Az egykori Park-vendéglőt sokan keverik még mindig a Brunovszky-, vagy a Horváth nagyvendéglőkkel, melyek mind egymás közelében voltak. „A Brúnó” és a Horváth-kert a mai Görgey Artúr utca utolsó két épülete volt, egymással és a Rákospalota-Újpest vasúti megállóval szemben és átellenben. A Park-vendéglő a mai Szilágyi utcában volt, kb. ott ahol a 12-es villamos vágányának kitérője van, ahol annak vágánya elindul az aluljáró felé (kb. a mai Szilágyi u. 26. helyén állhatott).
Az 1839-es vasúti nyomvonalterv térképen a („nLäng” szótöredék alatt a) vízszintes halvány vonallal jelezték a későbbi vasútvonalat. A Jäger Haus (vadászház) környéke (szürkés színű fákkal telirajzolt terület) volt az 1800-as évek elején ültetett palotai erdő. A képen nincs a leendő vasúti pálya mellett semmilyen kocsma vagy vendéglő sem. Az erdőbe a mai Batthyány utca őse torkollik be, az erdő mellett pedig a megyei Csárda felé tartó Pozsony utca ősét láthatjuk felrajzolva. (PML XV. 6. (PMT) 42; 41/1 – 42/6)
Az 1840-es még mindig csak nyomvonalterv térképen szintén látjuk a nyomvonal alá eső palotai erdőt, ám itt a vadászházat az erdő mellett jelölték. Kocsma vagy vendéglő nincs feltüntetve a térképen. A Batthyány u. fut el az erdőig, míg mellette fasorral övezve jelölik a Pozsony utcát (Fóti utat). (MNL OL S_68_-X.-_No._56.)
Az 1847-es Rákospalota térképen a falu belsőségének (házas telkes rész, maga a lakott terület) határa a sötét rózsaszín vonal. Utólag pirossal vezették rá a Sommariva-villa (a mai Leányjavító) telkét. Az út, ami elér a majd függőlegesen futó vasútvonalig, a mai Batthyány utca őse. A vasút túloldalán láthatjuk az eredeti vasúti indóházat, kicsit lejjebb az újabb, jelenlegi vasúti indóházat (állomást). A vámház mögött, a mai újpesti oldalon látjuk a kereszt alakú épületet, amit kétszer is felrajzoltak. Ez volt a vendéglő. (PML IV. 165. d. (PMU) 117)
Az 1883-as palota térképen szépen megszerkesztve látni a kereszt alakú főépületet és a melléképületeket is, a jobbra ívelő vonalpár a lóvasúti vágány, ahogy rávisz a mai Pozsony utcára átszelve a vasúti pályát. (MNL OL S_79_-_No._609/3.)
Ezen az eredetileg 1884-ben készült rajzon pedig stilizáltan 29-es számmal szerepel a Park-vendéglő az 1-es az „új” állomásépület, a 31-es a Grófi út (a mai Károlyi Sándor út), mellette a leányjavító épülete. A bal alsó sarokban már ott áll a későbbi Brunovszky-féle vendéglő épülete is. (OSZK TK79)
Nemzeti Újság 1846.09.01 (41. évf. 343. sz. 552. o.)
Bár az első utalást csak 1846 nyaráról találtam a „palotai vendéglőt” illetően, elképzelhető, hogy már 1845-ben megnyílt. 1845.11.10-én volt az első próbaút a vasúton, így Károlyi István gróf már időzíthette az állomás mellé kigondolt korcsma és kávéház megnyitását ezen időpont környékére, hiszen a pálya hivatalos megnyitására valószínűleg mindenképp készen akart állni. A következőkben megpróbálom rekonstruálni mikor ki vezette az árendába adott vendéglátóhelyet.
Budapesti Híradó (1847.04.18 577. sz. 262. o.)
Pesti Divatlap (1847.04.25 17. sz. 541. o.)
Pesti Divatlap (1847.05.09 19. sz. 607. o.)
Bár nem minden újságíró volt azonnal elégedett a megnyílt vendéglővel és a mellé épült kávéházzal, az kiderült, hogy a ház „holland” stílusú. A következő híradásokból viszont már a sokkal pontosabb svájci stílus fog kiderülni.
Pesti Hírlap (1848.06.02 304. sz. 108. o.)
Budapesti Közlöny (1854.08.05 487. sz. 2735. o.)
Az első időkben, vélhetően annak, hogy a vendéglő bérlők nem voltak a legjobbak, sűrűbben cserélt vezetést a vendéglő. A rossz vezető kevesebb pénzt termel, márpedig a bérleti díjat ki kell tudni fizetni. Az első ismert egy Széchenyi nevű volt 1854-től.
Hölgyfutár (1857.07.25 8. évf. 168. sz. 747. o.)
Hölgyfutár (1857.11.13 8. évf. 260. sz. 1137. o.)
A második ismert vendéglős 1857-ben Szarka József lett.
Pesti Napló (1858.07.24 9. évf. 2535. sz. 3. o.)
Pesti Napló (1859.05.25 10. évf. 2786. sz. 1. o.)
Nefelejts (1860.09.02 2. évf. 23. sz. 273. o.)
Színházi Látcső (1863.05.30 1. évf. 54. sz. 4. o.)
Szarka tehát 1857 és 1863 között egészen biztos a vendéglő élén állt.
A Hon (1872.05.04 10. évf. 104. sz. 3. o.)
A harmadik ismert vendéglős Ott Adolf volt, 1872-től már biztosan ő üzemeltette a vendéglőt. Neje Zartl Karolina volt. 8 gyermekük biztos, hogy született, Erzsébet lányuk Palotán. Az ifjabbik Adolf is besegített apjának, Ödön nevű fia neki is Palotán született. Id. Adolf 1880 körül elhunyt:
Pesti Hírlap (1881.01.08 3. évf. 7. sz. 8. o.)
Budapesti Hírlap (1885.02.16 5. évf. 46. sz. 7. o.)
Bolond Istók (1887.06.12 10. évf. 24. sz. 12. o.)
Zartl Karolina rokona Zartl László vitte tovább az üzletet, mint a listánkon negyedik vendéglős.
Fővárosi Lapok (1881.08.05 177. sz. 1040. o.)
1890-ben egy Dorner Nándor nevű vendéglős bérelte a helyet és Zartl-t (aki Karolina rokona volt) és nejét Greifenstein Mariskát tette meg üzletvezetőnek (HU BFL – VII.185 – 1890 – 0966). 1898-tól már Bohácsy József neve tűnik fel, mint aki a vendéglőt viszi, így ő az ötödik ismert alak.
Vendéglősök lapja (1898.07.05 14. évf. 13. sz. 5. o.)
Népszava (1904.08.13 32. évf. 100. sz. 9. o.)
Valamikor 1905-körül ismét gazdát cserélt a vendéglő és Szili Mihály lett a hatodik üzletvezető.
Népszava (1906.08.24 34. évf. 199. sz. 1. o.)
Népszava (1910.06.26 38. évf. 151. sz. 13. o.)
Szili 1911. szeptember 28-án meghalt 40 éves korában. Érdekesség, hogy Ott Adolf unokája Jenő (kinek apja ifj. Adolf az USA-ba disszidált még valamikor a 80-as évek elején) 1909-ben Palotán beházasodott a Csörgey vendéglős családba és vette el Máriát. A vendéglő ezek után lakóházzá alakíttatott át. A vendéglő sorsa a pár évvel korábban történt erdőirtással lett azonos.
Zsemley Oszkár: Magyar városok és vármegyék monográfiája 24. Rákospalota és Rákosvidék (1938, 185. o.)
Az Újság (1923.07.10 21. évf. 152. sz. 4. o.)
A Parkvendéglőt egyébként az 1874-es évben említették a nevén, addig az üzletvezető nevét viselte az épület. Azokban az években épültek és alakultak a környék más vendéglői is így már nem lehetett a beazonosíthatóság kapcsán csak rákospalotai vendéglőnek hívni.
Az 1883-as birtokrészleti jegyzőkönyv szerint grófi tulajdonban volt a vendéglő és környéke, a palotai erdővel együtt, feltételezhető, hogy ez egészen/legalább az első világháborúig fennálló tulajdonviszony volt.
Bár már 100 éve megszűnt, a durván 75 évnyi működése alatt annyi és annyi mulatságot, bált, táncestet, hangversenyt, színi előadást és egyleti gyűlést látott az épület, mint nem sok más helyszín.
Egykorú kőnyomat a és Pest-Vác között már működő vasútról, a régi állomásépületről és a mögötte látható tornácos fából készült Park-vendéglőről. Cca 1850. (Hungaricana.hu)
A palotai erdő, cca 1891 (Hungaricana.hu – FSzEK)
A vendéglő tornácos főépülete, cca 1908-1911 (Hungaricana.hu – Zempléni Múzeum)
A Park-vendéglő Divald Károly egyik képeslapján szereplő fotója kinagyítva. A tornácos főbejárat a mai Szilágyi utcával párhuzamosan feküdt. Fagerendás, ácsolt, kereszt alakú épület volt. A felső szinten volt a szállás, egy külön épületben pedig a kocsma. 1900.
A vendéglő kicsit jobb felvételen és színezett egy Weisz Berthold-féle képeslapon. 1908. Az utcafronti homlokzaton jól látszik a Park Vendéglő felirat.
A Park-vendéglő pontos helyét Hajba Károly úr egy 2020-as légi fotón az alábbi helyre teszi a fellelhető térképek átvizsgálása után (sárgával jelölve az épületek vélelmezett helye, az általam gondolt Szilágyi u. 26-os telektől északabbra ill. a villamos vágány közvetlen közelében):
Egy hozzászólás “Volt egyszer egy palotai Park-vendéglő” bejegyzéshez