A Wotzasik család

(szerkesztés alatt…)

Ez a cikk dr. Kövér György, az ELTE professzor emeritusának “A tékozló Wotzasik fiúk” címmel, 20 évvel ezelőtt megjelent publicisztikája kapcsán készült, szándéka pedig az azóta digitalizált – és így hozzáférhetővé vált – adatok alapján egyfelől a rákospalotai vonatkozás, másfelől Samu, Ferri és a többiek sorsán való további töprengés.

A Wotzasik családdal a Fő út 57-59. számú telek kutatása kapcsán találkoztam először. Itt működött korábban Kalchbrenner Karolina leányiskolája, amit Stettnerné vett át, majd Fischer Dezső nősült ide, ahol aztán könyvkereskedését, nyomdáját, fatelepét működtette, melyet később Hajnal Miksa kaparintott meg, akitől aztán a Kismotor- és Gépgyárhoz került a telek, ami jelenleg is mint Jármű Zrt. üzemel. Mikor Stettnerné átvette az iskolát, azt az utca túloldalára költöztette át a Fő út 70-be, és csak vélelmezni tudom, hogy a telek és az ikervillák maradtak a Kalchbrenner hagyaték örököseinél. Ekkor érkezhettek (az 1880-as évekről beszélünk) a Marewitz és a Wotzasik családok, mint bérlők. Wotzasik Samu 1884-ben, a gyermekei (Mayer Miksa – új nevét Kálmán Ernő Milton) 1885-ben majd (Anna Paulina, Vilma Franciska és Ernő Lajos Ferenc) 1886-ban veszik fel a keresztény hitet Beller Imre palotai plébános segítségével. Wotzasik Samu, (a keresztségben Károly Ernő nevet kapott) – aki korábban Londonban, Párizsban, Bécsben lakott éveken át – már 1880-as évek elejétől Palotán lakik. Marewitz Karolina volt a felesége, aki Teplitzből (Teplice, Csehország), és aki 1872 óta volt a neje) származik, szüleit is hozta magával Palotára. Feltételezem, hogy a Samu által részben eltékozolt atyai örökség hiánya végül takarékos életet kívánt, Palotán találhatta meg a megfizethető bérleti díjat, Pest közelségét és a megélhetést nyújtó munkahelyet is. A munkahelyet, ami a vasút volt. Mivel a keresztapja az Osztrák-Magyar Államvaspálya vezérigazgatója volt, így nem elrugaszkodott a gondolat, hogy ő szerzett Samunak munkát. Palota pedig adta magát, ahol már ekkor jelentős számú vasúti tiszt élt. Hieronymi Károly egyébiránt szintén pozsonyi volt mint Wotzasik Mayer, Samu apja, a család a feje.

Jelen írásomhoz elkészítettem a legjobb tudásom szerinti Wotzasik-családfát. Azokat a személyeket, akik több-kevesebb ideig Rákospalotán éltek, zölddel jelöltem. Pirossal a külföldre szakadt családtagokat jelöltem. Ha a kedves olvasó maga elé veszi, megnyitja a családfa fájlt, láthatja, hogy Samu vagy 50 évet élt itt, ahogy itt éltek a gyermekei és azok rokonai is. Ami a kutatások során meglepetés volt, hogy az elsőszülött fiú, Jakab István is itt hunyt el, ahogy nővére Ferri is.

És akkor lássuk pontokba szedve milyen új információk derültek ki:

  1. Az elsőszülött István Jakabot 1859. májusában keresztelik meg a római katolikus egyház tanai szerint Szentistvánvárosban (a mai Lipótvárosban). Ez tehát még az apa első végrendelete előtt történt, mely végrendeletben utaltak Jakab Istvánra úgy, mint aki egy korábbi feleségtől származik. Az anyakönyv nem hazudik. Thenhoffer Anna az anya, aki nem más, mint Denhoff Nina (a Nina az Anna becézett alakja). Ezt az utólagos, 1908-as bejegyzés is rögzíti.

Ez a momentum csak annyiban fontos a számunkra, hogy tehát nem az “új” anyuka génjei voltak azok, melyek a pazarló életmódot magukban hordozták, hiszen egyetlen édesanyja volt az összes Wotzasik-gyermeknek.

2. Jakab István, bár folyamatosan Pesten ill Bécsben élt – hiszen 1860-76 között született gyermekei mind a mai V. és VI. kerületben születtek – mégiscsak idős korára Rákospalotán házat vett és ott is hunyt el 1910-ben, csakúgy, mint második neje Kóczián (Góczián) Krisztina, ki egy évre rá követte őt a túlvilágra. Ez a palotai elhalálozás nem egy véletlenszerű rokoni látogatás alkalmával esett meg, mert már 1895-ben a nej megveszi az Erzsébet u. 23-as számú villát (HU BFL – VII.151 – 1895 – 0280) és mindketten az Erzsébet (a mai Sződliget) u. 29-ben hunynak el rá 15 évre. Voltak házszám változások, lehet, a két ház nem azonos és 3 házzal vásároltak arrébb nyaralót, mindenesetre az biztos hogy a házaspár a férj nyugdíjba menetele után haláláig Rákospalotán nyaralóval rendelkezett.

Az első nej, Fischer Magdolna legnagyobb gyermeke is csak 16 volt, mikor elhunyt, így a második nejre komoly feladat hárult az összesen 10 gyermek felnevelésében. A lánygyermekeiket jól házasították ki. Béla, aki a második nejtől született (és akit Jakab István a házasságkötésük után örökbefogadott) 36 évesen hunyt el. Az elsőszülött fiú, István a kolgyári Császár famíliába nősült be és Újbudán telepedett le.

3. Hogy miként s hogyan is lesz Palotán az Erzsébet utcában Jakab István nyaralótulajdonos, azt talán megvilágíthatja a következő tény. Egy Kanitz Fülöp Nándor nevű palotai tőzsdeügynök (Jakab István is az volt), aki 1889-ben az Erzsébet u. 518. szám alatt lakott, közjegyző előtt hozzájut Jakab István nagyvonalúsága révén nővérének Ferrinek a 1575 Ft 52 krajcáros adósságához (HU BFL – VII.151 – 1889 – 0860). Ekkortájt még nem volt utcaszintű házszám, az 518-as szám a későbbi 37-39. számú (a mai 45/a-b) házak helyén feküdt. Kanitz pár házzal lakott tehát arrébb Wotzasikék nyaralójától. Wotzasikné egyébként Róth Gyuláné szül. Braun Ilkától veszi a házat, s mily véletlen Kanitz nejét pedig Braun Máriának hívták. Ha tehát az nem lett volna elég indok, hogy testvérét Samut és családját nyaranta könnyen meg tudta látogatni (hiszen két utcára vett nyaralót a tékozló öcs lakásától), egészen biztosan, hogy azokkal az emberekkel, akikkel egyszer korrekt pénzügyi kapcsolatba került, olyan viszonyt tudott ápolni, mely viszonyt a későbbiek során kamatoztatni tudta. Tőzsdeügynökként pedig lehet, hogy eleve jól ismerték egymást.

Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai 1883-ból. Az 518-519-es számok jelölik a telket, ahol Kanitz lakott, az utcában pár házzal feljebb volt (tán a mai Lukácsi S. u. torkolatánál álló 515-ös jelölésű ház) Wotzasik Jakab István nyaralója.

4. A vasútüzem ismert szereplői a továbbiakban is fel-felbukkannak a család életében. Jakab István Gizella Mária nevű lányát az a Spitz Gyula veszi el, aki 1884-ben szorkolai Sági nemesi előtagot és vezetéknevet kapott a királytól és a Magyar Északkeleti Vasút Rt. vezérfelügyelője volt. Zitterbart Ferenc – Hermina férje- is Teplicéből származik csakúgy mint Samu neje Karola. A Tiszavidéki Vasút képviselője volt. A házaspár egyik házassági tanúja Légrády Károly a híres Légrády Testvérek kiadó cég tulajdonosa volt. Margarétha István, aki Alojziát vette el, szintén az Északkeleti Vasútnál dolgozott állomásfőnökként, majd főellenőrként. Csircsi Janovich Miklós, csakúgy az Északkeleti Vasútnál volt állomásfőnök, majd főfelügyelő pedig Irén férje volt.

Úgy tűnhet tehát, hogy Jakab István a középkorú családapaként vasúti hivatalnoki állásba kerülő és a fiatalkori döntéseit idővel megemésztő Samunak megbocsáthatott, és elképzelhető, hogy az ő unszolására került Samu valamikor az 1880-as évek legelején a vasúti pályára. Jakab István a vasutas- és mérnöktársadalomban egy sokkal kiegyensúlyozottabb családapamodellt láthatott, ezért is hagyott csak ilyen frigyet jóvá a lányai esetén. Könnyen lehet, hogy belátta, hogy a sok gyerek jólétének a megteremtése olyan kockázatos döntésekkel jár, melyek vállalása esetén egy olyan széthulló családdal – de legalább is egymásnak feszülő családtagokkal – kell számolni, mint amilyen családja volt. Lehet, hogy ehhez a rádöbbenéshez és irányváltáshoz az is kellett, hogy neje 9 gyerekkel hagyta magára, mikor meghalt. Nem minden volt tehát a pénz. A testvérei közül voltak átkeresztelkedettek, volt aki mózes vallású maradt. Több fivére eladósodott, volt aki disszidált, Ferri nővérét kiforgatták a vagyonából. Nem akarhatott ilyen megkeseredett családot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük