Kaffka Margit és a palotai erdő

Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983) című tanulmányában az alábbiakat írja:

„Kaffka Margit anya lett. Az író Kaffka Margit az anya hangján 1906 óta néhány szép gyermekéhez szóló verset írt . Az egyik: Lackó, megjelent 1906-ban A Hét II. köt. 510. oldalán és a Kaffka Margit könyvében, utóbbiban a Petike utazik c. vers is, valamint a Bölcsődal, amelyet később a Szerda 1907. 1. sz. 24. oldalán is közöltek. (Ez a Szerda rövid
életű lap volt, mindössze hét szám jelent meg belőle. Ambrus Zoltán, Ignotus és
Meller Simon voltak főszerkesztői.)
A nő friss öröme volt a gyermek. Az író pedig dolgozott.
Csakhogy — nemsokára újra jött a nyugtalanság és a láz.
Mindenképpen Pestre akart jutni, s ez végre sikerült is. Fröhlich Brúnót kinevezték Budapestre a Földmívelésügyi Minisztérium erdészeti osztályára erdőmérnöknek. Kaffka Margitot pedig — a derék Gönczi Mór segítségével, — aki azóta már miniszteri osztálytanácsos lett , — áthelyezték az újpesti Polgári Leányiskolához, tanítónőnek.
1907-ben Újpestre költöztek. Egy kis földszintes házat béreltek ki, kiskerttel és ott éltek gyermekükkel (Baross u. 26. ). A minisztérium messze, de az iskola közel volt.
Abban az iskolában tanított akkor Herrer Cézár festőművész felesége, a nagybányai Drumár Alexandra is, akivel meleg barátságot kötött.
Érdekes véletlen, hogy ugyanakkor abban az iskolában volt tanár Babits Mihály is, de vele ott soha sem találkozott. (Azért nem találkoztak, mert Babits a mai Könyves Kálmán, az akkor Újpesti Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára volt – saját megjegyzésem.)
Herrernével annál többet volt együtt. Bár Fröhlich nem kedvelte. Azt mondta: „Ó a Margit rossz szelleme.” Haragudott Kaffka Margitra, mert eljárt délutánonként a Bristolba, a Nyugat-társaságba, azért meg különösen, mert Herrerékkel elment vacsorázni a Fészekbe.
Herrernével járt a Galilei-körbe is. Ámulva hallgatták, hogy mit és mennyit tudnak a fiatalok.
„Azt hittük, — mondta nekem Herrerné —, hogy mi nagyon sokat tudunk, de ott rájöttünk, hogy még rengeteget kell tanulnunk.”
„Te csak ne tanulj, — intette le Kaffka Margit —, tanulni csak nekem kell.” 1907. július 5-től 1910 szeptemberéig volt tanár ebben az I. sz. Polgári Leányiskolában, ahol magyart és földrajzot tanított.”

Nos Herrerék, akikkel Kaffka összejárt jómódú família voltak. Herrerné Kaffkával egykorú volt és ugyanakkor szültek. Palotán a Villasor 12/13-ban laktak. Ez a mai Vécsey utca végén található ház (Vécsey K. u. 100.) akkor még Palotához tartozott, később csatolta el ezt a területet is Újpest. A ház tán kétszáz méterre van az Újpest-Rákospalota vasútállomástól, ahonnan vasúton negyed óra alatt bent voltak a városban.

Rolla Margit tanulmányában a 38. oldalon ezt írja:

Tehát Osvát Ernővel is a palotai erdőbe járt ki, és később a szerelmi bánata miatt nem tudott elmenni barátnőjéhez, volt kolléganőjéhez, hiszen akkor a Villasor a palotai erdő szélét jelentette, a mögött terült el a százéves fákkal teli pagony. Második férje Bauer Ervin orvos Balázs Béla (Bauer Herbert) testvére volt, akiről szintén sejtjük, hogy ez idő tájt megfordult Palotán Bartóknál. Kaffka 1918 decemberében spanyolnáthában halt meg. Nem sokkal halála előtt írta utolsó levelét az anyjának, melyet Radnóczi Miklós közöl Kaffka Margit művészi fejlődése c. doktori értekezésében. Ennyire megmaradt benne a falusi Palota:

Tersánszky Józsi Jenő, mint palotai lakos

Korábban nem találkoztam azzal a ténnyel, mely révén egy újabb költőről ránthatjuk le a leplet, miszerint ő is lakott Palotán, így büszkén sorolhatjuk az egyre több és ismert nevet, akik többet vagy kevesebbet, de éltek Palotán. Szerencsére az egyre gyarapodó digitális archívumok lehetővé teszik, hogy ilyen, eddig (legalább is általam) nem ismert tényre szert tegyünk, minthogy Tersánszky Józsi Jenő pályafutása gyakorlatilag innen indult, miután Pestre került.

A Digitális Irodalmi Akadémia oldalán elérhető számos műve. A Magvető által 1973-ban kiadott Tollal és Gitárral című verseskötetében két vers is rákospalotai keltezésű, 1911-ben íródtak:

Szemem ha behunytam

Most vak az este
Ködhályog úszik
Sok lámpaszemén
S szemem ha behunytam
Arcodat, alakod
Hiába kereste.
Jaj istenem
Én síró két gyerekszemem
Már elfeled.
Most vak az este
S szemem ha behunytam
Nem látja az arcod,
A kebled, a vállad.
Nem is akarom
Most vak az este
Nem is kívánlak
Mert kedvesebb nékem tenálad
A szomorúságom.
Mért nem fogod meg a kezem?

Teli melled, hajló kemény csípőd
Az ölelésre rég megérett.
Kék udvar hervadt a szemed köré.
Tested szeges korbáccsal veri véred
S álmodban éjszakánta
Ennenvágyad hajol felébed.
Tenvágyadban én csókoltam a szádat
S a nász, mely nyoszolyádat
Kuszára hányja szerte
Lányságod hamvát már leverte.
Én édesem mondd: alkonyati sétán
Amikor gyáván kullogok megetted
És sírva csókol a szemem
Mért nem fogod meg a kezem
És mondod:
Jöjj velem, szeretlek.

A Nagy árnyakról bizalmasan című kötete 1962-ben jelent meg, szintén a Magvető gondozásában. A Hatvany Lajosról szóló szakaszban így ír:

„Másutt meséltem el annak az irodalmi előadásnak lefolyását ebben a kötetben. Itt csak kiegészítem a következőkkel. Annak jellemzésére, hogy Hatvany Lajossal milyen más modorban érintkeztünk, mint nálam sokkalta nagyobb tekintélyű írótársaim, elmondom a kirándulásunk végét.

Szóval, megérkeztünk Miskolcról a budapesti pályaudvarra. Hatvany gumirádlit rendel. Mielőtt beleülne, azt kérdi tőlem:

– Maga merre megy, Józsi Jenő?

– Budára, az Iskola utcába és onnan azután Rákospalotára a lakásomra.

– No! Az kicsit messze van! – mondja Hatvany. – De az Iskola utcába elvihetem magát. Üljön föl!

Miközben a kocsiba szálltam, furállottam magamban, hogy ilyen társaságból: Ady, Ignotus, Faragó, Heltai Jenő, pont engem hív meg kocsijába Hatvany.

Nahát beszélgetünk hajtás közben. Egyszerre Hatvany hamiskás mosollyal arról érdeklődik, tőlem, hogy: a miskolci Korona Szállóból, ahol közös folyosón, egymás melletti szobában aludtunk, vajon a megágyazó szobaasszonyt kihez láttam bemenni?

Ahán! – gondoltam. – Ezért hívott a gumirádlerbe engem Hatvany!

Annak idején a szállodák általában a valódi teljes ellátásra rendezkedtek be. Vagyis csinos némberek szolgálták ki a szobák vendégeit, és némi ellenszolgáltatásért mindenben rendelkezésére álltak.

A mi szobaasszonyunk nagyon szép, de túl nagy méretű hölgy volt… De hát leírhatom az esetet úgy, ahogy Hatvanyt tájékoztattam róla:

– Hát nézze! Én nem leskelődtem kifejezetten, de ki-kinéztem a folyosóra, mert cigarettát vártam a pincértől. És így láttam, hogy Ady be sem engedte magához a szobaasszonyt, hogy ágyneműjét megigazítsa. Ellenben vettem észre, hogy Heltaihoz bement, és sokkal huzamosabb ideig tartózkodott nála, mint amennyi arra kell, hogy a párnáit fölrázza neki. Ez már azután volt, hogy… hát…

– Na-na-na! – unszolt Hatvany a gyors előadásra: – Azután, hogy…

– Hogyhát a nő tőlem kijött! – feleltem.

– Szóval, magánál is volt?… Na és?…

Hatvany pont úgy viselkedett a kocsiban velem szemben, mint ahogy két csínytevő diák teszi. Vihogott folyvást, és dobálta magát a kocsiülésen. Tudtam, hogy teljes nyíltságom csak fokozza jókedvét, tehát elkezdtem:

– Tudja, amikor a nő belépett a szobába, hát kissé megriasztott óriási idomaival. Gondoltam: mindig bátor fiú voltam, de ennek a nőnek nekimerészkedni?

– Na és?… Na és? – sürgetett Hatvany folyvást.

– Na és! – mondtam. – Irtó meglepetés ért. Amennyi gyakorlatot szereztem nők körül, és hát, valamit már szereztem, ez a nő minden eddigi esetemet leverte. Ez a nő egy főpapnő volt a szerelmi szertartásban, mindenképp.

– Ugye? Ugye? – szólta el magát Hatvany.

– Ugye? Maga sem hagyta ki őt! – csaptam rá. De Hatvany elhárította a nyilatkozatot újabb érdeklődésével: – És mit fizetett neki? Mesélje?

– Hát nézze! Tíz korona volt összvagyonom. Ebből, előbb nyíltan megmondva ezt neki, fölajánlottam négy koronát! – mondtam neki.

– Na, és meg volt elégedve? – akarta tudni Hatvany.

– Azt hiszem! – bólintottam. – Mert soron kívül maradni akart még nálam!

Erre Hatvanyt akkora kacagás rázta, hogy féltem, kiesik a kocsiból… Gondoltam, ha már ilyen bizalmasak vagyunk egymáshoz, én is megkérdhetek valamit tőle:

– És mondja, Ady vajon miért nem fogadta a nőt?

– Pontosan nem tudom, de azt sejtem, megérkezett hozzá Pestre Diósyné. És félt, hogy besúgjuk neki félrelépését! – tájékoztatott Hatvany és hozzátette: – Bandi ilyen!

Ady Léda nevű tényleges szerelmét hívták Diósynénak, tudvalevő.

De már megérkeztünk a kiszállásom helyére. Hatvany érdeklődött.

– Ha olyan szűken van pénzzel? Szívesen kisegítem magát!

– Köszönöm nagyon! De Faragó holnap délelőtt utal nekem a novellámra a Nyugatnál.

– Hát jól van! – mondta Hatvany. – Csak írjon, Józsi Jenő, minél többet nekünk. Nagyon szeretjük és várjuk az írásait.

Kezet ráztunk, és Hatvany a távozó kocsiból is visszaintett búcsúzásra nekem.”

Tersánszky ezen írása 1912 előtt íródott, mivel Ady és Léda 1912-ben szakítottak. A fenti versei 1911-es datálásúak. De már 1910-ben is Palotán lakott az író:

A Kritika 17. évfolyamának 8. számában (1988) jelent meg Vargha Kálmán: „Mikor nem dühöngök, akkor mindig jó kedvem van”. Tersánszky Józsi Jenő kiadatlan leveleiből c. összeállítása. Ebben szerepel egy levél, amit a szüleinek írt:

Egyszer a háború alatt még bizonyosan járt Palotán. Az 1914-15-ben íródott Naplómban így fogalmaz:

1915. márc. 4. Reggel 3 óra elmúlt. Rákospalotán minden itt van, amiért küszködöm. Keresztülutazóban. Az úton bolondoztam, társam mutatta, hogy elment az eszem. Vigyázat, akkor nagy előmenetelem van itt. Még megtesznek ezredesnek.”

A 4x-es Baumgarten-díjas és Kossuth-díjas író 1910-1911-ben Palotán élt, így már három „nyugatosa” van Palotának Babits és Kodolányi mellett.

Móricz Zsigmond palotai látogatásai

Az ismert, hogy míg Babits a Fő út 2 szám alatt lakott, járt nála Móricz Zsigmond. Ma arra próbálok választ keresni, hogy bajon hányszor járhatott Móricz Palotán?

Cséve Anna – Papp Mária szerkesztésében jelent meg Babits Mihály kéziratai és levelezése (katalógus) III. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa 3. Budapest, 1993), melyben a 8727. számú levél egy névjegykártya valójában. Ezt hagyta Móricz Babits ajtajánál 1912.01.30-án, mikor nem találta otthon barátját. „Kedves Barátom! Itt valék, kutya egye máját! ….” sorokat firkantotta a kártya hátoldalára.


A Móricz Zsigmond levelezése (1892-1913) c. digitális bölcsészeti platform kiadásában pedig ezt a levelet találhatjuk:

Nagyságos Babits Mihály

tanár úrnak

Rákospalota,

Fő ut 2.

Kedves Barátom, nem maradt nálad a cvikker szabású ócska szemüvegem? Vedd gondjaidba, ha ott van s alkalmilag átveszem. Jó hogy ott ragadt legalább veszek egy becsületesebbet. A héten nem mehetek el egyik napon sem Sch-ékhez, – sőt egész jun 1-ig nem vagyok a magam ura. Addig a MUNKA rabszolgája vagyok én szegény tót legény.

Szervusz Ölel Barátod

Móricz 

Bp. 1912. máj. 19.

A feleségemnek így referáltam nálad tett útamról: Voltam Babitsnál meg látni mit csinál…


Babits már egyébként 1911. 11. 14-én megírja Móricznak az új palotai címét majd 1911. 12. 01-i levelében meg is hívja magához:

„Bocsáss meg ezért a lamentációért Még röviden csak anyit hogy a jövő héten, kedden vagy szerdán okvetlen szeretnék veled találkozni. Persze azt is nagyon szeretném s titokban remélem is hogy egyszer kicsalhatlak ide Palotára. Nyugati pályaudvar, Burvasut, A kocsi, végállomás… ha irsz előre, bármely délután otthon. (Osvát hétfőre ígérte látogatását.)”

A közölt levelezés alapján bizonyosan két palotai találkozót megállapíthatunk.


Bors András: Emlékeim a soproni kommünről c. írásában (megjelent: Soproni Szemle, 1955) testvéréről Bors Lászlóról emlékezik. Ebben írja a következőket:

Mivel a két Bors fiú pár évvel korábban Újpestre került, így nem téveszthette össze a helyszínt Bors, az akkor haditudosítónak felcsapó Móricz valamilyen apropóból tényleg Palotán tartózkodott.

Ennyit sikerült Móricz palotai látogatásairól fellelni. Nem sok, mindenesetre 3 ízben biztosan járt Palotán az egyik, ha nem a legismertebb népi írónk.

Mikor is vonatozott át Petőfi Rákospalotán?

Sikerült fellelni azokat az értekezéseket, melyeket Petőfi Sándor Vasúton című verse vezérelt. Mikor is láthatta a tájat a költő vonatról miközben megfogalmazódott benne a vers és honnan hova utazhatott vajon? Nagyon izgalmas kutatásokról olvashatunk alább. Hogy összesen hányszor tette meg Petőfi a Pest-Vác ill Vác-Pest utat, nem tudom, de mindannyiszor Palota földjén is üdvözölhettük pár percre legalább ezt a zsenit.

Élet és Tudomány 1971.08.13 26. évf. 33. sz. 1538. és 1573. o.

Kritika 9. 1971. 11-12. sz. 60. o. Martinkó András: Tallózás Petőfi ügyben

Krúdy Gyula rákospalotai vonatkozásai

Két érdekességet találtam Krúdyt illetően, ami palotához köti. Az első érdekesség: az utolsó egyik műveként megjelent Rezeda Kálmán szép élete című regényében szereplő Hubert urat valós személyről mintázta:

Esti Hírlap 1962.09.04 7. évf. 207. sz. 2. oldal

A másik Krúdyval kapcsolatos esemény pedig a palotai Krúdy-kör létrehozása volt:

Film Színház Irodalom 1942.02.06 5. évf. 6. sz.

Palota-Újpest 1937.06.19 17. évf. 25. sz. 5. o. és 1938.05.28 18. évf. 22. sz. 2. o.

Viharsarok népe 1955.01.23 11. évf. 19. sz. 6. o.

Szép Ernő Rákospalotán

Sikerült rálelni egy cikkre, amiből kiderül, hogy ha nem is sokszor, de azért találkozhattak legalább egyszer Szép Ernővel is Palotán (Újság 1927.08.30 3. évf. 195. sz. 11. o.):

Molnár Géza író

Molnár Géza író 1923-ban született Rákospalotán (és 2011-ben hunyt el), ahol 1935-ig éltek családjával. Itt született, de mivel csak gyerekkorát töltötte itt, természetesen nem itt alkotott. Ettől függetlenül József Atilla-díjas író lett, a Magvetőnél, a Magyar Hírlapnál, a Népszavánál dolgozott, a magyar PEN klubban tölött be tisztséget. Az alábbi, a Népszabadságban 1971.08.20-án (29. évf. 196. szám 17. o.) megjelent cikk részletével emlékezek rá.

Héjjas Endre méhész és meteorológus

Igazán gazdag életútja volt Héjjas Endrének, aki Héjas Elek Endre néven látta meg a napvilágot 1867.05.16-án a mai baranyai Zádor faluban. Mikor már jócskán benne volt a korban, 1928-ban az anyakönyvben a születési rögzítették, hogy márpedig két j-vel írja a nevét.

Születési bejegyzése az anyakönyvben. (A keresztelő pap Erőss Dániel a felmenőimmel volt rokonságban, a lelkészek és iskolatanítók a legtöbb esetben hasonló családokkal „keveredtek”.)

A sárospataki szentpéteri Kun Ágnest vette el a feleségül. Rinyaújnépen (és a komlósdi anyakönyve bejegyezve) született Irén Ilona lányuk 1894.08.06-án. Szintén Újnépen ( és a babócsai anyakönyvbe bejegyezve) 1897.02.25-én született György Géza Ernő nevű fiuk (ő egyébként később visszaköltözik szülőfalujába és szintén sárospataki leányt vesz el feleségül). Több, mint valószínű, hogy a budapesti munkája miatt már 1897-ben Palotán telepszik le. Erzsébet lányuk 1899.09.09-én már Rákospalotán születik, ekkor a Batthyány u. 13-ban laktak. Piroska lányuk 1901.02.13-án született, Endre fiuk pedig 1903.12.04-én. A Magyar Életrajzi Lexikon szerint mint matematika-fizika tanár végzett a Budapesti Tudományegyetemen (ELTE). 1891-ben került a Magyar Királyi Meteorológia intézethez. Asszisztensként kezdte Somogyban, Palotán már mint adjunktus működött. 1899-től már Palotán végez méréseket az esőmérő pontatlanságaival kapcsolatosan.

Az első tudományos munkája 1899-ből

Előbb a „az időjelző szolgálatnál működött, utóbb a zivatar- és ombrometriai osztályt vezette. Sokat tett hazánk csapadék- és zivatarviszonyainak felderítése, a m. zivatarhálózat létesítése, a csapadékmérő hálózat fejlesztése, Mo. csapadéktérképének megszerkesztése körül. Szerk. az Intézet Csapadék Évkönyveit.” 1897-ben megalapítja az Időjárás c. folyóiratot, melynek 1926-ig a szerkesztője is. Ez a folyóirat idén ünnepelte a 125. éves fennállását. 1913-ban a Rákospalota Községi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja Launer Gusztávval és Baudiss Rezsővel, Jónás Emilt, Fischer Dezsőt és Pétery Viktort váltották a posztokon (1916-ig volt pozícióban). 1914-ben már egész biztosan az Erzsébet u. 9-ben, a mai Sződliget u. 13-ban lakott a családjával. 1928.04.01-vel költözött el az I. ker. Ugocsa u. 3. alá, ahol csak pár évet élt végül. A rákospalotai évei alatt nem csak a csapadékkal foglalkozott, hanem méhészettel is. Nyugdíjba vonulásakor (1926) nem csak az Országos Meteorológiai Szolgálat aligazgatója (igazgató-helyettese) volt, hanem az Országos Magyar Méhészeti Egyesületéé is (ez utóbbi tisztségét haláláig betöltötte). 1914-től van adat rá, hogy már a méhészeti egyletben ezüst és bronzérmes méhész.

Héjjas Endre által szerkesztett térkép, 1901-1910 közötti adatok felhasználásával, 1912-ből.

Hogy Héjjas, hogyan és miként került Palotára, nem tudni, de érdekes, hogy az Erzsébet utcában azzal a Tanay Józseffel lakott szemben, aki a Pesti Könyvnyomda Rt. igazgatója volt, mely nyomda készítette az Időjárás folyóirat nyomdai munkáit.

Több méhészeti kiadványt is szerkesztett. Mikor Palota már zajosabb és iparosodottabb lett és a palotai erdő is rég eltűnt, döntött úgy, hogy költözik. Belejátszhatott esetleg neje betegsége is, aki végül az első kerületi lakásukban 1930.08.19-én 59 évesen hunyt el.

A sikeres méhészkedés, 1926

Méhésznaptár, 1933 (sok évfolyama volt)

Méhészet dióhéjban, 1936

Méhészeti Kalauz, 1941

Az egyesület (és lehet, hogy Héjjas is) területet vásárolt 1933-ban Ráckeve Pereg nevű részén (a Savoyai-kastéllyal szemben a Duna túloldalán levő természetvédelmi terület).

A Magyar méh 1933. 01. számából

Magyar Méh 1934. 7. számából

Héjjas valószínűleg minden tavasztól őszig csak itt lakott. 1947 nyarán hunyt el a szeretett méhei között. Héjjas élete legszebb éveit – mintegy 30 évet – Palotán élte le és munkássága jelentős része is ide köthető.

Pestújhely díszpolgárai

Mivel Pestújhely 1909-1950 között önálló önkormányzatisággal bírt, ezért összeszedtem azokat a díszpolgárainkat, akik kimondottan Pestújhelytől kapták, vagy pestújhelyiként érdemelték ki az elismerést. Nem tudom megmondani, hogy ez a kis rövid lista, mennyire lehet teljes.

1926.07.01: Az Új Barázda folyóiratban megjelent hírből megtudhatjuk, hogy aznap Rassányi Gellért jegyző javaslatára Klebelsberg Kuno kultuszminisztert rendkívüli közgyűlésen díszpolgárrá választották és táviratilag kiértesítették.

1938.01.23: Díszpolgárrá választják Vedres Béla apátplébánost. Az Ipartestületben volt az ünnepség, miután a templomban Vedres búcsúbeszédet tartott. Az ünnepségen részt vett Pohl Sándor főszolgabíró, Deák Sándor iskolaigazgató, Horváth Sándor OTI vezérigazgató, Szlatényi Ernő főjegyző, Stump Sándor ker. iskola igazgató, Báthory Kornél, Heller Antal.

1933. február: Dr. Szűcs István államtitkár, országgyűlési képviselő már díszpolgár, amikor elkészül Pestújhely Ezüstkönyve. Az ünnepségről és annak pontos idejéről nincs forrás. Ő a szintén XV. kerületi díszpolgár Antall József nagyapja.

Lővey József doktor kórházi főorvos, majd pestújhelyi körzeti-, iskola- és tisztifőorvos volt. A II. világháborúban zsidókat mentett, 1957-ben internálták. 1976-ban hunyt el, posztumusz kapta a már XV. kerületi elismerést.

Az Istvántelki / Olympia / István Mozi története

A Tavasz Mozgóról szóló bejegyzésem óta eltelt egy kis idő. Az abban a cikkben említett Fortuna és Olympia mozikról is sikerült újabb adatokat lelni, itt az idő tehát, hogy ezekről a mozikról is megemlékezzünk, előbb az Olympiáról:

Az első adat a mozi címéről és tulajdonosáról 1916-ból való, a Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben:

Pár szó Friedről: Fried Zsigmond sertéskereskedő volt, vidéken vásárolt sertést értékesített főleg Újpesten. Sok korlátozás volt a húsárura, nem volt könnyű mindig szabályosan adni-venni, illetve az emberek megpróbáltak ügyeskedni. Fried úgy tűnik, mindig elment a falig. Az ismert húsnagykereskedővel (a szalámikészítőkkel foglalkozó cikkeben szereplő Meduna család tagjával) Meduna Ferencnével is volt egy közös biznisze 1922-ben. A hírlapok többször foglalkoztak ügyeivel már 1916-ban, 1918-ban is. 1923-ban hozta létre a Fried Zsigmond Rt.-t. Lánya, Fried Mészáros Rózsi 1941-ben héthónapi börtönt kapott magánokirat-hamisításért. 1913-ban még az újpesti Kossuth u. 56-os címen lakott, 1916-ban viszont már az palotai Istvántelki úton. A Kossuth utca feljebb található az Árpád úttól északra, a Görgey utca előtti utolsó párhuzamos utca. Gyalogosan a két cím csak pár perc.

1915-ben születése után azonnal meghalt akkor született fia, ekkor már Palotán lakik.

Ugyanakkor van még egy hírünk 1913-ból:

Népszava 1913.11.26 (41. évf. 277. sz. 12. o.)

Mindezekből arra következtethetünk, hogy akár már 1913-ban megnyithatta a moziját. Ez nem egy sokszáz-fős mozi volt, hanem egy kisebb. Az Istvántelki úton ekkor a sarki ház a 2-es számú volt, ahol a Gyógyszertár a Madonnához működött 1913-tól. A mozi tehát a patika mögött helyezkedett el. Ez a telek a mai Istvántelki út 71-as, tudniillik 1950-ben mikor Istvántelket hivatalosan Újpesthez csatolták a házszámozást megfordították.

A Jövő 1921.05.12-i (1. évf. 67. szám 3. o.) cikke.

A fenti cikkből értesülünk róla, hogy az új mozitörvény adta „lehetőséggel élve” egy angol cég kibérelte a mozit Friedtől. Szerencséje lehetett hiszen ő is zsidó volt és elveszthette volna a moziját (lehet csak a kis befogadóképessége miatt nem volt érdekes, hogy rátegyék a kezüket). Az 1922-es lakcímjegyzékben mindenesetre még az övé a mozi. 1924-ben Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárában már Willenthal Jenő nevén fut a mozi. Több, mint valószínű, hogy mégiscsak szükség volt egy másik moziengedélyesre maga helyett. Willenthal aztán 1929 körül Békéscsabára megy, ott építkezik majd indít új mozit Csaba néven. Ekkor tájt lesz az Istvántelki Mozgóból Olympia.

A Palota-Újpest 1926.11.06 (6. évf. 45. sz. 4. o.) száma az újpesti mozik közé sorolja az Istvántelkit.

Az 1928-as Rákospalota térképen a 7010-es telken áll az Istvántelki út 4-es számú épület azaz a mozi.

Rendőrségi Zsebkönyv – Újpest utcái, 1929 – már Olympia néven a mozgó

Hogy pontosan meddig működött Olympia néven a mozi nem tudni, a zsidótörvények következtében könnyen lehet, hogy Friedtől is elvették a vagyontárgyait. esetleg – amíg tudta – eladta a mozit. Időközben 1937-ben az utcán vitéz jákfai Gömbös Gyula útra keresztelték át.

Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 1942.04.11 (76. évf. 82. sz. 1. o.)

1942 tavaszán a fenti cikk alapján már végrehajtás alatt áll a mozi. Az egyik hitelező Spóner Sándorné. Hozzájutottam egy 1943.01.15-i levélhez, melyen Spóner Sándorné írt és melyben egy filmforgalmazót tájékoztat egy film 1942-es filmvetítéséről. Vélhetően ez az utolsó dokumentumok egyike, ami még a mozival kapcsolatba hozható, több, mint valószínű, hogy 1943-ban a mozi bezárt. Hogy az asszony nevezte-e át a mozit István Mozivá, nem tudjuk.

A műholdképen látszik, hogy a telek közepén álló épületet építették körbe műhely épületekkel, a szocializmus ideje alatt itt lakatosüzem, majd egy kis bútorüzem működött. A telek közepén álló épület, vagy annak elődje lehet az eredeti moziépület, még akkor is, ha ma már rá sem ismerni. A mozi 30 évet élt mindösszesen.