Palotai történetek

Ráleltem a Volenszky családra az alábbi kép megvásárlásával. A képen egy néni, tán gimnazista unokája és egy kutya látható. A kép hátuljára rávezetve: Volenszky Gyuláné Mancika és S….. 1959, Rákospalota, Bethlen Gábor u. 124.

Volenszky Gyula tanár úr 1927-től élete végig (50 éven át) ebben a házban élt Rákospalotán. 1977.09.09-én hunyt el, a Megyeri úti temetőben nyugszik.

Aranydiplomáját 1974-ben kapta:

Az ELTE Természettudományi karának ülései 1974.07.17 5. o.

A diploma megszerzését követően 1918-1919-ben az VI. ker. Állami Főreálgimnázium tanára volt. 1920-1921-ben a kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban, 1922-ben a VII. ker. Kőrösi Csoma Főreáliskolában oktatott. 1923-1924-ben a kőbányai Szent László Gimnáziumban, 1925-től a VII. kerületi Madách Gimnáziumban tanított egészen nyugdíjazásáig. 1927-ig a VII. ker. Tábornok u. 3 alatt lakott szüleivel.

1927.06.17-én a VII. kerületben vette el a palotai születésű és a Bethlen G. u. 124. alatt lakó r. kat. Dallos Margit (Mancika) székesfővárosi tanítónőt. Apja id. Volenszky Gyula (1868-1924) tanár és iskolaigazgató volt, szintén sok helyen megfordult pályája során, többek közt Tordán is, ahol az ifjabbik Gyula 1892.05.21-én megszületett, neje Burger Irén volt. Két fivére volt, a 18-évesen 1911 elhunyt Tibor és Béla.

Az alábbi írás Handi Pétertől a Ponticulus Hungaricus internetes folyóiratban (XIV. évf. 2. szám – 2010. február) jelent meg (eredetije pedig a Liget folyóirat 2005/9 számában).

A Volenszki-epizód
Handi Péter

Gondolom, egy tanár hamar észreveszi, hogy osztályában ki közömbös tantárgya iránt. Az én matematikatanáromnak, a legendás Volenszki Gyulának meg igazán könnyű dolga volt. Az ötvenes éveket tapostuk mindketten a Madách Gimnáziumban, s ez a bizalmas többes szám volt az egyetlen, ami közös nevezőre hozott bennünket – hogy legalább itt matematikailag fejezzem ki magam. Alkati idegenkedésemet a fontos tantárgytól fokozta Volenszki tanár úr bemutatkozása az első órán: „Nálam nem lesz nehéz jó osztályzatot szerezni – kezdte jellegzetesen lassú, szaggatott beszédmodorában –, egyest az kap, aki nincs jelen. Kettest, aki jól felel. Hármast, aki úgy tudja a számtant, mint én. Négyest, aki jobban tudja, mint én. Ötöst pedig, aki a Muki kutyámnak csontot hoz”.

A különösen felépített érdemrendszer zseniális csavarja éppen a kiváló ötös osztályzat elérésének csapdája volt: míg a matematika fortélyait elsajátíthatta a tanuló, csontot aligha szerezhetett azokban az időkben, mivel az szorosan a húshoz, azaz annak krónikus hiányához tartozott. Nem sok esélyem volt a tanár úrnál. Egy alkalommal, amikor megsemmisítően rossz feleletem után a táblától a helyemre küldött, a következőképpen értékelte szereplésemet: „maga még egyest sem érdemel… jelenlétét egy zöld nullával osztályozom”.

Mindebből látható, hogy az inkriminált tantárgy és közöttem mély szakadék tátongott. De vajon mit rejtegetett a szakadék mélysége? Talán az általános érdeklődés hiányát? Korántsem. Az érdeklődés éppenséggel nagy lángnyelvekkel lobogott, csak éppen nem a matematika irányában. Színház. Filmek. A művészi alkotás fortélyai. Könyvek mágiája. A humán tantárgyak foglya voltam, és fatalista nemtörődömséggel viseltettem az oktatás egyéb területei iránt. Az is különös, hogy az ötvenes évek szelektált és pártirányított, szűkre szabott kultúra-adagolása egyáltalán betölthette, idealizálhatta egy érettségi előtt álló diák eszmevilágát, szépség-szomját. De azt tette. A bukás következményeit vakon elvetve, az unalom látványos demonstrálásával ültem a matematikaórán, a délutánokat és estéket matinék, vetítések, múzeumok és könyvtárak részegítő légkörében töltve. Az anyám által kissé könnyelműen folyósított zsebpénzem elegendő volt az államilag vaskosan dotált kultúrintézmények látogatásához. És mondom: más nem érdekelt.

Így arról sem volt tiszta képem, hogy tulajdonképpen mi folyik az „életben”, a társadalomban. Az egyik matematikaórán, amikor érdektelenségem tűrhetetlenné vált, Volenszki tanár úr megszakította magyarázatát, és aprózó léptekkel padomhoz jött. Megállt előttem, felém hajolt úgy, hogy arca jóformán az enyémbe ütközött. Fakó bajusza és bozontos szemöldöke szinte elfehéredett a bőrét elöntő vörös indulattól, s ahogy megindult belőle a szó, azaz a kezdetben visszafojtott sziszegés, amely fokozatosan hörgésszerű, szaggatott modulációkba váltott, alig visszatartható nevethetnékre ingerelt. „Maga … maga itt ül a jól fűtött tanteremben, lopja a napot – sziszegte –, jó meleg ruhában, fittyet hány a tananyagra, azt hiszi, hogy minden rendben van, táplálják, addig…” Ekkor a sziszegés ordítássá vált, „addig… tudja, mit csinál az én kitüntetett diákom?!” Öklével lecsapott előttem a padra: „követ tör!”…

Dióhéjban így értesültem Recskről. A kitelepítésekről. Az élet valódi menetéről. A korról. Azután jobban figyeltem.

Könnyen lehet, hogy mivel az 50-es évek elejére emlékszik vissza a szerző, így a képen látható kutya nem más, mint Muki.

A Madách Gimnázium 1977 óta ítéli oda az özvegy által létrehozott Volenszky Gyula-díjat a legjobb (két) matematikából érettségizőnek.

Sajnos a tanár úrról nem találtam képet, még a gimnáziumi tablóképek sem elérhetőek.

És hogy ki volt a Volenszky tanár úr leghíresebb tanítványa? Íme:

Magyar Hírlap 2003.01.03 36. évf. 2. sz. 17. o.

Erzsébetváros 2016.04.21 25. évf. 4. sz. 16. o.

És végül egy kis humor. A Rákospalota Anno Képei facebook csoportból Békési Tamás hívta fel a figyelmem Koltai Róbert 1991-es kabaréjára. Egy 2020-as Blikk interjúban Koltai elárulta, hogy a Madáchba járt és hogy hadilábon állt a matekkal. Így teljesen világos, hogy a parodizált matematikatanár nem más mint Volenszky. A számunkra érdekes részlet 6:30-nál kezdődik.

Kiegészítés:

Hraskó Péter tanár úrtól kaptam egy képet Volenszky Gyuláról, amit ezúton is köszönök. Hraskó úr 1947-50 között járt a Madáchba és volt Volenszky tanítványa. Ezt írta a képhez: „Én ambicionáltam a matematikát, Volenszky mégis osztályzat helyett sokszor azt írta a dolgozatomra, hogy „tőled többet várok”. Akkor is, amikor hibátlanra sikerült.” Ahogy Karinthy a humorban nem ismert tréfát, úgy Volenszky vélhetően a matematikával volt így.

Ismét egy olyan emberről emlékeznék meg, aki a Sződliget utcában lakott. Franzenau Ágoston Kolozsvárott született 1856.09.02-án, a ’70-es években került fel Pestre a IV. kerületi főreáliskolába. Onnan a Műegyetemre ment gépésznek tanulni. 1877-ben tanársegéd lett az egyetemen, 1883-tól pedig a Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályára került. 1892.05.02-án elvette Németh Teréziát (a józsefvárosi rk. plébánia anyakönyve szerint Katalint. Ekkor a Stáció u. 32-ben élt). Saját gyerekük nem volt, sógora árva kislányát nevelték fel, akit 1911-ben jegyzett el Bakos Jenő palotai polgári iskolai tanító. Az Akadémia levelező tagja lett 1898-ban. Ekkortájt a VIII. ker. Rökk Szilárd u. 41-ben élt. 1904-ben viszont már itt él a család Palotán, édesanyja Zehentmayer Emília azévben hunyt el, ekkor a Batthyány u. 12-ben laktak. 1912-ben már az Erzsébet u. 2-ben lakik. Itt is hal meg 1919.11.19-én.

Dr. Franzenau Ágoston paleontológus, mineralógus , az MNM ásványtani- és őslénytani osztályának igazgatója, akadémikus (Forrás: Wikipédia)

Még szűkebb pátriájáról is jelentetett meg tanulmányt a Földtani Közlöny 40. kötetében: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, Rákospalotán (1910)

Az OSZK Palkát- és Kisnyomtatvány-tárában található halotti értesítője.

Franzenau Ágoston a rákospalotai temetőben nyugszik. Bakosék a ’30-as években a Mária (Sín) u 41-ben éltek.

Kozmata Ferenc a kor fényképész zsenije volt, Erdélyi Mórral, Klösz Györggyel, Goszleth Istvánnal lehetett egy lapon említeni. Piperkőc, cilinderes figura volt, aki a 3 emeletes háza legfelső emeletén fényképezte a kor nagyjait. Sokra vitte, mégis vagyonát elvesztette még 1902-es halála előtt. Azt rebesgetik, hogy szegényházban és megőrülve hunyt el, a halotti ak. bejegyzés ezt nem támasztja alá, igaz nem is zárja ki.

1871-ben készült portréja, Forrás: Fotómúzeum

Gyászjelentése az OSZK Plakát- és Kisnyomtatvány-tárából

Kincses Károly írt egy rövid életrajzot Kozmatáról a Fotó (1990.11.01, 37. évf. 11-12 sz. 496. o.) c. havilapban. Szerinte 1846-ban született gazdag családban. Megtaláltam a házassági anyakönyvi kivonatát, amiben 41 évesnek titulálják és pesti születésűnek, ezek szerint 1841-ben született. Egyetlen Kozmata családot sem ismernek az anyakönyvek az övén kívül a jelenleg rendelkezésre álló indexált anyakönyvi nyilvántartásokban. Kincses említi, hogy Kozmata Aradon nyitott fényképész műtermet Auerbach Miksával 1863-ban. Egy pesti fényképész, aki épp felszabadult (mert hogy 1861-től a Borsos és Doctornál volt Pesten segéd) miért is menne Aradra szerencsét próbálni, amikor Pest nagyságrendekkel több lehetőséget kínál? Hát azért, mert oda kötik a családi kötelékek. Ezt erősíti szintén a Fotó (1957.11.01 4. évf. 7. sz. 260. o.) havilapban megjelent dr. Fejős Imre-írás, melyben Kozmatát aradinak titulálja.

A szentistvánvárosi (lipótvárosi) rk. plébánia házassági anyakönyvi bejegyzése 1868.02.24

A neje aradi születésű, mint látjuk. Testvére Kozmata József szintén fényképész lett, Braila városában működtetett műtermet, mielőtt Pestre jött volna. Nem sokkal tehát házassága előtt jött vissza Pestre és a Harmincad utca 1-ben Doctorral átvette Schäffer és Réty műtermét. Innen költözött a Kristóf tér 3. ill. 4 .szám alá 1873 előtt. 1875-ben udvari fényképész. 1883 végén vette meg a Sebestyén tér 4. sz. alatti műtermet a Zöldfa u. sarkán.

Gyermekei: Heléna Karolina (Ilona) (1869-1910), fia Jenő József – aki vegyész lett -(1869-1894) és Margit Teréz (1873-1959), neje 1920-ban hunyt el.

Több vállalkozásba is belevágott, több műtermet is működtetett, de rövid életűek voltak a társulásai. A saját műtermében volt, hogy húszan is dolgoztak, sokat adott magára és a külsőségekre. Fehér kesztyűben, frakkban fogadta a vendégeket a pompával berendezett szalonban, volt, hogy havi 10 cilindert is vett magának. 1888-ban megkapta a Ferenc József-lovagkeresztet. A bevétel nem csak a fotózásból származott, hanem a képek sokszorosításából, tömegárusításából is. 1892-ben Szegeden nyit műtermet, valószínű ez lett a veszte, mert 1894 év végén már az ingóságait árverezik a Zöldfa utcai otthonában. 1895-ben eladni kényszerül a házát 48 ezer forintért. Az is igaz, hogy a lányai hozományaira is kellett pénzt felmutatnia (1893-ban és 1895-ben). 1898-ban még próbálkozik egy társulással (Ratzenberger Ágostonnal) a Kossuth Lajos u 12-ben, 1899-ben az Erzsébet tér 18. szám alatt várja a fényképeszkedni vágyókat. Szerintem pont akkor nőtte ki magát ő maga és a műterme, amikor már fordulat állt be a fényképészet és annak elterjedése terén is és már tömegcikké vált a fénykép, a képeslap és az ő 20-25 évvel korábbi cilinderes hajbókolása már nem vonzotta az elitet, sok jó szakember működött már ekkor. Eljárhatott felette az idő.

És akkor lássuk, hogy miért is írtam ezt a bejegyzést:

Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai 1883-ból (S 79-No.609/3.) – A Villasor akkori felső (a vasútállomástól távolabb eső) vége. Az utca azon szakaszán már felépült egy villa, az azelőtti telken pedig az olvasható: „Kozmata Ferenc rpalotai lakos”

Az 1883-as palotai térképen a Villasor vége felé (akkor fordított számozás volt, a Brunovszky vendéglőtől kezdődött a sorszámozás 1-től egymás után) az egy szem felépült villa mellett van Kozmata telke. Ami még érdekesebb, hogy ő ekkor már palotai lakos. A térképre felrajzolt ház a mai Vécsey Károly utca 88. Kozmata telke pedig hosszában azóta megosztásra került, a mai 90-92-es számú házak fekszenek rajta.

Hogy palotai lakos volt, az annyit tesz, hogy rendelkezett egy másik házzal a községben, ahol azért – ha nem is életvitel szerűen, de – lakott, és tudjuk, hogy a pestiek leginkább nyaranként laktak Palotán. Előkerült a Fővárosi Levéltár HU BFL – VII.151 – 1893 – 0266 jelzetű közjegyzői okirata, melyben 1893-ban Kozmata és neje eladja a Sándor u. 8. szám alatti villáját egy újpesti tisztviselőnek 3000 forintért. Ez már az az időszak, amikor Kozmata anyagilag bajba került, így vélhetően nem csak a nyári lakát, de azt az üres telket is értékesítenie kellett. A Sándor utca a mai Lukácsi (sic!) Sándor utca.

A ház pontos helyének meghatározása már nehéz ügy, mert a mai Lukácsi S. u. – Sín u. – Fő út – Sződliget u. terület korábban egyetlen telek volt (kiegészülve még a Lukácsi és a mai Sződliget u. iskola telke közti területtel), a mai utcaszerkezethez nem illeszkedő épületekkel, ráadásul a Lukácsi S. u. ellentétben a környéki palotai utcákkal fordított számozást kapott. Ha ránézünk a térképre, látjuk, hogy a kelet-nyugati tájolású palotai utcák nagy részének az északi oldala a páros, míg a déli oldala a páratlan. A Lukácsiban ez fordítva van. Ugyanilyen fordított számozású Ófaluban a Juhos, Kossuth, Aporháza, Anyácska utca is, de ilyen a Szentmihályi út is, illetve a kertvárosi Csákó, Győztes, Ferenczi S., Győzelem utca. A történelem így hozta, a logika, a szabályok következetes betartása nem mindig játszottak szerepet.

A 1883-as térképre pirossal berajzoltam a Sín utca azóta kiépült részét, kékkel az egyes telkeket, feketével megszámoztam a mai számozás szerint az akkor már álló házakat.

A Rákospalotai Helytörténeti Gyűjtemény 1896-os csatornázási rajzán a telekhatárok és a házak szintén szerepelnek, a Sín utca Lukácsi S. u. alatti része már fel van tüntetve.

Az 1893-as eladás tehát a két térkép készülte között történt, a térképek mindkét esetben ugyanazt az ingatlantömeget mutatják. Palotán a Fő úttól indulnak a számozások, Mivel attól nyugatra vagyunk így jobbról balra növekvő házszámokkal kellene találkoznunk. A környéken azonban ez alól is van kivétel, a Morzsa utca ellenkező számozású. Ha a jelenlegi számozási rend volt életben az utcában 130 éve is, akkor a mai Lukácsi S. u. 8 helyén állt az a vasútállomás felé, nyugatra tájolt villa, aminek akkora telke volt, hogy magában foglalta a Lukácsi S. u. 8. és 10., a Sín u. 35 és 37. továbbá az Állomás köz 2. telkeket. Sajnos a közjegyzői okiratban szerepelő 478-as helyrajzi szám nem beazonosítható, mert az 1883-as térképen 529-es a mai Lukácsi S. u. 8., 1928-ban pedig már 1308-as számon futott. Elképzelhető, hogy mikor Kozmatáék eladták, a közjegyzőnek a saját adásvételijüket bemutatva igazolták a tulajdonjogot és amikor ők vették a villát, akkor még a 478-as sorszámon volt a ház nyilvántartva. (Ahogy nőtt Palota és épületek a házak újra és újra átszámozták őket, hogy az új házaknak is legyen száma.) Ezt a feltételezést igazolja az alábbi árverési értesítés is:

Budapesti Közlöny 1880.07.09 (14. évf. 155. sz. 5197. o.) – 2 évre rá is árverezés alá került ugyanez a 3 ingatlan, akkor már 5000 forintot értek. A 476-os telken állt a 450-es sorszámú ház.

Ezek a telkek a közvetlen szomszédjai a keresett Kozmata teleknek és így az is tudható, hogy 1880-83 között történt az időközi telekátszámozás is.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1973-1974 111. o. – A Kerti Gazdaság c. folyóiratban 1858-ban megjelent skiccelt térkép. Rajta a két, az utcához képest „ferdén” álló ház (fekete téglalapok) is szerepel, melyek az 1883-as térképen a Lukácsi u. 4-es telken állnak.

A kertészeti rajz alapján Lukácsyné a Lukácsi u. 2-es, illetve 8-as sarki telkekkel rendelkezett. Vélhetően a 8-as szám alatti telek került korábban már továbbosztásra (ahogy az a mai valóságnak is megfelel és fentebb leírtam, hogy ma 5 telket számolhatunk meg a helyén. Ugyanakkor nem jutottunk a megfejtésben előrébb, hisz nincs adat rá, hogy Kozmata kitől jutott a telkéhez.

Rákospalotai Mária utca–Horthy Miklós út és Lukácsi Sándor utca által határolt terület szabályozási terve (BFL XV.17.d.322a/229) – kb. 1935-ös rajz lehet

1935-re már kialakult a mai utcakép és gyakorlatilag a ma is látható házak szerepelnek a rajzon.

Egyelőre a kutatás nem hozott tehát eredményt, több forrásra lenne szükség, hogy tisztázni lehessen, mely épület kié volt. A területen sok ismert ember fordult meg tulajdonosként, így nem csak Kozmata kapcsán lenne jó, ha a terület korai sorsa tisztázódna.

Ami tehát biztos, hogy 1883 előtt már a Sándor utcában megvolt Kozmatáék villája (és nincs kizárva, hogy Lukácsynétól jutottak hozzá), majd megvették a telket a Villasoron. Ott sosem építkeztek, maradt üres a telek. Vélelmezhető, hogy 1893-adták el mind a két ingatlanjukat. Azt gondolom, hogy Kozmata lejárhatott a 3 gyermekével Palotára pihenni a nyári időszakban és nem csak azért vették a villát, hogy kiadják. Kiadni való lakást, villát, házat bárhol vehetett volna Pesten. Ide pihenni járt mindenki a XIX. században.

Bayer Karolina – Kalchbrenner Karolinához hasonlóan – egy protestáns vallású tanítónő volt, aki magániskolát alapított és egész életét a nők tanításának szentelte. Életének palotai szálát vizsgáltam.

A rákospalotai Villasor, a mai újpesti Vécsey Károly utca vége a (Blaha Lujza utcától a Szilágyi utcáig tartó szakasza) 1869-től datálódik, ekkor került felparcellázásra. Itt vásárolt telket Bayer Karolina is. Durván 42 x 14,3 bécsi öl méretű, 600 négyszögöles telkek voltak (s sokuk mind a mai napig is azok). Mivel nem volt a telken ház, így házszámot sem kapott (akkor ilyen rendszer volt életben), szóval a telek a Park u. 1. és a Villasor 1. között helyezkedett el. Ma a Vécsey Károly u. 124. cím alatt található.

Vasárnapi Újság 1869.09.05 16. évf. 36. sz. 489. o.

Fővárosi Lapok 1873.04.23 10. évf. 93. sz. 404. o.

Az 1883-ban készült községi térkép (Jelzet: S 79 – No. 609/3. (Rákos-Palota nagyközség Káposztás Megyer pusztával, felvételi előrajzai. Készítette: Tunkel Hugó) a Villasorról készült része. A ma Brunovszky villaként ismert épület az első telek melyet Jellinek Mór vásárolt meg. Jellinek volt a lóvasút alapítója, később a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság igazgatója. Közgazdászként remek befektetést csinált azzal, hogy telket vett a lóvasút vonalán. A második telek volt Bayer (Baer sic!) Karolináé.

Tehát 1873-tól legalább 1883-ig az övé volt a telek. Hogy az anyagiak nem álltak rendelkezésre, vagy más indok miatt hiúsult meg a „tornaterem” megépítése, nem fogjuk megtudni. A telken csak az 1920-as évek végén építkeztek végül már az akkori tulajdonosok.

Essék pár szó Karolina intézetéről is. Az 1858-ban alapított iskoláról így cikkeztek, illetve hirdették:

Vasárnapi Újság 1860.06.24 7. évf. 26. sz. 320. o.

Fővárosi Lapok 1868.09.29 5. évf. 223. sz. 891. o.

Vasárnapi Újság 1877.09.09 24. évf. 36. sz. 574. o.

Karolina már halála előtt eldöntötte az iskola bezárását:

Fővárosi Lapok 1900.06.27 27. évf. 175. sz. 1290. o. – Itt is csalatkozott az emberek emlékezete, ahogy Kalchbrenner esetében is, hiszen a 30 év csak a Koronaherceg utcai „iskolára” értendő, hiszen összességében 42 évig működött.

Rá 3 hónapra pedig (hajadonként) el is hunyt:

Protestáns egyházi és iskolai lap 1900.09.30 43. évf. 39. sz. 624. o.

Gyászjelentése, Forrás:OSZK Palkát- és Kisnyomtatványtár

Az intézet először a mai V. ker. Sebestyén tér (nagyjából a mai Ferenciek tere mögötti Duna u.) 3 sz. alatt, 1863-tól az Úri u. 9-ben, aztán kb. 1866-tól a Barátok tere 9. (Ferenciek tere Károlyi u. torkolata) alatt, majd 1868-tól a Kigyó u. 1. szám alatt működött. 1871-től az „Úri-(azóta : Koronaherceg, legújabban Petőfi Sándor) utca és a Zsibárus (ma: Párisi) utca sarkán álló gróf Zichy Géza-féle házban” tanítottak. Ez a ház az Úri u. 8, majd Koronaherceg u. 10. lett. Ez az utóbbi ház később már a saját tulajdona volt.

Sajnos palotai terve nem valósult meg, pedig a lóvasút 1872-től már közlekedett a mai Görgey utcában, és a vasútállomás is pár lépésre volt. Ahogy ma, úgy a nőknek akkor is kétszer annyit kellett letenni az asztalra, ha előre akartak jutni az életben. Míg Kalchbrenner iskoláját más nevelőnők vitték tovább, addig Bayer az iskolabezárást választotta. Tüdőlob vitte el, lehet már egy ideje betegeskedett és erőtlen volt és azzal, hogy bezárta az iskoláját talán könnyebbé tette a vagyona feletti végrendelkezés végrehajtását. Ilyenkor a gyermektelen és vallásos emberek sokszor hagyták az egyházra a vagyonukat.

Az 1858-ban született Kager (Káger) János r. k. tanító a mai Pornóapátiban (korábban: Pornó) született és Várújfaluban (németül Woppendorf és mely 1921 óta Ausztriához tartozik) tanítóskodott (címe: Újfalu 43). Strauch Antoniát vette el, aki Zarkaházán (ma: Szombathely része) született 1861-ben. Ő nem rokona Strauch Árpádnak, aki Rákospalotán volt tanár. János 1902-ben magyarosította nevét Pornóira. Iskolái elvégzését követően az újfalui állami iskolában tanította a gyermekeket: az 1880.09.12-i Néptanítók Lapjában értesülünk arról, hogy ideiglenes állásában véglegesítik. Ezek szerint az 1879-80-as tanítási évben kezdte itt meg a munkáját. A fiatalok még Pornóapátiban házasodtak meg gyorsan 1880.09.29-én. A pár gyermekei már Újfaluban születtek: Jolánta Alojzia 1881.10.03, Franciska Antónia 1883.04.05, Rozália Mária 1884.08.07, Benő János 1886.06.10, Emília Éva 1887.11.09 (+ 1888.02.09), Johanna 1888.12.10, Rezső Rudolf Sándor 1892.02.24, Gyula Jenő 1893.07.03 (a bejegyzések a sámfalvai rk. anyakönyvben találhatóak). 1898.12.27-én már Újpesten születik meg János István nevű fiuk. Ekkori lakcímük: Nyár u. 44. Azokban az időkben a tanítókat is felsőbb utasításra időnként áthelyezték, csakúgy, mint a papokat, lelkészeket. A Néptanítók lapjának 1895.08.17-i száma számol be Káger János Újpestre történő áthelyezéséről, így a család teljes egésze még azon a nyáron Újpestre költözött. Az 1899-1900-as tanévben nevezik ki énektanárnak. Az I. számú újpesti polgári fiúiskolában tanított. Az 1902-3-as évtől a Virág u. 17. szám alatti elemiben volt tanító, de az ének óraadói megbízatása tovább élt az Árpád út 59 sz.alatti polgári fiúiskolában. 1905-től a Nyár u. 42. cím alatt laktak (elképzelhető, hogy csak házszámváltozás történt). 1907-8-ban az Árpád út 131. szám alatti elemiben és az egyik tanonciskolában tanít. 1905-ben már az Újpesti Zeneműkedvelő Egyesület iskolájában (Conservatorium) vizsgabiztos. 1914-ben a Viola u. 4 szám alatti elemiben tanít. 1928-ban átszámozták a házakat, Nyár u. 66. lett a Pornói család címe és ekkor már nyugalmazott igazgató. Egyelőre nem leltem rá, hogy melyik iskola igazgatója lehetett. Neje 1925.05.05-én meghalt. János 1941-ben már Albertfalván élt, itt is érte a halál 1945.08.19-én. A rákospalotai temetőben nyugszik, nejével együtt.

Az apa és gyermekei képe az 1929.06.16-i Magyarság Képes Mellékletében jelent meg. A neje ekkor már nem élt.

A sors oly kegyes volt a szülőkhöz, hogy egy kivétellel valamennyi gyermekük felnőtt és családos lett. Mindannyiójuk a pedagógusi hivatást választotta, sokuk pedig énekelt is.

• Jolán Gosztonyi Dezső MÁV főtanácsoshoz ment hozzá, Újpesten éltek.

• Franciska Zsuffka Viktor (Győző) felesége lett. 1957-ben hunyt el, Palotán van eltemetve. Mindketten tanítók voltak.

• Rozália óvónőként Dr. Papperth Győző anyakönyvvezetőhöz ment férjül és 1958.11.14-én hunyt el a XI. kerületben. Palotán temették.

• Benő Vértesi Ilonát vette el. Szentmártonkátán tanított. Leszármazottai székesfehérváriak.

• Janka tanítónőként Hyross Ferenc újpesti tanár felesége lett. Itt is hunyt el 1968.08.24-én. Az Újpest-Kertvárosi Szent István templomban nyugszik.

• Rezső (aki 1959.08.17-én szentmihályi kántorként, egyházkarnagyként hunyt el Palotán) Szemeti (Szemethy) Vilmát választotta nejéül.

• Gyula (aki kántor volt és Pesterzsébeten 1944.06.14-én hunyt el) házastársa Ambrus Vilma volt. Palotán van eltemetve.

• János pedig a Wayand családból Máriát vette feleségül. Egyházkarnagy volt, Rákos-szentmihályon élt, 1961.04.27-én hunyt el, Palotán temették.

Rezső miután elvégezte Újpesten a 1. sz. polgárit Kiskunfélegyházán végezte a tanítóképzőt. 1912-ben az Újpesti Zenedében éneket tanult. 1913-ban a VIII. Madách utcai elemiben kezd éneket oktatni. 1915-ben veszi el Palotán Szemeti Vilmát. 1917-től a Wágner Manó Gimnáziumban oktat. 1919 év végén megválasztják rákosszentmihályi kántornak. 1922-ben azonban Palota is igényt támaszt a szolgálataira. 1924-től végül testvére János lett Szentmihály kántora, Rezső pedig Palotán oktatott és vezényelt. 1943-ig egészen bizonyosan a Wágnerben tanított. A II. vh. után az Erzsébet utcai iskola igazgatója, 1947-48-ban palotai képviselő, az FKP tagjaként. Nemcsak karnagy volt, de kántorként csoda szépen orgonált is. Az 1930-as években a Szent László cserkészcsapat vezetője volt. Lánya születésekor 1916-ban az Arany János u. 4. szám alatt, 1943-ban a Kassa u 1. volt megadva címeként, a gyászértesítőjén pedig a Bartók Béla u. 5-ös cím szerepel. Fia 1920-as születésekor Szentmihály Béla u. 16. címen élt, amíg Szentmihályon teljesített kántori szolgálatot. Fiából ismert csellista lett, miután végzett a Wágnerban majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 2000-ben hunyt el. Lánya Klára Palotán folytatta a családban oly népszerű zeneoktatást. Klára az újpesti Kanizsay Dorottya leánygimnáziumba járt. Aztán az Angolkisasszonyokhoz járt és a Szent Szív szerzetesnőknél kapott érettségit, mint magántanuló, mert ekkor már a zenére koncentrált. 1936-ban már hegedűművész és megalapítja saját zeneiskoláját, pedig ekkor még csak 20 éves. A család ekkor már a Kassa u. 1. alatt lakott. Az iskola a Batthyány u. 34-ben kezdte meg a működését. 1938.02-03 táján vagy átszámozták a házakat (amiről nincs tudomásom), vagy egy épülettel arrébb költözött, mert eztán a 36. szám alatti címen találjuk.

Palota-Újpest 1937.10.23

1939-től vannak híradások arról, hogy operát is énekel, 1941-ben már az Operaházban lép fel vizsgaelőadáson.

Film, Színház, Irodalom 1941.06.13

Vélelmezem, hogy mind a magániskolának, mind az operaházi fellépéseknek a háború és az új rendszer vetett véget. 1944-ben még 35 diákja volt az iskolájának és ekkor már a gr. Tisza István (a mai Bartók Béla) u. 5. címen működött. A 70-es években az Újpesti Zeneiskola tanára volt (elképzelhető, hogy folyamatosan ott tanított nyugdíjazásáig). 1998-ban hunyt el. Pál és Klára is szüleikkel együtt a palotai temetőben nyugszanak.

Elképzelhető, hogy mivel Rezső nemcsak tanár, de az egyházat is szolgálta, így ő intézkedhetett a családtagok palotai elhelyezéséről. János Szentmihályra szakadt, de ott mivel 1950-ben bezárt a temető, így ezért kerülhetett ő is palotai földbe.

Ezúton is köszönöm Takáts Rózsa ny. főmuzeológus asszony Pornói János születési helyének tisztásában nyújtott segítségét.

Darvas Szilárd a II. világháború utáni magyar humor, a kabaré kiemelkedő képviselője volt. Költőnek indult, majd humorista és konferanszié lett. Összeszedtem a róla és családjáról adatokat, és próbáltam képet kapni arról, hogy mikor és milyen körülmények között élt Palotán.

Apja 1855.05.03-án Szegeden született még Fischer Mózesként, 1886-ban engedélyezték számára a névváltoztatást, ekkor lett Darvas Marcell László, és tért át a római katolikus hitre. Marcell apja Fischer Anton fa- és gabonakereskedő volt, anyját Frankl Rózának hívták. 1891-ben a Józsefvárosban elvette a rk. Valdinger Lujzát, aki 1871-es felső vízivárosi születésű volt. Az újdonsült ara apja Valdinger Sándor kalapos, anyja Franz Teréz volt. Marcell akkori címe: VIII., Kőfaragó u. 18. Marcell magánhivatalnok ill. levező foglalkozással szerepelt az iratokban, majd mint hírlapíró. 1892-ben megszületik Stefi lánya, ekkor már a VIII., Üllői út 54. szám alatt lakik. 1893-ben a V. kerület Nagy Korona (ma: Hercegprímás) utca 5. szám alatt találjuk a családot, ahol az 1893. november 27-én született Antal Olivér fiukat 1894. március 4-én megkeresztelik. Antal Olivér 1895-én Kunszentmiklóson meghal. 1899-ben volt egy ingóság árverés ellene, mert tartozott, ekkor Marcell a IV., (ma: V.) Régi posta u. 6. szám alatt lakott. 1900-ban született meg Enouch fia, aki 2 és félévesen halt meg. Ekkor Kispest-Puszta Szent Lőrincen lakott a família. Marcell – vagy ahogy ekkortól hívta magát: László (illetve: M. László) – az államosított Magyar Tudósító Iroda belső munkatársa lett. Zénó fia, akiből pap lett – és 1970-ben hunyt el (temetve: Nagyréde) – 1901-ben született. Olivér Marcell fia 1906.06.20-án született, ekkor a II. Alkotás út 7/b címen éltek. „Főhősünk” Szilárd 1909.11.27-én (és itt hibás a Wikipedia Darvas Szilárdra vonatkozó bejegyzése) született, már Ferencvárosban. Akkor épp a Pipa u 4. volt a címük. Érdekes, hogy ez év decemberében is volt egy árverezése Marcellnak és akkor Pipa u 2/b címet adta meg. Tihamér öccse 1910.11.10-én, szintén a IX. kerületben látta meg a napvilágot és a Pipa u. 4-es címen laktak még. Tihamér 1956-ban hagyta el az országot, New Yorkban 1977-ben halt meg. A Tihamér halálakor íródott cikkben megemlítik, hogy 13 gyermek született. Én a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból csak hét gyermeket tudtam felkutatni. Marcell Gödöllőn 1919.04.29 (28?) -én hunyt el, ahova valamikor 1911-13 között költöztek ki.

Valószínűsíthető, hogy a sok költözés a nagy családdal és anyagiakkal függhetett össze. Miután az MTI-hez, majd ott is jobb pozícióba került, Marcell már jobban kereshetett, a család folyamatos költözése megszűnt. Gödöllőn már 1914-ben volt telefonvonala, a 31-es szám volt az övé.

Darvas Szilárd születési anyakönyvi bejegyzése a ferencvárosi polgári anyakönyvben, 1909.11.27. A polgári anyakönyvben nincs nyoma, hogy Konstantinnak keresztelték volna és aztán keresztnevét Szilárd megváltoztatta volna. A családban azonban mégiscsak volt a Konstantinból származó beceneve. Rejtély.

Marcell egyik testvére volt Halasi Darvas Béla, aki 1887-ben vette fel új nevét és Debrecenben telepedett le, református hitre tért át. A Nemzeti- és a Magyar Színház tagja is volt, operát is énekelt.

Darvas Béla halotti értesítője 1915-ből. Marcell, neje és családja is fel van sorolva a bánatos rokonok között.

Darvas Zénó halotti értesítője 1970-ből.

Ide kívánkozik egy érdekesség: 1934-ben bírósági ügy lett Olivér „tréfájából” mikor is megzsarolta unokabátyját Lajost, hogy a vitézi rendnek jelenteni fogja, hogy Lajos nagyapja pálinkát árult, sőt még Darvas sem volt. Hogy Olivér tényleg tréfálkozott-e, avagy pénzzavarában lépte meg ezt a rossz ötletet, nem tudni, mindenesetre 1936-ból van egy híradás arról, hogy felvágta az ereit. Magántisztviselőnek említik ezekben az anyagokban Olivért, korábban Szilárddal közösen dolgoztak vígjátékok (mint pl. a „Theater Mucsa”) színpadra állításánál a ’20-as-’30-as években. Olivér 1950.08.03-án halt meg „sertés- és zsírforgalmi hivatali könyvelőként” szén-monoxid mérgezésben… A fentebb említett unokatestvér Marcell Lajos nevű fivérének a fia, vitéz Darvas Lajos mérnök volt és akinek a kivitelezésében 1933-ban épült a Maros u. 52. szám alatti 8 lakásos „Városmajor park” társasház, mely ma is áll.

Amit megállapíthat az ember így utólagosan is az az, hogy a családban az előadni tudás (szónoklás, beszédkészség, színészet, nyelvérzék, éneklés) többekben megvolt, úgy a nagybácsi Bélában, mind az apában Marcellben, majd Zénóban, Tihamérban, Olivérben és nem utolsó sorban Szilárdban is. Tehetséges emberek voltak.

Szilárd 1939.08.15-én Kőbányán vette el Feuermann Mihály gyáros árva leányát, az rk. vallású Gabriellát, aki ekkor 24 éves volt. Két fiuk született László és Ferenc. Fiaik és unokáik is örökölték azokat a képességeket, melyek ezt a családot annyira meghatározzák.

Szilárd ekkor még mindig nyomdai korrektori munkájából élt, és Újpest, Kossuth u. 14. címen lakott. Ez a ház (és utcaszakasz) már a múlté, kb. a mai Kozma Lajos Faipari Technikum helyén állhatott. A Don Bosco Kör estélyein több alkalommal részt vett, rendezett, színészkedett.

Nemzeti Újság 1935.07.05 (17. évf. 150. szám 12. o.)

Palota-Újpest 1936.10.31 (16. évf. 44. sz. 5. o.)

Palota-Újpest 1937.03.13 (17. évf. 11. sz. 2. o.)

Buza Péter Palotai Tegnapok c. munkájában említi, hogy az ’50-es években Szilárd a Sín u. 25-ös házban bérelt lakást (a villa 3 lakásra volt felosztva).

Sikerült Darvas Lászlóval – és kövér betűkkel szedem az általa mondottakat – felvennem a kapcsolatot, aki elmesélte, hogy Marcell 1919-ben már az MTI főszerkesztőjének, Radó Sámuelnek volt a helyettese, mikor vélhetően spanyolnáthában elhunyt, így Szilárd árvaságra jutott. Szilárdot a szaleziánus testvérek gondjaira bízták, akik a Clarisseumban működtek. (A Clarisseumról, annak történetéről Rátonyi Gábor Tamás írt.) Ezek szerint 1924-től, 15 éves korában kerülhetett Szilárd Palotára és tanulta ki a nyomdász szakmát. László elmondta, hogy édesapja – ahogy valamikor az 50-es években, már az erre fogékony fiának mesélt az életéről – úgy fogalmazott, hogy mélységesen megutálta a papokat, így aztán egész életében meggyőződéses ateista volt. 1940-ben már Szilárd katona volt, később 1942-től Ukrajnában irodista tizedesként szolgált. Az egyházi nevelés hatása Szilárd életében talán abban nyilvánult meg, hogy mint kezdő költő, szívesen használta a kereszténység motívumait, mint allegóriákat. 1943-ban megjelent egy verse az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagban, Katakomba – Két keresztény beszélget címmel. Ekkor már túl voltunk Sztálingrádon, és a vezető nyilas hetilap, az Egyedül vagyunk teljes címoldalon indított támadást a szerző ellen, akit ezt követően hadbíróság elé állítottak.

A Csodálatos Papagáj c. Darvas Szilárd kötet digitális kiadását fia László készítette el 2017-ben, melyben szerepel az alábbi lábjegyzet a fentiekhez kapcsolódóan: „Az esetet részletesen ismerteti Gellért Oszkár, Kortársaim című kötetében: Illyés betegszabadsága idején a segédszerkesztővel, Örley Istvánnal közösen választották ki a szóban forgó verset a Darvas-kéziratokból. „Darvas Szilárd akkor még nem volt szatíra-író, ilyen bátor verseket írt.” Gellért járt közben az Igazságügyminisztériumban is, egy baloldali érzelmű ismerősénél, hogy a bűnvádi eljárás alatt álló szerző aktáját elsüllyesszék.”

„Engem édesanyám a bombázások elől Gödöllőre, Zénóhoz menekített, aki akkor az ottani parókián szolgált. Zénó bácsit természetesen később is változatlanul nagyon szerette a család.„

1945-ben Darvas Szilárd azonnal belépett a kommunista pártba, ezt követően szédületes karriert futott be, 1947-ben és 1949-ben a Ludas Matyi felelős szerkesztője lett, márpedig a Ludas Matyi kommunista szócső volt. 1950-től – feltehetően a Rajk-per tanulságait levonva – már szabadúszó, humorista, konferanszié, operett-átdolgozó. 1956 után nem lépett vissza a pártba, rossz néven is vették tőle.

László úgy fogalmazott – reflektálva az 1950-es évekbeli állítólagos rákospalotai bérlemény kapcsán, hogy – „apám azidőtájt ideiglenesen különköltözött a családjától, több hasonló címen élhetett hetekig vagy hónapokig.„

Darvas Szilárd – Budapest, 1951. május 11. Fotó: Várkonyi László MTVA Fotótár

Darvas Szilárd megjelent könyvei, kabaré plakátja

A Don Bosco nyomdában a Szalézi Művek kiadásában, a „Mi Színházunk” sorozatban megjelent művei (Szarvas Dénes az írói álneve volt):

• 9. Darvas Szilárd: Horkolás a jelszó. (1928)
• 36. Darvas Szilárd-(Darvas) Olivér: Theater Mucsa. (1929)
• 53. Darvas Szilárd: Tánc a kép körül. (1930)
• 54. Szarvas Dénes: A havanna. (1930)
• 75. Szarvas Dénes: Kisgazda a trónon. 1930)
• Szilveszteri jelenetek. (Darvas Szilárd: Éjféli párbaj. – Darvas Olivér: A kaland) (1930)
• 117. Darvas Olivér-(Darvas) Szilárd: Az anarchisták. (1934)
• 153. Szarvas Dénes (Darvas Szilárd): A peches Pierro. (1940)
• +1 Póruljárt kísértet. (1928). 2. kiad. Átd. Szarvas Dénes (1944)

Összefoglalás: Egy parányit Darvas Szilárd életébe bekukkantva megtehető az a nem túl merész állítás tehát, hogy 1924-1940 között előbb a Clarisseum falai között élt 5-6 évet, eztán pedig még vagy 10 évet dolgozhatott a Don Bosco nyomdában, mely szintén az akkori Horthy Miklós út 97. szám alatt volt található. Így legalább 16 éven át lakott, illetve járt-kelt Szilárd Palotán.

Állami áruház, Dollárpapa, Nem wurlitzer a verkli, Kombiné, Én mellettem elaludni nem lehet és megannyi slágerszöveg….

Glauziusz bácsi dala az Állami áruház c. filmből:

Szilveszteri Konferansz, 1960:

A korábbi palotai moziról szóló bejegyzésben, mely a Tavasz Mozgóról szólt, említést tettem a Fortuna moziról is. Miután előkerültek dokumentumok erről a moziról is, így meg lehet végre róla hitelesen emlékezni, nincs szükség a találgatásaimra.

A Darabanth Kft. 35. Nagyárverésén 2021. májusában került kalapács alá horror áron az alábbi képeslap, mely 1913-ban futott:

Aztán sikerült hozzájutnom a képeslap „kistestvéréhez”, melyen Halassy kiadásában ugyanez a kép 1916-os dátummal ellátott képeslapon ismét kapható volt. Kistestvér, mert osztott képeslap két képpel, így az én fotóm feleakkora, de ugyanúgy szereli a vezetéket rajta a villanyász. Az 1913-as bélyegzésű képeslapot még Fischer Dezső és Társa adta ki, ezek szerint Halassy tőle kapta meg a képet.

Korábbi feltételezésem tehát, – hogy a Tavasz utcában esetleg a Fortuna cipőgyár telkén ált volna egy sátoros mozgó – nem volt jó.

Mivel a képeslapokon szerepel a Zápolya utca felirat, így már nem volt nehéz beazonosítani az épületet. A mai Szerencs u. – Oroszlán u. ( az akkori Zápolya u. – Földvári u.) sarkán áll az épület, mely otthont adott a mozgónak. Persze már korántsem olyan díszes homlokzatú a ház, de a klinkerrel körbefuttatott pinceablak árulkodó volt. Az utca kanyarulatában pedig a Rákos út házai láthatók, hiszen ott törik meg a Szerencs utca.

Az újabb kutatás során a legkorábbi említés 1912. májusából került elő:

Szövetkezeti Értesítő 1912.05.04 4. évf. 9. sz. 8. o.

1915-ből van utoljára adat a Fortunáról. Halassy 1916-ban tán még azért jelentette meg újra a képet, mert akkor még üzemelt/vegetált a mozi, vagy csak simán nem is tudott arról, hogy a mozi időközben bezárt. Úgy tűnik, hogy nem állt a mozi mellé Fortuna istennő és 4 év után kénytelen volt bezárni.

Elkezdtem összeállítani az elöljárók névsorait. Publikálom, de persze még nem teljesek és főleg nem hibátlanok a listák. Nehéz ügy, kevés a forrás.

Bíró neve	Tól	Ig
Öreg B. Tóth István	1700-as évek eleje
Gergely István	1728
Biharos Tóth János
Csánki János	1750
Biharos Tóth Ferenc	1845	pár éven át
Csikós István	1850
Prontvai István	1851
Tóth Sámuel	1853?
Varga Ferenc	1869?
Biharos Tóth István	(1861) 1862	1903.12.31
T. Varga Antal	1904	1920
Jónás Emil	1920	1923.06.30

Polgármester (tanácselnök, VB elnök) neve	Tól	Ig
Cserba Elemér	1923.09.05	1936.04.22
Szőcs József	1936.06.10	1945.03.01
Szőcs Áron	1945.03.24 előtt	1948.10. hóban
Bihari (Bőhm) Gyula	1948.10.11	1953.01 után
Kopácsi József	1953	1957.04.10
Valachi Gyula	1957.06.06	1971.04
Pataki Béla	1971.04.26	1985.06.20
Szabó István	1985.06.20	1990.10
Czibik Tamás	1990.10.14	1996.09.16
Hajdu László	1996.12.08	2010.10.02
László Tamás	2010.10.03	2014.10.11
Hajdu László	2014.10.12	2018.04.08
Cserdiné Németh Angéla	2018.09.30	napjaink

Jegyző, Főjegyző neve	Tól	Ig
Szabadkay István	1750
Cséri Lajos
Rimanóczy Károly	1851
Kállay Gyula	1853
Honti Károly	1859
Selyem János	1869	1875
Medveczky György	1880	1908
Vághó Ferenc	1908	1916
Szlacsányi Ferenc	1920.02	1926
Szőcs József	1929	1936.06
Akay Ágoston	1936.06	1944
?	1991	1991
dr. Kiss Anna	1993.01	1995
dr. Kis Margit – aljegyző	1996.01	1998.06
Nagy Antal	1998.06.25	2010.11.23
Juhászné dr. Baráth Márta	2011	2014
dr. Lamperth Mónika	2014.12	2020
dr. Filipsz Andrea	2020.01	napjaink

A dőlt karakterek az említést jelölik, ezekben az esetekben nem ismerjük a működési intervallumot.

A Szilas-patak – mint oly sok patak és folyó – sokszor elöntötte a környező településeket, így Szentmihályt és Palotát is. Már 1915-ben szóba került a szabályzása. Vagy magasabban feküdt a patakpart, mint a lakóházak, vagy az elhanyagoltság – pl. háztartási szemét került a patakpartra – miatt duzzadt fel túlzottan egy-egy szakaszon a hatalmas esőknél.

1931-ben is alaposan kiöntött a medréből.

Az Újság 1931.03.01 7. évf. 49. sz. 40. o.

Aztán 1963-ban jött az az áradás, ami után muszáj volt lépni.

Esti Hírlap 1963.03.12 8. évf. 60. sz. 1. o.

Magyar Nemzet 1963.03.14 19. évf. 61. sz. 3. o.

És végül 1964-ben megkezdődött a patak meder szabályozása.

Hétfői Hírek 1964.06.29 8. évf. 27. sz. 1. o.

Népszabadság 1964.07.16 22. évf. 165. sz. 4. o.

Pártélet 1964.08.01 9. évf. 8. sz. 129. o.

Magyar Nemzet 1967.07.27 23. évf. 175. sz. 3. o.

Budapest, 1960. április 29. Résztvevők figyelik a Fővárosi Vízügyi Főigazgatóság szakembereinek árvízvédelmi bemutatóját a Szilas-pataknál. A jelenlévők megtekinthették, hogy különböző készültségi fokozatokban milyen lehetőségek vannak az egyes Duna-szakaszokon a főváros ár elleni védekezésére. A Szilas-patak Budapest észak-keleti részén, a Megyeri-híd közelében torkollik a Dunába. MTI Fotó: Friedmann Endre Tulajdonos: MTI Fotóarchivum

Budapest, 1964. augusztus 11. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Budapesti Bizottsága által szervezett építőtábor résztvevői dolgoznak a Szilas patak szabályozási munkálatai során. A főváros külső, IV., XV. és XVI. kerületében lakóknak már évtizedek óta sok gondot okoz a patak rendezetlensége A kertészeknek ugyan hasznos öntözésre a patak, de alig akadt még olyan esős ősz, vagy hirtelen hóolvadásos tavasz, hogy ne öntött volna el a patakból kiáramló víz hasznos területeket és az áradás ne fenyegetett volna lakótelepeket. Az idén már ezer fiatal dolgozott a rendezésen és mintegy három kilométere szakaszon – a veszélyeztetettebb részeken – szabályozták a medret. A fiatalok egymillió forint értékű munkát végeztek és a jövő évi szünidőben újabb szakaszon dolgoznak majd, amivel végleg megszüntetik az áradásokat. MTI Fotó: Percze Lajos Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

Budapest, 1964. augusztus 11. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Budapesti Bizottság által szervezett építőtábor résztvevői kiszélesítik a medret, gyeptéglázzák a gátat a Szilas patak szabályozási munkálatai során. MTI Fotó: Percze Lajos Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

1967 óta már sok víz lefolyt a patakon. Több helyen betonrácsot kapott a rézsűje, szélesítették, irányát módosították. Valóban nem olyan idilli így a képe, mint egy természetes vízfolyásnak, ugyanakkor belátható, hogy a százezer környékén lakó otthona másképp nem óvható meg. Topolya- és szilfa erdők sem szegélyezik már, bár vannak még szép szakaszai. A legújabb trend, hogy a patakpartra terelik az embereket sétálni és biciklizni, ezzel ösztönözve őket andalgásra, mint annak előtte. A Szilas (Nevesincs)-tó és a Náplás-tó pedig újra a halaké és a békáké. Egy valamit már nem lehet megtenni: átugratni, mint ahogy Sissi királyné és a XIX. századi vadászatok résztvevői tették számtalan alkalommal.

A két ismert alak – Görgei, mint ’48-as tábornok, Thaly pedig a Magyar Történelmi Társulat és az MTA tagja, továbbá a Klapka-induló szövegírója – a cikk szerint egy ünnepélyre érkezett Palotára. Akkortájt egy ismert ünnep volt, a minden év nyarán (augusztus 15-20 között) megrendezett Lukácsy-féle dinnyeünnep. Ezen a polgárság vett részt, nem egyházi vagy régi falusi ünnep volt. Horváth Mihály 1872-ben vette meg a Püspökvillát, Thalyval együtt indította útjára a Történelmi Társulatot és ő is, mint mások, 1867-ben térhetett haza. Így el tudom képzelni, hogy több emigráns vett részt az ünnepen, nem csak Görgei és Thaly. Görgeiről fennmaradt egy kertészkedős képe. Elképzelhető, hogy már ekkor 1867-ben érdekelte a kertészet, melynek szépségét itt a Lukácsy által felügyelt kertészeti egyleti telken meg is csodálhatta. Persze, most csak hangosan gondolkodom és nem kell kombinálni, ki miért is jött el végül Palotára. A cikkből kiderül, hogy ekkor még sokan árulónak vélték a tábornokot a világosi fegyverletételért, ezért léptek elé s nem azért, hogy jó szívvel üdvözöljék. A cikk a Pesti Hírlap 1909.09.28-i (31. évf. 229. szám 9. o.) számában jelent meg: