Palotai történetek

Megjelent a Magyarország 1930.04.17-i számában (33. évf. 88. szám 2. oldal):

Szalatnai Rezső az alábbiakban emlékszik Kodolányira, és hogy a rákospalotai kilátástalan helyzetében írta legszemléletesebb, megindító novelláit.

Kodolányi János író 1928-1932 között élt Palotaújfalun, 3 helyen is, utoljára a Bethlen u. 136-ban. 1928-ban levelet írt Várkonyi Nándor levéltárosnak, akivel aztán hosszú levelezést folytatott évtizedeken át. E levelében foglalja össze addigi életútját (megjelent a Hitelben, 1994, 7. évf. 9. szám 85. oldal):

Alaksza a Klebelsberg Kuno községi polgári fiúiskola tanára volt 1932-34-ben. E műve a Nyugat 1934. évi 17-18. számában jelent meg, tehát Rákospalotán írta, Első verseskötetét (A vándor visszanéz, 1935) Babits Mihály segítette megjelentetni.

"Dies irae, dies illa
solvet saeclum in favilla
teste David cum Sybilla."

Fakanál, só és favilla,
faszemöldök, könny és pilla,
fasikoltás, jaj és trilla.

Sóhajtana szám, de nem mer,
szívem töltve gyötrelemmel,
torkomon görcs, nyelvem nem nyel.

Bűnnek étke, borsos étek,
gyomrom reszket, hányni késztet,
csöppnyi bűn az igaz élet.

Émelygés a halál ára,
vétek s név kell a fejfára,
végzésre nincs appelláta.

Szent Ambrus, ha szónokolna,
értem kegyes szót, ha szólna,
a lelkem sem fuldokolna.

Jézus szeme rám-rámtéved,
lábom, karom mégis téved,
s ágyat vetek az erénynek.

Esős, őrült látomások
locsolnak meg, s lelkem ázott
talaján én egyre ások.

Uram! mint seb, számon épp oly
hasadozó, véres sikoly,
szánt, csak szánt a gyilkos téboly.

Örök tűzre könyved vessed,
lobbantsd lángra pergámented,
kegyes Isten! Tedd meg, tedd meg!

Nyissad füled fáradt szómnak,
ne higyj többé írott szónak,
nézd, lelkemben csupa jó mag.

Sok-sok éj húll, csillag rebben
ezért állok Veled szemben:
nincs esettebb, mint az ember.

Fényt az égre újjad hintett,
ínyemen méz, édes ihlet,
reményem már számban íz lett.

Ítéletet úgy mond rajtam
hogyha széket ülsz is majdan:
verebednek enni adtam.

Szegénykének árpát mértem,
jót akartam, jót nem értem,
bocsásd meg, hogy mégis éltem. 

Az Újmajor Palota felett közvetlen helyezkedik el (a Károlyi Sándor út legeslegvégén). E versében említi meg a palotai palánkot is. Zelk 1934-től lakott jó 20 éven át Zuglóban, a 30-as években ismerte meg Palotát is.

            Mikor először mentem éjszaka haza     
            és elhagyva a várost,     
            már lenn az Ujmajorban,     
            mert elkapott hozzá a kedv,     
            letéptem néhány csillagot,     
            de aztán hagytam visszaszállni őket:     
            csak egyszer óriás az ember,     
            ne éljen vissza erejével,     
            beértem annyival     
            – csodálkozzanak reggel majd a népek –,     
            csokorba kötöttem az eperfákat.     
            (S hogy mit nem tudnak a kutyák     
            a máskor acsarkodva deszkarágók!     
            most gödröt ásva a palánk alatt,     
            lábamhoz bújtak, csapatban kísértek,     
            hazáig el nem hagyva lépteim.)     
            Visszanéztem a kapuból:     
            minden a helyén: a vagongyár,     
            a gőzmalom, a bakterház, a lankák,     
            a Szamos és a Homoród,     
            s a házak is. Egyetlen lámpa égett:     
            a degesz tárcájú kupecnél     
            csapkodták ásszal, tizessel az asztalt.     
            Aztán mi még? A konyha.     
            Az asztalon a lábas és a tányér.     
            Anyám takart szomorúsága:     
            tudta, felnőtt ember ül asztalánál,     
            az kanalazza a krumplilevest.           

A vers 1935-ben született. A Régi Fóti út csak 1955 táján lett átnevezve, addig Fóti út volt egyszerűen.

Ilyen zenét tenger se tudhat,
sem a vihar, ily harsogót, 
se százezer motor, mint itten
e rossztüdejű horkolók.

Orral, fog közt, sípoló mellel 
fújják… fölszáll és összecsap 
száz szörnyű hang. És szinte csobban
és habzik, amint megdagad 

és nekilódul a falaknak… 
de visszapattan, nem leli 
útját s újabb s újabb hörgéssel
és sziszegéssel lesz teli 

a terem. S önnönharsogásuk
árja alatt úgy alszanak,   
mint folyó mélyén az iszapban 
nagybajszú, páncélos halak.

Ha mélyebb lenne ez az éjjel 
és ringatóbb ez az iszap,
ha nem hajítná partra őket, 
mely fölissza az éjt, a Nap… 

ha nem tátná torkát feléjük
a Váci út és a liget,
melynek bokrai közt lapulva 
leseng a csontfogú hideg… 

vagy nappal is vattás meleggel 
őrízné őket ez a ház: 
csattogna térdükön a kártya, 
járná a talonmáriás,

mint hajdan a kocsmák ölében, 
mikor az egyheti robot 
bére ott szállt az izzadt kártyák 
között, mint egy elváltozott,

mint egy füstté vált púpos angyal – 
hej, régi, régi szép idők… 
ihattak akkor, telt a bérből 
s ilyenkor Szilveszter előtt

Angyalföld, Újpest, Zugló népe 
hogy várta már a perceket, 
mikor összefogózva járják
táncuk a kihúnyt év felett…  

Ím, itt az év utolsó napja, 
a horkoló had ébredez. 
Mocskos idő. Hó hull s a hóra 
hamuszínű eső szemez. 

Melegedőben, kapu alján 
és párás henteskirakat 
előtt álldogálnak merengve,
féllábon, akár a ludak,

míg jő az est. Szilveszter éje. 
S akár a többi éjeken, 
örüljön az, aki a menhely 
öblös termében megpihen, 

akinek pad jut… Láthatatlan 
tömeg közt könyökölve fut 
facér, szabó, pincér, kovács, hogy 
elérje a nyitott kaput… 

Nem látomás ez, künn a járdán 
üveget lóbál egy legény 
s ordít: „Igyunk, hisz Szilveszter van, 
egy fa alatt találtam én, 

szagoljátok csak, rum van benne… 
lehet vagy két liter… Igyál!” –
s a drága kincs a dermedt ujjak 
között táncát megkezdi már.

 Jó nyájra lelt a halál itten… 
A faszesz már gyomrukba mar 
és fölcsap gyulladt torkaikból 
vijjogva, rekedten a dal! 

Boldog, aki mély-mély ködökbe, 
indás gőzök alá merül… 
rókáznak már, üvöltnek és a
földön egy asszony elterül, 

majd egy vasöntő, ki hörögve 
kíséri még a dallamot, 
egy asztalos zuhan melléje, 
aztán egy kocsist s egy vakot

terít a gyilkos szesz a földre – 
a többi még járja tovább 
s vélük táncolnak fönn a felhők, 
vélük a Fóti úti fák!

Ez volt a Szilveszter, barátom,
ez volt a tánc! Három halott 
hirdeti, hogy a Fóti úton 
a vidám halál mulatott.
 
Három halott… mellük zenéjét 
nem harsogja már a terem – 
Nem volt munkájuk életükben, 
hát most már túlnan se legyen 

szerszám kezükben. Már örökkön 
igyák az aranyszín italt, 
rummal gyógyítsák sebzett torkuk, 
táncoljanak s fújják a dalt! 

A mű a Recitativ c. verseskötetben jelent meg 1916-ban.

Végre falun ér az estem 
nincsen este Budapesten 
s én az estét kedvelem 
este az én reggelem 
lelkem mint a rossz madár 
nappal alszik, este száll 
amikor te becsukod, 
kinyitom az ablakot. 
Álmosan borúl a nap 
vörös arccal az égaljra 
mint a részeg az asztalra 
és az árnyak hullanak 
nyúlanak 
és a fények szelidülnek 
és a sarkok feketülnek 
és a lángok gyullanak 
gyullanak. 
Minden ablakot kitárok 
minden gondom elszivárog 
és egy palotára várok 
melyet a csönd ujja rak. 
És a csönd hangjára várok, 
messziről képzelt bojtárok 
néma nótát fujjanak. 
Messziről csodára várok: 
tünjön föl egy új alak! 
Messziről egy rémre várok: 
takarózzon be az árok, 
szerelemben ijedt párok 
paplan alá bujjanak. 
Messziről egy kéjre várok 
messziről egy fényre várok 
melytől megyógyúl a vak 
és a látóra hull hályog. 
Messziről egy holdra várok 
melytől elvakúl a nap.  

1854-ben ad hírt a pesti sajtó, hogy Alphonse Loubat francia vállalkozó 1852-ben Párizsban városi vasutat fejlesztett ki, a sínt a macskakövek közé fektette és lóval vontatta a társaskocsit, melyet korábban csak omnibuszként használtak. Korábban New Yorkban élt, ahol 1828-tól próbálkozott a városi vasút megteremtésén.

Vasárnapi Újság 1854.11.05 36. szám 309-310. oldal

Két év múlva 1856-ban az alábbi rövidke hír jelent meg több újságban is:

Budapesti Hírlap 1856.12.04 281. szám 2. oldal

Politikai Újdonságok 1856.12.03 49. szám 433. oldal

Budapesti Visszhang (1856.12.11 50. szám 410. oldal)

Tehát az akkor cca. 1 175 000 fős Párizsnak a nyomába szegődött a cca. 2600 fős Rákospalota! Palota igényelte a tömegközlekedést, lévén már 1847-ben a pünkösdi hétvégén 12 270 fő utazott a váci vasútvonalon, mely létszám döntő hányada Palotára rándult ki. Ekkor Palotán 1600-2000 fő körül laktak. 1 hétvége alatt tehát a teljes lélekszám ötszöröse özönlötte el a Palotai Nagyerdőt. Moccanni sem lehetett, nemhogy leülni, még kevésbé enni s mulatni. Aztán elült 10 évre az ügy, vélhetően nem tudtak megfelelő befektetői gárdát verbuválni. 1866-ra elkészült a Kálvin térről induló Újpestig tartó első (mai) magyarországi lóvasút (Európa 6. vonala). Károlyi végül ezt a vonalat finanszírozta meg. Elkészülte után azonnal el kezdte Palota krémje (vagy akkor ahogy mondták: Palota intelligenciája) tervezni a saját lóvasútját.

Sürgöny 1866.12.28 6. évf. 295. szám

Nefelejts 1868.06.28 26. szám 312. oldal

A Hon 1870.01.09 8. évf. 6. szám 3. oldal

Budapesti Közlöny 1870.06.04 4. évf. 127. szám 2372. oldal

A Hon 1871.03.18 9. évf. 64. szám 3. oldal

És végül 1872.05.01-jén adták át a nagyközönségnek a palotai lóvasutat. Bár többször gazdát cserélt, megvalósult a palotaiak nagy álma és mind a mai napig ugyanazon az útvonalon közlekednek a „köpőládák”, igaz, ma már villamos formájában.

A rákospalotai palánk nem hungarikum, még csak nem is egy ismert dolog. Én találtam ki. De itt Palotán nagy múltja van a léckerítésnek és a palánkoknak. Még most is van jó néhány ilyen kerítés. Aki elmúlt 40, az mind ismeri a Gyermekrablás a Palánk utcában című ifjúsági filmet. Mondanom sem kell, hogy a főváros egy szem Palánk utcája Palota Újfalun található (ha jól tudom a Kassa utcát 1956-ban keresztelték át Palánkra). Sok képen és filmen köszönnek vissza tehát az itteni palánkok. Az általános iskola 5. osztályosainak kötelező olvasmány a Pál utcai fiúk Molnár Ferenc tollából. Ennek az alapműnek Fábri Zoltán 1968-ban készítette el legismertebb filmváltozatát. Benne igazi, Palotáról szerzett palánkkal.

A film végén Boka szomorkodik, mikor kiderül, hogy házat építenek a grund helyén. Vele együtt szomorkodik a híres palotai palánk is – ő is elbontásra kerül.

Sajnos beágyazni nem tudtam a filmet, így azt kattintás után tudja megnézni: A Pál utcai fiúk (1969) – Videa.hu

A palotai palánk korábban is fontos szerepet töltött be. Le lehetett vizelni 🙂 Legalábbis a vicclap szerint a Park Vendéglő palánkját…

Borsszem Jankó 1880.04.18 – szatírikus hetilap

Aztán 1912-ben az új URAK sportpálya is 2,5 méteres palánkot kapott:

Pesti Hírlap 1912.06.05 34. évf. 133. szám 20. oldal

Kosztolányi így írt Babits lakásáról, mikor nála járt Rákospalotán: „Ablakából egy palánkra látok ki és egy fára, mely a szeles égbe mered fel egyedül. Elhagyott ágain lebeg a magány és a meditáció.”

Lengyel Balázs Közelképek című válogatott tanulmányok c. munkájában (PIM, 2011) így ír Zelk Zoltán munkásságáról:

Idézet a Wikipédiából: „Az Attila-vonal egy Budapest keleti oldalán, 1944 őszén kiépített védelmi rendszer volt a szovjet előrenyomulás megakadályozására. Három sorból állt. Az első Alsógöd-Csomád-Veresegyház-Maglód-Ecser-Dunaharaszti vonalában, a második Dunakeszi-Mogyoród-Isaszeg-Pécel-Pestszentimre-Soroksár vonalában, a harmadik e mögött 5-10 kilométerre húzódott.

Az Attila-vonalat kényszermunkában építették férfi és női zsidó munkaszolgálatosok, és leventéket is kivezényeltek az építésére. A vonal áttöréséért a szovjet csapatok nehéz harcokat vívtak 1944. november 4. és december 28. között.”

Egy hosszabb lélegzetű összefoglaló [Juhász Attila: Budapest védelmi vonalainak rekonstrukciója (1944)] pedig az Arcanum Kft. Online kiadványai közt jelent meg. A térkép, melyet Mihályi Balázs készített:

Forrás: Budapest védelmi vonalainak rekonstrukciója (1944), Arcanum Online kiadványok

Ez a védvonal gyalogsági és páncélvédelmi árkokat, állásrendszereket, lőszerfülkéket jelentett. E védvonalaknak kevés, ma is látható nyoma maradt fenn. A fenti térképen a Szilas patak felett északi irányban húzódik a védvonal a szerzők szerint. A valóságban a Rákospalota külterületén található lőszerfülkék (betonbunkerek) jóval közelebb fekszenek a patakhoz, ugyanakkor lehet, hogy az árokrendszer és a betonbunkerek közt volt némi távolság. Az is lehet, hogy a térkép összeállításánál a még meglévő épített emlékek nem lettek a a térképhez igazítva, az csak írott forrásokra támaszkodott. A védvonal története jelenleg is kutatás alatt áll.

A Google Maps térképén bejelöltem piros nyíllal az egyik bunkert, a szántásokban több is található.

A blog írása közben rátaláltam az alábbi orosz nyelvű térképre. Ezen bekereteztem az Attila III. védvonal rákospalotai szakaszát, mely a Szilas- és a Csömöri-patak között lett kialakítva. Két harcárok (lila vonalak), továbbá páncélosok elleni akadályok (narancssárga vonal), valamint tüzérségi tüzelőállások (rövid, vastag lila jelölések) voltak a két patak közt elterülő szántőföldeken. Ezek szerint a bunkerek lőállások lehettek.

A facebook.com/hadtortenelmidelutanok oldalon a HM Hadtörténeti Intézete népszerűsíti az előadás sorozatait, mely keretében 2018.03.13-án tette közzé Számvéber Norbert a fenti térképet. Ezen látható, hogy a Palota felett húzódó Attila III. védvonal több sánccal is bírt.

Aki szeretné megnézni a bunkereket, induljon el a Régi Fóti úton kifelé Palotáról, majd közvetlen a Lidl után, jobbra kanyarodjon le, az út egy felüljárón át átvisz az M3-as felett, majd a Városkapu utcai (vagy aki így jobban ismeri: a Ford, Metro, Praktiker, Venezia, Gablini, Scania, Regio Játék, Panzi Pet cégek utcája) leágazást bal kéz fele elhagyva kb. 300 méterre jobboldalt egy földúton tudja megközelíteni az egyik bunkert. Biciklivel is megtehető távról van szó, ha csak Palotáról kirándulna egyet…

A VÉGÉRE PEDIG EGY MEGSZÍVLELENDŐ GONDOLAT. 16 ÉVE ÍRÓDOTT, MÉG NEM KÉSŐ, HOGY MEGVALÓSULJON. HIVATALNOKOK, ÉBRESZTŐ!