Szerző: Horváth Csaba

A kiállítás 2023.05.19-21. közt volt látható Rákospalotán a Csokonai Rendezvényházban. A Szent István Bélyeggyűjtő kör és Bencefiné Vaszkó Éva Mabéosz alelnök kedves meghívása nagyon jól esett, próbáltam gyorsan felnőni a profi kiállítókhoz. Kapcsolódva a kiállításhoz a legújabb, az alkalomhoz kapcsolódó szerzeményeimet meg is mutatom:

A kiállításról készült – ahol a paravánokon az én anyagom volt látható – pár képet kölcsön vettem a közösségi médiából:

A vasútállomás menti vendéglők közül ez az egy született Újpesten. A város szó szerinti sarkán állt, ugyanakkor Palotára nézett. Hogy pontosan mikor nyithatott, homály fedi. A Park-vendéglő már évtizedek óta üzemelt, Szikszay szállója is már vagy 10 éve fogadta a vendégeket, mikor Mauritz Gyula az akkori Vasút u. 87-ben (Mai címe: Görgey Artúr u. 99.) megkezdte a vendéglátást. Az első híradás 1890-ből való. Alább az 1883-as Újpest térkép részlete látható, A Kis Posta u. a mai Dobó u. az. V. névtelen utca pedig a mai Szilágyi utca. A Vasút utcán látjuk a lóvasúti vágányt és az utolsó épület volt a vendéglő. Az is látható, hogy a palotai emberekből, a kirándulókból és a vasúton utazókból tartotta fenn magát, mert a környék gyakorlatilag beépítetlen volt. A második térkép 1894-es állapotokat mutat, a környék még mindig igen csak gyéren lakott, de már áll a vendéglő másik (a Vasút utcával párhuzamos) épülete is.

A 2022-es utcaképen jól látszik a vendéglő 3 része: a legkorábban emelt sárga épület, a hozzáépített díszesebb téglahomlokzatú épület, valamint a kertet övező kerítés. A kerthelyiség a mai buszfordulóig tele volt asztalokkal és csodás fákkal. Sok száz fő fért el kényelmesen a zárt térben és a kertben.

Pesti Hírlap 1890.11.06 (12. évf. 305. sz. 7. o.)

Nem tudunk semmi közelebbit Mauritzról sajnos, pár évig üzemeltette a helyet, később a VI. kerületben vitt vendéglőt. Az üzletet a Fótról érkezett Podruzsik Ferenc vette át:

Budapesti Hírlap 1895.05.01 (15. évf. 118. sz. 17. o.)

Az akkori Vasút u. 79-ben lakott családjával, lánya a Wágnerbe járt később. Rejtélyes okból Podruzsik 1902-ben megjelentetett egy hirdetést, hogy átvette a Park-vendéglő üzemeltetését, ami nem lehetséges, mert 1898-1905 közt Bohácsy József vezette azt.

Budapesti Hírlap 1901.05.26 (21. évf. 143. sz. 17. o.)

Budapesti Hírlap 1902.05.25 (22. évf. 141. sz. 17.)

Lehet, hogy próbálkozott, de végül nem igazán ment neki a vendéglő vezetés, mert különben minek akarta volna 1901-ben visszanyerni az emberek bizalmát, rá egy évre meg bátran meghirdetni, hogy ő fogja vezetni a Park-vendéglőt, ami aztán szintén nem teljesült. Ami biztos, hogy a Vasút utcai vendéglőjétől megvált, mert 1904-ban került a vendéglő élére Horváth Imre. Podruzsik Kőbányára ment el borászkodni.

Vendéglősök Lapja 1905.11.20 (21. évf. 22. sz. 6. o.)

Horváth Imre felfuttatta a vendéglőt, 1917-ig vitte azt mikor agyvérzést kapott és 54 évesen meghalt. Olyan jól bejáratott lett a vendéglő, hogy a rá következő üzletvezetők is megtartották a nevet. 1929-től Ádám Józsefé, 1930-1935 között Ifj. Fehér Károlyé a vendéglő, 1936-ban pedig Hózler Gyula vitte egészen 1947-ig. 1924-ben már a házszám 99-re módosult, majd 1929-ben az utcanév változott Horthy Miklósra. 1948-ban megint átkeresztelés jött: Dózsa Györgyre. 1948-ban Hargitai Gyulát jelölik meg tulajdonosnak, lehet Hózler változtatott nevet, de ellenne egy évvel korábban már népbírósági ítélet született, így ez kérdéses. A vendéglő ezután megszűnt, jelenleg társasház az épület, sokáig a kert sarkában egy lángosos üzemelt a 2010-es évek végéig, emlékeztetve mindenkit a valaha volt szebb napokra. A vendéglő nagyjából tehát legfeljebb 60 évet üzemelt. Az alábbiakban a birtokomban levő képeslapokat mutatom be időrendben:

Lőrincz Róbert könyvtáros a Villasor neves lakóiról már írt egy összefoglaló munkát az Újpesti Helytörténeti Értesítőbe két részben (az első itt, a második itt), mely cikk aztán aktualizálva megjelent a Helyem Házam Palotám 2017. évi 4-es számában is. Cikkében számos épületet sorra vett a Villasorról. A Korona vendéglővel akkor nem foglalkozott. Mivel én most érintett lettem az ingatlannal kapcsolatban, így ez jó arra, hogy felrántsam a fátylat erről az épületről, melynek telke szintén helyi védettség alatt áll, ahogy a korábbi többi villasori ingatlan is . Lőrincz a cikkében megjelentetett egy fotót a Varga-villáról, ami a mostani Vécsey K. u. 120-at ábrázolja és most óvodaként funkcionál. A Korona vendéglő a mellette levő telken volt így rajta is van a képen. Rákosi Judit oldalán is jelent megírás a Villasor épületeiről még korábban.

A Varga-villa, mellette balra a Korona vendéglő épülete. Ez a mai Vécsey K. u. 118-as társasházi telek hátsó épülete. A tornyocska nincs már meg, a timpanonos veranda is részben beépített. Ez lehetett maga a vendéglő, mellette balra a képen látszik egy fedett kerti rész és egy hosszú vékonyabb épület, amiben az egyes kiadó lakások lehettek.

1875-ös Újpest térkép részlete a Villasorról (MNL OL S_82_-_No._221/1-16.)a számunka érdekes résszel. A képeslapon levő Varga-villa és mellette a Szikszay-nyaraló ill. a későbbi Korona-vendéglő:

Pirossal jelöltem a Varga-villa épületét, kékkel pedig a két Szikszay-nyaraló / Korona vendéglő épületet mellette. A falszomszéd épület lehetett a vendéglő és a másik a szálló talán. (Persze lehet, hogy fordítva volt, az alacsony épület volt a fedett kerthelyiség és konyha, míg a nagy tornácos tornyos villa a szálló…) Sárga vonallal bejelöltem, hogy azóta hogy lett felosztva a telek. A hátsó traktus telke a mai Lahner György u. 35 és 35/a. A Villasor 4-5 címből 1922-től Vécsey Károly u. 118. lett, amit szintén felosztottak 118/a-ra és 118/b-re. A sárga téglalap a 118/b telekre épült újabb épület. Ez az újabb épület az 1938-as térképen még nincs rajta, egyelőre azt feltételezem, hogy az 1950-es években épülhetett.

Mivel Károlyi gróf valamikor 1869 körül kínálta eladásra a Villasor telkeit (amikor már lehetett sejteni, hogy erre fog jönni a palotai lóvasút), így rá pár évre emelhették mindkét telken a villákat.

A Villasoron illusztris emberek vettek telket és építkeztek. A Brunovszky telke Jellinek Móré volt, a mai Vécsey u. 122-es telek Bayer Karolináé, a 120-as Varga Ferencé, a 118-as pedig Szikszay Ferencé. No de ki is volt Szikszay Ferenc?

Szikszay bérelte ki 1875-ben a Múzeum körút és az akkor i Kerepesi út (ma Rákóczi út) sarkán álló (és aminek helyén ma az East-West Business Center áll) Nemzeti Színház bérházának első emeletei helyiségeit, ahol megnyitotta a vendéglőjét. Az ország tán legismertebb vendéglője volt majd 25 éven keresztül. A Szikszay volt a XIX: század végi Budapest vendéglő etalonja. Rengeteg híres ember megfordult nála.

A Hon 1876.05.21 (14. évf. 118. sz. 3. o.) számában megjelent hirdetés.

Az 1883-as Palota térképen az 533-as hrsz. alatt a Varga-villa, az 534-es hrsz,-en pedig a két épületből álló Villasor 4-5 telke látható. Alább a térképhez kapcsolódó birtokrészleti jegyzőkönyv ide vonatkozó része:

Fentiekből tehát szinte bizonyosan tudhatjuk, hogy Szikszay vendéglősünknek – akinek volt egy 1875 előtt már működő, a Szőlőlevélhez címezett vendéglője Pesten – elég jól ment a szekér és 1875-ig bezárólag fel tudta építeni ezt a két épületből álló, a mai korban tán apartmanháznak hívható lakot. Az épületeket legalább 1883-ig birtokolta. A következő 10 évről nincs adatom, 1893-ban jelent meg a fenti hirdetés (Budapesti Hírlap 1893.06.18 13. évf. 166. sz. 12. o.). Almásy Lajost fél év múlva új üzletvezető váltotta:

Budapesti Hírlap 1893.12.06 (13. évf. 337. sz. 14. o.)

Budapesti Hírlap 1894.04.29 (14. évf. 118. sz. 14. o.)

Budapesti Hírlap 1896.05.24 (16. évf. 143. sz. 14. o.)

Vendéglősők Lapja 1900.05.20 (16. évf. 10. sz. 4. o.)

1900-ban tehát Blitzner helyére újabb vezető érkezett, Feldmann József.

Magyarország 1900.06.17 (7. évf. 164. sz. 16. o.)

1901 után már nincs hír a Koronáról. Lehet sosem volt elég rentábilis. Jött megint tíz év, amiről nincs infónk. Ezután több ízben az eladásával kapcsolatos hirdetéseket találunk.

Pesti Hírlap 1907.11.16 (29. évf. 272. sz. 27. )

Pesti Hírlap 1910.03.10 (32. évf. 58. sz. 27.)

1911-ben 8 lakásos villaként hirdették az épületet. Majd kiadásra kínálták, 1914-ben pedig megváltak a vendéglő berendezésétől:

Pesti Hírlap 1912.12.15 (34. évf. 297. sz. 62. o.)

Pesti Hírlap 1914.11.11 (36. évf. 283. sz. 21. o.)

Ekkor már a Hencz-Gyurtsy család lakott a villában, legalább 1928-ig ők lakták a főépületet. Többször próbálták eladni a villát, itt egy 1922-es hirdetésük:

Budapesti Hírlap 1922.02.05 (42. évf. 29. sz. 16. o.)

Ekkor tehát még egyben volt a 118/a és b és a Lahner György utcai telek. 1924-ben 200 millió pengőért kínálták a villát. 1922-ben hunyt el Hencz Béla magánhivatalnok, a neje Gyurtsy Etelka és az örökbefogadott lánya Rozália lakták tovább a házat. A következő hírből már azt tudhatjuk meg, hogy a telek felosztásra került (Pesti Hírlap 1937.08.20 (59. évf. 189. sz. 29. o.)).

A 267 négyszögöles telek a mai 118/b, valamivel kisebb a 118/a telke és a legkisebb méretű a Lahner György utcai telek. Az 1938-as térképen is már azt látjuk, hogy a telket felosztották, sőt a Lahner György u. felőli telek is két részre van osztva már (35 és 35/a):

Újpest Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei város átnézeti térképe (BFL XV.16.f.289/1), 1938

Egy utolsó híradásunk van még 1940-ből, amikor szintén eladásra kínálják a jól jövedelmező villát. Ezután jött a háború és az államosítás, a 118/b telkére pedig az 1950-es években épülhetett fel az utcafronti 4 lakásos ház.

1963.09.04-i légi felvétel. A világos épület a Varga villa, a Vécsey u. 120. szám alatt. balra mellette már látszik az új utcafronti épület, a villa-falszomszéd eredeti Korona-szálló, tőlük balra a 118/a telkén a két vékonyabb épület, melyből a hátsó volt a Villasor 5-ös vendéglőépület, illetve létszik a Lahner György utcai két kis telken felépült ház is.

1996.10.27 légi felvétel, az állapotok ugyanazok.

Az utolsó években a 118/a vendéglő épületet (vagy a szállodául szolgáló épületet, mert ezt még mindig nem tudtam tisztázni) elbontották. Minden más épület a helyén. Google Maps légi felvétel.

Összefoglalás: az 1875 előtt nem sokkal szállónak épült villa 1893-1901(?) között rendelkezett vendéglővel is, majd ismét csak lakáskiadás folyt az épületek falai között a II. világháborúig. Az államosítást követően a tanácsi rendszerben újabb épület került a 118/b telekre, tanácsi bérlakások voltak az 1990-es évekig a két épületben, ami utána társasházzá alakult. Az utcától távolabbik épület tömegében és pár vonásában őrzi az eredeti Korona-szálló emlékét. Az épület fénykorából a fenti képeslapon kívül semmilyen fotó nem maradt fenn, illetve nincs róla tudomásom.

Az első kép a Google Maps 3D-s légifotója, a második képen a tornácos hátsó traktus látható, a 3. kép az oldalsó bejáratot ábrázolja, mely egy szintén beépített tornác volt, az utolsó kép pedig a timpanonos utcafronti tető alatti, mára majd teljesen beépített tornác képét vetíti elénk. Az épületben jelenleg 9 albetét található. Lassan 150 éves az épület.

Az egykori Park-vendéglőt sokan keverik még mindig a Brunovszky-, vagy a Horváth nagyvendéglőkkel, melyek mind egymás közelében voltak. „A Brúnó” és a Horváth-kert a mai Görgey Artúr utca utolsó két épülete volt, egymással és a Rákospalota-Újpest vasúti megállóval szemben és átellenben. A Park-vendéglő a mai Szilágyi utcában volt, kb. ott ahol a 12-es villamos vágányának kitérője van, ahol annak vágánya elindul az aluljáró felé (kb. a mai Szilágyi u. 26. helyén állhatott).

Az 1839-es vasúti nyomvonalterv térképen a („nLäng” szótöredék alatt a) vízszintes halvány vonallal jelezték a későbbi vasútvonalat. A Jäger Haus (vadászház) környéke (szürkés színű fákkal telirajzolt terület) volt az 1800-as évek elején ültetett palotai erdő. A képen nincs a leendő vasúti pálya mellett semmilyen kocsma vagy vendéglő sem. Az erdőbe a mai Batthyány utca őse torkollik be, az erdő mellett pedig a megyei Csárda felé tartó Pozsony utca ősét láthatjuk felrajzolva. (PML XV. 6. (PMT) 42; 41/1 – 42/6)

Az 1840-es még mindig csak nyomvonalterv térképen szintén látjuk a nyomvonal alá eső palotai erdőt, ám itt a vadászházat az erdő mellett jelölték. Kocsma vagy vendéglő nincs feltüntetve a térképen. A Batthyány u. fut el az erdőig, míg mellette fasorral övezve jelölik a Pozsony utcát (Fóti utat). (MNL OL S_68_-X.-_No._56.)

Az 1847-es Rákospalota térképen a falu belsőségének (házas telkes rész, maga a lakott terület) határa a sötét rózsaszín vonal. Utólag pirossal vezették rá a Sommariva-villa (a mai Leányjavító) telkét. Az út, ami elér a majd függőlegesen futó vasútvonalig, a mai Batthyány utca őse. A vasút túloldalán láthatjuk az eredeti vasúti indóházat, kicsit lejjebb az újabb, jelenlegi vasúti indóházat (állomást). A vámház mögött, a mai újpesti oldalon látjuk a kereszt alakú épületet, amit kétszer is felrajzoltak. Ez volt a vendéglő. (PML IV. 165. d. (PMU) 117)

Az 1883-as palota térképen szépen megszerkesztve látni a kereszt alakú főépületet és a melléképületeket is, a jobbra ívelő vonalpár a lóvasúti vágány, ahogy rávisz a mai Pozsony utcára átszelve a vasúti pályát. (MNL OL S_79_-_No._609/3.)

Ezen az eredetileg 1884-ben készült rajzon pedig stilizáltan 29-es számmal szerepel a Park-vendéglő az 1-es az „új” állomásépület, a 31-es a Grófi út (a mai Károlyi Sándor út), mellette a leányjavító épülete. A bal alsó sarokban már ott áll a későbbi Brunovszky-féle vendéglő épülete is. (OSZK TK79)

Nemzeti Újság 1846.09.01 (41. évf. 343. sz. 552. o.)

Bár az első utalást csak 1846 nyaráról találtam a „palotai vendéglőt” illetően, elképzelhető, hogy már 1845-ben megnyílt. 1845.11.10-én volt az első próbaút a vasúton, így Károlyi István gróf már időzíthette az állomás mellé kigondolt korcsma és kávéház megnyitását ezen időpont környékére, hiszen a pálya hivatalos megnyitására valószínűleg mindenképp készen akart állni. A következőkben megpróbálom rekonstruálni mikor ki vezette az árendába adott vendéglátóhelyet.

Budapesti Híradó (1847.04.18 577. sz. 262. o.)

Pesti Divatlap (1847.04.25 17. sz. 541. o.)

Pesti Divatlap (1847.05.09 19. sz. 607. o.)

Bár nem minden újságíró volt azonnal elégedett a megnyílt vendéglővel és a mellé épült kávéházzal, az kiderült, hogy a ház „holland” stílusú. A következő híradásokból viszont már a sokkal pontosabb svájci stílus fog kiderülni.

Pesti Hírlap (1848.06.02 304. sz. 108. o.)

Budapesti Közlöny (1854.08.05 487. sz. 2735. o.)

Az első időkben, vélhetően annak, hogy a vendéglő bérlők nem voltak a legjobbak, sűrűbben cserélt vezetést a vendéglő. A rossz vezető kevesebb pénzt termel, márpedig a bérleti díjat ki kell tudni fizetni. Az első ismert egy Széchenyi nevű volt 1854-től.

Hölgyfutár (1857.07.25 8. évf. 168. sz. 747. o.)

Hölgyfutár (1857.11.13 8. évf. 260. sz. 1137. o.)

A második ismert vendéglős 1857-ben Szarka József lett.

Pesti Napló (1858.07.24 9. évf. 2535. sz. 3. o.)

Pesti Napló (1859.05.25 10. évf. 2786. sz. 1. o.)

Nefelejts (1860.09.02 2. évf. 23. sz. 273. o.)

Színházi Látcső (1863.05.30 1. évf. 54. sz. 4. o.)

Szarka tehát 1857 és 1863 között egészen biztos a vendéglő élén állt.

A Hon (1872.05.04 10. évf. 104. sz. 3. o.)

A harmadik ismert vendéglős Ott Adolf volt, 1872-től már biztosan ő üzemeltette a vendéglőt. Neje Zartl Karolina volt. 8 gyermekük biztos, hogy született, Erzsébet lányuk Palotán. Az ifjabbik Adolf is besegített apjának, Ödön nevű fia neki is Palotán született. Id. Adolf 1880 körül elhunyt:

Pesti Hírlap (1881.01.08 3. évf. 7. sz. 8. o.)

Budapesti Hírlap (1885.02.16 5. évf. 46. sz. 7. o.)

Bolond Istók (1887.06.12 10. évf. 24. sz. 12. o.)

Zartl Karolina rokona Zartl László vitte tovább az üzletet, mint a listánkon negyedik vendéglős.

Fővárosi Lapok (1881.08.05 177. sz. 1040. o.)

1890-ben egy Dorner Nándor nevű vendéglős bérelte a helyet és Zartl-t (aki Karolina rokona volt) és nejét Greifenstein Mariskát tette meg üzletvezetőnek (HU BFL – VII.185 – 1890 – 0966). 1898-tól már Bohácsy József neve tűnik fel, mint aki a vendéglőt viszi, így ő az ötödik ismert alak.

Vendéglősök lapja (1898.07.05 14. évf. 13. sz. 5. o.)

Népszava (1904.08.13 32. évf. 100. sz. 9. o.)

Valamikor 1905-körül ismét gazdát cserélt a vendéglő és Szili Mihály lett a hatodik üzletvezető.

Népszava (1906.08.24 34. évf. 199. sz. 1. o.)

Népszava (1910.06.26 38. évf. 151. sz. 13. o.)

Szili 1911. szeptember 28-án meghalt 40 éves korában. Érdekesség, hogy Ott Adolf unokája Jenő (kinek apja ifj. Adolf az USA-ba disszidált még valamikor a 80-as évek elején) 1909-ben Palotán beházasodott a Csörgey vendéglős családba és vette el Máriát. A vendéglő ezek után lakóházzá alakíttatott át. A vendéglő sorsa a pár évvel korábban történt erdőirtással lett azonos.

Zsemley Oszkár: Magyar városok és vármegyék monográfiája 24. Rákospalota és Rákosvidék (1938, 185. o.)

Az Újság (1923.07.10 21. évf. 152. sz. 4. o.)

A Parkvendéglőt egyébként az 1874-es évben említették a nevén, addig az üzletvezető nevét viselte az épület. Azokban az években épültek és alakultak a környék más vendéglői is így már nem lehetett a beazonosíthatóság kapcsán csak rákospalotai vendéglőnek hívni.

Az 1883-as birtokrészleti jegyzőkönyv szerint grófi tulajdonban volt a vendéglő és környéke, a palotai erdővel együtt, feltételezhető, hogy ez egészen/legalább az első világháborúig fennálló tulajdonviszony volt.

Bár már 100 éve megszűnt, a durván 75 évnyi működése alatt annyi és annyi mulatságot, bált, táncestet, hangversenyt, színi előadást és egyleti gyűlést látott az épület, mint nem sok más helyszín.

Egykorú kőnyomat a és Pest-Vác között már működő vasútról, a régi állomásépületről és a mögötte látható tornácos fából készült Park-vendéglőről. Cca 1850. (Hungaricana.hu)

A palotai erdő, cca 1891 (Hungaricana.hu – FSzEK)

A vendéglő tornácos főépülete, cca 1908-1911 (Hungaricana.hu – Zempléni Múzeum)

A Park-vendéglő Divald Károly egyik képeslapján szereplő fotója kinagyítva. A tornácos főbejárat a mai Szilágyi utcával párhuzamosan feküdt. Fagerendás, ácsolt, kereszt alakú épület volt. A felső szinten volt a szállás, egy külön épületben pedig a kocsma. 1900.

A vendéglő kicsit jobb felvételen és színezett egy Weisz Berthold-féle képeslapon. 1908. Az utcafronti homlokzaton jól látszik a Park Vendéglő felirat.

A Park-vendéglő pontos helyét Hajba Károly úr egy 2020-as légi fotón az alábbi helyre teszi a fellelhető térképek átvizsgálása után (sárgával jelölve az épületek vélelmezett helye, az általam gondolt Szilágyi u. 26-os telektől északabbra ill. a villamos vágány közvetlen közelében):

A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada (Szerkesztő: Bencze Géza, Budapest, 1987, I. rész, 29-31. oldal) című munkában olvashatunk arról, hogy Újpest és Pest között 1844-ben indult meg a rendszeres omnibusz közlekedés majd a palotai vasútállomás megnyitását követően Palota és Újpest közt is omnibuszjárat létesült 1846-ban. Hazánkban 1831-ben Buda-Pesten létesült az első ilyen menetrend szerint járó társaskocsi járat, mely nem volt más mint 2-4-5 lovas zárt kocsi amire viteldíj ellenében az útvonalán bárhol le- és fel lehetett szállni. Az újpesti volt az első viszonylat, ami Pest határán túl is közlekedett. A viteldíjért rendszeres közlekedő fogatok 5 évvel korábban, 1826-ban indultak el először Franciaországban.

Az Életképek 1846.08.15-i (4. évf. 7. sz. 226. o.) számából tudjuk, hogy a palotai állomásról a gróf Fótra is közlekedtetett társaskocsit. Ezek valószínűleg csak időszakos jelleggel, események idején jártak. Ezt erősíti az 1856.10.16-án megjelent híradás (Hölgyfutár, 7. évf. 239. sz. 969. o.), miszerint a fóti versenypályára fognak omnibuszok közlekedni.

Életképek 1847.08.15 (5. évf. 7. sz. 218. o.)

Galgóczy: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája II. (Budapest, 1877, IV. Társadalmi és miveltségi viszonyok rész) kötetében írja, hogy a lóvasút mellett Újpesten tavasztól őszig még járt omnibusz. A palotait nem említi, vélhetően addigra az 1872-ben megindult lóvasút teljesen feleslegessé tette a társaskocsizást.

A Nővilág 1860.06.03-i számában (4. évf. 23. sz. 364. o.) az alábbiakat olvashatjuk:

Ezek szerint 1860-ban sem futottak már Újpestről társaskocsik Palotára. Valószínűleg – bár a lóvasút ekkor még csak álom volt – az egyre népszerűbb és sűrűbb vonatközlekedéssel az Újpestre, majd onnan Palotára történő kizötykölődés nem vehette fel a versenyt. Ennek ugyanakkor ellentmond a Pesti Napló 1862.11.25-i számában (13. évf. 3837. sz. 1. o.) megjelent hivatkozás (bár lehet a példát jegyző cikkíró csak emlékeiben kutatott és nem feltétlen egy aktuális és fennálló állapotot rögzített):

Mivel ezek után már semmilyen híradást nem találtam a palotai omnibuszokról, így elmondható, hogy 1846-tól közlekedtek Újpestről Palotára rendszeresen, Palotáról Fótra meg időnként, de valószínű, hogy a vasút gyors térhódítása miatt (tán 15 év alatt) a vállalkozások működtetése nem vált rentábilissá. Ez a gyenge minőségű utaknak volt köszönhető, mert nem hogy falun, de Pesten is rengeteg rossz minőségű földút volt még akkor és a kocsik rettentően ráztak, illetve eső után és télvíz idején meg a sárban nehezen mozogtak. A vasúthoz, majd pedig a lóvasúthoz képest kevésbé voltak kényelmes és gyors megoldások a város peremén. Pesten és Budán – mivel a lóvasút is csak pár nyom- illetve útvonalon működött) gazdaságosan és már kövezett útvonalakon tudtak a társaskocsik közlekedni, nem beszélve arról, hogy a népességrobbanás miatt rengeteg ember vette igénybe a gyaloglásnál mégiscsak gyorsabb közlekedést.

Az alábbiakban gyűjtöttem össze az egyes forrásokban közölt népességi adatokat, hogy képet kaphassunk szűkebb pátriánk gyarapodásáról. A török hódoltság utolsó éveiben ürült csak ki a falu az ostrom miatt, utána (részben) visszaköltöztek a jobbágyok, ugyanez történt a Rákóczi-szabadságharc idején is. Az adófizetők a telkes jobbágyok, azaz az adófizető családfők voltak, feleség, gyermekek, cselédek ezekben az összeírásokban nem szerepeltek. Több adat ellentmondhat egymásnak, illetve mai szemmel pontatlan. Az 1950 előtti kerületre vonatkozó létszámadatokat visszamenőleg számolta ki a KSH az új kerület határait figyelembe véve. Mivel 1950-ig sokszor változott Rákospalota területe, én mindig a korabeli számlálási adatokat tüntettem fel.

Év	Rákospalota	Pestújhely	XV. kerület	Forrás
1690	néhány adófizető			2
1696	17 adófizető			2
1699	27 adófizető			2
1701	37 adófizető			2
1703	42 adófizető			2
1715	25 adófizető			2
1728	43 adófizető			2
1744	75 adófizető			2
1746	594 fő			2
1760	104 adófizető			2
1781	880 fő			2
1782	834 fő			2
1784/1787	892 fő			2
1804	1155 fő			2
1816	1044 fő			2
1823	1363 fő			1
1826	1204 fő			2
1828	1424 fő			2
1837	1541 fő			1
1841	1519 fő			2
1846	1523 fő			2
1851	1543 fő			2
1857	2602 fő			1
1869	2948 fő			2
1870	3458 fő			1
1880	4105 fő			1
1890	6264 fő			1
1900	11744 fő			1
1910	25147 fő	5547 fő		1
1920	36008 fő	7896 fő		1
1930	42949 fő	11340 fő		2
1941	49035 fő	11736 fő		2
1949			56496 fő	3
1950			59879 fő	2
1960			61558 fő	2
1962			63344 fő	2
1964			63755 fő	2
1966			63708 fő	2
1970			62664 fő	3
1980			112810 fő	3
1990			95593 fő	3
2001			85232 fő	3
2011			79645 fő	3
2014			80287 fő	3
2021			76875 fő	3
2022			77037 fő	3

1) Szabó Tivadar és Strauch Árpád: Rákospalota monográfiája (1927) – az ebben megjelölt források: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Fények Elek: Magyarországnak és a hozzácsatolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben, Galgóczy: Pestmegye monográfiája.

2) Dr. Czoma László szerkesztő: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (1974) – az ebben megjelölt források: Galgóczy, Consriptiones dicales 1696 (OL), Dicalis Conscriptio 1699, 1701, 1703 (PmL), Népesség összeírások 1774-1784 (PmL), Summarium popularis conscriptionis 1804-1836 (PmL), Schematismus venerabilis eleri dioecesis Vaciensis, Regnicolaris 1828 (OL), KSH.

3) KSH, saját gyűjtés.

Rákospalota népessége a XVIII. században (az adófizető jobbágyok számát 7-tel szorozva kapjuk meg nagyságrendileg a település létszámát)

A görbén jól látszik, hogy a Rákóczi-szabadságharc visszavetette a népességet, ahogy korábban a török fennhatóság utolsó éveiben is elmenekültek a faluból az emberek. Évente kb. 10, tízévente mintegy 100 fővel gyarapodhatott Öregfalu ezekben az években.

Rákospalota népessége a XVIII. sz. közepétől a XX. sz. közepéig

A népességnövekedés 1850-ig továbbra is az évi 10 fős, évtizedenként pedig 100 fős volt. A szabadságharc lakosságcsökkenést hozott, de utána a vasút léte elkezdte vonzani a betelepülőket is. Káposztásmegyer elvesztése a paraszti életmód átalakulásával járt, megindult a zöldség- és gyümölcstermesztés. A1850-1870 közt évtizedenként 1000 fővel gyarapodott a falu. Az 50-es években elindult a saját posta és az olajgyár is. Az Alvég után kialakult a Felvég és kelet-nyugati irányba is megindult a falu terjeszkedése. Az 1870-es évektől a lóvasút adott újabb löketet, erőre kapott az Újpestre történő ingázás. Az 1870-90 közti években már évtizedenként 1400 fős gyarapodás volt jelen. Ekkor jött létre Újfalu és a bérmunkások, iparosok letelepülésével exponenciálisan növekedett már Rákospalota népessége.

A XV. kerület népességének alakulása

A II. világháború alatt kb. a népesség 10%-a menekült el, halt meg, vagy deportálták. A kerület 1950-re érte el újra a 60 ezres népességet. 1960-ig évi 500 fő mindösszesen a lakosság létszámának emelkedése, a következő dekádban, 1970-ig pedig gyakorlatilag stagnált a népességnövekedés. 1970-től elkezdték építeni Újpalota városrészt, ami hatalmas népességnövekedéssel járt, a több, a mintegy 15 ezer új lakás 50 ezer új lakót jelentett. 1980 után a teljes magyar társadalom elkezdett fogyni, ez figyelhető meg a kerület népességében is. Új lakások már nem épültek olyan mértékben, hogy az a lassú fogyást érdemben ellensúlyozni tudta volna.

Pestújhely népessége

Pestújhely, mint Széchenyi-telep jött létre 1896-ban, a parcellázások és építkezések miatt az első 15 évben kialakult egy 5000 fős népesség. A község észak, nyugat és dél felé nem tudott fejlődni, hiszen Palota és Zugló közrefogta. Az 1910-es évektől 20 év alatt duplázta meg a népességét a területének teljes kiaknázása mellett. Csak családi házak épületek, se mezőgazdasági, se ipari létesítmény nem született, főként polgári családok, iparosok költöztek ide.

A Facebookon működő Rákospalota Anno Képei csoportban leltem meg jelen bejegyzésem témáját. Bármilyen is hihetetlen, de 1985.07.23-án az akkori Volán-pályán (ma: Reac-pálya) fellépett mintegy 10 ezer ember előtt a még mindig létező Depeche Mode együttes. ez volt a Vasfüggönyön inneni első koncertjük.

Egy 2013-as remek jegyzet is készült a visszaemlékező szervezőket megszólaltatva, itt érhető el.

A Youtube-on fent van a koncert felvétele, leginkább csak vágóképekkel, de így is nagyon érdekes felvétel:

Hogy miért is volt ez anno akkora szám?

A Budapest Sportcsarnok (max: 12.500 fő) 1982 kora tavasszal, a Petőfi Csarnok pedig 1985 áprilisában került átadásra (max: 3.500 fő). Ezeken kívül még a Népstadion és a Kisstadion (max: 14.000 Fő) szolgált nagyobb koncertek megtartására. Próbáltam összeszedni, a még mai fejjel is ismert sztárok fellépéseit:

1982: Uriah Heep

1983: Amanda Lear, Tina Turner, Carlos Santana, Johhny Cash, Chick Korea, Chuck Berry

1984: Boney M.

1985: Dire Straits

Nyilván nem teljes a lista, de látható, hogy a kezdetekben nem volt dömping külföldi sztárfellépőkben. Igazi modern (1980-as évekbeli) banda pedig addig talán nem is lépett fel itthon. Ezért is volt kuriózum a nagyságrendileg 10-11 ezer néző előtt megtartott rákospalotai koncert. A nézők kétharmada ugyan állítólag NDK-s turista volt, még így is több hazánkfia volt itt, mint a későbbi PeCsa-koncerteken bármikor.

Bizonyos Haering Ede polgári iskolai tanító 1875-ben kezdi meg tanítói tevékenységét. Előbb tanító helyettes Budán a III. kerületben, a Korona utcai iskolában, majd Sepsiszentgyörgyön segéd tanító. 1894-től a Szegeden a II. kerületi állami fiú polgáriban, aztán a szintén Szegeden levő III. kerületiben. 1893/4-től preparálással tölti a szabadidejét.

Független Magyarország 1905.10.22 (4. évf. 1293. sz. 21. o.) – magasztaló cikk Hearing Ede munkáiról

1905-ben az Országos Királyi Tanáregyesület már ajánlotta beszerzésre Haering preparátumait. 1906-ban aztán megnyitotta kis műhelyét.

Vadászat és Állatvilág 1906.07.15 (6. évf. 14. sz. 160. o.)

1908-ban az üzeméből növi ki magát a Műipar és Tanszergyár Rt. 1910-ben nyugdíjba ment az iskolából. A cégben műszaki igazgatói pozíciót töltött be. 1917 után az üzem szüneteltette tevékenységét, még 1923-ban is ez volt a helyzet. Utána nem hallunk a cégről többet. Ezek az évek nem kedveztek az ilyen sok munkát igénylő ámde szűk megrendelői körrel rendelkező vállalkozásoknak.

1857-ben született, 1903-ban vette csak el feleségét (Schwecht Hermina Vilma, szül.: 1861), holott idősebb lányuk Hertha már 1892-ben megszületett. Nagyon kevés adat maradt fenn a családról. Mindenesetre a lány örökölte apja kézügyességét, szorgalmát és a preparáció iránti érdeklődést. Lehet, hogy valamiért az üzem vezetésével összekülönbözhetett, mindenesetre Rákospalotán kötött ki a család.

Köztelek 1911.09.30 (21. évf. 77. sz. 2455. o.)

Ede 1914-ben hunyt el, ekkor a Batthyány u 15-ben éltek. Felesége 1950-ben hunyt el. Fiából, Oktáv Sándorból körorvos lett, Palotán házasodott 1922-ben. Vélhetően az ő fia, aki szintén Ede volt járt a Wágner Manó Gimnáziumba.

Hertha fivére lakásában az akkor Erzsébet (Sződliget) u. 7. sz. alatt lakott és kezdetben méhészkedett, mint oly sokan akkor Palotán.

Magyar Méh 1921.05.hó (42. évf. 5. sz. 95. o.)

1923 után egy ideig nincs hír róla. Aztán már, mint apja tevékenységének folytatója bukkan fel:

Palota Újpest 1931.12.24 (11. évf. 50-52. sz. 8. o.)

Mivel Hertha mindig bérlő volt, így nehéz megállapítani, hogy az Erzsébet u. 7. és 9. szám esetén arrébb költözött-e egy házzal, vagy csak az 1928-as házszámkorrekció miatt módosult a cím. Az 7-ből elvileg 11-es lett, a 9-es pedig már a módosítást követő házszám volt.

1933 őszétől újabb helyen, az Állomás köz 3-ban lakik már, és újabb hirdetéssel jelentkezik:

Nimród 1933.11.10 (21. évf. 32. sz. 516. o.)

Hivatalos Közlöny 1936.02.15 (44. évf. 4. sz. 82. o.)

1937. tavaszán ismét az Erzsébet (Sződliget) utcában találjuk:

Vadászat Halászat 1937.02.28 (5. évf. 4. sz. 44. o.)

Nimród 1938.01.20 (26. évf. 3. sz. 47.)

És végül 1938 legelején visszatér a szülői házba, a Bem u. 28. sz. alá. Persze nem igazán érthető, hogy miért került vissza 1939 év végén az Erzsébet u 33. alá megint egy kis időre. Utolsó hirdetése 1944-ben jelent meg. A II. vh. után könyvelő szakmát tanulta ki. Hajadon maradt haláláig, ugyanakkor nem tudni miért változtatott végül nevet és lett Hargitai. Mivel Brassó környékén született (akkor: Türkös, ma: Négyfalu) merülhetett fel benne ez a vezetéknév és talán nem akart német hangzású névvel élni, mikor már borítékolható volt a német vereség.

Vadászat Halászat 1944.03.15 (12. évf. 5. sz. 50. o.)

Apa és lánya 50 éven át preparáltak, ebből 30 éven át Rákospalotán készítették a minőségi munkákat. Tán még mindig vannak olyan gyűjtemények vagy magánházak, ahol az ő munkáik lógnak a falon.

Erről a házról Buza Péter történész Palotai Tegnapok c, művében azt írja, hogy Palota legrégebbi épülete lehet és a Dózsa-féle parasztháborút és egy palotaromot is felemleget könyvében. A parasztlázadáshoz köti A Rákospalota monográfiája c. kötet, Borovszky, de Zsemley Oszkár is a Kőrakásdűlő elnevezés kialakulását. A palotai jobbágyok az itteni urat akár ki is végezhették és a palotát fel is gyújthatták. Ásatások ez ügyben nem zajlottak, leírások nem maradtak fenn, így az egész történet a történelem homályába vész. Strauch és Szabó szerint a 18. században hordták el a romok alól a csontokat. Az 1884-es Palota-térképen a Kőrakás-dűlőt cca. a mai MOL benzinkút helyén találjuk. Egy másik, Buza könyvében bemutatott dűlő-térképen pedig a mai Pozsony utca és a Szilas patak közötti résznek jelölik, durván a mai Dal utcától nyugatra, át a vasúton a Fóti úttól északra nagyjából az Attila utcáig bezárólag. Nos ha egyszer a XV-XVI. században volt is a dűlőben palota – aminek még az írmagját is elhordták – az is a Sín utcai háztól több 100 méterre helyezkedett el.

Ami bizonyos: Pósta Béla 1892-ben talált egy több száz sírból álló temetőt a mai Géza fejedelem tér alatt. Elképzelhető, hogy a temetőtől nem messze – a vasútvonal helyén, illetve ma már az újpesti oldalon – feküdt talán a Nyírnek(?) hívott település, mely a tatárjárásig állhatott fenn ( mivel a legkésőbbi datált, a sírokból előkerült érmét 1204-ben verték). Ennek lehetett központja az ominózus uradalmi épület (palota), aminek a maradványai után kapta a dűlő a Kőrakás nevet. A vasút mindkét oldalán sok homokbucka volt annak idején, így nem elképzelhetetlen, hogy az uradalmi épület egy magasabb ponton helyezkedett el. A vasút majd a lóvasút építésével egyidejűleg megkezdődött a környék rendezése is, szép lassan eltűntek a homokhalmok és beépült a környék. A Géza fejedelem tér és a Püspök-villa is része volt a Kőrakás-dűlőnek, a tér helyén 130 éve még egy 6 méter magas bucka magaslott.

A keveredés, miszerint a Sín u. 24 -nél találta meg Pósta a temetőt azért esett meg, mert a Leánynevelő intézet 1889-1899 közt a Sín u. 24-ben működött és innen költözött át a Püspök-villaként nyilvántartott Pozsony utca 36. szám alatti villába és annak parkjába így a Leányjavító és a Püspök-villa azonos helyszínt takar, de az ásatások idején ez nem így volt.

Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13 század (Budapest Régiségei 31. szám, 1997). c. munkájában világossá teszi a helyszínt, mivel a Pósta által a helyszínről készült beszámolót közli. Tehát a Sín u. 24. számú ház alatt nem feküdt Árpád-kori temető.

De ha nincsenek középkori alapok, akkor vajon mikor épülhetett az épület?

Az 1860-as palotai térképen még nincs rajta az épület. Felbermayer Ágoston palotai ponyvagyáráról híradás első ízben egy 1870-es hirdetésből értesülünk: August Felbermayer 1840-ben lett bécsiből pesti polgár, vászonkereskedőként kezdte, majd saját céget alapított 1846-ban.

Gazdasági Lapok 1870.07.10 (22. évf. 28. sz. 390. o.)

Akkor még a mostani Sín utca nem létezett, ezért ez a megfogalmazás a ház helyére nézve. Az özvegy vitte tovább a gyárat, akit Brandstädter Fraciskának hívtak leánykorában. Egy 1861-es újság beszámol arról, hogy már özvegy lett Franciska, egy 1864-es példánya pedig arról tájékoztat, hogy akkor már Beniczky Károly feleségeként vitte az üzemet.

Sürgöny 1861.07.30 1. évf. 173. sz. 4. o.

Sürgöny 1864.07.10 4. évf. 156. sz. 4. o cégbejegyzések rovata

Mindezekből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy 1860-1870 között épülhetett az épület és 1864-1870 között, de inkább 1870-ben költözhetett Palotára a gyár. A legvalószínűbb, hogy az 1869-es parcellázás során vették meg a területet és épült fel a főépület (a későbbi Sín u. 24.) és a melléképületek 1870-re. A gyár Pestről, Józsefvárosból, a Sörgyár u. 12. szám alól költözött Palotára. Goelles János Beniczky Kornélia férje volt, így vett részt a cég vezetésében, halála utána Beniczky Károly lett gyermekei gyámja.

Budapesti Közlöny 1879.11.08 (13. évf. 258. sz. 8874. o.)

Budapesti Közlöny 1880.02.07 (14. évf. 30. sz. 978. o.) a hirdetmény igazolja, hogy Károlyitól vették a telket, nem volt megelőzőleg a teleknek más tulajdonosa. Az egyes végrehajtások során valamiért nagyvonalúan bántak a területek meghatározásával, hol 2000+500, hol 3000 négyszögöl volt az árverés tárgya.

Károly a cég jegyzését 1864-72 közt látta el, 1875-ben már végrehajtást foganatosítottak ellene. Az 1878-81-es években már a házaspár is folyamatosan végrehajtás alá került. Benciczkyékről a későbbiekben már nincs hír. Az 1883-as Palota-térképhez készült birtokrészleti jegyzőkönyv (MNL OL S79-No. 609/1) szerint akkor már Bossányi László tulajdona a telek. Ezzel össze is vág a következő hír:

Váczi Hírlap 1888.12.02 (2. évf. 49. sz. 3. o.)

Az 1883-as térképen látszik a kert kialakítása és a gazdasági épületek is. Az akkori Mária (a mai Sín) utca ér véget az emeletes háznál, ami a mai 24-es számú épület.

Az 1884-es nyaralónegyed térképen már Bossányi van felvezetve a telekre. A területek nem egyeznek a hírlapi adatokkal, de itt is látszik, hogy 3 helyrajzi számon volt nyilvántartva a teljes terület. A pirossal jelzett telkeket adta el Károlyi gróf, a zöldek még megvásárolhatóak voltak.

Jónásék és az állam között történt ingatlancsere 1899-ben volt (de ezt a Püspök-villa történeténél ezt már leírtam). Jónás Emil és Huszár Mária nem itt lakott aztán, hanem az Erzsébet (ma: Sződliget) u. 12-ben ill. 20-ban volt lakcímük (ez még vizsgálat tárgya, hogy csak házszám módosulás volt-e, avagy arrébb költöztek). Két fiuk született ifj. Emil (1903) és Elemér dr. (1899). Elemér numizmata lett és a Nemzeti Múzeum őre volt korai, 1939-es halála előtt. Id. Emil 1934-ben hunyt el, a halotti értesítőjén a Mária u. 24-es ház van megjelölve, mint postacím.

A ház tehát a család birtokában volt legalább 1934-ig, de bérlők lakták. 1939-ben már Kovács Rezső és nejéé az épület, lehet Elemér halála után váltak meg az épülettől. A II. vh.-t megelőzően Kleinék laktak az épületben. A gazdasági épületek nagyjából a Belső közből nyíló Sín u 19/b ás 21/b helyén állhattak. Elképzelhető, hogy valamelyik átépítve még része a mai épületeknek. Feltételezem, hogy az épület a II. vh. után tanácsi (önk.) tulajdonba került, a házat lakásokra osztották (ami korábban is megtörténhetett már) és lassú állagromlása azóta is tart. Időközben a lakásokat értékesítették, a homlokzatra sajnos még nem jutott pénz.

Összefoglalásként tehát, amit biztosan lehet állítani, hogy nincs középkori története az épületnek, ami csak nagyjából 1869-ben épült, a telket pedig szép lassan feldarabolták és már csak a vasút és az épület közötti telekrész az, ami megmaradt a majd 3000 négyszögöles kertből. Vitatkoznék a kerületi építészeti értéklappal a tekintetben, hogy hutirai Lukácsy Sándor telke ezen telek alatt (ettől délre) helyezkedett el egészen a mai Sín és Sződliget utcák által határolt területen, márpedig mindenki a saját telkén építkezett és lakott. Barokkos elemeket felfedezhetünk akkor is, ha az épület neobarokk stílben készült el annak idején, eltérően a többi villától, amik neoklasszicista/historizáló módban épültek. Sajnos általánosságban elmondható, hogy a legtöbb épület elvesztette homlokzati jegyeit, díszítéseit, a fényképek rendkívül csekély volta miatt helyreállításuk lehetetlen, sok esetben a saját kezű helyreállítás, a szigetelőanyagok, rossz osztású és méretű nyílászárók használata rontott is az arányokon.

A Püspök-villaként ismert épület a mai Rákospalotai Javítóintézet főépülete, mely a Pozsony utcára néz. A telek A Pozsony és Károlyi Sándor utcák találkozásánál található a 36-os szám alatt.

Sommariva Aurél őrgróf 1845.01.15 -én vette el Poroszlay Amáliát, akinek apja a Poroszlay Frigyes Debrecen kancellárja, főbírája majd polgármestere volt. Aurél apja Karl Sommariva őrgróf, számos rend tisztje volt (és aki 1858.05.13-án hal meg Rákospalotán 77 éves korában). A Sommariva család egy ezer éves család, Lombardia tartomány Lodi városából származnak. A császári seregben ezred van elnevezve róluk, Hannibal Sommariva vértes ezredével már 1810-11-ben járt Magyarországon.

Karl Sommariva márki 77 évesen 1858-ban meghalt Rákospalotán. Az értesítőt Landerer és Heckenast nyomtatta. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

A párnak 1851.05.03-án lánya született, Fóton anyakönyvezték, de ekkor már Palotán éltek. Az 1847-es Palota térképen utólagos rávezetéssel jelölték a Sommariva telket. Ezen tényekből arra lehet következtetni, hogy 1848-50 között épülhetett a ma is álló a Pozsony utcára néző villa. Bár ugyan a pár évvel korábban épült későbbi Hampel-villa akkortájt bérbe vehető volt, nem hiszem, hogy akár 5-10 éven át ott laktak volna Sommariváék, mielőtt ez az épület elkészült volna. Véleményem szerint a pár már az új házba költözött, ez dukált nekik – lehetett részben nászajándék is és hát egy gróf mégsem lakhatott akármilyen házban.

A térkép fejjel lefele ábrázolja Palotát, Halványan berajzolva rajta a mai Pozsony u, . a vasút alatt ott az áteresz (a mai aluljáró őse). Szép en megrajzolva a mai Batthyány u. mely végéről lehetett elérni az akkori eredeti állomásépületet, amit 1872-re lebontottak. Keresztformával jelölték a községen kívül álló korcsmát, a későbbi Park Vendéglőt. Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál

Az 1860-as térképen már jelölték a telket a házzal együtt. A Pozsony (Vasút) utcát korábban évszázadokig a Káposztásmegyerre vezető útként aposztrófálták csak. Forrás:: Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye

Amália 1872.05.18-án halt meg. Sommariva ekkor eladta az ingatlant. A vevő Horváth Mihály történettudós és püspök volt.

Poroszlay Amália halotti értesítője. A megözvegyült férj ezután Budapestre költözött. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

A Fővárosi Lapok 1872.10.23 (9. évf. 243. sz. 1062. o.) híradása az új tulajdonosról

Horváth Mihály az Akadémia értesítő szerint sokat tartózkodott Palotán a villában, mert lakcímeként nem csak a pesti háza, hanem a villa is fel volt tüntetve a nyilvántartásban. Tavasztól őszig lakhatott és dolgozhatott itt.

Vasárnapi Újság 1878.09.15 (25. évf. 37. sz. 592. o.)

Horváth Mihály 1878.08.19-én hunyt el Csehországban. Felesége 1904-ig élt, Ernesztin lánya 1865-ben született még a száműzetése során, őt 1883.11.27-én vette el Kristóffy József. Nestor fia 1866-76 közt élt, két gyermeke csecsemőkorban hunyt el, Jenő fia 1875-ben született. Ernesztin 1880-ban végzett a Veres Pálné leányiskolában, 1883 februárban volt az eljegyzése, azaz ahogy 18 éves lett, el is kelt. Azt gondolom, hogy nem sokkal ez előtt adhatta el az özvegy a villát, a nagykorúvá vált leánygyermek a villa eladásból kaphatta meg hozományként az örökségét. Ami bizonyos, hogy már 1879-ben meghirdette a villát eladásra:

Fővárosi Lapok 1879.04.20 (16. évf. 91. sz. 446 o.) – hogy a Püspök-villáról van szó azt onnan tudjuk, hogy Horváthék pesti háza volt a Pipa u. 6 sz. alatt.

Az 1883-as Palota térképen (Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál) a villa telkére is rá van vezetve, ami a birtokrész jegyzőkönyvben is szerepel, miszerint a telek, a villa, a kert, a gazdasági épület Benedek Gáboré. Benedekről annyit tudhatunk, hogy a kor legmenőbb aranyékszer, órakereskedését üzemeltette a korabeli Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcában.

Ez a korabeli árjegyzék a Darabanth Kft. aukcióján szerepelt.

Befektetés lehetett a zsidó kereskedő részéről az ingatlan megvásárlása, 1889-ben több ízben találkozhatunk a feladott hirdetésével:

Pesti Hírlap 1889.06.04 (11. évf. 153. sz. 11. o.)

Huszár András nevével 1876-ban találkozunk először, mikor is nejével megvesznek a mai Zuglóban egy telket a Hajtsár (Hajcsár) úton (a mai Nagy Lajos király útja, legkorábbi neve: Marhahajtó út). A közjegyzői irat gazdászként említi, ahogy azt is megtudhatjuk belőle, hogy neje Gries (Grisz) Katalin írástudatlan (HU BFL – VII.184.a – 1876 – 1546). A telekre engedély nélkül húznak fel egy házat.

Házépítésre 1883-ban kértek engedélyt, melyet 1885-ben kaptak meg. A házat 1890-ben adták el 22304 Ft-ért. 1892-ben Huszár már a Vasút u. 62. szám alatt földbirtokos (HU BFL – VII.185 – 1892 – 1788). A Vasút utca 62-63. volt a villa régi címe. Ezért feltételezhetjük, hogy 1891-ben kerülhetett a villa Huszár és neje tulajdonába.

Ebben az évben történt meg az a gimnázium életében először és utoljára, hogy nem a jelenlegi helyén működött (ha működött) az iskola. 1891. szeptembertől egész decemberig ez a hirdetés jelent meg:

Budapesti Hírlap 1891.10.15 (11. évf. 283. sz. 8. o.)

Mivel a gimnázium a Bartók Béla (Erdősor) utca és a Fő út között fekszik vagy 145 éve, ezért valószínű, hogy ugyan felsőbb engedélyhez jutott Wágner az átköltözést illetően, mégis az iskola nem tudta megkezdeni a működését, több, mint valószínű, mert az új tulajdonos Huszár András ezt megakadályozta. Ha Benedek Gábor szerződést kötött a terület értékesítésére vagy bérbeadására, akkor a szerződés valami oknál fogva kútba eshetett. Márpedig nem szoktak elköltöztetni egy gimnáziumot, hogy bizonytalan az új ingatlan sorsa, vagy nem ismertek a birtokbavételi körülmények. Persze ez csak feltevés a részemről. Ugyanakkor milyen érdekes, hogy már akkor felmerült az ingatlan intézetnek való alkalmassága.

A Javítóintézet 1889.11.05-én kezdte meg a működését a Sín u. 24-ben. Ekkor nevezeték ki az élére özv. turchánkai és kralovai Jónás Józsefné Turcsányi Emíliát. A telket az állam Bossányi Lászlótól vásárolta meg. A főépület jelenleg is áll, lakóházként funkcionál, a melléképületek már nem állnak, a telek is felosztásra került azóta. 1899.03.15-én költözik az intézet a Pozsony utcába, az építkezés ott 1904-ig tartott. Akkor készült el a díszes pergola, a kápolna és a bentlakó lányok elhelyezését szolgáló épületek. Huszárék cserébe megkapták a Sín u. 24. sz. alatti ingatlant.

Huszáréknak egy lányuk, Mária, és két fiuk Pál András és József született. Mária 1898-ban hozzáment az igazgatónő fiához, Jónás Emilhez. Emil apja Dévaványán volt jegyző, Emil 1920-23 között a nagyközség utolsó bírája volt. Még abban az évben Huszáréktól ajándékba kapták (nagy valószínűséggel hozományként) a Sín u. 24 alatti ingatlant, majd létrejött az állammal az ingatlancsere (HU BFL – VII.203 – 1899 – 0146). Pál Frecska Lídiát, Frecska Dániel vendéglős lányát vette el szintén 1898-ban (saját vendéglője az akkor Bem u. 14-ben volt). József pedig beházasodott a Liva (Liwa) családba, az Apor utcába. Liwa Emmát vette el 1899-ben.

A mai Sín u. 24. a kép közepén lévő 1 emeletes épület, amely előtt ma elhalad az akkor még nem kiépült Sín(akkori nevén Mária) utca. Az 1883-as térképen látszik, hogy díszkert vette körül az épületeket. Bossányi László a korábbi Felbermayer ponyvagyár ingatlanához az özvegy Brandstetter Franciska új férjétől Beniczky Károlytól juthatott hozzá 1879-ben, annak végrehajtása során. Az épület 1865 körül épülhetett.

A Magyar Állam 1898 óta tulajdonosa az ingatlannak és az intézménynek, melyet már többször átneveztek, sőt internálótábor is volt falain belül a Tanácsköztársaság ideje alatt.

Az elmúlt nagyjából 175 évben tehát gróf, püspök, ékszerész, gazdász és az állam volt a villa tulajdonosa.