Rákospalota elfeledett tanintézete

Jelen cikkem a Helyem Házam Palotám 2017. évi 4. számában jelent meg, alább az eredeti cikket olvashatják el.

Rákospalota elfeledett tanintézete                                                                   Írta: Horváth Csaba

Alighanem kevés kerületi lakos van tisztában azzal, hogy településünk több olyan iskolának volt bölcsője, amely az országban elsőként vagy az elsők egyikeként jött létre. Ilyen volt az egyik első kertészeti iskola, amit a Lukácsy Sándor nevével fémjelzett Magyar Kertészeti társulat alapított 1860-ban. Szintén az elsők egyike a Károlyi István és az OMGE [1] által 1875-ben megnyitott Főldmíves és Kertészképző, a Frim Jakab-féle első „Hülyenevelő” – mai szóhasználattal gyógypedagógiai iskola. A hülyenevelő kifejezés bár ma bántóan hat, az intézmény nyitásának idején még természetes megnevezése volt a szellemileg visszamaradottak fejlesztőintézményének. Szintén az elsők között említhető az első magángimnáziumok egyike, amit dr. Szabó Alajos alapított 1878-ban, továbbá az első állami alapítású leányjavító intézet 1889-ben.

A felsorolt iskolák közül az első két kertészeti iskola sajnos megszűnt, Frim „hülyenevelő” intézete igen korán elköltözött Rákospalotáról, igazi hírnevet már Pesten szerzett. A Szabó-féle magángimnázium azonban Wagner Manó igazgatása alatt híressé vált, később államosították, ez a mai Dózsa Gimnázium jogelődje. Egy iskolának azonban „nyoma veszett”, jelen cikkemben ezt a hiányt igyekszem pótolni, és az olvasóval megismertetni Kalchbrenner Karolina leánytanintézetét.

1806 – a második Ratio Educationis [2] kihirdetése – előtt a lányok nem tanulhattak még elemi iskolában sem. 1849 és 1868 között ugyan már kormányrendelet szabályozta a nem felekezeti magániskolák létrehozását, ezek alapítását azonban alaposan megvizsgálták politikai, és az alapító erkölcsiségének szempontjából [3]. Az újságok hasábjairól több leányiskoláról szerezhetünk tudomást már az 1820-as évek végétől kezdve, de ezek szinte kivétel nélkül megszűntek. hogy a nyomozás során meglelt iskolát el tudjuk időben helyezni és érezhessük a leányok egyenrangúságáért folytatott küzdelmeket, röviden összefoglalom a nőnevelés magyarországi kezdeteit. [4]

József nádor második felesége Anhalt-Bernburgi Hermina hercegné – amikor férje 1815-ben Budára hozta – megkérdezte Beniczky Pálnétól Teleki Pálné és Brunszvik Teréz társaságában, hogy „vajon van-e Budán asszony-egyesület, árvaház, lelencház, vagy vakok intézete?” – nemleges választ kapott. A hercegné válasza erre így szólt: „De majd meglesz minden. Önökön áll, hogy ebben segítségemre legyenek.” A nádorné gyermekágyi lázban ezután elhunyt, a nádor 1819-ben pedig elvette harmadik feleségét az evangélikus vallású Mária Dorottya württembergi hercegnét (1797-1855), aki szintén felkarolta a gyermeknevelés kérdését.

Brunszvik Terézia (1775-1861) svájci tartózkodása alatt megismerkedett a kor nagy nevelőjével Pestalozzival, akinek hatására megszállottja lett a kisgyermek- és lánynevelésnek. 1828-ban Beniczky Pálné idősebb Kalchbrenner József (1776-1834) evangélikus lelkész segítségét kérte a kisdedóvó létrehozásához. E kérést követően maga Mária Dorottya járta ki férjénél az engedélyt, és végül 1828-ban Budán nyílt meg az első óvoda a Habsburg Birodalom területén. Brunszvik ezután a magasabb fokú leánynevelést szerette volna meghonosítani. Ismét írt Beniczky Pálnénak, akit azonban 1831-ban elvitt a kolera. 1843-ra Brunszvik új gyermekvédelmi egyesületet szervezett, de az 1848-49-es forradalom miatt végül csak 1863-ban jött létre a Kisdedóvó Egyesület.

A fentebb említett idősebb Kalchbrenner József hét gyermeke közül egyik lánya Kalchbrenner Karolina volt, aki 1808-10 körül született Petőfalván [5]. Az evangélikus egyház kötelékében szorgoskodva a nőnevelésre tette fel az életét. Mivel nem ment férjhez, gyermeke sem született és a gyászhíréről sincs információ, csak a fennmaradt kevés hírlapi közlésből tudjuk összerakni a vele és iskolájával kapcsolatos mozaikokat.

Magáról a pontos iskolaalapításról egyelőre dokumentummal nem rendelkezünk, a fentiek és a későbbi adatok alapján az 1847-es év a legvalószínűbb dátum. Az iskola Pesten indult, ahogy a legtöbb hasonló profilú iskola is, ezek némelyike évek múltán költözött el vidékre. A leányiskolák a jómódú családok lányai részére nyújtottak a népiskolai szint után emelt szintű oktatást, így jó hírűnek kellett lenniük ahhoz, hogy a beiratkozók létszáma alapján a tandíj elégséges legyen arra, hogy az iskola gazdaságosan működhessék, kellő minőségű tanerőt alkalmazhasson, így a jó hírét fenntarthassa. Német és francia nyelv, zongorázás, tánc és sok más tantárgy szerepelt a tananyagban. A gyermekek egészséges fejlődése is csakhamar előtérbe került, így az iskolaválasztásnál már az is szempontként merült fel, hogy mennyire egészséges környezetben tanulhatnak vagy élhetnek az internátus falai között. Lehetőség volt – csak nyárra – beadni a gyermekeket „megőrzésre”.

1852-ből már ismerjük az akkor még Pesten székelő iskola egyik tanulóját, Angyal Ilonát (1839 Felcsút – 1926 Kömlőd, ő később Klárné Angyal Lenke néven lett színésznő), aki 1852–54 között volt a tanintézet tanulója nagynénje Stettner Imréné, Kenessey Klára jóvoltából.

Hogyan került Kalchbrenner Karolina Palotára? Nem tudni, de megérkezése – lelkész apja révén – bizonyosan összefügg a palotai evangélikus gyülekezettel, amely a korábbi időkben a pesti és budai híveket is fogadta. 1857-ben költözött a Kalchbrenner-iskola Rákospalotára. 1858ból [6], 1859-ből [7] és 1861-ből [8] is rendelkezünk hírlapi tudósítással az iskola rózsaünnepéről. Kalchbrenner Karolina 1865-ben végrendelkezett, nem tudni mikor és hol hunyt el, valószínűleg 1877 után. Német nyelvű végrendeletében az egyházra, és Emma húgára hagyott mindent, illetve gondoskodott bátyjának, Károlynak gyermekeiről is. Felajánlást is tett a legjobb tanulók, továbbá az öreg pedagógusok számára. szerette volna, ha az iskola és a vagyon nem vész el, a későbbiekben is gondos kezekben marad és prosperál.

1877-ban veszi át az akkor rákospalotán 20 éve, összesen pedig 30 éve működő intézményt Stettnerné, Stettner István törvényszéki bíró neje. Stettner Imre (1788-1835) és neje, Kenessey Klára voltak Stettner István (1819-1884) szülei [9], így az előzmények ismeretében nem véletlen, hogy Kalchbrenner iskoláját Stettner Istvánné vette át. Stettnerné született szentgyörgyvölgyi Szabó Katalin haláláig (esetleg nyugdíjba vonulásáig, merthogy ugyan 1897-ig Stettnerné nevén „futott” az intézet, de a későbbiekben lánya már az 1894-97-es éveket is saját igazgatóként eltöltött idejeként jelölte meg), 1893-ig igazgatta az iskolát, majd utána lánya Stettner Auguszta vezette az intézményt 1908-ig. Utána Ambrus Vilma vette át az intézet irányítását és ő is egészen haláláig 1926-ig volt annak igazgatója. 1912-ben már biztosan államilag segélyezett községi iskola lett a korábban magán polgáriként működő intézmény [10].

Ambrus Vilma polgári leányiskolája. Az alsó képen látható épület ma is felfedezhető
a Dózsa György Gimnázium mellett (korabeli képeslap)

De hol működött ez a tanintézet Palotán? Jelenlegi ismereteink sokszor hiányosak ahhoz, hogy megállapítsuk, a XIX. századi házszámok, helyrajzi számok [11] változatos kiosztása, gyakori változása, miatt egy-egy épület a térképen ma hol található, és ez még akkor is így van, ha több olyan térkép is fennmaradt, ahol a helyrajzi számok, telekszámok fel vannak tüntetve. Éppen ezért közvetett bizonyítékokra kellett támaszkodni a kutatás során.

A kezdeti években, Kalchbrenner vezetése idején az ő saját házában a Fő út 388. hrsz. alatt működött az intézmény. Ez a mai Fő út 65-69. szám alatti Járműszerelvényt Gyártó Zrt. telke. 1895-ben már, mint Stettner-iskola a Fő út 70. szám alatt székelt. Ez az épület ma is áll, a hosszú utcafrontú tízablakos földszintes épület a Dózsa Gimnázium mellett. Mivel az 1883-as községi térképen még nincs rajta a ház, így 1883-95 között kellett épülnie. 1914-ben Ambrus Vilma államilag segélyezett iskolája már a Károlyi (a mai Rädda Barnen) utca 12-ben található, ahol 1915-től a községi fiúiskolával összevontan működött. Mint magánintézmény tulajdonképpen 1931-ben szűnt meg, beleolvadva a községi elemi iskolába.

Stettnerné intézetének hirdetése, a Kalchbrenner előd megjelöléssel 1878-ból
(Forrás: Fővárosi Lapok)

Az iskola legkorábbi épülete mindjárt a Rákospalotára költözéskor megépült, 1860-ban már állott [12] és valamikor az 1930-as években elbontott ikervilla volt a Fő úton, a mai Járműgyár helyén. Ezt megerősíti Kalchbrenner Karolina 1865-ös végrendelete [13], amiben az iskolaként működött két épület a 388-as számot viselte, és amely a leírás szerint két házból és kertből állott a 2400 négyszögöles telken. Az 1883-as községi térképen a cca. 36 x 67 négyszögöl méretű telken megtalálható az ikervilla, és körülötte a park. Egy gyászértesítőből [14] tudomásunk van arról, hogy még 1885-ben is a Kalchbrenner-féle villaként volt az épület számon tartva, továbbá tudjuk (szintén egy gyászjelentésből [15]), hogy 1904-ben ez a ház a Fő út 57-es számot viselte. E házban működtette Fischer Dezső a vállalkozásait, többek között kiadóvállalatát is, neki köszönhetjük a sok-sok korabeli rákospalotai képeslapot is. Az ő felesége Kalchbrenner Auguszta, aki vélhetően Kalchbrenner Karolina testvérének (Augusztnak – Ágostonnak) a lánya volt [16]. Az épületeket idővel feldarabolták lakásokká majd bérbe adták őket. Azt is tudjuk, hogy Fischer Dezső sajnos jó néhány árvereztetést kellett, hogy átéljen, mert vállalkozásaival nem tudott hosszú távon talpon maradni. A Budapesti Közlönyben megjelent árverési értesítőkben mindig a hivatalos, 57-59-es házszámok szerepeltek [17]. Fischer volt vaskereskedő, szikvizes, papírkereskedő, kiadó és nyomda, majd famegmunkáló. Telepét 1918-ban a Fortuna Cipőgyár vette meg, ekkor már „hátulról” a tavasz (ma Bácska) utca felől volt a bejárat, 1922-től pedig már az a Hajnal Miksa a tulajdonosa, akitől aztán a II. világháború után a Szarka Ferenc-féle Kismotorgépgyár hozzájut az ingatlanhoz. Ez a gépgyár nem más, mint a mai Jármű Zrt. Így tehát bizonyítható, hogy a járműgyár mai telkén állt az iskolának helyt adó két ikervilla és a park.

Fő úti látkép 1905-10 körül. A baloldali épület volt a leánynevelő internátus, majd a Fischer Dezső-féle könyvkereskedés.

Az oktatás erőteljes erősödése, a lóvasutat felváltó villamos és a megváltozott élet is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az iskola az utca túloldalára költözött át. A Wágner-féle fiúiskolával szoros kapcsolatot ápoltak, így nem meglepő a két iskola közelsége sem. Az 1890-es évektől az ikervillák már vállalkozásoknak és lakásoknak adtak helyet.

Ambrus Vilma internátusának hirdetése 1909-ből (Forrás: Budapesti Hírlap)

A korabeli hírlapok hasábjain fellelt hirdetésekből az derül ki, hogy az újabb igazgatónők nem voltak már tisztában az intézet alapítási dátumával, mert a legtöbb hirdetés már csak a saját néven igazgatott időtartamot tüntette fel. Mivel Stettner Istvánné elhalálozása és az iskola az utca túloldalára történt költözése nagyjából egy időben történt, így vélelmezhető, hogy ezért nem is „hiányoztak” a korábbi évtizedek már senkinek. Az 1900-as évek első évtizedeiben lezajló költözések szintén nem szolgálták az emlékezetet, és az iskola múltja feledésbe merült.

Szintén a régmúlt homályába vész – egy – az iskolával kapcsolatos érdekesség: 1876 tavaszán maga Mikszáth Kálmán vállalt el nevelői-oktatói állást Karolina leányintézetében [18]. Ezekben az években a később méltán népszerű író válságban volt, mind anyagilag, mind a házassága terén és nem találta a helyét, a téblábolása hozta kis időre palotára is. Bár Pikay István újságíró maga sem tudta egzaktul, hogy Mikszáth Kalchbrenner Karolina intézetében vagy a „helyi ismétlőiskolában, ahol a földműves lakosság gyerekei mezőgazdasági oktatást kaptak” szolgált, a válasz mégiscsak kikövetkeztethető. A Nyaralótelepen működő Kertmunkásokat Képző Intézet 1864 tájékán megszűnt, az Istvántelken 1875 novemberében létrehozott Földmíves és Kertészeti iskola pedig árva, rászoruló fiúk tanítását tűzte ki célul. Mikszáth evangélikus tót volt, lelkész felmenőkkel, jogi végzettséggel, így kizárható, hogy a földműves árva fiúkat oktatta volna akár csak egy hónapig is. A jómódú leányok oktatása azonban megkövetelhette az irodalmi vagy akár az alapfokú jogi ismerteket, amiket képes lehetett e rövidke időben a diákoknak átadni. Sajnos Pikay István a cikk megjelenése után elhunyt, így Mikszáth rejtélyes éveinek alapos feldolgozása továbbra is várat magára.

Fischer Dezső könyvkereskedése 1908-ból. Az épület volt az első Kalchbrenner-intézet, ma a Járműgyártó Zrt.-t találjuk a helyén.

Végezetül, hadd fejezzem ki reményem a tekintetben, hogy Rákospalota remélhetőleg nem csak arra lesz majd büszke, hogy 170 éve indult meg a településen a mai értelemben vett, nem felekezeti alapú közoktatás, hanem majdan a XXI. századi erős és fejlődő oktatási intézményhálózatára is, amely jövőjének, fejlődésének a záloga, ahogy az volt a XIX. század második felében.

---

[1] OMGE = Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Széchenyi István alapította első gazdaságfejlesztési egyesület

[2] A Mária Terézia által hozott, a közoktatást államilag szabályozó, színvonalat egységesítő rendelkezésének I. Ferenc által kiadott korszerűsítése, amely 1848-ig meghatározta a magyar tanügyet

[3] Dr. Pukánszky Béla – Dr. Nóbik Attila: A Magyar iskoláztatástörténete a 19-20. században

[4] gróf Vay Sándor: Régi nemes Urak Úrasszonyok – históriák, legendák, virtusos cselekedetek. 1900

[5] Egyelőre az anyakönyvek átvizsgálása nem járt eredménnyel

[6] Pesti Napló IX. évf. 1858. július 15., 3. o. híradás „Kalkbrenner Karoline” palotai intézményében rendezett rózsaünnepről.

[7] Politikai Újdonságok 1859. 07. 21. 381. o. híradás a jó hírű intézetről, és hogy a vizsgákat Pesten tartják.

[8] Zoltán József Budapest történetének bibliográfiája 4. 1686-1950 Társadalom (Budapest, 1965) 430. o. 10316. tétel

[9] Csepinszky Mária: A kötcsei nemesi családok története a XVIII-XIX.században

[10] Gráberné Bősze Klára – Léces Károly: A magyarországi iskolai értesítők bibliográfiája 1850/51 -1948/49. 14. kötet (Pécska-Segesvár). A magyar neveléstörténet forrásai XXII.

[11] A mai értelemben vett házszámozás rendszere a XIX. század végén alakult ki, addig egy település házait 1-es számtól felfelé megszakítás nélkül számozták, vagyis a számok nem kezdődtek újra minden utcában.

[12] Rákospalota belsőségének térképe A Rákospalotai Múzeum gyűjteményének térképe

[13] Budapest Főváros levéltára VII.2.f – 1885 – Lv.040 – Kalchbrenner Karolina német nyelvű végrendelete. Pest, 1865 november 18.

[14] Johann Marewitz tapétázómester német nyelvű gyászértesítője: „Palota, Kalchbrenner’sche Villa Haupstrasse”. Kelt: 1885.szeptember Országos Széchenyi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentések

[15] Wotzasik Károlyné Marewitz Karola gyászértesítője 1904.05.23 – Országos Széchenyi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentések

[16] 1913. február 19-i házassági anyakönyvi bejegyzés Rákospalotán: a menyasszony Fischer Auguszta, édesanyja Kalchbrenner Auguszta.

[17] Csak egy példa a sok árverezés közül: Budapesti Közlöny, 1906. december. 28. (40. évfolyam. 299. szám) 7. o.: 129 korona tartozásra 5492 koronányi ingóság árverése

[18] Pikay István: ismeretlen dokumentumok Mikszáth Kálmán válságos esztendőiből (1875-1878) Megjelent: Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet 1971 3/53 évfolyam

A cikk frissítése

A cikk megjelenését követően az alábbi adatok kerültek a birtokomba, melyek, mint pontosítások ide kívánkoznak:

Kalchbrenner Karolina hírlapi hirdetése (Forrás: A Hon 1877.08.04-i száma 15. évf. 200. szám) Még ekkor is Fő út 388 volt az ikervillák számozása.

1878-ban 05.20-án Kalchbrenner Karolina, majd 06.22-én Kalchbrenner Ágoston is meghal. Ezek szerint 1803-ban született Karolina Ágfalván. A cikkben korábban a 13 kilométerre fekvő Petőfalvát és egy 1808-10-es vélelmezett születési dátumot jelöltem meg. (Forrás: Evangélikus anyakönyv)

Kalchbrenner József lelkész 1834-es halálozási értesítője, benne felesége Rozina és hét gyermeke felsorolásával (Forrás: OSZK)

Kalchbrenner József 1834-ben míg neje 1857-ben halt meg, vélhetően ez utóbbi volt a fordulópont, ami után Karolina Rákospalotára költözött. (Forrás: Budapesti Hírlap 1857.03.29 72. szám 3. oldal)

Kalchbrenner Emma halotti anyakönyvi bejegyzése 1888-ból, ő volt Karolina örököse. Az örökség a Fő út 345-ös épület, a későbbi Fő út 59-es ház volt.Mivel a Marewitz család a 344-es házban lakott már 1885-ben, így azt sejtem, hogy Kalchbrennerék nem egyben adták el, vagy adták ki a két ikervillát.(Forrás: Evangélikus anyakönyv)

Stettner Istvánné 1899-es halotti anyakönyvi bejegyzése, melyből kitűnik, hogy legkésőbb a valamikor az 1883-1895 között felépült Fő út 70-72. szám alatti új iskolaépületbe költözött át Stettnerné is, ahol aztán elhunyt. (Forrás: Evangélikus anyakönyv)

A villába (vagy annak egyik épületébe) 1902-ig visszaköltözik Fischer Dezső és neje Kalchbrenner Auguszta, akik aztán 1918-ig, halálukig élnek a Fő út 57-59-ben, és mely már életükben (szikvízgyár, fatelep), majd a későbbiekben is, mint üzemi telephely funkcionál – egészen napjainkig (Fortuna Cipőgyár telephelye, Hajnal Miksa fatelepe, Kismotor- és Gépgyár telephelye, Jármű Zrt. telephelye). A Fő út 70-72. szám alatti iskolaépület – miután az iskola átköltözött Újfaluba és összevonták a fiúiskolával – lakóházként működik mind a mai napig.

Előkerült az iskola pesti székhelye is. A Palotára történt kiköltözés után pár évig még a pesti címen intézték a vizsgáztatást. Forrás: Girókuti Képes Naptára 1860. A listából az is kiderül, hogy a Kalchbrenner iskola a kisebbek közé tartozott, ami a növendéklétszámot illette. Az akkori Gyapjú utca (Woll Gasse) a mai V. ker. Báthory u. Hold utca és Bajcsy-Zsilinszky utcák közti szakasza volt.

Az alábbi megjelenéskor (Budapesti Viszhang 1852.08.22 1. évf. 2. félév 8. szám) ugyan elírták Karolina nevét, de ettől még micsoda büszkeség, hogy az első bölcsőde létrejötténél segédkezett.