A rákospalotai galambtenyésztésnek komoly hagyományai vannak. Az Önkormányzati Értéktárban is szereplő B-15 Testvériség Galambász Egyesület 1912-ben jött létre. Ennek előtte is már tenyésztettek, tartottak galambokat Rákospalotán. 1889-ben rendezték az első ismert palotai galamblövész versenyt. E versenyek a palotai erdő térségében zajlottak. A versenyeken élő állatokat használtak. Természetesen a lövészet is úri, polgári sport volt, nem a parasztemberek hóbortja. A későbbiekben a nemesítés a postagalambászat irányába tolódott el. A galamboknál is a tudatos nemesítés során a küllem is egyre nagyobb hangsúlyt kapott, ugyanúgy versenyeznek a mai napig a galambok is, ahogyan a kutyák és macskák. A reptető versenyeken pedig a sok száz kilométerről való indítást követően az a galamb nyer, aki legelőször ér haza. A beérkezés idejét különféle berendezésekkel igazolják a galambászok a versenybizottságok felé. Olimpiákat, világ- és Európa-bajnokságokat is tartanak a madaraknak.
Versenylap 1889.05.05 (10. évf. 13. szám 171. o.)
A Pesti Napló cikke 1903.09.06-ból (54. évf. 243. sz. 8. o.) – amikor már a társadalom megelégelni látta a galamblövészet véres voltát
Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 3. kötet – Benne az első ismert rákospalotai tenyésztő: Rejmetter Árpád.
1908-tól megjelennek a hirdetések is. Az Erdősor (Bartók Béla) u. 17-ből és a Vágóhíd u. 10-ből hirdetnek galambokat eladásra.
Vadász- és Versenylap 1908.02.29 (52. évf. 9. szám 135. o.)
A Pesti Hírlap 1909.03.27-i számában (31. évf. 73. sz. 30. o.) megjelent hirdetés. Kimondottan tenyésztői hirdetést olvashatunk, tehát Palotán már bizonyosan évek óta tenyésztettek galambokat.
Aztán az 1927-es 1931-es híradásokban már arról is olvashatunk, hogy a postagalambok kimentek a divatból és a szegény ember luxusa lett a galambétek. Olcsóbb volt, mint a csirke. Az egyetlen madárpiac a pesti városháza udvarán volt. A kutyavásárokat ekkora már betiltották az ebzárlatok miatt. Az énekesmadarak sem kellettek senkinek, ahogy a galamblövészetnek is leáldozott a gazdasági világválság időszakában.
Aztán 1930-ban végre feltűnik Horváth János tenyésztő az akkori Erzsébet (a mai Sződliget) u. 3-ból. Mindjárt egy szép eredménnyel:
Képes Pesti Hírlap 1930.07.29 (52. évf. 140. sz. 2. o.)
Horváth János életrajzát Papdi Imre tenyésztő oldalán (www.jan-aarden-pigeons.com) találtam meg, a cikk 1991-ben íródott egy magyar szaklapban:
Több palotai galambtenyésztő egylet is volt, a fenti egylet egyik az 1930-as években készült érméjéhez sikerült hozzájutnom.
Horváth János tehát a galambtenyésztés vezéralakja, aranykoszorús mestertenyésztője volt, aki nem csak tenyésztett és versenyzett, de vitte elnökként a Postagalamb-tenyésztő Egyesületet is, sőt díjakat ajánlott fel a maga által nyert díjakból.
Könyve is megjelent 1947-ben:
Egy 1957. augusztusi filmhíradóban Horváth Jánost meg is említik és bemutatják a dúcát is (forrás: https://filmhiradokonline.hu):