A Facebookon működő Rákospalota Anno Képei csoportban leltem meg jelen bejegyzésem témáját. Bármilyen is hihetetlen, de 1985.07.23-án az akkori Volán-pályán (ma: Reac-pálya) fellépett mintegy 10 ezer ember előtt a még mindig létező Depeche Mode együttes. ez volt a Vasfüggönyön inneni első koncertjük.
Egy 2013-as remek jegyzet is készült a visszaemlékező szervezőket megszólaltatva, itt érhető el.
A Youtube-on fent van a koncert felvétele, leginkább csak vágóképekkel, de így is nagyon érdekes felvétel:
Hogy miért is volt ez anno akkora szám?
A Budapest Sportcsarnok (max: 12.500 fő) 1982 kora tavasszal, a Petőfi Csarnok pedig 1985 áprilisában került átadásra (max: 3.500 fő). Ezeken kívül még a Népstadion és a Kisstadion (max: 14.000 Fő) szolgált nagyobb koncertek megtartására. Próbáltam összeszedni, a még mai fejjel is ismert sztárok fellépéseit:
1982: Uriah Heep
1983: Amanda Lear, Tina Turner, Carlos Santana, Johhny Cash, Chick Korea, Chuck Berry
1984: Boney M.
1985: Dire Straits
Nyilván nem teljes a lista, de látható, hogy a kezdetekben nem volt dömping külföldi sztárfellépőkben. Igazi modern (1980-as évekbeli) banda pedig addig talán nem is lépett fel itthon. Ezért is volt kuriózum a nagyságrendileg 10-11 ezer néző előtt megtartott rákospalotai koncert. A nézők kétharmada ugyan állítólag NDK-s turista volt, még így is több hazánkfia volt itt, mint a későbbi PeCsa-koncerteken bármikor.
Bizonyos Haering Ede polgári iskolai tanító 1875-ben kezdi meg tanítói tevékenységét. Előbb tanító helyettes Budán a III. kerületben, a Korona utcai iskolában, majd Sepsiszentgyörgyön segéd tanító. 1894-től a Szegeden a II. kerületi állami fiú polgáriban, aztán a szintén Szegeden levő III. kerületiben. 1893/4-től preparálással tölti a szabadidejét.
Független Magyarország 1905.10.22 (4. évf. 1293. sz. 21. o.) – magasztaló cikk Hearing Ede munkáiról
1905-ben az Országos Királyi Tanáregyesület már ajánlotta beszerzésre Haering preparátumait. 1906-ban aztán megnyitotta kis műhelyét.
Vadászat és Állatvilág 1906.07.15 (6. évf. 14. sz. 160. o.)
1908-ban az üzeméből növi ki magát a Műipar és Tanszergyár Rt. 1910-ben nyugdíjba ment az iskolából. A cégben műszaki igazgatói pozíciót töltött be. 1917 után az üzem szüneteltette tevékenységét, még 1923-ban is ez volt a helyzet. Utána nem hallunk a cégről többet. Ezek az évek nem kedveztek az ilyen sok munkát igénylő ámde szűk megrendelői körrel rendelkező vállalkozásoknak.
1857-ben született, 1903-ban vette csak el feleségét (Schwecht Hermina Vilma, szül.: 1861), holott idősebb lányuk Hertha már 1892-ben megszületett. Nagyon kevés adat maradt fenn a családról. Mindenesetre a lány örökölte apja kézügyességét, szorgalmát és a preparáció iránti érdeklődést. Lehet, hogy valamiért az üzem vezetésével összekülönbözhetett, mindenesetre Rákospalotán kötött ki a család.
Köztelek 1911.09.30 (21. évf. 77. sz. 2455. o.)
Ede 1914-ben hunyt el, ekkor a Batthyány u 15-ben éltek. Felesége 1950-ben hunyt el. Fiából, Oktáv Sándorból körorvos lett, Palotán házasodott 1922-ben. Vélhetően az ő fia, aki szintén Ede volt járt a Wágner Manó Gimnáziumba.
Hertha fivére lakásában az akkor Erzsébet (Sződliget) u. 7. sz. alatt lakott és kezdetben méhészkedett, mint oly sokan akkor Palotán.
Magyar Méh 1921.05.hó (42. évf. 5. sz. 95. o.)
1923 után egy ideig nincs hír róla. Aztán már, mint apja tevékenységének folytatója bukkan fel:
Palota Újpest 1931.12.24 (11. évf. 50-52. sz. 8. o.)
Mivel Hertha mindig bérlő volt, így nehéz megállapítani, hogy az Erzsébet u. 7. és 9. szám esetén arrébb költözött-e egy házzal, vagy csak az 1928-as házszámkorrekció miatt módosult a cím. Az 7-ből elvileg 11-es lett, a 9-es pedig már a módosítást követő házszám volt.
1933 őszétől újabb helyen, az Állomás köz 3-ban lakik már, és újabb hirdetéssel jelentkezik:
Nimród 1933.11.10 (21. évf. 32. sz. 516. o.)
Hivatalos Közlöny 1936.02.15 (44. évf. 4. sz. 82. o.)
1937. tavaszán ismét az Erzsébet (Sződliget) utcában találjuk:
Vadászat Halászat 1937.02.28 (5. évf. 4. sz. 44. o.)
Nimród 1938.01.20 (26. évf. 3. sz. 47.)
És végül 1938 legelején visszatér a szülői házba, a Bem u. 28. sz. alá. Persze nem igazán érthető, hogy miért került vissza 1939 év végén az Erzsébet u 33. alá megint egy kis időre. Utolsó hirdetése 1944-ben jelent meg. A II. vh. után könyvelő szakmát tanulta ki. Hajadon maradt haláláig, ugyanakkor nem tudni miért változtatott végül nevet és lett Hargitai. Mivel Brassó környékén született (akkor: Türkös, ma: Négyfalu) merülhetett fel benne ez a vezetéknév és talán nem akart német hangzású névvel élni, mikor már borítékolható volt a német vereség.
Vadászat Halászat 1944.03.15 (12. évf. 5. sz. 50. o.)
Apa és lánya 50 éven át preparáltak, ebből 30 éven át Rákospalotán készítették a minőségi munkákat. Tán még mindig vannak olyan gyűjtemények vagy magánházak, ahol az ő munkáik lógnak a falon.
Erről a házról Buza Péter történész Palotai Tegnapok c, művében azt írja, hogy Palota legrégebbi épülete lehet és a Dózsa-féle parasztháborút és egy palotaromot is felemleget könyvében. A parasztlázadáshoz köti A Rákospalota monográfiája c. kötet, Borovszky, de Zsemley Oszkár is a Kőrakásdűlő elnevezés kialakulását. A palotai jobbágyok az itteni urat akár ki is végezhették és a palotát fel is gyújthatták. Ásatások ez ügyben nem zajlottak, leírások nem maradtak fenn, így az egész történet a történelem homályába vész. Strauch és Szabó szerint a 18. században hordták el a romok alól a csontokat. Az 1884-es Palota-térképen a Kőrakás-dűlőt cca. a mai MOL benzinkút helyén találjuk. Egy másik, Buza könyvében bemutatott dűlő-térképen pedig a mai Pozsony utca és a Szilas patak közötti résznek jelölik, durván a mai Dal utcától nyugatra, át a vasúton a Fóti úttól északra nagyjából az Attila utcáig bezárólag. Nos ha egyszer a XV-XVI. században volt is a dűlőben palota – aminek még az írmagját is elhordták – az is a Sín utcai háztól több 100 méterre helyezkedett el.
1884-as térkép, rajta a Kőrakás dűlővel. stilizált és pontatlan ábrázolás, csak a fontosabb épületek, helyek bemutatásához készült
Ami bizonyos: Pósta Béla 1892-ben talált egy több száz sírból álló temetőt a mai Géza fejedelem tér alatt. Elképzelhető, hogy a temetőtől nem messze – a vasútvonal helyén, illetve ma már az újpesti oldalon – feküdt talán a Nyírnek(?) hívott település, mely a tatárjárásig állhatott fenn ( mivel a legkésőbbi datált, a sírokból előkerült érmét 1204-ben verték). Ennek lehetett központja az ominózus uradalmi épület (palota), aminek a maradványai után kapta a dűlő a Kőrakás nevet. A vasút mindkét oldalán sok homokbucka volt annak idején, így nem elképzelhetetlen, hogy az uradalmi épület egy magasabb ponton helyezkedett el. A vasút majd a lóvasút építésével egyidejűleg megkezdődött a környék rendezése is, szép lassan eltűntek a homokhalmok és beépült a környék. A Géza fejedelem tér és a Püspök-villa is része volt a Kőrakás-dűlőnek, a tér helyén 130 éve még egy 6 méter magas bucka magaslott.
A keveredés, miszerint a Sín u. 24 -nél találta meg Pósta a temetőt azért esett meg, mert a Leánynevelő intézet 1889-1899 közt a Sín u. 24-ben működött és innen költözött át a Püspök-villaként nyilvántartott Pozsony utca 36. szám alatti villába és annak parkjába így a Leányjavító és a Püspök-villa azonos helyszínt takar, de az ásatások idején ez nem így volt.
Irásné Melis Katalin: Árpád-kori temetők a pesti határban, 11-13 század (Budapest Régiségei 31. szám, 1997). c. munkájában világossá teszi a helyszínt, mivel a Pósta által a helyszínről készült beszámolót közli. Tehát a Sín u. 24. számú ház alatt nem feküdt Árpád-kori temető.
De ha nincsenek középkori alapok, akkor vajon mikor épülhetett az épület?
Az 1860-as palotai térképen még nincs rajta az épület. Felbermayer Ágoston palotai ponyvagyáráról híradás első ízben egy 1870-es hirdetésből értesülünk: August Felbermayer 1840-ben lett bécsiből pesti polgár, vászonkereskedőként kezdte, majd saját céget alapított 1846-ban.
Gazdasági Lapok 1870.07.10 (22. évf. 28. sz. 390. o.)
Akkor még a mostani Sín utca nem létezett, ezért ez a megfogalmazás a ház helyére nézve. Az özvegy vitte tovább a gyárat, akit Brandstädter Fraciskának hívtak leánykorában. Egy 1861-es újság beszámol arról, hogy már özvegy lett Franciska, egy 1864-es példánya pedig arról tájékoztat, hogy akkor már Beniczky Károly feleségeként vitte az üzemet.
Sürgöny 1861.07.30 1. évf. 173. sz. 4. o.
Sürgöny 1864.07.10 4. évf. 156. sz. 4. o cégbejegyzések rovata
Mindezekből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy 1860-1870 között épülhetett az épület és 1864-1870 között, de inkább 1870-ben költözhetett Palotára a gyár. A legvalószínűbb, hogy az 1869-es parcellázás során vették meg a területet és épült fel a főépület (a későbbi Sín u. 24.) és a melléképületek 1870-re. A gyár Pestről, Józsefvárosból, a Sörgyár u. 12. szám alól költözött Palotára. Goelles János Beniczky Kornélia férje volt, így vett részt a cég vezetésében, halála utána Beniczky Károly lett gyermekei gyámja.
Budapesti Közlöny 1879.11.08 (13. évf. 258. sz. 8874. o.)
Budapesti Közlöny 1880.02.07 (14. évf. 30. sz. 978. o.) a hirdetmény igazolja, hogy Károlyitól vették a telket, nem volt megelőzőleg a teleknek más tulajdonosa. Az egyes végrehajtások során valamiért nagyvonalúan bántak a területek meghatározásával, hol 2000+500, hol 3000 négyszögöl volt az árverés tárgya.
Károly a cég jegyzését 1864-72 közt látta el, 1875-ben már végrehajtást foganatosítottak ellene. Az 1878-81-es években már a házaspár is folyamatosan végrehajtás alá került. Benciczkyékről a későbbiekben már nincs hír. Az 1883-as Palota-térképhez készült birtokrészleti jegyzőkönyv (MNL OL S79-No. 609/1) szerint akkor már Bossányi László tulajdona a telek. Ezzel össze is vág a következő hír:
Váczi Hírlap 1888.12.02 (2. évf. 49. sz. 3. o.)
Az 1883-as térképen látszik a kert kialakítása és a gazdasági épületek is. Az akkori Mária (a mai Sín) utca ér véget az emeletes háznál, ami a mai 24-es számú épület.
Az 1884-es nyaralónegyed térképen már Bossányi van felvezetve a telekre. A területek nem egyeznek a hírlapi adatokkal, de itt is látszik, hogy 3 helyrajzi számon volt nyilvántartva a teljes terület. A pirossal jelzett telkeket adta el Károlyi gróf, a zöldek még megvásárolhatóak voltak.
Jónásék és az állam között történt ingatlancsere 1899-ben volt (de ezt a Püspök-villa történeténél ezt már leírtam). Jónás Emil és Huszár Mária nem itt lakott aztán, hanem az Erzsébet (ma: Sződliget) u. 12-ben ill. 20-ban volt lakcímük (ez még vizsgálat tárgya, hogy csak házszám módosulás volt-e, avagy arrébb költöztek). Két fiuk született ifj. Emil (1903) és Elemér dr. (1899). Elemér numizmata lett és a Nemzeti Múzeum őre volt korai, 1939-es halála előtt. Id. Emil 1934-ben hunyt el, a halotti értesítőjén a Mária u. 24-es ház van megjelölve, mint postacím.
A ház tehát a család birtokában volt legalább 1934-ig, de bérlők lakták. 1939-ben már Kovács Rezső és nejéé az épület, lehet Elemér halála után váltak meg az épülettől. A II. vh.-t megelőzően Kleinék laktak az épületben. A gazdasági épületek nagyjából a Belső közből nyíló Sín u 19/b ás 21/b helyén állhattak. Elképzelhető, hogy valamelyik átépítve még része a mai épületeknek. Feltételezem, hogy az épület a II. vh. után tanácsi (önk.) tulajdonba került, a házat lakásokra osztották (ami korábban is megtörténhetett már) és lassú állagromlása azóta is tart. Időközben a lakásokat értékesítették, a homlokzatra sajnos még nem jutott pénz.
Összefoglalásként tehát, amit biztosan lehet állítani, hogy nincs középkori története az épületnek, ami csak nagyjából 1869-ben épült, a telket pedig szép lassan feldarabolták és már csak a vasút és az épület közötti telekrész az, ami megmaradt a majd 3000 négyszögöles kertből. Vitatkoznék a kerületi építészeti értéklappal a tekintetben, hogy hutirai Lukácsy Sándor telke ezen telek alatt (ettől délre) helyezkedett el egészen a mai Sín és Sződliget utcák által határolt területen, márpedig mindenki a saját telkén építkezett és lakott. Barokkos elemeket felfedezhetünk akkor is, ha az épület neobarokk stílben készült el annak idején, eltérően a többi villától, amik neoklasszicista/historizáló módban épültek. Sajnos általánosságban elmondható, hogy a legtöbb épület elvesztette homlokzati jegyeit, díszítéseit, a fényképek rendkívül csekély volta miatt helyreállításuk lehetetlen, sok esetben a saját kezű helyreállítás, a szigetelőanyagok, rossz osztású és méretű nyílászárók használata rontott is az arányokon.
A Püspök-villaként ismert épület a mai Rákospalotai Javítóintézet főépülete, mely a Pozsony utcára néz. A telek A Pozsony és Károlyi Sándor utcák találkozásánál található a 36-os szám alatt.
Sommariva Aurél őrgróf 1845.01.15 -én vette el Poroszlay Amáliát, akinek apja a Poroszlay Frigyes Debrecen kancellárja, főbírája majd polgármestere volt. Aurél apja Karl Sommariva őrgróf, számos rend tisztje volt (és aki 1858.05.13-án hal meg Rákospalotán 77 éves korában). A Sommariva család egy ezer éves család, Lombardia tartomány Lodi városából származnak. A császári seregben ezred van elnevezve róluk, Hannibal Sommariva vértes ezredével már 1810-11-ben járt Magyarországon.
Karl Sommariva márki 77 évesen 1858-ban meghalt Rákospalotán. Az értesítőt Landerer és Heckenast nyomtatta. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum
A párnak 1851.05.03-án lánya született, Fóton anyakönyvezték, de ekkor már Palotán éltek. Az 1847-es Palota térképen utólagos rávezetéssel jelölték a Sommariva telket. Ezen tényekből arra lehet következtetni, hogy 1848-50 között épülhetett a ma is álló a Pozsony utcára néző villa. Bár ugyan a pár évvel korábban épült későbbi Hampel-villa akkortájt bérbe vehető volt, nem hiszem, hogy akár 5-10 éven át ott laktak volna Sommariváék, mielőtt ez az épület elkészült volna. Véleményem szerint a pár már az új házba költözött, ez dukált nekik – lehetett részben nászajándék is és hát egy gróf mégsem lakhatott akármilyen házban.
A térkép fejjel lefele ábrázolja Palotát, Halványan berajzolva rajta a mai Pozsony u, . a vasút alatt ott az áteresz (a mai aluljáró őse). Szép en megrajzolva a mai Batthyány u. mely végéről lehetett elérni az akkori eredeti állomásépületet, amit 1872-re lebontottak. Keresztformával jelölték a községen kívül álló korcsmát, a későbbi Park Vendéglőt. Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál
Az 1860-as térképen már jelölték a telket a házzal együtt. A Pozsony (Vasút) utcát korábban évszázadokig a Káposztásmegyerre vezető útként aposztrófálták csak. Forrás:: Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye
Amália 1872.05.18-án halt meg. Sommariva ekkor eladta az ingatlant. A vevő Horváth Mihály történettudós és püspök volt.
Poroszlay Amália halotti értesítője. A megözvegyült férj ezután Budapestre költözött. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum
A Fővárosi Lapok 1872.10.23 (9. évf. 243. sz. 1062. o.) híradása az új tulajdonosról
Horváth Mihály az Akadémia értesítő szerint sokat tartózkodott Palotán a villában, mert lakcímeként nem csak a pesti háza, hanem a villa is fel volt tüntetve a nyilvántartásban. Tavasztól őszig lakhatott és dolgozhatott itt.
Vasárnapi Újság 1878.09.15 (25. évf. 37. sz. 592. o.)
Horváth Mihály 1878.08.19-én hunyt el Csehországban. Felesége 1904-ig élt, Ernesztin lánya 1865-ben született még a száműzetése során, őt 1883.11.27-én vette el Kristóffy József. Nestor fia 1866-76 közt élt, két gyermeke csecsemőkorban hunyt el, Jenő fia 1875-ben született. Ernesztin 1880-ban végzett a Veres Pálné leányiskolában, 1883 februárban volt az eljegyzése, azaz ahogy 18 éves lett, el is kelt. Azt gondolom, hogy nem sokkal ez előtt adhatta el az özvegy a villát, a nagykorúvá vált leánygyermek a villa eladásból kaphatta meg hozományként az örökségét. Ami bizonyos, hogy már 1879-ben meghirdette a villát eladásra:
Fővárosi Lapok 1879.04.20 (16. évf. 91. sz. 446 o.) – hogy a Püspök-villáról van szó azt onnan tudjuk, hogy Horváthék pesti háza volt a Pipa u. 6 sz. alatt.
Az 1883-as Palota térképen (Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál) a villa telkére is rá van vezetve, ami a birtokrész jegyzőkönyvben is szerepel, miszerint a telek, a villa, a kert, a gazdasági épület Benedek Gáboré. Benedekről annyit tudhatunk, hogy a kor legmenőbb aranyékszer, órakereskedését üzemeltette a korabeli Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcában.
Ez a korabeli árjegyzék a Darabanth Kft. aukcióján szerepelt.
Befektetés lehetett a zsidó kereskedő részéről az ingatlan megvásárlása, 1889-ben több ízben találkozhatunk a feladott hirdetésével:
Pesti Hírlap 1889.06.04 (11. évf. 153. sz. 11. o.)
Huszár András nevével 1876-ban találkozunk először, mikor is nejével megvesznek a mai Zuglóban egy telket a Hajtsár (Hajcsár) úton (a mai Nagy Lajos király útja, legkorábbi neve: Marhahajtó út). A közjegyzői irat gazdászként említi, ahogy azt is megtudhatjuk belőle, hogy neje Gries (Grisz) Katalin írástudatlan (HU BFL – VII.184.a – 1876 – 1546). A telekre engedély nélkül húznak fel egy házat.
Házépítésre 1883-ban kértek engedélyt, melyet 1885-ben kaptak meg. A házat 1890-ben adták el 22304 Ft-ért. 1892-ben Huszár már a Vasút u. 62. szám alatt földbirtokos (HU BFL – VII.185 – 1892 – 1788). A Vasút utca 62-63. volt a villa régi címe. Ezért feltételezhetjük, hogy 1891-ben kerülhetett a villa Huszár és neje tulajdonába.
Ebben az évben történt meg az a gimnázium életében először és utoljára, hogy nem a jelenlegi helyén működött (ha működött) az iskola. 1891. szeptembertől egész decemberig ez a hirdetés jelent meg:
Budapesti Hírlap 1891.10.15 (11. évf. 283. sz. 8. o.)
Mivel a gimnázium a Bartók Béla (Erdősor) utca és a Fő út között fekszik vagy 145 éve, ezért valószínű, hogy ugyan felsőbb engedélyhez jutott Wágner az átköltözést illetően, mégis az iskola nem tudta megkezdeni a működését, több, mint valószínű, mert az új tulajdonos Huszár András ezt megakadályozta. Ha Benedek Gábor szerződést kötött a terület értékesítésére vagy bérbeadására, akkor a szerződés valami oknál fogva kútba eshetett. Márpedig nem szoktak elköltöztetni egy gimnáziumot, hogy bizonytalan az új ingatlan sorsa, vagy nem ismertek a birtokbavételi körülmények. Persze ez csak feltevés a részemről. Ugyanakkor milyen érdekes, hogy már akkor felmerült az ingatlan intézetnek való alkalmassága.
A Javítóintézet 1889.11.05-én kezdte meg a működését a Sín u. 24-ben. Ekkor nevezeték ki az élére özv. turchánkai és kralovai Jónás Józsefné Turcsányi Emíliát. A telket az állam Bossányi Lászlótól vásárolta meg. A főépület jelenleg is áll, lakóházként funkcionál, a melléképületek már nem állnak, a telek is felosztásra került azóta. 1899.03.15-én költözik az intézet a Pozsony utcába, az építkezés ott 1904-ig tartott. Akkor készült el a díszes pergola, a kápolna és a bentlakó lányok elhelyezését szolgáló épületek. Huszárék cserébe megkapták a Sín u. 24. sz. alatti ingatlant.
Képeslap-gyűjteményemből: Üdvözlet Rákospalotáról – Vasút utca, a Leányjavító főbejárata – 1908
Huszáréknak egy lányuk, Mária, és két fiuk Pál András és József született. Mária 1898-ban hozzáment az igazgatónő fiához, Jónás Emilhez. Emil apja Dévaványán volt jegyző, Emil 1920-23 között a nagyközség utolsó bírája volt. Még abban az évben Huszáréktól ajándékba kapták (nagy valószínűséggel hozományként) a Sín u. 24 alatti ingatlant, majd létrejött az állammal az ingatlancsere (HU BFL – VII.203 – 1899 – 0146). Pál Frecska Lídiát, Frecska Dániel vendéglős lányát vette el szintén 1898-ban (saját vendéglője az akkor Bem u. 14-ben volt). József pedig beházasodott a Liva (Liwa) családba, az Apor utcába. Liwa Emmát vette el 1899-ben.
A mai Sín u. 24. a kép közepén lévő 1 emeletes épület, amely előtt ma elhalad az akkor még nem kiépült Sín(akkori nevén Mária) utca. Az 1883-as térképen látszik, hogy díszkert vette körül az épületeket. Bossányi László a korábbi Felbermayer ponyvagyár ingatlanához az özvegy Brandstetter Franciska új férjétől Beniczky Károlytól juthatott hozzá 1879-ben, annak végrehajtása során. Az épület 1865 körül épülhetett.
A Magyar Állam 1898 óta tulajdonosa az ingatlannak és az intézménynek, melyet már többször átneveztek, sőt internálótábor is volt falain belül a Tanácsköztársaság ideje alatt.
Az elmúlt nagyjából 175 évben tehát gróf, püspök, ékszerész, gazdász és az állam volt a villa tulajdonosa.
1931.09.13-án éjfél után nem sokkal Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, rajta a Bécsbe tartó gyorsvonattal együtt. A palotai Morvay Alajos mozdonyvezetőt hősnek kijáró tisztelettel temették el.
„A mozdonyvezető és a fűtő emlékére nevük, a baleset helyszínének és időpontjának feltüntetésével a 424,004 psz. mozdonyon emléktáblát helyeztek el. Az 1932. február 11-én délután, a Keleti pályaudvaron tartott ünnepség után, a babérgirlandokkal feldíszített gép különvonat élén Biatorbágyra közlekedett. A viadukton lépésben áthaladó szerelvényről – az áldozatok emléke előtt tisztelegve – két koszorút dobtak a mélybe. A baleset egyéves évfordulóján a Mozdonyvezetők Országos Segélyező Egyesülete székházában avatták fel a szerencsétlenül járt mozdonyszemélyzet emléktábláját. Ugyanezen a napon megemlékeztek a két életét vesztett vonatkísérőről is, a Keleti pályaudvar nagy tanácstermében tartott ünnepségen. A 301,001-et később (1937 szeptembere után) újjáépítették, illetve gyakorlatilag új mozdonyt építettek a balesetes gép egy-két alkatrészének felhasználásával. Ennek elkészültekor az emléktáblát erre a gépre szerelték át. A tábla másolatát 1988. szeptember 10-én elhelyezték Morvay Alajos egykori lakóhelyén, a budapesti Mozdonyfűtő utcában lévő ház falán is.”
„A Bécs felé tartó mozdony még sértetlenül áthaladt a robbanóanyag felett, de a második és harmadik kocsi aktiválta a halálos fegyvert. A vágányrész megszakadt, a mozdony, a poggyászkocsi, és további 4 személykocsi a 26 méteres mélységbe zuhantak. A hátralévő szerelvényeket a szerencsén túl a mozdonyvezető mentette meg, akinek hősi halálát igazolta, hogy kezét a fék fogantyúján találták meg: a kisiklást követően egyből fékezni próbálta a járművet. A tragédia egyetlen szerencsésnek mondható mozzanata, hogy a másodpercek töredéke alatt a kötőlánc is elszakadt, így a további szerelvények – ugyan nem maradtak helyükön – a halálos zuhanástól az utasaikkal együtt megmenekültek.”
Kutakodásunkban továbbra is a Palotáról készült régi térképek lesznek segítségül, hisz én alapvetően ezen a(z) – általam csak karto-topográfiának nevezett – területen tudok hozzátenni, pontosítani információkat Horváth Csaba írásához, s általában a helytörténeti kutatásokhoz. A karto előtag itt azt jelzi, hogy a hely leírásában erősen a régi térképekből nyert adatok dominálnak, szemben a régészeti topográfiával, ahol is egy helyszín leírása régebben jellemzően szöveges volt; továbbá nálam nagyobb területekre, míg máshol kisebb területekre vonatkozik. Az elemzések során a térinformatika azon részét használom, ami a terület mai alaptérképét veti össze az időben lépésről lépésre visszafelé lépkedve a korabeli kataszteri jellegű ill. a még korábbi még nem kataszteri jellegű térképekből kiolvasható információkkal; ill. sűrű helyszínelést is alkalmazok az egyes térképen nem feltétlenül látható, de még esetleg mai is meglévő apró terepi nyomok után kutatva.
Csaba a cikkében a piócás helyét a Néprajzi Értesítő 14. évf. 1913 Novák József Lajos: Rákospalota néprajzi leírása alapján a Nevesincs-tó helyére gyanítja. Én ennek jártam utána a saját tudományos eszközeim felhasználásával.
A kutatás során a mai, az 1928-as és az 1860-as kataszteri jellegű, részletesebb térképi információkat is tartalmazó alaptérképeket; az 1847-es szintén kataszteri jellegű, de áttekintő jellegű ‘Rendezési Terv’-et; továbbá az első katonai felmérés térképét használtam fel. A térképek georeferálása nem erre a területre lett optimalizálva, de jelen vizsgálati szinten ennek most nincs is jelentősége. A 3 részletesebb térképnek a saját pozíciója alapján megrajzoltam az egyfajta vázát. A mai térképen a mai állapot vonalas elemeinek ‘tengelyei’-t (a szürke sáv az M3-as területe), míg a régebbieknél a területi foltokat ill. egy ott látható patakmeder tengelyt. Ezután az 5 térkép és 3 foltvázlatból egy mátrixot szerkesztettem a fent említett eleve meglévő pontatlanságok meghagyásával.
Az alábbi mátrixban az oszlopfőkben a térképek időrendben (EKF, 1847, 1860, 1928, 2022), míg a sorkezdetekben a foltvázlatok (1860, 1928, 2022) helyezkednek el. Ebből az is következik, hogy a jobb alsó sarok a mai állapot és foltja, míg tőle balra átlósan felfelé az 1928-as és 1960-as térképek a saját foltjaikkal láthatóak.
A második sor és 6. oszlop metszete (1860-as foltvázlat a mai térképen) egyből megadja a választ, hogy hol is volt a Nadály-tó. Ez az Aporháza utca és – a patak közigazgatási területét teljes mértékben magába foglalóan – a Szilas-patak közötti terület lakóépületek utáni ipari jellegű területe az M3-ig. Így a korabeli piócás nem húzódott a Nevesincs-tóig, de nem véletlenül lehetett ennyire közel hozzá.
Gyanúm szerint a korabeli Nadály-tó és a mai Nevesincs-tó a Szilas-patak egy olyan szakasza lehetett, ahol nagyon minimális volt a patak lejtése és a patak itt így gyakorlatilag egy láp volt nagyon lassú vízáramlással, mely megfelelő hely volt a piócáknak. S itt feltehetőleg a klasszikus módon gyűjthették is, amit idővel intenzívebb medencés formára alakították át. A piócázás „leáldozásával” a mai ipari jellegű terület alacsonyabb, vízzel érintett részének nagyobbik felét feltöltötték, mivel az akkori tulajdonosa (Károlyi?) így tudta jobban értékesíteni azt, s az akkor már fejlődgető nagyközségben több homokhátat hordtak el, s volt töltőanyag bőven.
A mátrixból az is kitűnik, hogy a Liva-malom megtápláló csatornája már a szabadságharc előtt is a mai Patakpart utca nyomvonalán haladt, s emiatt nem volt zavaró, nem keletkezett mocsár azzal, hogy a visszamaradó terület egy része (a mai Nevesincs-tó magja) lefolyástalanná vált vagy már az is volt, mivel ezen csatorna a víz nagy részét elvitte, s a csurgalékvíznek egy másik csatornát is ástak, melyet fent a mátrixban a zöld szaggatott vonal jelez. (Lásd az alábbi Google-térkép kék vonalát!)
Az M3-as ezen mélyebb, lefolyástalan terület ÉNy-i harmadán halad át, s néhol akár 5-8 méter feltöltésével akkora nyomást fejt ki az altalajra, hogy – függetlenül a patak vizétől – a nagyjából K-DK felől ÉNy-Ny felé haladó talajvíz áramlása lelassul, feltorlódik és megjelenik a felszínen, ezzel kialakítva a Nevesincs tavat. A ’70-es évekig egyetlen légifotón vagy topográfiai térképen nem jelenik meg, míg utána határozottan. Így bátran kijelenthető, hogy a Nevesincs-tó a mai állapotában az M3-as következménye, de erről majd egyik másik cikkben is szeretnék írni.
Ha végig sétálunk a Bartók Béla utca Fő út és Batthyány utca közötti szakaszán, akkor az elmúlt több, mint 150 év családi ház építésének majd’ minden stílusát megszemlélhetjük. Találunk itt egy modern és a ’80-as években épült épületet is, de az ún. polgári – utcával párhuzamos tetőgerincű – és parasztházas, mely mint népi építészeti kifejezés értendő – utcára merőleges gerincű – lakóépületet is. Laikusnak annyira nem tűnik fel, de szakértői szemmel a régi parasztházak helyeinek ritmusában egyfajta, mára már ’sérült’ ritmus fedezhető fel. Jelen írás ezt a témakört a fent említett utcaszakasz vasúti oldala tekintetében járja körül.
Kutakodásunkban a Palotáról készült régi térképek lesznek segítségül, melyek száma az ország többi hasonló léptékű átlagos településhez mérten szerencsénkre elég tekintélyes. Jelen kutatás során a Palotát vagy egy részét is ábrázoló térképek nagyobbik része Pest közelségének köszönhető, mivel Pest-Buda – jellemzően valamely itt lefolytatott hadgyakorlat – áttekintő térképeként a ’jobb felső sarokban’ Palota is megjelent. A másik része a kötelezően előírt országos felméréseken túl gyaníthatóan a Károlyi uradalom területhasznosítási tevékenysége és ezen belül Újpest kialakítása előkészítésének is köszönhető. Mindenképpen ide tartozhat az az 1847-ben keletkezett ’Tekintetes Pest Megyében kebelezett PALOTA Helysége Határának Rendezési Terv szerinti TÉRKÉPE’ feliratú térkép is, melyen a Bartók Béla utca Fő úti oldalának a gimnázium és Pozsony utca közötti része volt még csak az itt Helység megnevezésű és a korabeli szóhasználattal belsőségnek nevezett belterület része. (Lásd az 1-es térképet!)
1| 1847-es Rendezési Terv térképe: Kb. 45 °-kal jobb irányba tájolt térképi helyzet, a mai Bartók Béla utca az ‘a’ és ‘b’ jelzés közötti utólag berajzolt kék vonal mentén található
A térkép még épp a szabadságharc eredményeként elért úrbéri rendszer eltörlése előtt készült, s alapvetően a külterületek területhasználatával és hasznosításával ill. ennek akkori jövőbeli tervezett változásával foglalkozott. További, már mindenképp a szabadságharc utáni bejegyzések is találhatók rajta piros színű tollfeliratként ill. még későbbi fekete ceruzás feliratként. A beillesztett térképrészletből kitűnik, hogy mai gimnázium területének legnagyobb részén a Hutiray felirat olvasható, hasonlóan a Lukácsy Sándor utca környékének területével, ahol később Lukácsy Sándor híres kertészete volt található. Hutiray Lukács Sándorról ITT1olvashatunk többet. Azaz egy ideig a kertészet tevékenysége itt a gimnázium területén is folyhatott. A térképkivágat még sok más érdekességet tartogat számukra, de ezekkel más tanulmányokban foglalkozom majd.
A talán legrégibb csak Palotát ábrázoló térkép után nézzük meg a mai alaptérképet is. Ezen eltérő színezéssel jelöltem a különböző karakterű épületeket. (Lásd a 2-es térképet!)
2| mai alaptérkép: parasztház – szürke; polgári ház (1949-ig) – barna; ún. kádárkocka (szocializmus időszaka) – piros; legújabb idejű (’90 utáni) – narancs; 1884-es térképen már szerepelt – fekete kontúr
Ha áttekintjük a Bartók Béla, Batthyány, Bem és Fő utcák által körbezárt területet, akkor a Fő utcai háromszög kivételével nagyjából egyforma vagy dupla méretű és szabályos területű és kiosztású ingatlanokat látunk, de ha jobban szemügyre vesszük az apróbb eltéréseket, akkor egy érdekes mintázaton akad meg a szemünk. Több 2*2-es kiosztáson belül a telekhatárok belső sarkai nem egy pontban találkoznak, hanem egy kis eltéréssel, azaz a Bem utca és Bartók Béla utcákat összekötő telekhatárok közül minden második határozott vonalú, de a közöttük találhatók egy kis erre merőleges törésszakasszal futnak végig. Ezeket piros körrel jelöltem. Nem kell hozzá túl sok képzelőerő, hogy ezen utóbbi törésszakaszos telekhatárok későbbi megosztások eredményének feltételezzük, így képzeletben vegyük le ezeket a térképről. Ha ezután nézzük meg az így keletkezett nagyobb telkek és parasztházak mintázatát, akkor azt láthatjuk, hogy az összes ilyen nagyobb telek ‘jobb alsó’, keleti sarkában található egy parasztház, s a parasztházak legtöbbje ilyen pozícióban található.
Ezen feltételezett nagyobb telkek sarkai láthatók néhány korábbi 1949-es, 1928-as és 1884-es térképen zöld jelöléssel a fenti piros karikákkal együtt, továbbá feketével jelölve a parasztházakat. Nagyon szépen és egységesen jelennek meg sorba minden térképen, sőt az egyik azóta elbontásra került épület is látható illeszkedve a feltételezett ritmusba. Így gyakorlatilag az ezt a területet mutató legrégebbi térképig, az 1884-esig könnyen visszavezethető ez a struktúra. (Lásd a 3, 4 és 5-ös térképeket!)
3| 1949-es alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
4| 1928-as alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
5| 1884-1925 között használt alaptérkép: kirajzolódó nagyobb telkek a Bem és Bartók utcák között – zöld rövid vonal; utólagos telekososztás töréspontja – piros kör; 1860-ban már meglévő telektömbök – zöld hosszabb vonal; az 1884-as térképen már szerepelt épület – fekete kontúr
Egy 1868-as ‘Sz. kir. Pest Város és környékének átnézeti térképe‘ a vasútállomás környékén található, az 1860-as térképen a kertészet kivételével még üres területeket ‘Uj Palota‘ megnevezéssel már tartalmazza és kivehető a mai Batthyány, Sződliget és Bartók utcák vonala is. Ebből az következik, hogy ezt a vasút és régi településrész közötti területet a Károlyiak az 1860-as évek elején kezdték el felparcellázni. Jelen kis tanulmányon már túlmutat, de ezt kisebb mértékben többször módosították, mire a mai úthálózat kialakult.
6| 1860-as alaptérkép
A telkek mérete jellemzően egyforma, így érdemes az eredeti telekméretekre is egy kis figyelmet szentelni. Mivel az eredeti kiosztás óta a legtöbb akkori telekhatár ma is létezik, s ez jól vizsgálhatóan rögzítve is van a mai digitalizált alaptérképen is, így alkalmas a méretek tekintetében a pontosabb visszatekintésre. A részletekkel nem fárasztva most a nyájas olvasómat, a telkek osztása 15 bécsi öl szélesek és 40 bécsi öl mélyek lehettek. Ez pontosan 600 négyszögöl, ami egy fél kis- v. magyar holdnak felel meg.
Rövid kutakodó utunk végéhez értünk. Megállapítható, hogy ezen telkek, mint a környéken a legtöbb, a Károlyiak telekalakításának eredménye és eleinte első elképzelésben 15/40-es 600 négyszögölös telkek lettek kimérve és erre a jobb első sarokban építették fel a házakat, majd idővel a legtöbb telek továbbosztásra került, ahova későbbi korok épületei kerülhettek; de a legtöbb eredetileg kialakított épület még a mai nap is ott áll, ahova eredetileg építették őrizve Palota itt több, mint 150 éves múltját.
Felhasznált térképek:
Az 1, 3, 4 és 5-ös térképek megtalálhatók az Arcanum.hu publikus oldalán; a 2-es térkép saját szerkesztés; 6-os térkép a Rákospalotai Múzeum tulajdona (RPM 2010.10.1)
A National Geographic folyóiratban jelent meg egy cikk a vasúti „elsőkről”. Sikerült megtalálni a legelső dokumentált vasúti balesetet. Az áldozat egy rákospalotai földmíves lehetett, aki beállt napszámosnak és nem ecsetelt módon elhunyt. Napszúrást nem kaphatott márciusban, akkor inkább fagyási sérülések, tüdőgyulladás jöhet szóba, hacsak rá nem dőlt egy föld- vagy zúzottkő halom…. 1845 nyarára értek el Palotáig a vágánnyal, az első hivatalos próbaút 1845 novemberében volt, Vácig pedig 1846 júliusban lehetett első ízben utazni. Ez az eset valószínűleg a Nyugati és Palota közt meglevő 8 kilométeren történhetett Palota közelében. A haláleseti kifizetés mai értéken durván 1.225.000 Ft-nak felel meg, ami nem is rossz pénz. Pl. ma a Generali Biztosítónál – mely biztosító már 1845-ben is létezett – az 5 szintű utasbiztosításánál a közepes díjtételű termékmódozat esetén a biztosító 1.500.000 forintot fizet baleseti halálra, a két olcsóbbnál pedig semmit sem térít. Tudom ez nem egy precíz összehasonlítás, de mégis képet kaphatunk a 177 éve történtekről. Az elmondható, hogy tényleg korrekt kifizetést biztosítottak a Középponti Vasútnál a balesetet szenvedett és megbetegedett munkásaiknak.
Azt minden palotai tudja, hogy a Fő út 2.-ben lakott egy évig Babits Mihály, és erről emléktábla is tanúskodik a ház kapuja mellett. Innen járt az újpesti Könyves Kálmán (akkor: Magyar Kir. Áll. Főreál-) Gimnáziumba tanítani. Több olyan személyt is sikerült most azonosítani, akik e házban éltek, íme:
Reich Samu és Miklós, Reich Zsiga és Aladár, továbbá Reich Stefánia
Reich Samu és Schönwald Róza 1880-ban házasodtak össze Palotán (HU BFL – VII.211.a – 1880 – 0489), az akkori címük azonban nem ismert. A legkorábbi adatunk Reichékre az 1898-as Hiteles Cím- és Lakjegyzékből való, Samu a Fő út 2-ben míg Zsiga a Kossuth u. 6-ban volt fűszeres. Az 1896-os palotai csatornázási térképen a Fő út 2. a bejárati kapu irányából nézve egy U alakú földszintes épület volt. Zsigmond „ingatlanos” is volt,
Budapesti Hírlap 1901.06.01 21. évf. 148. sz. 35. o.
Hogy milyen rokoni kapcsolat volt Samu és Zsiga között? Mivel mindkettejük apja Reich József volt, így vélhetően fivérek voltak (főleg, hogy mind a ketten 1847 körül születtek). Samu pozíciót is vállalt, 1902-ben pl. a Rákospalotai Izraelita Ortodox Fiókhitközség képviselője volt. 1906.03.06-án az izraelita kórházban Samu 59 évesen meghalt. Búzafalváról származott (ma Kassamindszent része, ami 10 km-re van Kassától). Zsiga 1917.11.12-én hunyt el 70 évesen, neje Pick Johanna volt. Zsiga fia Aladár 1921-ben vette el az újpesti Singer Arankát. Volt városi képviselő is, neje pedig az Izraelita Nőegylet képviselőjeként tevékenykedett. Aladár egészen a II. világháborúig vitte a Kossuth u. 6. szám alatti boltot mely 1874 óta állt fenn, Auschwitzban halt meg.
Magyar Lloyd 1906.05.05 26. évf. 18. sz. 1. o. – Samu halála utáni árverezés
Visszakanyarodva Samuhoz és a Fő út 2-höz, fia Miklós örökölt. Itt született Palotán 1884.11.05-én (bejegyzése az újpesti zsidó anyakönyvben található). 1910.03.26-án Palotán vette el Király Stefániát, Király (Kőnig) Gyula és Wald Leontin lányát. Ez azt is jelenti, hogy Dr. Erdődi Ármin tanár pont azért kapott a Fő út 2-ben „menedékjogot”, mert Stefi a rokona volt. A Király-Wald szülők Imre fia 1917-ben Freudenfeld Fridát veszi el, lányuk Ilona Gutmann Richárdhoz megy hozzá 1918.12.01-jén. Mindkét pár a Fő út 2-ben lel otthonra. Mindezekből kitalálható, hogy a zivataros években mennyire összetartottak a rokonok és hogyan segítették egymást. Miklós és neje, Stefánia a II. világháborúban eltűntek, csak 1963-ban nyilvánították halottá őket Dózsa György út 2 szám alatti lakosként (XV. ker. halotti anyakönyv 1964.11.04 és 12) visszamenőlegesen 1944.08.15-i dátummal. Miklós 1924-től értékpapír-kereskedésbe fogott, telefonszáma: Rákospalota 28 volt. Miklóséknak egy fia ismert, az 1911.02.26-án született Endre. Ő miután nem vették fel az orvostudományi egyetemre Olaszországba ment és Milánóban végezte el az egyetemet. Kalandos életét az Orvosi Hetilap 1980.06.15-i (121. évf. 24. sz. 2459. o.) számában olvashatjuk:
Sok könyve jelent meg, többek közt a fenti Egykori Doctori Dissertatiók, a Nagy Magyar Orvosok valamint a Varázsló, Kuruzslók, Szellemidézők című könyvek.
És akkor még egy rokon: Reich Sarolta, aki korábban Róna Ignác neje volt, és aki az 1905-ben Kanitz Fülöp örököseivel szembeni követelését eladta csepeli Weiss Manfrédnak (HU BFL – VII.193.a – 1905 – 0666) szintén itt lakott. 1907.06.02-án hozzáment a 8 évvel fiatalabb Uborka Mihály kereskedőhöz a Tavasz utcába. Uborka volt az egyik tanú Reich Miklós esküvőjén 3 év múlva. Róth Ignác abonyi kereskedő 1903-ban magyarosított Rónára, 1893.06.28-án vette el a palotai születésű Saroltát itt Palotán, az újpesti rabbi adta össze őket. Elképzelhető, hogy Sámuel első házasságából levő lánya volt Sarolta. Róna (Róth) Ignác egyébként a Kossuth u. 2. (Fő út 1.) szám alatti boltot vitte (ami ma is „sarki fűszeres”), 1904.01.19-én hunyt el.
A Reich család tehát legalább 1898-1944 között a Fő út 2 címen élt. Véleményem szerint az önkormányzati értéklapon szereplő 1905-ös dátumnál később, 1908-11 között épülhetett a bérház a régi földszintes helyén, mert 1911-es a törlesztési terve, márpedig azt hitelfelvétkor készítették (HU BFL – VII.222.a – 1911 – 0110)
Dr. Kohn Jakab ügyvéd és fia Ádám László
Váczi Közlöny 1894.03.25 16. évf. 12. sz. 4. o.
1862-ben születhetett. Nejével Neuwirth Gizellával még Vácon házasodtak össze, fiuk (Ádám vezetéknévre magyarosított) László is még itt született 1897.03.15-én. A Budapesti Közlöny 1900.03.06-i száma számol be arról, hogy Kohn Jakab a székhelyét Vácról Rákospalotára tette át. Sok pozíciója volt a községben. Már 1902-ben alapítója Jónás Emillel, Schwarz Adolffal és Bossányi Györggyel a Rákospalota Községi Korona Egyesületet (mint szövetkezetet). Elindította a Rákospalotai Közlönyt is. Jogásza a Rákospalotai Községi Takarékpénztár Rt-nek. Fentebb láthattuk, hogy Kohn volt az eljáró ügyvéd Reich Samu halála után is, ahogy a szintén ismert Feith család vagy akár Vághó Ferenc ügyében is képviselt. 1911-től beszáll a Szikra Műmárványipar Rt.-be is (Eckstein Izidor, Berényi Jenő és Fejér József mellé társnak). Ekkor az ügyvédi kamarában csak ő és Cserba Elemér dr. voltak Rákospalotáról tagok. A harmadik jogász Láday Lóránt volt, aki viszont hirtelen 31 éves korában 1912-ben elhunyt. Ő Pest vármegye tb. főügyésze volt. Az ő hagyatékát is Kohn rendezte, akivel még halála előtt közös irodát nyitott. Láday ekkor már a Fő út 2-ben lakott. Az ügyvédi iroda a 9-es telefonszámon volt elérhető. Mivel 1911-ben még Láday az Erzsébet utcában lakott, így ez is azt támasztja alá, hogy a Fő u. 2-es épület nem sokkal 1911 előtt, vagy az évben épülhetett, hiszen egy ügyvédi iroda mi másért költözött volna a villákkal teli Erzsébet utcából a Fő út sarkára. Csak azért, mert ez egy emeletes ház volt, mely a környéken tiszteletet követelt. Kohn is az Erzsébet utcában lakott, 1914-ből van az első forrásunk, hogy már a Fő út 2. a címe. Ekkor már virilis polgárként volt nyilvántartva. Haláláig már a Fő út 2-ben élt. Neje 1920.08.19-én mindössze 45 évesen halt meg. A Váci Múzeum javára tett egy nagyon komoly adományt neje halálának emlékére. A város Kohntól vette meg azt a telket, amelyen a mai Sződliget utcai iskola fekszik.
Palota-Újpest 1932.04.30 12. évf. 18. sz. 3. o.
Kohn Jakab bizonyíthatóan 1914-32 között lakott a házban. Kohn fia, László 1914-ben még 17 évesen váltott nevet (BM. 47277/1914), majd 1925-ben a Ferencvárosban házasodott, statisztikus, majd újságíró lett. 1928-32 között a Pesti Naplónál volt, majd a Népszava és a Népakarat munkatársa lett. A II. vh. után a Szocializmus majd a Gazdaság folyóiratoknál volt, majd 1948-61 között a Népszava külpolitikai rovatvezetője volt. 1976-ban hunyt el, Farkasréten van eltemetve. Ádám Lászlóról is elmondható tehát, hogy erőteljesen kötődött a baloldalhoz. Több művet is írt:
Könyves Tóth Péter tizenkét találkozása a Nővel – novella 1926
Szocializmus és a kisparasztság (Szocializmus, 1947)
Új újítómozgalom és a műszaki fejlesztési terv kölcsönhatása (Többtermelés, 1951)
Mibe kerül? Fogyasztói árpolitikánkról (Budapest, 1964)
Miből élünk? A nemzeti jövedelem termeléséről és felhasználásáról (Budapest, 1965)
Dr. Erdődi Áron Ármin tanár, filatélista
1868.03.26-án született Kassán. Wald Kálmán és Friedmann Leonóra gyermeke, izraelita vallású. Névváltoztatását a BM. 47245-89 sz. rendeletével engedélyezte számára 1889-ben. 1895-ben már gyakorló tanár a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában (ez a mai ELTE Trefort Ágost Gyakorló Gimnázium), latint tanított. Bölcsészdoktori címet szerez. 1896-ban a Magyar Pedagógiai Társaság tagja lett. 1896-ban a mai Szlovákia területén fekvő Vágújhelyi Izraelita Reálgimnáziumba helyezik, ahol magyart és németet tanít. 1897-ben már tagja a Magyar Philológiai Társaságnak. 1898-ban már történelmet és szépírást is tanít, vezető tanárrá nevezik ki. 1900-ban már földrajzot is tanít. 1904-ben a Budapesti Naplóból értesülünk, hogy a Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körének a tagja. 1905-től állami és rendes tanár kinevezést kapott. 1909-ben igazgatóhelyettes már. 1910-ben Az Újság arról cikkezik, hogy tagnak jelentkezett a már említett Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Körébe, ezek szerint korábbi tagsága csak ideiglenes lehetett, vagy nem lett állandó tag. 1913 tavaszán sokat betegeskedett. Vágújhelyen született az öt gyermeke (Endre, László). A világháború miatt menekült státuszú tanár lett. 1919-ben már Budapesten találjuk. 1919. február 17-én felesége Faktor Hermina 42 évesen elhunyt, Farkasréten temették el. Az év 07.22-én Endre fiát villamos gázolta el, a sors furcsa fintoraként a Hermina úton. Részt vett a tanácsköztársasági szervezkedésekben ezért 1919 őszén 4 másik tanárral együtt eltávolítására került sor, ekkor a V. kerületi Magyar Királyi Állami Berzsenyi Főgimnáziumban tanított (ez a mai Berzsenyi Gimnázium). Abban a büntetőügyben volt vádlott, amiben többek közt Dr. Gorzó Nándor is (HU BFL – VII.18.d – 13/1876 – 1920) is – aki akkor rozsnyói tanár volt és – aki szintén Palotán „kötött ki”. 1919.12.11-én a VI. kerületben elveszi Weit Ilonát, ekkor már a Fő út 2-es címet adja meg lakásaként. 1920 nyarán elfogatóparancs volt ellene a szervezkedésben való részvétele miatt. Örökre eltiltották a tanítástól, otthoni óraadásból élt meg.
Palotán beleveti magát a filatéliába, mely ekkor már nyilván megélhetést is biztosított a számára, 1927-től már nyugdíjat kapott. 1931-ben még szerepel a PPSK vármegye általános ismertetője és címtárában, az évben költözött el a V. ker. Csáky (a mai XIII. Hegedűs Gyula) u. 3-ba. 1944.03.11-én hunyt el, akkor már a II. ker. Olasz (Szilágyi Erzsébet) fasor 3-ban élt. Erdődi tanár úr tehát 1919-1931 között élt az épületben.
Elismert filatélista volt. előadóként, szerzőként is jelen volt a honi bélyeggyűjtésben:
Philatélia 1924.02.01 10. évf. 2. sz. melléklet 3. o.
Budapesti Hírlap 1925.03.08 45. évf. 55. sz. 23. o.
Az Újság 1927.05.01 3. évf. 98. sz. 46. o.
Jakó János: Az 1931-es Budapest-Nyíregyháza-Budapest légipostajárat első napjának néhány filatéliai emléke – a filatelisták mikor egyedi bélyegzéseket szerettek volna szerezni, akkor kollégának, vagy maguknak adta fel levelet.
Munkái:
Az 1871-1920. kiadású magyar postabélyegek árjelző kézikönyve, megjelent: 1923
A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve különös tekintettel a vízjelekre, fogazásra és színkülönbségekre, megjelent: 1925
A magyar postabélyegek árjelző kézikönyve : 2. pótlófüzet, megjelent: 1928
Összefoglalva: a korábbi épület, a telek, majd a bérház ismert tulajdonosai és lakói – Babitsot leszámítva – a II. világháborúig zsidó vallásúak voltak (az „egyszerű” bérlők az ismeretlenség homályába vesznek sajnos) és a házból a ’20-30-as években áradhatott a baloldali és szocialista világnézet.
Az épületen van egy köztéri óra, melynek ismerhető a felszerelési dátuma is:
Esti Budapest 1955.04.18 4. évf. 90. sz. 5. o.
A földszinti üzlethelyiség(ek)ben volt tehát Reich-féle fűszerkereskedés, Csizmadi István vendéglője kb. 1925-32 között (később a 8. szám alá költözött át), a II. vh. idején pedig Magyaródy Ede asztalosüzeme működött itt pár évet. 1949-től már KÖZÉRT vállalat fűszerfiókja volt. Legújabban pedig hentesüzlet.
Mielőtt felépült volna az emeletes épület a telek nem másé, mint Tóth István bíróé volt. Legalábbis az 1883-as térképhez készült birtokrész felvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint. És ez nem meglepő hiszen a községháza a templom helyén volt átellenben és mert nagyapja is korábban az Árpád u 11-ben lakott (a Fő út 2, az Árpád u. 1. szám is egyben).
