A rákospalotai galambtenyésztésnek komoly hagyományai vannak. Az Önkormányzati Értéktárban is szereplő B-15 Testvériség Galambász Egyesület 1912-ben jött létre. Ennek előtte is már tenyésztettek, tartottak galambokat Rákospalotán. 1889-ben rendezték az első ismert palotai galamblövész versenyt. E versenyek a palotai erdő térségében zajlottak. A versenyeken élő állatokat használtak. Természetesen a lövészet is úri, polgári sport volt, nem a parasztemberek hóbortja. A későbbiekben a nemesítés a postagalambászat irányába tolódott el. A galamboknál is a tudatos nemesítés során a küllem is egyre nagyobb hangsúlyt kapott, ugyanúgy versenyeznek a mai napig a galambok is, ahogyan a kutyák és macskák. A reptető versenyeken pedig a sok száz kilométerről való indítást követően az a galamb nyer, aki legelőször ér haza. A beérkezés idejét különféle berendezésekkel igazolják a galambászok a versenybizottságok felé. Olimpiákat, világ- és Európa-bajnokságokat is tartanak a madaraknak.
Versenylap 1889.05.05 (10. évf. 13. szám 171. o.)
A Pesti Napló cikke 1903.09.06-ból (54. évf. 243. sz. 8. o.) – amikor már a társadalom megelégelni látta a galamblövészet véres voltát
Matlekovits Sándor (szerk.): Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 3. kötet – Benne az első ismert rákospalotai tenyésztő: Rejmetter Árpád.
1908-tól megjelennek a hirdetések is. Az Erdősor (Bartók Béla) u. 17-ből és a Vágóhíd u. 10-ből hirdetnek galambokat eladásra.
Vadász- és Versenylap 1908.02.29 (52. évf. 9. szám 135. o.)
A Pesti Hírlap 1909.03.27-i számában (31. évf. 73. sz. 30. o.) megjelent hirdetés. Kimondottan tenyésztői hirdetést olvashatunk, tehát Palotán már bizonyosan évek óta tenyésztettek galambokat.
Aztán az 1927-es 1931-es híradásokban már arról is olvashatunk, hogy a postagalambok kimentek a divatból és a szegény ember luxusa lett a galambétek. Olcsóbb volt, mint a csirke. Az egyetlen madárpiac a pesti városháza udvarán volt. A kutyavásárokat ekkora már betiltották az ebzárlatok miatt. Az énekesmadarak sem kellettek senkinek, ahogy a galamblövészetnek is leáldozott a gazdasági világválság időszakában.
Aztán 1930-ban végre feltűnik Horváth János tenyésztő az akkori Erzsébet (a mai Sződliget) u. 3-ból. Mindjárt egy szép eredménnyel:
Képes Pesti Hírlap 1930.07.29 (52. évf. 140. sz. 2. o.)
Horváth János életrajzát Papdi Imre tenyésztő oldalán (www.jan-aarden-pigeons.com) találtam meg, a cikk 1991-ben íródott egy magyar szaklapban:
Több palotai galambtenyésztő egylet is volt, a fenti egylet egyik az 1930-as években készült érméjéhez sikerült hozzájutnom.
Horváth János tehát a galambtenyésztés vezéralakja, aranykoszorús mestertenyésztője volt, aki nem csak tenyésztett és versenyzett, de vitte elnökként a Postagalamb-tenyésztő Egyesületet is, sőt díjakat ajánlott fel a maga által nyert díjakból.
Könyve is megjelent 1947-ben:
Egy 1957. augusztusi filmhíradóban Horváth Jánost meg is említik és bemutatják a dúcát is (forrás: https://filmhiradokonline.hu):
Tisztelt Uram! Nagyon keresem egy 50 éve nem látott barátomat. Jáki Zoltán Marcali. Tud segíteni? Fontos lenne.
Tisztelt Uram!
Kocza Zoltán vagyok, Rákospalotán az Alag utcában lakom.
Pár hete egy vasárnapon berepült hozzánk egy tenyészgalamb.
Fényképet nem tudok ide feltölteni, de a lábán van egy zöld színű 057 számú gyűrű.
Jól el van, foglalkozunk vele.
Nem tudom ki lehet a gazdája, de mivel gyűrűs, biztos van neki.
Alapvetően fehér tollauatú, a nyaka körül van neki egy több színű sálja. Szép.
Keresem különböző facebook csoportokban is a gazdit. Oda tudtam fényképeket is feltölteni. Eddig senki nem jelentkezett.
Nem gondolom, hogy a világ végéről érkezett volna, azért remélem, hogy talán Önöktől hiányzik.
Üdvözlettel. Kocza Zoltán