A Pornói tanítócsalád palotai szálai

Az 1858-ban született Kager (Káger) János r. k. tanító a mai Pornóapátiban (korábban: Pornó) született és Jobbágyújfaluban (németül Rohrbach an der Teich és mely 1921 óta Ausztriához tartozik) tanítóskodott (címe: Újfalu 43), A Wikipédiában tévesen Zichyújfalut jelölik meg születési helyéül. Strauch Antoniát vette el, aki Zarkaházán (ma: Szombathely része) született 1861-ben. Ő nem rokona Strauch Árpádnak, aki Rákospalotán volt tanár. János 1902-ben magyarosította nevét Pornóira. Iskolái elvégzését követően a jobbágy-újfalui állami iskolában tanította a gyermekeket: az 1880.09.12-i Néptanítók Lapjában értesülünk arról, hogy ideiglenes állásában véglegesítik. Ezek szerint az 1879-80-as tanítási évben kezdhette itt meg a munkáját. Újfaluban születtek meg a pár gyermekei: Jolánta Alojzia 1881.10.03, Franciska Antónia 1883.04.05, Rozália Mária 1884.08.07, Benő János 1886.06.10, Emília Éva 1887.11.09 (+ 1888.02.09), Johanna 1888.12.10, Rezső Rudolf Sándor 1892.02.24, Gyula Jenő 1893.07.03 (a bejegyzések a sámfalvai rk. anyakönyvben találhatóak). 1898.12.27-én már Újpesten születik meg János István nevű fiuk. Ekkori lakcímük: Nyár u. 44. Azokban az időkben a tanítókat is felsőbb utasításra időnként áthelyezték, csakúgy, mint a papokat, lelkészeket. A Néptanítók lapjának 1895.08.17-i száma számol be Káger János Újpestre történő áthelyezéséről, így a család teljes egésze még azon a nyáron Újpestre költözött. Az 1899-1900-as tanévben nevezik ki énektanárnak. Az I. számú újpesti polgári fiúiskolában tanított. Az 1902-3-as évtől a Virág u. 17. szám alatti elemiben volt tanító, de az ének óraadói megbízatása tovább élt az Árpád út 59 sz.alatti polgári fiúiskolában. 1905-től a Nyár u. 42. cím alatt laktak (elképzelhető, hogy csak házszámváltozás történt). 1907-8-ban az Árpád út 131. szám alatti elemiben és az egyik tanonciskolában tanít. 1905-ben már az Újpesti Zeneműkedvelő Egyesület iskolájában (Conservatorium) vizsgabiztos. 1914-ben a Viola u. 4 szám alatti elemiben tanít. 1928-ban átszámozták a házakat, Nyár u. 66. lett a Pornói család címe és ekkor már nyugalmazott igazgató. Egyelőre nem leltem rá, hogy melyik iskola igazgatója lehetett. Neje 1925.05.05-én meghalt. János 1941-ben már Albertfalván élt, itt is érte a halál 1945.08.19-én. A rákospalotai temetőben nyugszik, nejével együtt.

Az apa és gyermekei képe az 1929.06.16-i Magyarság Képes Mellékletében jelent meg. A neje ekkor már nem élt.

A sors oly kegyes volt a szülőkhöz, hogy egy kivétellel valamennyi gyermekük felnőtt és családos lett. Mindannyiójuk a pedagógusi hivatást választotta, sokuk pedig énekelt is.

  • Jolán Gosztonyi Dezső MÁV főtanácsoshoz ment hozzá, Újpesten éltek.
  • Franciska Zsuffka Viktor (Győző) felesége lett. 1957-ben hunyt el, Palotán van eltemetve. Mindketten tanítók voltak.
  • Rozália óvónőként Dr. Papperth Győző anyakönyvvezetőhöz ment férjül és 1958.11.14-én hunyt el a XI. kerületben. Palotán temették.
  • Benő Vértesi Ilonát vette el. Szentmártonkátán tanított. Leszármazottai székesfehérváriak.
  • Janka tanítónőként Hyross Ferenc újpesti tanár felesége lett. Itt is hunyt el 1968.08.24-én. Az Újpest-Kertvárosi Szent István templomban nyugszik.
  • Rezső (aki 1959.08.17-én szentmihályi kántorként, egyházkarnagyként hunyt el Palotán) Szemeti (Szemethy) Vilmát választotta nejéül.
  • Gyula (aki kántor volt és Pesterzsébeten 1944.06.14-én hunyt el) házastársa Ambrus Vilma volt. Palotán van eltemetve.
  • János pedig a Wayand családból Máriát vette feleségül. Egyházkarnagy volt, Rákos-szentmihályon élt, 1961.04.27-én hunyt el, Palotán temették.

Rezső miután elvégezte Újpesten a 1. sz. polgárit Kiskunfélegyházán végezte a tanítóképzőt. 1912-ben az Újpesti Zenedében éneket tanult. 1913-ban a VIII. Madách utcai elemiben kezd éneket oktatni. 1915-ben veszi el Palotán Szemeti Vilmát. 1917-től a Wágner Manó Gimnáziumban oktat. 1919 év végén megválasztják rákosszentmihályi kántornak. 1922-ben azonban Palota is igényt támaszt a szolgálataira. 1924-től végül testvére János lett Szentmihály kántora, Rezső pedig Palotán oktatott és vezényelt. 1943-ig egészen bizonyosan a Wágnerben tanított. A II. vh. után az Erzsébet utcai iskola igazgatója, 1947-48-ban palotai képviselő, az FKP tagjaként. Nemcsak karnagy volt, de kántorként csoda szépen orgonált is. Az 1930-as években a Szent László cserkészcsapat vezetője volt. Lánya születésekor 1916-ban az Arany János u. 4. szám alatt, 1943-ban a Kassa u 1. volt megadva címeként, a gyászértesítőjén pedig a Bartók Béla u. 5-ös cím szerepel. Fia 1920-as születésekor Szentmihály Béla u. 16. címen élt, amíg Szentmihályon teljesített kántori szolgálatot. Fiából ismert csellista lett, miután végzett a Wágnerban majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 2000-ben hunyt el. Lánya Klára Palotán folytatta a családban oly népszerű zeneoktatást. Klára az újpesti Kanizsay Dorottya leánygimnáziumba járt. Aztán az Angolkisasszonyokhoz járt és a Szent Szív szerzetesnőknél kapott érettségit, mint magántanuló, mert ekkor már a zenére koncentrált. 1936-ban már hegedűművész és megalapítja saját zeneiskoláját, pedig ekkor még csak 20 éves. A család ekkor már a Kassa u. 1. alatt lakott. Az iskola a Batthyány u. 34-ben kezdte meg a működését. 1938.02-03 táján vagy átszámozták a házakat (amiről nincs tudomásom), vagy egy épülettel arrébb költözött, mert eztán a 36. szám alatti címen találjuk.

Palota-Újpest 1937.10.23

1939-től vannak híradások arról, hogy operát is énekel, 1941-ben már az Operaházban lép fel vizsgaelőadáson.

Film, Színház, Irodalom 1941.06.13

Vélelmezem, hogy mind a magániskolának, mind az operaházi fellépéseknek a háború és az új rendszer vetett véget. 1944-ben még 35 diákja volt az iskolájának és ekkor már a gr. Tisza István (a mai Bartók Béla) u. 5. címen működött. A 70-es években az Újpesti Zeneiskola tanára volt (elképzelhető, hogy folyamatosan ott tanított nyugdíjazásáig). 1998-ban hunyt el. Pál és Klára is szüleikkel együtt a palotai temetőben nyugszanak.

Elképzelhető, hogy mivel Rezső nemcsak tanár, de az egyházat is szolgálta, így ő intézkedhetett a családtagok palotai elhelyezéséről. János Szentmihályra szakadt, de ott mivel 1950-ben bezárt a temető, így ezért kerülhetett ő is palotai földbe.

Darvas Szilárd palotai kötődése és családja

Darvas Szilárd a II. világháború utáni magyar humor, a kabaré kiemelkedő képviselője volt. Költőnek indult, majd humorista és konferanszié lett. Összeszedtem a róla és családjáról adatokat, és próbáltam képet kapni arról, hogy mikor és milyen körülmények között élt Palotán.

Apja 1855.05.03-án Szegeden született még Fischer Mózesként, 1886-ban engedélyezték számára a névváltoztatást, ekkor lett Darvas Marcell László, és tért át a római katolikus hitre. Marcell apja Fischer Anton fa- és gabonakereskedő volt, anyját Frankl Rózának hívták. 1891-ben a Józsefvárosban elvette a rk. Valdinger Lujzát, aki 1871-es felső vízivárosi születésű volt. Az újdonsült ara apja Valdinger Sándor kalapos, anyja Franz Teréz volt. Marcell akkori címe: VIII., Kőfaragó u. 18. Marcell magánhivatalnok ill. levező foglalkozással szerepelt az iratokban, majd mint hírlapíró. 1892-ben megszületik Stefi lánya, ekkor már a VIII., Üllői út 54. szám alatt lakik. 1893-ben a V. kerület Nagy Korona (ma: Hercegprímás) utca 5. szám alatt találjuk a családot, ahol az 1893. november 27-én született Antal Olivér fiukat 1894. március 4-én megkeresztelik. Antal Olivér 1895-én Kunszentmiklóson meghal. 1899-ben volt egy ingóság árverés ellene, mert tartozott, ekkor Marcell a IV., (ma: V.) Régi posta u. 6. szám alatt lakott. 1900-ban született meg Enouch fia, aki 2 és félévesen halt meg. Ekkor Kispest-Puszta Szent Lőrincen lakott a família. Marcell – vagy ahogy ekkortól hívta magát: László (illetve: M. László) – az államosított Magyar Tudósító Iroda belső munkatársa lett. Zénó fia, akiből pap lett – és 1970-ben hunyt el (temetve: Nagyréde) – 1901-ben született. Olivér Marcell fia 1906.06.20-án született, ekkor a II. Alkotás út 7/b címen éltek. “Főhősünk” Szilárd 1909.11.27-én (és itt hibás a Wikipedia Darvas Szilárdra vonatkozó bejegyzése) született, már Ferencvárosban. Akkor épp a Pipa u 4. volt a címük. Érdekes, hogy ez év decemberében is volt egy árverezése Marcellnak és akkor Pipa u 2/b címet adta meg. Tihamér öccse 1910.11.10-én, szintén a IX. kerületben látta meg a napvilágot és a Pipa u. 4-es címen laktak még. Tihamér 1956-ban hagyta el az országot, New Yorkban 1977-ben halt meg. A Tihamér halálakor íródott cikkben megemlítik, hogy 13 gyermek született. Én a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból csak hét gyermeket tudtam felkutatni. Marcell Gödöllőn 1919.04.29 (28?) -én hunyt el, ahova valamikor 1911-13 között költöztek ki.

Valószínűsíthető, hogy a sok költözés a nagy családdal és anyagiakkal függhetett össze. Miután az MTI-hez, majd ott is jobb pozícióba került, Marcell már jobban kereshetett, a család folyamatos költözése megszűnt. Gödöllőn már 1914-ben volt telefonvonala, a 31-es szám volt az övé.

Darvas Szilárd születési anyakönyvi bejegyzése a ferencvárosi polgári anyakönyvben, 1909.11.27. A polgári anyakönyvben nincs nyoma, hogy Konstantinnak keresztelték volna és aztán keresztnevét Szilárd megváltoztatta volna. A családban azonban mégiscsak volt a Konstantinból származó beceneve. Rejtély.

Marcell egyik testvére volt Halasi Darvas Béla, aki 1887-ben vette fel új nevét és Debrecenben telepedett le, református hitre tért át. A Nemzeti- és a Magyar Színház tagja is volt, operát is énekelt.

Darvas Béla halotti értesítője 1915-ből. Marcell, neje és családja is fel van sorolva a bánatos rokonok között.

Darvas Zénó halotti értesítője 1970-ből.

Ide kívánkozik egy érdekesség: 1934-ben bírósági ügy lett Olivér “tréfájából” mikor is megzsarolta unokabátyját Lajost, hogy a vitézi rendnek jelenteni fogja, hogy Lajos nagyapja pálinkát árult, sőt még Darvas sem volt. Hogy Olivér tényleg tréfálkozott-e, avagy pénzzavarában lépte meg ezt a rossz ötletet, nem tudni, mindenesetre 1936-ból van egy híradás arról, hogy felvágta az ereit. Magántisztviselőnek említik ezekben az anyagokban Olivért, korábban Szilárddal közösen dolgoztak vígjátékok (mint pl. a “Theater Mucsa”) színpadra állításánál a ’20-as-’30-as években. Olivér 1950.08.03-án halt meg “sertés- és zsírforgalmi hivatali könyvelőként” szén-monoxid mérgezésben… A fentebb említett unokatestvér Marcell Lajos nevű fivérének a fia, vitéz Darvas Lajos mérnök volt és akinek a kivitelezésében 1933-ban épült a Maros u. 52. szám alatti 8 lakásos “Városmajor park” társasház, mely ma is áll.

Amit megállapíthat az ember így utólagosan is az az, hogy a családban az előadni tudás (szónoklás, beszédkészség, színészet, nyelvérzék, éneklés) többekben megvolt, úgy a nagybácsi Bélában, mind az apában Marcellben, majd Zénóban, Tihamérban, Olivérben és nem utolsó sorban Szilárdban is. Tehetséges emberek voltak.

Szilárd 1939.08.15-én Kőbányán vette el Feuermann Mihály gyáros árva leányát, az rk. vallású Gabriellát, aki ekkor 24 éves volt. Két fiuk született László és Ferenc. Fiaik és unokáik is örökölték azokat a képességeket, melyek ezt a családot annyira meghatározzák.

Szilárd ekkor még mindig nyomdai korrektori munkájából élt, és Újpest, Kossuth u. 14. címen lakott. Ez a ház (és utcaszakasz) már a múlté, kb. a mai Kozma Lajos Faipari Technikum helyén állhatott. A Don Bosco Kör estélyein több alkalommal részt vett, rendezett, színészkedett.

Nemzeti Újság 1935.07.05 (17. évf. 150. szám 12. o.)

Palota-Újpest 1936.10.31 (16. évf. 44. sz. 5. o.)

Palota-Újpest 1937.03.13 (17. évf. 11. sz. 2. o.)

Buza Péter Palotai Tegnapok c. munkájában említi, hogy az ’50-es években Szilárd a Sín u. 25-ös házban bérelt lakást (a villa 3 lakásra volt felosztva).

Sikerült Darvas Lászlóval – és kövér betűkkel szedem az általa mondottakat – felvennem a kapcsolatot, aki elmesélte, hogy Marcell 1919-ben már az MTI főszerkesztőjének, Radó Sámuelnek volt a helyettese, mikor vélhetően spanyolnáthában elhunyt, így Szilárd árvaságra jutott. Szilárdot a szaleziánus testvérek gondjaira bízták, akik a Clarisseumban működtek. (A Clarisseumról, annak történetéről Rátonyi Gábor Tamás írt.) Ezek szerint 1924-től, 15 éves korában kerülhetett Szilárd Palotára és tanulta ki a nyomdász szakmát. László elmondta, hogy édesapja – ahogy valamikor az 50-es években, már az erre fogékony fiának mesélt az életéről – úgy fogalmazott, hogy mélységesen megutálta a papokat, így aztán egész életében meggyőződéses ateista volt. 1940-ben már Szilárd katona volt, később 1942-től Ukrajnában irodista tizedesként szolgált. Az egyházi nevelés hatása Szilárd életében talán abban nyilvánult meg, hogy mint kezdő költő, szívesen használta a kereszténység motívumait, mint allegóriákat. 1943-ban megjelent egy verse az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagban, Katakomba – Két keresztény beszélget címmel. Ekkor már túl voltunk Sztálingrádon, és a vezető nyilas hetilap, az Egyedül vagyunk teljes címoldalon indított támadást a szerző ellen, akit ezt követően hadbíróság elé állítottak.

A Csodálatos Papagáj c. Darvas Szilárd kötet digitális kiadását fia László készítette el 2017-ben, melyben szerepel az alábbi lábjegyzet a fentiekhez kapcsolódóan: “Az esetet részletesen ismerteti Gellért Oszkár, Kortársaim című kötetében: Illyés betegszabadsága idején a segédszerkesztővel, Örley Istvánnal közösen választották ki a szóban forgó verset a Darvas-kéziratokból. „Darvas Szilárd akkor még nem volt szatíra-író, ilyen bátor verseket írt.” Gellért járt közben az Igazságügyminisztériumban is, egy baloldali érzelmű ismerősénél, hogy a bűnvádi eljárás alatt álló szerző aktáját elsüllyesszék.”

Engem édesanyám a bombázások elől Gödöllőre, Zénóhoz menekített, aki akkor az ottani parókián szolgált. Zénó bácsit természetesen később is változatlanul nagyon szerette a család.

1945-ben Darvas Szilárd azonnal belépett a kommunista pártba, ezt követően szédületes karriert futott be, 1947-ben és 1949-ben a Ludas Matyi felelős szerkesztője lett, márpedig a Ludas Matyi kommunista szócső volt. 1950-től – feltehetően a Rajk-per tanulságait levonva – már szabadúszó, humorista, konferanszié, operett-átdolgozó. 1956 után nem lépett vissza a pártba, rossz néven is vették tőle.

László úgy fogalmazott – reflektálva az 1950-es évekbeli állítólagos rákospalotai bérlemény kapcsán, hogy – “apám azidőtájt ideiglenesen különköltözött a családjától, több hasonló címen élhetett hetekig vagy hónapokig.

Darvas Szilárd – Budapest, 1951. május 11. Fotó: Várkonyi László MTVA Fotótár

Darvas Szilárd megjelent könyvei, kabaré plakátja

A Don Bosco nyomdában a Szalézi Művek kiadásában, a “Mi Színházunk” sorozatban megjelent művei (Szarvas Dénes az írói álneve volt):

  • 9. Darvas Szilárd: Horkolás a jelszó. (1928)
  • 36. Darvas Szilárd-(Darvas) Olivér: Theater Mucsa. (1929)
  • 53. Darvas Szilárd: Tánc a kép körül. (1930)
  • 54. Szarvas Dénes: A havanna. (1930)
  • 75. Szarvas Dénes: Kisgazda a trónon. 1930)
  • Szilveszteri jelenetek. (Darvas Szilárd: Éjféli párbaj. – Darvas Olivér: A kaland) (1930)
  • 117. Darvas Olivér-(Darvas) Szilárd: Az anarchisták. (1934)
  • 153. Szarvas Dénes (Darvas Szilárd): A peches Pierro. (1940)
  • +1 Póruljárt kísértet. (1928). 2. kiad. Átd. Szarvas Dénes (1944)

Összefoglalás: Egy parányit Darvas Szilárd életébe bekukkantva megtehető az a nem túl merész állítás tehát, hogy 1924-1940 között előbb a Clarisseum falai között élt 5-6 évet, eztán pedig még vagy 10 évet dolgozhatott a Don Bosco nyomdában, mely szintén az akkori Horthy Miklós út 97. szám alatt volt található. Így legalább 16 éven át lakott, illetve járt-kelt Szilárd Palotán.

Állami áruház, Dollárpapa, Nem wurlitzer a verkli, Kombiné, Én mellettem elaludni nem lehet és megannyi slágerszöveg….

Glauziusz bácsi dala az Állami áruház c. filmből:

Szilveszteri Konferansz, 1960:

A Fortuna Mozgó

A korábbi palotai moziról szóló bejegyzésben, mely a Tavasz Mozgóról szólt, említést tettem a Fortuna moziról is. Miután előkerültek dokumentumok erről a moziról is, így meg lehet végre róla hitelesen emlékezni, nincs szükség a találgatásaimra.

A Darabanth Kft. 35. Nagyárverésén 2021. májusában került kalapács alá horror áron az alábbi képeslap, mely 1913-ban futott:

Aztán sikerült hozzájutnom a képeslap “kistestvéréhez”, melyen Halassy kiadásában ugyanez a kép 1916-os dátummal ellátott képeslapon ismét kapható volt. Kistestvér, mert osztott képeslap két képpel, így az én fotóm feleakkora, de ugyanúgy szereli a vezetéket rajta a villanyász. Az 1913-as bélyegzésű képeslapot még Fischer Dezső és Társa adta ki, ezek szerint Halassy tőle kapta meg a képet.

Korábbi feltételezésem tehát, – hogy a Tavasz utcában esetleg a Fortuna cipőgyár telkén ált volna egy sátoros mozgó – nem volt jó.

Mivel a képeslapokon szerepel a Zápolya utca felirat, így már nem volt nehéz beazonosítani az épületet. A mai Szerencs u. – Oroszlán u. ( az akkori Zápolya u. – Földvári u.) sarkán áll az épület, mely otthont adott a mozgónak. Persze már korántsem olyan díszes homlokzatú a ház, de a klinkerrel körbefuttatott pinceablak árulkodó volt. Az utca kanyarulatában pedig a Rákos út házai láthatók, hiszen ott törik meg a Szerencs utca.

Az újabb kutatás során a legkorábbi említés 1912. májusából került elő:

Szövetkezeti Értesítő 1912.05.04 4. évf. 9. sz. 8. o.

1915-ből van utoljára adat a Fortunáról. Halassy 1916-ban tán még azért jelentette meg újra a képet, mert akkor még üzemelt/vegetált a mozi, vagy csak simán nem is tudott arról, hogy a mozi időközben bezárt. Úgy tűnik, hogy nem állt a mozi mellé Fortuna istennő és 4 év után kénytelen volt bezárni.

Palota elöljárói

Elkezdtem összeállítani az elöljárók névsorait. Publikálom, de persze még nem teljesek és főleg nem hibátlanok a listák. Nehéz ügy, kevés a forrás.

Bíró neveTólIg
Öreg B. Tóth István1700-as évek eleje
Biharos Tóth János
Csánki János1750
Biharos Tóth Ferenc
Prontvai István1851
Tóth Sámuel
Varga Ferenc1869
Biharos Tóth István18621903.12.31
T. Varga Antal19041920
Jónás Emil19201923.06.30
Polgármester (tanácselnök, VB elnök) neve Tól Ig
Cserba Elemér1923.09.051936.04.22
Szőcs József1936.06.101945.03.01
Szőcs Áron19451946.07 után
Bihari (Bőhm) Gyula1948.10.111953.01 után
Kopácsi József19531957.04.10
Valachi Gyula1957.06.061971.04
Pataki Béla1971.04.261985.06.20
Szabó István1985.06.201990.10
Czibik Tamás1990.10.141996.09.16
Hajdu László1996.12.082010.10.02
László Tamás2010.10.032014.10.11
Hajdu László2014.10.122018.04.08
Cserdiné Németh Angéla2018.09.30napjaink

Jegyző, Főjegyző neve TólIg
Szabadkay István1750
Cséri Lajos
Rimanóczy Károly1851
Kállay Gyula1853
Honti Károly1859
Selyem János18691875
Medveczky György 18801908
Vághó Ferenc19081916
Szlacsányi Ferenc1920.021926
Szőcs József19291936.06
Akay Ágoston1936.061944
?19911991
dr. Kiss Anna1993.011995
dr. Kis Margit – aljegyző1996.011998.06
Nagy Antal1998.06.252010.11.23
Juhászné dr. Baráth Márta20112014
dr. Lamperth Mónika2014.122020
dr. Filipsz Andrea2020.01napjaink

A dőlt karakterek az említést jelölik, ezekben az esetekben nem ismerjük a működési intervallumot.

A Szilas-patak szabályozása

A Szilas-patak – mint oly sok patak és folyó – sokszor elöntötte a környező településeket, így Szentmihályt és Palotát is. Már 1915-ben szóba került a szabályzása. Vagy magasabban feküdt a patakpart, mint a lakóházak, vagy az elhanyagoltság – pl. háztartási szemét került a patakpartra – miatt duzzadt fel túlzottan egy-egy szakaszon a hatalmas esőknél.

1931-ben is alaposan kiöntött a medréből.

Az Újság 1931.03.01 7. évf. 49. sz. 40. o.

Aztán 1963-ban jött az az áradás, ami után muszáj volt lépni.

Esti Hírlap 1963.03.12 8. évf. 60. sz. 1. o.

Magyar Nemzet 1963.03.14 19. évf. 61. sz. 3. o.

És végül 1964-ben megkezdődött a patak meder szabályozása.

Hétfői Hírek 1964.06.29 8. évf. 27. sz. 1. o.

Népszabadság 1964.07.16 22. évf. 165. sz. 4. o.

Pártélet 1964.08.01 9. évf. 8. sz. 129. o.

Magyar Nemzet 1967.07.27 23. évf. 175. sz. 3. o.

Budapest, 1960. április 29. Résztvevők figyelik a Fővárosi Vízügyi Főigazgatóság szakembereinek árvízvédelmi bemutatóját a Szilas-pataknál. A jelenlévők megtekinthették, hogy különböző készültségi fokozatokban milyen lehetőségek vannak az egyes Duna-szakaszokon a főváros ár elleni védekezésére. A Szilas-patak Budapest észak-keleti részén, a Megyeri-híd közelében torkollik a Dunába. MTI Fotó: Friedmann Endre Tulajdonos: MTI Fotóarchivum

Budapest, 1964. augusztus 11. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Budapesti Bizottsága által szervezett építőtábor résztvevői dolgoznak a Szilas patak szabályozási munkálatai során. A főváros külső, IV., XV. és XVI. kerületében lakóknak már évtizedek óta sok gondot okoz a patak rendezetlensége A kertészeknek ugyan hasznos öntözésre a patak, de alig akadt még olyan esős ősz, vagy hirtelen hóolvadásos tavasz, hogy ne öntött volna el a patakból kiáramló víz hasznos területeket és az áradás ne fenyegetett volna lakótelepeket. Az idén már ezer fiatal dolgozott a rendezésen és mintegy három kilométere szakaszon – a veszélyeztetettebb részeken – szabályozták a medret. A fiatalok egymillió forint értékű munkát végeztek és a jövő évi szünidőben újabb szakaszon dolgoznak majd, amivel végleg megszüntetik az áradásokat. MTI Fotó: Percze Lajos Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

Budapest, 1964. augusztus 11. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Budapesti Bizottság által szervezett építőtábor résztvevői kiszélesítik a medret, gyeptéglázzák a gátat a Szilas patak szabályozási munkálatai során. MTI Fotó: Percze Lajos Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

1967 óta már sok víz lefolyt a patakon. Több helyen betonrácsot kapott a rézsűje, szélesítették, irányát módosították. Valóban nem olyan idilli így a képe, mint egy természetes vízfolyásnak, ugyanakkor belátható, hogy a százezer környékén lakó otthona másképp nem óvható meg. Topolya- és szilfa erdők sem szegélyezik már, bár vannak még szép szakaszai. A legújabb trend, hogy a patakpartra terelik az embereket sétálni és biciklizni, ezzel ösztönözve őket andalgásra, mint annak előtte. A Szilas (Nevesincs)-tó és a Náplás-tó pedig újra a halaké és a békáké. Egy valamit már nem lehet megtenni: átugratni, mint ahogy Sissi királyné és a XIX. századi vadászatok résztvevői tették számtalan alkalommal.

Thaly Kálmán és Görgei Artúr Palotán

A két ismert alak – Görgei, mint ’48-as tábornok, Thaly pedig a Magyar Történelmi Társulat és az MTA tagja, továbbá a Klapka-induló szövegírója – a cikk szerint egy ünnepélyre érkezett Palotára. Akkortájt egy ismert ünnep volt, a minden év nyarán (augusztus 15-20 között) megrendezett Lukácsy-féle dinnyeünnep. Ezen a polgárság vett részt, nem egyházi vagy régi falusi ünnep volt. Horváth Mihály 1872-ben vette meg a Püspökvillát, Thalyval együtt indította útjára a Történelmi Társulatot és ő is, mint mások, 1867-ben térhetett haza. Így el tudom képzelni, hogy több emigráns vett részt az ünnepen, nem csak Görgei és Thaly. Görgeiről fennmaradt egy kertészkedős képe. Elképzelhető, hogy már ekkor 1867-ben érdekelte a kertészet, melynek szépségét itt a Lukácsy által felügyelt kertészeti egyleti telken meg is csodálhatta. Persze, most csak hangosan gondolkodom és nem kell kombinálni, ki miért is jött el végül Palotára. A cikkből kiderül, hogy ekkor még sokan árulónak vélték a tábornokot a világosi fegyverletételért, ezért léptek elé s nem azért, hogy jó szívvel üdvözöljék. A cikk a Pesti Hírlap 1909.09.28-i (31. évf. 229. szám 9. o.) számában jelent meg:

Kaffka Margit és a palotai erdő

Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983) című tanulmányában az alábbiakat írja:

“Kaffka Margit anya lett. Az író Kaffka Margit az anya hangján 1906 óta néhány szép gyermekéhez szóló verset írt . Az egyik: Lackó, megjelent 1906-ban A Hét II. köt. 510. oldalán és a Kaffka Margit könyvében, utóbbiban a Petike utazik c. vers is, valamint a Bölcsődal, amelyet később a Szerda 1907. 1. sz. 24. oldalán is közöltek. (Ez a Szerda rövid
életű lap volt, mindössze hét szám jelent meg belőle. Ambrus Zoltán, Ignotus és
Meller Simon voltak főszerkesztői.)
A nő friss öröme volt a gyermek. Az író pedig dolgozott.
Csakhogy — nemsokára újra jött a nyugtalanság és a láz.
Mindenképpen Pestre akart jutni, s ez végre sikerült is. Fröhlich Brúnót kinevezték Budapestre a Földmívelésügyi Minisztérium erdészeti osztályára erdőmérnöknek. Kaffka Margitot pedig — a derék Gönczi Mór segítségével, — aki azóta már miniszteri osztálytanácsos lett , — áthelyezték az újpesti Polgári Leányiskolához, tanítónőnek.
1907-ben Újpestre költöztek. Egy kis földszintes házat béreltek ki, kiskerttel és ott éltek gyermekükkel (Baross u. 26. ). A minisztérium messze, de az iskola közel volt.
Abban az iskolában tanított akkor Herrer Cézár festőművész felesége, a nagybányai Drumár Alexandra is, akivel meleg barátságot kötött.
Érdekes véletlen, hogy ugyanakkor abban az iskolában volt tanár Babits Mihály is, de vele ott soha sem találkozott. (Azért nem találkoztak, mert Babits a mai Könyves Kálmán, az akkor Újpesti Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára volt – saját megjegyzésem.)
Herrernével annál többet volt együtt. Bár Fröhlich nem kedvelte. Azt mondta: “Ó a Margit rossz szelleme.” Haragudott Kaffka Margitra, mert eljárt délutánonként a Bristolba, a Nyugat-társaságba, azért meg különösen, mert Herrerékkel elment vacsorázni a Fészekbe.
Herrernével járt a Galilei-körbe is. Ámulva hallgatták, hogy mit és mennyit tudnak a fiatalok.
“Azt hittük, — mondta nekem Herrerné —, hogy mi nagyon sokat tudunk, de ott rájöttünk, hogy még rengeteget kell tanulnunk.”
“Te csak ne tanulj, — intette le Kaffka Margit —, tanulni csak nekem kell.” 1907. július 5-től 1910 szeptemberéig volt tanár ebben az I. sz. Polgári Leányiskolában, ahol magyart és földrajzot tanított.”

Nos Herrerék, akikkel Kaffka összejárt jómódú família voltak. Herrerné Kaffkával egykorú volt és ugyanakkor szültek. Palotán a Villasor 12/13-ban laktak. Ez a mai Vécsey utca végén található ház (Vécsey K. u. 100.) akkor még Palotához tartozott, később csatolta el ezt a területet is Újpest. A ház tán kétszáz méterre van az Újpest-Rákospalota vasútállomástól, ahonnan vasúton negyed óra alatt bent voltak a városban.

Rolla Margit tanulmányában a 38. oldalon ezt írja:

Tehát Osvát Ernővel is a palotai erdőbe járt ki, és később a szerelmi bánata miatt nem tudott elmenni barátnőjéhez, volt kolléganőjéhez, hiszen akkor a Villasor a palotai erdő szélét jelentette, a mögött terült el a százéves fákkal teli pagony. Második férje Bauer Ervin orvos Balázs Béla (Bauer Herbert) testvére volt, akiről szintén sejtjük, hogy ez idő tájt megfordult Palotán Bartóknál. Kaffka 1918 decemberében spanyolnáthában halt meg. Nem sokkal halála előtt írta utolsó levelét az anyjának, melyet Radnóczi Miklós közöl Kaffka Margit művészi fejlődése c. doktori értekezésében. Ennyire megmaradt benne a falusi Palota:

Tersánszky Józsi Jenő, mint palotai lakos

Korábban nem találkoztam azzal a ténnyel, mely révén egy újabb költőről ránthatjuk le a leplet, miszerint ő is lakott Palotán, így büszkén sorolhatjuk az egyre több és ismert nevet, akik többet vagy kevesebbet, de éltek Palotán. Szerencsére az egyre gyarapodó digitális archívumok lehetővé teszik, hogy ilyen, eddig (legalább is általam) nem ismert tényre szert tegyünk, minthogy Tersánszky Józsi Jenő pályafutása gyakorlatilag innen indult, miután Pestre került.

A Digitális Irodalmi Akadémia oldalán elérhető számos műve. A Magvető által 1973-ban kiadott Tollal és Gitárral című verseskötetében két vers is rákospalotai keltezésű, 1911-ben íródtak:

Szemem ha behunytam

Most vak az este
Ködhályog úszik
Sok lámpaszemén
S szemem ha behunytam
Arcodat, alakod
Hiába kereste.
Jaj istenem
Én síró két gyerekszemem
Már elfeled.
Most vak az este
S szemem ha behunytam
Nem látja az arcod,
A kebled, a vállad.
Nem is akarom
Most vak az este
Nem is kívánlak
Mert kedvesebb nékem tenálad
A szomorúságom.
Mért nem fogod meg a kezem?

Teli melled, hajló kemény csípőd
Az ölelésre rég megérett.
Kék udvar hervadt a szemed köré.
Tested szeges korbáccsal veri véred
S álmodban éjszakánta
Ennenvágyad hajol felébed.
Tenvágyadban én csókoltam a szádat
S a nász, mely nyoszolyádat
Kuszára hányja szerte
Lányságod hamvát már leverte.
Én édesem mondd: alkonyati sétán
Amikor gyáván kullogok megetted
És sírva csókol a szemem
Mért nem fogod meg a kezem
És mondod:
Jöjj velem, szeretlek.

A Nagy árnyakról bizalmasan című kötete 1962-ben jelent meg, szintén a Magvető gondozásában. A Hatvany Lajosról szóló szakaszban így ír:

“Másutt meséltem el annak az irodalmi előadásnak lefolyását ebben a kötetben. Itt csak kiegészítem a következőkkel. Annak jellemzésére, hogy Hatvany Lajossal milyen más modorban érintkeztünk, mint nálam sokkalta nagyobb tekintélyű írótársaim, elmondom a kirándulásunk végét.

Szóval, megérkeztünk Miskolcról a budapesti pályaudvarra. Hatvany gumirádlit rendel. Mielőtt beleülne, azt kérdi tőlem:

– Maga merre megy, Józsi Jenő?

– Budára, az Iskola utcába és onnan azután Rákospalotára a lakásomra.

– No! Az kicsit messze van! – mondja Hatvany. – De az Iskola utcába elvihetem magát. Üljön föl!

Miközben a kocsiba szálltam, furállottam magamban, hogy ilyen társaságból: Ady, Ignotus, Faragó, Heltai Jenő, pont engem hív meg kocsijába Hatvany.

Nahát beszélgetünk hajtás közben. Egyszerre Hatvany hamiskás mosollyal arról érdeklődik, tőlem, hogy: a miskolci Korona Szállóból, ahol közös folyosón, egymás melletti szobában aludtunk, vajon a megágyazó szobaasszonyt kihez láttam bemenni?

Ahán! – gondoltam. – Ezért hívott a gumirádlerbe engem Hatvany!

Annak idején a szállodák általában a valódi teljes ellátásra rendezkedtek be. Vagyis csinos némberek szolgálták ki a szobák vendégeit, és némi ellenszolgáltatásért mindenben rendelkezésére álltak.

A mi szobaasszonyunk nagyon szép, de túl nagy méretű hölgy volt… De hát leírhatom az esetet úgy, ahogy Hatvanyt tájékoztattam róla:

– Hát nézze! Én nem leskelődtem kifejezetten, de ki-kinéztem a folyosóra, mert cigarettát vártam a pincértől. És így láttam, hogy Ady be sem engedte magához a szobaasszonyt, hogy ágyneműjét megigazítsa. Ellenben vettem észre, hogy Heltaihoz bement, és sokkal huzamosabb ideig tartózkodott nála, mint amennyi arra kell, hogy a párnáit fölrázza neki. Ez már azután volt, hogy… hát…

– Na-na-na! – unszolt Hatvany a gyors előadásra: – Azután, hogy…

– Hogyhát a nő tőlem kijött! – feleltem.

– Szóval, magánál is volt?… Na és?…

Hatvany pont úgy viselkedett a kocsiban velem szemben, mint ahogy két csínytevő diák teszi. Vihogott folyvást, és dobálta magát a kocsiülésen. Tudtam, hogy teljes nyíltságom csak fokozza jókedvét, tehát elkezdtem:

– Tudja, amikor a nő belépett a szobába, hát kissé megriasztott óriási idomaival. Gondoltam: mindig bátor fiú voltam, de ennek a nőnek nekimerészkedni?

– Na és?… Na és? – sürgetett Hatvany folyvást.

– Na és! – mondtam. – Irtó meglepetés ért. Amennyi gyakorlatot szereztem nők körül, és hát, valamit már szereztem, ez a nő minden eddigi esetemet leverte. Ez a nő egy főpapnő volt a szerelmi szertartásban, mindenképp.

– Ugye? Ugye? – szólta el magát Hatvany.

– Ugye? Maga sem hagyta ki őt! – csaptam rá. De Hatvany elhárította a nyilatkozatot újabb érdeklődésével: – És mit fizetett neki? Mesélje?

– Hát nézze! Tíz korona volt összvagyonom. Ebből, előbb nyíltan megmondva ezt neki, fölajánlottam négy koronát! – mondtam neki.

– Na, és meg volt elégedve? – akarta tudni Hatvany.

– Azt hiszem! – bólintottam. – Mert soron kívül maradni akart még nálam!

Erre Hatvanyt akkora kacagás rázta, hogy féltem, kiesik a kocsiból… Gondoltam, ha már ilyen bizalmasak vagyunk egymáshoz, én is megkérdhetek valamit tőle:

– És mondja, Ady vajon miért nem fogadta a nőt?

– Pontosan nem tudom, de azt sejtem, megérkezett hozzá Pestre Diósyné. És félt, hogy besúgjuk neki félrelépését! – tájékoztatott Hatvany és hozzátette: – Bandi ilyen!

Ady Léda nevű tényleges szerelmét hívták Diósynénak, tudvalevő.

De már megérkeztünk a kiszállásom helyére. Hatvany érdeklődött.

– Ha olyan szűken van pénzzel? Szívesen kisegítem magát!

– Köszönöm nagyon! De Faragó holnap délelőtt utal nekem a novellámra a Nyugatnál.

– Hát jól van! – mondta Hatvany. – Csak írjon, Józsi Jenő, minél többet nekünk. Nagyon szeretjük és várjuk az írásait.

Kezet ráztunk, és Hatvany a távozó kocsiból is visszaintett búcsúzásra nekem.”

Tersánszky ezen írása 1912 előtt íródott, mivel Ady és Léda 1912-ben szakítottak. A fenti versei 1911-es datálásúak. De már 1910-ben is Palotán lakott az író:

A Kritika 17. évfolyamának 8. számában (1988) jelent meg Vargha Kálmán: „Mikor nem dühöngök, akkor mindig jó kedvem van”. Tersánszky Józsi Jenő kiadatlan leveleiből c. összeállítása. Ebben szerepel egy levél, amit a szüleinek írt:

Egyszer a háború alatt még bizonyosan járt Palotán. Az 1914-15-ben íródott Naplómban így fogalmaz:

1915. márc. 4. Reggel 3 óra elmúlt. Rákospalotán minden itt van, amiért küszködöm. Keresztülutazóban. Az úton bolondoztam, társam mutatta, hogy elment az eszem. Vigyázat, akkor nagy előmenetelem van itt. Még megtesznek ezredesnek.”

A 4x-es Baumgarten-díjas és Kossuth-díjas író 1910-1911-ben Palotán élt, így már három “nyugatosa” van Palotának Babits és Kodolányi mellett.

Móricz Zsigmond palotai látogatásai

Az ismert, hogy míg Babits a Fő út 2 szám alatt lakott, járt nála Móricz Zsigmond. Ma arra próbálok választ keresni, hogy bajon hányszor járhatott Móricz Palotán?

Cséve Anna – Papp Mária szerkesztésében jelent meg Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) III. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993), melyben a 8727. számú levél egy névjegykártya valójában. Ezt hagyta Móricz Babits ajtajánál 1912.01.30-án, mikor nem találta otthon barátját. “Kedves Barátom! Itt valék, kutya egye máját! ….” sorokat firkantotta a kártya hátoldalára.


A Móricz Zsigmond levelezése (1892-1913) c. digitális bölcsészeti platform kiadásában pedig ezt a levelet találhatjuk:

Nagyságos Babits Mihály

tanár úrnak

Rákospalota,

Fő ut 2.

Kedves Barátom, nem maradt nálad a cvikker szabású ócska szemüvegem? Vedd gondjaidba, ha ott van s alkalmilag átveszem. Jó hogy ott ragadt legalább veszek egy becsületesebbet. A héten nem mehetek el egyik napon sem Sch-ékhez, – sőt egész jun 1-ig nem vagyok a magam ura. Addig a MUNKA rabszolgája vagyok én szegény tót legény.

Szervusz Ölel Barátod

Móricz 

Bp. 1912. máj. 19.

A feleségemnek így referáltam nálad tett útamról: Voltam Babitsnál meg látni mit csinál…


Babits már egyébként 1911. 11. 14-én megírja Móricznak az új palotai címét majd 1911. 12. 01-i levelében meg is hívja magához:

“Bocsáss meg ezért a lamentációért Még röviden csak anyit hogy a jövő héten, kedden vagy szerdán okvetlen szeretnék veled találkozni. Persze azt is nagyon szeretném s titokban remélem is hogy egyszer kicsalhatlak ide Palotára. Nyugati pályaudvar, Burvasut, A kocsi, végállomás… ha irsz előre, bármely délután otthon. (Osvát hétfőre ígérte látogatását.)”

A közölt levelezés alapján bizonyosan két palotai találkozót megállapíthatunk.


Bors András: Emlékeim a soproni kommünről c. írásában (megjelent: Soproni Szemle, 1955) testvéréről Bors Lászlóról emlékezik. Ebben írja a következőket:

Mivel a két Bors fiú pár évvel korábban Újpestre került, így nem téveszthette össze a helyszínt Bors, az akkor haditudosítónak felcsapó Móricz valamilyen apropóból tényleg Palotán tartózkodott.

Ennyit sikerült Móricz palotai látogatásairól fellelni. Nem sok, mindenesetre 3 ízben biztosan járt Palotán az egyik, ha nem a legismertebb népi írónk.

Mikor is vonatozott át Petőfi Rákospalotán?

Sikerült fellelni azokat az értekezéseket, melyeket Petőfi Sándor Vasúton című verse vezérelt. Mikor is láthatta a tájat a költő vonatról miközben megfogalmazódott benne a vers és honnan hova utazhatott vajon? Nagyon izgalmas kutatásokról olvashatunk alább. Hogy összesen hányszor tette meg Petőfi a Pest-Vác ill Vác-Pest utat, nem tudom, de mindannyiszor Palota földjén is üdvözölhettük pár percre legalább ezt a zsenit.

Élet és Tudomány 1971.08.13 26. évf. 33. sz. 1538. és 1573. o.

Kritika 9. 1971. 11-12. sz. 60. o. Martinkó András: Tallózás Petőfi ügyben