Akiknek furcsa neve és furcsa szakmája volt: Haering Ede és Haering Hertha

Bizonyos Haering Ede polgári iskolai tanító 1875-ben kezdi meg tanítói tevékenységét. Előbb tanító helyettes Budán a III. kerületben, a Korona utcai iskolában, majd Sepsiszentgyörgyön segéd tanító. 1894-től a Szegeden a II. kerületi állami fiú polgáriban, aztán a szintén Szegeden levő III. kerületiben. 1893/4-től preparálással tölti a szabadidejét.

Független Magyarország 1905.10.22 (4. évf. 1293. sz. 21. o.) – magasztaló cikk Hearing Ede munkáiról

1905-ben az Országos Királyi Tanáregyesület már ajánlotta beszerzésre Haering preparátumait. 1906-ban aztán megnyitotta kis műhelyét.

Vadászat és Állatvilág 1906.07.15 (6. évf. 14. sz. 160. o.)

1908-ban az üzeméből növi ki magát a Műipar és Tanszergyár Rt. 1910-ben nyugdíjba ment az iskolából. A cégben műszaki igazgatói pozíciót töltött be. 1917 után az üzem szüneteltette tevékenységét, még 1923-ban is ez volt a helyzet. Utána nem hallunk a cégről többet. Ezek az évek nem kedveztek az ilyen sok munkát igénylő ámde szűk megrendelői körrel rendelkező vállalkozásoknak.

1857-ben született, 1903-ban vette csak el feleségét (Schwecht Hermina Vilma, szül.: 1861), holott idősebb lányuk Hertha már 1892-ben megszületett. Nagyon kevés adat maradt fenn a családról. Mindenesetre a lány örökölte apja kézügyességét, szorgalmát és a preparáció iránti érdeklődést. Lehet, hogy valamiért az üzem vezetésével összekülönbözhetett, mindenesetre Rákospalotán kötött ki a család.

Köztelek 1911.09.30 (21. évf. 77. sz. 2455. o.)

Ede 1914-ben hunyt el, ekkor a Batthyány u 15-ben éltek. Felesége 1950-ben hunyt el. Fiútestvéréből Oktáv Sándorból körorvos lett, Palotán házasodott 1922-ben. Vélhetően az ő fia, aki szintén Ede volt járt a Wágner Manó Gimnáziumba.

Hertha fivére lakásában az akkor Erzsébet (Sződliget) u. 7. sz. alatt lakott és kezdetben méhészkedett, mint oly sokan akkor Palotán.

Magyar Méh 1921.05.hó (42. évf. 5. sz. 95. o.)

1923 után egy ideig nincs hír róla. Aztán már, mint apja tevékenységének folytatója bukkan fel:

Palota Újpest 1931.12.24 (11. évf. 50-52. sz. 8. o.)

Mivel Hertha mindig bérlő volt, így nehéz megállapítani, hogy az Erzsébet u. 7. és 9. szám esetén arrébb költözött-e egy házzal, vagy csak az 1928-as házszámkorrekció miatt módosult a cím. Az 7-ből elvileg 11-es lett, a 9-es pedig már a módosítást követő házszám volt.

1933 őszétől újabb helyen, az Állomás köz 3-ban lakik már, és újabb hirdetéssel jelentkezik:

Nimród 1933.11.10 (21. évf. 32. sz. 516. o.)

Hivatalos Közlöny 1936.02.15 (44. évf. 4. sz. 82. o.)

1937. tavaszán ismét az Erzsébet (Sződliget) utcában találjuk:

Vadászat Halászat 1937.02.28 (5. évf. 4. sz. 44. o.)

Nimród 1938.01.20 (26. évf. 3. sz. 47.)

És végül 1938 legelején visszatér a szülői házba, a Bem u. 28. sz. alá. Persze nem igazán érthető, hogy miért került vissza 1939 év végén az Erzsébet u 33. alá megint egy kis időre. Utolsó hirdetése 1944-ben jelent meg. A II. vh. után könyvelő szakmát tanulta ki. Hajadon maradt haláláig, ugyanakkor nem tudni miért változtatott végül nevet és lett Hargitai. Mivel Brassó környékén született (akkor: Türkös, ma: Négyfalu) merülhetett fel benne ez a vezetéknév és talán nem akart német hangzású névvel élni, mikor már borítékolható volt a német vereség.

Vadászat Halászat 1944.03.15 (12. évf. 5. sz. 50. o.)

Apa és lánya 50 éven át preparáltak, ebből 30 éven át Rákospalotán készítették a minőségi munkákat. Tán még mindig vannak olyan gyűjtemények vagy magánházak, ahol az ő munkáik lógnak a falon.

A Sín utca 24. igazolható története

2012-es állapotában

Erről a házról Buza Péter történész Palotai Tegnapok c, művében azt írja, hogy Palota legrégebbi épülete lehet és a Dózsa-féle parasztháborút és egy palotaromot is felemleget könyvében. A parasztlázadáshoz köti A Rákospalota monográfiája c. kötet, Borovszky, de Zsemley Oszkár is a Kőrakásdűlő elnevezés kialakulását. A palotai jobbágyok az itteni urat akár ki is végezhették és a palotát fel is gyújthatták. Ásatások ez ügyben nem zajlottak, leírások nem maradtak fenn, így az egész történet a történelem homályába vész. Strauch és Szabó szerint a 18. században hordták el a romok alól a csontokat. Az 1884-es Palota-térképen a Kőrakás-dűlőt cca. a mai MOL benzinkút helyén találjuk. Egy másik, Buza könyvében bemutatott dűlő-térképen pedig a mai Pozsony utca és a Szilas patak közötti résznek jelölik, durván a mai Dal utcától nyugatra, át a vasúton a Fóti úttól északra nagyjából az Attila utcáig bezárólag. Nos ha egyszer a XV-XVI. században volt is a dűlőben palota – aminek még az írmagját is elhordták – az is a Sín utcai háztól több 100 méterre helyezkedett el.

1884-as térkép, rajta a Kőrakás dűlővel. stilizált és pontatlan ábrázolás, csak a fontosabb épületek, helyek bemutatásához készült

Ami bizonyos: Pósta Béla 1892-ben talált egy több száz sírból álló temetőt a mai Géza fejedelem tér alatt. Elképzelhető, hogy a temetőtől nem messze – a vasútvonal helyén, illetve ma már az újpesti oldalon – feküdt talán a Nyírnek(?) hívott település, mely a tatárjárásig állhatott fenn ( mivel a legkésőbbi datált, a sírokból előkerült érmét 1204-ben verték). Ennek lehetett központja az ominózus uradalmi épület (palota), aminek a maradványai után kapta a dűlő a Kőrakás nevet. A vasút mindkét oldalán sok homokbucka volt annak idején, így nem elképzelhetetlen, hogy az uradalmi épület egy magasabb ponton helyezkedett el. A vasút majd a lóvasút építésével egyidejűleg megkezdődött a környék rendezése is, szép lassan eltűntek a homokhalmok és beépült a környék. A Géza fejedelem tér és a Püspök-villa is része volt a Kőrakás-dűlőnek, a tér helyén 130 éve még egy 6 méter magas bucka magaslott.

A keveredés, miszerint a Sín u. 24 -nél találta meg Pósta a temetőt azért esett meg, mert a Leánynevelő intézet 1889-1899 közt a Sín u. 24-ben működött és innen költözött át a Püspök-villaként nyilvántartott Pozsony utca 36. szám alatti villába és annak parkjába így a Leányjavító és a Püspök-villa azonos helyszínt takar, de az ásatások idején ez nem így volt.

Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13 század (Budapest Régiségei 31. szám, 1997). c. munkájában világossá teszi a helyszínt, mivel a Pósta által a helyszínről készült beszámolót közli. Tehát a Sín u. 24. számú ház alatt nem feküdt Árpád-kori temető.

De ha nincsenek középkori alapok, akkor vajon mikor épülhetett az épület?

Az 1860-as palotai térképen még nincs rajta az épület. Felbermayer Ágoston palotai ponyvagyáráról híradás első ízben egy 1870-es hirdetésből értesülünk: August Felbermayer 1840-ben lett bécsiből pesti polgár, vászonkereskedőként kezdte, majd saját céget alapított 1846-ban.

Gazdasági Lapok 1870.07.10 (22. évf. 28. sz. 390. o.)

Akkor még a mostani Sín utca nem létezett, ezért ez a megfogalmazás a ház helyére nézve. Az özvegy vitte tovább a gyárat, akit Brandstädter Fraciskának hívtak leánykorában. Egy 1861-es újság beszámol arról, hogy már özvegy lett Franciska, egy 1864-es példánya pedig arról tájékoztat, hogy akkor már Beniczky Károly feleségeként vitte az üzemet.

Sürgöny 1861.07.30 1. évf. 173. sz. 4. o.

Sürgöny 1864.07.10 4. évf. 156. sz. 4. o cégbejegyzések rovata

Mindezekből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy 1860-1870 között épülhetett az épület és 1864-1870 között, de inkább 1870-ben költözhetett Palotára a gyár. A legvalószínűbb, hogy az 1869-es parcellázás során vették meg a területet és épült fel a főépület (a későbbi Sín u. 24.) és a melléképületek 1870-re. A gyár Pestről, Józsefvárosból, a Sörgyár u. 12. szám alól költözött Palotára. Goelles János Beniczky Kornélia férje volt, így vett részt a cég vezetésében, halála utána Beniczky Károly lett gyermekei gyámja.

Budapesti Közlöny 1879.11.08 (13. évf. 258. sz. 8874. o.)

Budapesti Közlöny 1880.02.07 (14. évf. 30. sz. 978. o.) a hirdetmény igazolja, hogy Károlyitól vették a telket, nem volt megelőzőleg a teleknek más tulajdonosa. Az egyes végrehajtások során valamiért nagyvonalúan bántak a területek meghatározásával, hol 2000+500, hol 3000 négyszögöl volt az árverés tárgya.

Károly a cég jegyzését 1864-72 közt látta el, 1875-ben már végrehajtást foganatosítottak ellene. Az 1878-81-es években már a házaspár is folyamatosan végrehajtás alá került. Benciczkyékről a későbbiekben már nincs hír. Az 1883-as Palota-térképhez készült birtokrészleti jegyzőkönyv (MNL OL S79-No. 609/1) szerint akkor már Bossányi László tulajdona a telek. Ezzel össze is vág a következő hír:

Váczi Hírlap 1888.12.02 (2. évf. 49. sz. 3. o.)

Az 1883-as térképen látszik a kert kialakítása és a gazdasági épületek is. Az akkori Mária (a mai Sín) utca ér véget az emeletes háznál, ami a mai 24-es számú épület.

Az 1884-es nyaralónegyed térképen már Bossányi van felvezetve a telekre. A területek nem egyeznek a hírlapi adatokkal, de itt is látszik, hogy 3 helyrajzi számon volt nyilvántartva a teljes terület. A pirossal jelzett telkeket adta el Károlyi gróf, a zöldek még megvásárolhatóak voltak.

Jónásék és az állam között történt ingatlancsere 1899-ben volt (de ezt a Püspök-villa történeténél ezt már leírtam). Jónás Emil és Huszár Mária nem itt lakott aztán, hanem az Erzsébet (ma: Sződliget) u. 12-ben ill. 20-ban volt lakcímük (ez még vizsgálat tárgya, hogy csak házszám módosulás volt-e, avagy arrébb költöztek). Két fiuk született ifj. Emil (1903) és Elemér dr. (1899). Elemér numizmata lett és a Nemzeti Múzeum őre volt korai, 1939-es halála előtt. Id. Emil 1934-ben hunyt el, a halotti értesítőjén a Mária u. 24-es ház van megjelölve, mint postacím.

A ház tehát a család birtokában volt legalább 1934-ig, de bérlők lakták. 1939-ben már Kovács Rezső és nejéé az épület, lehet Elemér halála után váltak meg az épülettől. A II. vh.-t megelőzően Kleinék laktak az épületben. A gazdasági épületek nagyjából a Belső közből nyíló Sín u 19/b ás 21/b helyén állhattak. Elképzelhető, hogy valamelyik átépítve még része a mai épületeknek. Feltételezem, hogy az épület a II. vh. után tanácsi (önk.) tulajdonba került, a házat lakásokra osztották (ami korábban is megtörténhetett már) és lassú állagromlása azóta is tart. Időközben a lakásokat értékesítették, a homlokzatra sajnos még nem jutott pénz.

Összefoglalásként tehát, amit biztosan lehet állítani, hogy nincs középkori története az épületnek, ami csak nagyjából 1869-ben épült, a telket pedig szép lassan feldarabolták és már csak a vasút és az épület közötti telekrész az, ami megmaradt a majd 3000 négyszögöles kertből. Vitatkoznék a kerületi építészeti értéklappal a tekintetben, hogy hutirai Lukácsy Sándor telke ezen telek alatt (ettől délre) helyezkedett el egészen a mai Sín és Sződliget utcák által határolt területen, márpedig mindenki a saját telkén építkezett és lakott. Barokkos elemeket felfedezhetünk akkor is, ha az épület neobarokk stílben készült el annak idején, eltérően a többi villától, amik neoklasszicista/historizáló módban épültek. Sajnos általánosságban elmondható, hogy a legtöbb épület elvesztette homlokzati jegyeit, díszítéseit, a fényképek rendkívül csekély volta miatt helyreállításuk lehetetlen, sok esetben a saját kezű helyreállítás, a szigetelőanyagok, rossz osztású és méretű nyílászárók használata rontott is az arányokon.

A Püspök-villa 175 éve

Képeslap az 1900-as évek elejéről

A Püspök-villaként ismert épület a mai Rákospalotai Javítóintézet főépülete, mely a Pozsony utcára néz. A telek A Pozsony és Károlyi Sándor utcák találkozásánál található a 36-os szám alatt.

Sommariva Aurél őrgróf 1845.01.15 -én vette el Poroszlay Amáliát, akinek apja a Poroszlay Frigyes Debrecen kancellárja, főbírája majd polgármestere volt. Aurél apja Karl Sommariva őrgróf, számos rend tisztje volt (és aki 1858.05.13-án hal meg Rákospalotán 77 éves korában). A Sommariva család egy ezer éves család, Lombardia tartomány Lodi városából származnak. A császári seregben ezred van elnevezve róluk, Hannibal Sommariva vértes ezredével már 1810-11-ben járt Magyarországon.

Karl Sommariva márki 77 évesen 1858-ban meghalt Rákospalotán. Az értesítőt Landerer és Heckenast nyomtatta. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

A párnak 1851.05.03-án lánya született, Fóton anyakönyvezték, de ekkor már Palotán éltek. Az 1847-es Palota térképen utólagos rávezetéssel jelölték a Sommariva telket. Ezen tényekből arra lehet következtetni, hogy 1848-50 között épülhetett a ma is álló a Pozsony utcára néző villa. Bár ugyan a pár évvel korábban épült későbbi Hampel-villa akkortájt bérbe vehető volt, nem hiszem, hogy akár 5-10 éven át ott laktak volna Sommariváék, mielőtt ez az épület elkészült volna. Véleményem szerint a pár már az új házba költözött, ez dukált nekik – lehetett részben nászajándék is és hát egy gróf mégsem lakhatott akármilyen házban.

A térkép fejjel lefele ábrázolja Palotát, Halványan berajzolva rajta a mai Pozsony u, . a vasút alatt ott az áteresz (a mai aluljáró őse). Szép en megrajzolva a mai Batthyány u. mely végéről lehetett elérni az akkori eredeti állomásépületet, amit 1872-re lebontottak. Keresztformával jelölték a községen kívül álló korcsmát, a későbbi Park Vendéglőt. Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál

Az 1860-as térképen már jelölték a telket a házzal együtt. A Pozsony (Vasút) utcát korábban évszázadokig a Káposztásmegyerre vezető útként aposztrófálták csak. Forrás:: Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye

Amália 1872.05.18-án halt meg. Sommariva ekkor eladta az ingatlant. A vevő Horváth Mihály történettudós és püspök volt.

Poroszlay Amália halotti értesítője. A megözvegyült férj ezután Budapestre költözött. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum

A Fővárosi Lapok 1872.10.23 (9. évf. 243. sz. 1062. o.) híradása az új tulajdonosról

Horváth Mihály az Akadémia értesítő szerint sokat tartózkodott Palotán a villában, mert lakcímeként nem csak a pesti háza, hanem a villa is fel volt tüntetve a nyilvántartásban. Tavasztól őszig lakhatott és dolgozhatott itt.

Vasárnapi Újság 1878.09.15 (25. évf. 37. sz. 592. o.)

Horváth Mihály 1878.08.19-én hunyt el Csehországban. Felesége 1904-ig élt, Ernesztin lánya 1865-ben született még a száműzetése során, őt 1883.11.27-én vette el Kristóffy József. Nestor fia 1866-76 közt élt, két gyermeke csecsemőkorban hunyt el, Jenő fia 1875-ben született. Ernesztin 1880-ban végzett a Veres Pálné leányiskolában, 1883 februárban volt az eljegyzése, azaz ahogy 18 éves lett, el is kelt. Azt gondolom, hogy nem sokkal ez előtt adhatta el az özvegy a villát, a nagykorúvá vált leánygyermek a villa eladásból kaphatta meg hozományként az örökségét. Ami bizonyos, hogy már 1879-ben meghirdette a villát eladásra:

Fővárosi Lapok 1879.04.20 (16. évf. 91. sz. 446 o.) – hogy a Püspök-villáról van szó azt onnan tudjuk, hogy Horváthék pesti háza volt a Pipa u. 6 sz. alatt.

Az 1883-as Palota térképen (Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál) a villa telkére is rá van vezetve, ami a birtokrész jegyzőkönyvben is szerepel, miszerint a telek, a villa, a kert, a gazdasági épület Benedek Gáboré. Benedekről annyit tudhatunk, hogy a kor legmenőbb aranyékszer, órakereskedését üzemeltette a korabeli Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcában.

Ez a korabeli árjegyzék a Darabanth Kft. aukcióján szerepelt.

Befektetés lehetett a zsidó kereskedő részéről az ingatlan megvásárlása, 1889-ben több ízben találkozhatunk a feladott hirdetésével:

Pesti Hírlap 1889.06.04 (11. évf. 153. sz. 11. o.)

Huszár András nevével 1876-ban találkozunk először, mikor is nejével megvesznek a mai Zuglóban egy telket a Hajtsár (Hajcsár) úton (a mai Nagy Lajos király útja, legkorábbi neve: Marhahajtó út). A közjegyzői irat gazdászként említi, ahogy azt is megtudhatjuk belőle, hogy neje Gries (Grisz) Katalin írástudatlan (HU BFL – VII.184.a – 1876 – 1546). A telekre engedély nélkül húznak fel egy házat.

Házépítésre 1883-ban kértek engedélyt, melyet 1885-ben kaptak meg. A házat 1890-ben adták el 22304 Ft-ért. 1892-ben Huszár már a Vasút u. 62. szám alatt földbirtokos (HU BFL – VII.185 – 1892 – 1788). A Vasút utca 62-63. volt a villa régi címe. Ezért feltételezhetjük, hogy 1891-ben kerülhetett a villa Huszár és neje tulajdonába.

Ebben az évben történt meg az a gimnázium életében először és utoljára, hogy nem a jelenlegi helyén működött (ha működött) az iskola. 1891. szeptembertől egész decemberig ez a hirdetés jelent meg:

Budapesti Hírlap 1891.10.15 (11. évf. 283. sz. 8. o.)

Mivel a gimnázium a Bartók Béla (Erdősor) utca és a Fő út között fekszik vagy 145 éve, ezért valószínű, hogy ugyan felsőbb engedélyhez jutott Wágner az átköltözést illetően, mégis az iskola nem tudta megkezdeni a működését, több, mint valószínű, mert az új tulajdonos Huszár András ezt megakadályozta. Ha Benedek Gábor szerződést kötött a terület értékesítésére vagy bérbeadására, akkor a szerződés valami oknál fogva kútba eshetett. Márpedig nem szoktak elköltöztetni egy gimnáziumot, hogy bizonytalan az új ingatlan sorsa, vagy nem ismertek a birtokbavételi körülmények. Persze ez csak feltevés a részemről. Ugyanakkor milyen érdekes, hogy már akkor felmerült az ingatlan intézetnek való alkalmassága.

A Javítóintézet 1889.11.05-én kezdte meg a működését a Sín u. 24-ben. Ekkor nevezeték ki az élére özv. turchánkai és kralovai Jónás Józsefné Turcsányi Emíliát. A telket az állam Bossányi Lászlótól vásárolta meg. A főépület jelenleg is áll, lakóházként funkcionál, a melléképületek már nem állnak, a telek is felosztásra került azóta. 1899.03.15-én költözik az intézet a Pozsony utcába, az építkezés ott 1904-ig tartott. Akkor készült el a díszes pergola, a kápolna és a bentlakó lányok elhelyezését szolgáló épületek. Huszárék cserébe megkapták a Sín u. 24. sz. alatti ingatlant.

Képeslap-gyűjteményemből: Üdvözlet Rákospalotáról – Vasút utca, a Leányjavító főbejárata – 1908

Huszáréknak egy lányuk, Mária, és két fiuk Pál András és József született. Mária 1898-ban hozzáment az igazgatónő fiához, Jónás Emilhez. Emil apja Dévaványán volt jegyző, Emil 1920-23 között a nagyközség utolsó bírája volt. Még abban az évben Huszáréktól ajándékba kapták (nagy valószínűséggel hozományként) a Sín u. 24 alatti ingatlant, majd létrejött az állammal az ingatlancsere (HU BFL – VII.203 – 1899 – 0146). Pál Frecska Lídiát, Frecska Dániel vendéglős lányát vette el szintén 1898-ban (saját vendéglője az akkor Bem u. 14-ben volt). József pedig beházasodott a Liva (Liwa) családba, az Apor utcába. Liwa Emmát vette el 1899-ben.

A mai Sín u. 24. a kép közepén lévő 1 emeletes épület, amely előtt ma elhalad az akkor még nem kiépült Sín(akkori nevén Mária) utca. Az 1883-as térképen látszik, hogy díszkert vette körül az épületeket. Bossányi László a korábbi Felbermayer ponyvagyár ingatlanához az özvegy Brandstetter Franciska új férjétől Beniczky Károlytól juthatott hozzá 1879-ben, annak végrehajtása során. Az épület 1865 körül épülhetett.

A Magyar Állam 1898 óta tulajdonosa az ingatlannak és az intézménynek, melyet már többször átneveztek, sőt internálótábor is volt falain belül a Tanácsköztársaság ideje alatt.

Az elmúlt nagyjából 175 évben tehát gróf, püspök, ékszerész, gazdász és az állam volt a villa tulajdonosa.

Az URAK, akik felavatták a Fradi-pályát

A palotaiak “mindenhol” ott voltak. Hogy-hogy nem ők voltak az elsők, akik a Fradi pálya gyepén rúghatták a bőrt:

Forrás: Nagy Béla: 75 éves a Fradi-pálya. 1911-1986. Mesél az öreg (és az új) stadion (Budapest, 1986) 6. oldal

A legismertebb és legtöbb halálos áldozatot követelő magyarországi merénylet palotai áldozata

1931.09.13-án éjfél után nem sokkal Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, rajta a Bécsbe tartó gyorsvonattal együtt. A palotai Morvay Alajos mozdonyvezetőt hősnek kijáró tisztelettel temették el.

“A mozdonyvezető és a fűtő emlékére nevük, a baleset helyszínének és időpontjának feltüntetésével a 424,004 psz. mozdonyon emléktáblát helyeztek el. Az 1932. február 11-én délután, a Keleti pályaudvaron tartott ünnepség után, a babérgirlandokkal feldíszített gép különvonat élén Biatorbágyra közlekedett. A viadukton lépésben áthaladó szerelvényről – az áldozatok emléke előtt tisztelegve – két koszorút dobtak a mélybe. A baleset egyéves évfordulóján a Mozdonyvezetők Országos Segélyező Egyesülete székházában avatták fel a szerencsétlenül járt mozdonyszemélyzet emléktábláját. Ugyanezen a napon megemlékeztek a két életét vesztett vonatkísérőről is, a Keleti pályaudvar nagy tanácstermében tartott ünnepségen. A 301,001-et később (1937 szeptembere után) újjáépítették, illetve gyakorlatilag új mozdonyt építettek a balesetes gép egy-két alkatrészének felhasználásával. Ennek elkészültekor az emléktáblát erre a gépre szerelték át. A tábla másolatát 1988. szeptember 10-én elhelyezték Morvay Alajos egykori lakóhelyén, a budapesti Mozdonyfűtő utcában lévő ház falán is.”

(Forrás: Bárdos Imre Indóház 2005.09

“A Bécs felé tartó mozdony még sértetlenül áthaladt a robbanóanyag felett, de a második és harmadik kocsi aktiválta a halálos fegyvert. A vágányrész megszakadt, a mozdony, a poggyászkocsi, és további 4 személykocsi a 26 méteres mélységbe zuhantak. A hátralévő szerelvényeket a szerencsén túl a mozdonyvezető mentette meg, akinek hősi halálát igazolta, hogy kezét a fék fogantyúján találták meg: a kisiklást követően egyből fékezni próbálta a járművet. A tragédia egyetlen szerencsésnek mondható mozzanata, hogy a másodpercek töredéke alatt a kötőlánc is elszakadt, így a további szerelvények – ugyan nem maradtak helyükön – a halálos zuhanástól az utasaikkal együtt megmenekültek.”

Forrás: Múlt-Kor 2021.09.13

A legeslegelső hazai vasúti halott

Budapesti Híradó 1845.03.02 (140. szám 146. o.)

A National Geographic folyóiratban jelent meg egy cikk a vasúti “elsőkről”. Sikerült megtalálni a legelső dokumentált vasúti balesetet. Az áldozat egy rákospalotai földmíves lehetett, aki beállt napszámosnak és nem ecsetelt módon elhunyt. Napszúrást nem kaphatott márciusban, akkor inkább fagyási sérülések, tüdőgyulladás jöhet szóba, hacsak rá nem dőlt egy föld- vagy zúzottkő halom…. 1845 nyarára értek el Palotáig a vágánnyal, az első hivatalos próbaút 1845 novemberében volt, Vácig pedig 1846 júliusban lehetett első ízben utazni. Ez az eset valószínűleg a Nyugati és Palota közt meglevő 8 kilométeren történhetett Palota közelében. A haláleseti kifizetés mai értéken durván 1.225.000 Ft-nak felel meg, ami nem is rossz pénz. Pl. ma a Generali Biztosítónál – mely biztosító már 1845-ben is létezett – az 5 szintű utasbiztosításánál a közepes díjtételű termékmódozat esetén a biztosító 1.500.000 forintot fizet baleseti halálra, a két olcsóbbnál pedig semmit sem térít. Tudom ez nem egy precíz összehasonlítás, de mégis képet kaphatunk a 177 éve történtekről. Az elmondható, hogy tényleg korrekt kifizetést biztosítottak a Középponti Vasútnál a balesetet szenvedett és megbetegedett munkásaiknak.

A Fő út 2. és lakói

Azt minden palotai tudja, hogy a Fő út 2.-ben lakott egy évig Babits Mihály, és erről emléktábla is tanúskodik a ház kapuja mellett. Innen járt az újpesti Könyves Kálmán (akkor: Magyar Kir. Áll. Főreál-) Gimnáziumba tanítani. Több olyan személyt is sikerült most azonosítani, akik e házban éltek, íme:

Reich Samu és Miklós, Reich Zsiga és Aladár, továbbá Reich Stefánia

Reich Samu és Schönwald Róza 1880-ban házasodtak össze Palotán (HU BFL – VII.211.a – 1880 – 0489), az akkori címük azonban nem ismert. A legkorábbi adatunk Reichékre az 1898-as Hiteles Cím- és Lakjegyzékből való, Samu a Fő út 2-ben míg Zsiga a Kossuth u. 6-ban volt fűszeres. Az 1896-os palotai csatornázási térképen a Fő út 2. a bejárati kapu irányából nézve egy U alakú földszintes épület volt. Zsigmond “ingatlanos” is volt,

Budapesti Hírlap 1901.06.01 21. évf. 148. sz. 35. o.

Hogy milyen rokoni kapcsolat volt Samu és Zsiga között? Mivel mindkettejük apja Reich József volt, így vélhetően fivérek voltak (főleg, hogy mind a ketten 1847 körül születtek). Samu pozíciót is vállalt, 1902-ben pl. a Rákospalotai Izraelita Ortodox Fiókhitközség képviselője volt. 1906.03.06-án az izraelita kórházban Samu 59 évesen meghalt. Búzafalváról származott (ma Kassamindszent része, ami 10 km-re van Kassától). Zsiga 1917.11.12-én hunyt el 70 évesen, neje Pick Johanna volt. Zsiga fia Aladár 1921-ben vette el az újpesti Singer Arankát. Volt városi képviselő is, neje pedig az Izraelita Nőegylet képviselőjeként tevékenykedett. Aladár egészen a II. világháborúig vitte a Kossuth u. 6. szám alatti boltot mely 1874 óta állt fenn, Auschwitzban halt meg.

Magyar Lloyd 1906.05.05 26. évf. 18. sz. 1. o. – Samu halála utáni árverezés

Visszakanyarodva Samuhoz és a Fő út 2-höz, fia Miklós örökölt. Itt született Palotán 1884.11.05-én (bejegyzése az újpesti zsidó anyakönyvben található). 1910.03.26-án Palotán vette el Király Stefániát, Király (Kőnig) Gyula és Wald Leontin lányát. Ez azt is jelenti, hogy Dr. Erdődi Ármin tanár pont azért kapott a Fő út 2-ben “menedékjogot”, mert Stefi a rokona volt. A Király-Wald szülők Imre fia 1917-ben Freudenfeld Fridát veszi el, lányuk Ilona Gutmann Richárdhoz megy hozzá 1918.12.01-jén. Mindkét pár a Fő út 2-ben lel otthonra. Mindezekből kitalálható, hogy a zivataros években mennyire összetartottak a rokonok és hogyan segítették egymást. Miklós és neje, Stefánia a II. világháborúban eltűntek, csak 1963-ban nyilvánították halottá őket Dózsa György út 2 szám alatti lakosként (XV. ker. halotti anyakönyv 1964.11.04 és 12) visszamenőlegesen 1944.08.15-i dátummal. Miklós 1924-től értékpapír-kereskedésbe fogott, telefonszáma: Rákospalota 28 volt. Miklóséknak egy fia ismert, az 1911.02.26-án született Endre. Ő miután nem vették fel az orvostudományi egyetemre Olaszországba ment és Milánóban végezte el az egyetemet. Kalandos életét az Orvosi Hetilap 1980.06.15-i (121. évf. 24. sz. 2459. o.) számában olvashatjuk:

Sok könyve jelent meg, többek közt a fenti Egykori Doctori Dissertatiók, a Nagy Magyar Orvosok valamint a Varázsló, Kuruzslók, Szellemidézők című könyvek.

És akkor még egy rokon: Reich Sarolta, aki korábban Róna Ignác neje volt, és aki az 1905-ben Kanitz Fülöp örököseivel szembeni követelését eladta csepeli Weiss Manfrédnak (HU BFL – VII.193.a – 1905 – 0666) szintén itt lakott. 1907.06.02-án hozzáment a 8 évvel fiatalabb Uborka Mihály kereskedőhöz a Tavasz utcába. Uborka volt az egyik tanú Reich Miklós esküvőjén 3 év múlva. Róth Ignác abonyi kereskedő 1903-ban magyarosított Rónára, 1893.06.28-án vette el a palotai születésű Saroltát itt Palotán, az újpesti rabbi adta össze őket. Elképzelhető, hogy Sámuel első házasságából levő lánya volt Sarolta. Róna (Róth) Ignác egyébként a Kossuth u. 2. (Fő út 1.) szám alatti boltot vitte (ami ma is “sarki fűszeres”), 1904.01.19-én hunyt el.

A Reich család tehát legalább 1898-1944 között a Fő út 2 címen élt. Véleményem szerint az önkormányzati értéklapon szereplő 1905-ös dátumnál később, 1908-11 között épülhetett a bérház a régi földszintes helyén, mert 1911-es a törlesztési terve, márpedig azt hitelfelvétkor készítették (HU BFL – VII.222.a – 1911 – 0110)

Dr. Kohn Jakab ügyvéd és fia Ádám László

Váczi Közlöny 1894.03.25 16. évf. 12. sz. 4. o.

1862-ben születhetett. Nejével Neuwirth Gizellával még Vácon házasodtak össze, fiuk (Ádám vezetéknévre magyarosított) László is még itt született 1897.03.15-én. A Budapesti Közlöny 1900.03.06-i száma számol be arról, hogy Kohn Jakab a székhelyét Vácról Rákospalotára tette át. Sok pozíciója volt a községben. Már 1902-ben alapítója Jónás Emillel, Schwarz Adolffal és Bossányi Györggyel a Rákospalota Községi Korona Egyesületet (mint szövetkezetet). Elindította a Rákospalotai Közlönyt is. Jogásza a Rákospalotai Községi Takarékpénztár Rt-nek. Fentebb láthattuk, hogy Kohn volt az eljáró ügyvéd Reich Samu halála után is, ahogy a szintén ismert Feith család vagy akár Vághó Ferenc ügyében is képviselt. 1911-től beszáll a Szikra Műmárványipar Rt.-be is (Eckstein Izidor, Berényi Jenő és Fejér József mellé társnak). Ekkor az ügyvédi kamarában csak ő és Cserba Elemér dr. voltak Rákospalotáról tagok. A harmadik jogász Láday Lóránt volt, aki viszont hirtelen 31 éves korában 1912-ben elhunyt. Ő Pest vármegye tb. főügyésze volt. Az ő hagyatékát is Kohn rendezte, akivel még halála előtt közös irodát nyitott. Láday ekkor már a Fő út 2-ben lakott. Az ügyvédi iroda a 9-es telefonszámon volt elérhető. Mivel 1911-ben még Láday az Erzsébet utcában lakott, így ez is azt támasztja alá, hogy a Fő u. 2-es épület nem sokkal 1911 előtt, vagy az évben épülhetett, hiszen egy ügyvédi iroda mi másért költözött volna a villákkal teli Erzsébet utcából a Fő út sarkára. Csak azért, mert ez egy emeletes ház volt, mely a környéken tiszteletet követelt. Kohn is az Erzsébet utcában lakott, 1914-ből van az első forrásunk, hogy már a Fő út 2. a címe. Ekkor már virilis polgárként volt nyilvántartva. Haláláig már a Fő út 2-ben élt. Neje 1920.08.19-én mindössze 45 évesen halt meg. A Váci Múzeum javára tett egy nagyon komoly adományt neje halálának emlékére. A város Kohntól vette meg azt a telket, amelyen a mai Sződliget utcai iskola fekszik.

Palota-Újpest 1932.04.30 12. évf. 18. sz. 3. o.

Kohn Jakab bizonyíthatóan 1914-32 között lakott a házban. Kohn fia, László 1914-ben még 17 évesen váltott nevet (BM. 47277/1914), majd 1925-ben a Ferencvárosban házasodott, statisztikus, majd újságíró lett. 1928-32 között a Pesti Naplónál volt, majd a Népszava és a Népakarat munkatársa lett. A II. vh. után a Szocializmus majd a Gazdaság folyóiratoknál volt, majd 1948-61 között a Népszava külpolitikai rovatvezetője volt. 1976-ban hunyt el, Farkasréten van eltemetve. Ádám Lászlóról is elmondható tehát, hogy erőteljesen kötődött a baloldalhoz. Több művet is írt:

Könyves Tóth Péter tizenkét találkozása a Nővel – novella 1926

  • Szocializmus és a kisparasztság (Szocializmus, 1947)
  • Új újítómozgalom és a műszaki fejlesztési terv kölcsönhatása (Többtermelés, 1951)
  • Mibe kerül? Fogyasztói árpolitikánkról (Budapest, 1964)
  • Miből élünk? A nemzeti jövedelem termeléséről és felhasználásáról (Budapest, 1965)

Dr. Erdődi Áron Ármin tanár, filatélista

1868.03.26-án született Kassán. Wald Kálmán és Friedmann Leonóra gyermeke, izraelita vallású. Névváltoztatását a BM. 47245-89 sz. rendeletével engedélyezte számára 1889-ben. 1895-ben már gyakorló tanár a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában (ez a mai ELTE Trefort Ágost Gyakorló Gimnázium), latint tanított. Bölcsészdoktori címet szerez. 1896-ban a Magyar Pedagógiai Társaság tagja lett. 1896-ban a mai Szlovákia területén fekvő Vágújhelyi Izraelita Reálgimnáziumba helyezik, ahol magyart és németet tanít. 1897-ben már tagja a Magyar Philológiai Társaságnak. 1898-ban már történelmet és szépírást is tanít, vezető tanárrá nevezik ki. 1900-ban már földrajzot is tanít. 1904-ben a Budapesti Naplóból értesülünk, hogy a Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének a tagja. 1905-től állami és rendes tanár kinevezést kapott. 1909-ben igazgatóhelyettes már. 1910-ben Az Újság arról cikkezik, hogy tagnak jelentkezett a már említett Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körébe, ezek szerint korábbi tagsága csak ideiglenes lehetett, vagy nem lett állandó tag. 1913 tavaszán sokat betegeskedett. Vágújhelyen született az öt gyermeke (Endre, László). A világháború miatt menekült státuszú tanár lett. 1919-ben már Budapesten találjuk. 1919. február 17-én felesége Faktor Hermina 42 évesen elhunyt, Farkasréten temették el. Az év 07.22-én Endre fiát villamos gázolta el, a sors furcsa fintoraként a Hermina úton. Részt vett a tanácsköztársasági szervezkedésekben ezért 1919 őszén 4 másik tanárral együtt eltávolítására került sor, ekkor a V. kerületi Magyar Királyi Állami Berzsenyi Főgimnáziumban tanított (ez a mai Berzsenyi Gimnázium). Abban a büntetőügyben volt vádlott, amiben többek közt Dr. Gorzó Nándor is (HU BFL – VII.18.d – 13/1876 – 1920) is – aki akkor rozsnyói tanár volt és – aki szintén Palotán “kötött ki”. 1919.12.11-én a VI. kerületben elveszi Weit Ilonát, ekkor már a Fő út 2-es címet adja meg lakásaként. 1920 nyarán elfogatóparancs volt ellene a szervezkedésben való részvétele miatt. Örökre eltiltották a tanítástól, otthoni óraadásból élt meg.

Palotán beleveti magát a filatéliába, mely ekkor már nyilván megélhetést is biztosított a számára, 1927-től már nyugdíjat kapott. 1931-ben még szerepel a PPSK vármegye általános ismertetője és címtárában, az évben költözött el a V. ker. Csáky (a mai XIII. Hegedűs Gyula) u. 3-ba. 1944.03.11-én hunyt el, akkor már a II. ker. Olasz (Szilágyi Erzsébet) fasor 3-ban élt. Erdődi tanár úr tehát 1919-1931 között élt az épületben.

Elismert filatélista volt. előadóként, szerzőként is jelen volt a honi bélyeggyűjtésben:

Philatélia 1924.02.01 10. évf. 2. sz. melléklet 3. o.

Budapesti Hírlap 1925.03.08 45. évf. 55. sz. 23. o.

Az Újság 1927.05.01 3. évf. 98. sz. 46. o.

Jakó János: Az 1931-es Budapest-Nyíregyháza-Budapest légipostajárat első napjának néhány filatéliai emléke – a filatelisták mikor egyedi bélyegzéseket szerettek volna szerezni, akkor kollégának, vagy maguknak adta fel levelet.

Munkái:

  • Az 1871-1920. kiadású magyar postabélyegek árjelző kézikönyve, megjelent: 1923
  • A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve különös tekintettel a vízjelekre, fogazásra és színkülönbségekre, megjelent: 1925
  • A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve : 2. pótlófüzet, megjelent: 1928

Összefoglalva: a korábbi épület, a telek, majd a bérház ismert tulajdonosai és lakói – Babitsot leszámítva – a II. világháborúig zsidó vallásúak voltak (az “egyszerű” bérlők az ismeretlenség homályába vesznek sajnos) és a házból a ’20-30-as években áradhatott a baloldali és szocialista világnézet.

Az épületen van egy köztéri óra, melynek ismerhető a felszerelési dátuma is:

Esti Budapest 1955.04.18 4. évf. 90. sz. 5. o.

A földszinti üzlethelyiség(ek)ben volt tehát Reich-féle fűszerkereskedés, Csizmadi István vendéglője kb. 1925-32 között (később a 8. szám alá költözött át), a II. vh. idején pedig Magyaródy Ede asztalosüzeme működött itt pár évet. 1949-től már KÖZÉRT vállalat fűszerfiókja volt. Legújabban pedig hentesüzlet.

Mielőtt felépült volna az emeletes épület a telek nem másé, mint Tóth István bíróé volt. Legalábbis az 1883-as térképhez készült birtokrész felvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint. És ez nem meglepő hiszen a községháza a templom helyén volt átellenben és mert nagyapja is korábban az Árpád u 11-ben lakott (a Fő út 2, az Árpád u. 1. szám is egyben).

Volenszky Gyula tanár úr

Ráleltem a Volenszky családra az alábbi kép megvásárlásával. A képen egy néni, tán gimnazista unokája és egy kutya látható. A kép hátuljára rávezetve: Volenszky Gyuláné Mancika és S….. 1959, Rákospalota, Bethlen Gábor u. 124.

Volenszky Gyula tanár úr 1927-től élete végig (50 éven át) ebben a házban élt Rákospalotán. 1977.09.09-én hunyt el, a Megyeri úti temetőben nyugszik.

Aranydiplomáját 1974-ben kapta:

Az ELTE Természettudományi karának ülései 1974.07.17 5. o.

A diploma megszerzését követően 1918-1919-ben az VI. ker. Állami Főreálgimnázium tanára volt. 1920-1921-ben a kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban, 1922-ben a VII. ker. Kőrösi Csoma Főreáliskolában oktatott. 1923-1924-ben a kőbányai Szent László Gimnáziumban, 1925-től a VII. kerületi Madách Gimnáziumban tanított egészen nyugdíjazásáig. 1927-ig a VII. ker. Tábornok u. 3 alatt lakott szüleivel.

1927.06.17-én a VII. kerületben vette el a palotai születésű és a Bethlen G. u. 124. alatt lakó r. kat. Dallos Margit (Mancika) székesfővárosi tanítónőt. Apja id. Volenszky Gyula (1868-1924) tanár és iskolaigazgató volt, szintén sok helyen megfordult pályája során, többek közt Tordán is, ahol az ifjabbik Gyula 1892.05.21-én megszületett, neje Burger Irén volt. Két fivére volt, a 18-évesen 1911 elhunyt Tibor és Béla.

Az alábbi írás Handi Pétertől a Ponticulus Hungaricus internetes folyóiratban (XIV. évf. 2. szám – 2010. február) jelent meg (eredetije pedig a Liget folyóirat 2005/9 számában).

A Volenszki-epizód
Handi Péter

Gondolom, egy tanár hamar észreveszi, hogy osztályában ki közömbös tantárgya iránt. Az én matematikatanáromnak, a legendás Volenszki Gyulának meg igazán könnyű dolga volt. Az ötvenes éveket tapostuk mindketten a Madách Gimnáziumban, s ez a bizalmas többes szám volt az egyetlen, ami közös nevezőre hozott bennünket – hogy legalább itt matematikailag fejezzem ki magam. Alkati idegenkedésemet a fontos tantárgytól fokozta Volenszki tanár úr bemutatkozása az első órán: „Nálam nem lesz nehéz jó osztályzatot szerezni – kezdte jellegzetesen lassú, szaggatott beszédmodorában –, egyest az kap, aki nincs jelen. Kettest, aki jól felel. Hármast, aki úgy tudja a számtant, mint én. Négyest, aki jobban tudja, mint én. Ötöst pedig, aki a Muki kutyámnak csontot hoz”.

A különösen felépített érdemrendszer zseniális csavarja éppen a kiváló ötös osztályzat elérésének csapdája volt: míg a matematika fortélyait elsajátíthatta a tanuló, csontot aligha szerezhetett azokban az időkben, mivel az szorosan a húshoz, azaz annak krónikus hiányához tartozott. Nem sok esélyem volt a tanár úrnál. Egy alkalommal, amikor megsemmisítően rossz feleletem után a táblától a helyemre küldött, a következőképpen értékelte szereplésemet: „maga még egyest sem érdemel… jelenlétét egy zöld nullával osztályozom”.

Mindebből látható, hogy az inkriminált tantárgy és közöttem mély szakadék tátongott. De vajon mit rejtegetett a szakadék mélysége? Talán az általános érdeklődés hiányát? Korántsem. Az érdeklődés éppenséggel nagy lángnyelvekkel lobogott, csak éppen nem a matematika irányában. Színház. Filmek. A művészi alkotás fortélyai. Könyvek mágiája. A humán tantárgyak foglya voltam, és fatalista nemtörődömséggel viseltettem az oktatás egyéb területei iránt. Az is különös, hogy az ötvenes évek szelektált és pártirányított, szűkre szabott kultúra-adagolása egyáltalán betölthette, idealizálhatta egy érettségi előtt álló diák eszmevilágát, szépség-szomját. De azt tette. A bukás következményeit vakon elvetve, az unalom látványos demonstrálásával ültem a matematikaórán, a délutánokat és estéket matinék, vetítések, múzeumok és könyvtárak részegítő légkörében töltve. Az anyám által kissé könnyelműen folyósított zsebpénzem elegendő volt az államilag vaskosan dotált kultúrintézmények látogatásához. És mondom: más nem érdekelt.

Így arról sem volt tiszta képem, hogy tulajdonképpen mi folyik az „életben”, a társadalomban. Az egyik matematikaórán, amikor érdektelenségem tűrhetetlenné vált, Volenszki tanár úr megszakította magyarázatát, és aprózó léptekkel padomhoz jött. Megállt előttem, felém hajolt úgy, hogy arca jóformán az enyémbe ütközött. Fakó bajusza és bozontos szemöldöke szinte elfehéredett a bőrét elöntő vörös indulattól, s ahogy megindult belőle a szó, azaz a kezdetben visszafojtott sziszegés, amely fokozatosan hörgésszerű, szaggatott modulációkba váltott, alig visszatartható nevethetnékre ingerelt. „Maga … maga itt ül a jól fűtött tanteremben, lopja a napot – sziszegte –, jó meleg ruhában, fittyet hány a tananyagra, azt hiszi, hogy minden rendben van, táplálják, addig…” Ekkor a sziszegés ordítássá vált, „addig… tudja, mit csinál az én kitüntetett diákom?!” Öklével lecsapott előttem a padra: „követ tör!”…

Dióhéjban így értesültem Recskről. A kitelepítésekről. Az élet valódi menetéről. A korról. Azután jobban figyeltem.

Könnyen lehet, hogy mivel az 50-es évek elejére emlékszik vissza a szerző, így a képen látható kutya nem más, mint Muki.

A Madách Gimnázium 1977 óta ítéli oda az özvegy által létrehozott Volenszky Gyula-díjat a legjobb (két) matematikából érettségizőnek.

Sajnos a tanár úrról nem találtam képet, még a gimnáziumi tablóképek sem elérhetőek.

És hogy ki volt a Volenszky tanár úr leghíresebb tanítványa? Íme:

Magyar Hírlap 2003.01.03 36. évf. 2. sz. 17. o.

Erzsébetváros 2016.04.21 25. évf. 4. sz. 16. o.

És végül egy kis humor. A Rákospalota Anno Képei facebook csoportból Békési Tamás hívta fel a figyelmem Koltai Róbert 1991-es kabaréjára. Egy 2020-as Blikk interjúban Koltai elárulta, hogy a Madáchba járt és hogy hadilábon állt a matekkal. Így teljesen világos, hogy a parodizált matematikatanár nem más mint Volenszky. A számunkra érdekes részlet 6:30-nál kezdődik.

Franzenau Ágoston mineralógus

Ismét egy olyan emberről emlékeznék meg, aki a Sződliget utcában lakott. Franzenau Ágoston Kolozsvárott született 1856.09.02-án, a ’70-es években került fel Pestre a IV. kerületi főreáliskolába. Onnan a Műegyetemre ment gépésznek tanulni. 1877-ben tanársegéd lett az egyetemen, 1883-tól pedig a Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályára került. 1892.05.02-án elvette Németh Teréziát (a józsefvárosi rk. plébánia anyakönyve szerint Katalint. Ekkor a Stáció u. 32-ben élt). Saját gyerekük nem volt, sógora árva kislányát nevelték fel, akit 1911-ben jegyzett el Bakos Jenő palotai polgári iskolai tanító. Az Akadémia levelező tagja lett 1898-ban. Ekkortájt a VIII. ker. Rökk Szilárd u. 41-ben élt. 1904-ben viszont már itt él a család Palotán, édesanyja Zehentmayer Emília azévben hunyt el, ekkor a Batthyány u. 12-ben laktak. 1912-ben már az Erzsébet u. 2-ben lakik. Itt is hal meg 1919.11.19-én.

Dr. Franzenau Ágoston paleontológus, mineralógus , az MNM ásványtani- és őslénytani osztályának igazgatója, akadémikus (Forrás: Wikipédia)

Még szűkebb pátriájáról is jelentetett meg tanulmányt a Földtani Közlöny 40. kötetében: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, Rákospalotán (1910)

Az OSZK Palkát- és Kisnyomtatvány-tárában található halotti értesítője.

Franzenau Ágoston a rákospalotai temetőben nyugszik. Bakosék a ’30-as években a Mária (Sín) u 41-ben éltek.

Kozmata Ferenc fényképész palotai ingatlanjai

Kozmata Ferenc a kor fényképész zsenije volt, Erdélyi Mórral, Klösz Györggyel, Goszleth Istvánnal lehetett egy lapon említeni. Piperkőc, cilinderes figura volt, aki a 3 emeletes háza legfelső emeletén fényképezte a kor nagyjait. Sokra vitte, mégis vagyonát elvesztette még 1902-es halála előtt. Azt rebesgetik, hogy szegényházban és megőrülve hunyt el, a halotti ak. bejegyzés ezt nem támasztja alá, igaz nem is zárja ki.

1871-ben készült portréja, Forrás: Fotómúzeum

Gyászjelentése az OSZK Plakát- és Kisnyomtatvány-tárából

Kincses Károly írt egy rövid életrajzot Kozmatáról a Fotó (1990.11.01, 37. évf. 11-12 sz. 496. o.) c. havilapban. Szerinte 1846-ban született gazdag családban. Megtaláltam a házassági anyakönyvi kivonatát, amiben 41 évesnek titulálják és pesti születésűnek, ezek szerint 1841-ben született. Egyetlen Kozmata családot sem ismernek az anyakönyvek az övén kívül a jelenleg rendelkezésre álló indexált anyakönyvi nyilvántartásokban. Kincses említi, hogy Kozmata Aradon nyitott fényképész műtermet Auerbach Miksával 1863-ban. Egy pesti fényképész, aki épp felszabadult (mert hogy 1861-től a Borsos és Doctornál volt Pesten segéd) miért is menne Aradra szerencsét próbálni, amikor Pest nagyságrendekkel több lehetőséget kínál? Hát azért, mert oda kötik a családi kötelékek. Ezt erősíti szintén a Fotó (1957.11.01 4. évf. 7. sz. 260. o.) havilapban megjelent dr. Fejős Imre-írás, melyben Kozmatát aradinak titulálja.

A szentistvánvárosi (lipótvárosi) rk. plébánia házassági anyakönyvi bejegyzése 1868.02.24

A neje aradi születésű, mint látjuk. Testvére Kozmata József szintén fényképész lett, Braila városában működtetett műtermet, mielőtt Pestre jött volna. Nem sokkal tehát házassága előtt jött vissza Pestre és a Harmincad utca 1-ben Doctorral átvette Schäffer és Réty műtermét. Innen költözött a Kristóf tér 3. ill. 4 .szám alá 1873 előtt. 1875-ben udvari fényképész. 1883 végén vette meg a Sebestyén tér 4. sz. alatti műtermet a Zöldfa u. sarkán.

Gyermekei: Heléna Karolina (Ilona) (1869-1910), fia Jenő József – aki vegyész lett -(1869-1894) és Margit Teréz (1873-1959), neje 1920-ban hunyt el.

Több vállalkozásba is belevágott, több műtermet is működtetett, de rövid életűek voltak a társulásai. A saját műtermében volt, hogy húszan is dolgoztak, sokat adott magára és a külsőségekre. Fehér kesztyűben, frakkban fogadta a vendégeket a pompával berendezett szalonban, volt, hogy havi 10 cilindert is vett magának. 1888-ban megkapta a Ferenc József-lovagkeresztet. A bevétel nem csak a fotózásból származott, hanem a képek sokszorosításából, tömegárusításából is. 1892-ben Szegeden nyit műtermet, valószínű ez lett a veszte, mert 1894 év végén már az ingóságait árverezik a Zöldfa utcai otthonában. 1895-ben eladni kényszerül a házát 48 ezer forintért. Az is igaz, hogy a lányai hozományaira is kellett pénzt felmutatnia (1893-ban és 1895-ben). 1898-ban még próbálkozik egy társulással (Ratzenberger Ágostonnal) a Kossuth Lajos u 12-ben, 1899-ben az Erzsébet tér 18. szám alatt várja a fényképeszkedni vágyókat. Szerintem pont akkor nőtte ki magát ő maga és a műterme, amikor már fordulat állt be a fényképészet és annak elterjedése terén is és már tömegcikké vált a fénykép, a képeslap és az ő 20-25 évvel korábbi cilinderes hajbókolása már nem vonzotta az elitet, sok jó szakember működött már ekkor. Eljárhatott felette az idő.

És akkor lássuk, hogy miért is írtam ezt a bejegyzést:

Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai 1883-ból (S 79-No.609/3.) – A Villasor akkori felső (a vasútállomástól távolabb eső) vége. Az utca azon szakaszán már felépült egy villa, az azelőtti telken pedig az olvasható: “Kozmata Ferenc rpalotai lakos”

Az 1883-as palotai térképen a Villasor vége felé (akkor fordított számozás volt, a Brunovszky vendéglőtől kezdődött a sorszámozás 1-től egymás után) az egy szem felépült villa mellett van Kozmata telke. Ami még érdekesebb, hogy ő ekkor már palotai lakos. A térképre felrajzolt ház a mai Vécsey Károly utca 88. Kozmata telke pedig hosszában azóta megosztásra került, a mai 90-92-es számú házak fekszenek rajta.

Hogy palotai lakos volt, az annyit tesz, hogy rendelkezett egy másik házzal a községben, ahol azért – ha nem is életvitel szerűen, de – lakott, és tudjuk, hogy a pestiek leginkább nyaranként laktak Palotán. Előkerült a Fővárosi Levéltár HU BFL – VII.151 – 1893 – 0266 jelzetű közjegyzői okirata, melyben 1893-ban Kozmata és neje eladja a Sándor u. 8. szám alatti villáját egy újpesti tisztviselőnek 3000 forintért. Ez már az az időszak, amikor Kozmata anyagilag bajba került, így vélhetően nem csak a nyári lakát, de azt az üres telket is értékesítenie kellett. A Sándor utca a mai Lukácsi (sic!) Sándor utca.

A ház pontos helyének meghatározása már nehéz ügy, mert a mai Lukácsi S. u. – Sín u. – Fő út – Sződliget u. terület korábban egyetlen telek volt (kiegészülve még a Lukácsi és a mai Sződliget u. iskola telke közti területtel), a mai utcaszerkezethez nem illeszkedő épületekkel, ráadásul a Lukácsi S. u. ellentétben a környéki palotai utcákkal fordított számozást kapott. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a kelet-nyugati tájolású palotai utcák nagy részének az északi oldala a páros, míg a déli oldala a páratlan. A Lukácsiban ez fordítva van. Ugyanilyen fordított számozású Ófaluban a Juhos, Kossuth, Aporháza, Anyácska utca is, de ilyen a Szentmihályi út is, illetve a kertvárosi Csákó, Győztes, Ferenczi S., Győzelem utca. A történelem így hozta, a logika, a szabályok következetes betartása nem mindig játszottak szerepet.

A 1883-as térképre pirossal berajzoltam a Sín utca azóta kiépült részét, kékkel az egyes telkeket, feketével megszámoztam a mai számozás szerint az akkor már álló házakat.

A Rákospalotai Helytörténeti Gyűjtemény 1896-os csatornázási rajzán a telekhatárok és a házak szintén szerepelnek, a Sín utca Lukácsi S. u. alatti része már fel van tüntetve.

Az 1893-as eladás tehát a két térkép készülte között történt, a térképek mindkét esetben ugyanazt az ingatlantömeget mutatják. Palotán a Fő úttól indulnak a számozások, Mivel attól nyugatra vagyunk így jobbról balra növekvő házszámokkal kellene találkoznunk. A környéken azonban ez alól is van kivétel, a Morzsa utca ellenkező számozású. Ha a jelenlegi számozási rend volt életben az utcában 130 éve is, akkor a mai Lukácsi S. u. 8 helyén állt az a vasútállomás felé, nyugatra tájolt villa, aminek akkora telke volt, hogy magában foglalta a Lukácsi S. u. 8. és 10., a Sín u. 35 és 37. továbbá az Állomás köz 2. telkeket. Sajnos a közjegyzői okiratban szerepelő 478-as helyrajzi szám nem beazonosítható, mert az 1883-as térképen 529-es a mai Lukácsi S. u. 8., 1928-ban pedig már 1308-as számon futott. Elképzelhető, hogy mikor Kozmatáék eladták, a közjegyzőnek a saját adásvételijüket bemutatva igazolták a tulajdonjogot és amikor ők vették a villát, akkor még a 478-as sorszámon volt a ház nyilvántartva. (Ahogy nőtt Palota és épületek a házak újra és újra átszámozták őket, hogy az új házaknak is legyen száma.) Ezt a feltételezést igazolja az alábbi árverési értesítés is:

Budapesti Közlöny 1880.07.09 (14. évf. 155. sz. 5197. o.) – 2 évre rá is árverezés alá került ugyanez a 3 ingatlan, akkor már 5000 forintot értek. A 476-os telken állt a 450-es sorszámú ház.

Ezek a telkek a közvetlen szomszédjai a keresett Kozmata teleknek és így az is tudható, hogy 1880-83 között történt az időközi telekátszámozás is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 111. o. – A Kerti Gazdaság c. folyóiratban 1858-ban megjelent skiccelt térkép. Rajta a két, az utcához képest “ferdén” álló ház (fekete téglalapok) is szerepel, melyek az 1883-as térképen a Lukácsi u. 4-es telken állnak.

A kertészeti rajz alapján Lukácsyné a Lukácsi u. 2-es, illetve 8-as sarki telkekkel rendelkezett. Vélhetően a 8-as szám alatti telek került korábban már továbbosztásra (ahogy az a mai valóságnak is megfelel és fentebb leírtam, hogy ma 5 telket számolhatunk meg a helyén. Ugyanakkor nem jutottunk a megfejtésben előrébb, hisz nincs adat rá, hogy Kozmata kitől jutott a telkéhez.

Rákospalotai Mária utca–Horthy Miklós út és Lukácsi Sándor utca által határolt terület szabályozási terve (BFL XV.17.d.322a/229) – kb. 1935-ös rajz lehet

1935-re már kialakult a mai utcakép és gyakorlatilag a ma is látható házak szerepelnek a rajzon.

Egyelőre a kutatás nem hozott tehát eredményt, több forrásra lenne szükség, hogy tisztázni lehessen, mely épület kié volt. A területen sok ismert ember fordult meg tulajdonosként, így nem csak Kozmata kapcsán lenne jó, ha a terület korai sorsa tisztázódna.

Ami tehát biztos, hogy 1883 előtt már a Sándor utcában megvolt Kozmatáék villája (és nincs kizárva, hogy Lukácsynétól jutottak hozzá), majd megvették a telket a Villasoron. Ott sosem építkeztek, maradt üres a telek. Vélelmezhető, hogy 1893-adták el mind a két ingatlanjukat. Azt gondolom, hogy Kozmata lejárhatott a 3 gyermekével Palotára pihenni a nyári időszakban és nem csak azért vették a villát, hogy kiadják. Kiadni való lakást, villát, házat bárhol vehetett volna Pesten. Ide pihenni járt mindenki a XIX. században.