A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada (Szerkesztő: Bencze Géza, Budapest, 1987, I. rész, 29-31. oldal) című munkában olvashatunk arról, hogy Újpest és Pest között 1844-ben indult meg a rendszeres omnibusz közlekedés majd a palotai vasútállomás megnyitását követően Palota és Újpest közt is omnibuszjárat létesült 1846-ban. Hazánkban 1831-ben Buda-Pesten létesült az első ilyen menetrend szerint járó társaskocsi járat, mely nem volt más mint 2-4-5 lovas zárt kocsi amire viteldíj ellenében az útvonalán bárhol le- és fel lehetett szállni. Az újpesti volt az első viszonylat, ami Pest határán túl is közlekedett. A viteldíjért rendszeres közlekedő fogatok 5 évvel korábban, 1826-ban indultak el először Franciaországban.
Az Életképek 1846.08.15-i (4. évf. 7. sz. 226. o.) számából tudjuk, hogy a palotai állomásról a gróf Fótra is közlekedtetett társaskocsit. Ezek valószínűleg csak időszakos jelleggel, események idején jártak. Ezt erősíti az 1856.10.16-án megjelent híradás (Hölgyfutár, 7. évf. 239. sz. 969. o.), miszerint a fóti versenypályára fognak omnibuszok közlekedni.
Életképek 1847.08.15 (5. évf. 7. sz. 218. o.)
Galgóczy: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája II. (Budapest, 1877, IV. Társadalmi és miveltségi viszonyok rész) kötetében írja, hogy a lóvasút mellett Újpesten tavasztól őszig még járt omnibusz. A palotait nem említi, vélhetően addigra az 1872-ben megindult lóvasút teljesen feleslegessé tette a társaskocsizást.
A Nővilág 1860.06.03-i számában (4. évf. 23. sz. 364. o.) az alábbiakat olvashatjuk:
Ezek szerint 1860-ban sem futottak már Újpestről társaskocsik Palotára. Valószínűleg – bár a lóvasút ekkor még csak álom volt – az egyre népszerűbb és sűrűbb vonatközlekedéssel az Újpestre, majd onnan Palotára történő kizötykölődés nem vehette fel a versenyt. Ennek ugyanakkor ellentmond a Pesti Napló 1862.11.25-i számában (13. évf. 3837. sz. 1. o.) megjelent hivatkozás (bár lehet a példát jegyző cikkíró csak emlékeiben kutatott és nem feltétlen egy aktuális és fennálló állapotot rögzített):
Mivel ezek után már semmilyen híradást nem találtam a palotai omnibuszokról, így elmondható, hogy 1846-tól közlekedtek Újpestről Palotára rendszeresen, Palotáról Fótra meg időnként, de valószínű, hogy a vasút gyors térhódítása miatt (tán 15 év alatt) a vállalkozások működtetése nem vált rentábilissá. Ez a gyenge minőségű utaknak volt köszönhető, mert nem hogy falun, de Pesten is rengeteg rossz minőségű földút volt még akkor és a kocsik rettentően ráztak, illetve eső után és télvíz idején meg a sárban nehezen mozogtak. A vasúthoz, majd pedig a lóvasúthoz képest kevésbé voltak kényelmes és gyors megoldások a város peremén. Pesten és Budán – mivel a lóvasút is csak pár nyom- illetve útvonalon működött) gazdaságosan és már kövezett útvonalakon tudtak a társaskocsik közlekedni, nem beszélve arról, hogy a népességrobbanás miatt rengeteg ember vette igénybe a gyaloglásnál mégiscsak gyorsabb közlekedést.
Egy hozzászólás “A palotai omnibuszról” bejegyzéshez