Jelen cikkem a Helyem Házam Palotám 2017. évi 3. számában jelent meg, alább az eredeti cikket olvashatják el. Jelképes összegért fizethető elő ez az időszaki kiadvány a Rákospalotai Múzeumnál, forgassák nagy kedvvel, sok helyi szerző remek cikke megtalálható benne.
A Sződliget utca 9. szám alatti kúria története
Írta: Horváth Csaba
A Sződliget utca 9. szám alatti épület az egyetlen XV. kerületi polgári épület Budapest helyi védettségű értékei között, azonban története eddig nem volt ismert sem a helyi, sem a fővárosi építészeti irodák előtt. Senki sem tudta megmondani, hogy külcsínén kívül mi volt az indoka a védettségnek. Jelen cikk elsősorban ezt hiányosságot kívánja orvosolni, még ha minden kérdésre nem is adhat választ.
A mai Pozsony utca – Bartók Béla utca – Fő út – Sín utca által határolt terület 1848 után alakult ki, hívták Újfalunak, majd Nyaralótelepnek is. Hozzátartozott az újpesti Vécsey utca eleje is, ami akkor a Villasor névre hallgatott. A terület, majd a telkek a Károlyiak tulajdonában voltak. A környék első háza vélhetően a Püspök-villaként ismert épület volt,mely 1847-51 között épülhetett[1]. Mindjárt ezután épülhetett a Sín u. 24. szám alatti egykori ponyvagyár, majd a leánynevelő első helyszíneként ismert épület, 1855-ben[2]. A harmadik komolyabb épület Lukácsy Sándor[3] villája volt, akinek két hatalmas parcellája a szabadságharc után már megvolt és a vasút melletti telek gyümölcsfa ültetvénynek adott helyet. Ő maga 1861-től lett palotai lakossá. Ez a villa még nincs beazonosítva, a Lukácsy Sándor utca 4. és az Állomás köz 3. szám alatti épületek valamelyike lehet. Az újpesti oldalon a vasút megépülte táján (vagy nem sokkal előtte) emelték a jellegzetes kereszt alakú épületéről ismert Park Vendéglőt, amit a gróf folyamatosan haszonbérbe adott. Természetesen 1846-tól már állt az indóház is, ami egy kisebb épület volt, a vasúti raktárépület Vác felőli oldalán feküdt szemben a vendéglővel,vagyis nem a ma ismert állomásépületről van szó. A mai Villasor képülése 1869-től indult meg[4]. Ha a kiegyezés idején körülnézhettünk volna, akkor tehát néhány kúriát, a vasutat, homokbuckás területeket, gyümölcsfaültetvényt láthattunk volna Rákospalota akkor kiépülő új negyedében.
1883-as felvételi előrajz a mai Sződliget utca környékéről. (Forrás: Rákos-Palota Nagyközség Káposztás Megyer Pusztával, Felvételi előrajzai, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Térképtár S79-No. 609/3)
A nyaralónegyed parcellázásáról készült térkép. A sötétebben színezett telkeket már eladták, a világosabb árnyalatúak üresek. Az Erzsébet utca 2421 és 2420-as számú telkeket vásárolta meg Magyary-Kossa Ludovika (Forrás Rákospalota Múzeum Térképtára LTSZ.: 2010.29.1)
1892-ben Pósta Béla régész tárta fel Nyír falu feltételezett temetőjét. A feltárás helyszínének azonosításához szükséges dokumentáció azonban elveszett (a feltárt sírokból előkerült leletek részletes jegyzéke azonban fennmaradt). Pósta csak annyit említ, hogy a feltárásra a Sín (akkor: Mária) utcában került sor, ennél részletesebb helyszínjelölés azonban nem ismert. Álláspontom szerint ez az egykori temető a mai Géza fejedelem téren és annak környékén lehetett. Ez a terület – mely átnyúlt a ma már nem létezőpalotai erdő irányába – volt a Kőrakás-dűlő, mely az elképzelések szerint egy középkori épület (tán palota?) romjairól kapta a nevét. Ezek szerint a Nyaralótelep kiépülése valójában egy korábban lakott, de az évszázadok alatt nádasos, homokdűnés, legelős, lucernás lakatlan terület ismételt betelepülése,vagyis palotai belterületté válása.
A Sződliget utca 9-es számú villa – ahogy a környező néhány épület is – egy kis dombon fekszik, ahogy a Kossuth utcai Szentháromság-templom is egy dombocska tetején áll. Ez a dimbes-dombos táj tűnt el aztán a vasútvonal megépültével, majd a Pozsony utca és az aluljáró kiépítésével, végül az 1926-tól felparcellázott, a vasút és a Károlyi Sándor út (Grófi út) közötti terület rendezésével. Ekkor nevezték át a Vasút utcát Pozsony utcára.[5]
A Perczel és a Kossa családok címerei (Forrás mindkettőnél: Siebmacher’s Wappenbuch – Akademische Druck – U. Veruagsanstaut Graz, Austria 1964)
Az épületet 1959-ben vették a fővárosi védelmet élvező műemléki épületek jegyzékébe[6] 18 másik kerületi épülettel együtt[7]. Ekkoriban ezek az ingatlanok ún. harmadrendű műemlékjellegű épületekként szerepeltek a jegyzékben, ami a védettség leggyengébb fokát jelentette. A rendszerváltást követően Budapest Főváros Közgyűlése új rendeletet alkotott a fővárosi védettségű épületekről[8], az ehhez csatolt jegyzékben azonban már csak egyetlen lakóház,a Sződliget utca 9. szerepelt. A többi 16 épület közül egyet lebontottak, egy az összeomlás szélén áll, a többin pedig olyan mérvű átalakításokat hajtottak végre, hogy már nem érdemesek védelemre. Ez a villa vélhetően azért nem esett át jelentős átalakításon, mert önkormányzati tulajdonba került, így lakói nem foglalkoztak vele.
A portikusz – vagyis a tornác –feletti timpanonon kopott, de még kivehető az ott domborodó dupla címerpajzsmintázata. Az egyik címer a Perczel családé[9], a másika Magyary-Kossa családé. E két család egy-egy tagjának, Perczel Pálnak és feleségének, Magyary-Kossa Ludovikának a villájaként épült tehát a ház.
Perczel Pál II. (azért második, mert született előtte is már egy Pál nevű fivére, aki azonban még az ő születése előtt elhunyt) Perczel Sándor I. és Kajdachi Kajdachy Erzsébet gyermeke, 1822. január 25-énBörzsönyben született. Alsó fokú tanulmányait követően valószínűleg jogi vagy katonai végzettséget szerzett. 1848. május elsején a bonyhádi nemzetőrség kapitányának, majd három nap múlva a Baranya megyei közgyűlés az állandóbizottmány tagjává választotta. Nem sokkal később a nádor a veszprémi 6. sz. honvédzászlóaljhoz hadnagynak nevezte ki. 1848. október elején Mészáros hadügyminiszter rendeletével ugyanazon alakulat főhadnagyává emelte. A gyors előmenetel bizonyítéka, hogy október 19-én Tolna vármegyében megalakult 41.számú honvédzászlóaljnál, Perczel Pál már kapitány. Amikor 1849 februárjában az eszéki vár Nugent tábornok előtt kapitulált, Perczel Pált a többi tiszttel és katonával együtt hazaengedték. A szabadságharc leverését követően haditörvényszék elé állították és büntetésül a cs. kir. hadseregbe, közlegénynek besorozták. 1851-ben kegyelmet kapott, leszereltették,hazatérhetett Bonyhádra. A Bach rendszer időszakában nem vállalt állást. Ő is a passzív rezisztenciát folytatók közé tartozott, mint testvére, Béla I. Amíg azonban bátyja értő kézzel irányította a gazdaságot, addig ő pazarlóan bánt bevételeivel. 1857. július 14-én Pesten feleségül vette nagysarlói Magyary-Kossa Ludovikát. Mivel utóduk nem született, továbbra sem kényszerült rá a takarékos gazdálkodásra. Amikor a neoabszolutizmus megszűnt, megtörtént a megyerendszer helyreállítása, Pál II. bekapcsolódott a közéletbe. 1861. január 8-án elfogadta a Tolna vármegyei közgyűlés döntését, amely a völgységi főszolgabírói székbe emelte (a korabeli Völgységi járás mai neve: Bonyhádi járás). A kérészéletű enyhülést követően, amikor Ferenc József elrendelte a kivételes állapotot, lemondott állásáról. 1865-ben, az ideiglenes kormányzásmegszűntével újból elfogadta a völgységi főszolgabírói kinevezést, amelyben 1867-ben ismét megerősítették. Közben azonban adósságai, kölcsönei halmozódtak.Vagyoni összeomlása teljesen elkeserítette, állásáról lemondott. Nem akarta végigélni a csődeljárást, ezért 1870. szeptember 24-én, 48 éves korában önkezével vetett véget életének[10].
A mai ismert legrégibb fotó az épületről az 1970-es évek elejéről, az eredeti kovácsoltvas lépcsőkorláttal (Forrás: Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből, Fotó: Horváth Mihály)
Perczel Pál (Forrás: Tolna Megyei Levéltár)
Magyary-Kossa Ludovikáról sokkal kevesebbet tudunk. 1828. november 8-án született nagysarlói Magyary-Kossa István és kenesei Kenessey Erzsébet házasságából Tiszaroffon[11]. A Magyary-Kossa (sokszor csak hol ezen, hol azon a néven) család régi protestánscsalád, Ludovika ükapja Magyary-Kossa Péter református püspök volt, a családnak Gyönkön található a jelenlegi leszármazottak által szépen helyreállított egyik kastélya. Ludovika miután megözvegyült kénytelen volt hosszútávon hasznosítani több ingatlant is[12] [13], már amit nem kellett pénzzé tennie férje haláláig felhalmozott adósságai után,eztán költözött Rákospalotára. Több híradás is szól az adományairól, neve első ízben 1878-ban tűnik fel[14] Rákospalotával összefüggésben. Palota életében egy évvel korábban jelenik meg Stettner Istvánné szentgyörgyvölgyi Szabó Katalin is, aki egy palotai leányiskolát vesz át és lesz annak igazgatója. Stettner István anyja Kenessey Klára volt, akinek testvére az a Kenessey Erzsébet, aki Magyary-Kossa Ludovika anyja[15]. Ez lehet az a családi kapocs, mely magyarázza, hogy miért is került Ludovika pont ide Palotára, miután felszámolta bonyhádi életét.
Feltételezhetjük tehát, hogy Perczel Pál Bonyhádon történt elhunyta után az 1870-es évek közepe táján épülhetett a kúria, hiszen 1878-banmár Ludovika palotai lakos volt. Hogy ő volt az eredeti építtető, arra a címerpajzsok megléte a bizonyíték. A Rákospalotai Múzeumban őrzött, 1884-es térképen[16] is jelölik a telket: a mai Sződliget (akkori nevén Erzsébet) u. 9-11. szám alatti dupla telek volt Perczel Pálné nevén. A ház szintén szerepel egy 1883-astérképen, ahol az is látszik, hogy az utca beépítettsége még igen alacsony: a villától körülbelül a Kurta utcáig üres telkek sorakoznak[17].
Magyary-Kossa Ludovika (Forrás: Tolna Megyei Levéltár)
Ludovika már 1889-ben meghirdeti[18] az épületet eladásra, 1894-től kiadásra[19], majd 1896-ban ismét kiadásra[20]. Ezután nem sokkal el is kelhetett, mert 1897-ben a Vasút u. 39-be költözik.[21] Ludovika a Vasút utca 37. és 39-es telkeket megvásárolja és az ott állóépületeket emelteti, a díszesebb 37-est magának, a 39-be pedig id. Benkő István református lelkipásztor költözik[22].. A Vasút utcai telek cirka az egyharmada a Sződliget utcainak, tehát férje halála után 27 évvel Ludovika kisebb házba költözött. Ennek azonban már kevésbé a rossz anyagi helyzet lehetett az oka,hanem inkább az, hogy Sződliget utcai ház értékesítéséből származó és a Pozsony utcai villa felépítésére fordított összeg különbözetéből jótékonykodjon. Buza említett könyvében úgy tartja, hogy a lelkész, Benkő István szervezte és vezényelte le a vásárlást és az új villa építését, s ezért mintegy fizetséggyanánt megkaphatta a szomszédos (Pozsony utca 37.) telket. Kettejük kapcsolatának másik mozgatórugója lehetett az, hogy Magyary-Kossa ekkor már 69 éves, gondozásra szorul, amit a lelkész családja vállalt fel. Mindkét ház – a Pozsony utca 37. és 39. is – áll még mind a mai napig.
özv. bonyhádi Perczel Pálné, Magyary-Kossa Ludovika halotti értesítője (Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár)
1928 körül a Sződliget utca házait újraszámozták, ekkor kapta a 9-es számot és az 1241-es és 1242-es helyrajzi számot. Azóta is a 9/A a hivatalos házszám, mert 1928-ban már állt a kert végében, az utca felől nézve a telek bal hátsó sarkában egy kis épület, ami a 9/B számot kapta. Ezt az épületet azóta elbontották. Az 1884-es térképen látható kéttelkes tulajdonból 1928-ban lett tehát 9-es és 11-es házszámú különálló telek.
Nem zárható ki, hogy Ludovikánál járt látogatóban a Perczel,a Magyary-Kossa család, vagy akár a Horthy família valamelyik tagja. Tudni illik Ludovika testvére, István vette el Horthy Jolánt, Horthy kormányzó nagynénjét,aki szintén tiszaroffi születésű volt.
Özvegyasszonyként haláláig fő támogatója volt a palotai református egyháznak.[23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] Az őáltala tett pénzadománnyal indult el a gyűjtés a Rákos út – Arany János utcasarkán álló Magyar Sáfárság Templomára, sőt, a templom kisebbik harangját is ő öntette. Édesanyja 1879-ben, míg unokatestvére Stettner István bíró 1884-benhunyt el. Ludovika 1901. július 11-én szenderült örök nyugalomra. Temetése három nappal később volt, a tiszaroffi családi kriptában nyugszik.
A ház további tulajdonosai közül csekei Dr. Varjú Elemért ismerjük még, aki 1904–1908 között (illetve ebben az időszakban biztosan [31] [32]) lakta a házat, s aki később a Nemzeti Múzeum Régiségtárának igazgatója, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémialevelező tagja volt. Neki köszönhetjük a gyulafehérvári glosszák felfedezését,mely a harmadik legrégebbi nyelvemlékünk. A Révai lexikonokat és a Magyar Művelődéstörténetet is szerkesztette.
A Perczel és a Magyary-Kossa családok címerei az épület timpanonján (A szerző felvétele)
1909-ben Kőrösi Lajos újpesti építőmester dolgozott a házon.[33] 1919-ben Schüller Antal pénzügyminisztériumi tiszt viselő él a házban.[34] 1931-ben itt lakik Viszota Gyula[35] tanár, az MTA és a Szent István Akadémia rendes tagja, Széchenyi életrajzkutatója,vagy a fia, aki miniszteri számtiszt volt. 1933-ban ismét kiadó a ház a kiskerti házzal együtt.[36] A második világháború előtt a jómódú tulajdonosok megtehették, hogy több ingatlannal rendelkezzenek. A gyakori lakó változások alapján feltehető, hogy csak bérelték az ingatlant, a tulajdonos esetleg csak nyaranta lakott itt néhány hónapra, de az is megeshet, hogy eleve bérbeadás volt az ingatlanmegszerzésének a célja. Hogy a ház felkutatott lakói egyben tulajdonosai is voltak-e erre csak a további kutatások adhatnak majd választ.
A II. világháború után az önkormányzat birtokába került az épület és csak 1999-ben lett társasházzá nyilvánítva és magánkézbe adva. Az eddigi egyetlen korabeli fotó 1974-ben jelent meg a Czoma-féle monográfiában[37]. A jelenleg 3 albetétes ingatlan akkor nyerheti el régi fényét, ha újra egytulajdonosa lehetne, ahogy már több, egy tulajdonoshoz került környékbeli villa is ismét szép és jó állapotban vág neki a következő száz évének. Egy hatalmas kőkaspó áll az előkertben, vélhetően a házzal egyidős. A pincelépcsők fából vannak, a hatalmas darab rönkök még egy évszázaddal repítenek vissza minket az időben. A pincefödém poroszsüveg boltozatú. A teraszkorlátok, a kerítés kovácsoltvas elemeinek helyreállítása még jövőbeni feladat.
[1] Sommariva Aurél lánya 1851-ben született Fóton, ahol apja, a gróf már palotai lakosként van feltüntetve. Mivel egy 1847-es térképen (Pest Megyei Levéltár IV. 165. d. (PMU) 117) még nem szerepel a ház, s a birtok is csak utólag van rárajzolva, így ezalatt a négy év alatt kellett, hogy felépüljön villa. Sommariva Károly és Aurél is katona volt, így megkockáztatható, hogy csak az 1848-49-es szabadságharc eseményei után telepedtek le Palotán, így az építés éve jó eséllyel 1850.
[2] Rokob Tibor: A Rákospalotai Javítóintézet első évei – Helyem Házam Palotám III. évf. 2. szám 24. o.
[3] Lukácsy Sándor (1815-1880) eredeti végzettségét tekintve jogász, ekként Károlyi István uradalmi ügyészeként dolgozott, s került kapcsolatba Palotával. Érdeklődése a kertművelés és növénykultúra felé fordult, faiskolájában gyümölcsfákat nevelt, tudományos munkájával kiérdemelte a „nemzet kertésze” titulust.
[4] Híradás, arról hogy „az erdőséget magánvillákra részletezve eladja a fóti uradalom”. Vasárnapi Újság XVI. évf. 36. szám, 1869. szeptember 5. 494. o.
[5] S 82 – No.244. Vázrajz Rákospalotán a Grófi-út és Pozsony-utca mellett kiosztott házhelyekről (Furgyik Gy.) 1926. május
[6] Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei 1959. június 3. Budapest Főváros Levéltára XXIII.102.a.1A
[7] Csak felsorolásszerűen a 19 épület mai címükkel: Énekes utca 12/a, Fő út 33-35. és 93. (ez utóbbit már lebontották azóta), Juhos utca 28., Pozsony utca 37., 49., 51. Sín utca 13. és 15., Széchenyi téri templom, Aporháza utca: Liva-malom, Sződliget utca 3., 5., 9., 10., 16., 21. 40., 41.
[8] 54/1993.(1994. II. 1.) sz. önkormányzati rendelet
[9] A Siebmacher’s Wappenbuch – Akademische Druck- U. Veruagsanstaut Graz, Ausztria 1964 címerképei
[10] Az életrajz a Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai – Segédletek III. (Szekszárd, 2001) c. kiadványban jelent meg.
[11] Tiszaroffi keresztelési házassági és halotti anyakönyvi kivonatok 1736–1851 –Familisearch 91. o.
[12] A szekszárdi királyi törvényszék felhívása Perczel Pál örököseinek jelentkezésére:Budapesti Közlöny 1884/77. szám 1884. április 2. 9. oldal
[13] Özv.Perczel Pálné pusztabatonyi földbirtok haszonbéri hirdetése 1900-1906-igterjedő időszakra Köztelek VIII. évf. 1898/86. szám 1898. október 29. 1580. oldal
[14] A Fővárosi Lapok szerkesztőségének segélygyűjtése árvízkárosultak és sebesültek számára. A segélyt küldőket név szerint említették, itt olvasható „ özv. Perczel Magyary Ludvika Rákos-Palotáról”, mint aki négy kilogramm sebkötözőanyagot küldött. Fővárosi Lapok XV. évf. 223. szám, 1878. szeptember 28. 1083. oldal
[15] Csepinszky Mária: A kötcsei nemesi családok élete a XVIII-XIX. Században –megjelent: Stirling János (szerk.): Kötcse monográfiája Kötcse Község Önkormányzata 1996 707. o.
[16] „A rákospalotai határban fekvő uradalmi háztelkek”, másolta: Liskovszky(?) mérnök Rákospalotai Múzeum, leltári szám: 2010.29.1. Az ott szereplő helyrajzi számok: 2420 és 2421
[17] Rákos-palota nagyközség Káposztás-megyer pusztával Magyar Nemzeti Levéltár S 79 –No. 609/3 100. fólió, 512. helyrajzi szám
[18] Budapesti Hírlap 1889. június 9. 158. szám 16. oldal – Talán a legkorábbi palotai magáningatlan-hirdetés
[19] Budapesti Hírlap 1894. augusztus 12. 222. szám 20. oldal
[20] Budapesti Hírlap 1896. május 8. 127. szám 18. oldal
[21] Perczel Pálné Rhorer Géza közjegyzőnél tett végrendelete: kelt 1897-ben, lakcímként a Rákospalota, Vasút utca 39. van feltüntetve. Budapest Főváros Levéltára VII.192 – 1897 – 0570
[22] Buza Péter: Palotai tegnapok Csokonai Művelődési Központ, 1996 148. oldal – Buza szerint a két épület 1889-ben és 1890-ben épült.
[23] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1892. május 26. – 1100 forintos adomány az új paplakra és egy Wertheim szekrény
[24] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1901. június 30. – 20000 forintos a palotaújfalusi református imaháznak 2 harang és az új templomra adott adomány
[25] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1894. március 22. – a törteli egyház javára adakozik
[26] Vasárnapi Újság 1892. április 3. 14. szám 246. oldal – a felvidéki ínségesek részére adakozik
[27] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1902. április 27. – 1901-ben még 1000 koronát adott a Protestáns Országos Árvaegylet javára
[28] Dunamelléki Református Egyházkerület jegyzőkönyve 1886. május 26. 11. szám 36.oldal – a palotai ref. egyháznak ezüst keresztelőedényt és az úrasztal terítőre 54 forintot adott
[29] Dunamelléki Református Egyházkerület jegyzőkönyve 1888. május 26. 8. szám 36. oldal – 10 forintot adott a palotai egyháznak
[30] Dunamelléki Református Egyházkerületi jegyzőkönyv 1887. június 4. 6. szám 41. oldal – 60 forintot adott a palota egyház költségeire
[31] Varjú Elemér kölcsönszerződésének ügye, 1905. április 8. A Görgei István közjegyző által hitelesített okiratban Varjú már mint Rákospalota, Erzsébet utcai lakos szerepel. Budapest Főváros Levéltára VII.168.a – 1905 – 0160
[32] Varjú Elemér rákospalotai említése, mint adományozó – Néprajzi Értesítő 9. évfolyam 1908 149. oldal
[33] HU BFL – VII.222.a – 1909 – 0223
[34] Schüller Jakab örökhagyó végrendelete, az örökösök felsorolásával. Budapest Székesfőváros Árvaszékének iratai – Budapest Főváros Levéltára IV.1411.b- 1919 – 5141
[35] Pesti Hírlap 1931. szeptember 6., 202. szám 38. oldal
[36] Budapesti Hírlap 1933. február 11. 34. szám 12. oldal
[37] Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből Budapest, 1974.
Ami a cikkben meg nem jelent, a megjelenést követően fellelt újabb adalék:
Plaschka Manó MÁV-felügyelő, osztályvezető 1898-ban hunyt el az épületben. Mivel az 1896-97-es lakcímjegyzékben még a VI. Rózsa u. 62. címen szerepel, így vagy halála előtt költözött ki Palotára, vagy csak nyári laknak használta a család a házat (Forrás: OSZK Gyászjelentések, dspace.oszk.hu)
Részlet az 1896-ban készült „Rákospalota Csatornázási Tervéből”, melyen szintén ott találjuk a kúriát. (Tulajdonos: Rákospalota, Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye – Ezúton is köszönöm a fotózási lehetőséget!)
A Rákospalotai Múzeum aktuális tárlatán a kúriáról kihelyezett kép. Ismeretlen dátum. (Tulajdonos: Rákospalota, Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye – Ezúton is köszönöm a fotózási lehetőséget!)
A „Rákospalota adóközség Káposztás Megyer pusztával” birtokrészleti jegyzőkönyv (S_79_-_No._609/1, MNL OL) a napokban került fel a Hungaricana portálra. A 45-46. oldalán a 862-864-es birtokrészek tulajdonosa Perczel Pálné, aki az 512-es számú lakóház, díszkert, gazdasági épület és szőlő tulajdonosa (a jkv. az 1883-as Tunkel Hugó-féle térképhez készült):
