnáziumban nyertek tanári állást. Felesége mindvégig ugyanott tanított, ahol a férje, elsősorban németet nyelvet. Rákospalotán telepedtek le.

Feleséges édesapja Mortenson Ede főreálgimnázium tanár volt Lőcsén, Gabriella keresztapja pedig Vaszary János kaposvári latintanár volt, akinek fia volt a festő Vaszary Mihály. A tágabb családban tehát nem volt idegen sem a tanár pálya, sem a képzőművészet.

1920-ban kerültek tehát Rákospalotára, az Erzsébet (mai nevén Sződliget) utca 7. szám alá. Az utca és a környék csak hasonló “kaliberű” lakókkal bírt. A ház ma is áll a Sződliget és Batthyány u. sarkán. A szomszédban (Batthyány u 31/a) lakott Dr. Szarka Gyula, aki a mai Könyves Kálmán Gimnázium tanára volt. A kollégáik közül pl. Hilf Anna, Heinisch Rudolfné Garay Ilona, P. Kovács Árpádné, Darás Gábor, Porcsalmy Zoltán, Csengő Nándor, Éber Emanuella, Petrik Ilona is pár perces sétára lakott tőlük. Thurmayer Sándor, Turay Ida apja Lányikéktól 50 méterre lakott. Sautner Lipót a zseniális képhamisító festő is csak pár perces sétára lakott tőlük a mai Fő úton. El lehet képzelni, hogy az utca embere lépten-nyomon tanárokat, minisztériumi tisztviselőket és festőket láthatott, mikor elment a misére vagy várt a villamosra.

Lányik 1913-tól állított ki (legalább 1928-ig) a Nemzeti Szalonban. Ez a kortárs festők éves találkozó- és kiállítóhelye volt, ahol a képeiket meg is lehetett vásárolni. Lányik pár műve ismert csak:

A képekből az első kettőt mezőtúri tartózkodása alatt, a Szepest és Lőcsét ábrázolót 1918 körül, mikor Lőcsén tanított, az utolsó kettőt meg valószínűleg már Palotán készíthette 1920-at követően.

A Palota Újpest folyóirat 1926.06.26-i számából

Palota Újpest 1927.02.05 – A kiállítás kapcsán hallunk a Palotán lakó Kodolányi Jánosról (Újfalu), Perlmutter Izsákról és Heyer Artúrról (Villasor), Thurmayer festőről és lányáról Turay Idáról (Nyaralónegyed)

A Magyar Hírlap 1927.02.23 (37. évf. 43. sz. 9. o.) cikke a ugyanarról a februári kiállításáról

Nekrológja, melyet kolléganője írt az iskola 1940-es évkönyvében látott napvilágot.

Lányik 1940-ben elhunyt, felesége 1943. márciusa előtt követte őt. Fiukból szülész-nőgyógyász főorvos lett és Csornán praktizált. 1975-ben hunyt el, és a Rákospalotai Köztemetőben temették el, ahogy szüleit is. Egy oltárképmásolatot, melyet apja készített a csornai ev. közösségnek adományozott (Evangélikus Élet, 1975.11.02):

Lányik többi művéről, a család további sorsáról nincs ismeretünk, biztosan van még jó néhány kallódó képe. Az alábbiakban a család anyakönyvi bejegyzéseit és Lányik halotti értesítőjét (OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteménye) közlöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük