A képeken a már öreg Feinsilber Róbert (neve tükörfordításban: Színezüst Róbert. ) Vagy, ahogy már hallottak róla: Róbert bácsi. Mindenkinek a jótékonykodó férfi jut az eszébe, aki a nyomorgókat etette (innen a mondás is: „Nem vagyok én Róbert bácsi”). Nem is értem, hogy nem forgattak még filmet a kalandos életéről. Neki még Horthyné is gyűjtött adományt. Ő az első, aki segített az öngyilkosjelölteken is, a mai telefonos lelkisegély-szolgálatok előfutára volt a jótékonysági vállalkozása. A sok jótét mellett azonban volt egy sötét oldala is. A kapott pénzadományokat kölcsönadta, busás gazdagságra tett szert szép csendben. Amikor mindez kiderült, akkor – 1930 körül – kiutasították az országból. Róbert bácsi 1933-ban titokban visszaszökött, hogy 75 évesen Palotán megnősüljön. Öreg vőlegényként Gyagyovszky bácsi (az előző bejegyzésemben írtam róla) lett a példaképe. Akit érdekel, elolvashatja Szilágyi György és Nyáry Krisztián hosszabb írásait Róbert bácsiról.
Pesti Hírlap 1927.03.30 (49. évf. 72. sz. 5. o.) – Petráss Sári színésznő segít az ételosztásban
Tolnai Világlapja 1927.03.16 (27. évf. 12. sz. 22. o.) – Róbert Bácsi a Kálvin téren
Kis Ujság 1933.06.18 (46. évf. 136. sz. 10. o.)
Utóirat: Tulajdonképpen megörökítették Róbert bácsit filmen. A Régi idők mozija c. Sándor Pál fimben (1973) van egy jelenet Róbert bácsiról, ahogy méri a levest.