A címer egy jelkép, jelvény, melyet pajzson használtak. A legkorábbi időkben (XI-XII. század) a színek alakultak ki (az egyik sereg az egyik, a másik sereg a másik szín alatt indult csatába). Majd az egyes uralkodók, családok, családfők címerei következtek. A színek mellé bekerültek a tárgy és élőlény (akár mondabeli) ábrázolások is. A címerek rákerültek a zászlókra, majd a pecsétekre is. A királyi udvarokban külön a címerekhez értő heraldikusok kezdték meg működésüket (ők öntötték képi formába egy-egy település vagy személy legfőbb ismérveit a szigorú szabályok alapján), a különféle rangok osztása során címerekhez is jutottak az arra érdemesek. A címer adományozó okleveleket hívták kutyabőrnek. Ezek állatbőrből készült pergamenre íródtak, ritkán (s ebből fakad a név:) kutyabőrre is. Az oklevelek (pl. rendeletek) kiadása során használt pecséteken használt jelképek lettek idővel az egyes városok címerei. Volt persze, mikor az uralkodó adott státuszt egy-egy településnek (mezőváros, szabad királyi város), ekkor címer is dukált a rangra emeléshez.
A községek csak a legutóbbi időkben önállósodtak, hiszen legtöbbször egy-két család birtokai voltak részben vagy egészben. Ilyen volt Palota is, jobbágyfalu, mely gyakorlatilag az évszázadok során a Kálnay, Heranth, Ujfalussy, Bohus, Fekete, Csekonics majd a Károlyi családtól, mint birtokosától függött. Rákospalota csak 1848 után tett szert önállóságra és 1923-ban lett rendezett tanácsú város. A helyi hivatalnok a bíró volt, így ő használhatta a címeres pecsétet. A helyi egyházaknak is volt pecsétnyomója, melyeket a hivatalos eljárások (anyakönyvek vezetése) alkalmaztak.
Vámbéri Gusztáv: Rákospalota községi pecsétei című kéziratos formában fennmaradt művét a MOL kézirattára őrzi, ennek kivonata jelent meg – mit össze nem kerestem a fellelhetőségét, míg végre rájöttem, hogy a polcomon ücsörög – az Adattár – Budapest XV. kerülete történetének tanulmányozásához c. könyvben, melyet 1969-ben adott ki a XV. ker. Tanács VB Népművelési Csoportja. A kivonat a PmL-ben és a Rákospalotai Múzeumban fellelhető dokumentumokon levő pecséteket vizsgálta és tette időrendbe (PmL Pol. Misc. 1763-64 XVIa, PmL Act. Urb. 1783, PmL F. gy. 127/a). Ahogy jelen cikk írásakor sejteni véltem, a törökök kiűzését követően áll rendelkezésre az első pecsétkép. A török időkben rendkívül megfogyatkozott lakosság, a teljes önkormányzatiság hiánya és nem utolsó sorban a megsemmisült iratok voltak az okai annak, hogy csak a XVII. század végén jelenik meg (ismét) a község címere.
„Palota falu petséte Anno 1694” – a kalász már rajta szerepel
„Palota” – évszám nélkül, XVIII. sz., ezen az ekevas van rajta
„Palota helység petsétye 1787” – már rajta a búzakalász és az ekevas is a csoroszlyával
A PPS megyében a török időkben alakult ún. parasztvármegye egyik pecsétje 1721-ben szerepel egy Rákospalotára címzett dokumentumon (PmL Instantiae politicae 1721 no. 2.)
Az 1750-ben gróf Fekete Györggyel kötött községi szerződésen szerepel palotai pecsét, sajnos a képét nem sikerült fellelnem, hogy itt leközöljem, de ez lehet az első dokumentumok egyike, melyen szerepel címerkép. (Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helyiségekben, 1971; ill. Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében, 1967)
PPS Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai (benne: közigazgatási iratok – Acta politica-miscellanea) között a Pest Megyei Levéltár őrzi a 19. doboz 86-106. lajstromszám alatt az 1776-os évkörből számos község pecsétjét, így Rákospalotáét is. Megpróbálom a közeljövőben kikérni és lefotózni.
Az 1927-ben megjelent Szabó – Strauch-féle Rákospalota Monográfiája címlapján szereplő címer. Már itt is megjelenik az ekevas és a búzakalász. Fordítása: Palota helyiség pecsétje 1781 – ez a pecsét is szerepel Vámbéri listájában, a 4. helyen
Pest Megyei Hírlap 1988.03.15 (32. évf. 63. szám 5. oldal)
Az a bizonyos 1848-as címerpecsét. Vámbéri listáján az 5. időrendben
Az 1990-től használható, megújult, immár Budapest XV. kerületének címere.
A török idők után a palotai ember tehát újra elkezdte használni a jelképeit és így lett címerünknek része a kasza és a búzakalász, mely egyébként több más község címerképében is feltűnt több-kevesebb ideig. A budapesti kerületek zöme 20-30 éve kitalált címerrel rendelkezik, csak néhány kerültnek van történelmi és hiteles címerképe. A címer meghatározását a 31/1999 (XI. 1.) rendelet rögzíti.