Ebben a cikkben az Imre, mai nevén Beller Imre u. 24-es házban működött fényképészekkel foglalkozom.
Filippics (Faludi) Zsigmond (kb. 1910-1912)
Filippics Zsigmond György 1888-ban született. Nevét, hol két l-lel, hol két p-vel írták le. Nem tudjuk mikor vált fényképésszé és mikor keveredett Palotára. Ami biztos, hogy 1910-ben elveszi Mühlhaupt Vilmát, ekkor ő az Imre u. 20-ban, menyasszonya pedig a 33. sz. alatt lakik. 1911-ben mikor Etel lányuk születik már a 24. szám alatt találjuk őket. Fiuk György 1913-ban születik. 1913-ban már az apuka, mint arcképfestő szerepel az anyakönyvben. 1916-ban mind Zsigmond, mind a két gyermek nevét Faludira változtatják. Átköltöznek az akkor Erzsébet u. (a mai Sződliget u.) 15-be. itt tartanak fenn műtermet, mielőtt Újpestre költöznének át. Nem csak a férj, de a feleség is arcképfestőként hirdeti magát. Igen korán 1934-ben hal meg Zsigmond, mind festőművész, tehát még Palotán felhagyott a fényképészettel.
Az általam ismert egyetlen képe, kb. 1911-12-ből. Saját tulajdon.
A házassági bejegyzés. a polgári anyakönyvből, 1910, R.palota.
A halotti ak. bejegyzés, 1934, Újpest.
Pesti Hírlap 1909.06.09 (31. évf. 135. sz. 29. o- már 1909 -ben árulták azt a műtermet, ahova aztán az Imre utcából átköltözött a család
Pesti Hírlap 1911.09.03 (33. évf. 209. szám 26. o.) – már árulta a fényképész műtermét.
Pesti Hírlap 1916.05.10 (38. évf. 130. sz. 22. o.) – ekkor már csak arcképfestéssel foglalkozik
Pesti Hírlap 1915.04.25 (37. évf. 114. szám 30. o.) – egy ellentmondó hirdetés, ahol a Kazinczy u. 15 van megadva címnek. A nej, Vilma is arcképfestéssel foglalkozott. A nej nevét is hol hl-lel, hol két l-lel írták.
A család Újpestre költözött. Vilma jó 20 évvel idősebb b bátyja a természetjáró ifj. Mühlhaupt Ulrik mérnök azonban a Bocskai utcában élt az 1938-as haláláig, ahol csemegeboltot vitt a neje.
Porosz (Pick) Jenő (kb. 1912-1924) majd (1924-1940?)
Valószínűleg folyamatos működés mellett vehette át Filippics műtermét az ugyanabban az évben született izraelita Pick Jenő, aki 1912-ben magyarosított Poroszra, közvetlen azelőtt, hogy átvette volna a műtermet.
Pesti Hírlap 1912.08.20 (34. évf. 197. szám 29. oldal)
Az Újság 1913.04.27 (11. évf. 100. szám 30. oldal) – segédet keres.
Pesti Hírlap 1913.09.14 (35. évf. 218. sz. 62. o.) – már akkor is fontos volt a vaku megléte.
Pesti Hírlap 1914.06.11 (36. évf. 135. sz. 30. o.) – segédet keres ismét.
Tolnai Világlapja 1916.02.18 (16. évf. 7. sz. 18. o.) – bár nem egy minőségi kép, mégiscsak láthatjuk, hogy egy vélhetően nem túl magas és nem is túl erős, szemüveges, bajszos fiatalember volt, mikor hadifogságba került.
Magyarország 1916.07.11 (23. évf. 191. sz. 7. o.) – Porosz Jenő üzenetét Plagányi Mihály hozta haza, mint olvashatjuk. Több, mint valószínű, hogy ezért a fényképész üzlet 1915-16 folyamán nem üzemelt, vagy a segédje vitte azt.
Lányt ábrázoló fotó és a hátoldala. A tulajdonos engedélyével. A kép a Fortepan gyűjteményben is megtalálható – 1921
Pesti Hírlap 1922.06.18 (44. évf. 135. sz. 30. o.) – már arrébb költözne.
A házassági ak. bejegyzése Kőbányáról, 1924. – A II. világháborúig a mai Kőrösi Csoma út elején a Liget tér közelében működött.
„Hímző és varrólányok csoportképe Budapesten, egy kőbányai ház udvarán, a képen szereplők aláírásával, fotóméret 11×17 cm” – mivel kőbányai a kép, így 1924 után készült. A tulajdonos engedélyével.
1924-től Porosz Jenő már az akkor Belső Jászberényi út 11. alatt dolgozik. A megmaradt palotai kartonjait felhasználta, azokra felülragasztással került rá az új címe matrica formájában, ahogy ezen egy fiút ábrázoló képén is láthatjuk. A tulajdonos engedélyével.
A későbbiekben előszeretettel használt szárazpecsétet a képein. A tulajdonos engedélyével.
Az alábbi szomorú sorokat a leszármazottak elmondása alapján közlöm: Porosz Jenő az I. világháború alatt oroszországi hadifogsága során belépett a Vörös Hadseregbe (amely megoldás az életben maradását garantálta abban az időben), ahol fotográfusként tevékenykedett, itt ismerte meg Schmalz Annát. A krasznojarszki gyűjtőtáborba már mint vörös katona juthatott el. A háború után hazatértek, megszületett két fiúk Tibor, majd Ottó. A szülőknek a Horthy-rendszer alatt soha többé nem volt módjuk visszatérni Oroszországba. A II. világháborúban a családot deportálták, Jenőt és nejét Buchenwaldba, Tibort háborúellenes tevékenysége kapcsán Auschwitzba, ahonnan pedig a monowitzi munkatáborba került. Innen Birkenauba vitték át 1945 tavaszán. Bár betegségéből felgyógyult, haza sosem tért. Jenőt közvetlen a táborba érkezése után ölték meg, Anna megélte állítólag a Vörös Hadsereg felszabadító csapatait, de annak kórházában elhunyt. A kisebbik fiú Ottó 1944-ben a szerbiai Borba került munkaszolgálatra, ahonnan annak kiürítésekor megszökött és egy fél évnyi viszontagság után térhetett haza Magyarországra. Következzék pár két Jenőről és a családjáról:
Porosz Jenő, kb. az első világháború utáni felvétel. A tulajdonos engedélyével.
Porosz Jenő, kb. a második világháború előtti fényképe. A tulajdonos engedélyével.
A Porosz család kb. 1932-34 körül. Pick Mór és neje Pollák Kunigunda, mellettük Jenő az ülő sorban. Mögöttük a kis Ottó, Schmalz Anna Jenő neje és a nagyobbik fiú Tibor, továbbá 3 másik rokon. A tulajdonos engedélyével.
Az MNM fényképész adatbázisában szereplő, Porosz Jenő által Kőbányán működtetett „Rákosi fotószalon” minden bizonnyal csak elírás lehet, hiszen a fenti képek is bizonyítják, hogy kőbányai műhelyének neve „Record” illetve „Rekord” volt.
Összefoglalhatjuk tehát, hogy eddigi ismereteink szerint csak 1910-1924 között működött az épületben fényképészet.