Aranyfestés: mikor egy helyiség belső felületeit aranyhártyával, vagy igazi aranyfestékkel díszítenek.
Komáromy László templombelső-készítő 1839-ben született. Sok minden nem ismert róla. Cégét 1870-ben alapította. A Fő út 49-ben működött, mely még ma is ipari jellegű: a Rákospalotai Múzeum költözne vissza a Széchenyi térrel szembeni, de a Fő útról számozott két telekre. A sarki 47-esre és a mellette levő 49-esre, melynek nem is rég még a Fő út felőli részén egy tüzép működött, a Széchenyi tér felé néző fele, pedig ma ideiglenes önkormányzati parkoló. Ez a munka – a templombelső készítés – nem hagyott, hagyhatott úgy nyomot, mint egy harang, vagy egy orgona. A faszobrokra, a szépen elkészült festésre nem írta fel a mester a nevét, csak az átadó ünnepségek alkalmával készült leírások emlékeznek arra, hogy ezen munkákat ki végezte.
A cég hirdetése 1908.11.01-jéről (Forrás: Honi Ipar 9. évf. 21. szám. 23. oldal)
Komáromy László halotti anyakönyvi bejegyzése: 1907.09.11-én hunyt el a Fő u. 49-ben, neje Schill Paula (Forrás: familysearch.org)
Bár az újságcikk csak 65 évesnek említi, a lényeg szerepel a híradásban: megbecsült tagja volt Palota közösségének és sok-sok templombelső köszönhette neki pompáját. (Forrás: Pesti Hírlap 29. évf. 217. szám 12. oldal – 1907.09.12)
Ebből a cikkből pedig, ami számunkra érdekes: hogy gazdagnak titulálják és nem mint aranyozót, hanem mint koporsógyárost említik. (Forrás: Pesti Hírlap 30. évf. 36. szám 11. oldal – 1908.02.09)
A cég Komáromy halálakor foglalkozott tehát a templomok belső berendezési tárgyainak elkészítésével, a falak és a tárgyak aranyozásával és legalább 1880-tól kezdve koporsókészítéssel és temetkezéssel is. Műbútor- és egyszerű asztalos, festő, aranyozó, faszobrász végzettségű munkások voltak Komáromy keze alatt.
Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötete (1911) tartalmazza a rákospalotai gyárak ismertetését, köztük Komáromy cégét is.
A mai telek nagyjából 3000 m2, durván 800 négyszögöl. A Fő út 49. felől lehetett a lakóháza, és mögötte a Széchenyi tér felőli telekfélen pedig az üzem. A fél telek így 400 négyszögölt adna ki, ami adatot Borovszky is említ. Kívülről egy fatelep benyomását kelthette, hiszen a padokhoz, szobrokhoz és oltárokhoz sokféle faanyagra volt szükség.
Az 1898-as Budapesti czím- és lakásjegyzék aranyozó vállalkozói, neje Schill Paula apja és testvére is aranyozó volt.
Ahogy fentebb olvashattuk az 1900-as évek második feléből a cég számos munkáját említik: a cég telepe melletti rákospalotai főplébánia templom munkáit 1900-ban fejezték be, 1902-ben az oltárt renoválja az újlaki plébániatemplomban (Forrás: Religio, 61. évf. 1902. 2. félév. 10. szám 78. oldal), 1904-ben 1060 koronáért készíti el a rákosszentmihályi plébániatemplom oltárát (Forrás: Rákos Vidéke, 1904. A zebegényi templom oltáraranyozását 1909-ben készítette a cég (Forrás: Új Ember 56. évf. 2408. szám 6. oldal, 1994.0918). Csak katolikus templomokon dolgozott.
A cinkotai templom oltára és szószéke 1891-ben készült Komáromy keze alatt. Érdekes, hogy több cikkben is Lajosra „keresztelték át”. A szelevényi templomban 1911-ban szintén a Komáromy cég készíti el az oltárokat, gyóntatószéket, szószéket sok ezer koronáért (Forrás: Szelevény és templomai. Kiegészítések a Tiszazug történetéhez, írta: Tóth Zsuzsanna, 1994).
Az ipartestület elnöke 1893-1906 között Komáromy László volt (Forrás: Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931))
Tóth Zsuzsanna ismerteti, hogy Komáromy haláláig volt az általa alapított Ipartestület elnöke, a Takarékszövetkezet igazgatótanácsának tagja, a Társaskör és a Függetlenségi Kör tagja is.
A csányteleki templomban 1901-ben az oltárokat és a szószéket készítették el (Forrás: Honismeret 2004, 32. évf. 2. szám 98. oldal)
Komáromy László neje, Schill Paula apja, testvére is aranyozó volt, Schill János is már 1870-ben szerepel a címjegyzékben mint aranyozó, ő mindvégig Budán működött. Paula anyja végül szintén a Fő út 49-be költözött, itt is halt meg 1912-ben. Paula lánytestvére Lujza 1899-ben szintén a Fő út 49-ben hunyt el , kinek férje Levandovszky József is aranyozó volt Komáromynál. Elmondható tehát, hogy az 1900-as évekre felfuttatott cégben több családtag is dolgozott. Komáromy fia István is a cégben dolgozott, ő vesztette el kisfiát villamosgázolásban. Komáromy László halála után pár évvel fia Komáromy István azonban már csak mint temetkezési vállalkozó szerepel a híradásokban.
Komáromy István házassági anyakönyvi bejegyzése 1911-ből. Ebből kiderül, hogy Komáromy László és neje örökbe fogadták, neje lánytestvérének a fiacskáját. Neje, Lohmann Johanna a Kalchbrenner Karolina alapította lánynevelő Fő út 70-es számú új épületében lakott. Ekkor már temetéssel foglalkozott.
Komáromy László halála, 1907 után pár évvel a cég elsorvadt, a következő pár évben több haláleset is volt a családban, Komáromy István a későbbiekben már csak koporsókészítéssel és temetkezéssel foglalkozott. Az 1923-as címjegyzékben még itt a Fő út 49-ben tevékenykedik, az 1928-as címjegyzék szerint viszont már az Erdősor (Bartók Béla) u. 8. alatt végezte az ipart. A telephelyet átengedte Révész Hugó sertéskereskedőnek, a koporsók készítéséhez elég volt ő maga is.
1945 és 1949-ben mint tisztviselő szerepel az ellene indított népbírósági perben. Az akkori 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 13.2 pontja alapján azért fogták perbe, mert megvádolták azzal, hogy „valamilyen katonai jellegű alakulatnak személy vagy vagyontárgy ellen elkövetett erőszakos cselekményhez segítséget nyújtott”. Ekkor a Kassa u 82. cím alatt lakott.
Az utókor megemlékezett Komáromy Lászlóról, utcán neveztek el róla (1940 előtt). Az 1953.03.12-én hozott Fővárosi Tanács VB határozatát követően Telek utcává nevezték át. Sajnos a szocializmusban tömegével neveztek át utcákat, e sorsra jutott ez az utca is.