A Püspök-villaként ismert épület a mai Rákospalotai Javítóintézet főépülete, mely a Pozsony utcára néz. A telek A Pozsony és Károlyi Sándor utcák találkozásánál található a 36-os szám alatt.
Sommariva Aurél őrgróf 1845.01.15 -én vette el Poroszlay Amáliát, akinek apja a Poroszlay Frigyes Debrecen kancellárja, főbírája majd polgármestere volt. Aurél apja Karl Sommariva őrgróf, számos rend tisztje volt (és aki 1858.05.13-án hal meg Rákospalotán 77 éves korában). A Sommariva család egy ezer éves család, Lombardia tartomány Lodi városából származnak. A császári seregben ezred van elnevezve róluk, Hannibal Sommariva vértes ezredével már 1810-11-ben járt Magyarországon.
Karl Sommariva márki 77 évesen 1858-ban meghalt Rákospalotán. Az értesítőt Landerer és Heckenast nyomtatta. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum
A párnak 1851.05.03-án lánya született, Fóton anyakönyvezték, de ekkor már Palotán éltek. Az 1847-es Palota térképen utólagos rávezetéssel jelölték a Sommariva telket. Ezen tényekből arra lehet következtetni, hogy 1848-50 között épülhetett a ma is álló a Pozsony utcára néző villa. Bár ugyan a pár évvel korábban épült későbbi Hampel-villa akkortájt bérbe vehető volt, nem hiszem, hogy akár 5-10 éven át ott laktak volna Sommariváék, mielőtt ez az épület elkészült volna. Véleményem szerint a pár már az új házba költözött, ez dukált nekik – lehetett részben nászajándék is és hát egy gróf mégsem lakhatott akármilyen házban.
A térkép fejjel lefele ábrázolja Palotát, Halványan berajzolva rajta a mai Pozsony u, . a vasút alatt ott az áteresz (a mai aluljáró őse). Szép en megrajzolva a mai Batthyány u. mely végéről lehetett elérni az akkori eredeti állomásépületet, amit 1872-re lebontottak. Keresztformával jelölték a községen kívül álló korcsmát, a későbbi Park Vendéglőt. Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál
Az 1860-as térképen már jelölték a telket a házzal együtt. A Pozsony (Vasút) utcát korábban évszázadokig a Káposztásmegyerre vezető útként aposztrófálták csak. Forrás:: Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye
Amália 1872.05.18-án halt meg. Sommariva ekkor eladta az ingatlant. A vevő Horváth Mihály történettudós és püspök volt.
Poroszlay Amália halotti értesítője. A megözvegyült férj ezután Budapestre költözött. Forrás: Pannon Digitális Egyesített Archívum
A Fővárosi Lapok 1872.10.23 (9. évf. 243. sz. 1062. o.) híradása az új tulajdonosról
Horváth Mihály az Akadémia értesítő szerint sokat tartózkodott Palotán a villában, mert lakcímeként nem csak a pesti háza, hanem a villa is fel volt tüntetve a nyilvántartásban. Tavasztól őszig lakhatott és dolgozhatott itt.
Vasárnapi Újság 1878.09.15 (25. évf. 37. sz. 592. o.)
Horváth Mihály 1878.08.19-én hunyt el Csehországban. Felesége 1904-ig élt, Ernesztin lánya 1865-ben született még a száműzetése során, őt 1883.11.27-én vette el Kristóffy József. Nestor fia 1866-76 közt élt, két gyermeke csecsemőkorban hunyt el, Jenő fia 1875-ben született. Ernesztin 1880-ban végzett a Veres Pálné leányiskolában, 1883 februárban volt az eljegyzése, azaz ahogy 18 éves lett, el is kelt. Azt gondolom, hogy nem sokkal ez előtt adhatta el az özvegy a villát, a nagykorúvá vált leánygyermek a villa eladásból kaphatta meg hozományként az örökségét. Ami bizonyos, hogy már 1879-ben meghirdette a villát eladásra:
Fővárosi Lapok 1879.04.20 (16. évf. 91. sz. 446 o.) – hogy a Püspök-villáról van szó azt onnan tudjuk, hogy Horváthék pesti háza volt a Pipa u. 6 sz. alatt.
Az 1883-as Palota térképen (Forrás: Hungaricana Közgyűjteményi Portál) a villa telkére is rá van vezetve, ami a birtokrész jegyzőkönyvben is szerepel, miszerint a telek, a villa, a kert, a gazdasági épület Benedek Gáboré. Benedekről annyit tudhatunk, hogy a kor legmenőbb aranyékszer, órakereskedését üzemeltette a korabeli Hatvani (ma: Kossuth Lajos) utcában.
Ez a korabeli árjegyzék a Darabanth Kft. aukcióján szerepelt.
Befektetés lehetett a zsidó kereskedő részéről az ingatlan megvásárlása, 1889-ben több ízben találkozhatunk a feladott hirdetésével:
Pesti Hírlap 1889.06.04 (11. évf. 153. sz. 11. o.)
Huszár András nevével 1876-ban találkozunk először, mikor is nejével megvesznek a mai Zuglóban egy telket a Hajtsár (Hajcsár) úton (a mai Nagy Lajos király útja, legkorábbi neve: Marhahajtó út). A közjegyzői irat gazdászként említi, ahogy azt is megtudhatjuk belőle, hogy neje Gries (Grisz) Katalin írástudatlan (HU BFL – VII.184.a – 1876 – 1546). A telekre engedély nélkül húznak fel egy házat.
Házépítésre 1883-ban kértek engedélyt, melyet 1885-ben kaptak meg. A házat 1890-ben adták el 22304 Ft-ért. 1892-ben Huszár már a Vasút u. 62. szám alatt földbirtokos (HU BFL – VII.185 – 1892 – 1788). A Vasút utca 62-63. volt a villa régi címe. Ezért feltételezhetjük, hogy 1891-ben kerülhetett a villa Huszár és neje tulajdonába.
Ebben az évben történt meg az a gimnázium életében először és utoljára, hogy nem a jelenlegi helyén működött (ha működött) az iskola. 1891. szeptembertől egész decemberig ez a hirdetés jelent meg:
Budapesti Hírlap 1891.10.15 (11. évf. 283. sz. 8. o.)
Mivel a gimnázium a Bartók Béla (Erdősor) utca és a Fő út között fekszik vagy 145 éve, ezért valószínű, hogy ugyan felsőbb engedélyhez jutott Wágner az átköltözést illetően, mégis az iskola nem tudta megkezdeni a működését, több, mint valószínű, mert az új tulajdonos Huszár András ezt megakadályozta. Ha Benedek Gábor szerződést kötött a terület értékesítésére vagy bérbeadására, akkor a szerződés valami oknál fogva kútba eshetett. Márpedig nem szoktak elköltöztetni egy gimnáziumot, hogy bizonytalan az új ingatlan sorsa, vagy nem ismertek a birtokbavételi körülmények. Persze ez csak feltevés a részemről. Ugyanakkor milyen érdekes, hogy már akkor felmerült az ingatlan intézetnek való alkalmassága.
A Javítóintézet 1889.11.05-én kezdte meg a működését a Sín u. 24-ben. Ekkor nevezeték ki az élére özv. turchánkai és kralovai Jónás Józsefné Turcsányi Emíliát. A telket az állam Bossányi Lászlótól vásárolta meg. A főépület jelenleg is áll, lakóházként funkcionál, a melléképületek már nem állnak, a telek is felosztásra került azóta. 1899.03.15-én költözik az intézet a Pozsony utcába, az építkezés ott 1904-ig tartott. Akkor készült el a díszes pergola, a kápolna és a bentlakó lányok elhelyezését szolgáló épületek. Huszárék cserébe megkapták a Sín u. 24. sz. alatti ingatlant.
Huszáréknak egy lányuk, Mária, és két fiuk Pál András és József született. Mária 1898-ban hozzáment az igazgatónő fiához, Jónás Emilhez. Emil apja Dévaványán volt jegyző, Emil 1920-23 között a nagyközség utolsó bírája volt. Még abban az évben Huszáréktól ajándékba kapták (nagy valószínűséggel hozományként) a Sín u. 24 alatti ingatlant, majd létrejött az állammal az ingatlancsere (HU BFL – VII.203 – 1899 – 0146). Pál Frecska Lídiát, Frecska Dániel vendéglős lányát vette el szintén 1898-ban (saját vendéglője az akkor Bem u. 14-ben volt). József pedig beházasodott a Liva (Liwa) családba, az Apor utcába. Liwa Emmát vette el 1899-ben.
A mai Sín u. 24. a kép közepén lévő 1 emeletes épület, amely előtt ma elhalad az akkor még nem kiépült Sín(akkori nevén Mária) utca. Az 1883-as térképen látszik, hogy díszkert vette körül az épületeket. Bossányi László a korábbi Felbermayer ponyvagyár ingatlanához az özvegy Brandstetter Franciska új férjétől Beniczky Károlytól juthatott hozzá 1879-ben, annak végrehajtása során. Az épület 1865 körül épülhetett.
A Magyar Állam 1898 óta tulajdonosa az ingatlannak és az intézménynek, melyet már többször átneveztek, sőt internálótábor is volt falain belül a Tanácsköztársaság ideje alatt.
Az elmúlt nagyjából 175 évben tehát gróf, püspök, ékszerész, gazdász és az állam volt a villa tulajdonosa.