A Wágner Manó gimnázium legkorábbi épületeinek azonosítása

Azt gondoltam, hogy mivel már nem igen vannak olyan öregdiákok, akik emlékezhetnek az 1934 előtti évekre – ami a gimnáziumot és annak környezetét illeti – itt az idő még inkább tisztázni, hogy melyik épületek voltak azok, amelyeket előszeretettel fotóztak és kerültek képeslapokra még az 1900-1920-as években, mely épületek épültek a legkorábban.

Az 1847-es községi térképen a mai vasút és a Széchenyi tér közötti részen három bejegyzést tettek utólag. Berajzolták az 1850-es években a vasút melletti hutirai Lukácsy Sándor-féle telket, amin a kertészeti egylet működött (mai Sín-Sződliget-Lukácsi S. u. által határolt terület), berajzolták a Fő út déli oldalára szánt háztelkeket, illetve szerepel szintén „Hutiray” nevén a Szabóéknak később átengedett telek:

Az alapító Dr. Szabó Alajos fia, Géza 1879-ben hutirai Lukácsy Gizellát vette feleségül, így került a későbbiekben Lukácsy Sándor földje – a mai Bartók és a Fő utca közötti terület – Szabóékhoz (hogy ez hozomány, adásvétel, vagy más jogcímen bonyolódott, arról sajnos nincs információm).

Az 1860-as községi térkép, jelölve rajta a család tulajdonában álló terület. Az is látható, hogy a Fő út déli oldala 10-12 év alatt szépen kiépült:

Dr. Szabó Alajos 1869 előtt jutott hozzá palotai nyáron használt villájához, mert ekkor már az állatorvos-tudományi intézet hallgatói neve napján Palotán köszöntötték fel (Fővárosi Lapok 1869.06. hó 562. oldal). Biztos, hogy az egyik ismerős ajánlotta a másiknak a Palotán történő letelepedést, vagy nyári lak vásárlást. Pl. Dr. Nádaskay Béla és Dr. Varga Ferenc (kik Szabó nyugdíjazását követően lettek igazgatói az Állat-gyógyintézetnek) vélhetően Szabó javaslatára költözhetett a Villasorra. 1874-ben már Palotán lesz a villájuk kertjében Béla fia öngyilkos, 1879-ben pedig itt halt meg a neje, Sartory Sarolta. Szabó akkor, amikor az igazgatói székből nyugdíjba vonult álmodta meg az tanulókört, majd az iskolát. Ezt vette át veje Wágner Manó 1892-ben, majd az ő fia Aurél. A család tulajdonosként vitte az pénzügyeket, mindig külön igazgató gondoskodott a tanintézetről. Először elemi, majd kisgimnázium, végül főgimnázium lett az iskola, 1915-től az elemi és polgári iskolai részleg fuzionált a községi iskolával.

Az 1883-as községi térkép, jelölve rajta az iskola területe (már a Bartók Béla u. túloldalán levő játszótérrel, valamint látható, hogy időközben megváltak pár felparcellázott telektől is a mai Fő út és Bartók B. utca sarkán):

A „Rákospalota adóközség Káposztás Megyer pusztával, birtokrészleti jegyzőkönyv”, mely a fenti térképhez készült összeírás, tartalmazza azt, hogy a 487-es és 488-as házak és azok telkei voltak Szabóé. Ez 3 házat jelentett tehát, két az utcára merőleges téglalap alakú épületet, illetve még egyet, a középsőt, mely egy hátsó épülettel volt egybeépítve, így L alakot formáztak.

Az 1884-ben kiadott iskolai értesítő címlapján szereplő kép (a ház bal oldala le van kerítve, lehet, hogy a pedellus lakás, de lehet, hogy akár a Szabó Alajosnak fenntartott rész volt):

1905-ös kép az ebédlőről és a verandáról:

Ez pedig már 1895-ös kép (a iskola 3 épület előtt kerítés ill. fakorlát):

Ez a kép szintén az 1895-ös iskolai értesítőből van, amin láthatjuk, hogy az utca túloldalán levő üres telek volt a játszótér:

És a képekből az is kiderül, hogy a földszintes ház, amiben az étkező is volt a verandával, csak középső emeletes épület hátsó része (folytatása) lehetett, mert nem látni az épület mögött másik, magasabb épületet. Az utcára merőleges emeletes épület lehetett az internátus, míg a két utcafronti földszintes épületben folyt az oktatás. A praktikusság mondatja ezt velem, az emeleten a magántanulók, míg a földszinten a rendes tanulók ágyai lehettek nagyobb szobákban. Persze ez egyelőre találgatás.

A 25-ös ház esetén láthatjuk, hogy a ház végében található magas kémény egészen napjainkig megvolt, Aztán valószínűleg mikor elkészülhetett az új iskolaépület a ’30-as években, az internátus emeletét lebontották és a 23-as és 25-ös épületeket az utcafronton összekötötték, így egy U alakú ház alakult ki. A hátsó traktusban levő épületeket a felismerhetetlenségig változtatták az elmúlt 150 év alatt, funkcióhoz igazítva.

A 19/21-es ház viszont szinte az eredeti alakját mutatja, igaz a nyeregtető félnyereg lett (avagy a 21-es épületet még a századelőn átépítették, hogy az internátus felé nézzenek a nyílászárók és a tető se nyúljon túl a telekhatáron.

Ezen a képen pedig jól látszik a hármas egység, ezért s volt a középső épület az emeletes, hogy harmonikus legyen a látvány. A téglakerítés kovácsoltvas elemekkel és a lépcsős piramis oszlopfejek több helyen most is megtalálhatóak Palotán.

Ezen az ábrán pedig összefoglaltam a fentieket, hátha így érthetőbb, hogy mi hol és hogy helyezkedett el 100-150 évvel ezelőtt.

1934-ben aztán megépült a mai „réginek” titulált háromszintes gimnáziumi épület, mely a Bartók Béla utcáról nyíló kertkapun közelíthető meg. 1968-69-ben pedig felépült a legújabb szárny, ami már a Fő út 70. szám alatt várja a tanulókat.

Nincs még egy iskola mely lassan 150 éve egy helyben álljon mégis épületei ilyen szétszórtan, nagy területen helyezkednének el.

Az iskola honlapja innen elérhető: https://dgyg.hu

100 éve kapott városi rangot Rákospalota és 85 éves a Szent István Bélyeggyűjtő Kör

A kiállítás 2023.05.19-21. közt volt látható Rákospalotán a Csokonai Rendezvényházban. A Szent István Bélyeggyűjtő kör és Bencefiné Vaszkó Éva Mabéosz alelnök kedves meghívása nagyon jól esett, próbáltam gyorsan felnőni a profi kiállítókhoz. Kapcsolódva a kiállításhoz a legújabb, az alkalomhoz kapcsolódó szerzeményeimet meg is mutatom:

A kiállításról készült – ahol a paravánokon az én anyagom volt látható – pár képet kölcsön vettem a közösségi médiából:

A Horváth Nagyvendéglő

A vasútállomás menti vendéglők közül ez az egy született Újpesten. A város szó szerinti sarkán állt, ugyanakkor Palotára nézett. Hogy pontosan mikor nyithatott, homály fedi. A Park-vendéglő már évtizedek óta üzemelt, Szikszay szállója is már vagy 10 éve fogadta a vendégeket, mikor Mauritz Gyula az akkori Vasút u. 87-ben (Mai címe: Görgey Artúr u. 99.) megkezdte a vendéglátást. Az első híradás 1890-ből való. Alább az 1883-as Újpest térkép részlete látható, A Kis Posta u. a mai Dobó u. az. V. névtelen utca pedig a mai Szilágyi utca. A Vasút utcán látjuk a lóvasúti vágányt és az utolsó épület volt a vendéglő. Az is látható, hogy a palotai emberekből, a kirándulókból és a vasúton utazókból tartotta fenn magát, mert a környék gyakorlatilag beépítetlen volt. A második térkép 1894-es állapotokat mutat, a környék még mindig igen csak gyéren lakott, de már áll a vendéglő másik (a Vasút utcával párhuzamos) épülete is.

A 2022-es utcaképen jól látszik a vendéglő 3 része: a legkorábban emelt sárga épület, a hozzáépített díszesebb téglahomlokzatú épület, valamint a kertet övező kerítés. A kerthelyiség a mai buszfordulóig tele volt asztalokkal és csodás fákkal. Sok száz fő fért el kényelmesen a zárt térben és a kertben.

Pesti Hírlap 1890.11.06 (12. évf. 305. sz. 7. o.)

Nem tudunk semmi közelebbit Mauritzról sajnos, pár évig üzemeltette a helyet, később a VI. kerületben vitt vendéglőt. Az üzletet a Fótról érkezett Podruzsik Ferenc vette át:

Budapesti Hírlap 1895.05.01 (15. évf. 118. sz. 17. o.)

Az akkori Vasút u. 79-ben lakott családjával, lánya a Wágnerbe járt később. Rejtélyes okból Podruzsik 1902-ben megjelentetett egy hirdetést, hogy átvette a Park-vendéglő üzemeltetését, ami nem lehetséges, mert 1898-1905 közt Bohácsy József vezette azt.

Budapesti Hírlap 1901.05.26 (21. évf. 143. sz. 17. o.)

Budapesti Hírlap 1902.05.25 (22. évf. 141. sz. 17.)

Lehet, hogy próbálkozott, de végül nem igazán ment neki a vendéglő vezetés, mert különben minek akarta volna 1901-ben visszanyerni az emberek bizalmát, rá egy évre meg bátran meghirdetni, hogy ő fogja vezetni a Park-vendéglőt, ami aztán szintén nem teljesült. Ami biztos, hogy a Vasút utcai vendéglőjétől megvált, mert 1904-ban került a vendéglő élére Horváth Imre. Podruzsik Kőbányára ment el borászkodni.

Vendéglősök Lapja 1905.11.20 (21. évf. 22. sz. 6. o.)

Horváth Imre felfuttatta a vendéglőt, 1917-ig vitte azt mikor agyvérzést kapott és 54 évesen meghalt. Olyan jól bejáratott lett a vendéglő, hogy a rá következő üzletvezetők is megtartották a nevet. 1929-től Ádám Józsefé, 1930-1935 között Ifj. Fehér Károlyé a vendéglő, 1936-ban pedig Hózler Gyula vitte egészen 1947-ig. 1924-ben már a házszám 99-re módosult, majd 1929-ben az utcanév változott Horthy Miklósra. 1948-ban megint átkeresztelés jött: Dózsa Györgyre. 1948-ban Hargitai Gyulát jelölik meg tulajdonosnak, lehet Hózler változtatott nevet, de ellenne egy évvel korábban már népbírósági ítélet született, így ez kérdéses. A vendéglő ezután megszűnt, jelenleg társasház az épület, sokáig a kert sarkában egy lángosos üzemelt a 2010-es évek végéig, emlékeztetve mindenkit a valaha volt szebb napokra. A vendéglő nagyjából tehát legfeljebb 60 évet üzemelt. Az alábbiakban a birtokomban levő képeslapokat mutatom be időrendben:

1907-ben feladott lap, a Görgey u. felőli bejárat irányából fotózva a kert
1910 – a kert és a vendéglő főbejárata már a modernebb – kovácsolt vas kerítéssel és kapuval
1912-es feladású lap – a kert és a két épület a Görgey – Szilágyi u. sarkáról fotózva – a kép jóval korábbi lehet, akár 10 évvel is
1910-es évek az bejárat felől fotózva a kerthelyiség
1913 – a kerthelyiség szintén hátulról a Görgey utca felé nézve
1913 – a bejárattól fotózva a kerthelyiség
1917-ben feladott képeslap, a Görgey u. felé néz a fotós a kerthelyiségben
Ez a kép a fenti kép előtt készült 1 perccel. A jobb oldali hölgyről időközben lekerült a kalap.
1935 – Az utca felől a kerthelyiség
Kb. 1936-43 – a kerthelyiség, hátulról fotózva a Görgey u. irányába
118 - Horvátkert - Rákospalota Újpest Vasúti Állomásnál - 1944 - Sárai Fényképsokszorosító
1944 – Itt is a Görgey u. felől látjuk a kertet

Megkerült a villasori Korona Vendéglő

Lőrincz Róbert könyvtáros a Villasor neves lakóiról már írt egy összefoglaló munkát az Újpesti Helytörténeti Értesítőbe két részben (az első itt, a második itt), mely cikk aztán aktualizálva megjelent a Helyem Házam Palotám 2017. évi 4-es számában is. Cikkében számos épületet sorra vett a Villasorról. A Korona vendéglővel akkor nem foglalkozott. Mivel én most érintett lettem az ingatlannal kapcsolatban, így ez jó arra, hogy felrántsam a fátylat erről az épületről, melynek telke szintén helyi védettség alatt áll, ahogy a korábbi többi villasori ingatlan is . Lőrincz a cikkében megjelentetett egy fotót a Varga-villáról, ami a mostani Vécsey K. u. 120-at ábrázolja és most óvodaként funkcionál. A Korona vendéglő a mellette levő telken volt így rajta is van a képen. Rákosi Judit oldalán is jelent megírás a Villasor épületeiről még korábban.

18 – Rákospalota Villasor – cca. 1913-20 – Wágner a Hangszer-Király

A Varga-villa, mellette balra a Korona vendéglő épülete. Ez a mai Vécsey K. u. 118-as társasházi telek hátsó épülete. A tornyocska nincs már meg, a timpanonos veranda is részben beépített. Ez lehetett maga a vendéglő, mellette balra a képen látszik egy fedett kerti rész és egy hosszú vékonyabb épület, amiben az egyes kiadó lakások lehettek.

1875-ös Újpest térkép részlete a Villasorról (MNL OL S_82_-_No._221/1-16.)a számunka érdekes résszel. A képeslapon levő Varga-villa és mellette a Szikszay-nyaraló ill. a későbbi Korona-vendéglő:

Pirossal jelöltem a Varga-villa épületét, kékkel pedig a két Szikszay-nyaraló / Korona vendéglő épületet mellette. A falszomszéd épület lehetett a vendéglő és a másik a szálló talán. (Persze lehet, hogy fordítva volt, az alacsony épület volt a fedett kerthelyiség és konyha, míg a nagy tornácos tornyos villa a szálló…) Sárga vonallal bejelöltem, hogy azóta hogy lett felosztva a telek. A hátsó traktus telke a mai Lahner György u. 35 és 35/a. A Villasor 4-5 címből 1922-től Vécsey Károly u. 118. lett, amit szintén felosztottak 118/a-ra és 118/b-re. A sárga téglalap a 118/b telekre épült újabb épület. Ez az újabb épület az 1938-as térképen még nincs rajta, egyelőre azt feltételezem, hogy az 1950-es években épülhetett.

Mivel Károlyi gróf valamikor 1869 körül kínálta eladásra a Villasor telkeit (amikor már lehetett sejteni, hogy erre fog jönni a palotai lóvasút), így rá pár évre emelhették mindkét telken a villákat.

A Villasoron illusztris emberek vettek telket és építkeztek. A Brunovszky telke Jellinek Móré volt, a mai Vécsey u. 122-es telek Bayer Karolináé, a 120-as Varga Ferencé, a 118-as pedig Szikszay Ferencé. No de ki is volt Szikszay Ferenc?

Szikszay bérelte ki 1875-ben a Múzeum körút és az akkor i Kerepesi út (ma Rákóczi út) sarkán álló (és aminek helyén ma az East-West Business Center áll) Nemzeti Színház bérházának első emeletei helyiségeit, ahol megnyitotta a vendéglőjét. Az ország tán legismertebb vendéglője volt majd 25 éven keresztül. A Szikszay volt a XIX: század végi Budapest vendéglő etalonja. Rengeteg híres ember megfordult nála.

A Hon 1876.05.21 (14. évf. 118. sz. 3. o.) számában megjelent hirdetés.

Az 1883-as Palota térképen az 533-as hrsz. alatt a Varga-villa, az 534-es hrsz,-en pedig a két épületből álló Villasor 4-5 telke látható. Alább a térképhez kapcsolódó birtokrészleti jegyzőkönyv ide vonatkozó része:

Fentiekből tehát szinte bizonyosan tudhatjuk, hogy Szikszay vendéglősünknek – akinek volt egy 1875 előtt már működő, a Szőlőlevélhez címezett vendéglője Pesten – elég jól ment a szekér és 1875-ig bezárólag fel tudta építeni ezt a két épületből álló, a mai korban tán apartmanháznak hívható lakot. Az épületeket legalább 1883-ig birtokolta. A következő 10 évről nincs adatom, 1893-ban jelent meg a fenti hirdetés (Budapesti Hírlap 1893.06.18 13. évf. 166. sz. 12. o.). Almásy Lajost fél év múlva új üzletvezető váltotta:

Budapesti Hírlap 1893.12.06 (13. évf. 337. sz. 14. o.)

Budapesti Hírlap 1894.04.29 (14. évf. 118. sz. 14. o.)

Budapesti Hírlap 1896.05.24 (16. évf. 143. sz. 14. o.)

Vendéglősők Lapja 1900.05.20 (16. évf. 10. sz. 4. o.)

1900-ban tehát Blitzner helyére újabb vezető érkezett, Feldmann József.

Magyarország 1900.06.17 (7. évf. 164. sz. 16. o.)

1901 után már nincs hír a Koronáról. Lehet sosem volt elég rentábilis. Jött megint tíz év, amiről nincs infónk. Ezután több ízben az eladásával kapcsolatos hirdetéseket találunk.

Pesti Hírlap 1907.11.16 (29. évf. 272. sz. 27. )

Pesti Hírlap 1910.03.10 (32. évf. 58. sz. 27.)

1911-ben 8 lakásos villaként hirdették az épületet. Majd kiadásra kínálták, 1914-ben pedig megváltak a vendéglő berendezésétől:

Pesti Hírlap 1912.12.15 (34. évf. 297. sz. 62. o.)

Pesti Hírlap 1914.11.11 (36. évf. 283. sz. 21. o.)

Ekkor már a Hencz-Gyurtsy család lakott a villában, legalább 1928-ig ők lakták a főépületet. Többször próbálták eladni a villát, itt egy 1922-es hirdetésük:

Budapesti Hírlap 1922.02.05 (42. évf. 29. sz. 16. o.)

Ekkor tehát még egyben volt a 118/a és b és a Lahner György utcai telek. 1924-ben 200 millió pengőért kínálták a villát. 1922-ben hunyt el Hencz Béla magánhivatalnok, a neje Gyurtsy Etelka és az örökbefogadott lánya Rozália lakták tovább a házat. A következő hírből már azt tudhatjuk meg, hogy a telek felosztásra került (Pesti Hírlap 1937.08.20 (59. évf. 189. sz. 29. o.)).

A 267 négyszögöles telek a mai 118/b, valamivel kisebb a 118/a telke és a legkisebb méretű a Lahner György utcai telek. Az 1938-as térképen is már azt látjuk, hogy a telket felosztották, sőt a Lahner György u. felőli telek is két részre van osztva már (35 és 35/a):

Újpest Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei város átnézeti térképe (BFL XV.16.f.289/1), 1938

Egy utolsó híradásunk van még 1940-ből, amikor szintén eladásra kínálják a jól jövedelmező villát. Ezután jött a háború és az államosítás, a 118/b telkére pedig az 1950-es években épülhetett fel az utcafronti 4 lakásos ház.

1963.09.04-i légi felvétel. A világos épület a Varga villa, a Vécsey u. 120. szám alatt. balra mellette már látszik az új utcafronti épület, a villa-falszomszéd eredeti Korona-szálló, tőlük balra a 118/a telkén a két vékonyabb épület, melyből a hátsó volt a Villasor 5-ös vendéglőépület, illetve létszik a Lahner György utcai két kis telken felépült ház is.

1996.10.27 légi felvétel, az állapotok ugyanazok.

Az utolsó években a 118/a vendéglő épületet (vagy a szállodául szolgáló épületet, mert ezt még mindig nem tudtam tisztázni) elbontották. Minden más épület a helyén. Google Maps légi felvétel.

Összefoglalás: az 1875 előtt nem sokkal szállónak épült villa 1893-1901(?) között rendelkezett vendéglővel is, majd ismét csak lakáskiadás folyt az épületek falai között a II. világháborúig. Az államosítást követően a tanácsi rendszerben újabb épület került a 118/b telekre, tanácsi bérlakások voltak az 1990-es évekig a két épületben, ami utána társasházzá alakult. Az utcától távolabbik épület tömegében és pár vonásában őrzi az eredeti Korona-szálló emlékét. Az épület fénykorából a fenti képeslapon kívül semmilyen fotó nem maradt fenn, illetve nincs róla tudomásom.

Az első kép a Google Maps 3D-s légifotója, a második képen a tornácos hátsó traktus látható, a 3. kép az oldalsó bejáratot ábrázolja, mely egy szintén beépített tornác volt, az utolsó kép pedig a timpanonos utcafronti tető alatti, mára majd teljesen beépített tornác képét vetíti elénk. Az épületben jelenleg 9 albetét található. Lassan 150 éves az épület.

Volt egyszer egy palotai Park-vendéglő

Az egykori Park-vendéglőt sokan keverik még mindig a Brunovszky-, vagy a Horváth nagyvendéglőkkel, melyek mind egymás közelében voltak. „A Brúnó” és a Horváth-kert a mai Görgey Artúr utca utolsó két épülete volt, egymással és a Rákospalota-Újpest vasúti megállóval szemben és átellenben. A Park-vendéglő a mai Szilágyi utcában volt, kb. ott ahol a 12-es villamos vágányának kitérője van, ahol annak vágánya elindul az aluljáró felé (kb. a mai Szilágyi u. 26. helyén állhatott).

Az 1839-es vasúti nyomvonalterv térképen a („nLäng” szótöredék alatt a) vízszintes halvány vonallal jelezték a későbbi vasútvonalat. A Jäger Haus (vadászház) környéke (szürkés színű fákkal telirajzolt terület) volt az 1800-as évek elején ültetett palotai erdő. A képen nincs a leendő vasúti pálya mellett semmilyen kocsma vagy vendéglő sem. Az erdőbe a mai Batthyány utca őse torkollik be, az erdő mellett pedig a megyei Csárda felé tartó Pozsony utca ősét láthatjuk felrajzolva. (PML XV. 6. (PMT) 42; 41/1 – 42/6)

Az 1840-es még mindig csak nyomvonalterv térképen szintén látjuk a nyomvonal alá eső palotai erdőt, ám itt a vadászházat az erdő mellett jelölték. Kocsma vagy vendéglő nincs feltüntetve a térképen. A Batthyány u. fut el az erdőig, míg mellette fasorral övezve jelölik a Pozsony utcát (Fóti utat). (MNL OL S_68_-X.-_No._56.)

Az 1847-es Rákospalota térképen a falu belsőségének (házas telkes rész, maga a lakott terület) határa a sötét rózsaszín vonal. Utólag pirossal vezették rá a Sommariva-villa (a mai Leányjavító) telkét. Az út, ami elér a majd függőlegesen futó vasútvonalig, a mai Batthyány utca őse. A vasút túloldalán láthatjuk az eredeti vasúti indóházat, kicsit lejjebb az újabb, jelenlegi vasúti indóházat (állomást). A vámház mögött, a mai újpesti oldalon látjuk a kereszt alakú épületet, amit kétszer is felrajzoltak. Ez volt a vendéglő. (PML IV. 165. d. (PMU) 117)

Az 1883-as palota térképen szépen megszerkesztve látni a kereszt alakú főépületet és a melléképületeket is, a jobbra ívelő vonalpár a lóvasúti vágány, ahogy rávisz a mai Pozsony utcára átszelve a vasúti pályát. (MNL OL S_79_-_No._609/3.)

Ezen az eredetileg 1884-ben készült rajzon pedig stilizáltan 29-es számmal szerepel a Park-vendéglő az 1-es az „új” állomásépület, a 31-es a Grófi út (a mai Károlyi Sándor út), mellette a leányjavító épülete. A bal alsó sarokban már ott áll a későbbi Brunovszky-féle vendéglő épülete is. (OSZK TK79)

Nemzeti Újság 1846.09.01 (41. évf. 343. sz. 552. o.)

Bár az első utalást csak 1846 nyaráról találtam a „palotai vendéglőt” illetően, elképzelhető, hogy már 1845-ben megnyílt. 1845.11.10-én volt az első próbaút a vasúton, így Károlyi István gróf már időzíthette az állomás mellé kigondolt korcsma és kávéház megnyitását ezen időpont környékére, hiszen a pálya hivatalos megnyitására valószínűleg mindenképp készen akart állni. A következőkben megpróbálom rekonstruálni mikor ki vezette az árendába adott vendéglátóhelyet.

Budapesti Híradó (1847.04.18 577. sz. 262. o.)

Pesti Divatlap (1847.04.25 17. sz. 541. o.)

Pesti Divatlap (1847.05.09 19. sz. 607. o.)

Bár nem minden újságíró volt azonnal elégedett a megnyílt vendéglővel és a mellé épült kávéházzal, az kiderült, hogy a ház „holland” stílusú. A következő híradásokból viszont már a sokkal pontosabb svájci stílus fog kiderülni.

Pesti Hírlap (1848.06.02 304. sz. 108. o.)

Budapesti Közlöny (1854.08.05 487. sz. 2735. o.)

Az első időkben, vélhetően annak, hogy a vendéglő bérlők nem voltak a legjobbak, sűrűbben cserélt vezetést a vendéglő. A rossz vezető kevesebb pénzt termel, márpedig a bérleti díjat ki kell tudni fizetni. Az első ismert egy Széchenyi nevű volt 1854-től.

Hölgyfutár (1857.07.25 8. évf. 168. sz. 747. o.)

Hölgyfutár (1857.11.13 8. évf. 260. sz. 1137. o.)

A második ismert vendéglős 1857-ben Szarka József lett.

Pesti Napló (1858.07.24 9. évf. 2535. sz. 3. o.)

Pesti Napló (1859.05.25 10. évf. 2786. sz. 1. o.)

Nefelejts (1860.09.02 2. évf. 23. sz. 273. o.)

Színházi Látcső (1863.05.30 1. évf. 54. sz. 4. o.)

Szarka tehát 1857 és 1863 között egészen biztos a vendéglő élén állt.

A Hon (1872.05.04 10. évf. 104. sz. 3. o.)

A harmadik ismert vendéglős Ott Adolf volt, 1872-től már biztosan ő üzemeltette a vendéglőt. Neje Zartl Karolina volt. 8 gyermekük biztos, hogy született, Erzsébet lányuk Palotán. Az ifjabbik Adolf is besegített apjának, Ödön nevű fia neki is Palotán született. Id. Adolf 1880 körül elhunyt:

Pesti Hírlap (1881.01.08 3. évf. 7. sz. 8. o.)

Budapesti Hírlap (1885.02.16 5. évf. 46. sz. 7. o.)

Bolond Istók (1887.06.12 10. évf. 24. sz. 12. o.)

Zartl Karolina rokona Zartl László vitte tovább az üzletet, mint a listánkon negyedik vendéglős.

Fővárosi Lapok (1881.08.05 177. sz. 1040. o.)

1890-ben egy Dorner Nándor nevű vendéglős bérelte a helyet és Zartl-t (aki Karolina rokona volt) és nejét Greifenstein Mariskát tette meg üzletvezetőnek (HU BFL – VII.185 – 1890 – 0966). 1898-tól már Bohácsy József neve tűnik fel, mint aki a vendéglőt viszi, így ő az ötödik ismert alak.

Vendéglősök lapja (1898.07.05 14. évf. 13. sz. 5. o.)

Népszava (1904.08.13 32. évf. 100. sz. 9. o.)

Valamikor 1905-körül ismét gazdát cserélt a vendéglő és Szili Mihály lett a hatodik üzletvezető.

Népszava (1906.08.24 34. évf. 199. sz. 1. o.)

Népszava (1910.06.26 38. évf. 151. sz. 13. o.)

Szili 1911. szeptember 28-án meghalt 40 éves korában. Érdekesség, hogy Ott Adolf unokája Jenő (kinek apja ifj. Adolf az USA-ba disszidált még valamikor a 80-as évek elején) 1909-ben Palotán beházasodott a Csörgey vendéglős családba és vette el Máriát. A vendéglő ezek után lakóházzá alakíttatott át. A vendéglő sorsa a pár évvel korábban történt erdőirtással lett azonos.

Zsemley Oszkár: Magyar városok és vármegyék monográfiája 24. Rákospalota és Rákosvidék (1938, 185. o.)

Az Újság (1923.07.10 21. évf. 152. sz. 4. o.)

A Parkvendéglőt egyébként az 1874-es évben említették a nevén, addig az üzletvezető nevét viselte az épület. Azokban az években épültek és alakultak a környék más vendéglői is így már nem lehetett a beazonosíthatóság kapcsán csak rákospalotai vendéglőnek hívni.

Az 1883-as birtokrészleti jegyzőkönyv szerint grófi tulajdonban volt a vendéglő és környéke, a palotai erdővel együtt, feltételezhető, hogy ez egészen/legalább az első világháborúig fennálló tulajdonviszony volt.

Bár már 100 éve megszűnt, a durván 75 évnyi működése alatt annyi és annyi mulatságot, bált, táncestet, hangversenyt, színi előadást és egyleti gyűlést látott az épület, mint nem sok más helyszín.

Egykorú kőnyomat a és Pest-Vác között már működő vasútról, a régi állomásépületről és a mögötte látható tornácos fából készült Park-vendéglőről. Cca 1850. (Hungaricana.hu)

A palotai erdő, cca 1891 (Hungaricana.hu – FSzEK)

A vendéglő tornácos főépülete, cca 1908-1911 (Hungaricana.hu – Zempléni Múzeum)

A Park-vendéglő Divald Károly egyik képeslapján szereplő fotója kinagyítva. A tornácos főbejárat a mai Szilágyi utcával párhuzamosan feküdt. Fagerendás, ácsolt, kereszt alakú épület volt. A felső szinten volt a szállás, egy külön épületben pedig a kocsma. 1900.

A vendéglő kicsit jobb felvételen és színezett egy Weisz Berthold-féle képeslapon. 1908. Az utcafronti homlokzaton jól látszik a Park Vendéglő felirat.

A Park-vendéglő pontos helyét Hajba Károly úr egy 2020-as légi fotón az alábbi helyre teszi a fellelhető térképek átvizsgálása után (sárgával jelölve az épületek vélelmezett helye, az általam gondolt Szilágyi u. 26-os telektől északabbra ill. a villamos vágány közvetlen közelében):

A palotai omnibuszról

A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada (Szerkesztő: Bencze Géza, Budapest, 1987, I. rész, 29-31. oldal) című munkában olvashatunk arról, hogy Újpest és Pest között 1844-ben indult meg a rendszeres omnibusz közlekedés majd a palotai vasútállomás megnyitását követően Palota és Újpest közt is omnibuszjárat létesült 1846-ban. Hazánkban 1831-ben Buda-Pesten létesült az első ilyen menetrend szerint járó társaskocsi járat, mely nem volt más mint 2-4-5 lovas zárt kocsi amire viteldíj ellenében az útvonalán bárhol le- és fel lehetett szállni. Az újpesti volt az első viszonylat, ami Pest határán túl is közlekedett. A viteldíjért rendszeres közlekedő fogatok 5 évvel korábban, 1826-ban indultak el először Franciaországban.

Az Életképek 1846.08.15-i (4. évf. 7. sz. 226. o.) számából tudjuk, hogy a palotai állomásról a gróf Fótra is közlekedtetett társaskocsit. Ezek valószínűleg csak időszakos jelleggel, események idején jártak. Ezt erősíti az 1856.10.16-án megjelent híradás (Hölgyfutár, 7. évf. 239. sz. 969. o.), miszerint a fóti versenypályára fognak omnibuszok közlekedni.

Életképek 1847.08.15 (5. évf. 7. sz. 218. o.)

Galgóczy: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája II. (Budapest, 1877, IV. Társadalmi és miveltségi viszonyok rész) kötetében írja, hogy a lóvasút mellett Újpesten tavasztól őszig még járt omnibusz. A palotait nem említi, vélhetően addigra az 1872-ben megindult lóvasút teljesen feleslegessé tette a társaskocsizást.

A Nővilág 1860.06.03-i számában (4. évf. 23. sz. 364. o.) az alábbiakat olvashatjuk:

Ezek szerint 1860-ban sem futottak már Újpestről társaskocsik Palotára. Valószínűleg – bár a lóvasút ekkor még csak álom volt – az egyre népszerűbb és sűrűbb vonatközlekedéssel az Újpestre, majd onnan Palotára történő kizötykölődés nem vehette fel a versenyt. Ennek ugyanakkor ellentmond a Pesti Napló 1862.11.25-i számában (13. évf. 3837. sz. 1. o.) megjelent hivatkozás (bár lehet a példát jegyző cikkíró csak emlékeiben kutatott és nem feltétlen egy aktuális és fennálló állapotot rögzített):

Mivel ezek után már semmilyen híradást nem találtam a palotai omnibuszokról, így elmondható, hogy 1846-tól közlekedtek Újpestről Palotára rendszeresen, Palotáról Fótra meg időnként, de valószínű, hogy a vasút gyors térhódítása miatt (tán 15 év alatt) a vállalkozások működtetése nem vált rentábilissá. Ez a gyenge minőségű utaknak volt köszönhető, mert nem hogy falun, de Pesten is rengeteg rossz minőségű földút volt még akkor és a kocsik rettentően ráztak, illetve eső után és télvíz idején meg a sárban nehezen mozogtak. A vasúthoz, majd pedig a lóvasúthoz képest kevésbé voltak kényelmes és gyors megoldások a város peremén. Pesten és Budán – mivel a lóvasút is csak pár nyom- illetve útvonalon működött) gazdaságosan és már kövezett útvonalakon tudtak a társaskocsik közlekedni, nem beszélve arról, hogy a népességrobbanás miatt rengeteg ember vette igénybe a gyaloglásnál mégiscsak gyorsabb közlekedést.

Rákospalota népességének alakulása

Az alábbiakban gyűjtöttem össze az egyes forrásokban közölt népességi adatokat, hogy képet kaphassunk szűkebb pátriánk gyarapodásáról. A török hódoltság utolsó éveiben ürült csak ki a falu az ostrom miatt, utána (részben) visszaköltöztek a jobbágyok, ugyanez történt a Rákóczi-szabadságharc idején is. Az adófizetők a telkes jobbágyok, azaz az adófizető családfők voltak, feleség, gyermekek, cselédek ezekben az összeírásokban nem szerepeltek. Több adat ellentmondhat egymásnak, illetve mai szemmel pontatlan. Az 1950 előtti kerületre vonatkozó létszámadatokat visszamenőleg számolta ki a KSH az új kerület határait figyelembe véve. Mivel 1950-ig sokszor változott Rákospalota területe, én mindig a korabeli számlálási adatokat tüntettem fel.

ÉvRákospalotaPestújhelyXV. kerületForrás
1690néhány adófizető2
169617 adófizető2
169927 adófizető2
170137 adófizető2
170342 adófizető2
171525 adófizető2
172843 adófizető2
174475 adófizető2
1746594 fő2
1760104 adófizető2
1781880 fő2
1782834 fő2
1784/1787892 fő2
18041155 fő2
18161044 fő2
18231363 fő1
18261204 fő2
18281424 fő2
18371541 fő1
18411519 fő2
18461523 fő2
18511543 fő2
18572602 fő1
18692948 fő2
18703458 fő1
18804105 fő1
18906264 fő1
190011744 fő1
191025147 fő5547 fő1
192036008 fő7896 fő1
193042949 fő11340 fő2
194149035 fő11736 fő2
194956496 fő3
195059879 fő2
196061558 fő2
196263344 fő2
196463755 fő2
196663708 fő2
197062664 fő3
1980112810 fő3
199095593 fő3
200185232 fő3
201179645 fő3
201480287 fő3
202176875 fő3
202277037 fő3

1) Szabó Tivadar és Strauch Árpád: Rákospalota monográfiája (1927) – az ebben megjelölt források: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Fények Elek: Magyarországnak és a hozzácsatolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben, Galgóczy: Pestmegye monográfiája.

2) Dr. Czoma László szerkesztő: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (1974) – az ebben megjelölt források: Galgóczy, Consriptiones dicales 1696 (OL), Dicalis Conscriptio 1699, 1701, 1703 (PmL), Népesség összeírások 1774-1784 (PmL), Summarium popularis conscriptionis 1804-1836 (PmL), Schematismus venerabilis eleri dioecesis Vaciensis, Regnicolaris 1828 (OL), KSH.

3) KSH, saját gyűjtés.

Rákospalota népessége a XVIII. században (az adófizető jobbágyok számát 7-tel szorozva kapjuk meg nagyságrendileg a település létszámát)

A görbén jól látszik, hogy a Rákóczi-szabadságharc visszavetette a népességet, ahogy korábban a török fennhatóság utolsó éveiben is elmenekültek a faluból az emberek. Évente kb. 10, tízévente mintegy 100 fővel gyarapodhatott Öregfalu ezekben az években.

Rákospalota népessége a XVIII. sz. közepétől a XX. sz. közepéig

A népességnövekedés 1850-ig továbbra is az évi 10 fős, évtizedenként pedig 100 fős volt. A szabadságharc lakosságcsökkenést hozott, de utána a vasút léte elkezdte vonzani a betelepülőket is. Káposztásmegyer elvesztése a paraszti életmód átalakulásával járt, megindult a zöldség- és gyümölcstermesztés. A1850-1870 közt évtizedenként 1000 fővel gyarapodott a falu. Az 50-es években elindult a saját posta és az olajgyár is. Az Alvég után kialakult a Felvég és kelet-nyugati irányba is megindult a falu terjeszkedése. Az 1870-es évektől a lóvasút adott újabb löketet, erőre kapott az Újpestre történő ingázás. Az 1870-90 közti években már évtizedenként 1400 fős gyarapodás volt jelen. Ekkor jött létre Újfalu és a bérmunkások, iparosok letelepülésével exponenciálisan növekedett már Rákospalota népessége.

A XV. kerület népességének alakulása

A II. világháború alatt kb. a népesség 10%-a menekült el, halt meg, vagy deportálták. A kerület 1950-re érte el újra a 60 ezres népességet. 1960-ig évi 500 fő mindösszesen a lakosság létszámának emelkedése, a következő dekádban, 1970-ig pedig gyakorlatilag stagnált a népességnövekedés. 1970-től elkezdték építeni Újpalota városrészt, ami hatalmas népességnövekedéssel járt, a több, a mintegy 15 ezer új lakás 50 ezer új lakót jelentett. 1980 után a teljes magyar társadalom elkezdett fogyni, ez figyelhető meg a kerület népességében is. Új lakások már nem épültek olyan mértékben, hogy az a lassú fogyást érdemben ellensúlyozni tudta volna.

Pestújhely népessége

Pestújhely, mint Széchenyi-telep jött létre 1896-ban, a parcellázások és építkezések miatt az első 15 évben kialakult egy 5000 fős népesség. A község észak, nyugat és dél felé nem tudott fejlődni, hiszen Palota és Zugló közrefogta. Az 1910-es évektől 20 év alatt duplázta meg a népességét a területének teljes kiaknázása mellett. Csak családi házak épületek, se mezőgazdasági, se ipari létesítmény nem született, főként polgári családok, iparosok költöztek ide.

Az első Depeche Mode koncert

A Facebookon működő Rákospalota Anno Képei csoportban leltem meg jelen bejegyzésem témáját. Bármilyen is hihetetlen, de 1985.07.23-án az akkori Volán-pályán (ma: Reac-pálya) fellépett mintegy 10 ezer ember előtt a még mindig létező Depeche Mode együttes. ez volt a Vasfüggönyön inneni első koncertjük.

Egy 2013-as remek jegyzet is készült a visszaemlékező szervezőket megszólaltatva, itt érhető el.

A Youtube-on fent van a koncert felvétele, leginkább csak vágóképekkel, de így is nagyon érdekes felvétel:

Hogy miért is volt ez anno akkora szám?

A Budapest Sportcsarnok (max: 12.500 fő) 1982 kora tavasszal, a Petőfi Csarnok pedig 1985 áprilisában került átadásra (max: 3.500 fő). Ezeken kívül még a Népstadion és a Kisstadion (max: 14.000 Fő) szolgált nagyobb koncertek megtartására. Próbáltam összeszedni, a még mai fejjel is ismert sztárok fellépéseit:

1982: Uriah Heep

1983: Amanda Lear, Tina Turner, Carlos Santana, Johhny Cash, Chick Korea, Chuck Berry

1984: Boney M.

1985: Dire Straits

Nyilván nem teljes a lista, de látható, hogy a kezdetekben nem volt dömping külföldi sztárfellépőkben. Igazi modern (1980-as évekbeli) banda pedig addig talán nem is lépett fel itthon. Ezért is volt kuriózum a nagyságrendileg 10-11 ezer néző előtt megtartott rákospalotai koncert. A nézők kétharmada ugyan állítólag NDK-s turista volt, még így is több hazánkfia volt itt, mint a későbbi PeCsa-koncerteken bármikor.

Akiknek furcsa neve és furcsa szakmája volt: Haering Ede és Haering Hertha

Bizonyos Haering Ede polgári iskolai tanító 1875-ben kezdi meg tanítói tevékenységét. Előbb tanító helyettes Budán a III. kerületben, a Korona utcai iskolában, majd Sepsiszentgyörgyön segéd tanító. 1894-től a Szegeden a II. kerületi állami fiú polgáriban, aztán a szintén Szegeden levő III. kerületiben. 1893/4-től preparálással tölti a szabadidejét.

Független Magyarország 1905.10.22 (4. évf. 1293. sz. 21. o.) – magasztaló cikk Hearing Ede munkáiról

1905-ben az Országos Királyi Tanáregyesület már ajánlotta beszerzésre Haering preparátumait. 1906-ban aztán megnyitotta kis műhelyét.

Vadászat és Állatvilág 1906.07.15 (6. évf. 14. sz. 160. o.)

1908-ban az üzeméből növi ki magát a Műipar és Tanszergyár Rt. 1910-ben nyugdíjba ment az iskolából. A cégben műszaki igazgatói pozíciót töltött be. 1917 után az üzem szüneteltette tevékenységét, még 1923-ban is ez volt a helyzet. Utána nem hallunk a cégről többet. Ezek az évek nem kedveztek az ilyen sok munkát igénylő ámde szűk megrendelői körrel rendelkező vállalkozásoknak.

1857-ben született, 1903-ban vette csak el feleségét (Schwecht Hermina Vilma, szül.: 1861), holott idősebb lányuk Hertha már 1892-ben megszületett. Nagyon kevés adat maradt fenn a családról. Mindenesetre a lány örökölte apja kézügyességét, szorgalmát és a preparáció iránti érdeklődést. Lehet, hogy valamiért az üzem vezetésével összekülönbözhetett, mindenesetre Rákospalotán kötött ki a család.

Köztelek 1911.09.30 (21. évf. 77. sz. 2455. o.)

Ede 1914-ben hunyt el, ekkor a Batthyány u 15-ben éltek. Felesége 1950-ben hunyt el. Fiából, Oktáv Sándorból körorvos lett, Palotán házasodott 1922-ben. Vélhetően az ő fia, aki szintén Ede volt járt a Wágner Manó Gimnáziumba.

Hertha fivére lakásában az akkor Erzsébet (Sződliget) u. 7. sz. alatt lakott és kezdetben méhészkedett, mint oly sokan akkor Palotán.

Magyar Méh 1921.05.hó (42. évf. 5. sz. 95. o.)

1923 után egy ideig nincs hír róla. Aztán már, mint apja tevékenységének folytatója bukkan fel:

Palota Újpest 1931.12.24 (11. évf. 50-52. sz. 8. o.)

Mivel Hertha mindig bérlő volt, így nehéz megállapítani, hogy az Erzsébet u. 7. és 9. szám esetén arrébb költözött-e egy házzal, vagy csak az 1928-as házszámkorrekció miatt módosult a cím. Az 7-ből elvileg 11-es lett, a 9-es pedig már a módosítást követő házszám volt.

1933 őszétől újabb helyen, az Állomás köz 3-ban lakik már, és újabb hirdetéssel jelentkezik:

Nimród 1933.11.10 (21. évf. 32. sz. 516. o.)

Hivatalos Közlöny 1936.02.15 (44. évf. 4. sz. 82. o.)

1937. tavaszán ismét az Erzsébet (Sződliget) utcában találjuk:

Vadászat Halászat 1937.02.28 (5. évf. 4. sz. 44. o.)

Nimród 1938.01.20 (26. évf. 3. sz. 47.)

És végül 1938 legelején visszatér a szülői házba, a Bem u. 28. sz. alá. Persze nem igazán érthető, hogy miért került vissza 1939 év végén az Erzsébet u 33. alá megint egy kis időre. Utolsó hirdetése 1944-ben jelent meg. A II. vh. után könyvelő szakmát tanulta ki. Hajadon maradt haláláig, ugyanakkor nem tudni miért változtatott végül nevet és lett Hargitai. Mivel Brassó környékén született (akkor: Türkös, ma: Négyfalu) merülhetett fel benne ez a vezetéknév és talán nem akart német hangzású névvel élni, mikor már borítékolható volt a német vereség.

Vadászat Halászat 1944.03.15 (12. évf. 5. sz. 50. o.)

Apa és lánya 50 éven át preparáltak, ebből 30 éven át Rákospalotán készítették a minőségi munkákat. Tán még mindig vannak olyan gyűjtemények vagy magánházak, ahol az ő munkáik lógnak a falon.

A Sín utca 24. igazolható története

2012-es állapotában

Erről a házról Buza Péter történész Palotai Tegnapok c, művében azt írja, hogy Palota legrégebbi épülete lehet és a Dózsa-féle parasztháborút és egy palotaromot is felemleget könyvében. A parasztlázadáshoz köti A Rákospalota monográfiája c. kötet, Borovszky, de Zsemley Oszkár is a Kőrakásdűlő elnevezés kialakulását. A palotai jobbágyok az itteni urat akár ki is végezhették és a palotát fel is gyújthatták. Ásatások ez ügyben nem zajlottak, leírások nem maradtak fenn, így az egész történet a történelem homályába vész. Strauch és Szabó szerint a 18. században hordták el a romok alól a csontokat. Az 1884-es Palota-térképen a Kőrakás-dűlőt cca. a mai MOL benzinkút helyén találjuk. Egy másik, Buza könyvében bemutatott dűlő-térképen pedig a mai Pozsony utca és a Szilas patak közötti résznek jelölik, durván a mai Dal utcától nyugatra, át a vasúton a Fóti úttól északra nagyjából az Attila utcáig bezárólag. Nos ha egyszer a XV-XVI. században volt is a dűlőben palota – aminek még az írmagját is elhordták – az is a Sín utcai háztól több 100 méterre helyezkedett el.

1884-as térkép, rajta a Kőrakás dűlővel. stilizált és pontatlan ábrázolás, csak a fontosabb épületek, helyek bemutatásához készült

Ami bizonyos: Pósta Béla 1892-ben talált egy több száz sírból álló temetőt a mai Géza fejedelem tér alatt. Elképzelhető, hogy a temetőtől nem messze – a vasútvonal helyén, illetve ma már az újpesti oldalon – feküdt talán a Nyírnek(?) hívott település, mely a tatárjárásig állhatott fenn ( mivel a legkésőbbi datált, a sírokból előkerült érmét 1204-ben verték). Ennek lehetett központja az ominózus uradalmi épület (palota), aminek a maradványai után kapta a dűlő a Kőrakás nevet. A vasút mindkét oldalán sok homokbucka volt annak idején, így nem elképzelhetetlen, hogy az uradalmi épület egy magasabb ponton helyezkedett el. A vasút majd a lóvasút építésével egyidejűleg megkezdődött a környék rendezése is, szép lassan eltűntek a homokhalmok és beépült a környék. A Géza fejedelem tér és a Püspök-villa is része volt a Kőrakás-dűlőnek, a tér helyén 130 éve még egy 6 méter magas bucka magaslott.

A keveredés, miszerint a Sín u. 24 -nél találta meg Pósta a temetőt azért esett meg, mert a Leánynevelő intézet 1889-1899 közt a Sín u. 24-ben működött és innen költözött át a Püspök-villaként nyilvántartott Pozsony utca 36. szám alatti villába és annak parkjába így a Leányjavító és a Püspök-villa azonos helyszínt takar, de az ásatások idején ez nem így volt.

Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13 század (Budapest Régiségei 31. szám, 1997). c. munkájában világossá teszi a helyszínt, mivel a Pósta által a helyszínről készült beszámolót közli. Tehát a Sín u. 24. számú ház alatt nem feküdt Árpád-kori temető.

De ha nincsenek középkori alapok, akkor vajon mikor épülhetett az épület?

Az 1860-as palotai térképen még nincs rajta az épület. Felbermayer Ágoston palotai ponyvagyáráról híradás első ízben egy 1870-es hirdetésből értesülünk: August Felbermayer 1840-ben lett bécsiből pesti polgár, vászonkereskedőként kezdte, majd saját céget alapított 1846-ban.

Gazdasági Lapok 1870.07.10 (22. évf. 28. sz. 390. o.)

Akkor még a mostani Sín utca nem létezett, ezért ez a megfogalmazás a ház helyére nézve. Az özvegy vitte tovább a gyárat, akit Brandstädter Fraciskának hívtak leánykorában. Egy 1861-es újság beszámol arról, hogy már özvegy lett Franciska, egy 1864-es példánya pedig arról tájékoztat, hogy akkor már Beniczky Károly feleségeként vitte az üzemet.

Sürgöny 1861.07.30 1. évf. 173. sz. 4. o.

Sürgöny 1864.07.10 4. évf. 156. sz. 4. o cégbejegyzések rovata

Mindezekből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy 1860-1870 között épülhetett az épület és 1864-1870 között, de inkább 1870-ben költözhetett Palotára a gyár. A legvalószínűbb, hogy az 1869-es parcellázás során vették meg a területet és épült fel a főépület (a későbbi Sín u. 24.) és a melléképületek 1870-re. A gyár Pestről, Józsefvárosból, a Sörgyár u. 12. szám alól költözött Palotára. Goelles János Beniczky Kornélia férje volt, így vett részt a cég vezetésében, halála utána Beniczky Károly lett gyermekei gyámja.

Budapesti Közlöny 1879.11.08 (13. évf. 258. sz. 8874. o.)

Budapesti Közlöny 1880.02.07 (14. évf. 30. sz. 978. o.) a hirdetmény igazolja, hogy Károlyitól vették a telket, nem volt megelőzőleg a teleknek más tulajdonosa. Az egyes végrehajtások során valamiért nagyvonalúan bántak a területek meghatározásával, hol 2000+500, hol 3000 négyszögöl volt az árverés tárgya.

Károly a cég jegyzését 1864-72 közt látta el, 1875-ben már végrehajtást foganatosítottak ellene. Az 1878-81-es években már a házaspár is folyamatosan végrehajtás alá került. Benciczkyékről a későbbiekben már nincs hír. Az 1883-as Palota-térképhez készült birtokrészleti jegyzőkönyv (MNL OL S79-No. 609/1) szerint akkor már Bossányi László tulajdona a telek. Ezzel össze is vág a következő hír:

Váczi Hírlap 1888.12.02 (2. évf. 49. sz. 3. o.)

Az 1883-as térképen látszik a kert kialakítása és a gazdasági épületek is. Az akkori Mária (a mai Sín) utca ér véget az emeletes háznál, ami a mai 24-es számú épület.

Az 1884-es nyaralónegyed térképen már Bossányi van felvezetve a telekre. A területek nem egyeznek a hírlapi adatokkal, de itt is látszik, hogy 3 helyrajzi számon volt nyilvántartva a teljes terület. A pirossal jelzett telkeket adta el Károlyi gróf, a zöldek még megvásárolhatóak voltak.

Jónásék és az állam között történt ingatlancsere 1899-ben volt (de ezt a Püspök-villa történeténél ezt már leírtam). Jónás Emil és Huszár Mária nem itt lakott aztán, hanem az Erzsébet (ma: Sződliget) u. 12-ben ill. 20-ban volt lakcímük (ez még vizsgálat tárgya, hogy csak házszám módosulás volt-e, avagy arrébb költöztek). Két fiuk született ifj. Emil (1903) és Elemér dr. (1899). Elemér numizmata lett és a Nemzeti Múzeum őre volt korai, 1939-es halála előtt. Id. Emil 1934-ben hunyt el, a halotti értesítőjén a Mária u. 24-es ház van megjelölve, mint postacím.

A ház tehát a család birtokában volt legalább 1934-ig, de bérlők lakták. 1939-ben már Kovács Rezső és nejéé az épület, lehet Elemér halála után váltak meg az épülettől. A II. vh.-t megelőzően Kleinék laktak az épületben. A gazdasági épületek nagyjából a Belső közből nyíló Sín u 19/b ás 21/b helyén állhattak. Elképzelhető, hogy valamelyik átépítve még része a mai épületeknek. Feltételezem, hogy az épület a II. vh. után tanácsi (önk.) tulajdonba került, a házat lakásokra osztották (ami korábban is megtörténhetett már) és lassú állagromlása azóta is tart. Időközben a lakásokat értékesítették, a homlokzatra sajnos még nem jutott pénz.

Összefoglalásként tehát, amit biztosan lehet állítani, hogy nincs középkori története az épületnek, ami csak nagyjából 1869-ben épült, a telket pedig szép lassan feldarabolták és már csak a vasút és az épület közötti telekrész az, ami megmaradt a majd 3000 négyszögöles kertből. Vitatkoznék a kerületi építészeti értéklappal a tekintetben, hogy hutirai Lukácsy Sándor telke ezen telek alatt (ettől délre) helyezkedett el egészen a mai Sín és Sződliget utcák által határolt területen, márpedig mindenki a saját telkén építkezett és lakott. Barokkos elemeket felfedezhetünk akkor is, ha az épület neobarokk stílben készült el annak idején, eltérően a többi villától, amik neoklasszicista/historizáló módban épültek. Sajnos általánosságban elmondható, hogy a legtöbb épület elvesztette homlokzati jegyeit, díszítéseit, a fényképek rendkívül csekély volta miatt helyreállításuk lehetetlen, sok esetben a saját kezű helyreállítás, a szigetelőanyagok, rossz osztású és méretű nyílászárók használata rontott is az arányokon.