Jelen bejegyzés inkább csak emléket tud állítani a Petróczy Miklósnak, sem mint összegyűjteni mindent, amit róla tudni érdemes. A megszerzett iratok között van több curriculum vitae is, melyek elég teljesek ahhoz, hogy megismerjük a doktor úr életútját. 3 életrajz is előkerült, egy cca. 1922-ből, egy 1924-ből és egy tán 1932-ből. A gépelt verzión – bár elég rossz írógéppel készült stencil – a lényeg jól olvasható.
A fenti igazolás már 1945-ből való. Fényképe a Szentmiklóssy Géza által szerkesztett „A magyar feltámadás lexikona” c. munkában jelent meg 1930-ban:
Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve (Budapest, 1936) c. művében is szerepel a doktor életrajzi adatokkal. 1930-tól város tisztiorvos, 1935-től ügyvezető tiszti orvos beosztásban volt. 1938-tól a városi Stefánia Szövetség ügyvezető elnöke. 1936-tól magyar királyi tisztiorvos. 1944.03.15-tel századosi rendfokozatú honvéd tartalékorvossá léptették elő a II. vh.-ban. 1947-ben már PPSK vármegye tisztifőorvosának I. számú helyettese volt. Még 1940 legelején megszervezte az első magyarországi véradást:
Sorakozó hetilap (1940.03.22 2. évf. 12. szám 6. o.)
Halotti anyakönyvi bejegyzése a rákospalotai polgári anyakönyvből, 1953.12.18.
1928-ig egészen biztosan, hogy az Erdősor utca 6/10 (átnevezését követően gr. Tisza István u. 10.,) szám alatt működött és lakott, 1931–től pedig szintén egészen biztosan az Erzsébet (a mai Sződliget u.) 53 szám. alatt lakott és dolgozott, egészen a haláláig. Telefonszáma korábban a Rákospalota 37, majd a 95-3-37 volt. Bár ősrégi nemesi család sarja volt, mégis a kisemberek és a nép lelkiismeretes orvosa volt hosszú évtizedeken át. Végezetül mellékelem még az édesapja és Petróczy doktor gyászértesítőjét:
