Próbáltam összeszedni a Kaszinó működéséről a lehető legtöbb ismeretet. Akik itt most egy rulett-kerekes, kártyázós „bűnbarlangra”, szerencsejátékos helyszínre gondolnak, azok tévednek. A XIX. században létrejött kaszinók társadalmi egyletek voltak, ahol összejöttek a tagok, hogy eszmét cseréljenek, művelődjenek, gyűjtéseket, eseményeket és ünnepélyeket szervezzenek. A kaszinó azonban több volt, mint egylet, mert a helyszínt is biztosította – ez volt maga a kaszinó épülete. Ezek voltak a korabeli művelődési házak, csak ezek egyetlen egylet irányítása alatt álltak. Ami fontos, hogy ezek jó ideig csak férfiklubok voltak, de az eseményeken a tagok egész családja részt vehetett (a kisgyermekeket leszámítva). Tagsági felvétel és tagsági díj is volt. Az asztaltársaságok és olvasóegyletek pedig kisebb tagságú szerényebb csoportosulások voltak, talán pár tíz fővel és saját épület nélkül, sokszor egy-egy kávéházban, vendéglőben tartották az összejöveteleiket.
A hagyománnyal ellentétben nem 1891-ben alakult a Kaszinó, hanem 1866-ban. 1889-ben mint olvashatjuk, már a 24 éves a kaszinó. A rá következő évi híradás is ugyanezt az információt erősíti. Legelőször azonban 1879-ben van híradás a kaszinóról. A „bunyó” szereplői Rókay Sándor és tán a Laszip v. Lillik család egy tagja lehettek.
Ellenőr 1879.09.20 (11. évf. 452. szám 3. o.)
Budapesti Hírlap 1890.01.09 (9. évf. 9. szám 9. o.)
Pesti Napló 1891.02.05 (42. évf. 35. sz. 3. o.)
De hogy még egy hiteles forrást említsünk:
„1890. évben. Halottak estéjén.
Az elhunyt Kaszinói tagok sírjánál.
Gyászbeszéd.
Cziczeró szerint: „A halál csak azok előtt rettenetes, kiknek életével minden elvész, de nem rettenetes azok előtt kiknek dicsérete meg nem hallhat.”
Tisztelt gyászoló Tagtársak!
Igénytelenségemet tisztelte meg a tagtársi bizalom, hogy tolmácsa legyek egyesületünknek, midőn szokásunkhoz híven megemlékezünk az idén is az élők nevében a holtakról, azon alkalomból, hogy az emberiség egy jelentékeny része elhagyva a köznapi élet zűrzavarát, …
Tóth István volt bíró életrajza – részlet – kiadva: 1904 – Ezt a beszédet tehát 1890.11.02-án tartotta a községi bíró, mely egyértelműsíti szintén, hogy sok-sok éve működő egyletük hagyománya alapján tartja meg a beszédét az évben is.
Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája című 1877-es munkájában olvasóegyletnek titulálja egyébként a kaszinót (II. kötet 260. o.). Ezt cáfolandó ismert a Budapesti Közlöny 1875.07.28-i száma (9. évf, 170. szám 4975. o.) mely beszámol egy a Rákospalotai Kaszinó részére nem kézbesített 50 forint értékű küldeményről.
És íme pár esemény abból az időszakból:
Fővárosi Lapok 1880.01.30 (24. sz. 120. o.)
A Hon 1880.09.11 (18. évf. 236. sz. 2. o.)
Fővárosi Lapok 1881.06.14 (134. sz. 780. o.)
Budapesti Hírlap 1884.05.21 (4. évf. 140. szám 5. o.) – ekkor készül el a kaszinó 2. épülete a legrégebbi helyiség után
Budapesti Hírlap 1887.08.29 (7. évf. 237. sz. 7. o.) – A cikkíró téved és „letöröközi” Tóth István bírót.
A magyar zsidó-felekezet elemi és polgári iskoláinak monográfiája (szerk.: Barna Jónás és Csukási Fülöp, kiadták: 1896) c. kiadvány 429. oldalán Stein Dávid: A rákospalotai izr. népiskola monográfiája jegyzetében olvashatjuk, hogy az iskola 1894-ben szerezte meg a volt kaszinóépületet tulajdonának iskola céljaira. Ez az iskola pedig a mai Kajár u. 8 – Kertköz u. 1. szám alatti házban működött.
Pesti Hírlap 1893.02.28 (15. évf. 59. sz. 4. o.) – 1894-re készül el immár a 3. épületük.
Pesti Hírlap 1894.11.18 (16. évf. 322. sz. 10. o.)
Pesti Hírlap 1895.11.15 (17. évf. 314. sz. 8. o.) – a 3. épület helyére fény derül: a Vasút (a mai Pozsony) utca a helyszín. Talán a Kajár – Pozsony u. sarkán levő korábbi vendéglő épülete, vagy egy nagyobb épület lehetett a Leányjavító tőszomszédságában a Pozsony u. 34.-es ház mellett, illetve ami még szóba jöhet, az a mai Pozsony u. 8. – Kert köz 2. szám alatti L alakú épület, amiben a Kinizsi TTK székel.
A kaszinók működési helyei:
Ófalu (I. kerület):
1866 – 1883 – ismeretlen helyszín
1884 – 1894 – Kajár u. 8. – Kertköz u. 1. (későbbi izr. iskola)
1894 – 1902 – Vasút utca – új épületben (elárverezésre került)
Hazánk 1901.12.17 (8. évf. 297. sz. 10. o.)
Váci Hírlap 1902.06.22 (16. évf. 25. sz. 4. o.) – fellebbezést követően a második kör már eredményes volt.
Budapesti Hírlap 1902.07.06 (22. évf. 183. sz. 31. o.) – Ófaluban, hogy „megszűnt” a Kaszinó helyett megalapították a Rákospalotai Társaskör Egyesületet.
Budapesti Közlöny 1902.12.07 (36. évf. 282. sz. 2. o.) – Mivel ugyanazok a személyek voltak mindkét egylet tagjai, az új egyleti lét csak ahhoz kellett, hogy az adósságtehertől megszabadítsák magukat és folytatódhassék az egyleti élet.
Újfalu (II. kerület):
1902 – 1911 – Eötvös u. 3. (A ház, a Vilma-lak, melyben Olbertné Demek Vilma 1902 nyarán elhunyt. A homlokzaton ma is halványan kiolvasható a Rákospalotai Kaszinó Egylet felirat.) Valószínű, hogy az ófalusi kaszinó csődje után a társaskör itt folytatta a tevékenységét. Ezt alátámassza, hogy a Magyarország 1911.03.18-i száma (18. évf. 66. sz. 5. o.) már megemlíti a már újra kaszinónak titulált egyletet ezen a címen.
Széchenyi-telep (III. kerület):
Budapesti Hírlap 1905.10.11 (39. évf. 235. sz. 2. o.)
1905 – 1927? – Ilona u. 35.
Budapesti Hírlap 1916.07.21 (36. évf. 201. sz. 16. o.) – Egészen 1927-ig szólnak híradások a pestújhelyi kaszinó helyiségről, így lehet, hogy végül csak jó 10 év múlva adták el.
Egyesült Kaszinó:
A Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára c. kiadványban, mely 1931-ben látott napvilágot 1911.07.11-i nap van megjelölve az Egyesült Kaszinó létrejöttére.
1911 – 1934 – Eötvös u. 3.
Nemzeti Újság 1934.09.25 (16. évf. 216. sz. 11. o.)
1934 – 1946 – Eötvös u. 15.
Összefoglalható tehát, hogy a palotai kaszinóegylet 1866-tól egészen 1946-ig folyamatosan működött. 1946-ban törvényileg szüntették be a társadalmi szervezeteket.