A cikkem abból az alkalomból íródott, hogy felújításra került a Liva/Liwa-malom. Ezúton köszönöm én is palotai polgárként mindazok munkáját, akik az elmúlt 20 évben tettek a leégett, kifosztott és tönkretett malomépület helyreállításáért. Vivát!
Több forrásban, mint pl. a Múlt-Kor Magazin (mult-kor.hu) 2005.03.24-i cikke (Lukácsi Attila írása), az önkormányzati sajtó, illetve az 1974-ben Czoma László által szerkesztett „Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből” c. könyv Dr. Nagy Lajos által írt „Palota 1541-től 1848-ig” c. fejezetében is az 1770-as évszám szerepel, amikor is a Fűzes-dűlőben felépítették az új malmot.
Dr. Nagy Lajos tájékoztat arról is, hogy ugyanekkor „újjáépítik” a palotai tónál lévő malmot. A palotai tó a Szilas-patakon lejjebb, az olajgyár területén, majd később már csak a ma Hampel villaként nyilvántartott épület kertjében feküdt. Végül már csak egy korcsolyapálya maradt belőle a XX. század első évtizedeire. Most már mindezekből semmi sincs. A tó azért szűnt meg, mert a patakot becsatornázták a föld alá a gyár terjeszkedése folytán, és mert már magát a vizét se őrlésre, se kallózásra, se géphajtásra sem használták.
Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása II. – Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997) című munkájában ezt olvashatjuk:
Tehát 1728-ban a település nem rendelkezett malommal. Az 1749.09.23-ra datált urbárium és constriptio viszont már így ír:
A két beollózott szövegrész tartalmazza azt, hogy a helyiség malommal rendelkezik, továbbá töltést építettek hozzá, jó halászóhely lenne.
A legkorábbi térkép amit leltem az 1775-ös Pest városáról és környékéről készült felvétel, mely Palotát is tartalmazza, mindjárt a két malommal (mühl) – a későbbi kalló malom előtt a patak már ekkor is ott a duzzasztott tó:
Most vessünk egy pillantást az Első Katonai Felmérés során készített Palotát ábrázoló térképrészletre (mely 1782-1785 között készült):
A község nevének kezdőbetűje alatt csillagggal jelölték a ma Liva-malomnak ismert malmot (ez volt tehát az új malom 1770-ből), továbbá a falutól észak-nyugatra a kétsoros töltéssel jelzett és tóvá duzzasztható patakszakaszon a másik csillaggal jelzett malmot, amiből a későbbiekben a kalló malom lett.
A régi malom tehát valamikor 1728-1749 között épült és első ízben 1770 táján kellett felújítani. Ezt követően 1817 körül a palotára költözött Kanitz Joachim-féle posztógyár része lett, mint kalló malom. A tó ekkor halastóként van aposztrofálva (lásd: Éble Gábor – Pettkó Béla: A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története – Budapest, 1911 – Franklin Társulat – mely az 1824-27-es időszaki állapotokat eleveníti fel.).
Az 1817-ben megjelent Tudományos Gyűjtemény első évfolyamának 9. száma 135. oldalán olvashatjuk az éppen költözés alatt álló posztógyárról történő híradást, ahol említik a tavat is. Elképzelhető tehát, hogy a gyár kiépítése már 1816-ban elkezdődött. Ekkor vélhetően a malomépület átalakításra került, ahogy aztán a gyár fejlődésével az eredeti épület el is tűnt.
A fenti, 1868-ban, William Lindley által készített térképen (BFL XV.16.b.221/10b) még az olajgyár fejlesztése előtti évek állapota látszik, megvan a tó, a patakon feljebb pedig ott a Liva-malom is.
Az 1883-ban Tunkel Hugó által készített térképen (1883 térkép (S 79 – No. 6093.) szintén az olajgyár területe látszik, alatta Hampel Antal telke, itt már a becsatornázott alsó patakszakaszt látjuk, a halastó megszűnt. Az alsó kép pedig a nagyított térképvázlat:
A nagyított ábrán szerepel a gyár épületeinek alaprajza, illetve Hampel kertje is a kis tavacskával. Ez a tó köszön vissza az Alkoholelvonó Intézetről készült képeslapokon is. A két malom sorsa tehát merőben eltérő volt, míg a régi malomból végül gyárépület, gyártelep lett, addig a Liva-malomként ismert örlőmalom egészen 1952-ig megőrizte eredeti funkcióját és magát az eredeti épülettömeget is.
Az olajgyár telepe 270-290 éves, így egyike a legrégebbi magyarországi gyártelepeknek, hiszen pl. a hollóházi porcelángyár is csak 1777 óta funkcionál. Talán egy emléktáblát megérdemelne, miután már nem műemlék és várja, hogy lebontsák és örökre megsemmisítsék…