Nem bűnös ki szive szerint
tesz, bár a tette rossz
Edvárd király, angol király
se volt talán gonosz.
Hiszem: lelkes volt, mint aki
szent célra intetett
s nem ismert benne habozást
melléktekintetet.
S ha zsarnok volt: tán látta már
hogy más itt nem segít
s az ő erős kezeivel
lehet csak úr a britt.
Hiszem hogy önfeláldozó
és nagy tettekre kész
s a hon baján segíteni
bölcs volt a zsarnokész.
Hogy éljen még az ideál
melyet korcs kora tép
munkálva tűrjön józanul
az istenadta nép.
Hogy szentül és zavartalan
álljon a régi rend
s dologhoz lásson biztosan
a céda parlament.
De az oroszlán is nemes
mégis amerre jár
csak szitkokat hall és sikolyt
ez a nemes király.
Ideálja nem védi meg
mert régen könyvbe halt
egy új nagy eszme születik
de ő nem látja majd.
S a madár akit ő etet
kit ő kalitba zár
a kalit ablakán kinéz
s megszólal a madár.
Kiáll miként egy welszi bárd
megszólal: "Halljatok
hazámnak hangja gyenge bár
de néma nem vagyok."
Kelevéz Ágnes: „Nem bűnös” (Babits és Edvárd király) [Jelenkor 1997. 07-08-as szám, 40. évf. 698. oldal] munkájában fejti ki, hogy jelen mű is Rákospalotán íródott.