Gyanítom sok lokálpatrióta palotai elmerengett már azon, hogy milyen is lehetett Palota a középkorban, honnan is jöhetett ez a településnév, de források hiányába csak bizonyosság nélkül szárnyal fantáziánk. Vagy mégsem? Szedjük össze az apró infómorzsákat, s lássuk mi sül ki belőle.
Jelen cikkben két nagyobb fejezetben tágabb értelemben is körbejárom, hogy mit lehet tudni Palota névadó épületéről. Az első nagyobb lélegzetű fejezetben a tények mentén mutatom meg, hogy hol is állt az épület. Nyelvészet, régi térképek és levéltári kutatás. A második kisebb fejezetben a megérzéseim mentén próbálom leírni, hogy milyen is lehetett ez az épület. Ezen elképzelések építész lévén szakmai megérzésekből táplálkoznak, s amolyan munkahipotézisnek szánom. Mindenki elmondhatja ezzel kapcsolatos észrevételeit, pro vagy kontra érveit.
I. HELYSZÍN
Nyelvészet
A ‘palota’ szóalak hódító világkörüli útját, mely egyik leágazása a település(rész)ünk neve lett, Róma híres dombjának elnevezéséből indult, ahol is Augustus óta a császárok udvara állt, s ez a Palatium. Innen származik a görög palation (‘császári udvar’), majd kerül be a környék, a Balkán-félsziget szláv nyelveibe feltehetőleg polata formában, mint királyi, főúri lakóház, mely nagyságával, díszítésével és berendezésével kiemelkedik az egyéb – akkor még eléggé szegényes – házak sorából.
A honfoglalás környékén, már itt a Kárpát-medencében kerül be nyelvünkbe palota formában, s jelentése sem változott, de idővel kiegészült a főúri lak díszterme ill. díszes ebédlője jelentéskörrel is. Nincs ezen jelentéskör másképp egész Európa más nyelveiben sem. A szó nyelvi definíciójából közvetlenül nem következik, de szubjektíven ezen épületet jellemzően emeletesnek is érezzük.
A korabeli Nyír nevű településnek már a magyar nyelvben meghonosodott palota szót felhasználva adtak új nevet Loránd ispán idején, s feltehetőleg nem is ok nélkül. Az, hogy ezen névadás tudatos vagy spontán volt, nehéz eldönteni, s nem is tárgya jelen kis írásnak. Ez a névadás nem volt egyedi jelenség, hisz talán egy kezünk nem elég arra, hogy megszámláljuk a valaha volt kárpát-medencei Palota nevű települések számát. Egyik leghíresebb Veszprém és Székesfehérvár között, a Bakony keleti oldali hegyei között fekszik.
Ezen településnév első írásos említése egy 1346-os oklevélben történik meg, melyből fontos információkat kapunk a település korabeli történetéhez. S ezzel észrevétlen át is lépünk a következő, a levéltári anyagokat taglaló fejezetbe.
Levéltár
A település nevének első említése mellett eme oklevélből az is megtudható, hogy az ekkori tulajdonosa Loránd ispán, akinek ezidőtájt indul be a budai karrierje. 1337-től kimutathatóan rendszeres tagja a budai tanácsnak, s ő lesz a mindenkori király által kinevezéssel kézben tartott rektorság megszűnése után az első, maga a város által választott bíró, 1347. február 18-án már az, s mivel a bíró választás mindig tavasszal Szent György napján április 24-én volt, nem kizárt, hogy tárgyi oklevél keletkezésekor már az. Ezt követő évtizedekben rendszeresen bíró a csekély számban fennmarad oklevelek tanulsága alapján.
S ha ez a település „Palota”-ként lett nevesítve, akkor kellett lennie egy olyan épületnek is, ami miatt így nevezték el. Azaz legkésőbb már ekkor állt az épület, s teljes pompájában, s így ez válhatott Loránd ispán kialakuló birtokrendszerének központja. Ezen birtokrendszer legnagyobb kiterjedésében a mai kerületnél is nagyobb volt, például délen egy ideig ide tartozott a mai Paskál és környéke is. Loránd leszármazottai egyre kevésbé tudták megtartani a birtokot, de nagy valószínűséggel a magot, s az épületet a török korig birtokolhatták valamilyen formában. Ebből az is következik, hogy eddig az épület lakott is volt, s emiatt karban is tarthatták.
A török kor kezdetével megszűnik minden a Lorándfiakhoz akárcsak közvetve is köthető írásos nyom. Így feltételezhető, hogy az épületet sem lakták a török kor alatt, mivel az ezután ismert tulajdonosainak már nem ez volt a birtokközpontja. A XVI. század közepén Ali bin Nasuh budai tímár birtoka volt, mint puszta. Magyar tulajdonosai nem ismertek, 1619-ben Koháry Pétert iktatták be Palota birtokába, majd 1633-ban Újfalussy Gergely kapta a nádortól, kik érthetően nem itt a török fennhatóság alatt rendezték be rezidenciájukat.
A következő közvetett nyomhoz nagyot kell ugranunk az időben, egészen 1931-ig, mikor is a református egyház által kiküldött templom-összeírásban az óvárosi református templom kérdőívében a ‘ha régi templom is volt, az erre vonatkozó feljegyzések’ rovatba az alábbiak kerültek lejegyzésre[1]:
Ősi temploma volt, mely a török uralom alatt tönkrement, azután a lelkész „magánházban papolt” (1). Később „a budai királyok idejéből fennmaradott régi rongyos palota fennálló részébe” (2) jártak istentiszteletre, majd 1718-ig egy nádszínben tartották istentiszteleteiket, akkor aztán egy fatemplomot építettek.
(1) L. Dvornikovics püspök jelentését Kollonicshoz 1700.
(2) L. az egyházmegye egy régi jegyzőkönyvében.
Palota 1705 körül a Rákóczi-féle szabadságharc következményeként lakatlan, 1712/1713-ban nincs református lelkésze, s 1718-ban épül meg a fatemplom. Ezek alapján a következő kronológia kör vonalazódik. Az 1700-as századforduló környékéig magánháznál tartják az istentiszteletet, 1705 és 1712 közötti időszak egy részében használták a ‘rongyos palotát’, majd 1713 és 1718 között egy nádszínben volt az istentisztelet.
Azaz az épület az 1700-as évek elején még állt, s egy részét biztonságosan tudták használni.
Körülbelül erre az időszakra utal a következő bejegyzés is. A tanúkihallgatás 1717-ben történt, de egy 1703-ban történt eseményről, mely során említésre került egy kőház is. Itt a kőház csak annyit jelöl, hogy szilárd, s nem fa szerkezetű. Ez össze is cseng az előbbi kronológiával, miszerint a szabadságharcig megtárnak használták, s a visszatelepülés után egy rövid időre itt lehettek a reformátusok istentiszteletei [2].
A következő említés szerint a Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris össze-írásában a Palotát leíró részben az alábbiakat olvashatjuk [3].
A possessioban, mint a lakosok eskü alatt vallották, van egy kúria, romjai ma is láthatók. Nem tudják, milyen földek voltak számára kihasítva, de attól az időtől kezdve, mióta földesuruk megengedte, a nevezett kúriához tartozó földek használatát, évente a többi census mellett egy karmazsin bőrt kellett a földesúrnak adniuk.
Azaz létezik egy kúria, de ilyen jellegű épület csak egy volt, nem említettek többet. 1749-ben Újfalussy László utód nélkül hal meg, így a fiskális birtok, s vele együtt Palota is visszaszállt a Kincstárra. Ekkor a pozsonyi kamara által lefolytatott több tucat oldalas tételes birtokfelmérés történt, melyben a palotai részben újból felbukkan egy uradalmi ház is. Megpróbáltam átírni és lefordítani az ide vonatkozó bekezdést [4].
Secundo datur Domus allodialis ex duobus cubiculis, et culina constans antiqua ex tegulis crudis structa fundamentum attamen=== Lapideum in vicinitate contigua cellarium muratum habens hanc nunc Textor in habitat gratis, ut penit(-)us non corrumpatur.
Item habetur unum stabulum recenti(orib)us tectum quod una cum allodio et cellario m(iserabile) statu p(re)senti estimabatur iuxta text(imonia)les sub L(iter)is A, B et C.
p(ri)mo
Opus architectorum á ..................... 160
s(ecun)do
Opus Murariorum á ....................... 204
t(er)tio
Fabri Serary á ............................. 4
qu(ar)to
Mensary .................................... 2,50
In S. .......... 368,50
Másodrészt: stabil, ősrégi kétszobás és konyhás uradalmi ház nyerstégla alappal. Kőfalú pince található a szomszédban, melyben most ingyen lakik a takács, hogy a belső részek ne romoljanak tovább.
Van egy felújított tetejű istálló is. Az uradalmi (épület) és pince felújításának jelenlegi becsült munkái és költségeit az A, B és C rovat tartalmazza az alábbiakban:
először
Építész munkája ......................... 160
másodszor
Kőművesek munkái ........................ 204
harmadszor
Lakatos munka ............................. 4
negyedszer
Felmérés .................................. 2,50
Összesen ........ 368,50
Ez a 368 forint 50 krajcár (azaz 0,83 Ft) mai értékben kb. 4,5 – 5,0 mFt lehetett akkor [5].
Térképek
Az eddigiek ismeretében nézzük meg az Első Katonai Felmérés Palotát ábrázoló részletét.
A fentiek ismeretében nem nehéz elképzelni ill. elfogadni, hogy a levéltári irodalomban 1749-ig többször dokumentált épületet egy 45 évvel későbbi kiadású térképen megjelenő – s eddig beazonosítatlan épületet jelölő – épületjellel azonosítsuk. De szerencsénkre ennél van egy meggyőzőbb bizonyíték is. Ezt a fenti térképet sokan ismerhetik a netről. Ez a felmérés korabeli egyetlen hivatalos másolata (Reinzeichnung Kopie), s egy kicsit a megjelenés küllemére fókuszáltak jobban a másolók. Vegyük elő az eredetit (Original Aufnahme), amit 1783-ban a Kinszky ezredből vezényelt Abaffy főhadnagy a felmérő csapatával itt a helyszínen készített, s most Bécsben őriznek. Ezen anyag másolatának rendelkezésemre bocsájtásáért külön köszönet illeti Jankó Annamáriát.
S ha itt megtekintjük ugyanazon épületet, azt láthatjuk, hogy mellette egy kisebb piros színű, azaz kő vagy tégla anyagú épület is állt. S most vessük össze az 1749-es leírással. Kőfalú pince található a szomszédban. Ezek után bátran kijelenthető, hogy megtaláltuk Palota névadó épületének pontos helyét. Ez ma nagyjából az alábbi légifotóra felrajzolt piros körön belül lehetett anno.
De legyünk ennél alaposabbak, mivel, ha nagyot állítunk, azt alaposan alá is kell támasztani. Vizsgáljuk meg a lehetőségeket egy logikai mátrixban is az alábbi két kérdésre adható válaszok mentén.
1: A térképen látható épületjel ezt az épületet ábrázolja vagy sem?
2: Megérte a térképkészítés korát az épület vagy sem?
| 2 | I | N | |
| 1 | |||
| I | OK | Ha nem ez az épület, akkor melyik épületjel ábrázolja ezt az épületet, vagy miért nincs ábrázolva; továbbá mit ábrázol ez az épületjel? | |
| N | Nem létezik ilyen eset. | Milyen épületet ábrázol ez az épületjel, s miért nincs róla semmiféle levéltári anyag? |
Mint látható, abban az esetben, ha a térképi jel nem ezt az épületet ábrázolja, akkor több újabb kérdés merül fel, amire válaszolni kellene, míg az ellenkező esetben semmiféle újabb megválaszolandó kérdés nem merül fel. Ebből Ockham beretvájának elvét alkalmazva a legvalószínűbb eset az, hogy az épületünk még éppen megélte a térképkészítés idejét és nagy szerencsénkre fel is került arra.
Ezzel két legyet is ütöttünk egy csapásra, hiszen a helyszín megtalálásával megoldódott a rejtély, hogy mi lehetett az EKF térképén az a kereszttel ellátott piros épületjel. Persze a kereszttel kapcsolatos rejtély továbbra is fennáll.
Időben a következő térképen, mely az 1815-ben készült, már nem látható az épület. Tartalmában minimálisan változott, de megjelenésében sokkal jobb minőségű az alábbi 1820-as térkép.
Itt már a Fő utca mindkét oldala beépített. A két időpont között, s feltehetőleg már a Károlyiak idejében itt jelentős mértékű tereprendezés történt, s ennek során bonthatták el az épületet, s szedték le az eredeti terepszintet majdnem vízszintesre. Ez érintette a Fő utca ezen szakasza mindkét oldalát, a Kossuth utca volt református templomtól a néhai Hampel-villáig tartó szakaszát és a mai Kertköz utca és Lóvasút utca mindkét oldalát. Néhány árulkodó jel még ma is látható, ha a Fő utcáról bekukkantunk a Kál közbe ill. megnézzük a Kossuth utca 8. eredeti terepszintjét egy arra történő séta alkalmával.
Annak ellenére, hogy ezen a területen folyhatott a középkori Palota gazdálkodói élete, s biztos sok nyom is kerülhetett a földbe ez idő alatt, semmi régészeti nyom nem található itt az egyedüli Kajár utca 7. (Pozsony utca torkolata) kivételével (lásd a fenti légifotón a balra lent piros pöttyökkel bekarikázott részt!). Eddig tarthatott a tereprendezés ezen az oldalon.
Egy pillanatra tekintsünk rá egy az EKF előtt 1775-ben készült Pest melletti hadgyakorlatokhoz készült térképre. Itt is feltűnik ezen a helyen két épület, persze eddig nem lehetett tudni, hogy ez azonos az EKF-en beazonosított épülettel.
Kőrakás
Itt kell tennünk egy kis kitérőt, hogy tisztázzunk egy dolgot. A megtalált épület igen nagy valószínűséggel nem köthető a Kőrakás-dűlő névhez, annak nem lehet szerintem névadója.
A fenti régi térképeken mindenhol látható az az akkortájt szőlőnek használt terület, amin ma a Leánynevelő található. Ezen túlról, a mai Károlyi Sándor úttól indult maga a dűlő a Megyerre vezető akkori út és a patak közötti területen egészen a mai Újpesten a Sporttelep utcán túli területig, az Attila utca képzeletbeli meghosszabbításáig. S ezen terület Palotához eső felén, a mai Platán utcai tömb helyén találta meg Pósta Béla a tatárjárás után felhagyott, tekintélyes méretű árpád-kori soros temetőt. A soros jellegű temetőkhöz nem tartoztak templomok, azaz itt sosem állt az. A fennmaradt jegyzőkönyvek alapján azonban több sírt érintően olyan nyomok vannak, mely ásásra, felülépítésre utalnak. Így ezen a területen egy felépített, majd idővel elbontott építmény lehetett. Ezen építményt annyival a tatárjárás után építették, hogy a temető emléke már nem élt az itt lakók emlékezetében, de sem az 1775-ös legrégebbi ezen területet ábrázoló első térképen, sem az EKF szelvényein nem látható még romként sem. Az EKF mind a fóti rossztemplom dűlői romot, mind az alagi romtemplomot jelzi rudera felirattal, s az 1775-ös térképen az alagi rom mindenképp ki vehető. Ha itt lett volna számottevő rom a két időpont környékén(1775, 1783), akkor az felkerült volna a térképekre.
Levéltári irodalom nem jelez olyan épületet, amivel ezt azonosítani lehetne, s a vélelmezhető létezésének időtartama is jóval kisebb, mint a tárgyi épületünk, így nem lehetett mérvadó épület; de mivel egy magaslaton állt, mely korabeli környezetének a legmagasabb pontja lehetett, így korának nem is egy egyszerű általános épülete lehetett. Ezen valaha volt épület az eredeti dűlő területén belül volt, míg a rongyos palota innen a dűlő határától legalább fél kilométerre helyezkedett el anno. S mivel a Szentmárton-hegyen állott, szintén a tatárjárás után felhagyott templom helyén még a mai napig is találni köveket, így ezen a századforduló előtt és után elhordott területen is sokáig lehettek kövek a területén – eleinte kupacban, idővel, ahogy elhordták építkezésre, már csak nyomokban – s adhatták a dűlő nevét.
Ezzel első, a tényeket tárgyaló résznek a végére értünk.
II. ÉPÜLET
Előre bocsátom, hogy az itt következő rész nem lehet más, mindenképp spekulatív; de a gondolatébresztés ezzel a célom, egy amolyan vitaalap. Lehet a leírtak mellette vagy ellene érvelni, s az érvek mentén kihozni a lehető legtöbb infót a rendelkezésünkre álló ismeretekből.
A fennmaradt levéltári anyagból nincs utalás az épület emeletes voltára, a fenti birtokösszeírásban két szobát és konyhát említenek, s kicsit korábban is kúriáról beszélnek, ami jellemzően földszintes épület. Azaz a török-kor végére már mindenképp földszintes lehetett az épület. De mint fent a nyelvészeti részben láthattuk, a palota díszes, azaz látványos, s jellemzően emeletes épület. S nagyon ilyennek kellett lennie, ha az egész települést erről az épületről nevezik el idővel.
Feltételezett építtetője vagy kibővítője Loránd ispán Budán lakott. S vélhetően az itt újonnan kialakuló rezidenciáját is a budai minták alapján alakíthatta ki. Így nézzünk körül építészeti szempontból egy kicsit Budán. Német eredetűek lakják, kereskedelmi kapcsolataikkal szorosan kapcsolódnak az ekkorra már megalakult Hansa Szövetség szász városaival, s feltehetőleg budai lakóépületeik kialakításában is jelentős hatással lehetett az ő stílusuk.
Milyen lehetett ekkor egy budai lakóépület? Buda ilyen szempontból elég jól kutatott. Épületei utcára merőleges tetőgerinccel a telek oldalhatárán és utcafrontján állt; jellemzően már emeletesek, s a földszint akár szilárd (kő vagy tégla) anyagú is lehetett, az emeleten megjelenhet már a favázas szerkezet is, akár kis konzolos előre tolással; a fa váz és kitöltő tégla anyaghasználat váltásait akár színváltások is követhetik. Az emeletre ekkor még feltehetőleg a földszinttől elkülönülően kinti lépcső vezet fel a konzolos vagy oszloppal alátámasztott felső tornácra.
Megérzésem, véleményem szerint egy ehhez hasonló leírású épület lehetett itt is. Az már kideríthetetlen, hogy ki kezdhette el az épület építését, de vélhetően ha Loránd ispán nem újonnan építtette, akkor jelentős mértékben kibővíttette azt a fent leírt épületkarakterhez igazodóan. A földszint mindenképp boltozatos kialakítással téglából készült, ami sokáig fennmaradt. Az emelet favázas szerkezettel készülhetett, ami a török kor alatti karban nem tartás miatt elévülhetett, s talán elbontásra is kerülhetett. Ezt támasztja alá az 1728. évi regnikoláris összeírásában említett kúria megnevezés is.
Amit tudunk az épületről:
a) a XIV. században épült vagy ekkor jelentős mértékben kibővítették;
b) építtetője/kibővítője német kulturális közegben és anyagi jóllétben Budán élt;
c) megjelenése a kor szokásaihoz mérten is feltűnő lehetett;
d) nincs alápincézve, nyerstégla alapja van, a pince külön épült tőle valamikor;
e) a földszintje évszázadokig megmaradt és használható volt;
f) s itt háromosztatú volt, 2 szoba és 1 konyha.
[1] https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/imgview/reformacio-500-mnl-megyei-adatbazis/7813/
[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/PESM_Pmm_08_2/?pg=424&layout=s
[4] Enigma, Finaly, ForditoPro, GT és FB csoport
[5] https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol/
