Aki kicsit öregebb az halhatott a XX. század nagy zsiványairól. Ma közölték a hírt, hogy meghalt Repülős Gizi, a besurranó tolvajok nagyasszonya 92 éves korában. Hasonló „ász” volt a maga korában Strasznov (Srasznoff) Ignác szélhámos is. A Wikipédia hasábjain olvashatunk életéről. Maradjunk abban, hogy mindenkit „megdumált…”
Az érdekes cikk a Budapesti Hirlap 1896.03.14-i (16. évf. 73. szám 7. oldal) számában jelent meg
A fent közölt cikkből kiderült, hogy Helle Antalt is megkörnyékezte, és „le is nyúlta” ideiglenesen. Ideiglenesen, mert Helle sem „ma jött le a falvédőről” és utánanézett megrendelőjének, akit aztán csőbe is húzott, és átadott a rendőrségnek.
A cikkben Helle boltját a Podmaniczky u. 59. szám alattinak jelölik meg. Az 1896 előtti is és utáni években is a Váczi körút 43. alatt volt az iroda-raktár, több, mint 10 híradásból van erről információ, így nem tudni, hogy ez a cím miként került be a cikkbe.
Strasznov életéről 1966-ban film készült: Én Strasznov Ignác, a szélhámos címmel, Benkő Gyula főszereplésével.
Itt meg is tekinthető a kétrészes mozi, jó szórakozást hozzá!
Ebben a cikkemben a palotai Helle-féle Kötélgyárról próbáltam összeszedni a fellelhető információkat, hogy képet kapjunk a gyáros és gyárának múltjáról. Végül aztán egy terjedelmesebb üzem-história kerekedett.
Helle Károly születési anyakönyvi bejegyzése (1835.11.15) a pozsonyi rk. anyakönyvben (Forrás: familysearch.org) Id. Antal és Dam Erzsébet gyermekei (Károlyon kívül) az Alojzia, Ferenc, Antal Henrik, Erzsébet Mária, Mária Erzsébet, Henrik János és Karolina nevet kapták.
A Helle-családban apáról fiúra szállt a kötélverő (funifex) mesterség. A Helle család katolikus volt, Pozsonyban éltek s dolgoztak. Kőrösi József szerkesztésében 1891-ben jelent meg a „Megyei monografiák – Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota a XIX. század végén” című kiadvány, melyben foglalkozik a Helle család üzemével is:
A következő, a gyárral kapcsolatos információk Borovszky Samu: Pozsony vármegye és Pozsony Magyarország vármegyéi és városai munkájában jelentek meg 1904-ben:
Ahogy azt sok más vállalkozás esetében megszokhattuk, volt aki számontartotta, hogy már az apja is űzte a mesterséget, volt aki nem, és csak a saját vállalkozásának kezdetétől datálta az üzem alapítást. 1826-ban az idősebb Antal kezdte el kiépíteni az üzemet, amit aztán Károly fia 1858/60 körül vett át. Azt is tudjuk, hogy régebben nem keresztelték át az egyes üzemeket, csak mert az alapítója vagy tulajdonosa elhunyt, sokszor évtizedekig megtartotta a nevet a cég (a tőlünk szerencsésebb országokban számtalan példa van arra, hogy az alapító szerepel még mindig a gyár nevében, mint pl. John Walker and Sons Ltd. vagy pl. Robert Bosch GmbH).
Ifj. Helle Antal születési anyakönyvi bejegyzése (1864.05.13) a pozsonyi rk. anyakönyvben (Forrás: familysearch.org) Helle Károlynak több gyermeke is volt nejétől, Welzel Karolinától Antalon kívül: Barbara, Eduárd, Károly, Anna Karina, Emma Karolina és Alojzia Anna.
A két férfi (Helle és Fellner) egyik szabadalmának hivatalos közlése
(Budapesti Közlöny 1871.11.18 5. évf. 265. szám 5829. oldal)
A Budapesti Közlöny 1884.03.25-i száma (18. évf. 71. szám 5. oldala)
tájékoztat arról, hogy a Helle-gyár ezentúl jogosult a magyar címert az
üzleti papírjain használni
Károly fia ifj. Antal 1864-ben született szintén Pozsonyban. Anyja óbudai lány volt, így elképzelhető, hogy Pestre küldték tanulni és ittléte során jutott el Rákospalotára, így mikor a gyárát ide helyezte, az nem egy véletlenszerű döntés volt. Keresztapja Fellner Mátyás volt, aki apjával közösen sok szabadalomnál bábáskodott. Ifj. Antal a szintén pozsonyi és vele egykorú születésű Fogt Ilonát vette nőül.
Károly, a méltán kitüntetett és közismert gyáros 1889 tavaszán Pozsonyban meghal (Forrás: Fővárosi Lapok 1889.04.23 26. évf. 110. szám 816. oldal).
1890-ben már Budapesten találjuk a céget. Lerakatot (üzletet) nyit Antal (Központi Értesítő 1890.07.06 15. évf. 58. szám 751. oldal). Azt gyanítom, hogy mivel a kötélgyártás alapanyagai szinte mindenhol rendelkezésre állnak (led, kender, pamut, stb.) így a nagyobb piac – ami Budapest volt – egy közelebbi gyárat kívánt meg és ifj. Antalnak Rákospalota kaporra jött, hiszen a vasútvonal mellett feküdt, Pesttől egy kőhajításnyira.
A Pesti Napló közlése 1898.07.31-jéről (49. évf. 210. szám 10. oldal
Az 1899-es Cím- és lakjegyzékben található hirdetés. Ebből kiderül, hogy
a képviselet/iroda/üzlet a mai Bajcsy-Zsilinszky úton volt, és az is,
hogy a gyár Palota-Újfaluban
Az alapítási dátumokat illetően tehát leszögezhetjük, hogy Károly gyára 1858-tól, Ifj. Antalé pedig 1890-től működött (a későbbiekben látjuk még Antal gyára esetén is, hogy a hirdetésekben sokszor téves alapítási dátumról tájékoztattak).
1890-ben mikor meghalt Helle Károly, valószínűleg a fiúgyermekek közt „örökösödési” harc tört ki, és Ede (Eduárd) szerezte meg a pozsonyi gyár tulajdonjogát. Schmidt Gusztávval még az évben közkereseti társaságot hoznak létre. 1900-ban Gruber Leó és Társa a Károly körút 7 alatt a Helle Károly gyár pesti képviselete és raktára lesz. 1904-ben a kötélgyár csődöt jelent, de ekkor már Schmidt született Helle Karolina a gyár tulajdonosa. A csőd után Helle Olga folytatja/kezdi újra a termelést (Ő vélhetően Schmidték lánya lehetett).
Az 1900.05.01-i Uránia első évfolyamának első számában, majd még egy éven át több számban is megjelent hirdetés.
A Köztelek 1907.06.14-i számában megjelent hirdetés
A Molnárok Lapjában 1912.06.29-én (19. évf. 26. szám 988. o.) közölt hirdetés
Egy 1914-es hirdetés a Rendőrségi kézikönyvek – A közbiztonság almanachja 5 c. kiadványból
A Köztelekben 1915.07.10-én (25. évf. 28. szám 1020. o.) megjelent
hirdetés. A gyárépület méretei eltúlzottak lehetnek. A kémény és a
mellette levő épület malom része volt.
A pozsonyi gyár pesti kirendeltsége a csőd után megszűnt. Az újabb csapás 1915-ben történt:
A Molnárok Lapja 1917.08.18-i (24. évf. 33. szám 691. o.) cikke
Pár év alatt a gépeket és a malmot is az épülettel együtt eladták, a gyár elenyészett. És most kanyarodjunk vissza a pozsonyi kitérő után Rákospalotára, hogy mi is történt ifj. Antallal és cégével.
A tűz (1898) után folytatta a munkát, miközben élvezte a palotai életet. 1902-1903-ból fennmaradt hírlapi közlés, hogy terményversenyen vett részt a beküldött kelkáposztával, burgonyával, szilvával. 1904-ben sztrájk folyt le a gyárában, a munkások a Népszava hasábjain iszákos főnökként írták le.
Fogt Ilona halotti anyakönyvi bejegyzése a rákospalotai polgári anyakönyvben
1906.09.21-én meghal felesége. Új felesége Kugler Józsa (Jozefin) lesz, akitől 1908.08.20-án megszületik legifjabb Helle Antal. 1907-től a pesti iroda vezetője Dworzak Alajos lesz. 1907-ben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapjában közölt adatok szerint 35 munkást foglalkoztatott. 1910-ben raktárát és irodáját a Váczi körút (a mai Bajcsy-Zsilinszky út) 43-ból a Nagymező u. 51. alá helyezi át. 1911-ben 20 munkást foglalkoztató üzemként adnak hírt a cégről.
A Molnárok Lapja 1912.02.24-i (19. évf. 8. szám 274. oldal) számában megjelent reklám
Legifjabb Helle Antal István születési anyakönyvi bejegyzése a rákospalotai polgári anyakönyvben
A 2500 m2 egy durván 40 méter x 63 méteres telket jelent. Ez a terület a
gyár melletti további telkek nélkül volt értendő. Megjelent Borovszky:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és
városai, 1911) c. munkájában
És most foglalkozzunk kicsit azzal, hogy hol is volt a palotai gyár. Az 1899-es hirdetése alapján a gyár Újfaluban (Újfalu: Palota a Szentmihályi út alatt fekvő, 1890 után kiépült kerülete) található. 1906-ban neje halálakor a címük Bocskai u. 88. A gyermek születésekor ez már Bocskai u. 104-re majd 1926-tól Bocskai u. 124.-re módosult, szinte biztos, hogy csak a házszámozási módosítások miatt (a nagyobb telkek felosztása során létrejött új házak beszámozása történt meg). Nincs arra semmilyen utalás, hogy Helle és családja ne a gyár melletti házában lakott volna. A neje is Palotán hal meg, a fia is itt születik, nincs ok feltételezni (és írott bizonyítékot sem találtam arra), hogy bent laktak volna Budapesten, vagy Palotán egy másik utcában laktak volna. 1909-ben eladásra hirdeti telkének egy részét, ami a Bocskai-Szerencs utca sarkára esett (a mai számozás miatt a Szerencs u. 21. most egy utcasarokkal arrébb esik már). Itt kertészkedett annak idején….
Pesti Hírlap 1909.04.11 (31. évf. 86. szám 107. oldal) – a telekrész meghirdetése
A Központi Értesítő 1915.04.11-i (40. évf. 29. szám 346. oldal) számából értesülünk ifj. Antal haláláról
Helle Antal 1914-15-ben meghal (halotti bejegyzését még nem sikerült megtalálni). Legifjabb Antal örököl, de mivel kiskorú, így anyja Kugler Józsa lesz a gyámja és kezelheti a vagyont.
A Magyar Textilipar 1918.03.25 (13. évf. 6. szám 7. oldal) hasábjain jelent meg a házasságról
A pesti iroda és raktár valamikor a 20-as években a Nagymező utcából visszaköltözött újra a Vilmos császár útra (mai Bajcsy-Zsilinszky út). Zorn János sajnos az asszony kihasználása és az örökség megkaparintása céljából házasodott csak, ahogy azt az alábbi híradásból megtudhatjuk. A 20-as években Zorn is rákospalotai lakosként jelenik meg a híradásokban, sőt 1922-ben már az URAK sportegyesület elnöke lesz. Helle Antal beosztottja volt, majd az örökség kezelője lett, később pedig a Kötélgyártó Iparosszövetség elnökségi tagja lett.
A 8 Órai Újság 1926.01.03-i (12. évf. 2. szám 13. oldal) cikke arról,
hogy Zorn, hogy tette tönkre a családot és a céget anyagilag. Mint
olvasható a szerző pontatlan volt, ami az évszámokat illeti, mert a 120
éves cég pont 100 éves volt (ha a legkorábbi műhely beindulásától
számítjuk az alapítást), Helle nem 1911-ben hanem 1914-15-ben halt meg,
Zorn 1918-ban vette el Kugler Józsát….Helle Antal apja pedig Károly
volt, nem József…
1928. májusában Schrenk Mátyás cégvezetőnek és Dr. Bruck Géza a kiskorú Antal vagyonkezelőjének lett hatóságilag kirendelve. Közvetlen ezután Schrenké lett a cég (legifjabb Antal nagykorúságának és a cég pénzügyeinek tisztázása után).
A Honi Ipar 1929.04.15 számában (22. évf. 8. szám 36. oldal) megjelent
hirdetés – a téves alapítási dátum feltüntetése egészen 1949-ig
megmaradt
Schrenk 1922-28 közt a Mária u. 12-ben, majd 1937-43 között biztosan a Mária utca 18. szám alatt lakott (megkockáztathatjuk tehát, hogy 1922-1949 közt a Sín utca lakója volt). Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Helle-gyár 1890-1949 (-ig biztosan) között a Bocskai utcában volt, Helle Antal is ott lakott, és csak a cégét megvásárló Schrenk Mátyás volt az, aki a mai Sín utcában lakott. Bár páran állítják, hogy a Helle-nyaraló a Sín utcában volt, erre semmilyen bizonyíték sincs. Ilyen közel az üzeméhez a nyaralónak sok értelme nem lett volna. Schrenk esetében más a helyzet, hiszen ő nem családtagként volt tulajdonos, tehát nem lakhatott Helléék nyakán a Bocskai utcában. Hogy a II. világháború után mi lett Schrenkkel és a gyárral? Nem tudni. Ha izraelita vallású volt, lehet, hogy deportálták, vagy csak egyszerűen örökös nélkül elhunyt és a gyár elenyészett.
Kedves ismerősöm Rátonyi Gábor írt 2017-ben cikket Rákospalota két Palota mozija címmel, melyet élvezettel olvastam.
A cikk a volt Colosseum (alias Botond / József Attila / Palota) és a Lyra (alias Munkás(otthon) / Palota) mozik történetét dolgozza fel. Jelen cikkem a harmadik régi palotai mozi, a Tavasz Mozi múltját tárja az olvasó elé.
A legelső hírlapi cikk 1911.02.19-én jelent meg a Népszavában (39. évf. 43. szám. 13. oldal), mely egy vetítettképes előadásról szól, melyet a Bertók házban (Iskola, azaz a mai Palánk u. 88. szám alatt) fognak megtartani az Általános Fogyasztási Egyesület részéről. Gyakoriak voltak az eseti jelleggel különböző előadásokon megtartott vetítések, ezeknek tájékoztató-dokumentarista szerepe volt, ezek tényleg vetítések voltak s nem mozielőadások. Sokszor korábban csak diafilmek voltak, képkockákat mutattak be egymásután, nem igazi filmekről volt szó még pár évvel korábban is. A hangosfilm 1929-es elterjedése előtt pedig a mozigépész mellett zongorista, vagy menőbb helyeken zenekar kísérte a némafilmet.
1912-ben azonban már tényleg a mozgóról van híradás. Mozgófényképnek hívták a mozit Heltai Jenő 1907-es nyelvújítását megelőzőleg. 1912.03.01-jén a Népszava (40. évf. 52. szám. 13. oldal) arról számol be, hogy a március negyedikére tervezett felvonulás felhívását ingyenesen vetíti számos mozi, többek közt a rákospalotai Riha Mozgó is.
Rá két napra azonban arról értesít szintén a Népszava (40. évf. 54. szám 10. oldal), hogy nem a Riha hanem a Fortuna Mozgó fogja a tüntetésre felszólító képeket vetíteni. Június 27-én még mindig a Népszava (40. évf. 152. szám 11. oldal) ír arról, hogy gyűjtésükön a Fortuna Mozgó tulajdonosa is adakozott.
Tudni érdemes, hogy ezidőben a budapesti Fortuna a Rákóczi úton volt, a másik Fortuna pedig a városligeti Mutatványos téren. Mindkettőt özv. Fényes Mártonné szül. Fischer Rozália üzemeltette 1919-ig, gyermekeivel ő maga pedig a városligeti moziban lakott. Ezért a fenti cikkek alapján az egyértelműsíthető, hogy itt valóban egy rákospalotai Fortuna mozgószínházról van szó.
1912.07.03-án és 4-én a Pesti Hírlapban hirdetést tesznek közzé, hogy sátoros mozi eladó. Az érdeklődési cím: Tavasz u. 10. A Tavasz utca a mai Bácska utca.
Az 1916-os és 1922/23-as budapesti lakcímjegyzékek további támpontul szolgálnak a beazonosításban:
Tehát a Riha Mozi tulajdonosa Riha Ferenc volt, aki az akkori Tavasz u. 8. szám alatt lakott. A Fischer Dezső-féle fatelep, mely becsődölt és a Tavasz utcából is volt bejárata érdekes módon a Fortuna cipőgyár kezébe került 1918-ban. Lehet csak a véletlen műve hogy Fortuna neve ismét feltűnt, de az is lehet, hogy a két egymás mellett álló telken (a 8-as illetve a 10-14-es) állt vagy működött egy-egy mozi és talán azért is keverték őket össze a Népszavánál. Ezek még sátras mozik voltak, így az épületek mellett a telkek üres részén is felállíthatóan voltak. Ezek szerint a Fortunát adhatták el 1912-ben és a Riha maradt a helyén és tovább üzemelt.
És most jöjjön két visszaemlékezés. Az egyik a Sporthírlap 1930.06.21-i (21. évf. 70. szám 4. oldal) hasábjain jelent meg.
A szerző Lengyel Miklós jó húsz évet említ, tehát az 1930-ban íródott cikk elvileg 1910-be repít vissza minket az időben, így akár még korábban is állhatott a Riha Mozi. A másik visszaemlékezés későbbi:
Fekete Tibor színművészt már nem tudjuk megkérdezni a moziról, sajnos 2014-ben elhunyt. Azonban annyi szent, hogy már az 1930-as években Tavaszra lett átkeresztelve a mozi. Ezek szerint Riha tényleg eladta a moziját, amely értékesítésről hirdetést is feladott a Pesti Hírlap 1925.07.16-i számában (47. évf. 157. szám 22. oldal).
Mivel az utcát 1925-ben még Tavasznak 1926-ban viszont már Bácskának hívták, ezért 1925-ben elkelt és az új tulajdonosa még akkor elnevezte Tavasznak. A Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára, amely 1924-ben készült már az alábbi összeírást adja a palotai mozikról:
Tehát özv. Pottyondyné vette meg a mozit, igaz itt a dátumok összecsúsznak, mert Riha nem hirdette volna a mozit 1925-ben, ha már 1924-ben Potyondinénak eladta volna. Az 1928-as Czím- és lakásjegyzék szerint még mindig Pottondy Tihamérné a tulajdonosa. Vagy Rihával párhuzamosan évekig társtulajdonosok voltak. Pottyondiné végül 1928-ban vállt meg a mozitól ( HU BFL – VII.158.a – 1928 – 0350 ) ekkor került Varsányi Andor birtokába a Tavasz. Már évekkel korábban is ismerték egymást mert (HU BFL – VII.158.a – 1926 – 0156) korábban is írtak alá közjegyző által ellenjegyzett iratot. A Belvárosi Mozivállalattól per után kapott összegből vehette meg Varsányi a mozit. Megerősítésképpen egy 1934-ből újságcikkből, ill. 1939-43 között a Budapesti Telefonkönyv hasábjain olvashatjuk, hogy Varsányi Andor a Tavasz Mozi tulajdonosa.
Varsányi 1922-ben a Belvárosi mozit vezette, 1932-ben költözhetett
Palotára, és 1934-ben már mozi tulajdonos volt. (Szabadság 1934.11.04 7.
évf. 44. szám 8. oldal)
Több, mint valószínű, hogy a fenti a Budapesti Közlöny 1930.12.06-i (64. évf. 280. szám 4. oldal) végrehajtott moziberendezésről szóló értesítésében megjelenő végrehajtási ügy is bizonyítja, hogy sokszor nehezen lehetett működtetni és fenntartani a mozit. A háborút követően a mozi állami tulajdonba került, de nem azonnal, mert Varsányi működtethette azt 1945 után is. Az 1953. február 12. – Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) egyike foglalkozik a rákospalotai mozik gyenge bevételeivel és leromlott állapotával (mind a Tavasz, mind a Terv, mind a József Attila fel lett sorolva). Aztán az 1955. november 11. – Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) egyike rögzíti, hogy a pestújhelyi Terv és a palota József Attila teljesen újjáépítették, hamarosan a pestújhelyi Széchenyi is megnyílik. A Tavasz Moziról 1958.07.09-i Népszabadság ad hírt (16. évf. 161. szám 4. oldal), hogy tatarozzák és nyár végére kész lesz. A Népszava hasábjairól derült ki a bezárás oka is (1963.02.27 91. évf. 48. szám 3. oldal): a bauxitbetonból készült épületet életveszélyesnek ítélték meg. (A bauxitbetont 1928 és az 1940-es évek vége között alkalmazták. Elképzelhető, hogy az 1930-as években építhették át vagy újjá a mozit ebből az anyagból.) Bár a pletykák szerint a Járműgyárnak kellett a terület, a megázott bauxitbeton valóban mállik. Ki tudja újabb 60 év elteltével, hogy mi is történ? A telek most parkoló, és várja jobb sorsát. A Riha / Tavasz Mozgó élt bő 50 évet, R.I.P.
A Szabadság 1945.10.05-i (1. évf. 213. szám 3. oldal) cikke
Utóirat: úgy látszik az 1912-es évben szószátyár volt a sajtó, mert ezévből van még egy híradás egy palotai mozgóról. Mivel semmilyen más információt nem leltem fel erről, így vélhetően „ideig-óráig” működhetett csak. 1912.12.01-jén jelent meg a Pesti Hírlapban (34. évf. 285. szám 57. oldal):
Az is elképzelhető, hogy ez a még pár hónappal korábban kínált Fortuna
mozi volt, amivel az új tulajdonosa sem tudott aztán mit kezdeni.
Az „Elgé” gépeket a Léon Gaumont által életre hívott és azóta is működő Gaumont cég gyártotta és a 30-as évek végéig a francia gépek uralták az európai mozipiacot.
Aztán itt van még egy hirdetés, a Pesti Hírlap 1914.06.23-i számából, mozi megnagyobbításához keresnek társat. Nem tudni melyik mozi lehet, a címzett sajnos csak az Izabella u. 70. házmestere, későbbi hiv. szolga. Elképzelhető, hogy ez a Colosseum tulajdonosának hirdetése volt.
Pesti Hírlap (1914.06.23 36. évf. 145. sz. 26. o.)
És ha már mozinagyobbítás… A Blaha Lujza téri, a metróépítkezés miatt 1966-ban lebontott színházépület előtt állt korábbi Pesti Magyar Színház épületét 1913-ban bontották le. Hogy – hogy nem a tégláiból egy palotai mozi lett kialakítva. Vagy a Colosseumot építhették át tényleg, vagy az Arany János-Klapka utcák sarkán ekkor nyíló Palota mozit építették fel belőle.
Az első ismert rákospalotai filmkockák! A Budapesti Hírlap 1901.12.03-i számában (21. évf. 333. szám. 8. oldal) jelent meg a hír, miszerint a rákospalotai gyakorlótéren huszárok rohamát vették fel az Uránia Filmszínház részére készülő mozihoz. Lássuk a két fellelt híradást:
A Budapesti Hírlap rövid cikke
Két hét múlva a Vasárnapi Újság 1901.12.15-i száma (48. évf. 50. szám. 809. oldal-) már részletesebben beszámolt a filmről és több képkockát is leközöltek:
A helyszínek közt látjuk még a Vérmezőt és a Ludovika Akadémiát is, a hidászok pedig talán az Újpesti-öbölben álltak a kamera elé. A filmet sárói Szabó Lajos százados rendezte és 1901. 12. 10-én mutatták be. Az Uránia folyóirat is megjelentetett cikket ugyanezen képekkel (3. évf. 1. szám. 20. oldal). A Pesti Hírlap is dicsérő cikket írt a fél évig készült alkotásról, melyben a képeket még ki is színezték. Sajnos semmilyen információ nincs arról, hogy a film fennmaradt volna.
Rákospalotán köztudott, hogy Turay Ida a község szülötte. Azonban nem csak Thurmayer Ida futott be fényes karriert, hanem Palásthy Irén is. Ez a bejegyzés az ő életét dolgozza fel.
A színésznők gyakran füllentettek a korukról, az ő esetében sem volt ez másképp. A Magyar Színházművészeti Lexikon és a Magyar Színművészeti Lexikon 1899.10.27-i születési dátumot ad meg. Az amerikai IMDb adatbázis 1902-es születésről tud. Az igazság az, hogy Pollák Irma 1898.10.27-én látta meg a napvilágot:
A rákospalotai polgári anyakönyv bejegyzése
A Színházi Élet 1920/35-ös számában, a házasságuk után közvetlen megjelent cikk képe
A Pollák szülők a házasságkötés után pár nappal rákospalotai otthonukban (Színházi Élet 1920/35. sz.)
Színházi fotó az 1918-ban készült képe a Médi bemutatója alkalmából (Hungaricana.hu)
Apja cipész volt, Csehországból Boskovice községből származott, anyja Anna pedig a nem túl messzi, Brno mellett található Ivanovice szülötte. Német ajkú zsidók voltak. A palotai zsidóság a 20-as évekre Duschinszky rabbi vezetése alatt megerősödött, ekkor épült fel zsinagógájuk is a mai Régi Fóti úton. Irmának 3 nővére volt. Az anyakönyv szerint az Imre utcában laktak, később pedig a Zápolya (mai nevén Szerencs) utcában, szegényes körülmények között. Balettet tanult az Operaházban, majd gyerekszereplő, végül operettprimadonna lett. A „Hermelines nő” előadása után kérte meg kezét az Amerikába települt, nála 15 évvel idősebb német származású Hans Bartsch színházi producer-kiadó. 1920-ban házasodtak össze Bécsben, Irma ezután az USA-ban és Berlinben kapott szerepeket. Ritkán jött haza szüleihez, akiknek Bartsch még a házasságkötésük után Rákosszentmihályon vett házat. 1930-ban két inzultusát is tárgyalta bíróság: 1928-ban mikor hazalátogatott a villamosra nem szállhatott fel a kutyájával az első osztályra, mire idegességében meglökte a színésznő az eljáró rendőrt. Az ítélete 100 pengő büntetés volt. A másik ügye az 1930. év elején esett meg színházba látogatás alatt, mikor azzal vádolták meg, hogy túlontúl dekoltált az ezüst lamé estélyije. Irén első ízben 1920-ban házasságát követően utazott az Egyesült Államokba. Az utaslisták alapján 1922, 1928, 1938, 1946, 1947, 1950 ,1952, 1956-ban is hajóval szelte át az óceánt.
Az 1922-es letelepedési engedélye – 1. oldal
… illetve engedélyének 2. oldala, fényképével
1929 év végén forgatta a Hollwoodi házasság (magyarul: A herceg és a táncosnő) c. hangosfilmet
Pollák anyuka és apuka 50 éves házassága alkalmából szervezett családi
ünnepsége Rákosszentmihályon – Magyarország 1930.07.24 37. évf. 166.
szám Ekkor apja 77, anyja 66 éves volt.
Pesti Napló cikke a Palásthy – Chaplin afférról – 1933.09.06 84. évf. 202. szám
Egy korábbi 1931-es találkozás Chaplinnel (Színházi Élet 14. szám)
A Film Színház Irodalom képe – 1944.03.16 7. évf. 12. szám
A Bartsch János Kiadó Vállalatot 1935-ben hozzák létre férjével, egy helyi, pesti ügyvezető volt megbízva a teendőkkel. A cég 1948-ig működött, utoljára az Erzsébet krt. 15 szám alatt.
A film amerikai plakátja. A filmet 1930-ban nálunk is bemutatták. Talán
az első olyan teljes hosszúságú hangosfilm (sőt musical!), melyben
magyar színész szerepel. Fuchs Vilmos szintén Magyarországról emigrált
és alapította meg a négy nagy filmgyár egyikét a FOX-ot. (Forrás:
IMDb.com)
A II. világháború nem kímélte a családot, elhurcolták őket, mindörökre. Az amerikai bevándorlási hivatal utaslistáiból, melyen Palásthy is szerepel az utolsó 1956-ban íródott (az SS United States fedélzetén, indulás: Southhamptonból 1956.09.06-án, érkezés: New Yorkba 1956.09.11-én)….
A deportálási büntetőügy tárgyalásáról szóló cikk (Világosság, 1947.06.13 3. évf. 131. szám)
A család sorsáról Dr. Goldberger Tamás a rákosszentmihályi zsidók kutatójának egy részletes cikke jelent meg, melyet ide kattintva olvashat el. Bár a család 1920 és 1944 között Rákosszentmihályon lakott, Irén a géneket és a színpadi tudást mégiscsak Palotáról hozta, ahol a szerencsét és a szerelmet is meglelte. A United States Social Security Death Index alapján 1984. decemberében 86 éves korában hunyt el New Yorkban (temetve: 1985.01.29-én a Ferncliff temetőben, Hartsdale, Westchester County, NY – köszönet Lázár Györgynek az adatért! ). Férje, aki 1884 táján született és 1908-ban kapott amerikai állampolgárságot, az 1951 utáni években hunyt el, vélhetően szintén New Yorkban. Megemlítendő, hogy az író Molnár Ferenc karrierjét is igazgatta a 20-as években.
A címbeli csillag azt jelenti, hogy kutatásaim szerint nem szerepelt korábban magyar színész teljes hangosfilmben Palásthy Irén előtt.
Az elmúlt 150 év hírlapi cikkeiből adok közre izgalmas, olykor tréfás vagy meglepő, mindenesetre nem közismert rákospalotai történeteket.
Egy cikkben, mely az Ország-Világban jelent meg 1904.07.17-én (a 25. évfolyam 29. számában) a Wágner Gimnáziumról (mai nevén: Dózsa György Gimnázium) láthatunk olyan felvételeket, melyeket máshol nem láthattunk eddig. A földszintes kollégium az akkori Erdősoron, a mai Bartók Béla u. 23-25 alatt állt, az épületek, átalakítva ugyan, de ma is állnak.
Az internátus lakói 1904-ben. Mint látható, a kertben gyűrű és nyújtó is van a sportoláshoz.
A kert a jelenlegi gimnáziumi telken (a mai régi épület és új épület, a focipálya helyén) továbbá a mai Wágner Manó park területén feküdt. Tényleg, mint egy erdő olyan volt a Lukácsy (Hutiray) Sándor által Szabó Alajosnak átadott telek.
Az épületek – melyek merőlegesen feküdtek a Bartók Béla utcára – közül az egyik.
Jó levegőn tanulhattak az akkori diákok – ahogy azt a hirdetésekben megígérte Wágner.
Ez a kép a szemközti telekről készült, látható rajta az emeletes főépület is. A szemközti telkekből több is Szabó Alajosé volt, ő is itt lakott. Az ő veje volt Wágner Manó.
Az 1928-as térképen jól látszik a pirossal jelölt iskolaépületekkel szemközt levő üres telek, ahonnan a fenti kép készült. A mai focipálya, az új és régi iskolaépület helye és a park akkor még egyben alkotott egy hatalmas, ősfás ligetet. A 1167-es telken levő épületekben lakhatott Szabó Alajos dr., a 1122-es a Posta, a (1)154-es pedig a Fő út 70-es épület, ahol Kalchbrenner Karolina leányiskolája működött. (A térkép jelzetszáma: Budapest térképeinek katalógusa 4240a)
Tolnai Világlapjában (1928.05.02 28. évf. 18. szám) megjelent kép Wágner Manóról (jobbra). A Palotán rendezett cserkésztalálkozón készült a kép.
Palotán, ahogy mindenütt az országban a politikai hatalomváltást követően az utcaneveket is megváltoztatták, a rendszerrel nem konform elnevezések helyett jöttek újak. Sokszor persze teljesen logikátlan időpontokban változtattak meg olyan utcaneveket is, melyekbe a kutya sem tudott volna belekötni. És mégis változtattak, mert megtehették. Nos ez a hozzáállás napjainkban sem változott fikarcnyit sem. Ne feledjük, hogy mennyire megnehezítik a történelem kutatóinak életét azzal, hogy sokszor a névváltozások miatt is beazonosíthatatlan egy-egy helyszín. Jobb sorsú országokban évszázadokon át egy névvel illettek utcákat és házakat. No de lépjünk is túl a morgáson, és lássuk melyik utcát mikor hogyan hívták. A lista természetesen közel sem teljes. A legrégebbi iratok, amikben utcanevekre lelünk az anyakönyvek. Az evangélikus 1852-1879 között csak helyrajzi számokat tartalmazott. (Egytől voltak beszámozva a falu házai utcáktól függetlenül, később már a telkek voltak beszámozva szintén egytől – így tehát voltak üres és házas telkek is, majd jött a számozás, ami már a falu telkein „kigyószerűen” haladt végig, azaz elindult egy utca egyik végétől a számozás, egy oldalon végighaladt az utca végéig, ott pedig a másid oldalra visszafordulva folytatódott, az utolsó ház után, a számozás kifordult egy következő utcára. hasonlított a számozás egy Nacza-rajzra.) A református anyakönyv 1854-74 között szintén csak számozást tartalmazott, a római katolikus anyakönyv pedig csak 1884-től használ utcaneveket. Természetesen más iratok, jegyzőkönyvek, hírlapi említések, térképek is adatforrások, de ezek mennyisége nem ér fel az anyakönyvi bejegyzésekkel.
Az utcanév táblázat innen tölthető le. Igyekszem bővíteni, javítani a későbbiekben.
A Hungaricana közgyűjtemény Képcsarnok adatbázisában van két rákospalotai fénykép, melyeken első világháborús német katonai temetés látható. A képek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdonában vannak. Jómagam is sok palotai kép helyszínét azonosítottam be már az oldalon, de ezen két képről a könyvtárnak sem volt közelebbi ismerete, vajon mit is örökítettek meg rajtuk.
Kutatást követően meglett a válasz, hogy kit, kiket is temettek el, s mikor ekkora búcsúztatással.
A Hungaricana közgyűjteményi portál FSZEK tulajdonolta 081084 leltári számú képe
A Hungaricana közgyűjteményi portál FSZEK tulajdonolta 081029 leltári számú képe
A korabeli lapokban nemcsak cikkek, de képek is jelentek meg a hatalmas temetésről.
A Vasárnapi újságban megjelent eredeti kép. A Hungaricana oldalon ennek a képnek a csonkolt változata van meg. (Forrás: Vasárnapi Újság 62. évf. 23. szám 367. oldal – 1915.06.06)
Tolnai Világlapjában a beszentelésről készült fotó látható (Forrás: Tolnai Világlapja 15. évf. 24. szám 16. oldal – 1916.06.10)
Az Új Idők szerint ez az ő fényképük, bár láthatóan a Tolnai Világlapjában megjelent kép csonkolt változata (Forrás: Új Idők 21. évf. 24. szám 606. oldal – 1915.06.06).
A két kis egyenruhás kisfiú a legdélcegebb a temetésre készülők közt.(Forrás: Új Idők 21. évf. 24. szám 607. oldal – 1915.06.06).
A Váci Hírlap cikkéből derül ki maga a baleset (Forrás: Váci Hírlap 29. évf. 42. szám 3. oldal – 1915.06.02)
A Pesti Naplóban és több más orgánumban is megjelent cikk (Forrás: Pesti Napló 66. évf. 150. szám 6. oldal – 1915.05.31)
A Wacht am Rhein 1871-től a Német Császárság nem hivatalos himnuszaként funkcionált.
Majd jött még egy pontosítás is az előre megírt cikk és a végül megtörtént események egyezése érdekében (Forrás: Budapesti Hírlap 35. évf. 153. szám 13. oldal – 1915.06.03)
Ami a vonuló tömegről készült képek helyszínét illeti, az a mai Régi Fóti út és a Toldi sor vége, közvetlen a Szentmihályi út előtt. A képen látható egy focikapu is. A focipálya a mai evangélikus templom és református imaház helyén helyezkedhetett el (tehát nem pont a mai REAC pálya helyén feküdt – 1926-ban számolták fel, a templomépítkezések és a rossz talaj miatt). A tömeg a régi községháza elől (Kossuth utca – Fő út sarok) a Kossuth utcán át a Régi Fóti útra, majd onnan a Szentmihályi útra kanyarodott ki, az akkor még újnak számító köztemető irányába. A „focipályás” kép készítője a mai ÖMV benzinkút irányából készíthette a fotót.
A fennmaradt német nyelvű gyászjelentés (itt már 5 halott szerepel a cikkek 4 halottjával szemben).
