A legeslegelső hazai vasúti halott

Budapesti Híradó 1845.03.02 (140. szám 146. o.)

A National Geographic folyóiratban jelent meg egy cikk a vasúti “elsőkről”. Sikerült megtalálni a legelső dokumentált vasúti balesetet. Az áldozat egy rákospalotai földmíves lehetett, aki beállt napszámosnak és nem ecsetelt módon elhunyt. Napszúrást nem kaphatott márciusban, akkor inkább fagyási sérülések, tüdőgyulladás jöhet szóba, hacsak rá nem dőlt egy föld- vagy zúzottkő halom…. 1845 nyarára értek el Palotáig a vágánnyal, az első hivatalos próbaút 1845 novemberében volt, Vácig pedig 1846 júliusban lehetett első ízben utazni. Ez az eset valószínűleg a Nyugati és Palota közt meglevő 8 kilométeren történhetett Palota közelében. A haláleseti kifizetés mai értéken durván 1.225.000 Ft-nak felel meg, ami nem is rossz pénz. Pl. ma a Generali Biztosítónál – mely biztosító már 1845-ben is létezett – az 5 szintű utasbiztosításánál a közepes díjtételű termékmódozat esetén a biztosító 1.500.000 forintot fizet baleseti halálra, a két olcsóbbnál pedig semmit sem térít. Tudom ez nem egy precíz összehasonlítás, de mégis képet kaphatunk a 177 éve történtekről. Az elmondható, hogy tényleg korrekt kifizetést biztosítottak a Középponti Vasútnál a balesetet szenvedett és megbetegedett munkásaiknak.

A Fő út 2. és lakói

Azt minden palotai tudja, hogy a Fő út 2.-ben lakott egy évig Babits Mihály, és erről emléktábla is tanúskodik a ház kapuja mellett. Innen járt az újpesti Könyves Kálmán (akkor: Magyar Kir. Áll. Főreál-) Gimnáziumba tanítani. Több olyan személyt is sikerült most azonosítani, akik e házban éltek, íme:

Reich Samu és Miklós, Reich Zsiga és Aladár, továbbá Reich Stefánia

Reich Samu és Schönwald Róza 1880-ban házasodtak össze Palotán (HU BFL – VII.211.a – 1880 – 0489), az akkori címük azonban nem ismert. A legkorábbi adatunk Reichékre az 1898-as Hiteles Cím- és Lakjegyzékből való, Samu a Fő út 2-ben míg Zsiga a Kossuth u. 6-ban volt fűszeres. Az 1896-os palotai csatornázási térképen a Fő út 2. a bejárati kapu irányából nézve egy U alakú földszintes épület volt. Zsigmond “ingatlanos” is volt,

Budapesti Hírlap 1901.06.01 21. évf. 148. sz. 35. o.

Hogy milyen rokoni kapcsolat volt Samu és Zsiga között? Mivel mindkettejük apja Reich József volt, így vélhetően fivérek voltak (főleg, hogy mind a ketten 1847 körül születtek). Samu pozíciót is vállalt, 1902-ben pl. a Rákospalotai Izraelita Ortodox Fiókhitközség képviselője volt. 1906.03.06-án az izraelita kórházban Samu 59 évesen meghalt. Búzafalváról származott (ma Kassamindszent része, ami 10 km-re van Kassától). Zsiga 1917.11.12-én hunyt el 70 évesen, neje Pick Johanna volt. Zsiga fia Aladár 1921-ben vette el az újpesti Singer Arankát. Volt városi képviselő is, neje pedig az Izraelita Nőegylet képviselőjeként tevékenykedett. Aladár egészen a II. világháborúig vitte a Kossuth u. 6. szám alatti boltot mely 1874 óta állt fenn, Auschwitzban halt meg.

Magyar Lloyd 1906.05.05 26. évf. 18. sz. 1. o. – Samu halála utáni árverezés

Visszakanyarodva Samuhoz és a Fő út 2-höz, fia Miklós örökölt. Itt született Palotán 1884.11.05-én (bejegyzése az újpesti zsidó anyakönyvben található). 1910.03.26-án Palotán vette el Király Stefániát, Király (Kőnig) Gyula és Wald Leontin lányát. Ez azt is jelenti, hogy Dr. Erdődi Ármin tanár pont azért kapott a Fő út 2-ben “menedékjogot”, mert Stefi a rokona volt. A Király-Wald szülők Imre fia 1917-ben Freudenfeld Fridát veszi el, lányuk Ilona Gutmann Richárdhoz megy hozzá 1918.12.01-jén. Mindkét pár a Fő út 2-ben lel otthonra. Mindezekből kitalálható, hogy a zivataros években mennyire összetartottak a rokonok és hogyan segítették egymást. Miklós és neje, Stefánia a II. világháborúban eltűntek, csak 1963-ban nyilvánították halottá őket Dózsa György út 2 szám alatti lakosként (XV. ker. halotti anyakönyv 1964.11.04 és 12) visszamenőlegesen 1944.08.15-i dátummal. Miklós 1924-től értékpapír-kereskedésbe fogott, telefonszáma: Rákospalota 28 volt. Miklóséknak egy fia ismert, az 1911.02.26-án született Endre. Ő miután nem vették fel az orvostudományi egyetemre Olaszországba ment és Milánóban végezte el az egyetemet. Kalandos életét az Orvosi Hetilap 1980.06.15-i (121. évf. 24. sz. 2459. o.) számában olvashatjuk:

Sok könyve jelent meg, többek közt a fenti Egykori Doctori Dissertatiók, a Nagy Magyar Orvosok valamint a Varázsló, Kuruzslók, Szellemidézők című könyvek.

És akkor még egy rokon: Reich Sarolta, aki korábban Róna Ignác neje volt, és aki az 1905-ben Kanitz Fülöp örököseivel szembeni követelését eladta csepeli Weiss Manfrédnak (HU BFL – VII.193.a – 1905 – 0666) szintén itt lakott. 1907.06.02-án hozzáment a 8 évvel fiatalabb Uborka Mihály kereskedőhöz a Tavasz utcába. Uborka volt az egyik tanú Reich Miklós esküvőjén 3 év múlva. Róth Ignác abonyi kereskedő 1903-ban magyarosított Rónára, 1893.06.28-án vette el a palotai születésű Saroltát itt Palotán, az újpesti rabbi adta össze őket. Elképzelhető, hogy Sámuel első házasságából levő lánya volt Sarolta. Róna (Róth) Ignác egyébként a Kossuth u. 2. (Fő út 1.) szám alatti boltot vitte (ami ma is “sarki fűszeres”), 1904.01.19-én hunyt el.

A Reich család tehát legalább 1898-1944 között a Fő út 2 címen élt. Véleményem szerint az önkormányzati értéklapon szereplő 1905-ös dátumnál később, 1908-11 között épülhetett a bérház a régi földszintes helyén, mert 1911-es a törlesztési terve, márpedig azt hitelfelvétkor készítették (HU BFL – VII.222.a – 1911 – 0110)

Dr. Kohn Jakab ügyvéd és fia Ádám László

Váczi Közlöny 1894.03.25 16. évf. 12. sz. 4. o.

1862-ben születhetett. Nejével Neuwirth Gizellával még Vácon házasodtak össze, fiuk (Ádám vezetéknévre magyarosított) László is még itt született 1897.03.15-én. A Budapesti Közlöny 1900.03.06-i száma számol be arról, hogy Kohn Jakab a székhelyét Vácról Rákospalotára tette át. Sok pozíciója volt a községben. Már 1902-ben alapítója Jónás Emillel, Schwarz Adolffal és Bossányi Györggyel a Rákospalota Községi Korona Egyesületet (mint szövetkezetet). Elindította a Rákospalotai Közlönyt is. Jogásza a Rákospalotai Községi Takarékpénztár Rt-nek. Fentebb láthattuk, hogy Kohn volt az eljáró ügyvéd Reich Samu halála után is, ahogy a szintén ismert Feith család vagy akár Vághó Ferenc ügyében is képviselt. 1911-től beszáll a Szikra Műmárványipar Rt.-be is (Eckstein Izidor, Berényi Jenő és Fejér József mellé társnak). Ekkor az ügyvédi kamarában csak ő és Cserba Elemér dr. voltak Rákospalotáról tagok. A harmadik jogász Láday Lóránt volt, aki viszont hirtelen 31 éves korában 1912-ben elhunyt. Ő Pest vármegye tb. főügyésze volt. Az ő hagyatékát is Kohn rendezte, akivel még halála előtt közös irodát nyitott. Láday ekkor már a Fő út 2-ben lakott. Az ügyvédi iroda a 9-es telefonszámon volt elérhető. Mivel 1911-ben még Láday az Erzsébet utcában lakott, így ez is azt támasztja alá, hogy a Fő u. 2-es épület nem sokkal 1911 előtt, vagy az évben épülhetett, hiszen egy ügyvédi iroda mi másért költözött volna a villákkal teli Erzsébet utcából a Fő út sarkára. Csak azért, mert ez egy emeletes ház volt, mely a környéken tiszteletet követelt. Kohn is az Erzsébet utcában lakott, 1914-ből van az első forrásunk, hogy már a Fő út 2. a címe. Ekkor már virilis polgárként volt nyilvántartva. Haláláig már a Fő út 2-ben élt. Neje 1920.08.19-én mindössze 45 évesen halt meg. A Váci Múzeum javára tett egy nagyon komoly adományt neje halálának emlékére. A város Kohntól vette meg azt a telket, amelyen a mai Sződliget utcai iskola fekszik.

Palota-Újpest 1932.04.30 12. évf. 18. sz. 3. o.

Kohn Jakab bizonyíthatóan 1914-32 között lakott a házban. Kohn fia, László 1914-ben még 17 évesen váltott nevet (BM. 47277/1914), majd 1925-ben a Ferencvárosban házasodott, statisztikus, majd újságíró lett. 1928-32 között a Pesti Naplónál volt, majd a Népszava és a Népakarat munkatársa lett. A II. vh. után a Szocializmus majd a Gazdaság folyóiratoknál volt, majd 1948-61 között a Népszava külpolitikai rovatvezetője volt. 1976-ban hunyt el, Farkasréten van eltemetve. Ádám Lászlóról is elmondható tehát, hogy erőteljesen kötődött a baloldalhoz. Több művet is írt:

Könyves Tóth Péter tizenkét találkozása a Nővel – novella 1926

  • Szocializmus és a kisparasztság (Szocializmus, 1947)
  • Új újítómozgalom és a műszaki fejlesztési terv kölcsönhatása (Többtermelés, 1951)
  • Mibe kerül? Fogyasztói árpolitikánkról (Budapest, 1964)
  • Miből élünk? A nemzeti jövedelem termeléséről és felhasználásáról (Budapest, 1965)

Dr. Erdődi Áron Ármin tanár, filatélista

1868.03.26-án született Kassán. Wald Kálmán és Friedmann Leonóra gyermeke, izraelita vallású. Névváltoztatását a BM. 47245-89 sz. rendeletével engedélyezte számára 1889-ben. 1895-ben már gyakorló tanár a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában (ez a mai ELTE Trefort Ágost Gyakorló Gimnázium), latint tanított. Bölcsészdoktori címet szerez. 1896-ban a Magyar Pedagógiai Társaság tagja lett. 1896-ban a mai Szlovákia területén fekvő Vágújhelyi Izraelita Reálgimnáziumba helyezik, ahol magyart és németet tanít. 1897-ben már tagja a Magyar Philológiai Társaságnak. 1898-ban már történelmet és szépírást is tanít, vezető tanárrá nevezik ki. 1900-ban már földrajzot is tanít. 1904-ben a Budapesti Naplóból értesülünk, hogy a Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének a tagja. 1905-től állami és rendes tanár kinevezést kapott. 1909-ben igazgatóhelyettes már. 1910-ben Az Újság arról cikkezik, hogy tagnak jelentkezett a már említett Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körébe, ezek szerint korábbi tagsága csak ideiglenes lehetett, vagy nem lett állandó tag. 1913 tavaszán sokat betegeskedett. Vágújhelyen született az öt gyermeke (Endre, László). A világháború miatt menekült státuszú tanár lett. 1919-ben már Budapesten találjuk. 1919. február 17-én felesége Faktor Hermina 42 évesen elhunyt, Farkasréten temették el. Az év 07.22-én Endre fiát villamos gázolta el, a sors furcsa fintoraként a Hermina úton. Részt vett a tanácsköztársasági szervezkedésekben ezért 1919 őszén 4 másik tanárral együtt eltávolítására került sor, ekkor a V. kerületi Magyar Királyi Állami Berzsenyi Főgimnáziumban tanított (ez a mai Berzsenyi Gimnázium). Abban a büntetőügyben volt vádlott, amiben többek közt Dr. Gorzó Nándor is (HU BFL – VII.18.d – 13/1876 – 1920) is – aki akkor rozsnyói tanár volt és – aki szintén Palotán “kötött ki”. 1919.12.11-én a VI. kerületben elveszi Weit Ilonát, ekkor már a Fő út 2-es címet adja meg lakásaként. 1920 nyarán elfogatóparancs volt ellene a szervezkedésben való részvétele miatt. Örökre eltiltották a tanítástól, otthoni óraadásból élt meg.

Palotán beleveti magát a filatéliába, mely ekkor már nyilván megélhetést is biztosított a számára, 1927-től már nyugdíjat kapott. 1931-ben még szerepel a PPSK vármegye általános ismertetője és címtárában, az évben költözött el a V. ker. Csáky (a mai XIII. Hegedűs Gyula) u. 3-ba. 1944.03.11-én hunyt el, akkor már a II. ker. Olasz (Szilágyi Erzsébet) fasor 3-ban élt. Erdődi tanár úr tehát 1919-1931 között élt az épületben.

Elismert filatélista volt. előadóként, szerzőként is jelen volt a honi bélyeggyűjtésben:

Philatélia 1924.02.01 10. évf. 2. sz. melléklet 3. o.

Budapesti Hírlap 1925.03.08 45. évf. 55. sz. 23. o.

Az Újság 1927.05.01 3. évf. 98. sz. 46. o.

Jakó János: Az 1931-es Budapest-Nyíregyháza-Budapest légipostajárat első napjának néhány filatéliai emléke – a filatelisták mikor egyedi bélyegzéseket szerettek volna szerezni, akkor kollégának, vagy maguknak adta fel levelet.

Munkái:

  • Az 1871-1920. kiadású magyar postabélyegek árjelző kézikönyve, megjelent: 1923
  • A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve különös tekintettel a vízjelekre, fogazásra és színkülönbségekre, megjelent: 1925
  • A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve : 2. pótlófüzet, megjelent: 1928

Összefoglalva: a korábbi épület, a telek, majd a bérház ismert tulajdonosai és lakói – Babitsot leszámítva – a II. világháborúig zsidó vallásúak voltak (az “egyszerű” bérlők az ismeretlenség homályába vesznek sajnos) és a házból a ’20-30-as években áradhatott a baloldali és szocialista világnézet.

Az épületen van egy köztéri óra, melynek ismerhető a felszerelési dátuma is:

Esti Budapest 1955.04.18 4. évf. 90. sz. 5. o.

A földszinti üzlethelyiség(ek)ben volt tehát Reich-féle fűszerkereskedés, Csizmadi István vendéglője kb. 1925-32 között (később a 8. szám alá költözött át), a II. vh. idején pedig Magyaródy Ede asztalosüzeme működött itt pár évet. 1949-től már KÖZÉRT vállalat fűszerfiókja volt. Legújabban pedig hentesüzlet.

Volenszky Gyula tanár úr

Ráleltem a Volenszky családra az alábbi kép megvásárlásával. A képen egy néni, tán gimnazista unokája és egy kutya látható. A kép hátuljára rávezetve: Volenszky Gyuláné Mancika és S….. 1959, Rákospalota, Bethlen Gábor u. 124.

Volenszky Gyula tanár úr 1927-től élete végig (50 éven át) ebben a házban élt Rákospalotán. 1977.09.09-én hunyt el, a Megyeri úti temetőben nyugszik.

Aranydiplomáját 1974-ben kapta:

Az ELTE Természettudományi karának ülései 1974.07.17 5. o.

A diploma megszerzését követően 1918-1919-ben az VI. ker. Állami Főreálgimnázium tanára volt. 1920-1921-ben a kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban, 1922-ben a VII. ker. Kőrösi Csoma Főreáliskolában oktatott. 1923-1924-ben a kőbányai Szent László Gimnáziumban, 1925-től a VII. kerületi Madách Gimnáziumban tanított egészen nyugdíjazásáig. 1927-ig a VII. ker. Tábornok u. 3 alatt lakott szüleivel.

1927.06.17-én a VII. kerületben vette el a palotai születésű és a Bethlen G. u. 124. alatt lakó r. kat. Dallos Margit (Mancika) székesfővárosi tanítónőt. Apja id. Volenszky Gyula (1868-1924) tanár és iskolaigazgató volt, szintén sok helyen megfordult pályája során, többek közt Tordán is, ahol az ifjabbik Gyula 1892.05.21-én megszületett, neje Burger Irén volt. Két fivére volt, a 18-évesen 1911 elhunyt Tibor és Béla.

Az alábbi írás Handi Pétertől a Ponticulus Hungaricus internetes folyóiratban (XIV. évf. 2. szám – 2010. február) jelent meg (eredetije pedig a Liget folyóirat 2005/9 számában).

A Volenszki-epizód
Handi Péter

Gondolom, egy tanár hamar észreveszi, hogy osztályában ki közömbös tantárgya iránt. Az én matematikatanáromnak, a legendás Volenszki Gyulának meg igazán könnyű dolga volt. Az ötvenes éveket tapostuk mindketten a Madách Gimnáziumban, s ez a bizalmas többes szám volt az egyetlen, ami közös nevezőre hozott bennünket – hogy legalább itt matematikailag fejezzem ki magam. Alkati idegenkedésemet a fontos tantárgytól fokozta Volenszki tanár úr bemutatkozása az első órán: „Nálam nem lesz nehéz jó osztályzatot szerezni – kezdte jellegzetesen lassú, szaggatott beszédmodorában –, egyest az kap, aki nincs jelen. Kettest, aki jól felel. Hármast, aki úgy tudja a számtant, mint én. Négyest, aki jobban tudja, mint én. Ötöst pedig, aki a Muki kutyámnak csontot hoz”.

A különösen felépített érdemrendszer zseniális csavarja éppen a kiváló ötös osztályzat elérésének csapdája volt: míg a matematika fortélyait elsajátíthatta a tanuló, csontot aligha szerezhetett azokban az időkben, mivel az szorosan a húshoz, azaz annak krónikus hiányához tartozott. Nem sok esélyem volt a tanár úrnál. Egy alkalommal, amikor megsemmisítően rossz feleletem után a táblától a helyemre küldött, a következőképpen értékelte szereplésemet: „maga még egyest sem érdemel… jelenlétét egy zöld nullával osztályozom”.

Mindebből látható, hogy az inkriminált tantárgy és közöttem mély szakadék tátongott. De vajon mit rejtegetett a szakadék mélysége? Talán az általános érdeklődés hiányát? Korántsem. Az érdeklődés éppenséggel nagy lángnyelvekkel lobogott, csak éppen nem a matematika irányában. Színház. Filmek. A művészi alkotás fortélyai. Könyvek mágiája. A humán tantárgyak foglya voltam, és fatalista nemtörődömséggel viseltettem az oktatás egyéb területei iránt. Az is különös, hogy az ötvenes évek szelektált és pártirányított, szűkre szabott kultúra-adagolása egyáltalán betölthette, idealizálhatta egy érettségi előtt álló diák eszmevilágát, szépség-szomját. De azt tette. A bukás következményeit vakon elvetve, az unalom látványos demonstrálásával ültem a matematikaórán, a délutánokat és estéket matinék, vetítések, múzeumok és könyvtárak részegítő légkörében töltve. Az anyám által kissé könnyelműen folyósított zsebpénzem elegendő volt az államilag vaskosan dotált kultúrintézmények látogatásához. És mondom: más nem érdekelt.

Így arról sem volt tiszta képem, hogy tulajdonképpen mi folyik az „életben”, a társadalomban. Az egyik matematikaórán, amikor érdektelenségem tűrhetetlenné vált, Volenszki tanár úr megszakította magyarázatát, és aprózó léptekkel padomhoz jött. Megállt előttem, felém hajolt úgy, hogy arca jóformán az enyémbe ütközött. Fakó bajusza és bozontos szemöldöke szinte elfehéredett a bőrét elöntő vörös indulattól, s ahogy megindult belőle a szó, azaz a kezdetben visszafojtott sziszegés, amely fokozatosan hörgésszerű, szaggatott modulációkba váltott, alig visszatartható nevethetnékre ingerelt. „Maga … maga itt ül a jól fűtött tanteremben, lopja a napot – sziszegte –, jó meleg ruhában, fittyet hány a tananyagra, azt hiszi, hogy minden rendben van, táplálják, addig…” Ekkor a sziszegés ordítássá vált, „addig… tudja, mit csinál az én kitüntetett diákom?!” Öklével lecsapott előttem a padra: „követ tör!”…

Dióhéjban így értesültem Recskről. A kitelepítésekről. Az élet valódi menetéről. A korról. Azután jobban figyeltem.

Könnyen lehet, hogy mivel az 50-es évek elejére emlékszik vissza a szerző, így a képen látható kutya nem más, mint Muki.

A Madách Gimnázium 1977 óta ítéli oda az özvegy által létrehozott Volenszky Gyula-díjat a legjobb (két) matematikából érettségizőnek.

Sajnos a tanár úrról nem találtam képet, még a gimnáziumi tablóképek sem elérhetőek.

És hogy ki volt a Volenszky tanár úr leghíresebb tanítványa? Íme:

Magyar Hírlap 2003.01.03 36. évf. 2. sz. 17. o.

Erzsébetváros 2016.04.21 25. évf. 4. sz. 16. o.

És végül egy kis humor. A Rákospalota Anno Képei facebook csoportból Békési Tamás hívta fel a figyelmem Koltai Róbert 1991-es kabaréjára. Egy 2020-as Blikk interjúban Koltai elárulta, hogy a Madáchba járt és hogy hadilábon állt a matekkal. Így teljesen világos, hogy a parodizált matematikatanár nem más mint Volenszky. A számunkra érdekes részlet 6:30-nál kezdődik.

Franzenau Ágoston mineralógus

Ismét egy olyan emberről emlékeznék meg, aki a Sződliget utcában lakott. Franzenau Ágoston Kolozsvárott született 1856.09.02-án, a ’70-es években került fel Pestre a IV. kerületi főreáliskolába. Onnan a Műegyetemre ment gépésznek tanulni. 1877-ben tanársegéd lett az egyetemen, 1883-tól pedig a Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályára került. 1892.05.02-án elvette Németh Teréziát (a józsefvárosi rk. plébánia anyakönyve szerint Katalint. Ekkor a Stáció u. 32-ben élt). Saját gyerekük nem volt, sógora árva kislányát nevelték fel, akit 1911-ben jegyzett el Bakos Jenő palotai polgári iskolai tanító. Az Akadémia levelező tagja lett 1898-ban. Ekkortájt a VIII. ker. Rökk Szilárd u. 41-ben élt. 1904-ben viszont már itt él a család Palotán, édesanyja Zehentmayer Emília azévben hunyt el, ekkor a Batthyány u. 12-ben laktak. 1912-ben már az Erzsébet u. 2-ben lakik. Itt is hal meg 1919.11.19-én.

Dr. Franzenau Ágoston paleontológus, mineralógus , az MNM ásványtani- és őslénytani osztályának igazgatója, akadémikus (Forrás: Wikipédia)

Még szűkebb pátriájáról is jelentetett meg tanulmányt a Földtani Közlöny 40. kötetében: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, Rákospalotán (1910)

Az OSZK Palkát- és Kisnyomtatvány-tárában található halotti értesítője.

Franzenau Ágoston a rákospalotai temetőben nyugszik. Bakosék a ’30-as években a Mária (Sín) u 41-ben éltek.

Kozmata Ferenc fényképész palotai ingatlanjai

Kozmata Ferenc a kor fényképész zsenije volt, Erdélyi Mórral, Klösz Györggyel, Goszleth Istvánnal lehetett egy lapon említeni. Piperkőc, cilinderes figura volt, aki a 3 emeletes háza legfelső emeletén fényképezte a kor nagyjait. Sokra vitte, mégis vagyonát elvesztette még 1902-es halála előtt. Azt rebesgetik, hogy szegényházban és megőrülve hunyt el, a halotti ak. bejegyzés ezt nem támasztja alá, igaz nem is zárja ki.

1871-ben készült portréja, Forrás: Fotómúzeum

Gyászjelentése az OSZK Plakát- és Kisnyomtatvány-tárából

Kincses Károly írt egy rövid életrajzot Kozmatáról a Fotó (1990.11.01, 37. évf. 11-12 sz. 496. o.) c. havilapban. Szerinte 1846-ban született gazdag családban. Megtaláltam a házassági anyakönyvi kivonatát, amiben 41 évesnek titulálják és pesti születésűnek, ezek szerint 1841-ben született. Egyetlen Kozmata családot sem ismernek az anyakönyvek az övén kívül a jelenleg rendelkezésre álló indexált anyakönyvi nyilvántartásokban. Kincses említi, hogy Kozmata Aradon nyitott fényképész műtermet Auerbach Miksával 1863-ban. Egy pesti fényképész, aki épp felszabadult (mert hogy 1861-től a Borsos és Doctornál volt Pesten segéd) miért is menne Aradra szerencsét próbálni, amikor Pest nagyságrendekkel több lehetőséget kínál? Hát azért, mert oda kötik a családi kötelékek. Ezt erősíti szintén a Fotó (1957.11.01 4. évf. 7. sz. 260. o.) havilapban megjelent dr. Fejős Imre-írás, melyben Kozmatát aradinak titulálja.

A szentistvánvárosi (lipótvárosi) rk. plébánia házassági anyakönyvi bejegyzése 1868.02.24

A neje aradi születésű, mint látjuk. Testvére Kozmata József szintén fényképész lett, Braila városában működtetett műtermet, mielőtt Pestre jött volna. Nem sokkal tehát házassága előtt jött vissza Pestre és a Harmincad utca 1-ben Doctorral átvette Schäffer és Réty műtermét. Innen költözött a Kristóf tér 3. ill. 4 .szám alá 1873 előtt. 1875-ben udvari fényképész. 1883 végén vette meg a Sebestyén tér 4. sz. alatti műtermet a Zöldfa u. sarkán.

Gyermekei: Heléna Karolina (Ilona) (1869-1910), fia Jenő József – aki vegyész lett -(1869-1894) és Margit Teréz (1873-1959), neje 1920-ban hunyt el.

Több vállalkozásba is belevágott, több műtermet is működtetett, de rövid életűek voltak a társulásai. A saját műtermében volt, hogy húszan is dolgoztak, sokat adott magára és a külsőségekre. Fehér kesztyűben, frakkban fogadta a vendégeket a pompával berendezett szalonban, volt, hogy havi 10 cilindert is vett magának. 1888-ban megkapta a Ferenc József-lovagkeresztet. A bevétel nem csak a fotózásból származott, hanem a képek sokszorosításából, tömegárusításából is. 1892-ben Szegeden nyit műtermet, valószínű ez lett a veszte, mert 1894 év végén már az ingóságait árverezik a Zöldfa utcai otthonában. 1895-ben eladni kényszerül a házát 48 ezer forintért. Az is igaz, hogy a lányai hozományaira is kellett pénzt felmutatnia (1893-ban és 1895-ben). 1898-ban még próbálkozik egy társulással (Ratzenberger Ágostonnal) a Kossuth Lajos u 12-ben, 1899-ben az Erzsébet tér 18. szám alatt várja a fényképeszkedni vágyókat. Szerintem pont akkor nőtte ki magát ő maga és a műterme, amikor már fordulat állt be a fényképészet és annak elterjedése terén is és már tömegcikké vált a fénykép, a képeslap és az ő 20-25 évvel korábbi cilinderes hajbókolása már nem vonzotta az elitet, sok jó szakember működött már ekkor. Eljárhatott felette az idő.

És akkor lássuk, hogy miért is írtam ezt a bejegyzést:

Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai 1883-ból (S 79-No.609/3.) – A Villasor akkori felső (a vasútállomástól távolabb eső) vége. Az utca azon szakaszán már felépült egy villa, az azelőtti telken pedig az olvasható: “Kozmata Ferenc rpalotai lakos”

Az 1883-as palotai térképen a Villasor vége felé (akkor fordított számozás volt, a Brunovszky vendéglőtől kezdődött a sorszámozás 1-től egymás után) az egy szem felépült villa mellett van Kozmata telke. Ami még érdekesebb, hogy ő ekkor már palotai lakos. A térképre felrajzolt ház a mai Vécsey Károly utca 88. Kozmata telke pedig hosszában azóta megosztásra került, a mai 90-92-es számú házak fekszenek rajta.

Hogy palotai lakos volt, az annyit tesz, hogy rendelkezett egy másik házzal a községben, ahol azért – ha nem is életvitel szerűen, de – lakott, és tudjuk, hogy a pestiek leginkább nyaranként laktak Palotán. Előkerült a Fővárosi Levéltár HU BFL – VII.151 – 1893 – 0266 jelzetű közjegyzői okirata, melyben 1893-ban Kozmata és neje eladja a Sándor u. 8. szám alatti villáját egy újpesti tisztviselőnek 3000 forintért. Ez már az az időszak, amikor Kozmata anyagilag bajba került, így vélhetően nem csak a nyári lakát, de azt az üres telket is értékesítenie kellett. A Sándor utca a mai Lukácsi (sic!) Sándor utca.

A ház pontos helyének meghatározása már nehéz ügy, mert a mai Lukácsi S. u. – Sín u. – Fő út – Sződliget u. terület korábban egyetlen telek volt (kiegészülve még a Lukácsi és a mai Sződliget u. iskola telke közti területtel), a mai utcaszerkezethez nem illeszkedő épületekkel, ráadásul a Lukácsi S. u. ellentétben a környéki palotai utcákkal fordított számozást kapott. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a kelet-nyugati tájolású palotai utcák nagy részének az északi oldala a páros, míg a déli oldala a páratlan. A Lukácsiban ez fordítva van. Ugyanilyen fordított számozású Ófaluban a Juhos, Kossuth, Aporháza, Anyácska utca is, de ilyen a Szentmihályi út is, illetve a kertvárosi Csákó, Győztes, Ferenczi S., Győzelem utca. A történelem így hozta, a logika, a szabályok következetes betartása nem mindig játszottak szerepet.

A 1883-as térképre pirossal berajzoltam a Sín utca azóta kiépült részét, kékkel az egyes telkeket, feketével megszámoztam a mai számozás szerint az akkor már álló házakat.

A Rákospalotai Helytörténeti Gyűjtemény 1896-os csatornázási rajzán a telekhatárok és a házak szintén szerepelnek, a Sín utca Lukácsi S. u. alatti része már fel van tüntetve.

Az 1893-as eladás tehát a két térkép készülte között történt, a térképek mindkét esetben ugyanazt az ingatlantömeget mutatják. Palotán a Fő úttól indulnak a számozások, Mivel attól nyugatra vagyunk így jobbról balra növekvő házszámokkal kellene találkoznunk. A környéken azonban ez alól is van kivétel, a Morzsa utca ellenkező számozású. Ha a jelenlegi számozási rend volt életben az utcában 130 éve is, akkor a mai Lukácsi S. u. 8 helyén állt az a vasútállomás felé, nyugatra tájolt villa, aminek akkora telke volt, hogy magában foglalta a Lukácsi S. u. 8. és 10., a Sín u. 35 és 37. továbbá az Állomás köz 2. telkeket. Sajnos a közjegyzői okiratban szerepelő 478-as helyrajzi szám nem beazonosítható, mert az 1883-as térképen 529-es a mai Lukácsi S. u. 8., 1928-ban pedig már 1308-as számon futott. Elképzelhető, hogy mikor Kozmatáék eladták, a közjegyzőnek a saját adásvételijüket bemutatva igazolták a tulajdonjogot és amikor ők vették a villát, akkor még a 478-as sorszámon volt a ház nyilvántartva. (Ahogy nőtt Palota és épületek a házak újra és újra átszámozták őket, hogy az új házaknak is legyen száma.) Ezt a feltételezést igazolja az alábbi árverési értesítés is:

Budapesti Közlöny 1880.07.09 (14. évf. 155. sz. 5197. o.) – 2 évre rá is árverezés alá került ugyanez a 3 ingatlan, akkor már 5000 forintot értek. A 476-os telken állt a 450-es sorszámú ház.

Ezek a telkek a közvetlen szomszédjai a keresett Kozmata teleknek és így az is tudható, hogy 1880-83 között történt az időközi telekátszámozás is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 111. o. – A Kerti Gazdaság c. folyóiratban 1858-ban megjelent skiccelt térkép. Rajta a két, az utcához képest “ferdén” álló ház (fekete téglalapok) is szerepel, melyek az 1883-as térképen a Lukácsi u. 4-es telken állnak.

A kertészeti rajz alapján Lukácsyné a Lukácsi u. 2-es, illetve 8-as sarki telkekkel rendelkezett. Vélhetően a 8-as szám alatti telek került korábban már továbbosztásra (ahogy az a mai valóságnak is megfelel és fentebb leírtam, hogy ma 5 telket számolhatunk meg a helyén. Ugyanakkor nem jutottunk a megfejtésben előrébb, hisz nincs adat rá, hogy Kozmata kitől jutott a telkéhez.

Rákospalotai Mária utca–Horthy Miklós út és Lukácsi Sándor utca által határolt terület szabályozási terve (BFL XV.17.d.322a/229) – kb. 1935-ös rajz lehet

1935-re már kialakult a mai utcakép és gyakorlatilag a ma is látható házak szerepelnek a rajzon.

Egyelőre a kutatás nem hozott tehát eredményt, több forrásra lenne szükség, hogy tisztázni lehessen, mely épület kié volt. A területen sok ismert ember fordult meg tulajdonosként, így nem csak Kozmata kapcsán lenne jó, ha a terület korai sorsa tisztázódna.

Ami tehát biztos, hogy 1883 előtt már a Sándor utcában megvolt Kozmatáék villája (és nincs kizárva, hogy Lukácsynétól jutottak hozzá), majd megvették a telket a Villasoron. Ott sosem építkeztek, maradt üres a telek. Vélelmezhető, hogy 1893-adták el mind a két ingatlanjukat. Azt gondolom, hogy Kozmata lejárhatott a 3 gyermekével Palotára pihenni a nyári időszakban és nem csak azért vették a villát, hogy kiadják. Kiadni való lakást, villát, házat bárhol vehetett volna Pesten. Ide pihenni járt mindenki a XIX. században.

Bayer Karolina elmaradt iskolabővítése

Bayer Karolina – Kalchbrenner Karolinához hasonlóan – egy protestáns vallású tanítónő volt, aki magániskolát alapított és egész életét a nők tanításának szentelte. Életének palotai szálát vizsgáltam.

A rákospalotai Villasor, a mai újpesti Vécsey Károly utca vége a (Blaha Lujza utcától a Szilágyi utcáig tartó szakasza) 1869-től datálódik, ekkor került felparcellázásra. Itt vásárolt telket Bayer Karolina is. Durván 42 x 14,3 bécsi öl méretű, 600 négyszögöles telkek voltak (s sokuk mind a mai napig is azok). Mivel nem volt a telken ház, így házszámot sem kapott (akkor ilyen rendszer volt életben), szóval a telek a Park u. 1. és a Villasor 1. között helyezkedett el. Ma a Vécsey Károly u. 124. cím alatt található.

Vasárnapi Újság 1869.09.05 16. évf. 36. sz. 489. o.

Fővárosi Lapok 1873.04.23 10. évf. 93. sz. 404. o.

Az 1883-ban készült községi térkép (Jelzet: S 79 – No. 609/3. (Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai. Készítette: Tunkel Hugó) a Villasorról készült része. A ma Brunovszky villaként ismert épület az első telek melyet Jellinek Mór vásárolt meg. Jellinek volt a lóvasút alapítója, később a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság igazgatója. Közgazdászként remek befektetést csinált azzal, hogy telket vett a lóvasút vonalán. A második telek volt Bayer (Baer sic!) Karolináé.

Tehát 1873-tól legalább 1883-ig az övé volt a telek. Hogy az anyagiak nem álltak rendelkezésre, vagy más indok miatt hiúsult meg a “tornaterem” megépítése, nem fogjuk megtudni. A telken csak az 1920-as évek végén építkeztek végül már az akkori tulajdonosok.

Essék pár szó Karolina intézetéről is. Az 1858-ban alapított iskoláról így cikkeztek, illetve hirdették:

Vasárnapi Újság 1860.06.24 7. évf. 26. sz. 320. o.

Fővárosi Lapok 1868.09.29 5. évf. 223. sz. 891. o.

Vasárnapi Újság 1877.09.09 24. évf. 36. sz. 574. o.

Karolina már halála előtt eldöntötte az iskola bezárását:

Fővárosi Lapok 1900.06.27 27. évf. 175. sz. 1290. o. – Itt is csalatkozott az emberek emlékezete, ahogy Kalchbrenner esetében is, hiszen a 30 év csak a Koronaherceg utcai “iskolára” értendő, hiszen összességében 42 évig működött.

Rá 3 hónapra pedig (hajadonként) el is hunyt:

Protestáns egyházi és iskolai lap 1900.09.30 43. évf. 39. sz. 624. o.

Gyászjelentése, Forrás:OSZK Palkát- és Kisnyomtatványtár

Az intézet először a mai V. ker. Sebestyén tér (nagyjából a mai Ferenciek tere mögötti Duna u.) 3 sz. alatt, 1863-tól az Úri u. 9-ben, aztán kb. 1866-tól a Barátok tere 9. (Ferenciek tere Károlyi u. torkolata) alatt, majd 1868-tól a Kigyó u. 1. szám alatt működött. 1871-től az “Úri-(azóta : Koronaherceg, legújabban Petőfi Sándor) utca és a Zsibárus (ma: Párisi) utca sarkán álló gróf Zichy Géza-féle házban” tanítottak. Ez a ház az Úri u. 8, majd Koronaherceg u. 10. lett. Ez az utóbbi ház később már a saját tulajdona volt.

Sajnos palotai terve nem valósult meg, pedig a lóvasút 1872-től már közlekedett a mai Görgey utcában, és a vasútállomás is pár lépésre volt. Ahogy ma, úgy a nőknek akkor is kétszer annyit kellett letenni az asztalra, ha előre akartak jutni az életben. Míg Kalchbrenner iskoláját más nevelőnők vitték tovább, addig Bayer az iskolabezárást választotta. Tüdőlob vitte el, lehet már egy ideje betegeskedett és erőtlen volt és azzal, hogy bezárta az iskoláját talán könnyebbé tette a vagyona feletti végrendelkezés végrehajtását. Ilyenkor a gyermektelen és vallásos emberek sokszor hagyták az egyházra a vagyonukat.

A Pornói tanítócsalád palotai szálai

Az 1858-ban született Kager (Káger) János r. k. tanító a mai Pornóapátiban (korábban: Pornó) született és Várújfaluban (németül Woppendorf és mely 1921 óta Ausztriához tartozik) tanítóskodott (címe: Újfalu 43). Strauch Antoniát vette el, aki Zarkaházán (ma: Szombathely része) született 1861-ben. Ő nem rokona Strauch Árpádnak, aki Rákospalotán volt tanár. János 1902-ben magyarosította nevét Pornóira. Iskolái elvégzését követően az újfalui állami iskolában tanította a gyermekeket: az 1880.09.12-i Néptanítók Lapjában értesülünk arról, hogy ideiglenes állásában véglegesítik. Ezek szerint az 1879-80-as tanítási évben kezdte itt meg a munkáját. A fiatalok még Pornóapátiban házasodtak meg gyorsan 1880.09.29-én. A pár gyermekei már Újfaluban születtek: Jolánta Alojzia 1881.10.03, Franciska Antónia 1883.04.05, Rozália Mária 1884.08.07, Benő János 1886.06.10, Emília Éva 1887.11.09 (+ 1888.02.09), Johanna 1888.12.10, Rezső Rudolf Sándor 1892.02.24, Gyula Jenő 1893.07.03 (a bejegyzések a sámfalvai rk. anyakönyvben találhatóak). 1898.12.27-én már Újpesten születik meg János István nevű fiuk. Ekkori lakcímük: Nyár u. 44. Azokban az időkben a tanítókat is felsőbb utasításra időnként áthelyezték, csakúgy, mint a papokat, lelkészeket. A Néptanítók lapjának 1895.08.17-i száma számol be Káger János Újpestre történő áthelyezéséről, így a család teljes egésze még azon a nyáron Újpestre költözött. Az 1899-1900-as tanévben nevezik ki énektanárnak. Az I. számú újpesti polgári fiúiskolában tanított. Az 1902-3-as évtől a Virág u. 17. szám alatti elemiben volt tanító, de az ének óraadói megbízatása tovább élt az Árpád út 59 sz.alatti polgári fiúiskolában. 1905-től a Nyár u. 42. cím alatt laktak (elképzelhető, hogy csak házszámváltozás történt). 1907-8-ban az Árpád út 131. szám alatti elemiben és az egyik tanonciskolában tanít. 1905-ben már az Újpesti Zeneműkedvelő Egyesület iskolájában (Conservatorium) vizsgabiztos. 1914-ben a Viola u. 4 szám alatti elemiben tanít. 1928-ban átszámozták a házakat, Nyár u. 66. lett a Pornói család címe és ekkor már nyugalmazott igazgató. Egyelőre nem leltem rá, hogy melyik iskola igazgatója lehetett. Neje 1925.05.05-én meghalt. János 1941-ben már Albertfalván élt, itt is érte a halál 1945.08.19-én. A rákospalotai temetőben nyugszik, nejével együtt.

Az apa és gyermekei képe az 1929.06.16-i Magyarság Képes Mellékletében jelent meg. A neje ekkor már nem élt.

A sors oly kegyes volt a szülőkhöz, hogy egy kivétellel valamennyi gyermekük felnőtt és családos lett. Mindannyiójuk a pedagógusi hivatást választotta, sokuk pedig énekelt is.

  • Jolán Gosztonyi Dezső MÁV főtanácsoshoz ment hozzá, Újpesten éltek.
  • Franciska Zsuffka Viktor (Győző) felesége lett. 1957-ben hunyt el, Palotán van eltemetve. Mindketten tanítók voltak.
  • Rozália óvónőként Dr. Papperth Győző anyakönyvvezetőhöz ment férjül és 1958.11.14-én hunyt el a XI. kerületben. Palotán temették.
  • Benő Vértesi Ilonát vette el. Szentmártonkátán tanított. Leszármazottai székesfehérváriak.
  • Janka tanítónőként Hyross Ferenc újpesti tanár felesége lett. Itt is hunyt el 1968.08.24-én. Az Újpest-Kertvárosi Szent István templomban nyugszik.
  • Rezső (aki 1959.08.17-én szentmihályi kántorként, egyházkarnagyként hunyt el Palotán) Szemeti (Szemethy) Vilmát választotta nejéül.
  • Gyula (aki kántor volt és Pesterzsébeten 1944.06.14-én hunyt el) házastársa Ambrus Vilma volt. Palotán van eltemetve.
  • János pedig a Wayand családból Máriát vette feleségül. Egyházkarnagy volt, Rákos-szentmihályon élt, 1961.04.27-én hunyt el, Palotán temették.

Rezső miután elvégezte Újpesten a 1. sz. polgárit Kiskunfélegyházán végezte a tanítóképzőt. 1912-ben az Újpesti Zenedében éneket tanult. 1913-ban a VIII. Madách utcai elemiben kezd éneket oktatni. 1915-ben veszi el Palotán Szemeti Vilmát. 1917-től a Wágner Manó Gimnáziumban oktat. 1919 év végén megválasztják rákosszentmihályi kántornak. 1922-ben azonban Palota is igényt támaszt a szolgálataira. 1924-től végül testvére János lett Szentmihály kántora, Rezső pedig Palotán oktatott és vezényelt. 1943-ig egészen bizonyosan a Wágnerben tanított. A II. vh. után az Erzsébet utcai iskola igazgatója, 1947-48-ban palotai képviselő, az FKP tagjaként. Nemcsak karnagy volt, de kántorként csoda szépen orgonált is. Az 1930-as években a Szent László cserkészcsapat vezetője volt. Lánya születésekor 1916-ban az Arany János u. 4. szám alatt, 1943-ban a Kassa u 1. volt megadva címeként, a gyászértesítőjén pedig a Bartók Béla u. 5-ös cím szerepel. Fia 1920-as születésekor Szentmihály Béla u. 16. címen élt, amíg Szentmihályon teljesített kántori szolgálatot. Fiából ismert csellista lett, miután végzett a Wágnerban majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 2000-ben hunyt el. Lánya Klára Palotán folytatta a családban oly népszerű zeneoktatást. Klára az újpesti Kanizsay Dorottya leánygimnáziumba járt. Aztán az Angolkisasszonyokhoz járt és a Szent Szív szerzetesnőknél kapott érettségit, mint magántanuló, mert ekkor már a zenére koncentrált. 1936-ban már hegedűművész és megalapítja saját zeneiskoláját, pedig ekkor még csak 20 éves. A család ekkor már a Kassa u. 1. alatt lakott. Az iskola a Batthyány u. 34-ben kezdte meg a működését. 1938.02-03 táján vagy átszámozták a házakat (amiről nincs tudomásom), vagy egy épülettel arrébb költözött, mert eztán a 36. szám alatti címen találjuk.

Palota-Újpest 1937.10.23

1939-től vannak híradások arról, hogy operát is énekel, 1941-ben már az Operaházban lép fel vizsgaelőadáson.

Film, Színház, Irodalom 1941.06.13

Vélelmezem, hogy mind a magániskolának, mind az operaházi fellépéseknek a háború és az új rendszer vetett véget. 1944-ben még 35 diákja volt az iskolájának és ekkor már a gr. Tisza István (a mai Bartók Béla) u. 5. címen működött. A 70-es években az Újpesti Zeneiskola tanára volt (elképzelhető, hogy folyamatosan ott tanított nyugdíjazásáig). 1998-ban hunyt el. Pál és Klára is szüleikkel együtt a palotai temetőben nyugszanak.

Elképzelhető, hogy mivel Rezső nemcsak tanár, de az egyházat is szolgálta, így ő intézkedhetett a családtagok palotai elhelyezéséről. János Szentmihályra szakadt, de ott mivel 1950-ben bezárt a temető, így ezért kerülhetett ő is palotai földbe.

Ezúton is köszönöm Takáts Rózsa ny. főmuzeológus asszony Pornói János születési helyének tisztásában nyújtott segítségét.

Darvas Szilárd palotai kötődése és családja

Darvas Szilárd a II. világháború utáni magyar humor, a kabaré kiemelkedő képviselője volt. Költőnek indult, majd humorista és konferanszié lett. Összeszedtem a róla és családjáról adatokat, és próbáltam képet kapni arról, hogy mikor és milyen körülmények között élt Palotán.

Apja 1855.05.03-án Szegeden született még Fischer Mózesként, 1886-ban engedélyezték számára a névváltoztatást, ekkor lett Darvas Marcell László, és tért át a római katolikus hitre. Marcell apja Fischer Anton fa- és gabonakereskedő volt, anyját Frankl Rózának hívták. 1891-ben a Józsefvárosban elvette a rk. Valdinger Lujzát, aki 1871-es felső vízivárosi születésű volt. Az újdonsült ara apja Valdinger Sándor kalapos, anyja Franz Teréz volt. Marcell akkori címe: VIII., Kőfaragó u. 18. Marcell magánhivatalnok ill. levező foglalkozással szerepelt az iratokban, majd mint hírlapíró. 1892-ben megszületik Stefi lánya, ekkor már a VIII., Üllői út 54. szám alatt lakik. 1893-ben a V. kerület Nagy Korona (ma: Hercegprímás) utca 5. szám alatt találjuk a családot, ahol az 1893. november 27-én született Antal Olivér fiukat 1894. március 4-én megkeresztelik. Antal Olivér 1895-én Kunszentmiklóson meghal. 1899-ben volt egy ingóság árverés ellene, mert tartozott, ekkor Marcell a IV., (ma: V.) Régi posta u. 6. szám alatt lakott. 1900-ban született meg Enouch fia, aki 2 és félévesen halt meg. Ekkor Kispest-Puszta Szent Lőrincen lakott a família. Marcell – vagy ahogy ekkortól hívta magát: László (illetve: M. László) – az államosított Magyar Tudósító Iroda belső munkatársa lett. Zénó fia, akiből pap lett – és 1970-ben hunyt el (temetve: Nagyréde) – 1901-ben született. Olivér Marcell fia 1906.06.20-án született, ekkor a II. Alkotás út 7/b címen éltek. “Főhősünk” Szilárd 1909.11.27-én (és itt hibás a Wikipedia Darvas Szilárdra vonatkozó bejegyzése) született, már Ferencvárosban. Akkor épp a Pipa u 4. volt a címük. Érdekes, hogy ez év decemberében is volt egy árverezése Marcellnak és akkor Pipa u 2/b címet adta meg. Tihamér öccse 1910.11.10-én, szintén a IX. kerületben látta meg a napvilágot és a Pipa u. 4-es címen laktak még. Tihamér 1956-ban hagyta el az országot, New Yorkban 1977-ben halt meg. A Tihamér halálakor íródott cikkben megemlítik, hogy 13 gyermek született. Én a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból csak hét gyermeket tudtam felkutatni. Marcell Gödöllőn 1919.04.29 (28?) -én hunyt el, ahova valamikor 1911-13 között költöztek ki.

Valószínűsíthető, hogy a sok költözés a nagy családdal és anyagiakkal függhetett össze. Miután az MTI-hez, majd ott is jobb pozícióba került, Marcell már jobban kereshetett, a család folyamatos költözése megszűnt. Gödöllőn már 1914-ben volt telefonvonala, a 31-es szám volt az övé.

Darvas Szilárd születési anyakönyvi bejegyzése a ferencvárosi polgári anyakönyvben, 1909.11.27. A polgári anyakönyvben nincs nyoma, hogy Konstantinnak keresztelték volna és aztán keresztnevét Szilárd megváltoztatta volna. A családban azonban mégiscsak volt a Konstantinból származó beceneve. Rejtély.

Marcell egyik testvére volt Halasi Darvas Béla, aki 1887-ben vette fel új nevét és Debrecenben telepedett le, református hitre tért át. A Nemzeti- és a Magyar Színház tagja is volt, operát is énekelt.

Darvas Béla halotti értesítője 1915-ből. Marcell, neje és családja is fel van sorolva a bánatos rokonok között.

Darvas Zénó halotti értesítője 1970-ből.

Ide kívánkozik egy érdekesség: 1934-ben bírósági ügy lett Olivér “tréfájából” mikor is megzsarolta unokabátyját Lajost, hogy a vitézi rendnek jelenteni fogja, hogy Lajos nagyapja pálinkát árult, sőt még Darvas sem volt. Hogy Olivér tényleg tréfálkozott-e, avagy pénzzavarában lépte meg ezt a rossz ötletet, nem tudni, mindenesetre 1936-ból van egy híradás arról, hogy felvágta az ereit. Magántisztviselőnek említik ezekben az anyagokban Olivért, korábban Szilárddal közösen dolgoztak vígjátékok (mint pl. a “Theater Mucsa”) színpadra állításánál a ’20-as-’30-as években. Olivér 1950.08.03-án halt meg “sertés- és zsírforgalmi hivatali könyvelőként” szén-monoxid mérgezésben… A fentebb említett unokatestvér Marcell Lajos nevű fivérének a fia, vitéz Darvas Lajos mérnök volt és akinek a kivitelezésében 1933-ban épült a Maros u. 52. szám alatti 8 lakásos “Városmajor park” társasház, mely ma is áll.

Amit megállapíthat az ember így utólagosan is az az, hogy a családban az előadni tudás (szónoklás, beszédkészség, színészet, nyelvérzék, éneklés) többekben megvolt, úgy a nagybácsi Bélában, mind az apában Marcellben, majd Zénóban, Tihamérban, Olivérben és nem utolsó sorban Szilárdban is. Tehetséges emberek voltak.

Szilárd 1939.08.15-én Kőbányán vette el Feuermann Mihály gyáros árva leányát, az rk. vallású Gabriellát, aki ekkor 24 éves volt. Két fiuk született László és Ferenc. Fiaik és unokáik is örökölték azokat a képességeket, melyek ezt a családot annyira meghatározzák.

Szilárd ekkor még mindig nyomdai korrektori munkájából élt, és Újpest, Kossuth u. 14. címen lakott. Ez a ház (és utcaszakasz) már a múlté, kb. a mai Kozma Lajos Faipari Technikum helyén állhatott. A Don Bosco Kör estélyein több alkalommal részt vett, rendezett, színészkedett.

Nemzeti Újság 1935.07.05 (17. évf. 150. szám 12. o.)

Palota-Újpest 1936.10.31 (16. évf. 44. sz. 5. o.)

Palota-Újpest 1937.03.13 (17. évf. 11. sz. 2. o.)

Buza Péter Palotai Tegnapok c. munkájában említi, hogy az ’50-es években Szilárd a Sín u. 25-ös házban bérelt lakást (a villa 3 lakásra volt felosztva).

Sikerült Darvas Lászlóval – és kövér betűkkel szedem az általa mondottakat – felvennem a kapcsolatot, aki elmesélte, hogy Marcell 1919-ben már az MTI főszerkesztőjének, Radó Sámuelnek volt a helyettese, mikor vélhetően spanyolnáthában elhunyt, így Szilárd árvaságra jutott. Szilárdot a szaleziánus testvérek gondjaira bízták, akik a Clarisseumban működtek. (A Clarisseumról, annak történetéről Rátonyi Gábor Tamás írt.) Ezek szerint 1924-től, 15 éves korában kerülhetett Szilárd Palotára és tanulta ki a nyomdász szakmát. László elmondta, hogy édesapja – ahogy valamikor az 50-es években, már az erre fogékony fiának mesélt az életéről – úgy fogalmazott, hogy mélységesen megutálta a papokat, így aztán egész életében meggyőződéses ateista volt. 1940-ben már Szilárd katona volt, később 1942-től Ukrajnában irodista tizedesként szolgált. Az egyházi nevelés hatása Szilárd életében talán abban nyilvánult meg, hogy mint kezdő költő, szívesen használta a kereszténység motívumait, mint allegóriákat. 1943-ban megjelent egy verse az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagban, Katakomba – Két keresztény beszélget címmel. Ekkor már túl voltunk Sztálingrádon, és a vezető nyilas hetilap, az Egyedül vagyunk teljes címoldalon indított támadást a szerző ellen, akit ezt követően hadbíróság elé állítottak.

A Csodálatos Papagáj c. Darvas Szilárd kötet digitális kiadását fia László készítette el 2017-ben, melyben szerepel az alábbi lábjegyzet a fentiekhez kapcsolódóan: “Az esetet részletesen ismerteti Gellért Oszkár, Kortársaim című kötetében: Illyés betegszabadsága idején a segédszerkesztővel, Örley Istvánnal közösen választották ki a szóban forgó verset a Darvas-kéziratokból. „Darvas Szilárd akkor még nem volt szatíra-író, ilyen bátor verseket írt.” Gellért járt közben az Igazságügyminisztériumban is, egy baloldali érzelmű ismerősénél, hogy a bűnvádi eljárás alatt álló szerző aktáját elsüllyesszék.”

Engem édesanyám a bombázások elől Gödöllőre, Zénóhoz menekített, aki akkor az ottani parókián szolgált. Zénó bácsit természetesen később is változatlanul nagyon szerette a család.

1945-ben Darvas Szilárd azonnal belépett a kommunista pártba, ezt követően szédületes karriert futott be, 1947-ben és 1949-ben a Ludas Matyi felelős szerkesztője lett, márpedig a Ludas Matyi kommunista szócső volt. 1950-től – feltehetően a Rajk-per tanulságait levonva – már szabadúszó, humorista, konferanszié, operett-átdolgozó. 1956 után nem lépett vissza a pártba, rossz néven is vették tőle.

László úgy fogalmazott – reflektálva az 1950-es évekbeli állítólagos rákospalotai bérlemény kapcsán, hogy – “apám azidőtájt ideiglenesen különköltözött a családjától, több hasonló címen élhetett hetekig vagy hónapokig.

Darvas Szilárd – Budapest, 1951. május 11. Fotó: Várkonyi László MTVA Fotótár

Darvas Szilárd megjelent könyvei, kabaré plakátja

A Don Bosco nyomdában a Szalézi Művek kiadásában, a “Mi Színházunk” sorozatban megjelent művei (Szarvas Dénes az írói álneve volt):

  • 9. Darvas Szilárd: Horkolás a jelszó. (1928)
  • 36. Darvas Szilárd-(Darvas) Olivér: Theater Mucsa. (1929)
  • 53. Darvas Szilárd: Tánc a kép körül. (1930)
  • 54. Szarvas Dénes: A havanna. (1930)
  • 75. Szarvas Dénes: Kisgazda a trónon. 1930)
  • Szilveszteri jelenetek. (Darvas Szilárd: Éjféli párbaj. – Darvas Olivér: A kaland) (1930)
  • 117. Darvas Olivér-(Darvas) Szilárd: Az anarchisták. (1934)
  • 153. Szarvas Dénes (Darvas Szilárd): A peches Pierro. (1940)
  • +1 Póruljárt kísértet. (1928). 2. kiad. Átd. Szarvas Dénes (1944)

Összefoglalás: Egy parányit Darvas Szilárd életébe bekukkantva megtehető az a nem túl merész állítás tehát, hogy 1924-1940 között előbb a Clarisseum falai között élt 5-6 évet, eztán pedig még vagy 10 évet dolgozhatott a Don Bosco nyomdában, mely szintén az akkori Horthy Miklós út 97. szám alatt volt található. Így legalább 16 éven át lakott, illetve járt-kelt Szilárd Palotán.

Állami áruház, Dollárpapa, Nem wurlitzer a verkli, Kombiné, Én mellettem elaludni nem lehet és megannyi slágerszöveg….

Glauziusz bácsi dala az Állami áruház c. filmből:

Szilveszteri Konferansz, 1960:

A Fortuna Mozgó

A korábbi palotai moziról szóló bejegyzésben, mely a Tavasz Mozgóról szólt, említést tettem a Fortuna moziról is. Miután előkerültek dokumentumok erről a moziról is, így meg lehet végre róla hitelesen emlékezni, nincs szükség a találgatásaimra.

A Darabanth Kft. 35. Nagyárverésén 2021. májusában került kalapács alá horror áron az alábbi képeslap, mely 1913-ban futott:

Aztán sikerült hozzájutnom a képeslap “kistestvéréhez”, melyen Halassy kiadásában ugyanez a kép 1916-os dátummal ellátott képeslapon ismét kapható volt. Kistestvér, mert osztott képeslap két képpel, így az én fotóm feleakkora, de ugyanúgy szereli a vezetéket rajta a villanyász. Az 1913-as bélyegzésű képeslapot még Fischer Dezső és Társa adta ki, ezek szerint Halassy tőle kapta meg a képet.

Korábbi feltételezésem tehát, – hogy a Tavasz utcában esetleg a Fortuna cipőgyár telkén ált volna egy sátoros mozgó – nem volt jó.

Mivel a képeslapokon szerepel a Zápolya utca felirat, így már nem volt nehéz beazonosítani az épületet. A mai Szerencs u. – Oroszlán u. ( az akkori Zápolya u. – Földvári u.) sarkán áll az épület, mely otthont adott a mozgónak. Persze már korántsem olyan díszes homlokzatú a ház, de a klinkerrel körbefuttatott pinceablak árulkodó volt. Az utca kanyarulatában pedig a Rákos út házai láthatók, hiszen ott törik meg a Szerencs utca.

Az újabb kutatás során a legkorábbi említés 1912. májusából került elő:

Szövetkezeti Értesítő 1912.05.04 4. évf. 9. sz. 8. o.

1915-ből van utoljára adat a Fortunáról. Halassy 1916-ban tán még azért jelentette meg újra a képet, mert akkor még üzemelt/vegetált a mozi, vagy csak simán nem is tudott arról, hogy a mozi időközben bezárt. Úgy tűnik, hogy nem állt a mozi mellé Fortuna istennő és 4 év után kénytelen volt bezárni.

Palota elöljárói

Elkezdtem összeállítani az elöljárók névsorait. Publikálom, de persze még nem teljesek és főleg nem hibátlanok a listák. Nehéz ügy, kevés a forrás.

Bíró neveTólIg
Öreg B. Tóth István1700-as évek eleje
Gergely István1728
Biharos Tóth János
Csánki János1750
Biharos Tóth Ferenc
Prontvai István1851
Tóth Sámuel
Varga Ferenc1869
Biharos Tóth István18621903.12.31
T. Varga Antal19041920
Jónás Emil19201923.06.30
Polgármester (tanácselnök, VB elnök) neve Tól Ig
Cserba Elemér1923.09.051936.04.22
Szőcs József1936.06.101945.03.01
Szőcs Áron19451946.07 után
Bihari (Bőhm) Gyula1948.10.111953.01 után
Kopácsi József19531957.04.10
Valachi Gyula1957.06.061971.04
Pataki Béla1971.04.261985.06.20
Szabó István1985.06.201990.10
Czibik Tamás1990.10.141996.09.16
Hajdu László1996.12.082010.10.02
László Tamás2010.10.032014.10.11
Hajdu László2014.10.122018.04.08
Cserdiné Németh Angéla2018.09.30napjaink

Jegyző, Főjegyző neve TólIg
Szabadkay István1750
Cséri Lajos
Rimanóczy Károly1851
Kállay Gyula1853
Honti Károly1859
Selyem János18691875
Medveczky György 18801908
Vághó Ferenc19081916
Szlacsányi Ferenc1920.021926
Szőcs József19291936.06
Akay Ágoston1936.061944
?19911991
dr. Kiss Anna1993.011995
dr. Kis Margit – aljegyző1996.011998.06
Nagy Antal1998.06.252010.11.23
Juhászné dr. Baráth Márta20112014
dr. Lamperth Mónika2014.122020
dr. Filipsz Andrea2020.01napjaink

A dőlt karakterek az említést jelölik, ezekben az esetekben nem ismerjük a működési intervallumot.