Kozmata Ferenc fényképész palotai ingatlanjai

Kozmata Ferenc a kor fényképész zsenije volt, Erdélyi Mórral, Klösz Györggyel, Goszleth Istvánnal lehetett egy lapon említeni. Piperkőc, cilinderes figura volt, aki a 3 emeletes háza legfelső emeletén fényképezte a kor nagyjait. Sokra vitte, mégis vagyonát elvesztette még 1902-es halála előtt. Azt rebesgetik, hogy szegényházban és megőrülve hunyt el, a halotti ak. bejegyzés ezt nem támasztja alá, igaz nem is zárja ki.

1871-ben készült portréja, Forrás: Fotómúzeum

Gyászjelentése az OSZK Plakát- és Kisnyomtatvány-tárából

Kincses Károly írt egy rövid életrajzot Kozmatáról a Fotó (1990.11.01, 37. évf. 11-12 sz. 496. o.) c. havilapban. Szerinte 1846-ban született gazdag családban. Megtaláltam a házassági anyakönyvi kivonatát, amiben 41 évesnek titulálják és pesti születésűnek, ezek szerint 1841-ben született. Egyetlen Kozmata családot sem ismernek az anyakönyvek az övén kívül a jelenleg rendelkezésre álló indexált anyakönyvi nyilvántartásokban. Kincses említi, hogy Kozmata Aradon nyitott fényképész műtermet Auerbach Miksával 1863-ban. Egy pesti fényképész, aki épp felszabadult (mert hogy 1861-től a Borsos és Doctornál volt Pesten segéd) miért is menne Aradra szerencsét próbálni, amikor Pest nagyságrendekkel több lehetőséget kínál? Hát azért, mert oda kötik a családi kötelékek. Ezt erősíti szintén a Fotó (1957.11.01 4. évf. 7. sz. 260. o.) havilapban megjelent dr. Fejős Imre-írás, melyben Kozmatát aradinak titulálja.

A szentistvánvárosi (lipótvárosi) rk. plébánia házassági anyakönyvi bejegyzése 1868.02.24

A neje aradi születésű, mint látjuk. Testvére Kozmata József szintén fényképész lett, Braila városában működtetett műtermet, mielőtt Pestre jött volna. Nem sokkal tehát házassága előtt jött vissza Pestre és a Harmincad utca 1-ben Doctorral átvette Schäffer és Réty műtermét. Innen költözött a Kristóf tér 3. ill. 4 .szám alá 1873 előtt. 1875-ben udvari fényképész. 1883 végén vette meg a Sebestyén tér 4. sz. alatti műtermet a Zöldfa u. sarkán.

Gyermekei: Heléna Karolina (Ilona) (1869-1910), fia Jenő József – aki vegyész lett -(1869-1894) és Margit Teréz (1873-1959), neje 1920-ban hunyt el.

Több vállalkozásba is belevágott, több műtermet is működtetett, de rövid életűek voltak a társulásai. A saját műtermében volt, hogy húszan is dolgoztak, sokat adott magára és a külsőségekre. Fehér kesztyűben, frakkban fogadta a vendégeket a pompával berendezett szalonban, volt, hogy havi 10 cilindert is vett magának. 1888-ban megkapta a Ferenc József-lovagkeresztet. A bevétel nem csak a fotózásból származott, hanem a képek sokszorosításából, tömegárusításából is. 1892-ben Szegeden nyit műtermet, valószínű ez lett a veszte, mert 1894 év végén már az ingóságait árverezik a Zöldfa utcai otthonában. 1895-ben eladni kényszerül a házát 48 ezer forintért. Az is igaz, hogy a lányai hozományaira is kellett pénzt felmutatnia (1893-ban és 1895-ben). 1898-ban még próbálkozik egy társulással (Ratzenberger Ágostonnal) a Kossuth Lajos u 12-ben, 1899-ben az Erzsébet tér 18. szám alatt várja a fényképeszkedni vágyókat. Szerintem pont akkor nőtte ki magát ő maga és a műterme, amikor már fordulat állt be a fényképészet és annak elterjedése terén is és már tömegcikké vált a fénykép, a képeslap és az ő 20-25 évvel korábbi cilinderes hajbókolása már nem vonzotta az elitet, sok jó szakember működött már ekkor. Eljárhatott felette az idő.

És akkor lássuk, hogy miért is írtam ezt a bejegyzést:

Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai 1883-ból (S 79-No.609/3.) – A Villasor akkori felső (a vasútállomástól távolabb eső) vége. Az utca azon szakaszán már felépült egy villa, az azelőtti telken pedig az olvasható: “Kozmata Ferenc rpalotai lakos”

Az 1883-as palotai térképen a Villasor vége felé (akkor fordított számozás volt, a Brunovszky vendéglőtől kezdődött a sorszámozás 1-től egymás után) az egy szem felépült villa mellett van Kozmata telke. Ami még érdekesebb, hogy ő ekkor már palotai lakos. A térképre felrajzolt ház a mai Vécsey Károly utca 88. Kozmata telke pedig hosszában azóta megosztásra került, a mai 90-92-es számú házak fekszenek rajta.

Hogy palotai lakos volt, az annyit tesz, hogy rendelkezett egy másik házzal a községben, ahol azért – ha nem is életvitel szerűen, de – lakott, és tudjuk, hogy a pestiek leginkább nyaranként laktak Palotán. Előkerült a Fővárosi Levéltár HU BFL – VII.151 – 1893 – 0266 jelzetű közjegyzői okirata, melyben 1893-ban Kozmata és neje eladja a Sándor u. 8. szám alatti villáját egy újpesti tisztviselőnek 3000 forintért. Ez már az az időszak, amikor Kozmata anyagilag bajba került, így vélhetően nem csak a nyári lakát, de azt az üres telket is értékesítenie kellett. A Sándor utca a mai Lukácsi (sic!) Sándor utca.

A ház pontos helyének meghatározása már nehéz ügy, mert a mai Lukácsi S. u. – Sín u. – Fő út – Sződliget u. terület korábban egyetlen telek volt (kiegészülve még a Lukácsi és a mai Sződliget u. iskola telke közti területtel), a mai utcaszerkezethez nem illeszkedő épületekkel, ráadásul a Lukácsi S. u. ellentétben a környéki palotai utcákkal fordított számozást kapott. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a kelet-nyugati tájolású palotai utcák nagy részének az északi oldala a páros, míg a déli oldala a páratlan. A Lukácsiban ez fordítva van. Ugyanilyen fordított számozású Ófaluban a Juhos, Kossuth, Aporháza, Anyácska utca is, de ilyen a Szentmihályi út is, illetve a kertvárosi Csákó, Győztes, Ferenczi S., Győzelem utca. A történelem így hozta, a logika, a szabályok következetes betartása nem mindig játszottak szerepet.

A 1883-as térképre pirossal berajzoltam a Sín utca azóta kiépült részét, kékkel az egyes telkeket, feketével megszámoztam a mai számozás szerint az akkor már álló házakat.

A Rákospalotai Helytörténeti Gyűjtemény 1896-os csatornázási rajzán a telekhatárok és a házak szintén szerepelnek, a Sín utca Lukácsi S. u. alatti része már fel van tüntetve.

Az 1893-as eladás tehát a két térkép készülte között történt, a térképek mindkét esetben ugyanazt az ingatlantömeget mutatják. Palotán a Fő úttól indulnak a számozások, Mivel attól nyugatra vagyunk így jobbról balra növekvő házszámokkal kellene találkoznunk. A környéken azonban ez alól is van kivétel, a Morzsa utca ellenkező számozású. Ha a jelenlegi számozási rend volt életben az utcában 130 éve is, akkor a mai Lukácsi S. u. 8 helyén állt az a vasútállomás felé, nyugatra tájolt villa, aminek akkora telke volt, hogy magában foglalta a Lukácsi S. u. 8. és 10., a Sín u. 35 és 37. továbbá az Állomás köz 2. telkeket. Sajnos a közjegyzői okiratban szerepelő 478-as helyrajzi szám nem beazonosítható, mert az 1883-as térképen 529-es a mai Lukácsi S. u. 8., 1928-ban pedig már 1308-as számon futott. Elképzelhető, hogy mikor Kozmatáék eladták, a közjegyzőnek a saját adásvételijüket bemutatva igazolták a tulajdonjogot és amikor ők vették a villát, akkor még a 478-as sorszámon volt a ház nyilvántartva. (Ahogy nőtt Palota és épületek a házak újra és újra átszámozták őket, hogy az új házaknak is legyen száma.) Ezt a feltételezést igazolja az alábbi árverési értesítés is:

Budapesti Közlöny 1880.07.09 (14. évf. 155. sz. 5197. o.) – 2 évre rá is árverezés alá került ugyanez a 3 ingatlan, akkor már 5000 forintot értek. A 476-os telken állt a 450-es sorszámú ház.

Ezek a telkek a közvetlen szomszédjai a keresett Kozmata teleknek és így az is tudható, hogy 1880-83 között történt az időközi telekátszámozás is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 111. o. – A Kerti Gazdaság c. folyóiratban 1858-ban megjelent skiccelt térkép. Rajta a két, az utcához képest “ferdén” álló ház (fekete téglalapok) is szerepel, melyek az 1883-as térképen a Lukácsi u. 4-es telken állnak.

A kertészeti rajz alapján Lukácsyné a Lukácsi u. 2-es, illetve 8-as sarki telkekkel rendelkezett. Vélhetően a 8-as szám alatti telek került korábban már továbbosztásra (ahogy az a mai valóságnak is megfelel és fentebb leírtam, hogy ma 5 telket számolhatunk meg a helyén. Ugyanakkor nem jutottunk a megfejtésben előrébb, hisz nincs adat rá, hogy Kozmata kitől jutott a telkéhez.

Rákospalotai Mária utca–Horthy Miklós út és Lukácsi Sándor utca által határolt terület szabályozási terve (BFL XV.17.d.322a/229) – kb. 1935-ös rajz lehet

1935-re már kialakult a mai utcakép és gyakorlatilag a ma is látható házak szerepelnek a rajzon.

Egyelőre a kutatás nem hozott tehát eredményt, több forrásra lenne szükség, hogy tisztázni lehessen, mely épület kié volt. A területen sok ismert ember fordult meg tulajdonosként, így nem csak Kozmata kapcsán lenne jó, ha a terület korai sorsa tisztázódna.

Ami tehát biztos, hogy 1883 előtt már a Sándor utcában megvolt Kozmatáék villája (és nincs kizárva, hogy Lukácsynétól jutottak hozzá), majd megvették a telket a Villasoron. Ott sosem építkeztek, maradt üres a telek. Vélelmezhető, hogy 1893-adták el mind a két ingatlanjukat. Azt gondolom, hogy Kozmata lejárhatott a 3 gyermekével Palotára pihenni a nyári időszakban és nem csak azért vették a villát, hogy kiadják. Kiadni való lakást, villát, házat bárhol vehetett volna Pesten. Ide pihenni járt mindenki a XIX. században.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.