Palotai történetek

Rákospalota a Tanácsköztársaság eseményei után 1945-ben is internálótábor helyszíne lett. Ezúttal nem a Leánynevelő intézete szolgált a foglyok őrzésére, hanem az egykori Mühr-villa, az Árpád (mai nevén Énekes) u 10. szám alatt.

1942-től a kúria már bizonyosan vitéz fajszi Ányos Aladár nyugalmazott altábornagy lakhelye volt. Az épületet kisajátították és tábort alakítottak ki belőle.

A II. világháború során internáltak több csoportját lehet megkülönböztetni:

1. A zsidó és cigány kisebbség tagjait éveken keresztül deportálták koncentrációs táborokba egészen 1945-ig.
2. A másik nagy csoportja az internáltaknak a Szovjetúnióba hurcolt hadifoglyok voltak, akik lehettek a II. világháborúban szolgált magyar katonák, német identitású, anyanyelvű, nevű lakosok (akik nem voltak németellenesek, vagy netán német szervezet tagjai voltak), vagy szinte bárki akit valamely okból az internáló táborokba csuktak, majd onnan málenkij robotra elhurcoltak.
3. Az internálások harmadik hulláma 1950-53 között zajlott, mikor az osztályidegen és gazdag személyeket és családtagjaikat fosztottak meg a javaiktól és költöztettek ki, legtöbbször falvakba.

Zsidó személyek elhurcolása:

A zsidók Rákospalotán jelképes gettóba voltak zárva, kijárási tilalom volt és természetesen sárga csillagot kellett viselniük. Nem gyűjtötték őket táborba, mindenkit a saját házából gyűjtöttek össze és hurcoltak el egy közeli internálótáborba, majd Nyugatra. A Magyar Közlönyben szereplő elhurcolt személyek adatai a halottányilvánítás során lettek közölve.

Újság 1942.11.06 18. évf. 252. szám 7. o.

Népszava 1945.05.29 73. évf .101. szám 6. o.

Magyar közlöny 1946.08.30 196. szám 4. o., 1946.09.22 216. szám 12. o., 1946.10.08 229. szám 11. o.

Magyar Közlöny 1948.01.13 9. szám 4. o.,1948.05.13 108. szám 4. o., 1948.10.12 229. szám 4. o., 1948.12.15 275. szám 3. o.

Magyar Közlöny 1949.02.11 32. szám 3. o.

Népszava 2007.07.12 134. évf. 161. szám 3. o.

Amit ezekből a cikkekből megtudhattunk, hogy a palotai zsidóság többségét elhurcolták. Kind Éliás a Vörösmarty Nyomda tulajdonosa volt. Feithék építőcéget vittek, többek közt ők építették a Városháza épületét is, Csillagék vitték a Colosseum Mozit.

Hadifoglyok és elhurcolások a Szovjetunióba:

A szovjet felszabadítás után (Rákospalota 1945.01.11-én szabadult fel), egyből megindult az utcáról a különféle indokok alapján elhurcolandó személyek begyűjtése.

Népszava 1945.04.15 73. évf. 67. szám 5. o.

Népszava 1945.04.28 73. évf. 78. szám 4. o.

Kossuth népe 1945.05.09 1. évf . 9. szám 6. o.

Kossuth népe 1945.05.10 1. évf. 10. szám 6. o.

Az internáló tábort egyből még 1945 tavaszán kialakíthatták, hiszen már májusban gyűjtötték is be az embereket. Először, ahogy a cikkekből is kiderül, a nyilasokat, a nyilasnak, fasisztának vélt és ismert személyeket szedték össze.

Népszava 1946.02.17 74. évf. 40. szám 5. o.

Fővárosi Közlöny 1946.08.24 57. évf. 36. szám 978. o.

A Szabad Szó és a Szabad Nép lehozta folyamatosan a Foksányból – a Romániában, a moldvai részen található városból, a Vörös Hadsereg az elhurcoltak részére kialakított logisztikai táborból – (Debrecenbe, Máramarosszigetre) hazatérő személyek névsorát, benne sok palotaival (valószínűleg van pár elírt név):

A Szabad Szó közlései:

1947.06.17: Bencze László, Málly György, Balázs Miklós.

1947.06.20: Varga Róbert, Kenyeres Béla, Kardsó Lajos.

1947.06.22: Kovács Imre, Nádai József, Szűcs Béla.

1947.06.26: Zsidi Sándor, Horváth Kálmán, Tamási László, Miletin Ferenc.

1947.06.29: Helf Ferenc, Bursik Károly, Geyer Pál, Kőműves Béla, Zsiga Sándor, Földházi József.

1947.07.04: Varga Sándor.

1947.07.16: Martus Ferenc.

1947.07.20: Haulik Sándor.

1947.08.02: Szőke Ferenc, Mester Károly.

1947.08.09: Gombás Mihály.

1947.08.19: Konc József, Berinkei Ferenc, Kulinszki József.

1947.08.27: Jantsek Lajos, Hortobágyi Mihály, Sümegi József, Bánffy Béla.

1947.08.28: Hencski László.

1947.08.29: Kovács Kálmán, Lukos Gáspár,Erdős Károly.

1947.09.03: Nagy Lajos, Jancsó Mózes, Szigeti Béla.

1947.11.05: Csiszár Dezső.

A Szabad Nép (Népszabadság) közlései (melyek részben fedik a másik újságban megjelent neveket):

1947.06.05: Gazdag András.

1947.06.08: Varga György.

1947.06.17: Dr. Véger Imre, Dömötör Ádám, Kocsány József.

1947.06.19: Tóth György, Horváth Kálmán, Glemba Tivadar, Krasznai László, Vohl László, Martin József, Ambrus Sándor, Kardsó Lajos, Németh árpád, Gaál László, Kiss Zoltán, Kenyeres Béla, Varga Róbert.

1947.06.20: Szűcs György, Csikós János, Pészely Géza, Buczkó István.

1947.06.21: Kovács Imre, Nádai József Mihály, Nitrai Béla Ferenc, Halász László.

1946.06.26: Repka József, Zsirai Vendel, Weschluzer László, Németh Sándor, Kovács Lajos, Mojzes János, Nagy Elek.

1947.06.28: Zsiga Sándor, Kőműves Béla, Geyer Pál, Helf Ferenc, Bursik Károly.

1947.06.29: Szukovszky Lajos, Balogh Lajos, Pajor Ferenc.

1947.07.01: Pázsi Géza, Sebő Géza, Pestújhelyi Aladár, Göndör Ferenc, Fazekas Sándor, Cinkota István.

1947.07.02: Vermes Sándor, Cinkota István, Pestújhelyi Aladár, Bíró Dezső, Nagy János, Herszeg Imre, Böhm Ferenc, Baksay Antal, Máyer István.

1947.07.03: Varga Sándor, Jankó László, Szavics László, Fábián László, Mikoleczki Béla.

1947.07.04: Somogyi József, Mackó István, Belák Károly.

1947.07.05: Belédi Károly.

1947.07.06: Farkas Lajos, Csengely Kálmán, dr. Ungváry Iván.

1947.07.08: Tóth Pál, Bortsa József, Sándorfi Béla, Dr. Salamon Géza, Huszár István.

1947.07.11: Lustig Károly, Kugler Lajos, Iskun Sándor.

1947.07.15: Détári István, Gombás Mihály.

1947.07.17: Varzsek József, Juhász István, Szűcs Sándor, Molnár István, Petrán Imre, Rőrich Géza, Vermeki István, Bartha Gábor, Monori Béla.

1947.07.20: Marányi Pál, Rácz Zsigmond, Vida Gábor, Gedai Imre.

1947.07.24: Nagy János, Sztraka Pál, Kovács József, Juth Károly, Illés József.

1947.07.25: Buschánszki Lajos. Cég László, Kristóf Károly, László Béla, Nagy Vendel, Németh Ferenc, Sebők János, Vértesi Jenő.

1947.07.27: Tihanyi István.

1947.08.08: Horváth István.

1947.08.12: Ár József, Berinkey Ferenc, Eperjesy Lajos, Gáspár Ferenc, Illés István, Orbán István, Vozdánvszky Antal.

1947.08.15: Bellner Sándor, Szatmári László, Hollósi József, Schmiedler István, Széles Sándor.

1947.08.21: Sümegi József.

1947.08.26: Ambró József, Jung István, Kalmár Lajos, Szabó István.

1947.08.28: Laczkó Zoltán, Novák Miklós, Sinka Mihály, Szigeti Béla.

1947.08.29: Bathó Boldizsár, Doböcsku Imre, Derbák Károly, Dudás Ferenc, Gergály István, Gyikos Ferenc, Horváth Károly, Ilhák István, Jancsics Mózes, Kobza András, Mezei Ferenc, Nagy Lajos, Pásztó Gyula, Panák Ferenc, Paláncs Imre, Steinberger József, Timár János, Varga Károly, Varga György.

1947.08.31: Blaskó István, Nagy Károly, Szép Andor, Snejder Károly.

1947.09.10: Egyed László, Kis József.

1947.09.11: Csurgó Sándor, Jenei József, Locsmándi Géza, Szatmári László, Vadász Jenő, Zünermann József.

1947.09.17: Sipos Károly.

1947.09.19: Briber István, Czender István, Gurtler Gyula, Gyepes Imre, Gombárszki István, Herber Lajos, Jekli László, Koller Ferenc, Kundl Vince, Lichtner István, Müller László, Menyhért Pál, Münhauser Lajos, Nell Béla, Reidhardt László, Rétfalvi Ferenc, Reiter Ferenc, Szunyogh József, Spáth Péter, Solti Gyula, Tuner Gyula, Ulman Károly, Velczer András, Vashegyi Gyula, Wiltmann Tivadar, Brendörfer Regina, Bak Lajosné, Berger Róza, Hergescheimer Lujza, Pásztor Angella, Rosenberger Irén, Vehinger Gizella.

1947.09.26: Brtzlan János, Kiss Kurt, Pilai Ervin, Varga István.

1947.09.28: Bozsung Sándor, Kakuk István, Leskó József, Szabó Lajos, Supert ?.

1947.09.30: Kisvölgyi Miron, Kovács Tibor, Mészöly László, Mecsekfalvi Jenő, Máté Endre, Sági Károly.

1947.10.21: Kárpátfalvi Márton.

1947.10.23: Dózsa Ferenc, Puskás János.

1947.10.30: Steiner József, Varga József.

1947.11.04: Fehér István, Major Rafael, Sidó István.

1947.11.26: Botos József, Farkas Nándor, Simon Károly.

1947.12.02: Páris János.

Szabad Nép 1947.08.20 5. évf. 188. szám 10. o.

Munkaszolgálat, emlékezet:

Szabad Nép 1947.10.14 5. évf. 233. szám 6. o.

Szabad Nép 1948.02.21 6. évf. 43. szám 6 o.

Tolnai Népújság 2009.10.28 20. évf. 252. szám 4. o.

A fenti cikkekből kiderül, hogy a tábor folyamatosan üzemelhetett 1945-től 1953 őszéig. Először nyilasokat (legyen csak párttag, vagy akár háborús bűnös is) majd munkaszolgálatosokat helyeztek el a barakkokban. Hogy a kúria körüli barakkok hol lehettek, még kutatandó. Azt sem tudom, hogy az eltűntekről megemlékező összeírás végül elkészült-e és megszületett-e az emlékmű.

1953 után Öregfaluban katonai létesítmény már nem üzemelt. Pestújhelyen a Munkáskórházat a szovjet katonaság vette birtokba, illetve Újpalotán a Pólus Center helyén, mellett működött a Szovjet laktanya egészen a rendszerváltásig. Az Irinyi laktanya elődje már 1956-ban megalakult, mint légvédelmi tüzérezred. A tőle északra fekvő területen pedig a zavaró adótornyok álltak. De ez már egy másik cikkben kerül az olvasók elé.

A témába vágó oldalak:

www.gulag.hu – A Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága által létrehozott oldal

www.hadisir.hu – A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által létrehozott oldal

www.munkataborok.hu – Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által létrehozott oldal

www.hdke.hu – A Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány által létrehozott oldal

A rákospalotai internálásokkal kapcsolatban nem sokat tudni, tudtommal nem készült még összefoglalás a témáról.

Két időszakban volt Rákospalotán internálótábor: az 1919-es Tanács-köztársaság alatti hónapokban, illetve 1945-46-ban.

A Tanácsköztársaság ideje alatt a Leányjavító intézete adott helyet az internálótábornak.

Nyírvidék 1919.08.13 40. évf. 178. szám 2. o.

Fenti cikkből tehát az derül ki, hogy augusztus első felében kiengedték a kommunisták által a régi rendet kiszolgálók és támogatók valamennyi, táborokba, börtönbe zárt tagjait (a korábbi kapitalista, királypárti, jobbos, konzervatív eszméket maguknak tudó és a kommunisták által veszélyesnek ítélt személyeket). Egy következő cikkből pedig kiderül a tábor helyszíne is:

Keleti Újság 1919.05.31 2. évf. 118. szám 4. o.

Egyetértés 1919.06.05 1. évf. 29. szám 1. o.

Az Est 1922.06.25 13. évf. 142. szám 2. o.

Beregszásziak, makóiak és debreceniek is kerültek Palotára, valamint Vass vallásügyi miniszter és Teleki Pál külügyminiszter. Péter László cikkének részlete a szocialista költőről, Juhász Gyuláról:

Délmagyarország 1991.11.08 81. évf. 262. szám 4. o.

Szentesi Napló 1939.05.21 21. évf. 115. szám 7. o.

A szentesi rabokról olvashattunk feljebb. Elmondható, hogy a rákospalotai internáló táborban 1919-ben gyilkosságok nem történtek és a körülmények emberségesek voltak, köszönhetően annak, hogy hetekig, hónapokig működött csak a tábor. Jó volna, ha erről az időszakról is bekerülne egy mondat a Leányjavító történeti összefoglalójába, hogy még teljesebb képet kapjon az olvasó.

A makói, szentesi, hódmezővásárhelyi túszokról egy hosszabb lélegzetű jegyzet itt olvasható.

Bödök Gergely: Vörös- és fehérterror Magyarországon (1919-1921) c., Egerben 2018-ban elkészült doktori disszertációjában azonban alapos gyűjtés eredményeként mégiscsak 1 fő áldozatról számol be Rákospalotáról.

Most lássuk a palotai patikák után, mikor alakultak meg Pestújhely gyógyszertárai:

Belügyi Közlöny 1909.01.31 6. szám 88. o.

PPSK Vármegye Hivatalos Lapja 1914.09.10 12. évf. 36. szám 400. o.

Friss Újság 1915.05.15 20. évf. 134. szám 8. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1922.07.23 38. évf. 30. szám 378. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1927.01.16 43. évf. 1. szám 12. o. Falcsik előtt pár hónapig Ambrus Tibor volt a patikárius.

Az Újság 1937.05.05 13. évf. 101. szám 8. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1941.07.19 57. évf. 29. szám 408. o.

Gyógyszerészi Szemle 1942.11.07 7. évf. 45. szám 443. o.

A patika tehát 1909-től működött. A rendszerváltás után államosították majd 1992-96 között szűnt meg, jelenleg fogászat.

Belügyi Közlöny 1914.04.26 19. szám 288. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1936.05.09 52. évf. 19. szám 303. o.

A fenti 1943. januári telefonkönyvi bejegyzés szerint még a Kaczián család az üzemeltető. A patika 1975 előtt megszűnik, az Apolló és Pestújhelyi út sarkán állt illetve korabeli Paula tér (mai nevén Sztáray Mihály tér) 1 szám alatt. Elképzelhető, hogy anno pár házzal arrébb költözött a patika, mert a mai házszámozás alapján a tér 1-es háza az a Neptun utcai oldalon áll, nem pedig az Apolló utcai oldalon.

Gyógyszerészi Hetilap 1921.04.24 60. évf. 3048. szám 256. o.

Az 1904-1913 között már egyszer működi intézményi patikát tehát 1921-ben újranyitották és az vélhetően a kórház bezárásig működött is.

Frissítés

Kaczián Sarolta Szepesváralján született. Budapesten végezte a középiskolát és az egyetemet, ahol 1934-ben végzett, mint gyógyszerész. Forrás: Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája – Rákospalota és Rákosvidék, szerk.: Zsemley Oszkár

Jelen írásban megpróbálom összefoglalni a palotai patikákról fellelt adatokat.

Pesti hírlap 1882.03.18 4. évf. 77. szám 6. o.

A Hon 1882.05.13 20. évf. 131. szám 2. o.

1882-ben találkozunk az első kérelemmel és mindjárt annak elutasításával. Ez így ment éveken át:

Pesti Hirlap 1887.04.14 9. évf. 102. szám 12. o.

Budapest Főváros Közgyűlésének jegyzőkönyvei 1889.03.14

Kropp Kálmán, ahogy látható mielőtt Palotára került volna Kőbányán próbált patikát nyitni.

Váczi Közlöny 1891.08.09 13. évf. 32. szám 3. o.

Végül 1891-ben megnyílott az első patika, ami a „Megváltóhoz” nevet kapta és a Fő úton nyitott ki, ahol ma is áll.

Rohamosan nőtt a nagyközség létszáma, hamar megmutatkozott, hogy egy patika kevés, illetve már jelentős távolságok alakultak ki a községben, mely távolságok szintén megkövetelték az új patikák nyitását.

Belügyi Közlöny 1900.06.14 10. szám 247. o.

Alkotmány 1900.06.08 5. évf. 135. szám 8. o.

Azt tudni kell, hogy a jogokat lehetett adni-venni. A fenti cikkben pont azt sérelmezik, hogy korrupció révén jutott Szél Manó patikajoghoz. Ez a „József főhercegről” elnevezett patika a Károlyi-Bocskai utca sarkán nyílott meg.

Belügyi Közlöny 1906.08.19 35. szám 356. o.

Ezt a patikát 1904 körül Trstyánszky Károly gyógyszerész veszi át. Ő tőle pedig a Szatmárnémetiből származó Fried Sándor veszi meg 1906-ban. A mai Rädda Barnen és Bocskai utcák sarkán áll a ház még mindig (Bocskai u. 33. majd 51.). 1934-ből Dániel Sándor a gyógyszerész. Közvetlen a II. világháború után Jeszenszky Béla vezeti a patikát. Ekkor Szabadság Gyógyszertár volt a neve. 1950-ig bizonyosan működött a gyógyszertár, a utána azonban nincs adat róla, de elmondások szerint az 1980-as évekig üzemelt.

A Szatmár-Németi újság 1907.09.15-i (11. évf. 74. 1. sz. 1. o.) számában Fried hirdetése

Belügyi Közlöny 1905.07.16 30. szám 237. o.

Belügyi Közlöny 1913.03.09 10. szám 67. o.

A Niedermann Intézet elkészülte után megkapta a saját patika működtetéséhez a jogot. Egy ekkora intézmény nem maradhatott gyógyszerek nélkül. Ekkor még Pestújhely nem vált le Palotáról, az csak később 1909-ben valósult meg. 1913-ban a patika bezárt. Az intézmény 1912 után kórház lett, a Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár és az Országos Pénztár Munkáskórháza, majd OTI Dr. Vass József Munkáskórház néven. 1945 után a Vörös Hadsereg használatába került. 1985-ben új szárnyat építettek. 1991-ben hagyták fel és ürítették ki a szovjetek. Sajnos a főváros azóta sem rendezte a kórház sorsát, talán a kerület fog tudni neki funkciót és anyagiakat találni. A legkorábbi épületek a szecesszió, míg az 1932-35 közt épült szárny a bauhaus vonásait hordozzák magukon.

PPSK Vármegye Hivatalos Lapja 1911.07.13 9. évf. 28. szám 332. o.

Belügyi Közlöny 1912.08.18 35. szám 322. o.

A harmadik gyógyszertár tehát Zrínyi Ilona nevét vette fel és 1911-től üzemelt. A patika a Rákos út 68. szám alatt volt. Müller életrajza szerepel a Szmodits László – Dobson Szabolcs által írt „A magyarországi zsidóság és a gyógyszerészet 1945-ig c. munkában (megjelent: 2014-ben). Szintén 1943 az utolsó említési dátum, amíg Mülleré a patika. Müller Vilmos a Magyar Gyógyszerész Egyesület alelnöke volt. Utána Molnár István viszi, 1950-ben már államosítják. Jelenleg is üzemel, Sztráda Gyógyszertár néven.

Rákos Vidéke 1913.06.29 13. évf. 26. szám 6. o.

Belügyi Közlöny 1918.05.19 20. szám 437. o.

Gyógyszerészi Közlöny 1918.06.23 34. évf. 25. sz. 349. o.

Gyógyszerészi hetilap 1920.02.29 59. évf. 2990. szám 129. o.

A Madonnához címzett gyógyszertár az Istvántelki út 2. szám alatt volt egészen 1943-ig, Miklós Aladár ekkor hunyt el. 1950-ig a fenti címen működött, majd, hogy Istvántelket Újpesthez csatolták és az utcaszámozást megfordították az Istvántelki út 73-as számot kapta. A legutolsó adat a működésére vonatkozólag 1971-ből való a Gyógyszerészeti Évkönyvből való.

PPSK Vármegye Hivatalos Lapja 1923.02.08 21. évf. 7. szám 96. o.

Az új gyógyszertár a Szent Szív címet viselte és a Szentmihályi út 15. szám alá került. A gyógyszerész pontos neve Havas Borgos Béla volt.

Gyógyszerészi Közlöny 1925.06.28 41. évf. 9. szám 175. o.

1929-ben 39. életévében meghal viski Balás Zsigmond. Neje viszi tovább a patikát. 1928-tól Szentmihályi út 25. lett a cím a házszámozások módosítása következtében. 1947-ben a Kiss Ernő u 47. a cím, innen tudható, hogy a mai Szentmihályi út 11-es házban volt a patika (időközben a Szentmihályi út eleje új neveket kapott, legutóbb Illyés Gyuláét). 1948-ban Görög József vitte a patikát. A patikáról 1949 után nincs adat.

Gyógyszerészi Közlöny 1933.07.08 49. évf. 20. szám 380. o.

A gyógyszertár címe 1938-ban Dembinszky u. 25 volt. Radimetzky Antal 1964-ben hunyt el, akkor címe Széchenyi út 3. volt. 1939-ben már Mátyás Királyról volt elnevezve a patika. A gyógyszertár pár évvel ezelőtt szűnt meg.

Gyógyszerészi Közlöny 1934.04.21 (50. évf. 16. szám 263. o. )

A gyógyszertár a Szent Erzsébet nevet kapta és cca. a 2000-es évekig fennállott a Wágner Manó tér (legújabb nevén Géza fejedelem tér) 1. szám alatt.

Rákospalota térképe 1934-35-ből, rajta az első 6 gyógyszertár jelölésével (nem ugyanabban a sorrendben számozták be őket, mint ahogy a hivatalos számozás volt. (A térkép tulajdonosa a Rákospalota-Pestújhely-Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye Külön köszönet a fotózási lehetőségért!)

Kiegészítés

1881.08.17-én Szlávik István gyógyszerész ügyében határozatot hozott a képviselő testület, melyben támogatta egy gyógyszertár felállítását, lévén Fót, Csömör, Veresegyház, Szada, Csomád sem bír gyógyszertárral, Palota 4108 helyi lakost és 500 nyaralót tud felmutatni és az újpesti patika megléte elégtelen, a tekintetben, hogy kiszolgáljon ennyi vidékit. A kérvény sorsa ismeretlen, de tudjuk, hogy nem nyitott ki ekkor még patika Palotán, arra még 10 évet várhattak a községben élők. 1891-ben szerelt le az 1859-es születésű Szlávik, mint tartalékos gyógyszerész gyakornok. 1892-től Soroksáron, és Erzsébetfalván praktizált, lévén oda nősült.

A vicces jelenetet a Pesti Napló 1914.03.03-i (65. évf. 53. szám 15. oldal) számában közölték.

Az érdekes cikk a Pesti Hírlap 1902.05.31-i (24. évf. 147. szám 15. oldal) számában jelent meg.

Amikor íródik a bejegyzésem épp 150 éve annak, hogy az első dokumentált karácsonyfát felállították Rákospalotán. A Hon 1869.december 28-i esti kiadásában (7. évf. 298. szám 1. oldal) íródott az alábbi tudósítás. Mivel 1869-től nyílott meg a villa telkek parcellázására a lehetőség, addig Palotán csak kevés polgári nyári lak létezett. Mivel ezek nyáron szolgálták a pesti polgár, vagy nemes kikapcsolódását, nem valószínű, hogy kimondottan karácsonyra ideutaztak volna ünnepelni ezek a családok. A parasztságnak nem tellett messziről idehozott fára, vélhetően az első karácsonyfákat maguk nevelhették fel portáljukon a palotai homokban.

A karácsonyfa állítás sokáig csak a német tartományokban volt szokás, a 15. század végétől datálják a hagyományt. Előbb csak fát állítottak, később már díszekkel, gyertyákkal dekorálták. Bécsben 1814-ben, Magyarországon pedig Brunszvik Teréz jóvoltából 1824-ben Martonvásáron állt fel az első karácsonyfa. Szép lassan terjedt el a faállítás, előbb a nemes közt, majd a polgárság, végül a teljes társadalom sorai közt. Ott ahol nem voltak fenyvesek, bizony sok sok évnek el kellett telnie ahhoz, hogy megengedhesse magának bárki, hogy messziről szállíttasson fát magának karácsonyra. A lenti kép a Katholikus Néplapban jelent meg (1852.12.22 5. évf. 52. szám 412. oldal) egy kis elbeszélés illusztrációjaként:

A Hadtörténeti Közleményekben (115. évfolyam, 2002) jelent meg Lázár Balázs: A Pest alatti harcok 1849. április 10-21 között című értekezése, melyből az alábbi bekezdéseket ollóztam ki, melyek kimondottan a tavaszi hadjárat során a Palotán történtekről szólnak. A zárójeles, dőlt betűs kiegészítéseket a megértés miatt szúrtam be. A nevek többségét az életrajzukat tartalmazó linkkel láttam el.

… Hosszabb-rövidebb vita után Kossuth is áldását adta erre a haditervre, mely a szabadságharc legmerészebb és legsikeresebb stratégiai elképzelése volt. Ezt a haditervet, melyet nagy vonalakban még aznap, április 7-én kidolgozott Bayer és vezérkara, az alábbiakban foglalhatjuk össze:

… Második lépésben Gáspár András VII. hadteste Palota-Újpest térségében, a II. Cinkotánál hajt végre tüntetéseket, lekötve Windisch-Grätz figyelmét. Ezzel egy időben az I. és a III. hadtest megtámadja és elfoglalja a további hadműveletek kulcsát, Vác városát.

… Végül a herceg (t. i. Windisch-Grätz) úgy döntött, hogy április 9-én a helyzetet egy erőszakos felderítéssel tisztázza. Vezérkara hamarosan el is készítette a tervet erre a műveletre. A hadvezetés elképzelései szerint a Jellačic-hadtestnek a Kerepesi úton kell előrenyomulnia és kisebb osztagokkal Keresztúr, Szentlőrinc és Soroksár irányába felderítenie. Északi irányban a Schlik-hadtest az ördögmalmi hídnál átkelve a Rákos-patakon, az ellenség helyzetétől függően, Csömör vagy Palota felé operál.

… A Fót és Dunakeszi térségében állomásozó VII. hadtest, továbbá a Cinkotától keletre fekvő magaslatokon a Szilas-patak mögött védelmi állásban elhelyezkedő II. hadtest parancsot kapott arra, hogy április 10-én kezdjék meg az elterelő hadműveletet Palota és Cinkota irányába. Vegyék fel a cs. kir. csapatokkal a küzdelmet, majd Gáspár délután 5 órakor Dunakeszire, Aulich délután 4 órakor Kerepesre vonuljon vissza. Balsiker esetén a visszavonulási pont a VII. hadtestnek Vác, ha ezt a várost nem sikerül birtokba venni, akkor Gödöllő. A II. hadtest vereség esetén Gödöllőre vonuljon vissza. A VII. hadtest azonban már 9-én délután két hadosztállyal elfoglalta Palotát, mivel Gáspár tábornok azt a hírt kapta, hogy ebben a faluban ellenséges lovasság mutatkozik. Ellenséges lovasságnak ugyan nem volt nyoma, de az egyik hadosztály Palotán maradt alig másfél órai menetre a császári előőrsvonaltól és megszállva tartotta a falut. Bezerédy Lajos őrnagy, a VII. hadtest vezérkarának főnöke értesítette erről Bayert, s
egyben megkérdezte, hogy a csapatok mikor kezdjék meg a másnapi demonstrációt. Válaszában Bayer nyugtázta e híreket, és a hadműveletek kezdetének időpontját reggel 8 órában határozta meg.

… Gáspár csapatai reggel 8 órakor indultak meg a feladat végrehajtására. A Pöltenberg-hadosztály Palotáról, Kossuth Sándor és Kmety György hadosztályai a fóti táborból nyomultak koncentrikusan a Rákos-patak vonalára. Waldberg Károly dandárja Fóton biztosította a hadtest hátát, Mogyoródon egy kis különítmény a II. hadtesttel tartotta fenn a kapcsolatot.
A Kmety-hadosztály elővédje hamarosan találkozott is az ellenséggel: „Czinkotától Pest felé hullámos talajon keresztül fut az országút. Már az első völgy hídjánál állott kisebb osztrák előőrsi csapat, mely mihelyt bennünket észrevett, azonnal visszavonult. Amint a második emelkedőre jöttünk, az előőrsök már minden oldalról összébb húzódtak, s nagyban doboltak. A harmadik dombra feljutva a már tekintélyes számra felverődött osztrákok közé néhány lövést tettünk Palota felől és pedig jó sikerrel, mert hányat homlok rohantak vissza. Mi is visszafordultunk, s hallgattuk a sokszoros dobpergést Pest környékén” – írta az április 10-i eseményekről naplójába Trsko János, az V. lovasüteg tüzére.

Schlik és Gáspár főerői kb. délután 3 órára közelítették meg ágyúlövésnyi távolságra egymást. Ezután a Szilas-patak vonalán kétórás tüzérségi párbajra került sor, melyben mindkét fél jelentéktelen veszteségeket szenvedett. Gáspár – miután úgy látta, hogy a tüntetés már elérte célját – 5 órakor kiadta a visszavonulási parancsot. A hátráló magyarokat Schlik nem üldözte, mivel a parancs egyértelmű volt: kerülni a komolyabb harcot. Az este folyamán a VII. hadtest erői rendben visszaérkeztek táborhelyükre. Palotát viszont Gáspár jobbnak látta kiüríteni.

… Gáspár és Aulich tábornokokat, miután éjszaka csapataikat elrendezték táborhelyükön, két üzenet várta Görgeitől: az egyik az április 11-re vonatkozó parancsokat tartalmazta. Ezen utasítás szerint másnap, délelőtt 10 órakor mindkettőjüknek meg kell ismételnie az elterelő hadműveleteket Pest irányába. Ha úgy tapasztalják, hogy az ellenség nem fejt ki nagy ellenállást, akkor Gáspár Palotát, Aulich pedig Cinkotát szállja meg, ezután az előőrsi láncot félkör alakban mindkét hadtest terjessze ki a főváros irányába.

… Visszatérve a magyar csapatok tevékenységére, miután Aulich és Gáspár megbizonyosodott arról, hogy ellenük semmiféle császári támadás nem várható, délelőtt 10 órakor megindították az aznapra előírt demonstrációjukat.

A VII. hadtest főoszlopa, mely előző este (április 11-én) Dunakeszin szállt táborba, két oszlopban megindult Palota felé. A lovassággal Gáspár Fóton keresztül nyomult előre, a gyalogságot a Váci úttal párhuzamosan elterülő mocsaras, nehezen járható mezőn vonultatta fel. A gyalogságból álló oszlop a Szilas-patakon való átkelést egy, az utászok által már korábban vert híd segítségével valósította meg. A Waldberg-dandár, az előző napi demonstrációhoz hasonlóan, visszamaradt Fóton, bár a nap folyamán Gáspár ezt a seregrészt is az arcvonalba vezényelte. Az időjárás ezen a napon is rendkívül kedvező volt a magyar fél számára: a tavaszi köd jótékony leple alatt vonuló menetoszlopokat a cs. kir. előőrsök csak az utolsó pillanatban vették észre. A VII. hadtest déli 12 óra körül érte el ugyanazokat az állásokat, melyeket 10-én este elhagyott. Miután a csapatok csatarendbe álltak, Gáspár Újpesten és Palotán keresztül előrenyomult a Rákos vonalára, melynek túlpartján a cs. kir csapatok megszállták az ördögmalmi- és a vasúti hidat. A palotai szőlőskertekben a Pöltenberg- hadosztály lovasütege, míg a Kmety-hadosztály egy gyalogütege a vasútvonalnál foglalt állást és vette tűz alá a Rákos-patak átjáróit.

… A cs. kir. erők lassan kezdtek felvonulni a VII. hadtest ellen. Hamarosan a palotai szőlőskertben állomásozó lovasütegre közel 24 (!) ellenséges löveg zúdított kereszttüzet. A magyar hadtest ekkor szenvedett kisebb veszteséget: az ellenséges gránátok megölték az üteg néhány lovát. Kovács százados, ütegparancsnok azonban megtartotta állását, és Gáspár hamarosan 2 gyalogüteget küldött segítségére.

… Hertelendy csapatait nem vezette vissza egészen a II. hadtest Kerepesen állomásozó főerejéhez, hanem Cinkotán, a falu mellett létesített tábort. Ez megfelelt Görgei parancsának, mely utasítás szerint, ha nem túl kockázatos, Gáspár szállja meg (ismét) Palotát, Aulich pedig Cinkotát. A VII. hadtestnél ez ismeretlen okból nem történt meg, ellenben Aulich csapatainak nagyjából harmadrészészét a demonstráció után Cinkotán hagyta. Ez a kikülönítés folyamatos összeköttetést tartott fenn Kisfaludy immáron Csömörre visszatért különítményével a jobbszárnyon, illetve Asbóth hadosztályával a balszárnyon.

… A II. hadtest fő erejének Cinkotán kellett állomásoznia, a jobbszárnyát Palotára kiterjesztenie és egy félüteget állomásoztatnia Dunakeszinél a folyóparton, melynek fedezetéül egy különítményt kellett kirendelni. A balszárny és a szolnoki vasútvonal felügyeletét Görgei Asbóthra bízta.

… Április 12-én és 13-án a II. hadtest és a 12. hadosztály elfoglalta azokat a pozíciókat Pest körül, melyek a legalkalmasabb voltak e feladatok végrehajtására.
Palota: Egy lovasságból és gyalogságból álló erős őrjáratot vezényelt ide a hadvezetés, mely a császáriak mozgását figyelte az északi arcvonalszakaszon.

… Csorich altábornagy 12-én reggel őrjáratainak jelentései alapján, arról értesítette Windisch-Grätzet, hogy Palotán, Újpesten, illetve a Fót és Mogyoród közötti magaslatokon nem észleltek ellenséges csapatokat. A palotai állomásfőnök szerint – akit egy ulánusszázadból álló járőr parancsnoka kérdezett ki – Palotát hajnali 5 órakor elhagyták a magyarok és Dunakeszire vonultak vissza, ahol 1 honvédzászlóalj, 4 üteg (!) és 5-8 lovasszázad tartózkodik. A vasúti pályát a magyarok Palota és a Rákos-patak között 9 öl hosszan felszedték. A járőr értesüléseket szerzett arra vonatkozóan is, hogy a „rebellisek” a Ramberg-hadosztályt Vácról kiverték és az elvonuló magyar csapatok tisztjei azt mondták a helybelieknek, hogy Komárom felmentésére igyekeznek.

… A következő napok egészen 16-ig többé-kevésbé nyugodtan teltek a Rákos-mezőn. Az április 13-i császári felderítő akciótól nem zavartatva, Aulich még aznap délután eltolta a II. hadtest főoszlopát Cinkotára, és kialakította csapatainak azon diszlokációját, melyet már a korábbiakban ismertetettünk. Elhatározta továbbá, hogy másnap Palotát, ahol a felderítők cs. kir. csapatokat észleltek, elfoglalja, s e szándékát a hadsereg-főparancsnokságnak is jelezte. Ennek érdekében parancsot adott Kisfaludy csömöri különítményének és a Dunakeszin állomásozó csapatoknak, hogy 14-én reggel nyomuljanak Palotára, miközben Aulich 1 zászlóalj gyalogsággal, 1 osztály huszárral és 2 löveggel szintén a falu ellen vonul. Ez másnap meg is történt, de Palotán nem találkoztak a csapatok ellenséggel: a felderítők valószínűleg Csorich valamelyik őrjáratáról hitték azt, hogy állandó őrsége a falunak. Miután Aulich egy kis létszámú különítményt hagyott Palotán, Kisfaludyt visszarendelte Csömörre, Virágh százados csapatát pedig Dunakeszire, és az erre a támadásra mozgósított erőivel ő maga is visszatért a cinkotai táborba.

… Aulich két, nagyobb szabású vállalkozás közötti szünetben sem hanyagolhatta el a császári erők nyugtalanítását. E célból 18-án reggel erős őrjáratokat küldött ki Dunakesziről, Keresztúrról és Cinkotáról. A Dunakesziről Újpestre, az Ördögmalom elé érkező lovascsapatot
a cs. kir. előőrsök tűz alá vették, mire az visszavonult. Később – délután – Palotáról küldtek ki egy őrjáratot, mely megtámadta és visszaűzte az itt állomásozó vadászokat, és addig folytatta az ellenség „csipkedést”, míg a vadászok riadóztatták az egész cs. kir hadsereget.

---

1849.04.12-én tehát nagyjából 17 méter hosszan felszedték a vasúti síneket – ez Magyarország harmadik szándékos sínrongálása. A rongálás a mai Istvántelek magasságában történhetett. A legelső rongálás 1848 decemberében Sopronnál történt, míg a második 1849. januárjában Alberirsánál. Szolnoknál 1849. márciusában a világon elsőként robbantottak fel vasúti pályát.

A képen egy 4-es 10 filléres tömb (félrenyomva, félreperforálva) és egy 50 filléres példány látható. A 10-esek sötét rózsaszín, az 50-es narancsos barna színű. A keret, a „vigalmi adóbélyeg” szöveg és a címer volt előre nyomva, a „Pestujhely”, illetve az érték másodnyomat. A bélyeg perforált, nem fogazott, enyvezett hátoldalú. A fenti bélyegeken túl ismert a halványbarna (krém) színű 5 filléres is forgalomban volt. – Saját tulajdon

A fenti cikkből (Városi Szemle 8. évf. 1915 – Sztankovics Szilárd: Városi vigalmiadók Magyarországon) kiderül, hogy 1912-ben jelent meg hazánkban ez az adónem.

A Fővárosi Közlöny 1916.12.01-i (27. évf. 66. szám 4. o.) száma foglalkozott az új adó fővárosi rendelet tervezetével. A helyi önkormányzatok belátásuk szerint adóztatták az egyes vigalmi ágakat, eltérő módon, eltérő összegben.

A vigalmi adó fővárosi bevezetésének kihirdetésére szolgáló plakát fejléce. 1918.02.15-i nappal vezették be. Ezután terjedt el az országban ez az adófajta. Pestújhelyen a bevezetés dátumát nem sikerült megtalálnom (lásd: PPSK vármegye, továbbá a városok és községek szabályrendeleteinek levéltári gyűjteménye 1876-1944, összeállította: Fodor Dorottya levéltáros). Újpest 1923-ban már alkalmazta ezt az adószedést.

Megjelent a Borsszem Jankó 1914.04.12-i (47. évf. 2418. szám 14. o) számában.