Az URAK, akik felavatták a Fradi-pályát

A palotaiak “mindenhol” ott voltak. Hogy-hogy nem ők voltak az elsők, akik a Fradi pálya gyepén rúghatták a bőrt:

Forrás: Nagy Béla: 75 éves a Fradi-pálya. 1911-1986. Mesél az öreg (és az új) stadion (Budapest, 1986) 6. oldal

A legismertebb és legtöbb halálos áldozatot követelő magyarországi merénylet palotai áldozata

1931.09.13-án éjfél után nem sokkal Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, rajta a Bécsbe tartó gyorsvonattal együtt. A palotai Morvay Alajos mozdonyvezetőt hősnek kijáró tisztelettel temették el.

“A mozdonyvezető és a fűtő emlékére nevük, a baleset helyszínének és időpontjának feltüntetésével a 424,004 psz. mozdonyon emléktáblát helyeztek el. Az 1932. február 11-én délután, a Keleti pályaudvaron tartott ünnepség után, a babérgirlandokkal feldíszített gép különvonat élén Biatorbágyra közlekedett. A viadukton lépésben áthaladó szerelvényről – az áldozatok emléke előtt tisztelegve – két koszorút dobtak a mélybe. A baleset egyéves évfordulóján a Mozdonyvezetők Országos Segélyező Egyesülete székházában avatták fel a szerencsétlenül járt mozdonyszemélyzet emléktábláját. Ugyanezen a napon megemlékeztek a két életét vesztett vonatkísérőről is, a Keleti pályaudvar nagy tanácstermében tartott ünnepségen. A 301,001-et később (1937 szeptembere után) újjáépítették, illetve gyakorlatilag új mozdonyt építettek a balesetes gép egy-két alkatrészének felhasználásával. Ennek elkészültekor az emléktáblát erre a gépre szerelték át. A tábla másolatát 1988. szeptember 10-én elhelyezték Morvay Alajos egykori lakóhelyén, a budapesti Mozdonyfűtő utcában lévő ház falán is.”

(Forrás: Bárdos Imre Indóház 2005.09

“A Bécs felé tartó mozdony még sértetlenül áthaladt a robbanóanyag felett, de a második és harmadik kocsi aktiválta a halálos fegyvert. A vágányrész megszakadt, a mozdony, a poggyászkocsi, és további 4 személykocsi a 26 méteres mélységbe zuhantak. A hátralévő szerelvényeket a szerencsén túl a mozdonyvezető mentette meg, akinek hősi halálát igazolta, hogy kezét a fék fogantyúján találták meg: a kisiklást követően egyből fékezni próbálta a járművet. A tragédia egyetlen szerencsésnek mondható mozzanata, hogy a másodpercek töredéke alatt a kötőlánc is elszakadt, így a további szerelvények – ugyan nem maradtak helyükön – a halálos zuhanástól az utasaikkal együtt megmenekültek.”

Forrás: Múlt-Kor 2021.09.13

Hol is volt a Nadály-tó?

Vendéglátóm “A palotai piócás tavak”1 című írását szeretném kiegészíteni jelen kis írásommal.

Kutakodásunkban továbbra is a Palotáról készült régi térképek lesznek segítségül, hisz én alapvetően ezen a(z) – általam csak karto-topográfiának nevezett – területen tudok hozzátenni, pontosítani információkat Horváth Csaba írásához, s általában a helytörténeti kutatásokhoz. A karto előtag itt azt jelzi, hogy a hely leírásában erősen a régi térképekből nyert adatok dominálnak, szemben a régészeti topográfiával, ahol is egy helyszín leírása régebben jellemzően szöveges volt; továbbá nálam nagyobb területekre, míg máshol kisebb területekre vonatkozik. Az elemzések során a térinformatika azon részét használom, ami a terület mai alaptérképét veti össze az időben lépésről lépésre visszafelé lépkedve a korabeli kataszteri jellegű ill. a még korábbi még nem kataszteri jellegű térképekből kiolvasható információkkal; ill. sűrű helyszínelést is alkalmazok az egyes térképen nem feltétlenül látható, de még esetleg mai is meglévő apró terepi nyomok után kutatva.

Csaba a cikkében a piócás helyét a Néprajzi Értesítő 14. évf. 1913 Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása alapján a Nevesincs-tó helyére gyanítja. Én ennek jártam utána a saját tudományos eszközeim felhasználásával.

A kutatás során a mai, az 1928-as és az 1860-as kataszteri jellegű, részletesebb térképi információkat is tartalmazó alaptérképeket; az 1847-es szintén kataszteri jellegű, de áttekintő jellegű ‘Rendezési Terv’-et; továbbá az első katonai felmérés térképét használtam fel. A térképek georeferálása nem erre a területre lett optimalizálva, de jelen vizsgálati szinten ennek most nincs is jelentősége. A 3 részletesebb térképnek a saját pozíciója alapján megrajzoltam az egyfajta vázát. A mai térképen a mai állapot vonalas elemeinek ‘tengelyei’-t (a szürke sáv az M3-as területe), míg a régebbieknél a területi foltokat ill. egy ott látható patakmeder tengelyt. Ezután az 5 térkép és 3 foltvázlatból egy mátrixot szerkesztettem a fent említett eleve meglévő pontatlanságok meghagyásával.

Az alábbi mátrixban az oszlopfőkben a térképek időrendben (EKF, 1847, 1860, 1928, 2022), míg a sorkezdetekben a foltvázlatok (1860, 1928, 2022) helyezkednek el. Ebből az is következik, hogy a jobb alsó sarok a mai állapot és foltja, míg tőle balra átlósan felfelé az 1928-as és 1960-as térképek a saját foltjaikkal láthatóak.

A második sor és 6. oszlop metszete (1860-as foltvázlat a mai térképen) egyből megadja a választ, hogy hol is volt a Nadály-tó. Ez az Aporháza utca és – a patak közigazgatási területét teljes mértékben magába foglalóan – a Szilas-patak közötti terület lakóépületek utáni ipari jellegű területe az M3-ig. Így a korabeli piócás nem húzódott a Nevesincs-tóig, de nem véletlenül lehetett ennyire közel hozzá.

Gyanúm szerint a korabeli Nadály-tó és a mai Nevesincs-tó a Szilas-patak egy olyan szakasza lehetett, ahol nagyon minimális volt a patak lejtése és a patak itt így gyakorlatilag egy láp volt nagyon lassú vízáramlással, mely megfelelő hely volt a piócáknak. S itt feltehetőleg a klasszikus módon gyűjthették is, amit idővel intenzívebb medencés formára alakították át. A piócázás „leáldozásával” a mai ipari jellegű terület alacsonyabb, vízzel érintett részének nagyobbik felét feltöltötték, mivel az akkori tulajdonosa (Károlyi?) így tudta jobban értékesíteni azt, s az akkor már fejlődgető nagyközségben több homokhátat hordtak el, s volt töltőanyag bőven.

A mátrixból az is kitűnik, hogy a Liva-malom megtápláló csatornája már a szabadságharc előtt is a mai Patakpart utca nyomvonalán haladt, s emiatt nem volt zavaró, nem keletkezett mocsár azzal, hogy a visszamaradó terület egy része (a mai Nevesincs-tó magja) lefolyástalanná vált vagy már az is volt, mivel ezen csatorna a víz nagy részét elvitte, s a csurgalékvíznek egy másik csatornát is ástak, melyet fent a mátrixban a zöld szaggatott vonal jelez. (Lásd az alábbi Google-térkép kék vonalát!)

Az M3-as ezen mélyebb, lefolyástalan terület ÉNy-i harmadán halad át, s néhol akár 5-8 méter feltöltésével akkora nyomást fejt ki az altalajra, hogy – függetlenül a patak vizétől – a nagyjából K-DK felől ÉNy-Ny felé haladó talajvíz áramlása lelassul, feltorlódik és megjelenik a felszínen, ezzel kialakítva a Nevesincs tavat. A ’70-es évekig egyetlen légifotón vagy topográfiai térképen nem jelenik meg, míg utána határozottan. Így bátran kijelenthető, hogy a Nevesincs-tó a mai állapotában az M3-as következménye, de erről majd egyik másik cikkben is szeretnék írni.

1: [https://rakospalotaanno.hu/2019/09/02/a-palotai-piocas-tavak/]

A Bartók Béla utcai egyveleg titkai

Ha végig sétálunk a Bartók Béla utca Fő út és Batthyány utca közötti szakaszán, akkor az elmúlt több, mint 150 év családi ház építésének majd’ minden stílusát megszemlélhetjük. Találunk itt egy modern és a ’80-as években épült épületet is, de az ún. polgári – utcával párhuzamos tetőgerincű – és parasztházas, mely mint népi építészeti kifejezés értendő – utcára merőleges gerincű – lakóépületet is. Laikusnak annyira nem tűnik fel, de szakértői szemmel a régi parasztházak helyeinek ritmusában egyfajta, mára már ’sérült’ ritmus fedezhető fel. Jelen írás ezt a témakört a fent említett utcaszakasz vasúti oldala tekintetében járja körül.

Kutakodásunkban a Palotáról készült régi térképek lesznek segítségül, melyek száma az ország többi hasonló léptékű átlagos településhez mérten szerencsénkre elég tekintélyes. Jelen kutatás során a Palotát vagy egy részét is ábrázoló térképek nagyobbik része Pest közelségének köszönhető, mivel Pest-Buda – jellemzően valamely itt lefolytatott hadgyakorlat – áttekintő térképeként a ’jobb felső sarokban’ Palota is megjelent. A másik része a kötelezően előírt országos felméréseken túl gyaníthatóan a Károlyi uradalom területhasznosítási tevékenysége és ezen belül Újpest kialakítása előkészítésének is köszönhető. Mindenképpen ide tartozhat az az 1847-ben keletkezett ’Tekintetes Pest Megyében kebelezett PALOTA Helysége Határának Rendezési Terv szerinti TÉRKÉPE’ feliratú térkép is, melyen a Bartók Béla utca Fő úti oldalának a gimnázium és Pozsony utca közötti része volt még csak az itt Helység megnevezésű és a korabeli szóhasználattal belsőségnek nevezett belterület része. (Lásd az 1-es térképet!)

1| 1847-es Rendezési Terv térképe: Kb. 45 °-kal jobb irányba tájolt térképi helyzet, a mai Bartók Béla utca az ‘a’ és ‘b’ jelzés közötti utólag berajzolt kék vonal mentén található

A térkép még épp a szabadságharc eredményeként elért úrbéri rendszer eltörlése előtt készült, s alapvetően a külterületek területhasználatával és hasznosításával ill. ennek akkori jövőbeli tervezett változásával foglalkozott. További, már mindenképp a szabadságharc utáni bejegyzések is találhatók rajta piros színű tollfeliratként ill. még későbbi fekete ceruzás feliratként. A beillesztett térképrészletből kitűnik, hogy mai gimnázium területének legnagyobb részén a Hutiray felirat olvasható, hasonlóan a Lukácsy Sándor utca környékének területével, ahol később Lukácsy Sándor híres kertészete volt található. Hutiray Lukács Sándorról ITT1 olvashatunk többet. Azaz egy ideig a kertészet tevékenysége itt a gimnázium területén is folyhatott. A térképkivágat még sok más érdekességet tartogat számukra, de ezekkel más tanulmányokban foglalkozom majd.

A talán legrégibb csak Palotát ábrázoló térkép után nézzük meg a mai alaptérképet is. Ezen eltérő színezéssel jelöltem a különböző karakterű épületeket. (Lásd a 2-es térképet!)

2| mai alaptérkép: parasztház – szürke; polgári ház (1949-ig) – barna; ún. kádárkocka (szocializmus időszaka) – piros; legújabb idejű (’90 utáni) – narancs; 1884-es térképen már szerepelt – fekete kontúr

Ha áttekintjük a Bartók Béla, Batthyány, Bem és Fő utcák által körbezárt területet, akkor a Fő utcai háromszög kivételével nagyjából egyforma vagy dupla méretű és szabályos területű és kiosztású ingatlanokat látunk, de ha jobban szemügyre vesszük az apróbb eltéréseket, akkor egy érdekes mintázaton akad meg a szemünk. Több 2*2-es kiosztáson belül a telekhatárok belső sarkai nem egy pontban találkoznak, hanem egy kis eltéréssel, azaz a Bem utca és Bartók Béla utcákat összekötő telekhatárok közül minden második határozott vonalú, de a közöttük találhatók egy kis erre merőleges törésszakasszal futnak végig. Ezeket piros körrel jelöltem. Nem kell hozzá túl sok képzelőerő, hogy ezen utóbbi törésszakaszos telekhatárok későbbi megosztások eredményének feltételezzük, így képzeletben vegyük le ezeket a térképről. Ha ezután nézzük meg az így keletkezett nagyobb telkek és parasztházak mintázatát, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ilyen nagyobb telek ‘jobb alsó’, keleti sarkában található egy parasztház, s a parasztházak legtöbbje ilyen pozícióban található.

Ezen feltételezett nagyobb telkek sarkai láthatók néhány korábbi 1949-es, 1928-as és 1884-es térképen zöld jelöléssel a fenti piros karikákkal együtt, továbbá feketével jelölve a parasztházakat. Nagyon szépen és egységesen jelennek meg sorba minden térképen, sőt az egyik azóta elbontásra került épület is látható illeszkedve a feltételezett ritmusba. Így gyakorlatilag az ezt a területet mutató legrégebbi térképig, az 1884-esig könnyen visszavezethető ez a struktúra. (Lásd a 3, 4 és 5-ös térképeket!)

3| 1949-es alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
4| 1928-as alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
5| 1884-1925 között használt alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr

Egy 1868-as ‘Sz. kir. Pest Város és környékének átnézeti térképe‘ a vasútállomás környékén található, az 1860-as térképen a kertészet kivételével még üres területeket ‘Uj Palota‘ megnevezéssel már tartalmazza és kivehető a mai Batthyány, Sződliget és Bartók utcák vonala is. Ebből az következik, hogy ezt a vasút és régi településrész közötti területet a Károlyiak az 1860-as évek elején kezdték el felparcellázni. Jelen kis tanulmányon már túlmutat, de ezt kisebb mértékben többször módosították, mire a mai úthálózat kialakult.

6| 1860-as alaptérkép

A telkek mérete jellemzően egyforma, így érdemes az eredeti telekméretekre is egy kis figyelmet szentelni. Mivel az eredeti kiosztás óta a legtöbb akkori telekhatár ma is létezik, s ez jól vizsgálhatóan rögzítve is van a mai digitalizált alaptérképen is, így alkalmas a méretek tekintetében a pontosabb visszatekintésre. A részletekkel nem fárasztva most a nyájas olvasómat, a telkek osztása 15 bécsi öl szélesek és 40 bécsi öl mélyek lehettek. Ez pontosan 600 négyszögöl, ami egy fél kis- v. magyar holdnak felel meg.

Rövid kutakodó utunk végéhez értünk. Megállapítható, hogy ezen telkek, mint a környéken a legtöbb, a Károlyiak telekalakításának eredménye és eleinte első elképzelésben 15/40-es 600 négyszögölös telkek lettek kimérve és erre a jobb első sarokban építették fel a házakat, majd idővel a legtöbb telek továbbosztásra került, ahova későbbi korok épületei kerülhettek; de a legtöbb eredetileg kialakított épület még a mai nap is ott áll, ahova eredetileg építették őrizve Palota itt több, mint 150 éves múltját.

Felhasznált térképek:

Az 1, 3, 4 és 5-ös térképek megtalálhatók az Arcanum.hu publikus oldalán; a 2-es térkép saját szerkesztés; 6-os térkép a Rákospalotai Múzeum tulajdona (RPM 2010.10.1)

1: [https://bpxv.blog.hu/2013/04/15/ember_varos_lukacsy_sandor]

A legeslegelső hazai vasúti halott

Budapesti Híradó 1845.03.02 (140. szám 146. o.)

A National Geographic folyóiratban jelent meg egy cikk a vasúti “elsőkről”. Sikerült megtalálni a legelső dokumentált vasúti balesetet. Az áldozat egy rákospalotai földmíves lehetett, aki beállt napszámosnak és nem ecsetelt módon elhunyt. Napszúrást nem kaphatott márciusban, akkor inkább fagyási sérülések, tüdőgyulladás jöhet szóba, hacsak rá nem dőlt egy föld- vagy zúzottkő halom…. 1845 nyarára értek el Palotáig a vágánnyal, az első hivatalos próbaút 1845 novemberében volt, Vácig pedig 1846 júliusban lehetett első ízben utazni. Ez az eset valószínűleg a Nyugati és Palota közt meglevő 8 kilométeren történhetett Palota közelében. A haláleseti kifizetés mai értéken durván 1.225.000 Ft-nak felel meg, ami nem is rossz pénz. Pl. ma a Generali Biztosítónál – mely biztosító már 1845-ben is létezett – az 5 szintű utasbiztosításánál a közepes díjtételű termékmódozat esetén a biztosító 1.500.000 forintot fizet baleseti halálra, a két olcsóbbnál pedig semmit sem térít. Tudom ez nem egy precíz összehasonlítás, de mégis képet kaphatunk a 177 éve történtekről. Az elmondható, hogy tényleg korrekt kifizetést biztosítottak a Középponti Vasútnál a balesetet szenvedett és megbetegedett munkásaiknak.

A Fő út 2. és lakói

Azt minden palotai tudja, hogy a Fő út 2.-ben lakott egy évig Babits Mihály, és erről emléktábla is tanúskodik a ház kapuja mellett. Innen járt az újpesti Könyves Kálmán (akkor: Magyar Kir. Áll. Főreál-) Gimnáziumba tanítani. Több olyan személyt is sikerült most azonosítani, akik e házban éltek, íme:

Reich Samu és Miklós, Reich Zsiga és Aladár, továbbá Reich Stefánia

Reich Samu és Schönwald Róza 1880-ban házasodtak össze Palotán (HU BFL – VII.211.a – 1880 – 0489), az akkori címük azonban nem ismert. A legkorábbi adatunk Reichékre az 1898-as Hiteles Cím- és Lakjegyzékből való, Samu a Fő út 2-ben míg Zsiga a Kossuth u. 6-ban volt fűszeres. Az 1896-os palotai csatornázási térképen a Fő út 2. a bejárati kapu irányából nézve egy U alakú földszintes épület volt. Zsigmond “ingatlanos” is volt,

Budapesti Hírlap 1901.06.01 21. évf. 148. sz. 35. o.

Hogy milyen rokoni kapcsolat volt Samu és Zsiga között? Mivel mindkettejük apja Reich József volt, így vélhetően fivérek voltak (főleg, hogy mind a ketten 1847 körül születtek). Samu pozíciót is vállalt, 1902-ben pl. a Rákospalotai Izraelita Ortodox Fiókhitközség képviselője volt. 1906.03.06-án az izraelita kórházban Samu 59 évesen meghalt. Búzafalváról származott (ma Kassamindszent része, ami 10 km-re van Kassától). Zsiga 1917.11.12-én hunyt el 70 évesen, neje Pick Johanna volt. Zsiga fia Aladár 1921-ben vette el az újpesti Singer Arankát. Volt városi képviselő is, neje pedig az Izraelita Nőegylet képviselőjeként tevékenykedett. Aladár egészen a II. világháborúig vitte a Kossuth u. 6. szám alatti boltot mely 1874 óta állt fenn, Auschwitzban halt meg.

Magyar Lloyd 1906.05.05 26. évf. 18. sz. 1. o. – Samu halála utáni árverezés

Visszakanyarodva Samuhoz és a Fő út 2-höz, fia Miklós örökölt. Itt született Palotán 1884.11.05-én (bejegyzése az újpesti zsidó anyakönyvben található). 1910.03.26-án Palotán vette el Király Stefániát, Király (Kőnig) Gyula és Wald Leontin lányát. Ez azt is jelenti, hogy Dr. Erdődi Ármin tanár pont azért kapott a Fő út 2-ben “menedékjogot”, mert Stefi a rokona volt. A Király-Wald szülők Imre fia 1917-ben Freudenfeld Fridát veszi el, lányuk Ilona Gutmann Richárdhoz megy hozzá 1918.12.01-jén. Mindkét pár a Fő út 2-ben lel otthonra. Mindezekből kitalálható, hogy a zivataros években mennyire összetartottak a rokonok és hogyan segítették egymást. Miklós és neje, Stefánia a II. világháborúban eltűntek, csak 1963-ban nyilvánították halottá őket Dózsa György út 2 szám alatti lakosként (XV. ker. halotti anyakönyv 1964.11.04 és 12) visszamenőlegesen 1944.08.15-i dátummal. Miklós 1924-től értékpapír-kereskedésbe fogott, telefonszáma: Rákospalota 28 volt. Miklóséknak egy fia ismert, az 1911.02.26-án született Endre. Ő miután nem vették fel az orvostudományi egyetemre Olaszországba ment és Milánóban végezte el az egyetemet. Kalandos életét az Orvosi Hetilap 1980.06.15-i (121. évf. 24. sz. 2459. o.) számában olvashatjuk:

Sok könyve jelent meg, többek közt a fenti Egykori Doctori Dissertatiók, a Nagy Magyar Orvosok valamint a Varázsló, Kuruzslók, Szellemidézők című könyvek.

És akkor még egy rokon: Reich Sarolta, aki korábban Róna Ignác neje volt, és aki az 1905-ben Kanitz Fülöp örököseivel szembeni követelését eladta csepeli Weiss Manfrédnak (HU BFL – VII.193.a – 1905 – 0666) szintén itt lakott. 1907.06.02-án hozzáment a 8 évvel fiatalabb Uborka Mihály kereskedőhöz a Tavasz utcába. Uborka volt az egyik tanú Reich Miklós esküvőjén 3 év múlva. Róth Ignác abonyi kereskedő 1903-ban magyarosított Rónára, 1893.06.28-án vette el a palotai születésű Saroltát itt Palotán, az újpesti rabbi adta össze őket. Elképzelhető, hogy Sámuel első házasságából levő lánya volt Sarolta. Róna (Róth) Ignác egyébként a Kossuth u. 2. (Fő út 1.) szám alatti boltot vitte (ami ma is “sarki fűszeres”), 1904.01.19-én hunyt el.

A Reich család tehát legalább 1898-1944 között a Fő út 2 címen élt. Véleményem szerint az önkormányzati értéklapon szereplő 1905-ös dátumnál később, 1908-11 között épülhetett a bérház a régi földszintes helyén, mert 1911-es a törlesztési terve, márpedig azt hitelfelvétkor készítették (HU BFL – VII.222.a – 1911 – 0110)

Dr. Kohn Jakab ügyvéd és fia Ádám László

Váczi Közlöny 1894.03.25 16. évf. 12. sz. 4. o.

1862-ben születhetett. Nejével Neuwirth Gizellával még Vácon házasodtak össze, fiuk (Ádám vezetéknévre magyarosított) László is még itt született 1897.03.15-én. A Budapesti Közlöny 1900.03.06-i száma számol be arról, hogy Kohn Jakab a székhelyét Vácról Rákospalotára tette át. Sok pozíciója volt a községben. Már 1902-ben alapítója Jónás Emillel, Schwarz Adolffal és Bossányi Györggyel a Rákospalota Községi Korona Egyesületet (mint szövetkezetet). Elindította a Rákospalotai Közlönyt is. Jogásza a Rákospalotai Községi Takarékpénztár Rt-nek. Fentebb láthattuk, hogy Kohn volt az eljáró ügyvéd Reich Samu halála után is, ahogy a szintén ismert Feith család vagy akár Vághó Ferenc ügyében is képviselt. 1911-től beszáll a Szikra Műmárványipar Rt.-be is (Eckstein Izidor, Berényi Jenő és Fejér József mellé társnak). Ekkor az ügyvédi kamarában csak ő és Cserba Elemér dr. voltak Rákospalotáról tagok. A harmadik jogász Láday Lóránt volt, aki viszont hirtelen 31 éves korában 1912-ben elhunyt. Ő Pest vármegye tb. főügyésze volt. Az ő hagyatékát is Kohn rendezte, akivel még halála előtt közös irodát nyitott. Láday ekkor már a Fő út 2-ben lakott. Az ügyvédi iroda a 9-es telefonszámon volt elérhető. Mivel 1911-ben még Láday az Erzsébet utcában lakott, így ez is azt támasztja alá, hogy a Fő u. 2-es épület nem sokkal 1911 előtt, vagy az évben épülhetett, hiszen egy ügyvédi iroda mi másért költözött volna a villákkal teli Erzsébet utcából a Fő út sarkára. Csak azért, mert ez egy emeletes ház volt, mely a környéken tiszteletet követelt. Kohn is az Erzsébet utcában lakott, 1914-ből van az első forrásunk, hogy már a Fő út 2. a címe. Ekkor már virilis polgárként volt nyilvántartva. Haláláig már a Fő út 2-ben élt. Neje 1920.08.19-én mindössze 45 évesen halt meg. A Váci Múzeum javára tett egy nagyon komoly adományt neje halálának emlékére. A város Kohntól vette meg azt a telket, amelyen a mai Sződliget utcai iskola fekszik.

Palota-Újpest 1932.04.30 12. évf. 18. sz. 3. o.

Kohn Jakab bizonyíthatóan 1914-32 között lakott a házban. Kohn fia, László 1914-ben még 17 évesen váltott nevet (BM. 47277/1914), majd 1925-ben a Ferencvárosban házasodott, statisztikus, majd újságíró lett. 1928-32 között a Pesti Naplónál volt, majd a Népszava és a Népakarat munkatársa lett. A II. vh. után a Szocializmus majd a Gazdaság folyóiratoknál volt, majd 1948-61 között a Népszava külpolitikai rovatvezetője volt. 1976-ban hunyt el, Farkasréten van eltemetve. Ádám Lászlóról is elmondható tehát, hogy erőteljesen kötődött a baloldalhoz. Több művet is írt:

Könyves Tóth Péter tizenkét találkozása a Nővel – novella 1926

  • Szocializmus és a kisparasztság (Szocializmus, 1947)
  • Új újítómozgalom és a műszaki fejlesztési terv kölcsönhatása (Többtermelés, 1951)
  • Mibe kerül? Fogyasztói árpolitikánkról (Budapest, 1964)
  • Miből élünk? A nemzeti jövedelem termeléséről és felhasználásáról (Budapest, 1965)

Dr. Erdődi Áron Ármin tanár, filatélista

1868.03.26-án született Kassán. Wald Kálmán és Friedmann Leonóra gyermeke, izraelita vallású. Névváltoztatását a BM. 47245-89 sz. rendeletével engedélyezte számára 1889-ben. 1895-ben már gyakorló tanár a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában (ez a mai ELTE Trefort Ágost Gyakorló Gimnázium), latint tanított. Bölcsészdoktori címet szerez. 1896-ban a Magyar Pedagógiai Társaság tagja lett. 1896-ban a mai Szlovákia területén fekvő Vágújhelyi Izraelita Reálgimnáziumba helyezik, ahol magyart és németet tanít. 1897-ben már tagja a Magyar Philológiai Társaságnak. 1898-ban már történelmet és szépírást is tanít, vezető tanárrá nevezik ki. 1900-ban már földrajzot is tanít. 1904-ben a Budapesti Naplóból értesülünk, hogy a Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének a tagja. 1905-től állami és rendes tanár kinevezést kapott. 1909-ben igazgatóhelyettes már. 1910-ben Az Újság arról cikkezik, hogy tagnak jelentkezett a már említett Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körébe, ezek szerint korábbi tagsága csak ideiglenes lehetett, vagy nem lett állandó tag. 1913 tavaszán sokat betegeskedett. Vágújhelyen született az öt gyermeke (Endre, László). A világháború miatt menekült státuszú tanár lett. 1919-ben már Budapesten találjuk. 1919. február 17-én felesége Faktor Hermina 42 évesen elhunyt, Farkasréten temették el. Az év 07.22-én Endre fiát villamos gázolta el, a sors furcsa fintoraként a Hermina úton. Részt vett a tanácsköztársasági szervezkedésekben ezért 1919 őszén 4 másik tanárral együtt eltávolítására került sor, ekkor a V. kerületi Magyar Királyi Állami Berzsenyi Főgimnáziumban tanított (ez a mai Berzsenyi Gimnázium). Abban a büntetőügyben volt vádlott, amiben többek közt Dr. Gorzó Nándor is (HU BFL – VII.18.d – 13/1876 – 1920) is – aki akkor rozsnyói tanár volt és – aki szintén Palotán “kötött ki”. 1919.12.11-én a VI. kerületben elveszi Weit Ilonát, ekkor már a Fő út 2-es címet adja meg lakásaként. 1920 nyarán elfogatóparancs volt ellene a szervezkedésben való részvétele miatt. Örökre eltiltották a tanítástól, otthoni óraadásból élt meg.

Palotán beleveti magát a filatéliába, mely ekkor már nyilván megélhetést is biztosított a számára, 1927-től már nyugdíjat kapott. 1931-ben még szerepel a PPSK vármegye általános ismertetője és címtárában, az évben költözött el a V. ker. Csáky (a mai XIII. Hegedűs Gyula) u. 3-ba. 1944.03.11-én hunyt el, akkor már a II. ker. Olasz (Szilágyi Erzsébet) fasor 3-ban élt. Erdődi tanár úr tehát 1919-1931 között élt az épületben.

Elismert filatélista volt. előadóként, szerzőként is jelen volt a honi bélyeggyűjtésben:

Philatélia 1924.02.01 10. évf. 2. sz. melléklet 3. o.

Budapesti Hírlap 1925.03.08 45. évf. 55. sz. 23. o.

Az Újság 1927.05.01 3. évf. 98. sz. 46. o.

Jakó János: Az 1931-es Budapest-Nyíregyháza-Budapest légipostajárat első napjának néhány filatéliai emléke – a filatelisták mikor egyedi bélyegzéseket szerettek volna szerezni, akkor kollégának, vagy maguknak adta fel levelet.

Munkái:

  • Az 1871-1920. kiadású magyar postabélyegek árjelző kézikönyve, megjelent: 1923
  • A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve különös tekintettel a vízjelekre, fogazásra és színkülönbségekre, megjelent: 1925
  • A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve : 2. pótlófüzet, megjelent: 1928

Összefoglalva: a korábbi épület, a telek, majd a bérház ismert tulajdonosai és lakói – Babitsot leszámítva – a II. világháborúig zsidó vallásúak voltak (az “egyszerű” bérlők az ismeretlenség homályába vesznek sajnos) és a házból a ’20-30-as években áradhatott a baloldali és szocialista világnézet.

Az épületen van egy köztéri óra, melynek ismerhető a felszerelési dátuma is:

Esti Budapest 1955.04.18 4. évf. 90. sz. 5. o.

A földszinti üzlethelyiség(ek)ben volt tehát Reich-féle fűszerkereskedés, Csizmadi István vendéglője kb. 1925-32 között (később a 8. szám alá költözött át), a II. vh. idején pedig Magyaródy Ede asztalosüzeme működött itt pár évet. 1949-től már KÖZÉRT vállalat fűszerfiókja volt. Legújabban pedig hentesüzlet.

Volenszky Gyula tanár úr

Ráleltem a Volenszky családra az alábbi kép megvásárlásával. A képen egy néni, tán gimnazista unokája és egy kutya látható. A kép hátuljára rávezetve: Volenszky Gyuláné Mancika és S….. 1959, Rákospalota, Bethlen Gábor u. 124.

Volenszky Gyula tanár úr 1927-től élete végig (50 éven át) ebben a házban élt Rákospalotán. 1977.09.09-én hunyt el, a Megyeri úti temetőben nyugszik.

Aranydiplomáját 1974-ben kapta:

Az ELTE Természettudományi karának ülései 1974.07.17 5. o.

A diploma megszerzését követően 1918-1919-ben az VI. ker. Állami Főreálgimnázium tanára volt. 1920-1921-ben a kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban, 1922-ben a VII. ker. Kőrösi Csoma Főreáliskolában oktatott. 1923-1924-ben a kőbányai Szent László Gimnáziumban, 1925-től a VII. kerületi Madách Gimnáziumban tanított egészen nyugdíjazásáig. 1927-ig a VII. ker. Tábornok u. 3 alatt lakott szüleivel.

1927.06.17-én a VII. kerületben vette el a palotai születésű és a Bethlen G. u. 124. alatt lakó r. kat. Dallos Margit (Mancika) székesfővárosi tanítónőt. Apja id. Volenszky Gyula (1868-1924) tanár és iskolaigazgató volt, szintén sok helyen megfordult pályája során, többek közt Tordán is, ahol az ifjabbik Gyula 1892.05.21-én megszületett, neje Burger Irén volt. Két fivére volt, a 18-évesen 1911 elhunyt Tibor és Béla.

Az alábbi írás Handi Pétertől a Ponticulus Hungaricus internetes folyóiratban (XIV. évf. 2. szám – 2010. február) jelent meg (eredetije pedig a Liget folyóirat 2005/9 számában).

A Volenszki-epizód
Handi Péter

Gondolom, egy tanár hamar észreveszi, hogy osztályában ki közömbös tantárgya iránt. Az én matematikatanáromnak, a legendás Volenszki Gyulának meg igazán könnyű dolga volt. Az ötvenes éveket tapostuk mindketten a Madách Gimnáziumban, s ez a bizalmas többes szám volt az egyetlen, ami közös nevezőre hozott bennünket – hogy legalább itt matematikailag fejezzem ki magam. Alkati idegenkedésemet a fontos tantárgytól fokozta Volenszki tanár úr bemutatkozása az első órán: „Nálam nem lesz nehéz jó osztályzatot szerezni – kezdte jellegzetesen lassú, szaggatott beszédmodorában –, egyest az kap, aki nincs jelen. Kettest, aki jól felel. Hármast, aki úgy tudja a számtant, mint én. Négyest, aki jobban tudja, mint én. Ötöst pedig, aki a Muki kutyámnak csontot hoz”.

A különösen felépített érdemrendszer zseniális csavarja éppen a kiváló ötös osztályzat elérésének csapdája volt: míg a matematika fortélyait elsajátíthatta a tanuló, csontot aligha szerezhetett azokban az időkben, mivel az szorosan a húshoz, azaz annak krónikus hiányához tartozott. Nem sok esélyem volt a tanár úrnál. Egy alkalommal, amikor megsemmisítően rossz feleletem után a táblától a helyemre küldött, a következőképpen értékelte szereplésemet: „maga még egyest sem érdemel… jelenlétét egy zöld nullával osztályozom”.

Mindebből látható, hogy az inkriminált tantárgy és közöttem mély szakadék tátongott. De vajon mit rejtegetett a szakadék mélysége? Talán az általános érdeklődés hiányát? Korántsem. Az érdeklődés éppenséggel nagy lángnyelvekkel lobogott, csak éppen nem a matematika irányában. Színház. Filmek. A művészi alkotás fortélyai. Könyvek mágiája. A humán tantárgyak foglya voltam, és fatalista nemtörődömséggel viseltettem az oktatás egyéb területei iránt. Az is különös, hogy az ötvenes évek szelektált és pártirányított, szűkre szabott kultúra-adagolása egyáltalán betölthette, idealizálhatta egy érettségi előtt álló diák eszmevilágát, szépség-szomját. De azt tette. A bukás következményeit vakon elvetve, az unalom látványos demonstrálásával ültem a matematikaórán, a délutánokat és estéket matinék, vetítések, múzeumok és könyvtárak részegítő légkörében töltve. Az anyám által kissé könnyelműen folyósított zsebpénzem elegendő volt az államilag vaskosan dotált kultúrintézmények látogatásához. És mondom: más nem érdekelt.

Így arról sem volt tiszta képem, hogy tulajdonképpen mi folyik az „életben”, a társadalomban. Az egyik matematikaórán, amikor érdektelenségem tűrhetetlenné vált, Volenszki tanár úr megszakította magyarázatát, és aprózó léptekkel padomhoz jött. Megállt előttem, felém hajolt úgy, hogy arca jóformán az enyémbe ütközött. Fakó bajusza és bozontos szemöldöke szinte elfehéredett a bőrét elöntő vörös indulattól, s ahogy megindult belőle a szó, azaz a kezdetben visszafojtott sziszegés, amely fokozatosan hörgésszerű, szaggatott modulációkba váltott, alig visszatartható nevethetnékre ingerelt. „Maga … maga itt ül a jól fűtött tanteremben, lopja a napot – sziszegte –, jó meleg ruhában, fittyet hány a tananyagra, azt hiszi, hogy minden rendben van, táplálják, addig…” Ekkor a sziszegés ordítássá vált, „addig… tudja, mit csinál az én kitüntetett diákom?!” Öklével lecsapott előttem a padra: „követ tör!”…

Dióhéjban így értesültem Recskről. A kitelepítésekről. Az élet valódi menetéről. A korról. Azután jobban figyeltem.

Könnyen lehet, hogy mivel az 50-es évek elejére emlékszik vissza a szerző, így a képen látható kutya nem más, mint Muki.

A Madách Gimnázium 1977 óta ítéli oda az özvegy által létrehozott Volenszky Gyula-díjat a legjobb (két) matematikából érettségizőnek.

Sajnos a tanár úrról nem találtam képet, még a gimnáziumi tablóképek sem elérhetőek.

És hogy ki volt a Volenszky tanár úr leghíresebb tanítványa? Íme:

Magyar Hírlap 2003.01.03 36. évf. 2. sz. 17. o.

Erzsébetváros 2016.04.21 25. évf. 4. sz. 16. o.

És végül egy kis humor. A Rákospalota Anno Képei facebook csoportból Békési Tamás hívta fel a figyelmem Koltai Róbert 1991-es kabaréjára. Egy 2020-as Blikk interjúban Koltai elárulta, hogy a Madáchba járt és hogy hadilábon állt a matekkal. Így teljesen világos, hogy a parodizált matematikatanár nem más mint Volenszky. A számunkra érdekes részlet 6:30-nál kezdődik.

Franzenau Ágoston mineralógus

Ismét egy olyan emberről emlékeznék meg, aki a Sződliget utcában lakott. Franzenau Ágoston Kolozsvárott született 1856.09.02-án, a ’70-es években került fel Pestre a IV. kerületi főreáliskolába. Onnan a Műegyetemre ment gépésznek tanulni. 1877-ben tanársegéd lett az egyetemen, 1883-tól pedig a Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályára került. 1892.05.02-án elvette Németh Teréziát (a józsefvárosi rk. plébánia anyakönyve szerint Katalint. Ekkor a Stáció u. 32-ben élt). Saját gyerekük nem volt, sógora árva kislányát nevelték fel, akit 1911-ben jegyzett el Bakos Jenő palotai polgári iskolai tanító. Az Akadémia levelező tagja lett 1898-ban. Ekkortájt a VIII. ker. Rökk Szilárd u. 41-ben élt. 1904-ben viszont már itt él a család Palotán, édesanyja Zehentmayer Emília azévben hunyt el, ekkor a Batthyány u. 12-ben laktak. 1912-ben már az Erzsébet u. 2-ben lakik. Itt is hal meg 1919.11.19-én.

Dr. Franzenau Ágoston paleontológus, mineralógus , az MNM ásványtani- és őslénytani osztályának igazgatója, akadémikus (Forrás: Wikipédia)

Még szűkebb pátriájáról is jelentetett meg tanulmányt a Földtani Közlöny 40. kötetében: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, Rákospalotán (1910)

Az OSZK Palkát- és Kisnyomtatvány-tárában található halotti értesítője.

Franzenau Ágoston a rákospalotai temetőben nyugszik. Bakosék a ’30-as években a Mária (Sín) u 41-ben éltek.

Kozmata Ferenc fényképész palotai ingatlanjai

Kozmata Ferenc a kor fényképész zsenije volt, Erdélyi Mórral, Klösz Györggyel, Goszleth Istvánnal lehetett egy lapon említeni. Piperkőc, cilinderes figura volt, aki a 3 emeletes háza legfelső emeletén fényképezte a kor nagyjait. Sokra vitte, mégis vagyonát elvesztette még 1902-es halála előtt. Azt rebesgetik, hogy szegényházban és megőrülve hunyt el, a halotti ak. bejegyzés ezt nem támasztja alá, igaz nem is zárja ki.

1871-ben készült portréja, Forrás: Fotómúzeum

Gyászjelentése az OSZK Plakát- és Kisnyomtatvány-tárából

Kincses Károly írt egy rövid életrajzot Kozmatáról a Fotó (1990.11.01, 37. évf. 11-12 sz. 496. o.) c. havilapban. Szerinte 1846-ban született gazdag családban. Megtaláltam a házassági anyakönyvi kivonatát, amiben 41 évesnek titulálják és pesti születésűnek, ezek szerint 1841-ben született. Egyetlen Kozmata családot sem ismernek az anyakönyvek az övén kívül a jelenleg rendelkezésre álló indexált anyakönyvi nyilvántartásokban. Kincses említi, hogy Kozmata Aradon nyitott fényképész műtermet Auerbach Miksával 1863-ban. Egy pesti fényképész, aki épp felszabadult (mert hogy 1861-től a Borsos és Doctornál volt Pesten segéd) miért is menne Aradra szerencsét próbálni, amikor Pest nagyságrendekkel több lehetőséget kínál? Hát azért, mert oda kötik a családi kötelékek. Ezt erősíti szintén a Fotó (1957.11.01 4. évf. 7. sz. 260. o.) havilapban megjelent dr. Fejős Imre-írás, melyben Kozmatát aradinak titulálja.

A szentistvánvárosi (lipótvárosi) rk. plébánia házassági anyakönyvi bejegyzése 1868.02.24

A neje aradi születésű, mint látjuk. Testvére Kozmata József szintén fényképész lett, Braila városában működtetett műtermet, mielőtt Pestre jött volna. Nem sokkal tehát házassága előtt jött vissza Pestre és a Harmincad utca 1-ben Doctorral átvette Schäffer és Réty műtermét. Innen költözött a Kristóf tér 3. ill. 4 .szám alá 1873 előtt. 1875-ben udvari fényképész. 1883 végén vette meg a Sebestyén tér 4. sz. alatti műtermet a Zöldfa u. sarkán.

Gyermekei: Heléna Karolina (Ilona) (1869-1910), fia Jenő József – aki vegyész lett -(1869-1894) és Margit Teréz (1873-1959), neje 1920-ban hunyt el.

Több vállalkozásba is belevágott, több műtermet is működtetett, de rövid életűek voltak a társulásai. A saját műtermében volt, hogy húszan is dolgoztak, sokat adott magára és a külsőségekre. Fehér kesztyűben, frakkban fogadta a vendégeket a pompával berendezett szalonban, volt, hogy havi 10 cilindert is vett magának. 1888-ban megkapta a Ferenc József-lovagkeresztet. A bevétel nem csak a fotózásból származott, hanem a képek sokszorosításából, tömegárusításából is. 1892-ben Szegeden nyit műtermet, valószínű ez lett a veszte, mert 1894 év végén már az ingóságait árverezik a Zöldfa utcai otthonában. 1895-ben eladni kényszerül a házát 48 ezer forintért. Az is igaz, hogy a lányai hozományaira is kellett pénzt felmutatnia (1893-ban és 1895-ben). 1898-ban még próbálkozik egy társulással (Ratzenberger Ágostonnal) a Kossuth Lajos u 12-ben, 1899-ben az Erzsébet tér 18. szám alatt várja a fényképeszkedni vágyókat. Szerintem pont akkor nőtte ki magát ő maga és a műterme, amikor már fordulat állt be a fényképészet és annak elterjedése terén is és már tömegcikké vált a fénykép, a képeslap és az ő 20-25 évvel korábbi cilinderes hajbókolása már nem vonzotta az elitet, sok jó szakember működött már ekkor. Eljárhatott felette az idő.

És akkor lássuk, hogy miért is írtam ezt a bejegyzést:

Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai 1883-ból (S 79-No.609/3.) – A Villasor akkori felső (a vasútállomástól távolabb eső) vége. Az utca azon szakaszán már felépült egy villa, az azelőtti telken pedig az olvasható: “Kozmata Ferenc rpalotai lakos”

Az 1883-as palotai térképen a Villasor vége felé (akkor fordított számozás volt, a Brunovszky vendéglőtől kezdődött a sorszámozás 1-től egymás után) az egy szem felépült villa mellett van Kozmata telke. Ami még érdekesebb, hogy ő ekkor már palotai lakos. A térképre felrajzolt ház a mai Vécsey Károly utca 88. Kozmata telke pedig hosszában azóta megosztásra került, a mai 90-92-es számú házak fekszenek rajta.

Hogy palotai lakos volt, az annyit tesz, hogy rendelkezett egy másik házzal a községben, ahol azért – ha nem is életvitel szerűen, de – lakott, és tudjuk, hogy a pestiek leginkább nyaranként laktak Palotán. Előkerült a Fővárosi Levéltár HU BFL – VII.151 – 1893 – 0266 jelzetű közjegyzői okirata, melyben 1893-ban Kozmata és neje eladja a Sándor u. 8. szám alatti villáját egy újpesti tisztviselőnek 3000 forintért. Ez már az az időszak, amikor Kozmata anyagilag bajba került, így vélhetően nem csak a nyári lakát, de azt az üres telket is értékesítenie kellett. A Sándor utca a mai Lukácsi (sic!) Sándor utca.

A ház pontos helyének meghatározása már nehéz ügy, mert a mai Lukácsi S. u. – Sín u. – Fő út – Sződliget u. terület korábban egyetlen telek volt (kiegészülve még a Lukácsi és a mai Sződliget u. iskola telke közti területtel), a mai utcaszerkezethez nem illeszkedő épületekkel, ráadásul a Lukácsi S. u. ellentétben a környéki palotai utcákkal fordított számozást kapott. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a kelet-nyugati tájolású palotai utcák nagy részének az északi oldala a páros, míg a déli oldala a páratlan. A Lukácsiban ez fordítva van. Ugyanilyen fordított számozású Ófaluban a Juhos, Kossuth, Aporháza, Anyácska utca is, de ilyen a Szentmihályi út is, illetve a kertvárosi Csákó, Győztes, Ferenczi S., Győzelem utca. A történelem így hozta, a logika, a szabályok következetes betartása nem mindig játszottak szerepet.

A 1883-as térképre pirossal berajzoltam a Sín utca azóta kiépült részét, kékkel az egyes telkeket, feketével megszámoztam a mai számozás szerint az akkor már álló házakat.

A Rákospalotai Helytörténeti Gyűjtemény 1896-os csatornázási rajzán a telekhatárok és a házak szintén szerepelnek, a Sín utca Lukácsi S. u. alatti része már fel van tüntetve.

Az 1893-as eladás tehát a két térkép készülte között történt, a térképek mindkét esetben ugyanazt az ingatlantömeget mutatják. Palotán a Fő úttól indulnak a számozások, Mivel attól nyugatra vagyunk így jobbról balra növekvő házszámokkal kellene találkoznunk. A környéken azonban ez alól is van kivétel, a Morzsa utca ellenkező számozású. Ha a jelenlegi számozási rend volt életben az utcában 130 éve is, akkor a mai Lukácsi S. u. 8 helyén állt az a vasútállomás felé, nyugatra tájolt villa, aminek akkora telke volt, hogy magában foglalta a Lukácsi S. u. 8. és 10., a Sín u. 35 és 37. továbbá az Állomás köz 2. telkeket. Sajnos a közjegyzői okiratban szerepelő 478-as helyrajzi szám nem beazonosítható, mert az 1883-as térképen 529-es a mai Lukácsi S. u. 8., 1928-ban pedig már 1308-as számon futott. Elképzelhető, hogy mikor Kozmatáék eladták, a közjegyzőnek a saját adásvételijüket bemutatva igazolták a tulajdonjogot és amikor ők vették a villát, akkor még a 478-as sorszámon volt a ház nyilvántartva. (Ahogy nőtt Palota és épületek a házak újra és újra átszámozták őket, hogy az új házaknak is legyen száma.) Ezt a feltételezést igazolja az alábbi árverési értesítés is:

Budapesti Közlöny 1880.07.09 (14. évf. 155. sz. 5197. o.) – 2 évre rá is árverezés alá került ugyanez a 3 ingatlan, akkor már 5000 forintot értek. A 476-os telken állt a 450-es sorszámú ház.

Ezek a telkek a közvetlen szomszédjai a keresett Kozmata teleknek és így az is tudható, hogy 1880-83 között történt az időközi telekátszámozás is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 111. o. – A Kerti Gazdaság c. folyóiratban 1858-ban megjelent skiccelt térkép. Rajta a két, az utcához képest “ferdén” álló ház (fekete téglalapok) is szerepel, melyek az 1883-as térképen a Lukácsi u. 4-es telken állnak.

A kertészeti rajz alapján Lukácsyné a Lukácsi u. 2-es, illetve 8-as sarki telkekkel rendelkezett. Vélhetően a 8-as szám alatti telek került korábban már továbbosztásra (ahogy az a mai valóságnak is megfelel és fentebb leírtam, hogy ma 5 telket számolhatunk meg a helyén. Ugyanakkor nem jutottunk a megfejtésben előrébb, hisz nincs adat rá, hogy Kozmata kitől jutott a telkéhez.

Rákospalotai Mária utca–Horthy Miklós út és Lukácsi Sándor utca által határolt terület szabályozási terve (BFL XV.17.d.322a/229) – kb. 1935-ös rajz lehet

1935-re már kialakult a mai utcakép és gyakorlatilag a ma is látható házak szerepelnek a rajzon.

Egyelőre a kutatás nem hozott tehát eredményt, több forrásra lenne szükség, hogy tisztázni lehessen, mely épület kié volt. A területen sok ismert ember fordult meg tulajdonosként, így nem csak Kozmata kapcsán lenne jó, ha a terület korai sorsa tisztázódna.

Ami tehát biztos, hogy 1883 előtt már a Sándor utcában megvolt Kozmatáék villája (és nincs kizárva, hogy Lukácsynétól jutottak hozzá), majd megvették a telket a Villasoron. Ott sosem építkeztek, maradt üres a telek. Vélelmezhető, hogy 1893-adták el mind a két ingatlanjukat. Azt gondolom, hogy Kozmata lejárhatott a 3 gyermekével Palotára pihenni a nyári időszakban és nem csak azért vették a villát, hogy kiadják. Kiadni való lakást, villát, házat bárhol vehetett volna Pesten. Ide pihenni járt mindenki a XIX. században.

Bayer Karolina elmaradt iskolabővítése

Bayer Karolina – Kalchbrenner Karolinához hasonlóan – egy protestáns vallású tanítónő volt, aki magániskolát alapított és egész életét a nők tanításának szentelte. Életének palotai szálát vizsgáltam.

A rákospalotai Villasor, a mai újpesti Vécsey Károly utca vége a (Blaha Lujza utcától a Szilágyi utcáig tartó szakasza) 1869-től datálódik, ekkor került felparcellázásra. Itt vásárolt telket Bayer Karolina is. Durván 42 x 14,3 bécsi öl méretű, 600 négyszögöles telkek voltak (s sokuk mind a mai napig is azok). Mivel nem volt a telken ház, így házszámot sem kapott (akkor ilyen rendszer volt életben), szóval a telek a Park u. 1. és a Villasor 1. között helyezkedett el. Ma a Vécsey Károly u. 124. cím alatt található.

Vasárnapi Újság 1869.09.05 16. évf. 36. sz. 489. o.

Fővárosi Lapok 1873.04.23 10. évf. 93. sz. 404. o.

Az 1883-ban készült községi térkép (Jelzet: S 79 – No. 609/3. (Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai. Készítette: Tunkel Hugó) a Villasorról készült része. A ma Brunovszky villaként ismert épület az első telek melyet Jellinek Mór vásárolt meg. Jellinek volt a lóvasút alapítója, később a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság igazgatója. Közgazdászként remek befektetést csinált azzal, hogy telket vett a lóvasút vonalán. A második telek volt Bayer (Baer sic!) Karolináé.

Tehát 1873-tól legalább 1883-ig az övé volt a telek. Hogy az anyagiak nem álltak rendelkezésre, vagy más indok miatt hiúsult meg a “tornaterem” megépítése, nem fogjuk megtudni. A telken csak az 1920-as évek végén építkeztek végül már az akkori tulajdonosok.

Essék pár szó Karolina intézetéről is. Az 1858-ban alapított iskoláról így cikkeztek, illetve hirdették:

Vasárnapi Újság 1860.06.24 7. évf. 26. sz. 320. o.

Fővárosi Lapok 1868.09.29 5. évf. 223. sz. 891. o.

Vasárnapi Újság 1877.09.09 24. évf. 36. sz. 574. o.

Karolina már halála előtt eldöntötte az iskola bezárását:

Fővárosi Lapok 1900.06.27 27. évf. 175. sz. 1290. o. – Itt is csalatkozott az emberek emlékezete, ahogy Kalchbrenner esetében is, hiszen a 30 év csak a Koronaherceg utcai “iskolára” értendő, hiszen összességében 42 évig működött.

Rá 3 hónapra pedig (hajadonként) el is hunyt:

Protestáns egyházi és iskolai lap 1900.09.30 43. évf. 39. sz. 624. o.

Gyászjelentése, Forrás:OSZK Palkát- és Kisnyomtatványtár

Az intézet először a mai V. ker. Sebestyén tér (nagyjából a mai Ferenciek tere mögötti Duna u.) 3 sz. alatt, 1863-tól az Úri u. 9-ben, aztán kb. 1866-tól a Barátok tere 9. (Ferenciek tere Károlyi u. torkolata) alatt, majd 1868-tól a Kigyó u. 1. szám alatt működött. 1871-től az “Úri-(azóta : Koronaherceg, legújabban Petőfi Sándor) utca és a Zsibárus (ma: Párisi) utca sarkán álló gróf Zichy Géza-féle házban” tanítottak. Ez a ház az Úri u. 8, majd Koronaherceg u. 10. lett. Ez az utóbbi ház később már a saját tulajdona volt.

Sajnos palotai terve nem valósult meg, pedig a lóvasút 1872-től már közlekedett a mai Görgey utcában, és a vasútállomás is pár lépésre volt. Ahogy ma, úgy a nőknek akkor is kétszer annyit kellett letenni az asztalra, ha előre akartak jutni az életben. Míg Kalchbrenner iskoláját más nevelőnők vitték tovább, addig Bayer az iskolabezárást választotta. Tüdőlob vitte el, lehet már egy ideje betegeskedett és erőtlen volt és azzal, hogy bezárta az iskoláját talán könnyebbé tette a vagyona feletti végrendelkezés végrehajtását. Ilyenkor a gyermektelen és vallásos emberek sokszor hagyták az egyházra a vagyonukat.