Rákospalotának nemcsak nagyon korán volt középfokú leányiskolája (Kalchbrenner Karolina intézete, cca. 1847/57), nemcsak az ország első leányjavító intézetének (EMMI Rákospalotai Javítóintézete és Központi Speciális Gyermekotthona, 1889) ad otthont, nemcsak egy régi (fiú)gimnáziummal dicsekedhet (Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium, 1878) és nemcsak kertészeti és gazdasági iskolái voltak úttörők a maguk nemében, de bizony innen indult a magyar gyógypedagógia is. Nem a siketeké, nem a vakoké, hanem a bárgyú, kretén, retardált, idióta embertársaink érdekében és javára. Mára ezek a szavak durvának hatnak, akkortájt (1875) elfogadottak voltak és nem volt pejoratív tartalmuk.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 3. kötet 779-781. oldalain található Frim életrajza:
Frim Jakab, bölcseleti doktor, hülyék és gyengeelméjűek intézetének igazgató tulajdonosa, szül. 1852. máj. 1. Körmenden Vasvármegyében, hol atyja tímármester volt; a gimnáziumot Nagykanizsán járta. A papi pályára készült, de 14 éves korában egy hülye gyermek iránt érzett szánakozás más pályára terelte s ő a hülyék nevelésére szánta magát. Varasdon, Horvátországban tanítói alkalmazást nyert és itt egy hülyének nevelésével is foglalkozott. Majd Körmenden, Sárváron, Szentpéterfán tanított, utóbbi helyen egy hülyét is nevelt. Innét Szőnyi Pál budapesti nevelőintézetébe ment házi nevelőnek. Öt évi tanítóskodás után azon meggyőződésre jutott, hogy a neveléstudományban való alapos jártasság nélkül kedvenc eszméjének nem élhet, mi okból Kőszegen a póttanfolyamot hallgatta; azután Budapesten tanítóképző-intézeti növendék lett. hol ösztöndíjjal jutalmaztatott. E mellett egy nagykereskedő házánál egy hülye gyermek nevelésére vállalkozott. A tanképesítés elnyerése után egy hülye gyermeket vett magához és ennek nevelésével foglalkozott. Érintkezésbe lépett a Németországban fennálló hülye-nevelő-intézetek egyik-másik igazgatójával s levelezés útján iparkodott tapasztalatokat gyűjteni. 1875-ben államsegéllyel külföldi útra indult; meglátogatta a németországi hülyeintézeteket, sőt Hollandiában a hágai s Oroszországban a rigai hülyeintézetet és a prágait is megnézte. Midőn utazásából visszatért, megbetegedett és ezen betegsége alatt egy egylet segéllyel járult törekvéseihez, úgy hogy 1875. nov. 1. Rákospalotán – megnyithatta a Munka c. hülyék intézetét, melyet azonban, az intézet felügyelésére kiküldött bizottság nézeteit nem osztván, öt negyed év múlva megszüntetett. mire 1877. febr. 1. ugyan azon házban, saját erejéből fölállította az Első magyar hülye-nevelő és ápoló intézetet; azonban még azon év nov. 1. beköltözött Budapestre (Újpestre – a szerk.). Ekkor ő felsége magánpénztárából 300 Ft-ot, a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 500 Ft-ot és a fővárosi tanács 200 Ft-ot adományoztak ; ennyivel támogatják évenként az intézetet. F. ezért alkalmas helyiséget vett fel a budai oldalon (I. kerület, Alkotás utca 16. sz.) és itt van az intézet 1880. nov. óta. Több fővárosi intézetnek tiszteletbeli tagja. Az 1876. szegedi országos kiállításon és az 1878. párisi világkiállításon érdeméremmel, az 1879. székesfehérvári országos kiállításon ezüst érdeméremmel tüntették ki. — A hírlapirodalomban F. volt az első, ki a nevelésnek ez elhanyagolt ágára terelte a közönség figyelmét; irt 1875. máj. a Pester Lloydba, aztán a Pesti Naplóba, Független Polgárba s több napi lapba. Felolvasást tartott 1875. máj. a központi Fröbel nőegylet képzőjében és 1882. márc. az Iparegyesületben. — Munkája: A hülyeség s a hülyeintézetek különös tekintettel Magyarországra. Bpest, 1884. — 1879-től fogva intézetéről kilenc Értesítőt adott ki s -ezekben több cikke jelent meg.”
(Az életrajzot csak a mai helyesírás szerint írtam át.)
Frim zsidó származású volt, végül 1919.04.29-én hunyt el Budapesten. A Kozma utcai temetőben nyugszik.
A Hon 1875.03.23-i (13. évf. 67. szám 3. o.) híradása
A Hon 1875.05.02-i (13. évf. 100. szám 3. o.) híradása
A Hon 1875.11.28-i (13. évf. 273. szám 4. o.) híradása
A Hon 1876.06.22-i (14. évf. 142. szám 3. o.) híradása
A Hon 1877.01.19-i (15. évf. 17. szám 2. o.) híradása
A Hon 1877.01.28-i (15. évf. 26. szám 4. o.) híradása
A Fővárosi Lapok 1878.02.07-i (31. szám 152. o.) híradása
A Fővárosi Lapok 1878.05.25-i (121. szám 494. o.) számában megjelent köszönetnyilvánítás
A Hon 1879.07.30-i (17. évf. 183. szám 4. o.) híradása
Az 1875-ben Rákospalotán létrehozott intézet helyét homály fedi.[1] Ez idő tájt a Kalchbrenner-féle leány magániskola volt csak a községben a felekezeti iskolákon kívül, és szintén 1875 őszén indul el Istvántelken a Földműves- és Kertésziskola. Vagy egy urasági, vagy magánkézben álló villát (1869-től létesültek nyaralók a környéken) bérelt ki Frim, vagy esetleg az egyik iskola szobájában indította el gyógypedagógiai tevékenységét. Szóba jöhet Szabó Alajos villája is, melyben pont akkor indul el Szabó elemi iskolája, amikor a Hülyenevelde elköltözik Palotáról. Ismereteim szerint az akkori Erdősor (ami a mai Bartók Béla u.) több telke is Hampelé volt, aki ismerhette Röser Miklóst (Röser János unokabáttyát, hiszen pl. Pest város halottkéme Kuttner Sándor mindkét férfi kereskedelmi iskolájában tanított), aki segédkezett a Hülyenevelde megnyitásában, így adott lehetett egy villaépület az utcában, ha nem is kimondottan az, amibe aztán a Dózsa Gimnázium elődje elindult. A másik tippem a Hülyenevelde helyszínére pedig Hampel Antal villája. Pulszky Ferenc a kor legnagyobb szabadkőművese volt, lányát Polixéniát Hampel fia, József vette el. Röser, aki a „Zur Arbeit” német nyelvű (mert a legtöbb tag zsidó volt) páholy tagja volt – és amely páholy segítette a Frimet az elindulásban – akár kapcsolatai révén segíthetett is, hogy helyhez jusson az intézmény. A páholy többi ismert tagját (Ellischer, Goldzieher, Herzog, Polacsek, Buzzi, Németh Imre, Rózsaági Antal, Kanitz Mór) Horn Edét kivéve nem tudom Palotához kötni. Horn Ede Kertbeny Károllyal is dolgozott együtt, így akár Kertbeny is ajánlhatta a páholy tagjainak, hogy Palotán keressenek épületet a neveldének. Persze ezek csak elméletek.
Az 1864-es Újpest térképen a Váci úton volt a mai Zsilip utca után de még a mai Garam utca előtt a Duna felőli oldalon Weisz villája
1877. november 1-vel átköltözött Frim neveldéje Weisz Herman villájába (az akkori Újpest, Váci út 1474-be, ami később a Váci (ország)út 86. számot kapta. Az épület közvetlen az akkori Gyalugyár (a későbbi Budalakk-telep) szomszédságában volt, a mai Zsilip u. Váci út sarkától a 3. telek északra. A terület mai címe: Váci út 50-58.) Innen költözött tovább 1880-ban az I. kerület Alkotás u. 16. szám alá. 1886 októberében a II. ker. Nagy Rókus u. 36. alá költöztek, ez a mai Lövőház utca, itt kaptak miniszteri segítséggel egy kétszintes épületet. Az épület már nincs meg.[2] [3] 1888-tól az Alkotás u. 8005-6-os telken (2/a-b) működik az intézmény, amit szintén állami beavatkozás mentett meg a csődtől.[4] Ez és a korábbi Alkotás utcai épület sincs már meg, a Déli pályaudvar átépítésekor lebontották őket.[5] Ezután Frim és az intézet külön folytatja: az intézet állami tulajdonba megy át, míg ő magánintézetet alapít 1897-ben a mai XIV. (eredetileg VII.) kerület Erzsébet királyné útja 15-17. alatt, s melyet 1918-ig működtet. Az állami intézmény 1909 körül az Alkotás u. 53. alá, majd 1951-ben az I. ker. Csalogány u. 43-ba, 1952-ben a Bethlen Gábor tér 2-be, majd 2008-ban a III. ker. San Marco u. 48-50. szám alá költözött. Az Alkotás utcai épület helyén a MOM-park áll, a Csalogány utcai épületet pár éve bontották le. Az intézmény jelenlegi elnevezése: Budapest III. kerületi Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Kézségfejlesztő iskola, EGYMI, Kollégium és Gyermekotthon.
Kiegészítés: Horváth Mihály történész birtokolta 1872-1878 között a Sommariva villát, aki szabadkőműves is volt. Akár a mai Leánynevelő Intézet helyén is működhetett (ha nem is a főépületben) a Hülyenevelde.
[1] Fővárosi Lapok 238. szám 1875.10.17 – 1063. oldal
[2] Orvosi Hetilap 30. évfolyam 49. szám 1886.12.05 – 1433-1434. oldal
[3] Fővárosi Lapok 310. szám. 1886.11.09 – 2262. oldal
[4] Néptanítók lapja 21. évfolyam 39. szám 1888.05.16 – 305-306. oldal
[5] HU BFL – VII.185 – 1889 – 1937