1854-ben ad hírt a pesti sajtó, hogy Alphonse Loubat francia vállalkozó 1852-ben Párizsban városi vasutat fejlesztett ki, a sínt a macskakövek közé fektette és lóval vontatta a társaskocsit, melyet korábban csak omnibuszként használtak. Korábban New Yorkban élt, ahol 1828-tól próbálkozott a városi vasút megteremtésén.
Vasárnapi Újság 1854.11.05 36. szám 309-310. oldal
Két év múlva 1856-ban az alábbi rövidke hír jelent meg több újságban is:
Budapesti Hírlap 1856.12.04 281. szám 2. oldal
Politikai Újdonságok 1856.12.03 49. szám 433. oldal
Budapesti Visszhang (1856.12.11 50. szám 410. oldal)
Tehát az akkor cca. 1 175 000 fős Párizsnak a nyomába szegődött a cca. 2600 fős Rákospalota! Palota igényelte a tömegközlekedést, lévén már 1847-ben a pünkösdi hétvégén 12 270 fő utazott a váci vasútvonalon, mely létszám döntő hányada Palotára rándult ki. Ekkor Palotán 1600-2000 fő körül laktak. 1 hétvége alatt tehát a teljes lélekszám ötszöröse özönlötte el a Palotai Nagyerdőt. Moccanni sem lehetett, nemhogy leülni, még kevésbé enni s mulatni. Aztán elült 10 évre az ügy, vélhetően nem tudtak megfelelő befektetői gárdát verbuválni. 1866-ra elkészült a Kálvin térről induló Újpestig tartó első (mai) magyarországi lóvasút (Európa 6. vonala). Károlyi végül ezt a vonalat finanszírozta meg. Elkészülte után azonnal el kezdte Palota krémje (vagy akkor ahogy mondták: Palota intelligenciája) tervezni a saját lóvasútját.
Sürgöny 1866.12.28 6. évf. 295. szám
Nefelejts 1868.06.28 26. szám 312. oldal
A Hon 1870.01.09 8. évf. 6. szám 3. oldal
Budapesti Közlöny 1870.06.04 4. évf. 127. szám 2372. oldal
A Hon 1871.03.18 9. évf. 64. szám 3. oldal
És végül 1872.05.01-jén adták át a nagyközönségnek a palotai lóvasutat. Bár többször gazdát cserélt, megvalósult a palotaiak nagy álma és mind a mai napig ugyanazon az útvonalon közlekednek a „köpőládák”, igaz, ma már villamos formájában.