Az alábbiakban gyűjtöttem össze az egyes forrásokban közölt népességi adatokat, hogy képet kaphassunk szűkebb pátriánk gyarapodásáról. A török hódoltság utolsó éveiben ürült csak ki a falu az ostrom miatt, utána (részben) visszaköltöztek a jobbágyok, ugyanez történt a Rákóczi-szabadságharc idején is. Az adófizetők a telkes jobbágyok, azaz az adófizető családfők voltak, feleség, gyermekek, cselédek ezekben az összeírásokban nem szerepeltek. Több adat ellentmondhat egymásnak, illetve mai szemmel pontatlan. Az 1950 előtti kerületre vonatkozó létszámadatokat visszamenőleg számolta ki a KSH az új kerület határait figyelembe véve. Mivel 1950-ig sokszor változott Rákospalota területe, én mindig a korabeli számlálási adatokat tüntettem fel.
Év | Rákospalota | Pestújhely | XV. kerület | Forrás |
1690 | néhány adófizető | 2 | ||
1696 | 17 adófizető | 2 | ||
1699 | 27 adófizető | 2 | ||
1701 | 37 adófizető | 2 | ||
1703 | 42 adófizető | 2 | ||
1715 | 25 adófizető | 2 | ||
1728 | 43 adófizető | 2 | ||
1744 | 75 adófizető | 2 | ||
1746 | 594 fő | 2 | ||
1760 | 104 adófizető | 2 | ||
1781 | 880 fő | 2 | ||
1782 | 834 fő | 2 | ||
1784/1787 | 892 fő | 2 | ||
1804 | 1155 fő | 2 | ||
1816 | 1044 fő | 2 | ||
1823 | 1363 fő | 1 | ||
1826 | 1204 fő | 2 | ||
1828 | 1424 fő | 2 | ||
1837 | 1541 fő | 1 | ||
1841 | 1519 fő | 2 | ||
1846 | 1523 fő | 2 | ||
1851 | 1543 fő | 2 | ||
1857 | 2602 fő | 1 | ||
1869 | 2948 fő | 2 | ||
1870 | 3458 fő | 1 | ||
1880 | 4105 fő | 1 | ||
1890 | 6264 fő | 1 | ||
1900 | 11744 fő | 1 | ||
1910 | 25147 fő | 5547 fő | 1 | |
1920 | 36008 fő | 7896 fő | 1 | |
1930 | 42949 fő | 11340 fő | 2 | |
1941 | 49035 fő | 11736 fő | 2 | |
1949 | 56496 fő | 3 | ||
1950 | 59879 fő | 2 | ||
1960 | 61558 fő | 2 | ||
1962 | 63344 fő | 2 | ||
1964 | 63755 fő | 2 | ||
1966 | 63708 fő | 2 | ||
1970 | 62664 fő | 3 | ||
1980 | 112810 fő | 3 | ||
1990 | 95593 fő | 3 | ||
2001 | 85232 fő | 3 | ||
2011 | 79645 fő | 3 | ||
2014 | 80287 fő | 3 | ||
2021 | 76875 fő | 3 | ||
2022 | 77037 fő | 3 |
1) Szabó Tivadar és Strauch Árpád: Rákospalota monográfiája (1927) – az ebben megjelölt források: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Fények Elek: Magyarországnak és a hozzácsatolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben, Galgóczy: Pestmegye monográfiája.
2) Dr. Czoma László szerkesztő: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (1974) – az ebben megjelölt források: Galgóczy, Consriptiones dicales 1696 (OL), Dicalis Conscriptio 1699, 1701, 1703 (PmL), Népesség összeírások 1774-1784 (PmL), Summarium popularis conscriptionis 1804-1836 (PmL), Schematismus venerabilis eleri dioecesis Vaciensis, Regnicolaris 1828 (OL), KSH.
3) KSH, saját gyűjtés.
Rákospalota népessége a XVIII. században (az adófizető jobbágyok számát 7-tel szorozva kapjuk meg nagyságrendileg a település létszámát)
A görbén jól látszik, hogy a Rákóczi-szabadságharc visszavetette a népességet, ahogy korábban a török fennhatóság utolsó éveiben is elmenekültek a faluból az emberek. Évente kb. 10, tízévente mintegy 100 fővel gyarapodhatott Öregfalu ezekben az években.
Rákospalota népessége a XVIII. sz. közepétől a XX. sz. közepéig
A népességnövekedés 1850-ig továbbra is az évi 10 fős, évtizedenként pedig 100 fős volt. A szabadságharc lakosságcsökkenést hozott, de utána a vasút léte elkezdte vonzani a betelepülőket is. Káposztásmegyer elvesztése a paraszti életmód átalakulásával járt, megindult a zöldség- és gyümölcstermesztés. A1850-1870 közt évtizedenként 1000 fővel gyarapodott a falu. Az 50-es években elindult a saját posta és az olajgyár is. Az Alvég után kialakult a Felvég és kelet-nyugati irányba is megindult a falu terjeszkedése. Az 1870-es évektől a lóvasút adott újabb löketet, erőre kapott az Újpestre történő ingázás. Az 1870-90 közti években már évtizedenként 1400 fős gyarapodás volt jelen. Ekkor jött létre Újfalu és a bérmunkások, iparosok letelepülésével exponenciálisan növekedett már Rákospalota népessége.
A XV. kerület népességének alakulása
A II. világháború alatt kb. a népesség 10%-a menekült el, halt meg, vagy deportálták. A kerület 1950-re érte el újra a 60 ezres népességet. 1960-ig évi 500 fő mindösszesen a lakosság létszámának emelkedése, a következő dekádban, 1970-ig pedig gyakorlatilag stagnált a népességnövekedés. 1970-től elkezdték építeni Újpalota városrészt, ami hatalmas népességnövekedéssel járt, a több, a mintegy 15 ezer új lakás 50 ezer új lakót jelentett. 1980 után a teljes magyar társadalom elkezdett fogyni, ez figyelhető meg a kerület népességében is. Új lakások már nem épültek olyan mértékben, hogy az a lassú fogyást érdemben ellensúlyozni tudta volna.
Pestújhely népessége
Pestújhely, mint Széchenyi-telep jött létre 1896-ban, a parcellázások és építkezések miatt az első 15 évben kialakult egy 5000 fős népesség. A község észak, nyugat és dél felé nem tudott fejlődni, hiszen Palota és Zugló közrefogta. Az 1910-es évektől 20 év alatt duplázta meg a népességét a területének teljes kiaknázása mellett. Csak családi házak épületek, se mezőgazdasági, se ipari létesítmény nem született, főként polgári családok, iparosok költöztek ide.
Egy kis érdekesség a növekedés mértékéhez.
1784/85 (bázis – 1,0) és 1870 (+ kb. 85 év) között a mai Bp. részeihez viszonyítva.
országos: 1,6
Pest: 12,0
Buda: 2,5
Óbuda: 2,17
Palota: 3,88
Egy észrevétel a népesség korai alakulásához.
A Rákóczi szabadságharc idején is újból elnéptelenedett Palota, így a görbe ott magszakad, s újból 0-ról indul.
Érdekes lenne összevetni a régi iratok alapján a nevek változásait.
Megyei közgyűlések tanúvallomásai ill. az 1715/1720-as adóösszeírás neveit.