Palotai történetek

Ebben a cikkben az Imre, mai nevén Beller Imre u. 24-es házban működött fényképészekkel foglalkozom.

Filippics (Faludi) Zsigmond (kb. 1910-1912)

Filippics Zsigmond György 1888-ban született. Nevét, hol két l-lel, hol két p-vel írták le. Nem tudjuk mikor vált fényképésszé és mikor keveredett Palotára. Ami biztos, hogy 1910-ben elveszi Mühlhaupt Vilmát, ekkor ő az Imre u. 20-ban, menyasszonya pedig a 33. sz. alatt lakik. 1911-ben mikor Etel lányuk születik már a 24. szám alatt találjuk őket. Fiuk György 1913-ban születik. 1913-ban már az apuka, mint arcképfestő szerepel az anyakönyvben. 1916-ban mind Zsigmond, mind a két gyermek nevét Faludira változtatják. Átköltöznek az akkor Erzsébet u. (a mai Sződliget u.) 15-be. itt tartanak fenn műtermet, mielőtt Újpestre költöznének át. Nem csak a férj, de a feleség is arcképfestőként hirdeti magát. Igen korán 1934-ben hal meg Zsigmond, mind festőművész, tehát még Palotán felhagyott a fényképészettel.

Az általam ismert egyetlen képe, kb. 1911-12-ből. Saját tulajdon.

A házassági bejegyzés. a polgári anyakönyvből, 1910, R.palota.

A halotti ak. bejegyzés, 1934, Újpest.

Pesti Hírlap 1909.06.09 (31. évf. 135. sz. 29. o- már 1909 -ben árulták azt a műtermet, ahova aztán az Imre utcából átköltözött a család

Pesti Hírlap 1911.09.03 (33. évf. 209. szám 26. o.) – már árulta a fényképész műtermét.

Pesti Hírlap 1916.05.10 (38. évf. 130. sz. 22. o.) – ekkor már csak arcképfestéssel foglalkozik

Pesti Hírlap 1915.04.25 (37. évf. 114. szám 30. o.) – egy ellentmondó hirdetés, ahol a Kazinczy u. 15 van megadva címnek. A nej, Vilma is arcképfestéssel foglalkozott. A nej nevét is hol hl-lel, hol két l-lel írták.

A család Újpestre költözött. Vilma jó 20 évvel idősebb b bátyja a természetjáró ifj. Mühlhaupt Ulrik mérnök azonban a Bocskai utcában élt az 1938-as haláláig, ahol csemegeboltot vitt a neje.

Porosz (Pick) Jenő (kb. 1912-1924) majd (1924-1940?)

Valószínűleg folyamatos működés mellett vehette át Filippics műtermét az ugyanabban az évben született izraelita Pick Jenő, aki 1912-ben magyarosított Poroszra, közvetlen azelőtt, hogy átvette volna a műtermet.

Pesti Hírlap 1912.08.20 (34. évf. 197. szám 29. oldal)

Az Újság 1913.04.27 (11. évf. 100. szám 30. oldal) – segédet keres.

Pesti Hírlap 1913.09.14 (35. évf. 218. sz. 62. o.) – már akkor is fontos volt a vaku megléte.

Pesti Hírlap 1914.06.11 (36. évf. 135. sz. 30. o.) – segédet keres ismét.

Tolnai Világlapja 1916.02.18 (16. évf. 7. sz. 18. o.) – bár nem egy minőségi kép, mégiscsak láthatjuk, hogy egy vélhetően nem túl magas és nem is túl erős, szemüveges, bajszos fiatalember volt, mikor hadifogságba került.

Magyarország 1916.07.11 (23. évf. 191. sz. 7. o.) – Porosz Jenő üzenetét Plagányi Mihály hozta haza, mint olvashatjuk. Több, mint valószínű, hogy ezért a fényképész üzlet 1915-16 folyamán nem üzemelt, vagy a segédje vitte azt.

Lányt ábrázoló fotó és a hátoldala. A tulajdonos engedélyével. A kép a Fortepan gyűjteményben is megtalálható – 1921

Pesti Hírlap 1922.06.18 (44. évf. 135. sz. 30. o.) – már arrébb költözne.

A házassági ak. bejegyzése Kőbányáról, 1924. – A II. világháborúig a mai Kőrösi Csoma út elején a Liget tér közelében működött.

„Hímző és varrólányok csoportképe Budapesten, egy kőbányai ház udvarán, a képen szereplők aláírásával, fotóméret 11×17 cm” – mivel kőbányai a kép, így 1924 után készült. A tulajdonos engedélyével.

1924-től Porosz Jenő már az akkor Belső Jászberényi út 11. alatt dolgozik. A megmaradt palotai kartonjait felhasználta, azokra felülragasztással került rá az új címe matrica formájában, ahogy ezen egy fiút ábrázoló képén is láthatjuk. A tulajdonos engedélyével.

A későbbiekben előszeretettel használt szárazpecsétet a képein. A tulajdonos engedélyével.

Az alábbi szomorú sorokat a leszármazottak elmondása alapján közlöm: Porosz Jenő az I. világháború alatt oroszországi hadifogsága során belépett a Vörös Hadseregbe (amely megoldás az életben maradását garantálta abban az időben), ahol fotográfusként tevékenykedett, itt ismerte meg Schmalz Annát. A krasznojarszki gyűjtőtáborba már mint vörös katona juthatott el. A háború után hazatértek, megszületett két fiúk Tibor, majd Ottó. A szülőknek a Horthy-rendszer alatt soha többé nem volt módjuk visszatérni Oroszországba. A II. világháborúban a családot deportálták, Jenőt és nejét Buchenwaldba, Tibort háborúellenes tevékenysége kapcsán Auschwitzba, ahonnan pedig a monowitzi munkatáborba került. Innen Birkenauba vitték át 1945 tavaszán. Bár betegségéből felgyógyult, haza sosem tért. Jenőt közvetlen a táborba érkezése után ölték meg, Anna megélte állítólag a Vörös Hadsereg felszabadító csapatait, de annak kórházában elhunyt. A kisebbik fiú Ottó 1944-ben a szerbiai Borba került munkaszolgálatra, ahonnan annak kiürítésekor megszökött és egy fél évnyi viszontagság után térhetett haza Magyarországra. Következzék pár két Jenőről és a családjáról:

Porosz Jenő, kb. az első világháború utáni felvétel. A tulajdonos engedélyével.

Porosz Jenő, kb. a második világháború előtti fényképe. A tulajdonos engedélyével.

A Porosz család kb. 1932-34 körül. Pick Mór és neje Pollák Kunigunda, mellettük Jenő az ülő sorban. Mögöttük a kis Ottó, Schmalz Anna Jenő neje és a nagyobbik fiú Tibor, továbbá 3 másik rokon. A tulajdonos engedélyével.

Az MNM fényképész adatbázisában szereplő, Porosz Jenő által Kőbányán működtetett „Rákosi fotószalon” minden bizonnyal csak elírás lehet, hiszen a fenti képek is bizonyítják, hogy kőbányai műhelyének neve „Record” illetve „Rekord” volt.

Összefoglalhatjuk tehát, hogy eddigi ismereteink szerint csak 1910-1924 között működött az épületben fényképészet.

Ebben a kis cikkben a Rákospalota Újfaluban, az Eötvös u. 85. szám alatti saroképületben egymást követő fényképészekről kívánok írni.

Újfalu a mai Illyés Gyula és Szentmihályi úttól délre elhelyezkedő városrész, melyet keleten Újpalota és Pestújhely, nyugaton és délen pedig a vasút határol. A kiépülése a Sódergödör házaival kezdődött a XIX. század utolsó harmadában. Míg a Sódergödör még az Ófalura hajazó pár utcájában a legszegényebbek éltek vályogházakban, addig a cca. 1890 után megkezdődött északról délre történő Újfalu kiépülése már megtervezett utcákon és kisvárosias hangulatot idéző téglaházakkal valósult meg. Iparosok, kereskedők, gyári munkások költöztek a környékre. Újfalu pár év alatt a Pázmány Péter- Dembinszky – Rákos út által határolt területen kiépült. Azóta persze a Sódergödör házait felszámolták, ahogy a MÁV-telep is jelentősen átalakult az M3-as és a panelházak megépülte miatt. Ettől függetlenül Újfalu jelentős része a 80-120 évvel ezelőtti állapotában maradt meg.

Faragó Mór – az első (kb. 1903-1914)

A Magyar Nemzeti Múzeum Fényképészek és Műtermek adatai kutatóknak elnevezésű adatbázisa Faragóról azt tartja nyilván, hogy a Zápolya és Eötvös utca sarkán működött feltehetően 1900-1905 közt, illetve hogy 1910 és 1930 között Újpesten a Piac téren, az István u. 7. szám alatt működött.

A Zápolya a mai Szerencs utca. A házszámozás 1928-ban változott, Az ominózus ház, amiről szó van, az akkori Eötvös u. 85., a későbbi 113-as szám.

Tolnai Világlapja 1908.09.06 (8. évf. 37. sz. 1422. o.)

Az első pár hirdetése némileg ellentmondó:

Pesti Hírlap 1911.09.03 (33. évf. 209. szám 28. o.)

Pesti Hírlap 1912.06.23 (34. évf. 149. szám 60. o.)

Pesti Hírlap 1913.10.07 (35. évf. 237. sz. 27. o.)

Pesti Hírlap 1914.051.7 (36. évf. 116. szám 61. o.)

A képen Iványi Béláné Szapáry Ilona, cca. 1910-12. – Mártonné Kis Orsolya engedélyével

Egy másik Faragó kép hátulja ugyanazokból az évekből – Mártonné Kis Orsolya engedélyével

Ez a fotó a Vatera.hu oldalon volt megtalálható.

Az 1913-as hirdetése 1903-as nyitást sejtet, az 1914-es viszont csak 1907-est. A Fortepan adatbázisban a 114860-as kép 1906-osnak van jelölve. A többi fellelhető képhez nem köthető konkrét évszám (az MNM fotója itt). Ugyanakkor 1911-ben Újpesten segédet keres, 1912-ben meg eladná újpesti üzletét. Egy biztos, hogy 1912-14 között meg volt mindkét üzlete. Elképzelhető, hogy nem tudta eldönteni egy ideig, melyik üzlet lesz a jövedelmezőbb. Hogy egyáltalán Mórnak hívták azt legkorábban csak az 1914-es Budapesti Czím- és Lakásjegyzékből tudhatjuk meg. Sőt az is kiderül belőle, hogy az újpesti városházával szembeni műterme vélhetően pár házzal arrébb költözött, mert az István u. 7-es és Jókai u. 4-es épület nem lehet ugyanaz a saroképület.

Az Est 1922.12.10 (13. évf. 281. sz. 6. o.)

Tolnai Világlapja (1926.07.21 26. évf. 30. sz. 49. o.)

Magyar Országos Tudósító 1929.01.25

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Általános Ismertetője és Címtára – 1931

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum fotója – 1938.01.16 – Lóverseny.

Ahogy látjuk műtermét ismét árulta. Nem vagyok az újpesti házszámozásban annyira otthon, hogy az István u. 7.-ből lehetett-e István u. 13. (bár a két címe között ugye ott a Jókai u. 4-es címe), mindenesetre egy háztömbön belül maradt. Megházasodott és ahogy már 1908-ban is láttuk, áttérhetett a fotóriporterségre, 1927-től már biztosan sokszor fotózta a lóversenyeket, több ilyen képe is fennmaradt. Azt gondolom, hogy zsidó származású lehetett, elképzelhető, hogy a háborúban elhurcolták.

Egy fontos kordokumentum fennmaradt tőle: a Babits Mihály Kéziratai és Levelezése c. műben, mely Cséve Anna munkája és 1993-ban látott napvilágot – van dokumentálva, hogy a Babits emlékházban van egy mellkép Babitsról, melyet Faragó készített abban az egy évben mikor Babits Palotán lakott és Újpesten tanított (1911. októbere – 1912 decembere között).

Szigeti ? – a második (kb. 1914-1924)

Ha nem tudtunk sokat Faragó újfalusi időszakáról, akkor ez még inkább igaz Szigeti működésére. Csak sejteni tudom, hogy a képeken használt korona és griffek – mint amik az udvari fényképész titulust hivatottak jelölni – azért kerülhettek rá a fényképekre, mert itt valamelyik udvari fényképészi címet elnyert Szigeti fényképész az, akiről szó van és pár évig műtermet tarthatott fent Újfaluban. Szóba jöhet a szolnoki vagy fehérvári, ill. a budapesti egyik Szigeti fényképész is. A Magyar Nemzeti Múzeum rendelkezik egy fotóval Szigetitől és 1918-19-re teszi a készítési idejét.

Szigeti fotó az Ulieriu-Rostás gyűjteményből

Szigeti fotó – 1921-es datálással, „Loli néni” (saját tulajdon) 10,5 x 6,5 cm. A formatervezés szecessziós, art deco jegyeket vonultat fel. Saját tulajdon.

Cserba János tulajdona ez a kép, amin édesanyja és testvérei vannak Szigeti műtermében nagy valószínűséggel 1922-ben.

Ha Faludi nem tudta 1914 után kiadni vagy eladni azonnal a műtermét, akkor lehet, hogy az I. vh. idején az nem üzemelt folyamatosan, és így csak 1916-24 között működött itt Szigeti.

Mivel ez egy nagy saroképület, így nem csak egy üzlet található az épületben. 1917-túl már Kardosék is itt élnek, Kardos Józsefnek 1922-ben kávéháza van az épületben. Ugyanebben az évben feltűnik egy Kováts nevű vállalkozó, aki itt tejüzemet működtet. Dám Lajos nevével is találkozunk, aki pedig terménykereskedő. 1923-ban már Dám foglalkozik a tejüzemmel, 1925-től fűszerbolt működik az épületben.

Sütő Rezső – a harmadik (kb. 1924-1929 és másik címen 1930-1943)

A Magyarország Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Címtára kiadvány 1924-ben már azt közli, hogy az Eötvös u. 85-ben Sütő Rezső a fényképész. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék 1928-as példánya ezt megerősíti. Nincs semmilyen információ arra vonatkozólag, hogy Szigeti és Sütő között volt-e interregnum, avagy az egyik átvette a másiktól egyből a műtermet.

1924-28 közt készült kabinetkép, saját darab.

Az 1930-ban megjelent A Magyar Ipar Almanachja, valamint az 1931-es megjelenésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Ismertetője és Címtára egyes szakaszai Sütő Rezsőről.

Kőhegyi-Melchner Anikó tulajdona ez a kép Nardai Imréről (1921-2006) 1928-ból.

A második címtár 1920-as önálló műhely meglétére utaló megjegyzése nagyjából illene Szigeti működésének a végéhez, így a műteremhasználat folyamata meglenne. Az Almanachban közölt 1910-es nyitás nem valószínű, hogy Palotán történhetett, mert 1924 előttről semmilyen adatot sem találtam Sütőről. A Bocskay utca, mint cím nem tudom, hogy vajon szintén helyesen szerepel-e címtárban, mert az Arany János u. 42. az Oroszlán utca sarkán van, 100 méterre a Bocskay utcától.

Wurtz Katalin palotai lány volt, 1905-ben született. Semmilyen más adatra nem leltem az anyakönyvekben.

A kép képeslap hátoldallal rendelkezik és Tensi gyártmány. A Tensi olasz cég Sashalmon létesített nyersfilmgyárat 1937-ben, így ezután készülhetett a fotóval ellátott képeslap. Saját tulajdon.

Sütőről a későbbiekben már csak egyszer hallunk, amiből arra lehet következtetni, hogy a II. világháborúig már az Arany János u. 42-ben dolgozott folyamatosan.

Pesti Hírlap 1943.02.06 (65. évf. 29. sz. 10. o.)

Wurm Mihályné szül. Magyar Vilma – a negyedik (kb. 1930-1935)

1928-ban számozzák át a házakat, így az Eötvös u. 85-ből 113. lesz, ez a mai házszám is.

Friss Újság 1934.07.29 (39. évf. 170. sz. 15. o.) – A Zápolya u. 21-es cím az épület másik címe, lévén saroképület. Ezek szerint 1929 után, hogy Sütő más címre költözött még mindig üzemelt a műterem..

Friss Újság 1935.10.20 (40. évf. 240. sz. 15. o.) – A perfekt fényképészsegéd szóhasználat elárulja, hogy az egy évvel korábbi hirdetést is Wurmné adta fel.

Wurmné lehet, csak a nevét adta a fényképészethez, illetve Wurméké volt a háztulajdon. Wurm Mihály 1880-as születésű volt, izraelita, bár kikeresztelkedett és a Vajk (gyermekei meg talán a Vajda) nevet vette fel, 1943-ban halt meg. Wurm vasútnál dolgozott, semmi köze nem volt a fényképészethez. Ha és amennyiben feltételezzük, hogy működött Sütő távozása után is a műterem, akkor 1934-ig volt segédje Wurmnénak. Nincsen általam ismert Wurm-kép.

Összefoglalva tehát a műterem 1903-1935 között vélhetően többé-kevésbé folyamatosan de működött. Faragó Újpesten folytatta tevékenységét, Sütő pedig pár utcával arrébb 1943-ig egészen biztosan.

Kerületünk piacainak létrejötte nem nyúlnak vissza sok száz évre. A piactartás joga városokat, mezővárosokat illetett a középkor óta. A palotai asszonyok évszázadokon (de legalább is a XIX. században folyamatosan) át hordták be a terményt Pestre. Az alábbi két cikk illusztrálja azt, hogy a háziasszonyoknak mennyire kényelmes is volt a szinte házhoz menő kofáktól vásárolni még akkor is, ha nem mindig ez volt a legolcsóbb megoldás. Manapság is meg kell fizetni a házhoz szállítás díját. Ugyanakkor sosem az áru minősége volt az, ami néha „kiverte a biztosítékot”, sokkal inkább a kofák rámenőssége és nagy szája.

Fővárosi Lapok 1878.04.30 (99. szám 484. o.)

Magyar Salon 1886 (7. kötet . évf. 422. o.)

Amíg csak Ófalu létezett, mindenki megtermelte a magának valót a portáján, de ha nem, hát cserélt. Ahogy elkezdett nőni a falu és kitelepültek a pestiek, illetve létrejött Újfalu, majd Pestújhely és kisiparosok és gyári munkások, továbbá tisztviselők ezrei telepedtek le, már nem volt kérdés, hogy az ellátásuk piacot, piachelyet igényel.

A helybeli piac igénye és hogy Pesten létrejöttek a vásárcsarnokok és tiltott lett Pest jelentős részén az árusítás, együttesen hozta létre pár éven belül a kerület első három piacát.

Pesti Hírlap 1897.01.26 (19. évf. 26. sz. 11. o.) – bár a cikkíró kemény szavakkal illette a palotai kofákat, a szavak inkább a jó üzleti érzéknek és kereskedelmi vénának szóltak. Kevésbé lehetett válogatni egy házaló kofánál és vélhetően pontos mérlege sem volt. Több, mint valószínű, hogy rákospalotai kofán már közel sem a tényleg rákospalotáról érkező zöldség-gyümölcsárust értették, hiszen a környező településekről hasonló kereskedők is rótták Pest utcáit.

Rákos Vidéke 1901.06.16 (1. évf. 6. sz. 6. o.)

Budapesti Hírlap 1901.12.25 (21. évf. 355. sz. 22. o.)

A fenti két újságkivágásból tehát kikövetkeztethetjük, hol volt az első piac. Rendelkezünk még egy 1911-es dátumbélyegzővel ellátott képeslappal (Forrás: Vatera.hu) és az 1910-12 között készült Székely-féle első térképpel is:

Ha minden információnkat összeillesztjük, akkor megállapítható, hogy a mai Hubay Jenő tér azon sarkán voltak a piac bódéi/asztalai, ahol ma a Bocskai u. 1. szám alatti saroképület előtti csöpp tér van. A piac itt 1901-től kb. 1909-ig működhetett, mert ezután a felépült plébániatemplom és a Jókai és Beller Imre utcák között, a templomkerítés mentén sorakoztak az árusító asztalkák. 1909-től Deák térnek hívták a teret, majd 1914-től lett Hubay Jenő tér.

Az 1927 utáni Székely-féle térképen a templom mellett van a piac helye. A képeslapon, ami 1926 utáni, pedig jól látható egy „stand”. (Kép: saját tulajdon)

Ez a Széchenyi téren működő piac volt a ’30-as években még a nagy piac, a templom oldalától 1927-ben annak háta mögé kerültek az árusok (Megjegyzendő, hogy már 1911-ben szerettek volna itt vásárcsarnokot, de az anyagiak miatt ez sosem valósult meg – Pesti Hírlap 1911.03.15). Kis piacként a Rákos útit emlegették, de már akkor gondolkoztak annak áthelyezéséről is.

Friss Újság 1927.12.17 (31. évf. 286. sz. 4. o.)

Ezen a helyen a második világháború időszakáig működött a piac. Ezt igazolja a Fővárosi Közlöny 1953.09.24-én megjelent (3. évf. 11. szám 9-10. o.) a piacokról és vásárcsarnokokról megjelent lista, mely már nem sorolta fel.

Az első piac után a mai XV. kerületben újabb két piac kezdte meg a működését. Az egyik Pestújhelyen nyílt, a másik a Rákos úton, ahogy a listán szerepelnek is.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja 1908.04.16 (6. évf. 16. sz. 165. o.)

A Széchenyi-telep piaca ezek szerint 1908 után, valamikor 1909-10 körül nyílhatott meg. Az 1910-12-es Székely-féle térképen már szerepel a Piac-tér. A későbbiekben cca. 1954-ig Kálvin-tér a tér neve, majd Cservenka térnek hívták, de a piac ekkor is folyamatosan működött. 1990 után a teret Sztárai Mihályról nevezték el, a 2000-es évek legelején szűn(hetet)t meg a piac.

A Rákos úti piac létrejöttének körülményei nem ismertek, véleményem szerint 1905-6 körül már működhetett. Újfalu folyamatosan épült ki északról dél felé, 1905-ig már a Dugonics utcáig kiépülhetett a környék, hiszen 1907-től kezdték építeni a MÁV-telep első földszintes házait, melyek a Dugonics-Wesselényi utcától már délre feküdtek a Rákos út mellett.

Képeslap 1910-es datálással (Forrás: Vatera.hu). A kép 1907 után készült és a baloldali üres területen (ill. azon a részén az utcának, ami nem látszik, mert a kereszteződéstől északabbra fekszik) helyezkedtek el az elárusító bódék.

Ezen az 1941-es térképrészleten jól látszik a piac akkori helye, a Rákos út és a Dessewffy utca találkozásánál.

Esti Hírlap 1960.09.08 (5. évf. 212. sz. 4, o.)

Bár a pontos dátumot nem találtam meg, a cikkből vélelmezhető, hogy 1960-61 fordulóján megnyithatott meg a csarnok. Ezzel egyidejűleg parkosították a a Rákos út-Dessewffy utcai csomópontot. A most már Wesselényi utcai piacnak hívott csarnok cca. 2009-ig működött teljes egészében piacként, akkor átalakították, szupermarket létesült benne és most így „közértként”-piacként funkcionál tovább (címe: Wesselényi u. 1-3). Ez a piac, mint jogutódja a Rákos úti piacnak, a leghosszabb ideje működő piacunk, 2020-ban nagyjából 115 éves.

Palota és Pestújhely határán is nyílt később egy piac, mely a korabeli Erzsébet királyné útján létesült. 1933.08.26-án szombaton nyitott meg. Még valószínűleg ebben az évben Kolozsvár utcának nevezték el az Erzsébet királyné útjának a Palotára eső szakaszát (mai címe: Kolozsvár u. 48-50). Mint Fekete Józseftől, a Rákospalota Anno Képei csoport tagjától megtudtam, sokáig vámi piacnak is hívták, mert a körvasút szuglói oldalán állt 1900 óta a vámépület (Budapestet és Rákospalotát a körvasút választotta el) ezért a kereskedők megvehették ill. eladhatták még a palotai oldalon a portékát, amivel anyagi előnyre tudtak szert tenni.

Új Nemzedék 1933.08.25 (15. évf. 192. sz. 5. o.)

Részlet a Szerelem Csütörtök c. 1959-es filmből. 5:43-6:02 között láthatjuk benne a Kolozsvár utcai piacot. A kék mellényes és piros szoknyás kofa Fekete József nagymamája, Bekó Györgyné, sz. Varga Ilona. Fekete József a többgenerációs zöldség-gyümölcsáru famíliának a tagja, akik árultak – ahogy a filmen látható – a „vámi” piacon, a Rákos úti piacon, majd a Wesselényi utcai csarnokban is, sőt még több helyen is Palotán.

A legújabb piacunk pedig a Nyírpalota út és Páskomliget utcák kereszteződésénél (a Nyírpalota út 52. alatt) elhelyezkedő újpalotai vásárcsarnok, amely 1974. márciusában készült el és azóta is kiszolgálja Újpalota lakosságát.

Népszava 1974.02.17 (102. évf. 40. sz. 4. o.)

Népszabadság – Budapest melléklet – 1999.03.08 – látható, hogy a XV. kerület rendelkezett az ezredfordulón még a legtöbb piaccal, szám szerint néggyel. Ekkora hagyománya volt a piacnak Rákospalotán.

Utóirat: volt a Sződliget-Fő út-Pázmány Péter utca hármas kereszteződésnél, az Árpád-úti felüljáró alatt egy „kínai” (ill. a cég után: Novák) piac az 1990-es évek elejétől 2013-ig, de ez nem zöldség-gyümölcs piac volt.

Kiegészítések

A cikk megírását követően két újabb adattal is ki tudom egészíteni a kezdeteket.

1. A Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája XXIV. Rákospalota és Rákosvidék (Szerk.: Zsemley Oszkár) című munkában ez olvasható: „1887.07.26-án a képviselőtestület egyhangúlag kimondja, hogy R.Palota hetivásár tartási joggal felruházott községben a nem helyben lakó iparos is jogosítva legyen iparkészítményeit eladni. A hetivásárok szerdán és szombaton tartatnak. A piac helyéül a Vasút ucca jelöltetett ki, a Rókai-féle háztól kezdve a régi Temető-utcáig, vagyis a mai Andrássy-utcáig. Az ucca feltöltendő és a házak előtt egy csatorna nyittatik, amelyen keresztül a felesleges víz lefolyhat. A heti vásár megtartása 1887. év Szent Mihály napján veszi kezdetét.”

A mai Pozsony utca Lóvasút és Szövőgyár utcai szakszán, az utca páros oldalán helyezkedtek el tehát vásárnapon a kofák és ez volt az első kijelölt piaca Rákospalotának.

2. A Hubay téri piac pedig nemcsak a Bocskai utca torkolatánál helyezkedett el, hanem a későbbi Vigadó majd Városháza helyén, melyet az alábbi 1907-09 között készült képeslap igazol, ahol az akkor Tavasz, ma Bácska utcát látjuk, jobbra a kofákkal:

Sokan ismerhetik Szipál Márton (az apa) és Szipál Péter (a fiú) fényképészeti munkásságát, ismert fotográfusokká lettek a tengerentúlon, Los Angelesben.

A családban a nagypapa volt azonban az első fényképész. Őt Szipál Márton Károly hívták. Bejegyzésem két olyan momentumot szeretne megemlíteni, mely egyáltalán nem közismert róla.

Szipál születési anyakönyvi bejegyzése 1893-ból, rk., Felsővíziváros – Budapest.

Berta Ferenc: Egy szolnoki fény-írda története c. művéből a Szipál életrajz eleje

Még a kutató és a rokonok sem tudták, hogy Szipál Rákospalotán tanulta ki a mesterséget, mint fényképészsegéd.

Budapesti Közlöny 1919.02.14 53. évf. 38. szám 2. oldal

A névváltoztatást tehát jóváhagyták és a születési anyakönyvbe is feljegyzésre került. A 10-es évek második felében „mindenbe belekaphatott”, így a névváltoztatás is talán csak bohémság volt és az ő titka maradt. A nevet tudtommal sosem használta. Mutna egy falu a szlovák-lengyel határon, anno Magyarországhoz tartozott. Lehet, hogy egy felmenő előtt akart ezzel tisztelegni.

Ha tényleg tanult Münchenben akkor jó esetben is csak 1-2 évig lehetett diák, hiszen az I. vh. kitörésekor csak a 20 éves múlt. Elméleti tudást szerezhetett.

Mivel palotai lakosként ír róla a közlöny, így egészen biztosan nem két hetet töltött Palotán. Ez időtájt ott volt Borsy Béla műterme a Tavasz u. 2-ben, illetve Porosz Jenő fényképészete az Imre u. 24-ben. Hogy egyébként, hogyan vetődött Palotára Szipál, ki tudja? Talán Kun Bélával érkezett haza, Pestre, és mint tudjuk Palotán volt a tanácsköztársaság ellenségeinek létrehozott egyik internáló tábor. De ezeknek vajmi kevés köze van Szipál választott mesterségéhez. Marad a sötétben való tapógatózás.

Borsy már 1915-től keresett segédet (a katonafotók ekkor nagyon „mentek”). Borsy 1867-es születésű, 1914-ben gyereke születik, így őt nem vitték, vihették el katonának 47 évesen.

Porosz 1912-ben váltott nevet, eredetileg Picknek hívták. Porosz is már 1914-től kopírozót (másolót) keresett. Porosz az orosz fronton harcolt és sérült meg 1916-ban.

Volt még egy fényírda is ekkortájt, a Zápolya utca-Eötvös utca sarkán, melyet Faragó Mór, majd Szigeti, később pedig Sütő Rezső vitt. A műterem legkorábbi címe Eötvös u. 85. volt. Ezzel a műteremmel még nem foglalkoztam, így itt sem tudok sem olyan pro vagy kontra érvet felvonultatni, ami megerősíteni vagy kizárná Szipál alkalmazását.

Mindhárom fényírda alkalmazhatta a fiatal és túlfűtött Szipált, aki 1921 nyarán veszi el nejét Sárospatakon, ahonnan két év múlva áll tovább Szolnokra, majd onnan 7 évnyi működés után Debrecenbe, végül onnan 1956 októbere után Budapestre. De Ábrahám Jenővel is fenntartott egy üzletet Sátoraljaújhelyen a 1920-as években. A leszármazottak közül még van, aki továbbviszi a mesterséget: szipafoto.hu

Tegnap a Rákospalota Anno Képei fészbúk csoport új tagja Korláth Zoltán érdeklődött Ranga hangszerkészítő után. Kapva kaptam az alkalmon, hogy végre itt egy új, eddig ismeretlen palotai polgár, aki után nyomozást lehet indítani. Sajnos ebben az esetben be kellett látnom, hogy nagyon kevés adat áll rendelkezésre vele kapcsolatban. Azért a feltárt morzsákat megosztom az olvasóval.

A Rangák Tolna megyéből Szekszárdról (régi nevén Szegszárd) származnak.

Ranga Lajos 1874.09.02-án született Szekszárdon földműves református családban. Julianna testvére 1868.12.25-én született, de 1870.08.20-án meghalt, bátyja István pedig 1871.12.26-án született.

Születési anyakönyvi bejegyzése a szekszárdi ref. anyakönyvből.

1899.12.05-én házasodik az akkori VI. (ma XIII.) kerületben, ekkor zenész foglalkozású. Felesége Manga Erzsébet katolikus, 19. éves lány.

Házassági anyakövi bejegyzés az akkori VI. ker. polgári anyakönyvéből

Ranga 1904-6 között biztosan a VII. ker. Peterdy u. 35-ben lakik, még mindig mint zenész a címtárak tanúsága szerint.

A Zenetörténeti Múzeum 1910-ből őrzi egy hegedűjét és 1935-ből egy hat húros klasszikus gitárját, ezért tudjuk, hogy 1910-1935 között az Istvántelki út 31-ben lakik egész biztosan, de ezt több címjegyzék is megerősíti. Az általa készített hangszerek belső felébe ragasztotta a „névjegyét”, innen tudjuk, hogy ő volt a készítő és hogy milyen címen lakott.

Nemzeti Újság 1922.02.24 (4. évf. 45. sz. 10. o.)

Manga Erzsébet érdekes módon 1928-ban az Istvántelki út 27-ben lakik, több Manga nevű rokonával, többek közt Manga János áccsal, 1916-1931 közt biztosan.

Se válásról, se gyermekérkezésről nem találtam adatot. A 30-as években pár évig az út vitéz jákfai Gömbös Gyuláról volt elnevezve, de újabb adat nem került elő Rangáról e tény figyelembe vételével sem. Illetve annyi előkerült róla, hogy a Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára 1931-es kiadásában már mint asztalos szerepelt. Könnyen lehet, hogy a gazdasági világválság úgy visszavetette a hangszerek utáni igényt (amikor éheznek az emberek, nem rendelnek új hegedűt, gitárt és tamburát), hogy kénytelen volt átnyergelni a műbútor-asztalosságra.

Elképzelhető, hogy zenélt egy vendéglőben folyamatosan és akár csak kiegészítő tevékenység volt nála a hangszerkészítés és ezért nincs róla több hír, hirdetés, stb. Ugyanakkor e gondolatmenetnek ellentmond, hogy a „hangszerkészítő mester” megnevezést használja, egy mester meg mégis csak meg tud élni a munkája által és nem szorul kiegészítő tevékenységre.

Ugyanennyire rejtély, hogy 1935 után mi lett vele, halálozási értesítő, halotti anyakönyvi bejegyzés sincs egyelőre, ami fellelhető lenne. Istvántelek 1950-ben lett része Budapest megalakuló új IV. kerültének. Mivel megérhette ezt is, így akkor az is lehet, hogy újpestiként halt meg. (Frissítés: az alább közölt képen láthatjuk Ranga Lajos sírját, Ipolyságon hunyt el 1944-ben. Hogy mikor költözött, került oda, nem ismert. Neje még vagy 20 évet élt Istvántelken. Elképzelhető, hogy a háborúban halt meg.)

Olyannyira „sikerült” eltűnnie Ranga Lajosnak a nyilvánosság elől, hogy az MTA doktora, Erdélyi Sándor: Magyarországi hegedűs kincsek c. vaskos, 1996-ban íródott könyvébe sem került be.

2004-ben a bécsi Dorotheumban volt árverés, ekkor került egy hegedűje kalapács alá.

A Vajdasági Magyar Értéktár oldalán szereplő csantavéri tamburások. Az Értéktár oldalán az alábbiakat közlik: „A differenciálódott tamburacsalád típusainak elterjedésében meghatározó szerepet játszottak a budapesti hangszerkészítő műhelyek (Mogyoróssy, Ranga) és az ott tanult vajdasági magyar tamburaépítők (Boczán Lajos, Kudlik Béla).” Tehát Ranga nem csak hegedűt, gitárt, de sok tamburát is készíthetett.

A két kép a Zbirka Tamburaških Instrumenata, azaz a Tambura Hangszergyűjteményből (Belgrád, Szerbia) származik (fb.com/ZbirkaTambura), egy felújításra váró tamburát láthatunk rajta Ranga műhelyéből.

Horváth Zoltán 1926-ban készült prímtamburájának restaurálása.

Egy Zágrábban restaurálás alatt álló basszprím tambura.

Ranga Lajos sírja Ipolyságon (ma Sahy, Szlovákia). Maria Dinev fotója, akinek a nagypapája is itt nyugszik. A két férfi rokonságban állott, elképzelhető, hogy a II. világháborúban haltak meg. Ranga Lajosné még az 1960-as évek végén is Istvántelken lakott. A kép 2021. februárjában készült.

Egy újabb Ranga-mű 1934-ből, mely Dr. Lábos Szabolcs tulajdonában áll.

Kovács Lajos Ranga-prímtamburája még felújításra várva.

Kiegészítés (2022.09.09):

Az 1912-es községi birtokrészleti jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy már ekkor az Istvántelki út 31-ben élt a feleségével.

A rákospalotai galambtenyésztésnek komoly hagyományai vannak. Az Önkormányzati Értéktárban is szereplő B-15 Testvériség Galambász Egyesület 1912-ben jött létre. Ennek előtte is már tenyésztettek, tartottak galambokat Rákospalotán. 1889-ben rendezték az első ismert palotai galamblövész versenyt. E versenyek a palotai erdő térségében zajlottak. A versenyeken élő állatokat használtak. Természetesen a lövészet is úri, polgári sport volt, nem a parasztemberek hóbortja. A későbbiekben a nemesítés a postagalambászat irányába tolódott el. A galamboknál is a tudatos nemesítés során a küllem is egyre nagyobb hangsúlyt kapott, ugyanúgy versenyeznek a mai napig a galambok is, ahogyan a kutyák és macskák. A reptető versenyeken pedig a sok száz kilométerről való indítást követően az a galamb nyer, aki legelőször ér haza. A beérkezés idejét különféle berendezésekkel igazolják a galambászok a versenybizottságok felé. Olimpiákat, világ- és Európa-bajnokságokat is tartanak a madaraknak.

Versenylap 1889.05.05 (10. évf. 13. szám 171. o.)

A Pesti Napló cikke 1903.09.06-ból (54. évf. 243. sz. 8. o.) – amikor már a társadalom megelégelni látta a galamblövészet véres voltát

Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 3. kötet – Benne az első ismert rákospalotai tenyésztő: Rejmetter Árpád.

1908-tól megjelennek a hirdetések is. Az Erdősor (Bartók Béla) u. 17-ből és a Vágóhíd u. 10-ből hirdetnek galambokat eladásra.

Vadász- és Versenylap 1908.02.29 (52. évf. 9. szám 135. o.)

A Pesti Hírlap 1909.03.27-i számában (31. évf. 73. sz. 30. o.) megjelent hirdetés. Kimondottan tenyésztői hirdetést olvashatunk, tehát Palotán már bizonyosan évek óta tenyésztettek galambokat.

Aztán az 1927-es 1931-es híradásokban már arról is olvashatunk, hogy a postagalambok kimentek a divatból és a szegény ember luxusa lett a galambétek. Olcsóbb volt, mint a csirke. Az egyetlen madárpiac a pesti városháza udvarán volt. A kutyavásárokat ekkora már betiltották az ebzárlatok miatt. Az énekesmadarak sem kellettek senkinek, ahogy a galamblövészetnek is leáldozott a gazdasági világválság időszakában.

Aztán 1930-ban végre feltűnik Horváth János tenyésztő az akkori Erzsébet (a mai Sződliget) u. 3-ból. Mindjárt egy szép eredménnyel:

Képes Pesti Hírlap 1930.07.29 (52. évf. 140. sz. 2. o.)

Horváth János életrajzát Papdi Imre tenyésztő oldalán (www.jan-aarden-pigeons.com) találtam meg, a cikk 1991-ben íródott egy magyar szaklapban:

Több palotai galambtenyésztő egylet is volt, a fenti egylet egyik az 1930-as években készült érméjéhez sikerült hozzájutnom.

Horváth János tehát a galambtenyésztés vezéralakja, aranykoszorús mestertenyésztője volt, aki nem csak tenyésztett és versenyzett, de vitte elnökként a Postagalamb-tenyésztő Egyesületet is, sőt díjakat ajánlott fel a maga által nyert díjakból.

Könyve is megjelent 1947-ben:

Egy 1957. augusztusi filmhíradóban Horváth Jánost meg is említik és bemutatják a dúcát is (forrás: https://filmhiradokonline.hu):

100 éve annak, hogy a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban aláírták az első világháborút lezáró békeszerződést. A vesztes Magyarország elvesztette területének kétharmadát. A cikkemben bő száz év alatt (1831-1950) a területeinek szintén jelentős részét elvesztő Rákospalotával foglalkozom. A párhuzam a területvesztésen túl az elszenvedett gazdasági hátrányok terén is megállja a helyét, mely hátrányokat még mind a mai napig sem tudta kiheverni az immár kerületként létező korábbi falu. Az igaz, hogy a párhuzam annyiban sántít, hogy Palota nem háborúzott, csak szomorúan tudomásul vehette az uradalmi, ispáni, bírósági döntéseket, melyek folyamatosan térdre kényszerítették.

A középkori határok az egyes középnemes vagy főnemes családok (mely családok hosszabb-rövidebb idők után cserélődtek) birtokai között feküdtek. A török uralom alatt Palota nem néptelenedett el, Megyer, Keszi, Alag, Sikátor és még több település a környéken azonban igen. Az újkorban több ízben volt határkijelölés, Pest városa és más uradalmak is terjeszkedni próbáltak. 1695-ben a Határ-csárdánál (Pest és Palota határán, a régi újpesti lóvasút remíz helyén) megerősítették a határt és innen kelet felé haladva a régi négy jelet megerősítették és további 14 új határjelet emeltek (ezek újabb határköveiből áll pár a Körvasút soron). Szentmihály-Palota-Pest hármashatár kijelöléssel ért véget a munka. A Palotát Szentmihály-pusztával elválasztó határ vonalában fut most a Rákospalotai határút. Ezek a határok gyakorlatilag az elmúlt 300 évben nem változtak. Nyugatról a palotai határ maga a Duna volt. A Korábban Csigás-,vagy S(z)abán- vagy Pesti-szigetnek is hívott Népsziget északi részét az az uraság birtokolta, akié a palotai uradalom is volt. (Pest városa az 1860-as évekre már szinte az egész Népszigetre „rátette a kezét”, a kialakult Újpestnek már csak a felső gát maradt a tulajdonában.) A ma már nem létező Palotai-sziget is a palotaiak használatában volt. Északon Dunakeszi, Fót és Csömör volt határos Palotával. Ezen határok sem különösebben változtak az évszázadok alatt. Ezek a határok Fót esetében nagyjából a Csömöri-patak, Dunakeszi esetében a Mogyoródi-patak voltak.

Palota képletes határai egy 1775-ös térképre rávezetve. A délnyugati határ valóban szinte egyenes volt, ez volt a pesti határ, a délnyugat-északkelet tájolású határ a szentmihályi határ, ez nyilván nem lehetett ilyen egyenes, az egyes földrajzi pontok és a „vetők” vége jelentette a határt. Az északi részen húzódó Csömör alatt északnak kanyarodó határ a Csömöri-patak mentén húzódhatott úgy, hogy még magában foglalta Sikátort és így futott ki egészen a Dunáig.

Palota határa egy 1820-as térképen. A határvonalak nem változtak az 1775-ös határokhoz képest.

A területvesztés kezdete az 1831. év volt mikor az ún. „István-hegyen” (durván a mai Váci út-Fóti út-Megyeri út-Attila utca-Árpád út közötti terület) Károlyi István gróf megengedte, hogy bárki szőlő parcellát béreljen. Ez csak egy homokos dombhát volt a Megyeri út vonalában. Mildenberger fogadós a mai Löwy Izsák utca és a vasúti töltés között építette fel Újpest első házát és kocsmáját. Ő bérelte ekkor a Megyeri Csárdát is. A kialakuló gyarmat (ahogy akkor hívták), előbb Új-Megyer, majd Lőwy Izsák javaslatára az Újpest nevet kapta. A terjeszkedés A mai Árpád út-Váci út kereszteződésétől egyrészt Palota felé (később több párhuzamos utcányi szélességben), másrészt a Váci út mentén a Duna parton (később már mindkét oldalán) ment végbe. Azt történt tehát, hogy Károlyi az uradalmát már nem egységesen a palotai parasztoknak adta bérbe, hanem kihasított mindig újabb és újabb parcellákat, ahova az újonnan érkezők házat építettek és ezzel együtt  ipari és egyéb szolgáltatásokat indítottak be. A területért bérleti díjat fizettek. A mezőgazdasági művelés a pesti határtól egyre jobban északabbra és egyre jobban Palotai irányába szorult vissza.

Nagyon jól érzékelteti az állapotokat az újpesti határ leírása 1851-ből:

„Újpest határa kezdődik nyugat felől a Duna balpartján a Váczra vezető országút mellett Pest városi határkőnél, honnan a nevezett folyó balpartján fel Vácz felé egész a Spitzer-féle ház szegletéig egyenes irányban mintegy 498 lépésnyi távolságra meghajlik a vonal s innen tovább úgy 178 lépésnyire végződik a Morigia Vicze-féle házszegletével összeütköző káposztásmegyeri puszta szántóföldjeinél. Innen jobbra felkanyarodva a káposztásmegyeri szőlőkerteknek árkáig 75 lépésnyi egyenes vonalon keresztül tör a Pest-Váczi országút, mely országút, és a szőlőkertek közös árka partján van Újpest részéről mintegy határt mutató faoszlop, melyen felül egy fekete táblácskán e szavak: Újpest, Pest megye olvashatóak. Ezen oszloptól a mondott szőlő és országút árka mellett lefelé 142 lépésnyi távolságra, a Schossberger –féle háztelek szegleténél fel keletnek vezet úgy 68 lépésnyi egyenes vonal egész a káposztásmegyeri pusztához tartozó Szekrényesi-féle szőlőkertben fekvő nyári lakig. Itten ismét meghajlik a vonal, egészen délnek egy csekély távolságig úgy 25 lépésnyire, honnan kezdve 41 lépésnyire ezen vonal ismét keletnek tér vissza, hol balról a káposztásmegyeri szőlőskertek, jobbról pedig a Schossberger-féle ház telek kertje díszlik, az elsőket elválasztja az utóbbinak akácfával szép rendben beültetett eleven kerítése. Ezen eleven kerítés és a nevezett ház háta megett lefelé délnek 146 lépésnyi távolság után egy árok szegletétől emellett egyenes vonalban 90 lépésnyire halad kelet felé a vonal, balról szántóföldek, jobbról pedig egy magányosan álló Kardoss-féle házat tekintőleg egész ezen ház végső szegletéig. Mely háztelek szegletétől lefelé délnek 64 lépésnyi távolságra Fülöp kőműves féle ház szegletéig kanyarodik a Megyerre és Palotára vezető kocsiutat is keresztül törő vonal. Honnan ismét fel keletnek balról a mondott kocsiutat, jobbról pedig az újpesti házak elejét szemlélve megy a rákospalotai legelő földeket Újpestről elzáró vonal valami 73 lépésnyire egész a Rózsa-féle ház telek szegletéig. Ezen szeglettől s községből Megyerre szolgáló út mellett mintegy 50 lépésnyi távolságra a vonal befelé a községnek kanyarodik. De innen ismét a csak mondott utat keresztül hasítva fel keletnek visz a vonal 163 lépésnyi távolságig a háztelkek hátulsó rovásai mellett, balról mindenütt a rákospalotai legelőföldeket hagyván maga mellett egész ezen vonalon fekvő utolsó ház telek szegletéig, megjegyzendő, hogy ezen háztelek másik elhaladt oldalánál Káposztásmegyerre egy szekérút vezet. Ezen háztelek leírt szegletétől mellette fel a Rákospalota fő útig, hol e ház ismét megszegleltetik, 67 lépés számoltathatik. Honnan diagonális vonalban keresztül a most nevezett fő úton, egész a másik oldalon fekvő Hirad-féle szélső ház szegletéig 70 lépésnyi távolság olvasható. Ezen szeglettől le egyenesen délnek a háztelek mellett a hátulsó szegletéig 69 lépésnyi távolság vagyon. Honnan diagonális vonalban a Janitsch-féle háztelek szegletéig 163 lépés számolhatandó. Ezen szeglettől azután le nyugot felé a házak hátulsó kerítése és a pióczás árok között és mellett 175 lépésnyi távolságra feltaláltatik a temetőbe vezető út. Ezen úton megállapodva mindjárt szemlélhető az érintett árkon keresztül az úttól 10 lépésnyi távolságra haladva, hogy a zsidóság imaházába vezető út kezdetét veszi. Honnan fel délkeletnek diagonális vonalban 205 lépésnyi távolságban van az izraelita új temető árok legvégső szeglete. Ezen szegletárok mellett le délnyugotnak 97 lépésnyi vonalban találtatik Pest főváros határárka. Honnan lefelé nyugotnak 100 lépésnyi távolságra van a Pest városi kettős határdomb, melyek egyike valaha a káposztásmegyeri puszta határjele lehetett. Ezen határdomboktól 185 lépésnyi egyenes vonalban megy a határ egy Pest városi határkőig. Ezen határkőtől végre 55 lépésnyi távolságra a Pest-Váczi országúton keresztül törve azon határkőig vezet a Duna folyó felé ezen vonal, honnan a határ kezdete jelöltetett ki. Kelt Újpest január 3-án 1851.” (Pár nevet javítottam az eredeti szöveghez képest, ami Csabai Imre: Újpest: Község-nagyközség-város 1950-1918 munkájában szerepel.)

Az 1852-es térképen látszik a Váci út és Árpád út mentén kialakuló Újpest és a Szent István-hegynek elkeresztelt megyeri szőlő.

Újpest 1852-es határa egy 1865-ös térképre szerkesztve. A szövegben szereplő házbirtokosok fellelt telkeit feliratoztam.

Újpest 1850-es területe mindösszesen 12 katasztrális (kataszteri) hold volt. Ez 12*1600= 19200 négyszögöl, ami nem egész két hektár. Az 1865-ös térképen a legtöbb telek 300 négyszögöl, ami nagyságrendileg 64 házat jelent, de a gyárak területe miatt kb. 53 házzal számolhatunk (az 1852-es forrás ennyit említ). A lakosság ekkor kb. 700 fő volt. A határleírásban egy lépés 2-2,5 lábbal egyezett meg, ami 63-79 centiméternek felelt meg. A Duna-part majd 500 lépésnyi hossza durván 350 méternek felelhetett meg, mely a leghosszabb táv volt az egész leírásban. Az 1865-ös térképen a még beazonosítható házbirtokosok nevét megkeresve igyekeztem megrajzolni az akkori újpesti határt. Újpesten csak háztelkek voltak, nem volt külterülete, így szántója, legelője, rétje sem, minden irányból Káposztásmegyer, Palota ölelte körül. 1870-ben le is írták, hogy a községnek azért nincs térképe, mert minden évben  a kiosztandó házhelyek által növekszik és változik. 1890-ig nem készült új emiatt új határleírás. Több ízben előfordult, hogy úgy lettek házhelyek kiosztva, hogy Újpest kellős közepén olyan területdarabok maradtak, melyek Rákospalota községhez tartoztak. Végül 1890-ben az alispán rendelkezett úgy, hogy Rákospalota ilyen – 59 katasztrális holdnyi – beékelt területei, továbbá  Káposztásmegyer határából 53 kat. holdnyi rész, valamint a Megyeri- (Palotai)-sziget ezentúl Újpesthez tartozzanak. A Duna-partot 1887-ben csatolták el Palotától Újpest számára.

A fentiekből kitűnik mindenki számára, hogy az uradalom folyamatosan növelte a bérbe adott házhelyek számát és ezzel a saját bevételeit. Az másodlagos szempont vagy leginkább egyáltalán figyelembe sem vett körülmény volt, hogy Újpest terjeszkedésével Palota elvesztette szigetét, Duna-partját, és Megyeren a szántó- és legelőterületeit.

Azokból az évekből, melyekből találtam teljes Újpest térképeket, elkészítettem a palotai és újpesti határokat is jelző határ-térképeket (a rákospalotai határ Csömör-Fót-Dunakeszi szakasza a mai határvonal, mert ezen határok pontosabb régi vonala általam nem ismert).

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1837-es határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1864-es határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1868-as határa

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1883-es határa (egy hiba: a határ nem a Lahner György, hanem a Vécsey Károly utcán húzódott, hiszen a Villasort csak később csatolták Újpesthez)

Rákospalota (pirossal) és Újpest (lilával) 1894-es határa

A XX. században Újpest (ill. Károlyi gróf) által elcsatolt területek: Duna-part – 1887, Palotai-sziget – 1890, Pestújhely kiválása Rákospalotából – 1910, Villasor és Palotai-erdő – 1922, Káposztásmegyer és Sikátorpuszta – 1922, Újmajor Rákospalotához csatolása Fóttól kárpótlás gyanánt – 1923, végül Istvántelek – 1950 (Újmajor és Sikátorpuszta határai csak jelzés értékűek)

Kárpótlásul tehát Újmajort kapta meg egyedül Palota a sok-sok elcsatolt területért cserébe. 1950-ben, mikor Nagy-Budapest része lett az összes peremtelepülés, így Újpest, Rákospalota és Pestújhely is, végül is XV. kerület név alatt ismét fuzionált Rákospalota és Pestújhely. Az 1960-as évek végén megálmodott új városrész Újpalota lett. A XV. kerület területe 26,94 km2, a IV. kerületé (Újpesté) pedig 18,82 km2 (Pestújhely területe 1,58 km2, de mivel ez „visszacsatolódott”, így e veszteséggel már nem számolok). Ez azt jelenti, hogy az eredeti rákospalotai határból körülbelül 40-45% terület veszett oda az elcsatolások révén (Újpest és Fót javára). Egy a mezőgazdaságból élő községnek elvesztenie a külterületeinek 40-45%-át felért egy trianoni veszteséggel.

+1 elcsatolás: Akármilyen hihetetlen 1927-ben a „világ legkisebb területelcsatolása” is lezajlott Palota és Újpest között. Az elcsatolás tárgya nem volt más, mint Semsey Aladár Újpest polgármesterének a telke (a mai Szilágyi u. 18.), mely hol máshol feküdt volna, mint Palotán. A teljes cikk (Friss Újság 1927.11.27 31. évf. 270. szám 6. o.) itt olvasható:

Források:

• Újpest Története, 1977, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
• az OpenStreetMap,
• a Hungaricana.hu térképadatbázisa.
• az Arcanum adatbázisa.

Több helyen is megjelentek már kerületi díszpolgári listák, próbáltam a legpontosabb listáját összeállítani, igaz csak 1945-ig.

1897.02.11 Kemény (Koch) Gusztáv váci járási főszolgabíró nyugalomba vonulásakor választott Palota díszpolgárává. *1896.12.29

1906.02.02: Aznap Kovácsi Kálmán és Benkő István lelkészek nyújtották át Fazekas Ágost Pest vármegye főjegyzőjének a díszpolgári oklevelet. 1905.11.19 előtt már döntés született a díszpolgári cím odaítéléséről. * 1905.11.17

1908.11.06: Az aznapi képviselő testületi ülésen 3 férfit választottak meg díszpolgárnak: Hédervári Lehel országos képviselőt, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert és Szterényi József kereskedelemügyi államtitkárt. 1909.03.09-én került sor a díszoklevelek átadására Budapesten. A küldöttséget Kovácsy Kálmán lelkész és Jónás Emil helyi képviselő vezette, Kossuth Ferenc ágyban fogadta a küldöttség felét, 50 főt. *1908.10.15

1910.12.04: Kovácsy Kálmán evangélikus lelkész, a helyi függetlenségi párt elnöke és a fülöpszállási kerület országgyűlési képviselője díszpolgári címet kap, melyet a 09.01.-i képviselő testületi ülésen ítéltek oda neki. Beszédet mondott Wágner Manó gimnázium igazgató. Jelen volt Ugró Gyula dr. Újpest polgármester is. A díszoklevelet Vághó Ferenc főjegyző, T. Varga Antal községi bíró pedig az egyéb kitüntetéseket adta át a ceremónián. *1910.09.01

1917.05.09: Wágner Manó díszpolgári címéről átveszi az oklevelet. Dr. Schwarcz Gusztáv celebrált misét, majd a községházán volt az ünnepség, a sorokban ott ült Dr. Szűcs István vallás- és közoktatási miniszter is.Pornó Rezső énektanár vezette az énekkart. Haitsch Sámuel, Dr. Badics Ferenc, Strauch Árpád, Dr. Rákóczy Géza, Bauer Soma, Dr. Nádaskay Béla, Kovács István, Vághó Ferenc, Tanay Frigyes. Olsavszky István, Droppa Vilmos, Klein Károly, Sándor Szilárd. *1917.06.20

1923.11.05: A képviselő testület Agorasztó Tivadart, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánját – immár a város – díszpolgárnak választja meg, Dr. Gyökössy Endre tartja az ünnepi beszédet. *1923.11.06

1923: Dr. Szabó Ferenc (ügyvezető) tisztifőorvos kinevezéséről semmilyen adatot sem találtam, de 1927-ben halálakor, mint a város díszpolgárát említik, igaz csak egy forrásban. Mivel Agorasztó Tivadar volt a várossá alakult Rákospalota első díszpolgára, így valószínű, hogy nem 1923-ban lett Szabó díszpolgár, ha lett egyáltalán.

1926.07.04: Díszpolgári oklevelet adtak át Chobot Ferenc volt palotai plébánosnak, aki már Romhányban működött ekkor. Kovácsy Kálmán, Dr. Lukács József, Szőts Bertalan, Labinek Gyula, Szőts József, Kovácsy Márton, Jónás Emil, Kohn Jakab, T. Varga Antal, N, Varga István, Balogh István, Horváth Géza, Szlacsányi Ferenc köszöntötték. *1925.06.30

1928.05.05: Ivánka Pál volt váci főszolgabíró haláláról értesülünk, aki Rákospalota díszpolgára volt. Nincs adat egyelőre, hogy a címet mikor ítélték oda neki. Újpest 1907-ben adományozott neki címet, valamikor pedig 1905-1906 körül kaphatott Rákospalotától 1910-ben már bizonyosan létezett az Ivánka Pál utca is.

1930.09.07: Cserba Elemér polgármester vezetésével díszközgyűlést tartottak, melyen Dr. Preszly Elemér főispánt díszpolgári címmel tüntették ki, de csak 1932.02.04-én adták át a díszpolgári oklevelet. *1930.09.03

1932.11.18: Dr. Darás Sándor közalapítványi főtanácsost díszpolgárrá választották. 1934.03.10-én adták át a díszoklevelet a kitüntetettnek. *1932.10.10

1933.06.08: Gömbös Gyula miniszterelnököt díszpolgárrá választják. Cserba Elemér, Lampel Ignác, Moór Jenő, Dr. Schwarcz Gusztáv, dr. Gyökössy Endre, Reisz Gábor, Szász Géza méltatják. 1933.11.05-e helyett végül 1934.06.22-én volt az ünnepélyes díszoklevél átadás. Erről az eseményről külön bejegyzésben is foglalkoztam. *1933.07.05

1934.10.04: Díszpolgárrá választják Dr. Schwarcz Gusztáv pápai prelátust, apátplébánost. Cserba Elemér és Horváth Géza méltatta. 1935.06.29-én Péter-Pál napján tartották az ünnepélyes oklevél átadást. *1934.10.04

1936.10.25: cikk jelenik meg arról, hogy Darányi Kálmán miniszterelnököt egy palotai mozgalom díszpolgárrá kívánja választatni. Nincs híradás arról, vajon megtörtént-e a díszpolgári cím odaítélése.

Palota-Újpest 1938.04.02 (18. évf. 14. sz. 2. o.) Az én listában a két kérdőjeles személlyel együtt 16 fő szerepel. Valószínű. hogy Dr. Szabó Ferenc díszpolgár lett, míg Darányi Kálmán nem, így jöhet ki az említett 15 fő.

1942.04.24: Dr. Gyökössy Endre írót, a MÁV-vezérigazgató helyettesét, kormányfőtanácsost díszpolgárrá választják.

Természetesen voltak olyan kitüntetettek, akiktől időközben visszavonták a kitüntetést. Gyökössy Endre esetén visszavonták, a rendszerváltás után azonban ismét teljes jogú díszpolgárként szerepel a neve a listán. Gömbös Gyulát a korábbi tetteiért, így a Nemzeti Munkaterv kidolgozása kapcsán terjeszthették fel a kitüntetésre, a későbbi ténykedése azonban már semmilyen erkölcsi alapot nem szolgáltathatott arra, hogy ezt a címet vissza ne vonják tőle. Részleteket azonban nem ismerek.

• A Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája: A Rákospalota és Rákosvidék c. munkában szereplő dátumok.

Ernst Litfass találta fel (ki) a hirdetőoszlopot és Berlinben helyezték üzembe az elsőt 1855-ben. Budapesten 1888-ban kerültek ki az utcára az első ilyen oszlopok. A palotai hirdetőoszlop anyagát tekintve nem öntöttvas, hanem beton és kisebb (feleakkora), mint a körútiak és sokkal puritánabb is. Ugyanakkor az elmaradhatatlan „gomba kalap” ezeken az oszlopokon is ott díszeleg.

Esztergomban már 1930-ban készültek ilyen betonoszlopok, a palotai oszlopok talán a ’30-’50-es évek szülöttei. Zalaegerszegen ugyanakkor már 1964-ben lebontották őket, mert zavarták az autósok kilátását a kereszteződésekben. 1952-ből is van híradás arról, hogy 150 kútgyűrűt szeretne az Állami Hirdető Vállalat eladni, melyek hirdetőoszlop-bontásból származnak.

Népszava 1927.10.30 (55. évf. 247. szám 23. o.) – Frecska Lajos állít fel hirdetőoszlopokat Palotán. Sajnos nem derül ki a híradásból, hogy ezek milyen anyagú oszlopok voltak.

Az (ezidáig ismert) egyetlen rákospalotai oszlop a plébánia templom oldalában áll a Széchenyi tér 6. előtt. Tóth László és Kovács Emília csoporttársaim (a Rákospalota Anno Képei facebook-csoportból) még azonosítottak két hasonlót Pestújhelyen: Az Árvavár-Orosháza utca sarkán, valamint a Pestújhelyi téren a Bezsilla Nándor utcai oldalon. Egyelőre megmondhatatlan, hogy ezek az 1927-től felállított oszlopok darabjai-e, vagy később állított példányok. Mindenesetre védendő kerületi értékeink lehetnének.

Gaubek cége Esztergom mellett Tokajban, Gyulán is állított fel betonoszlopokat. Látható, hogy tényleg csak a legfrekventáltabb helyekre került oszlop, hiszen egy városba elég volt 16 darab.

Városok Lapja – 1939.03.01 (34. évf. 5. szám 97. o.) – a plakátokról – Igen komoly helyen szerepel az országos listán Palota.

A hirdetés szerint már 1928-ban is állt hirdetőoszlop a községházánál, az A és C villamosok végállomásánál. (Pesti Hírlap 1928.03.08 50. évf. 56. szám 24. o.) – Hogy vajon ez betonoszlop volt-e, nem tudni. Valószínű, hogy ezt az oszlopot már Frecska Lajos állíttatta a várossal kötött szerződés értelmében.

Kiegészítés (2022.09.07) : Frecska 1929-ben meghalt 51 évesen, a MÁV-nál volt géplakatos. Elképzelhető tehát, hogy ő – ha végül el is készült a vállalásával – akkor fémből készítette a hirdetőtáblákat.

Kind Éliás ismert vállalkozó volt, nyomdát tartott fenn a Deák utcában. A Palota-Újpest 1937.11.27 (17. évf. 48. sz. 1. o.) jelent meg a híradás, hogy végül is 14 oszlopot felállíttathatott. Elképzelhető, hogy ezek a mai betonoszlopaink és akkor a koruk is ismert, idén 85 évesek.

Magam is csak most szembesültem vele, hogy a világhírű, 4 éve, jócskán idő előtt elhunyt zongorista Kocsis Zoltán tíz éven át az újpalotai lakótelepen élt. A XIII. kerületben élt 1952-es születésétől 18 éven át. Az újpalotai lakótelepet 1969-től építették ki. Nagyjából 1970 és 1980 között élhetett a Nyírpalota út 33. 9. emeletén.

Kocsis Zoltánról Urbán Tamás 1972-ben készített képe

Ez idő alatt kapta meg a Liszt-díjat és a Kossuth-díjat. Abban az időben rengeteg művész lakott emeletes tanácsi házban, és bizony sok konfliktus volt a lakók és a zeneművészek között. Kocsissal is ez történt.

A Hétfői Hírek 1975.09.22-i (19. évf. 38. szám. 4. o.) számában olvasható ez a cikk részlet

Az Újpalotai Szabadidő Központ 30 éves jubileuma alkalmából kiadott emlékkönyvből

Kocsis először 1977.12.19-én, majd 1979. januárjában is fellépett a Neptun utcai „piros” iskolában (1979.01.14. Népszabadság, 37. évf. 11. szám 6. o.). 1981.03.13-án pedig újra itt, az akkori nevén Frankovics Mihály Általános Iskolában (1981.02.27 Magyar Nemzet 37. évf. 49. szám. 6. o.) Ez az iskola a mai Hubay Jenő Zeneiskola elődintézménye volt. Sajnos az akkor sajtó nagyon szűkszavúan írt Kocsis magánéletről, ezért alig-alig találtam csak információkat. Aztán előkerült ez az összeállítás, melynek utolsó pár percében Kadosa Pál tanszékvezető tanárral beszélget Kocsis Zoltán a saját lakásában:

Bacsó Péter filmrendező hallott Kocsis kálváriájáról, ami a 10-emeletes házban zajló zongorázását illeti, és egy remek szatirikus filmet készített „Zongora a levegőben” címmel. Kállai Ferenc, Pécsi Ildikó, Tomanek Nándor, Őze Lajos, Major Tamás, Körmendi János szerepel a filmben, a főszereplő zongoristát Kicsi Dánielt Juraj Ďurdiak pozsonyi színész játssza, aki maga is képzett zenész és alkatra, külsőre is hasonlított Kocsisra.

Ifjúsági Magazin 1976.02.01 (12. évf. 2. szám 6. o.)

Új Tükör 1977.11.13 (14. évf. 46. szám 30. o.)

Kocsis Zoltán emléktáblája a Nyírpalota út 33. ház bejáratánál

Végezetül, aki szeretné érteni az akkori világot és hogy Kocsis hogyan is élhetett a panelban, mint zongorista, az nézze meg ezt a remek filmet:

https://www.youtube.com/watch?v=A1XlvFM1i1M